Leena szobája

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Destiny Roberts
Sun Feb 22, 2015 7:31 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 6:54 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:11 pm



bejegyezte:  John Ronan Angelo
Thu Feb 12, 2015 5:08 pm



bejegyezte:  Viola Tris Evans
Mon Feb 09, 2015 11:31 pm



bejegyezte:  Aphrodite Mahoney
Mon Feb 09, 2015 9:34 pm


Share | .
 

 Leena szobája

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a traveler, I can be everywhere.
✤ Posztok száma : 13
✤ Regisztráció : 2014-10-28
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Munka szinten nyírom Leena idegeit

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Sat Jan 03, 2015 11:58 pm

Marc & Leena



Bosszantott, hogy nem hallhattam már a válaszát, mert igazán kiváncsi lettem volna rá, hogy mit mond vagy gondol erről az egészről. Bár amennyire ismerem őt, tuti azt mondta, hogy józanon kellene megbeszélnünk. Van benne igazság és reménykedtem abban, hogy hamarosan nem a harcos, hanem a kedves Leena lesz előttem. Ha más miatt nem is, de amiatt talán jó volt annak a nőnek a terve, hogy a frászt hozzam Leena-ra és így talán kicsit kegyesebb lesz velem reggel, vagy amikor magamhoz térek. Mondjuk ennyi erővel, akár el is játszhatom, hogy még valami bajom van, hogy kiderüljön mennyire is aggódik értem, de utána tuti, hogy egy nagyadag seggbe rúgás lenne.
Amikor magamhoz értem és aludt, akkor nem volt már kérdés, hogy átengedem neki a helyet és szerencsére sikerült úgy megtennem, hogy ne ébresszem fel. Amikor aludt olyan volt, amint egy angyal. Amikor meg ébren volt, akkor meg olyan volt...  na jó, akkor is tudott olyan lenni, mint egy angyal. Bár nehezen ment neki, de lehet velem volt a baj és csak én hoztam ki mindig belőle az ördögi énjét, de imádtam, amikor a szemei szinte szikrát vernek, de még így is néha sikerül mosolyt csalnom az arcára. Igazán, talán ez a kettő dolog, amikor egyszerre megvalósult nevezhető a gyengémnek. Ez van. Mindenkinek vannak gyengeségei és nekem ez a nő, aki úgy alszik, mint Hófehérke a mérgezett alma után. De inkább nem akartam megtapasztalni azt, hogy mi lett volna a reakciója egy csók után, így inkább csak a feje búbjára adtam neki egy puszit, majd ezek után kényelembe helyeztem magamat a fotelben és hamarosan már aludtam is. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de éreztem, amint a hajamba túr. Nem mozdultam meg. Türelmesen vártam, majd lassan kinyitottam a szemet és Leena-ra pillantottam. Láttam rajta, hogy nem alszik, illetve azt is tisztán láttam, hogy még hajnal lehet.
Nem tudsz aludni? Esetleg máris szeretnéd szétrúgni a fenekemet a tegnapi miatt? - kérdeztem tőle viccelődve, majd a következő pillanatban már az ágyán ültem és onnét néztem rá mosolyogva. Egy darabig csak csöndben figyeltem őt, majd egy kicsit megdörzsöltem a szemeimet és próbáltam kizárna az iszonyatos fejfájást. Tényleg nem tudom mit kaphattam, de remélem hamarosan el fog múlni.
Hol is hagytuk abba tegnap? - kérdeztem tőle ártatlan arccal, mintha nem azért maradt volna abba az egész, mert a nagy darab pasi összeesett úgy, mint egy kisgyerek.


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Sat Jan 03, 2015 11:04 pm

Marc & Leena



Nem tudom, mit kellene tennem, hogy leszálljon végre a témáról. Tudja, hogy ha azt várja, hogy elismerjem az igazát, akkor velem nagyon rossz lóra tett, hisz ismer már engem, mint a rossz pénzt. Nem adom meg magam annak, amit az ő szájából hallok, hiába sejtem, hogy nem a hasára csapva mondja. Magamat tudom, hogy sikeresen becsaphatom, de őt nem. Pont ezért csak hangosan fújtatok és legszívesebben tényleg az arcába csapnám az ajtót. Most nem tudom venni a poénokat sem, már ha egyáltalán annak szánja a becézgetést. Zavar, egyszerűen azért, mert tudom, hogy Marc sokkal többet képzel a helyzetbe, mint ami.. Még akkor is, ha tudom kezelni. De ezzel is gond van, mert egyáltalán nem tudom kezelni. Akkor higgadtan viselném, talán ez adja alá a lovat.
- Hogy mit szeretnék? Hogy józan legyél, mikor ezt a beszélgetést befejezzük... - forgattam a szemeimet, s jószerével elég gúnyosnak hatott a hangom. Nem mintha ezzel foglalkozott volna.. Nem volt rá ideje, nekem meg nem volt kapacitásom tovább fűzni a gondolatot, pedig mondandóm az akadt volna még bőven. Gyorsan cselekedtem, és végig mellette maradtam. Nem tudtam, mitévő legyek, hozzak-e borogatást vagy ne, menjek-e segítségért vagy ne, lekenjek-e neki egy pofont vagy ne?! Szívem szerint egymás után megtettem volna, ha tudom, hogy azzal bármit javítok a helyzetén. Ehelyett viszont az ágy mellé telepedtem, félig mellé, félig a földre, elég kényelmetlen volt a póz, de jelenleg ez számított legkevésbé. Néztem eszméletlen arcát, azt a néhány izzadtságcseppet, ami homlokán gyöngyözött és tudtam jól, ha baja lesz, abba én belebetegszem. Hiába kiabáltam vele alig egy perce és hiába tekerném ki a nyakát mérgemben. Ha tényleges veszély fenyegeti az életét, én vagyok az első, aki a védelmére siet, mert olyan, mintha a másik felem lenne. Nélkülözhetetlen az életemhez. Addig-addig mérgelődtem és reménykedtem felváltva gondolatban, mígnem ott, félig térdelve, félig a sarkamon ülve elnyomott az álom. Arcom az ágyam puha matracán pihent, és ha tudatában lettem volna a póznak, biztos váltottam volna, mert reggelre alighanem minden porcikám sajogni fog. Aztán fordultam egyet. Oldalra. nem tudom, hogy voltam erre képes, és hogy nem ütöttem be azonnal valamimet kemény dologba, és miért vett körül a puha takaróm és a párnám semmihez sem hasonlítható, barátságos illata. A szemeim úgy pattantak ki, mintha ezer éves álomból kelnék és cseppnyi fáradtság sem nyomná porcikáimat. Magam mellett hiába tapogatóztam, de Marc testébe nem akadt bele a kezem. Azonnal meg is rémültem és szinte felpattantam, majd mikor a sötét alakot megláttam, ahogy a fotelban kuporog, azonnal átjárta szívemet a nyugalom. Tettem felé egy tétova lépést, aztán még egyet, végigsimítottam zilált haján és megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy ha felkelt és ahhoz volt ereje, hogy engem anélkül az ágyba fektessen, hogy felébrednék, akkor nem lehet komoly baja. A légzése is normális volt, békésen aludt, így én is megengedtem magamnak, hogy visszafeküdjek, de már nem jött álom a szememre. Károm az minden bizonnyal lesz belőle, mert a holnapi (vagy mai) edzésen mindenki szét fogja rúgni a hátsómat, de inkább azt figyeltem, hogy Marc nem tűnik csak úgy el egyik pillanatról a másikra.. Minden mást tudok kezelni.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a traveler, I can be everywhere.
✤ Posztok száma : 13
✤ Regisztráció : 2014-10-28
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Munka szinten nyírom Leena idegeit

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Fri Jan 02, 2015 8:49 pm

Marc & Leena



Nem értem, hogy mitől fél ennyire, miért küzd ennyire az ellen, ami elég nyilvánvaló az ő részére. Lehet barátok voltunk már nagyon régóta, de eljöhet egy olyan pont egy ilyen fajta barátságban, amikor az ember úgy gondolja itt az ideje annak, hogy tovább lépjen és szabadjára engedje az érzéseit. Lehet ehhez innom kellett, hogy el tudjam neki mondani, meg így talán kevésbé volt várható az, hogy egy-két pofont kapja tőle, mert biztos voltam abban, hogy részben az idegein táncoltam, de ezt egyáltalán nem bánom. Valami érzelmet akartam kicsikarni belőle és ha ott tartunk, akkor azért a gyűlölet is egy kisebb fajta érzelem. Rendben van, nem éppen ezt szerettem volna a felszínre hozni, de így sikerült. Talán ez után még édesebb lesz az, amikor a karjaimban tarthatom végre. Ismer már annyira, hogy tudja nem szoktam ilyenekkel viccelődni, illetve a lányokat se szoktam úgy cserélgetni, mint az alsómat, de talán pont emiatt nem értem ezt az egészet, hogy miért reagált így a dolgokra. Egy kisebb mosoly jelenik meg az arcomon a szavainak köszönhetően.
Ohh, vigyázz mert a végén tényleg meg fogod ijedni tőled, kis harcos amazonom. - mondom neki mosolyogva, majd egy kicsit még rá is kacsintok. Lassan magamba szippantom azt a mámorító illatát és közel húzom magamhoz, mintha attól félnék, hogy tényleg ki fog dobni és többé már soha nem lehetnék a közelében.
A harag is valamilyen érzés és azt hiszem örülhetek annak is már, hogy legalább ezt tapasztalhatom az irányomba, ha már a többi érzelmet elnyomod. - mondom neki mosolyogva és talán még pár pillanat erejéig gúnyosra is váltok, majd amikor a távozásomról beszélek, akkor a szavai megállítanak.
Akkor mit szeretnék? - kérdezem tőle kíváncsian és komolyan miközben lassan összefonom a kezeimet. A válaszát viszont már nem hallhatom, hiszen hamarosan szédülni kezdek, majd összeesek. De legalább már azt is tudom, hogy az a szőke nő miért bámult annyira meg. Nem volt ember, ehhez kétségem se fér, de akkor se gondoltam volna azt, hogy valamit az italomba csempészet. Minek akart volna? Egy ölebnek? Katonának? Azt hiszem, ezt már soha nem fogom megtudni, mert hiába próbált maradásra bírni, én csak eltoltam magamtól és egyenesen ide jöttem. Az egész fejem kavarog, amikor kezdek magamhoz térni. Lassan kinyitom a szememet, s próbáltam elfogni azt, hogy hol is vagyok. Kis időbe telt mire rájöttem arra, hogy Leena ágyában fekszem. Tényleg olyan, mint egy amazon. Lassan végig simítottam a fején, hiszen az ágyra dőlve ő is elaludt, így bele se mertem gondolni, hogy mennyi lehet az idő és mennyi ideig lehettem kiütve. Egy gyengéd puszit nyomok a fejére, majd felülök az ágyon, egy pillanatra megszédülök, de nem érdekel. Lassan megfogom őt és az ágyra fektetem. Elindulnék, de kifelé menet újra megszédülők, így bevackolódom a fotelbe és ott nyom el újra az állom. Előtte még jó pár percig figyeltem Leena-t, ahogyan békésen alszik. Annyira gyönyörű volt, hogy úgy gondolom egy nő nem ér fel az ő szépségéhez, de hamarosan tényleg elnyomott a fáradtság.

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Fri Jan 02, 2015 1:57 pm

Marc & Leena



Ha arra kényszerülök, hogy válasszak a családom és egy lehetséges szerelem között, úgy, hogy lényegében a kettő egy és ugyanaz, akkor én ezt a végzet szelének tudom be. Olyan nehéz döntés lenne a számomra, hogy valószínűleg nem is választhatnám egyértelműen egyiket vagy másikat. Mindig furdalna a lelkiismeretem, mi lenne, ha a másikat választottam volna?! A kettőnk viszonya persze nem erre épül, sosem gondoltam volna, hogy lehet bármi is köztünk, ha pedig mégis, akkor gyorsan elhessegettem a gondolatot, elvégre a bátyámnak tekintettem, minden szempontból. Egészen eddig ő is úgy kezelt, mint a húgát, most pedig kibukott, hogy valószínűleg nem értünk ebben teljesen egyet. Elvégre én nem vagyok olyan húg, akit kénye kedve szerint rángathat át egyik státuszból a másikba, mikor épp melyikre van szüksége. Az én életembe egy biztos pont kell, ami eddig Marc volt, de most hogy kapcsolatunk megingott, én igazából nem is tudom, hogy mit tudnék tenni ellene.
Egy biztos csupán, most nincs olyan állapotban, hogy erről vitatkozzunk, és sokkal többre is egyek, ha majd kitisztult fejjel tudok vele beszélni. Így tompa és csak a saját igazát hajtogatja, nem hajlik afelé, hogy számításba vegyen bármit is, amit én mondok. Bár javarészt igaza is van. Ha kitenném őt a folyosóra, akár nyitott ajtóval is tölthetném az éjszakát, mert folyton amiatt aggódnék, hogy rendben van-e. Kellett neki leinnia magát, minden sokkal egyszerűbb lett volna, ha megmarad a maga régi medrében.
- Nem tagadok semmit, jelenleg épp próbálom visszafogni magam, hogy ne pofozzalak fel, mert az nem segítene rajtad, de tudod, eléggé próbára teszed a türelmemet. - csattanok fel mérgesen. Most már persze nem arra haragszom, hogy mi is folyik itt tulajdonképpen, hanem azért, mert ezzel elárultam magam. Valamelyest. Azzal pedig, hogy magához ölel, szintén nem segít, hisz gondolataim anélkül is eléggé kavarognak a fejemben. Nem tudok mit lépni vagy tenni, pedig én mindenre csípőből vissza tudok vágni. Legalábbis eddig még akkor is ment, ha a célpontom Marc volt.
- És ha a szemembe nézel, akkor pontosan látod, hogy mennyire haragszom rád, amiért ennyire kifordultál magadból. Eszedbe sem jutott, milyen érzés így látni téged? - kérdezem felháborodva, mielőtt még ismét rátérne a témára, hogy én hátráltatom a kettőnk kapcsolatát... Ami.. Egyszerűen. Nem. Is. Létezik.
- Tudod, hogy én nem ezt akarom... - enyhül meg végül a hangom, mikor meglátom, hogy akár arra is kész lenne, hogy most elmenjen, de mégis inkább itt tartanám. Azzal együtt is, hogy csak veszekednénk, legalább a szemem előtt lenne és tudnám, hogy amennyire lehet, rendben van. Jó lenne, ha legalább ebben biztos lehetnék, ha már olyan sok minden megkérdőjeleződött bennem ma éjjel. A történések viszont túl gyorsan követik egymást, és mire feleszmélnék, Marc összeesik én pedig épp az utolsó pillanatban kapok utána és teszem kezemet feje alá, mielőtt beverné és komolyabb sérüléseket szenvedne. A pánik végigsöpör rajtam, hisz már megkérdezni sem tudom tőle, hogy mit ivott vagy mennyit, vagy esetleg mit vett be mellé.. Erőm persze most is a segítségemre van, könnyedén az ágyamba fektetem, hisz már biztos vagyok benne, hogy innen egyhamar nem fog elmenni sehová. Legalábbis addig, míg nem tudok biztosat az állapotáról. Persze az is lehet, hogy én bonyolítom túl és csak szimplán elájult... De egyelőre nem tudok mást tenni, csak várok és hallgatom egyenetlen szívverését, ami semmi jót nem sejtet.
- Ha valami bajod lesz, én esküszöm szétrúgom a segged.. - suttogom közel hajolva fülébe, miközben a kabátot fejtegetem le róla. Próbálom leplezni rémületemet, bár most igazán kiadhatnám a feszültséget, de mivel a bőgés nem opció, boxzsák gyanánt pedig csak őt tudnám használni, ezt a lehetőséget elvetem.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a traveler, I can be everywhere.
✤ Posztok száma : 13
✤ Regisztráció : 2014-10-28
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Munka szinten nyírom Leena idegeit

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Sun Dec 28, 2014 7:24 pm

Marc & Leena



Lehet nem a legjobb ötlet volt idejönnöm ittasan, de így talán végre kimerem mondani azt, amit gondolok és amit érzek. Lehet Leena számára egy barát vagyok, akit legszívesebben néha jól fejbe vágna és kihajítana az ablakon. Meg lehet az se tetszik neki, hogy részben az apjának dolgozom, de ez van. Ilyen az élet. Nekem kell ő és akarom, azt szeretném, ha senki más nem érinthetné azt a selymes bőrét és nem ízlelhetné meg azokat a tökéletes ajkakat csak én. Egyszerűen szükségem van rá, de bármennyire is tartom magamat erősnek ezt soha nem mertem volna elmondani neki józanon, így talán jobb lenne iparkodnom. Lehet most kissé berúgtam, de magamat ismerve pár óra múlva józan leszek újra. Figyelem őt, majd habozás nélkül válaszolok.
Te kellesz nekem és senki, illetve semmi más. Csakis te. -mondom neki komolyan, majd neki dőlök az egyik falnak és onnét figyelem őt. Lehet kissé ostobán hangzik amit mondtam, de ez az igazság. Miért kellene most hazudnom? Végre kimondhatom azt, amit gondolok és ez így van jól.
A tetteim pedig mind a szavamat igazolják. A kezem lassan siklott a derekára, miközben a másik kezem az arcára siklott és végre megízlelhetem az ajkait. Egy pillanatra talán meg is ijedek, hogy rosszat tettem, mert nem viszonozza és már épen azon töröm a fejemet, hogy hibát követtem el és el akarnék már húzódni, mire megérzem, hogy a nyelvem játéka viszonzásra talál. De amennyire mámorító volt ez a pár másodperc annyira durva és kegyetlen a következő percek, amikor szinte ki tépi a kezeim közül magát. Egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat és úgy mérem végig őt újra és újra. Most komolyan macska-egér játékot akar játszani, hiszen szemmel láthatóan nagyon is tetszett neki az előbbi csók. Ennyire még én se vagyok részeg, hogy ezt ne vegyem észre. Felvonom a szemöldökömet a következő szavait hallva, majd egy kicsit meg is köszörülöm a torkomat.
Kit akarsz ezzel etetni Leena? Lehet kidobnál innét, de te lennél az első, aki rám nézne, hogy élek e még. - mondtam neki komolyan és egyre inkább kezdtem érezni, hogy kezd tisztulni a fejem. Lassan ellöktem magamat a faltól és tettem felé két lépést. - Megpróbálhatod tagadni, hogy nem élvezted az előbbi dolgot, de kár lenne. Ennyire még én se ittam le magam a sárga földig, hogy ne tűnjön fel a dolog. - mondtam neki egy kisebb mosoly keretében, de még mielőtt leléphetett volna használtam az erőmet és mögötte teremtem. A kezem lassan siklott a derekára, de még mielőtt elszabadulhatott volna tőlem megfordítottam őt és mélyen a szemébe néztem.
Nem tönkre tenni akarom azt amink volt, hanem sokkal inkább tovább vinni olyan irányba, amire te is vágysz és én is. Látom a szemedben Leena, így ne is próbálj meg hazudni. - mondom neki komolyan és nem engedem el. Láthatja rajtam, hogy már nem vagyok annyira részeg. Talán a csókja segített tisztinai a fejemen, nem tudom, de tényleg így van, ahogy mondom. Lassan elengedem, majd teszek egy-két lépést a szoba közepe felé és kimértem megállok, majd megfordulva újra ránézek.
Ha akarod elmegyek és soha többé nem fogsz látni, de legalább saját magadnak ne hazudj tovább. - mondtam neki komolyan és egy kicsit megfogtam a fejemet, mert egy pillanatra megszédültem, mintha hirtelen valaki valamit belém döfött volna. Hamarosan pedig minden sötét lett és összeestem. Remek, valaki valamit az italomba kevert. Most már tényleg csak ez hiányzott.

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Thu Oct 30, 2014 7:38 pm

Marc & Leena



Hol rontottam el? Mikor tért le arról az útról, amin még ott mászkáltunk mind a ketten? Nem érzem, hogy eltávolodtunk volna egymástól, sőt.. Sosem volt még ilyen erős kötelék közöttünk. Hiába nem vagyunk testvérek vér szerint, én mindig úgy tekintettem rá. Legalábbis többnyire. Voltak ugyan olyan dolgai, amikből saját kérésre ki akartam maradni, de az életéből nem. Egy percig sem. Cserébe persze én is megtartottam magamnak az összes olyan dolgomat, amitől a férfiak általában a falra másznak. Ez így volt jó és működőképes. Egészen eddig. A helyzet most viszont elég szar ahhoz, hogy aggódjak érte, de nem eléggé, hogy feladjam a megoldás keresését. Ha Marcról van szó, elmennék a végletekig és kezdem azt hinni, hogy ő maga azért jött most ide, hogy lebukjon. Szándékosan. Hogy jobban figyeljek oda rá. Ám a kép sehogy sem áll össze teljesen, hisz ha minden lépését árgus szemekkel figyelném, azzal csak alidegeníteném magamtól. Már ha ez lehetséges.. Patthelyzet, és még csak arra sem vagyok képes, hogy megnyugtassam, hisz ő mondta, hogy nincs értelme.
- Akkor mondd el, mi segítene? - csúszik feljebb a hangom egy oktávval meggondolatlanságomban. Sosem voltam hisztis, nem volt miért annak lennem és Marc mellett még a kritikát is ideje korán tanultam meg eltűrni, a maga csipkelődős stílusa miatt.
- Semmi megbocsáthatatlan dolgot nem tettél.. - próbálkozom ismét a nyugtatással, hátha a hangom őszintesége hat rá valamilyen formában. Talán más módszer után kellene folyamodnom, ha már az ölelésem nem elég, de mielőtt felállhatnék, a keze már az arcomon, én pedig érdeklődve fordulok felé. Igazán nem számítok arra, amit tesz, hogy ajkait finoman az enyémnek nyomja. Teljesen megdöbbent a tette, hát még az, hogy a hangja még ott cseng a fülemben. Rám van szüksége? Eddig is itt voltam neki, én mindig itt vagyok, de félek, nem olyan formában, mint ahogy ő azt most szeretné. Ám csókja hatással van rám és felkelti mélyen eltemetettnek hitt érzéseimet. Egy pillanatra. Egy egészen rövid másodpercre engedek is nekik és visszacsókolok, aztán felfogom, hogy ez a lehető legrosszabb lehetőség, amit tehetek most, így ellököm magamtól én pedig villámgyorsan a szoba másik felében találom magam. A félvérség előnye a gyorsaságom, hisz mire a koppanást és a nyekkenést hallom, már őt nézem. A feje.. Remek, nem volt elég bolond enélkül is. Pedig én igyekeztem kicsit lökni rajta, már amennyire tudtam ezt kontrollálni.
- Jó úton jársz afelé, hogy tönkre tegyél egy 15 éves barátságot és a folyosón töltsd az éjszakát.. - csattanok fel mérgemben. Nem rá vagyok dühös, hanem magamra is. Lényegében azért nem akartam tudni az ő dolgairól, mert ha a nőügyeit megtudtam volna, biztosan féltékenykedni kezdtem volna. Én meg tudtam állni, hogy ne tegyek felé ilyen lépéseket, pedig olykor nekem is könnyebb lett volna hozzá menekülni. Csak rá kell nézni, bomlanak utána a nők, de én sosem engedtem a kísértésnek. Teljesen biztos voltam abban, hogy ő is lesz ilyen erős és képes megállni. A kezem a szám előtt, még érzem ajkának érintését, pedig őszintén nem akarok erre gondolni most, mikor amúgy is ramaty állapotban van. Ez nagyon szar időzítés. Én meg szinte fújtatok, ahogy nézem őt, ahogy velem szemben a földön ül, a helyem az ajtónál üres mellette. - Segíteni akarok, de nem így. És nem a barátságunk árán... Ezt nem adom fel és neked sem kellene feladnod ilyen ostobaság miatt.. - oktatom ki, habár az imént fogadtam meg magamnak, hogy várok vele holnapig. De ez nem tűr halasztást... Nem használhat ki.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a traveler, I can be everywhere.
✤ Posztok száma : 13
✤ Regisztráció : 2014-10-28
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Munka szinten nyírom Leena idegeit

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Thu Oct 30, 2014 5:10 pm




Leena & Marc



Egyáltalán nem volt jó ötlet ide jönnöm ebben az állapotban, csak az a baj a piával meg a droggal, hogy ha egyszerre használom őket, nem nagyon mérem fel a helyzeteket, mielőtt cselekednék, és mikor eszembe jutott, hogy meglátogathatnám Leenát, akkor a fejemben még nagyon is jó ötletnek tűnt, most meg már legszívesebben visszamennék valahogy a múltba, hogy a fél órával ezelőtti énemet jól képen töröljem ezért. De mivel ezt nem tudom megtenni, így marad az, hogy próbálom összeszedni magam, csak hát ennyi szerrel a szervezetemben ez cseppet sem egyszerű. Már határozottan bánom, hogy idejöttem, és annak ellenére, amit mond, azt is érzem, hogy csalódást okoztam neki, de ehhez nem is kell lángelméjűnek lennem, elég csak belegondolnom, milyen látványt nyújthatok. Bennem ismételten kettősség alakul ki, mert egy részem azt kívánja, bárcsak Leena kimondaná azt, ami benne zajlik most, akkor is, ha ez egyet jelent azzal, hogy elküld engem a búsba, és nem akar majd látni többet, míg a másik részem pont, hogy retteg attól, hogy megtudja, mire is gondol most, hiszen pontosan attól tart, hogy ez nem jelentene mást, mint az ő elvesztését. Márpedig nekem senkim nem maradt rajta kívül. Ez pedig most csöpögősen hangozhat, de igen, ő az egyetlen a számomra. Ezért is bánt, hogy így jelentem meg előtte. Lecsúsztam, de érte továbbra is megtennék bármit. Mégis... valamiért úgy érzem, nem veszítene semmit, ha nem lennék mellette. Akkor sem, ha ő a legfontosabb. A jelenlegi életstílusommal... nem épp azt adom neki, amit megérdemelne. Azt akarom, hogy boldog legyen, de kétlem, hogy ezt egy lecsúszott drogos, és alkoholista mellett fogja elérni.
- Nem hinném... hogy az segítene... - nyugtatni próbál, pedig minden joga meglenne hozzá, hogy ne így cselekedjen. Megérdemelném a kioktatást. Durva mozdulattal dörzsölöm meg szemeim, hogy a könnyek eltűnjenek belőlük... nem akarok ennél is mélyebbre csúszni a szemében. Ha másról lenne szó, nem érdekelne, de most Leena előtt vagyok. Nem engedhetek meg magamnak ilyet.
- Szerintem sosem volt... - motyogva beszélek, azért is, mert szörnyű bűntudatom van, és azért is, mert egyre gyengébbnek érzem magam, ami bár zavar, de nem igazán tudok tenni ellene, egyszerre csak minden olyen lett, mintha az egész testem zsibbadásnak indult volna. Egyszerre furcsa, és jó érzés is. Olyan, mintha a szer, lassanként kezdené átvenni felettem az irányítást. Csak kábán figyelem, ahogy lecsúszik a földre, bár pillantásom el-elkalandozik rajta. Valamiért egyre nehezebb a szavaira koncentrálnom.
- Igen... erre cserbenhagylak... csalódást okozok... - nem nézek a szemébe, egyszerűen nem bírok, még akkor sem, amikor magához húz, mégis átkarolom, megint magamba szippantom az illatát, és a hátát kezdem simogatni. Várjunk csak.. amire szükségem van? Agyamban apró lámpa gyúl, de a tisztuló felem megkérdőjelezi az ötlet helyességét.
- Rád van szükségem. - suttogom a válaszom a fülébe, majd ahogy elhajolok tőle, ujjaim az arcára siklanak, és lágyan simogatni kezdem, aztán, mielőtt még a józanodó felem bármit is tehetne ellene, ezúttal én húzom őt közelebb, és ajkaimat az övéihez érintve gyengéden csókolni kezdem puha ajkait. Hát... ha eddig nem lettem felpofozva, ezután már elkerülhetetlen lesz.

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Thu Oct 30, 2014 1:58 pm

Marc & Leena



Korántsem voltam felkészülve arra, hogy valaha ez megtörténhet. Elég bizarr arra gondolnom, hogy a legjobb barátom így szétcsúszott, én meg ebből semmit nem is vettem észre. Szar barát lehetek, erre más magyarázat nincs, és most azt sem tudom, hová kapjak. Olyan nagy baja nem lehet, mert annak ellenére, hogy imbolyog és alig áll a lábán, egész érthetően beszél. Csak a tekintete csillog eszeveszetten... Én meg csak állok egy helyben lecövekelve, mintha ettől változna valami.. Bármi.. Pedig milyen jó lenne. Arra eszmélek fel, hogy a fejemet rázom, mintha hitetlenkednék, Marc pedig elenged és térdre esik előttem. Nem tréfa, hogy hallom, ahogy a térdkalácsa roppan a padlóra érkezéskor. Ha eddig nem voltam megijedve, hát most sikeresen a frászt hozza rám. Soha nem éreztem még magam ennyire tehetetlennek. Tudnom kellene, mit kell ilyenkor csinálni vagy mondani, de sajnos nem kaptam kiképzést arra az esetre, mit tegyek, ha a legjobb barátom éppen darabokban van. Még egy nyamvadt kanalam sincs, hogy összekaparjam. Az pedig, hogy így esik be hozzám, azt jelenti, hogy nem most indult meg lefelé a lejtőn. Csak tudnám, mi volt nekem fontosabb annál, hogy ezt észrevegyem..
- Nyugalom.. - kérem tőle, látva, hogy szemei megtelnek könnyekkel. Ha ő zaklatott, hát mit mondjak én?! Nem szoktam pánikolni, de most úgy érzem bekapcsolt a vészjelző és hiába gondolkodom, nem tudom leállítani. A gondolataim egyre csak kattognak a megoldáson, de nem lelem. Általában ez a felállás fordított szokott lenni, ő jobban helyt tud állni az én szerepemben, mint fordítva.
- Elment az eszed, de majd visszajön... Nagyon remélem.. - mosolygok rá ellágyulva. Nagy okos módjára kisütöm, hogy ha azt hiszi, nem haragszom rá, gyorsabban beadja a derekát az akaratomnak és hamar kialussza magából.. bármit is vett be. A hajamba túrva döntöm hátam az ajtómnak és csúszok a földig. - Marc, nem vagy vesztes.. Te vagy a legjobb.. - mondom őszintén, aztán kezemet nyújtom, hogy mellém telepedhessen. Nem nagyon van más választása, mert egyelőre nem hiszem, hogy jó ötlet lenne talpra ráncigálni. Kitessékelni meg még kevésbé, mert kitelik tőle, hogy az ajtóm előtt alszik, utána meg erről pletykálnának. Inkább folyjon arról a szó, hogy nálam aludt, mint arról, hogy kiraktam.
- Te vagy az egyetlen, aki sosem hagyott cserben, aki ismer, akár a tenyerét.. Nálad jobb nincs.. - suttogom a szavakat. Velem volt a legrosszabb pillanataimban is, nem is kérdéses, hogy az én pártomat fogta minden vitás ügyben, habár legtöbbször bizony elfogultan, de sosem hánytorgattam fel neki. - Itt vagyok neked.. A testvéred. A barátod.. Amire csak szükséged van.. - húzom magamhoz ültömben és szorosan megölelem. Persze tudom, hogy én vagyok az egyetlen, aki ennyire közel áll hozzá és a családjának tekint, de az igazság az, hogy hiába él az apám.. Marctól mióta az eszemet tudom, töb szeretetet kaptam, mint amennyit Andreastól valaha várhatok. Minden esetre egyelőre azon töröm magam, hogy megnyugodjon, ezért a csalódottságomat is igyekszem most elrejteni előle. Az ilyesmi viszont sosem ment túl jól. Néha azt hiszem, jobban ismer, mint én magamat.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a traveler, I can be everywhere.
✤ Posztok száma : 13
✤ Regisztráció : 2014-10-28
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Munka szinten nyírom Leena idegeit

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Wed Oct 29, 2014 2:12 pm




Leena & Marc



Ha most józan lennék, vélhetően teljesen másként zajlana ez a látogatásom is, hiszen általában nem így szoktam viselkedni vele. Itt pedig most nem csak arra gondolok, hogy általában nem jelenek meg előtte ennyire készen, hanem arra, hogy a szurkálódásainkat leszámítva nem szoktam vele ennyire közvetlenül viselkedni, még úgy sem, hogy szinte köztudottan ő a legfontosabb a számomra. Csak én ezt sosem kötöm az orrára. Nem mintha szükségét érezném, pont azért, mivel öt éves korom óta ismer, és tudhatja, hogy nincs, de nagy valószínűséggel nem is lesz még egy olyan személy, aki annyit számítana, mint ő. Még akkor sem, ha általában bunkó módon viselkedem, és úgy teszek, mintha egyáltalán nem is törődnék se vele, se azzal, amit csinál. Ezt pedig megint csak a büszkeségemre tudom fogni. Valamirét egyszerűbb így tennem, mint nyíltabban kimutatnom azt, mennyire értékes a számomra. Pedig így van, legyek akármekkora seggfej hozzá, mindig is fontos lesz. A jelenlegi mámoros állapotom pedig pontosan ezeket az érzéseket, ezt az oldalamat hozza elő, jóllehet épp ez volt az, ami elől menekülni akartam. Amit el akartam kerülni. Arról már nem is beszélve, hogy az állapotom mellett Leena közelsége sem éppen józanítóan hat rám, bár ez a fajta bódító hatás nem hasonlítható egyetlen másikéhoz sem, sem a piához, sem az anyaghoz. Mert nem is olyan értelemben bódít. Nem tompulok el, csupán minden érzékem rá éleződik ki, ahogy most is, finom illata ellepi a tudatomat, bőrének hője pedig egy teljesen más értelemben részegít meg.
- Csak egy egészen kicsit... - végignéz rajtam, és én ugyanígy teszek vele, bár ez a jelenlegi állapotomat tekintve nyilván inkább tűnik pofátlan, és pimasz pásztázásnak, főleg, hogy így, ebben a helyzetben még duplán félreérthető az, ahogyan tekintetemmel felmérem a testét. Azt már inkább hozzá sem teszem, mennyire zavarnak bőrét takaró ruhái...
- De hozzád eljöttem... - beszélek szintén lassan, már jószerével belesuttogom szavaimat a fülébe, és végtére is... ki a fenét érdekel, hogy alig állok a lábamon, ha egyszer eljutottam ide? Ide, hozzá. Eleve ez volt a célom, és most itt  vagyok. Ettől fogva pedig minden más mellékes, főleg az állapotom. Bár mondjuk azt őszintén csodálom, hogy még nem pofozott fel, de ilyenkor a diszkréció határom úgyis megszűnik létezni, szóval csupán pozitív jelnek veszem azt a tényt, hogy még nem lettem felképelve. Még akkor se csattan keze az arcomhoz, mikor ajkaimmal elérem nyakát. A puha bőrét, újabb mámorító löketet érezve, mikor megcsókolom ott. Szisszenése viszont elégnek bizonyul ahhoz, hogy egy pillanat alatt józanabbá válljak, kicsit mintha a drog hatása alól is kitisztulnék reakciójától, és az addigi jókedvemet ijedtség váltja fel.
- Fájt? Ne haragudj... sose okoznék fájdalmat neked... - pillantok le őszinte riadalommal az oldalára, ahol az imént simogattam, bár úgy fest, azért mind az anyag, mind pedig az alkohol dolgozik még a szervezetemben annyira, hogy ne fogjam fel, eleve érzékeny volt a terület, helyette pedig azt higgyem, hogy miattam fáj neki.
Tenyerét érzem az arcomon, érintése gyengéd, és meleg bőre nyugtatólag is hat rám. Mégis, szavai hallatán csak zaklatottabbá válok. Szemeim lassan megtelnek könnyekkel, én pedig utolsó mondatát követően térdre hullok előtte. Még sosem láthatott így, de eléggé mélyre zuhantam már ahhoz, hogy ez jelenleg ne zavarjon.
- Egy senki vagyok... egy vesztes... - halkan beszélek, bűnbánásom még az oldott állapot ellenére is őszinte. Lassan nekidöntöm fejemet a lábának, homlokom combjához ér, majd felnyúlok kezéhez, és apró csókot lehelek ujjaira.
- Most is csak bosszúságot okozok... nem vagyok elég jó... - motyogom, visszadöntve fejem a lábához, nem tudom, miért is jó ez így most, de jó, szóval most csak ez számít, és hogy ezt nyomatékosítsam, combjára is adok egy apró puszit.

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Tue Oct 28, 2014 11:07 pm

Marc & Leena



Hiába nem vártam látogatót, Marc valami különös oknál fogva megnyugtat. Mármint a jelenléte. A látványáról inkább nem áradoznék, mert jelen pillanatban nem tűnik épp szalonképesnek. Nem tudom, konkrétan ez minek köszönhető, vagy miért éppen most jelenik meg nálam ilyen állapotban, de minden esetre azt pont nem akarom, hogy más is lássa, így az ajtót be is csukom mögötte.
Nevetségesen viselkedik és ha nem aggódnék miatta, valószínűleg jól szórakoznék, ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, hogy ahogy forog, ne vágódjon el. Valóban kicsi a hely a szobámban, elvégre egy emberre tervezték, kettő már valóságos tömegnek hat. Eddig ezt észre sem vettem, hisz ide még ő sem tette be a lábát. Általában az ajtóig kísért, mikor szentimentális hangulatban volt, máskor még addig sem. Nálunk nem ez a megszokott, nem érint meg ennyire nyíltan és nem is viselkedik ennyire.. furcsán. Egészen összezavar az amit látok és az, amit tudom, hogy látnom kellene, mégsincs ott. Az a szikra, ami mutatná, hogy az eszénél van.
- Látom.. Egy kicsit, mi? - nézek végig rajta, bár kissé nehézkes, mert előttem áll és túl közel van. - Marc, te teljesen el vagy ázva.. Alig állsz a lábadon.. - tagolom neki, hogy tompa fejjel is megértse, egész pipa vagyok rá és csak azért nem lököm el magamtól, mert ha szétzúzza magát valamelyik bútordarabomnak esve, az rohadt nagy hangzavarral jár.
- Most elengedhetnél engem, és.. mondjuk elmehetnél aludni.. - vetem fel fáradt sóhajjal. Nem most fog fejmosást kapni, mert van egy sejtésem, hogy emlékezni sem fog rá holnap reggel. Majd szembesítem a zord valósággal, ha nem részeg és nem viselkedik úgy, mint az összes többi férfi. Ő nem ilyen. De mégsincs szívem elküldeni, nehogy hülyeséget csináljon. Nem kétlem, hogy túl sok volt már a vállán, de akkor minek vagyok én, könyörgöm?! Azzal nyugtatom magam, hogy ha most lekenek neki egyet, attól még nem fog változni a helyzet, meg az állapota sem, de elég nehéz türtőztetnem magamat, mikor a nyakamhoz hajol. Pontosabban nekem dől. Először azt hiszem, hogy át akar ölelni, már emelem is a kezeimet, hogy viszonozzam, ha erre van szüksége, aztán meg is akadok a mozdulat közben, mikor nyakamba csókol. Az oldalamat is cirógatja, ez viszont egyáltalán nem esik jól, fel is szisszenek kicsit, mielőtt hátrébb tolnám magamtól, többet viszont nem foglalkozom a sérülésemmel.
- Jobbat nem.. Értelmesebbet.. - bólintok és egyre inkább azt érzem, hogy semmit nem fog fel a nonverbális kommunikációmból, amivel nemet mondok neki. - Mi lenne, ha gondolkodnál is? - fojtom vissza az ordítást. Sosem voltam az a türelmes fajta, a viselkedése viszont teljesen összezavar és nem lennék teljesen őszinte magammal, ha azt mondanám, hogy nincs rám hatással. Tenyeremet arcán nyugtatom, hogy figyeljen is arra, amit mondok, ne csak elengedje a füle mellett. - Bűzlesz és nem csak a cigi szagát érzem rajtad.. - szúrom le, amiért így jött el hozzám. Valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy én sokkal erősebben érzem az illatokat, mint az emberek, lévén, hogy nem vagyok ember.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a traveler, I can be everywhere.
✤ Posztok száma : 13
✤ Regisztráció : 2014-10-28
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Munka szinten nyírom Leena idegeit

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Tue Oct 28, 2014 10:14 pm




Leena & Marc



Nagyon furcsán érzékelem a körülöttem lévő dolgokat. Útközben a mellettem elhaladó autók fényszórói hosszú csíkokat húznak magam után, néha pedig bele is ütközök egy-egy mellettem elhaladó emberbe. Elküldenek az anyám körülbelüli irányába, de én csak bárgyún vigyorgok, és nem zavar semmi. Fékcsikorgás és dudaszó hangja zavarja fel dobhártyám nyugalmát. Megindultam az átkelőn egy sietős taxis legnagyobb bosszúságára. Zavar-e? Nos, ahogy eddig semmi, úgy ez sem zavarja fel a békémet. Furcsa hatással van rám a drog... valami újféle lehet, mert teljesen új hatásokat is tapasztalok meg. Élénkebbek a színek, az érzékeim is mintha élesebbé váltak volna, mégis a külvilág tompa a számomra. Egyszerre érzem magam ramatyul és fantasztikusan. Egy biztos: egyszersmind szabadnak érzem magam. Ennek hatására pedig a felszabadultság érzete előtérbe hozza a pozitív közérzetet is. Azt hiszem, ezért a vigyorgás. Egy nő kiált utánam, nyilván kis híján fellöktem. nem állok meg, csak az érdekel, hogy eljussak a kollégiumig, ezt a küldetést pedig sikerrel végre is hajtom, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy az odaút teljes egésze megmaradt a memóriámban. De persze, emiatt sem zavartatom magam. Márcsak azért sem, mert az arcomon ragadt, kissé talán bizarrnak ható mosoly egyből kiszélesedik, és picit talán őszintébbre is vált, amint a kinyíló ajtó mögött megpillantom a már jól ismert, s valóban szép arcot, mégha ezt korábban tulajdonosának sosem ismertem be. Mondatára, csak felnevetek.
- Már bent is vagyok... - tárom szét karjaim, mintha csak egy fantasztikus bűvésztrükköt mutattam volna be, most pedig várnám a hatást, méghozzá vihartaps formájában. Ám a végén csak elnevetem magam újra. Olyan derűs ez az egész helyzet... nem? Csak nekem?
- Egy kicsit elengedtem magam... - formázom meg a szavaimat lassan, és közben bocsánatkérőn nézek a szemeibe. Azokba az igézően szép szemekbe... picit elkalandozok ugyan, de következő szavai visszarángatnak ide, a jelenlegi helyzetbe. Ahol kezeim a derekán pihennek, és jó közelről vehetem szemügyre szépségét.
- Fél perc? Az egész rövid idő. - állapítom meg ismételten megcsillogtatva zsenialitásomat, ahogy homlokomat nekidöntöm a vállának, majd hirtelen ötlettől vezérelve felemelem a fejem és apró puszit lehelek nyakára. Bőre csak úgy ontja a hőt, ajkaim felforrósodnak, ahogy megérintik...
- Jó illatod van. - jegyzem meg halkan, mély levegőt véve, magamba szippantom, mintha csak meg akarnám jegyezni illatát... ezt a momentumot. Derekán pihenő egyik kezem feljebb kúszik, gyengéden megsimítva az oldalát.
- Bocsáss meg... jobb barátot érdemelnél... - motyogom, s bocsánatkérésem megerősítéseképp újabb csókot lehelek a nyakába.

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Tue Oct 28, 2014 9:42 pm

Marc & Leena



Aligha érzem mostanában úgy magam, mint akinek sok kedve van a vacsorát a többiekkel együtt elkölteni, így inkább a szobám békés menedékébe vackoltam magam. Azon kevesek egyike vagyok, akinek egyszemélyes szentély adatott, bár ez is csak azután, hogy néhány szobatársat kikészítettem. Nem én tehetek arról, hogy nem tudják összeegyeztetni az én napirendemet az övékével, mert azt aztán lesheti bárki is, hogy hozzá idomuljak. Persze, ha őszinte akarok lenni, kezdettől fogva erre játszottam, és mivel szinte az egész évet itt töltöm, gyakorlatilag ez az otthonom, legyen már olyan, amilyennek én akarom. Főként mentes minden nemkívánatos személytől.
Figyelmem néha elkalandozott, végigjárattam agyam a mai nap történésein, de valahogy semmi olyan nem akadt, amit jobban meg kellene gondolnom, vagy esetleg másképp tettem volna. Mondjuk a bordáim még nincsenek teljesen rendben, hisz alig egy órája volt egynéhány kellemetlen találkozásom Mike, az edzőtársam öklével. Ezzel akarta bizonyítani, hogy még mindig van mit tanulnom. Hát, kösz pajtás, igazán nagyra lehetsz magaddal..
Már épp felszívtam volna magam ezen, mikor kopogás ütötte meg a fülemet, méghozzá elég furcsa ütemben. Az órára pillantva előbb megbizonyosodtam arról, hogy már igencsak takarodó után jár az idő. Nem szokott keresni itt senki, főként mert tudják, hogy nem szívlelem a látogatókat az én kis zugomban, pláne nem éjszaka, ennek ellenére ajtót nyitottam. Arra viszont azt hiszem nem csak most nem voltam felkészülve, hogy Marc áll az ajtóban és majd beesik a szobámba. Kissé elhűlve nézek rá, minden szó nélkül.
- Oké, persze, gyere csak be.. - puffogok szemforgatva, de sejtem, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Ilyen érzelmes megnyilvánulásokat ritkán látni tőle, a kifejezésemen pedig tisztán látszik, hogy semmit nem értek. A szemöldököm a homlokomig szalad meglepettségemben, nem is akarom palástolni. De ami legjobban meghökkent, hogy derekamba kapaszkodik és próbál fölém tornyosulni.
- Marc.. Mi a franc van veled? - kérdezem értetlenül. Azt tisztán érzem rajta, hogy ivott, és a szokásos dohányt is, de a tekintete furcsán csillog és alig áll a lábán, ez pedig egyáltalán nem tetszik. - Van fél perced, hogy elengedj, és belekezdj a magyarázatba.. - igyekszem nagyon határozottnak tűnni, de sokkal egyszerűbb a helyzetem, mikor éppenséggel seggfejként viselkedik és elküldhetem a francba.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a traveler, I can be everywhere.
✤ Posztok száma : 13
✤ Regisztráció : 2014-10-28
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Munka szinten nyírom Leena idegeit

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   Tue Oct 28, 2014 8:09 pm




Leena & Marc



Mondhatni, a napom a megszokott módon telt... mindaddig, míg arra nem adtam a fejem, hogy kimegyek a temetőbe apámhoz. Régen voltam már nála, és úgyis kezdtem úgy érezni, a fejemben túláradnak már lassacskán a gondolatok, és jó lenne őket kiadni valahol. Csak éppenséggel azt nem sikerült belekalkulálnom ebbe az egészbe, hogy az ilyenek után mindig jobban... magam alatt vagyok, mint máskor. Márpedig én az ilyesmit hajlamos vagyok a magam módján megoldani. Sikerült már kiismernem, mely helyeken tudok a városban hozzájutni azokhoz, amiket ilyen esetekben szeretek beszerezni. Hogy büszke vagyok-e rá? Egy cseppet sem. Nem is azért csinálom, mert ettől én erősebb vagy jobb vagyok... nem, pont, hogy azért teszem, mert gyenge vagyok. Gyenge vagyok, és ezt nem akarom Leena nyakába zúdítani. Csalódna bennem, és azt nem akarom. Ezért is van az, hogy a magam módján intézem el. Szóval, nem is vacakolok sokat, s az utam előbb a temetőből haza, majd onnan egy gyorsabb átöltözés után a városba vezet. Mint mondtam, ismerem a megfelelő helyeket. Egy idő után pedig már nem is számolom, hanyadik pohár whiskey gurul le a torkomon. Az állapotom pedig nemsokára elég oldottá válik ahhoz, hogy többet akarjak. Jobban mondva, mást akarjak. Nem is figyelem a pasas arcát, kitől beszerzem az anyagot, még csak az se rémlik, pontosan mikor kerítek sort az elfogyasztására. Csak azt tudom, hogy mindent szebbnek látok, miután felszívtam. Zene dübörög a fülemben, egy lány rám mosolyog, valaki újabb poharat nyom a kezembe... a külvilág egyszerre érződik felerősödöttnek, és tompának. Zajai picit késve jutnak csak el a tudatomig, van, amit fel se fogok, de nem is igazán érdekel, mert elmémben egyetlen dolog körvonalazódik: meg akarom látogatni Leenát. Elég soká tart a zsúfolt helységből kijutnom, de nem érdekel, céltudatos vagyok, és elszánt. Meg... kicsit elszállt. Így aztán az út nagy része ki is esik, de még ez se zavar, hiszen fene se tudja, mennyi idő elteltével ott vagyok a kollégiumban, és megállapodok egy ajtó előtt, melyben nagy nehezen felismerem Leena szobájának ajtaját. Játékos ritmusban kopogok be végtelen jókedvemben, és amint kinyílik a fránya nyílászáró, széttárt karokkal, kisfiús vigyorral köszöntöm a bentlakót.
- De jó ezt a gyönyörű arcot látni... - azzal be is invitálom magam, hosszas puszit nyomok Leena arcára, nem törődve azzal, mennyire döbbentem meg ezzel az egésszel, főleg, hogy sose neveztem gyönyörűnek korábban, nem mintha nem tartanám tényleg annak.
- Fú de... kicsi ez a hely... - teszek zseniális megállapítást, kábán körbenézve, majd széles vigyorral pördülök ismét a lány felé, ami lendületesebbnek bizonyul, így megbillenek, és a derekába kapaszkodva nekinyomom a falnak.
- Így se rossz... - mondom, elég közel állva hozzá, még kezeim is rajta hagyom, és bambán vigyorgok.

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Leena szobája   Tue Oct 28, 2014 7:43 pm

Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Leena szobája   

Back to top Go down
 

Leena szobája

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

 Similar topics

-
» Animes You've Watched/Plan to Watch/Currently watching

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Különleges iskolánk :: Whispers of the Night :: Kollégium :: Keleti szárny-