Cassandra H. - soon

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 2 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 2 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Cassandra H. - soon

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Cassandra H. - soon   Sat Nov 01, 2014 6:41 pm


Elfogadva, üdvözlünk itt!

✤ Whisper of the Night ✤

Újra itt vagyok, hiszen jelezted, hogy elkészültél és megcsináltad azt, amit kértem. A lapodat újra elolvastam és megint sokáig azon gondolkoztam, hogy mi legyen a döntésem, mert írtál a vámpírrá válásodról, de elég sok mindenre még mindig nem derült fény. Én még mindig nem értem, hogy te miért változtál meg ennyire az átváltozásod miatt. Szerintem egyik pillanatról a másikra senkinek a személyisége nem változhat meg ennyire. De remélem erre is hamarosan választ kapok. A másik, amit visszajeleztem tegnap, nem más volt, mint a helyesírási hibák, elütések. Én nem érzem azt, hogy ezeket javítottad volna, illetve abban a pár sorban, amit hozzáírtál újabb elírások keletkeztek. Nem tudom, hogy hol írtad a történetedet, de esetleg tudom javasolni azt, hogy a word-ben írd ezentúl, vagy olvasd át őket, mielőtt elküldenéd! Ez azért fontos, mert így veszít az "értékéből" az írásod és élvezhetetlen lesz.
Tovább engedlek, mert várnak rád. DE, amint továbbra is azt veszem észre, hogy ennyi elírás lesz a reagjaidban, akkor oktatósarokban fogjuk folytatni. Mert ez a te javadat és a játszótársaid javát is szolgálja, hogy kevesebb elírás legyen a reagjaidban....
Foglald le az avidat, majd pedig jó játékot kívánok!




you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Cassandra H. - soon   Fri Oct 31, 2014 11:58 pm


Sajnáljuk, de elutasítva!

✤ Whisper of the Night ✤
Elnézést kérek a megvárakoztatásért, de sajnos nem tudtam hamarabb megnézni a lapodat! De most már itt vagyok és ez a lényeg. (:
Sokáig gondoltam a lapoddal kapcsolatban, de végül meghoztam a végső döntésemet. Sajnos jelenleg ezzel a lappal nem tudlak tovább engedni több ok miatt is. Az elírások nem is lenne olyan nagy baj, hiszen mindenki hibázhat, bár néha te teljesen más szót írtál le az elütések miatt, mint ami odaillett volna. Ha csak erről lenne szó, akkor nyugodt szívvel engednélek tovább. Elhiszem, hogy egy lány életében a szerelem nagy dolog, meg lehet, hogy egy-két tinédzser életében a "sminkelés" is, de úgy érzem, hogy egy karakterlapnak nem csak erről kell szólnia, illetve ott van az a tény is, hogy elméletileg te vámpír lettél. Nem derül ki az, hogy mikor és miként.... Az se derül ki a lapodból, hogy mi történt utána, hiszen az a 3 sor semmit se árul el. Mitől változtál meg? Attól még, hogy valaki vámpír lesz nem biztos hogy megváltozik!
Én hiányolom ezeket a dolgokat és amíg ezekkel a dolgokkal nem egészül ki a lapod, addig nem engedlek tovább! Sajnálom, de ez a döntésem.





you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 14
✤ Regisztráció : 2014-05-15
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ઈ titok

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Cassandra H. - soon   Fri Oct 31, 2014 11:37 am



Hosszú hullámos - vagy épp egyenes - hajam lágy fürtökben omlik a vállamra. Mogyoróbarna szemeim bármely férfit megbabonáznak kinek a szemeibe nézek. Ezt a tulajdonságomat néha ki is használom. Imádok vásárolni. Szeretek divatosan öltözködni. Kiegészítőként karkötőt szoktam hordani. Sminkek terén nálam csak annyi az egész, hogy megcsinálom az alapot.
Nem vagyok egy könnyen megnyílós személy, nehezen bízok meg az emberekben. Viszont ha valakinek sikerül a bizalmamba férkőznie azért megtennék bármit. Habár mióta vámpír vagyok ez kicsit megváltozott. Már nem segítek annyi emberen, és először magamon segítek aztán másokon.

Teljes név: Cassandra Hopewaley
Születési idő: 1996. Január 11.
Születési hely: L.A
Becenév: Cassandra, Cass
Faj: vámpír  
Kor: 18
Érdeklődési kör: Sportolás, napló írás, vásárolgatás
Kapcsolat a családdal: Hááát... A szüleimmel nagyon jó a viszonyom, mindent elmondok nekik. Igazából különösebb dolog nincsen, mindent megtennénk egymásért.

Cassandra Hopewaley


életem története....
Az élet formálja meg az embert, a történések.


***múlt***
- Cass, ébredj, elfogsz késni a suliból! – kiabál fel Scarlett a földszintről. Semmi kedvem nincsen iskolába menni, 2 napja szakítottunk a barátommal, a kisírt szemeimmel szó szerint úgy nézek ki, mint egy zombi. És az még tetézi is a dolgokat, hogy történetesen Aaron az osztály társam. Kerek 2 évet voltunk együtt, életem legszebb 2 évét kaptam tőle… Aztán egy buliban láttam smárolni egy másik csajjal. Ott helyben éreztem, hogy vége valaminek, valaminek ami eddig az életem része volt. Aaron persze próbálta védeni magát és mondta, hogy nem volt józan, nem tudta mit csinál. Jaah persze, akkor nem kellene annyi piát inni, és akkor nem csinálna hülyeséget. Én szakítottam vele, de így is pokolian fáj, úgy érzem mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.
Fáradtan, megduzzadt szemekkel szép lassan lesétálok a lépcsőn és bemegyek a konyhába. A tányéromon már ott volt a frissen készített palacsinta.
- Nem vagyok éhes Scar… Nem birok egy falatot sem enni. – mondom szomorúan, de azért harapok egy-két falatot a palacsintámból, majd felkeltem a székemből és felmentem a szobámba készülődni. Pont ezt szeretem Scarlettben, nem erőlteti rá magát az emberekre, nálam pedig jól tudja, hogy ilyenkor nem vagyok túl beszédes kedvemben.
Az elmúlt két napot hétvégén azzal töltöttem – azon kívül, hogy szinte megállás nélkül sírtam – hogy az interneten keresgéltem olyan videókat amiken smink tanácsokat adnak, hogy eltudjuk jól takarni a karikás, kisírt szemeinket. Jó pár praktikát, technikát tanultam meg ezalatt a 2 nap alatt amit most élesben is be fogok vetni. Így hát le is ültem az asztalamhoz  és bele néztem a tükörbe. A tükörből egy szomorú, csalódott lány nézett vissza rám aki lelkileg teljesen össze van törve. Nah, de ezen változtatunk! Elővettem a smink készletemet és elkezdtem felvinni az alapozót a bőrömre. Nem sokkal később készen is lettem, és sokkal emberibb látványt is nyújtottam. Muszáj azt mutatnom a suliban mindenkinek, hogy igen is jól vagyok és túl léptem a szakításunkon. Mondjuk ez nem lesz egyszerű, főleg, hogy bármelyik pillanatban elő törhet belőlem a sírógörcs…
Mikor mindennel végeztem felöltöztem, vállamra kaptam az oldaltáskámat és elindultam a suliba. Séta közben bedugtam a fülest a fülembe és zenét hallgattam, muszáj felkészülnöm arra, hogy 2 nap után most látom újra először… Nem szabad meginognom, nem sírhatom el magam ott mindenki előtt. Mutatnom kell a látszatot, hogy erős vagyok. Majd ha haza jöttem akkor össze törhetek. Újra és újra.
- Caaaass, sziaa. – ugrott rá a hátamra az én legeslegjobb barátnőm aki arcon puszilt majd elém lépett és mosolyogva nézett rám. Imádom őt, a legeslegjobb dolog az életemben. Mindig mellettem áll, és akár hajnali 3-kor is felhívhatom ha valami baj van. Nagyon fontos személy az életemben, nem is tudom mit kezdhetnék nélküle. Habár a suliból nagyon sokan kezdtek el elméleteket szövögetni, hogy Cait és én járunk, mivel ő a lányokat szereti. Pont ezért sokan is elítélik szegényt, de belepően jól kezeli a pletykákat. Én sosem ítéltem el. Igazából nem szoktam senkit sem elítélni, ebbe beletartoznak azok is akik a saját nemüket szeretik. Ettől még ugyan olyan emberek mint a heterok. Sosem zavart, hogy Caithlyn a lányokat szereti, ettől függetlenül mindig megtudtam vele beszélni a pasis dolgiamat, mindig tudott segíteni.
- Cait, szia. – mondom miközben megölelem őt. Iszonyatosan jól esik az, hogy vissza ölel, szükségem van egy lelki támaszra, mert nem bírom elviselni azt, hogy Aaron megcsalt…
- Jól vagy? Hogy viseled a szakítást? – kérdezi tőlem halványan mosolyogva.
- Hát… Nem túl jól. Egész hétvégén csak sírtam és Rá gondoltam… Nem tudom elfelejteni, a közös pillanataink élénken élnek bennem, a csókja, az ölelése… Annyira fáj, hogy már nem az enyém. – mondom halkan, hogy más ne hallja, miközben pislogok párat felfelé, nehogy lesírjam most a sminkemet amin annyit dolgoztam.
- Csak emlegetni kellett, ott jön. – biccentett a fejével, hogy nézzek hátra, azt is tettem. Ott jött Ő, mintha meg sem viselné a szakításunk. Ott jön a hülye menő hajával, a több milliárdos ragyogó mosolyával. Én pedig nyomban elájulok a látványától, a menő stílusától, és a sok emlékünktől…
- Azt hittem, hogy jobban fogom bírni, de tévedtem. Kérlek menjünk be… - mondom halkan a legjobb barátnőmnek aztán elindultam a suli felé. Cait jött utánam. Nem mondott semmit, de tudom a tekintetéből, hogy nagyon sajnál. Bárcsak vissza tudnánk tekerni az időt csak egy kicsit, hogy legalább még egy napig boldog lehessek Vele…
Bementünk az osztály termünkbe, én pedig leültem a helyemre. Nincs semmi kedvem beszélgetni másokkal, vagy bárhova is menni, egyedül akarok lenni, vagy nekem annyi is elég lenne ha Aaron nem lenne itt. Nem akarok vele találkozni, nem akarom látni és hallani a hangját. El akarom őt felejteni, de az úgy eléggé nehezen megy mivel nap, mint nap találkozunk egymással.  
A nap többi része szerencsére gyorsan ment egyszóval hamar haza mehettem. Már tényleg nagyon örültem, hogy vége lett a napnak, mert már nem nagyon bírtam Aaront nézni… Rengeteg filmet néztem, csomó szakítás volt benne, de átélni… Még rosszabb, mint nézni. Hát igen, ez a valóság, a filmek pedig csak kitalációk.
Mikor haza mentem senkit nem találtam a házban, csak az én imádni való kutyámat. Hát persze, Scar ma sokáig dolgozik, hurrá. Mondjuk most úgy is egy kis magányra vágyok, megnézem a Vámpírnaplók első két évadát, eszek egy adag fagyit és síratom a kapcsolatomat. Ehhez tartva bementem a konyhába, a táskámat leraktam és készítettem magamnak egy tál popcornt. – úgy van, rontom a bőrömet, de kit izgat?! Nem akarok senkinek sem tetszeni!  - Mikor csilingelt a mik kivettem a pattogatott kukit és felmentem a szobámba és benyomtam a DVD lejátszót, aztán bemásztam az ágyamba és a számba tettem egy adag kukoricát.
Épp a legizgalmasabb résznél tartottam mikor csöngetnek. Unottan leállítom a filmet és lemegyek ajtót nyitni.
- Szia, Ethan vagyok az új szomszéd. Anya mondta, hogy jöjjek mindenkinek köszönni. – mondta kedvesen mosolyogva, de azért láttam a tekintetét, hogy meglepődik, hogy ilyen állapotban nyitottam ajtót. Hát ha le kéne most írnom magam akkor nem is tudom mihez hasonlítanám magamat… Talán egy csöveshez. Kócos haj, lesírt smink és egy takaró amit magam köré tekertem. Bizalomkeltő látvány vagyok, igaz?
- Te mindig így nézel ki? – kérdezte tőlem röhögve mivel a köszönését még mindig nem viszonoztam.
- Ööö.. Nem. Csak most kicsit rossz időszakom van. – mondom érzéstelen hangon. Hogy ez mekkora egy bunkó, megáll az eszem. Még jól a képembe is röhög, már csak remélem, hogy hamar elköltözik innen, vagy nem a mi sulinkba fog járni. Egy lánytól ilyet kérdezni; hisz burkoltan közölte velem, hogy eléggé furcsán nézek ki. Jó, az megint más tészta, hogy jelen esetben igaza van, de akkor sincs joga ilyet kérdezni.
- Eléggé sokan laknak itt, szerintem jobb ha mész ha még ma haza akarsz menni. – mondom neki gúnyosan, és egy erőltetett mosolyt csaltam az arcomra, majd rá csaptam az ajtót. Végre megszabadultam tőle, és vissza térhetek az én puha ágyikómba szomorkodni és nézni tovább a Vámpírnaplókat. Damon Salvatore legalább megvigasztal a szuperszexi külsejével, az eszementül dögös felsőtestével. Hamár a valóságban nincs szerencsém a pasik terén, akkor legalább legyen egy olyan film sorozat ahol bátran bámulhatok meg bárkit.
Lehetett vagy úgy hajnali fél 1 mikor végre sikerült elaludnom, de akkor is csak úgy, hogy össze vissza forgolódtam. A párnám vizes volt a sok könnytől, takarom nem úgy volt ahogy kellett volna. Egyszerűen nem bírtam kényelmesen elhelyezkedni. Ezért inkább csak néztem a plafont és hagytam, hogy lágyan csikizzék az arcomat a könnycseppeim.
- Ne nyalogass, naah hagyj már békén! – nyöszörgöm félálmosan majd kinyitom a szemem. Tappancs az aki az ágyamra felugorva nyalogatta az arcomat. Furcsa, hogy Scarlett ma reggel nem ébresztett, biztos elaludt. Aztán legszívesebben sikítanék egy kurva nagyot amikor ránézek az órámra. 7:45. Szűz anyám, el fogok késni. Gyorsan kipattantam az ágyból és szó szerint futva öltöztem fel. Pénzt raktam el magammal, hogy majd a suliban veszek valami reggeli féleséget, és rohanok is az iskolába. Vagy is rohannék ha nem mentem volna neki valakinek.
- Óh, cseszd meg! Nem tudsz jobban figyelni? – förmedek rá arra az illetőre akire belebotlottam. Áhh ne már, Ethan az.
- Ha nem vetted volna észre, a nagy rohanásban te jöttél nekem. Nem fordítva. – mondja nekem gúnyosan és megajándékozott egy álom szép mosollyal.
- Jó bocs. Csak el fogok késni a suliból. – mondom ugyan olyan stílussal ahogy ő beszél velem.
- Melyik suliba jársz? Ide a közelibe?
- Igen, te? – kérdezem miközben össze szedem a cuccaimat amiket akkor ejtettem le mikor bele futottam.
- Én is, új diák vagyok. Van jogsim, elvigyelek?
- Öhm… Igen, kérlek. – mondom és az arcomra erőltetek egy haloványka kis mosolyt. Utálom őt, de egyszerűen máskép nem lehet megoldani azt, hogy beérjek a suliba gyalog úgy, hogy ne késsek el. Én pedig nem akarok késni, nem most akarom elkezdeni azt, hogy igazolatlan órákat halmozok fel.
Ethannel elindultunk a kocsija felé. Wáow. Ez aztán a vagány verda. Ebben aztán hasonlít Aaronre, úgy látszik neki is menő srác imázsa van. Akkor pont ezért ilyen bunkó… Szabály a menő fiúkhoz: jobb nem ismerni őket, hisz csak a szívedet törik össze. Viszont Ethanben van valami ami nem ereszt… Valami megfogott benne… De mint mondtam, jobb nem megismerni őket közelebbről. És ehhez tartanom kell magamat, eleve nem akarok belebonyolódni szerelmi ügyekbe, nincs szükségem rá. Jól el vagyok szingliként.
Nagyon kedves volt tőle, hogy elvitt a suliba, pedig nem túl fényes a kapcsolatunk, hisz mind ketten bunkók vagyunk a másikkal. Igazából még jól is kijöhet az a szitu, hogy Ethan kocsijából szállok ki. Minden szempár ránk szegeződött, és ezek között ott volt Aaron is.
- Meg is érkeztünk. Szívesen. – mondja miközben gúnyosan a képembe röhög. Jah igen, elfelejtettem mondani, hogy én már réges régen kiszálltam a kocsijából.
- Hé, Aaron. Az ott… Cassandra? – kérdezi Jason elképedve mikor Ethanre és rám néz.
- Gyorsan bepasizott, azt hittem jobban megviseli a szakításotok.
- Jól ismerem Casst, és nem pasizna be ilyen hamar… Ő nem olyan. – mondja.
- Sziasztok. – lépek oda hozzájuk és egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon. Imádom látni a féltékenységet a szemében. Pedig nincs oka rá mivel ki nem állhatom Ethant. Beképzelt, önfejű barom. És jóval idősebb nálam, végzős így eleve nem jönnék össze vele. 18 éves fiúknak csak AZON jár az eszük, és mivel Aaron meg én sosem feküdtünk le egymással ezért még szűz vagyok. És mindenki elhiheti, hogy nem egy hülye, beképzelt végzőssel bújnék ágyba. Úgy hogy tényleg nincs oka a féltékenységre, de ő ezt persze nem tudja. Én pedig ezt ki is használom. Jól szórakozok rajta.
- Hogy hogy az új gyerekkel jöttél? – kérdezi tőlem Aaron és szemmel láthatóan próbál a helyzet magaslatán lenni.
- Oh, csak megkérdezte, hogy nem akarom-e, hogy elhozzon kocsival. Én pedig természetesen igent mondtam. – mondom mosolyogva, majd bemegyek a suliba.

- Remélem mindannyian megírtátok a kötelező beadandókat! – mondta a terembe belépve az irodalomtanár, és ezzel együtt elkezdett rezegni a telefonom. Cait írt. Tényleg! Nincs suliban, és én észre sem vettem… A saját bajommal voltam elfoglalva, azzal, hogy Aaront féltékennyé tegyem, a legjobb barátnőmről meg el is feledkeztem…
A telefonomat leraktam a padra, a tolltartó mögé és elkezdtem sms-zni.
Cait üzenete: Cass, istenem mindent elrontottam.Sad
Cass üzenete: Mi történt? Surprised
Cait üzenete: Tegnap volt egy randim. Tudod, Samantával és csókolóztunk és le akart velem feküdni. Én meg mondtam, hogy én még nem szeretném. Erre ő azt mondta, hogy jó oké akkor elmegyek. És elment. Eltudod hinni? Elment…
Cass üzenete: Naah, ne szomorkodj. <3 Teljesen érthető, hogy nem mentél bele ebbe a dologba. Az pedig, hogy ő ezt nem tudja felfogni… Az ő baja, nem tudja mit veszített. Smile
Cait üzenete: Igazad van… Csak annyit sírtam tegnap este, hogy nem volt kedvem suliba menni. Majd suli után átjössz, kérlek?
Cass üzenete: Persze, hogy átmegyek.  Most viszont megyek, mert a tanár kinyír ha észre veszi, hogy telózok… Szia. <3
Mikor elköszöntem a legjobb barátnőmtől belecsúsztattam a zsebembe a telómat, majd elő vettem a papírokat ami a házidolgozat és kivittem a tanári asztalhoz, hogy beadjam.

- Cass, hé várj! – kiált utánam egy ismerős hang amikor mentem volna a buszhoz, hogy elmenjek a legjobb barátnőmhöz.
- Argh. Mit akarsz? – kérdezem dühösen mikor Ethan felé fordulok. Nincs kedvem bájcsevegni, főleg, hogy Caithlynnek szerelmi bánata van és számít rám. Amúgy is, mi a szart akarhat tőlem ez a tapló?!
- Csak arra gondoltam, hogy ha akarod holnap is elhozlak suliba. – kérdezte barátságos hangnemben amit tőle még nem szoktam meg. A szemem egyből elkerekedik, kerek 2 napja ismerjük kb. egymást  
- Bocsi, de holnap nem jövök suliba. Segítenem kell egy barátnőmnek. Most is oda egyek, szóval szia. – mondom barátságos hangon és felszállok a buszra.
Nemsokkal később oda is értem Caithez, mikor oda sétáltam az ajtóhoz csengettem.
- Szia Amelia, gondolom Caitlynhez jöttél. Nyugodtan gyere be, fent van a szobájában. – nyitott ajtót kedvesen Amanda, Cait anyukája. Történetesen félig már az én anyám is mivel annyi időt töltök náluk.
- Kopp-kopp. Sziaa. – mondom kedvesen mikor bedugom a fejem Cait szobájába. Ő csak ott ült a fotelébe, lábát felhúzta és nézett maga elé. Szörnyű őt így látni, nem szeretem ha szomorú. Megérdemli azt, hogy boldog legyen. Csak ez a mai világban nem olyan egyszerű.
- Ne búsulj kérlek. – mondom kedvesen és halványan mosolyogva mikor oda megyek hozzá és letérdelek elé, hogy a szemeibe tudjak nézni.  
- Neked annyira jó, neked minden sokkal egyszerűbb. Téged nem ítélnek el, és ha beszélsz egy lánnyal nem ítélnek el. – mondja és elkezd újra sírni. Én automatikusan feltérdeltem és megöleltem jó szorosan.
- Hidd el, az én életem sem habos torta, engem megcsaltak, és hidd el nem akarod érezni, hogy az milyen érzés… Az pedig, hogy elítélnek ne érdekeljen! Kit izgat mások véleménye? Senkit. Ez a Te életed! Te döntöd el, hogy mit csinálsz! Ne érdekeljen mások véleménye, oké?! – mondom neki kedvesen mosolyogva miközben a szemeibe nézek és a füle mögé simítok egy kósza hajtincset.
- Mindig annyira irigyeltelek azért, hogy ilyen pozitívan látod a dolgokat. De én meg a valóságot láttam. És tudom, hogy én sosem leszek boldog… - mondja még mindig sírva és a telefonját neki dobta a falnak ami széttörve esett le a földre. Én felpattantam mellőle és össze szedtem a széttört darabokat.
- Figyelj, azzal, hogy tönkre teszed a mobilod nem lesz jobb. És igen is leszel boldog, világos? Ma pedig itt alszom nálad és tartunk egy csajos estét. És neeem, nem fogadok el nemleges választ! – mondom egyből utána, mert láttam ahogy ellenkezni akart.
- Most pedig gyere, rendbe szedünk téged. – mondom mosolyogva majd megfogtam mind a két kezét és felhúztam a fotelből. És ekkor láttam meg a csuklóján azt amit nagyon nem akartam.
- Te vagdosod magad? – kérdezem elkerekedett szemmel miközben a csuklóját nézem.
- Te megőrültél? Mi a szarért ártasz magadnak? Attól még, hogy fájdalmat okozol saját magadnak a dolgok nem fognak megváltozni. – mondom neki dühösen és elengedem a kezét.
- Tudom, de… Áhh nem bírom. – mondja és vissza ül a fotelbe. Én csak szemet forgatva nézem ahogy újra össze esik lelkileg, majd kimentem a szobájából, hogy megkeressem az anyukáját, hogy beszéljek vele. Muszáj megkérnem, hogy hagy aludjak itt, közben a saját szüleimmel is kéne beszélnem és valahogy ki kéne könyörögnöm, hogy ne kelljen holnap suliba mennem…

***jelen***

Hát igen... Más milyen voltam emberként, mikor átváltoztattak vámpírrá minden megváltozott, egy új személyiség lettem... Megváltoztam. Már nem foglalkozok annyit az emberek érzéseivel. Ilyen lettem, így kell elfogadni!
Három napja vagyok vámpír, és még mindig nem bírtam feldolgozni a történteket... Bárcsak meghallhattam volna ott, akkor este mikor megakartam halni. Készen voltam eldobni az életemet, mert már belefáradtam mindenbe. Hittem abban, hogy megszületünk és meghalunk; ez az élet rendje, erre jön valaki és ezt szépen megcáfolja nekem. Persze most már ha vissza gondolok lehet, hogy jó irányt vett az életem, hogy vámpír lettem. Már nem az a vissza húzódó kislány vagyok. Immáron magabiztos vagyok, és végre nem én vagyok az aki pátyolgatja mások érzései és nem foglalkozik saját magával. Most már én vagyok az első, ha valami van magammal fogok foglalkozni és utána jöhetnek mások. Ilyen lettem, ilyen vagyok, és nem is akarok megváltozni.





Last edited by Cassandra Hopewaley on Sat Nov 01, 2014 4:48 pm; edited 1 time in total
Back to top Go down
View user profile http://www.pllhun.hungarianforum.com
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Cassandra H. - soon   

Back to top Go down
 

Cassandra H. - soon

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-