Étkező és konyha

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there is 1 user online :: 0 Registered, 0 Hidden and 1 Guest

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Étkező és konyha

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Thu Feb 12, 2015 6:54 pm


lezárt játék



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 14
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Δ I'm student. I'll be doctor

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Tue Jan 06, 2015 9:35 am


To Sarah


✤ Hello my big sister✤



Fura volt még számomra is ez a helyzet és tisztán emlékeztem arra, amikor megtudtam azt, hogy van egy ikertestvérem. Soha nem értettem, hogy miért csak engem fogadtak örökbe, de nagyon soha nem is akartam ezzel kínozni a szüleimet. Lehet nem ők a vér szerinti szüleim, de nekik köszönhetően tanultam meg azt, hogy miként járjak, hogyan viselkedjek, írni és olvasni. Meg persze nekik köszönhetően lettem azt hiszem kedves és barátságos, s részben talán miattunk kezdtem el orvosnak is tanulni. Nem mintha panaszkodni szeretnék, mert igazán szeretem azt, amit tanulok.
Elmosolyodom a szavain és egy pillanatra még el is gondolkozom. Lehet, hogy akkor már rég megöltük volna egymást, de pár perc erejéig újra szemügyre veszem őt és akkor rájövök, hogy az biztosan nem történt volna meg. – Lehet, hogy hamar megmutatkozott volna az ellentétünk, de szerintem nem rontotta volna el ez a dolog testvéri köteléket.  – mondom neki barátságosan és egy kisebb mosoly kíséretében. Figyelem őt, majd mosolyogva folytatom . – Szerintem pont az ellentéteinket köszönhetően lehet erősebb a kapcsolatunk, mint bármelyik testvéri kapcsolat. Ha ugyanazt szeretnénk, akkor tök unalmas lenne az egész, de így talán mind a ketten az akartunk ellenére is képes leszek kicsit befolyásolni a másikat, a másik felünk életét.   –majd pár pillanat erejéig újra csendben maradok és egy kicsit még a vállaimat is megrándítom. Figyelem őt, a poharamat és egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat miközben a gondolataimban teljesen elmerülők.  Végül a szavai rángattak ki a gondolataimból és megráztam kicsit a fejemet.
Hát én is, mert ha látnád néhány szülő miként néz rám, amikor meglátnak. Lehet nem tipikus doktor néni kinézetem van, de azt hiszem elég jó vagyok a szakmámban. – mondom neki szerényen. Semmi fellengzős nem volt abban, amit mondtam, de tényleg a tanárok szerint is egészen jó vagyok ebben a szakmában és azt mondják még sokra vihetem. Majd kiderül, hogy valóban igazuk lesz e. Szeretek másokon segíteni és még az is megfordult a fejembe, hogy rövid ideig esetleg elutazom olyan országokba, ahol szükség van doktorokra, illetve ahol szegénység van. Közben csendesen hallgatom őt és egy pillanatra meglepődök, amikor lesüti a szemeit. Megrázom a fejemet, majd egy barátságos mosolyt villantok rá.

Legalább soha nem volt unalmas életed. Biztos vagyok abban, hogy sok kalandban volt részed.  – mondom neki kicsit lelkesen, mert azt hiszem az én életemről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kalandos lenne. – Soha nem gondolkoztál azon, hogy folytasd a sulit? – kérdezem meg tőle kíváncsian és közben a tekintetemmel nem engedem el őt.

✤ Note: <3 ✤Sound of Madness

©










"You are not



                            alone anymore."


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:

I'm on the wrong side of heaven

the righteous side of hell


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Wed Dec 31, 2014 7:03 pm



Cosima & Sarah



Távol álljon tőlem elrontani a családom, ami egy személyből állt csak igazán, de messzemenően felsoroltam magamban indokokat, hogy miért tegyem meg mégis. A testvérem volt, de nem nekem való volt sem a család, sem pedig ez a dolog. Kicsit zavaros volt a kép, hogy mit is akarok az életemtől és nem akartam bevonni ebbe őt, aki sokkal ártatlanabbnak tűnt, mint én valaha voltam vagy lehetnék egy másik életben.
Tettem egy felajánlást arra, hogy segítek neki életben maradni ezzel a módszerrel, ahogy én eddig szerencsésen meg tudtam menekülni, de feleslegesnek éreztem volna ezt is, ha nem gondoltam volna komolyan. Lehet, hogy változni akarok legbelül? Újra képes lennék családod gyűjteni magam köré? Egy próbát minden esetre megér.
-Ez megnyugtató.-nyugtázom a mondanivalója első felét, majd a második részére először csak egy mosollyal reagálok. -És arra sem emlékszünk. Bár kíváncsi lettem volna, ha együtt marad a család, akkor mennyire ütött volna ki a kettőnk közti ellentét.-morfondírozom, bár nem különösebben zavart, hogy hasonlítottunk, és nem is erre értettem, sokkal inkább a személyiségünkre és az életstílusunkra.
Összevonom szemöldököm, és kis híján elnevetem magam azon, amit és ahogyan mondja.
-Nem hiszem, hogy félelmetesebb lennék bárkinél ezen a környéken, inkább úgy vélem a természetem nem passzol mindenkié mellé. És nem vagyok az a locsogós fajta sem...-hagyom ennyiben, és elgondolkodom azon, amit mondott. Lehet hogy mindenkit ellökök magamtól, de pusztán azért, mert nem érzem annak a szükségét, hogy alkalmazkodjam bárkihez is. Furcsa, de van egy megszokott életstílusom és bioritmusom, ami nem összeegyeztethető az elvárásokkal és a szabályokkal.
-Jobb később, mint soha. Bár kíváncsi leszek rád, mint doktornénire./b]-hangomban érezni, hogy valamiféle büszkeség is megnyilvánul irányába, hogy a testvére lehetek, ugyanakkor arcomra kül valamiféle áhítat is. Én soha nem voltam képes a fenekemen ülni órákig és tanulni, inkább a levegőt és a szabadságot választottam, aminek meg is lett az eredménye.
-[b]Ami éppen akad.
-sütöm le egy pillanatra a szemem, mintha szégyenkeznem kellene, és mellette kell is. Ez a puszta tény, és nincs mit firtatni rajta.-Nem végeztem el rendesen az iskolát és ennek fejébe igazi szakmám sem lett. Abból élek, ami épp akad. Pár hete felszolgálóként dolgozom, ami igen jól fizet. -vallom be végül, nem mondom, hogy hősiesen és elismerést várva, de nem is meghunyászkodva azért, hogy nap mint nap valaki a fenekemre csak, hisz az ilyenre a reakcióm, hogy a sörét az ölébe borítom, ahogy a főnök is mondta.

▲ music: If You Only Knew▲ ▲Words: 389▲ ▲Note:  hug  bújik

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 14
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Δ I'm student. I'll be doctor

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Mon Nov 24, 2014 8:51 pm

To Sarah

✤ Hello my big sister✤


Mindenki magányos farkas, de eljön az a pont, amikor mindenkinek szüksége van arra, hogy valaki mellette álljon, akkor is, ha nem igazán érdemli meg. - mondom neki komolyan, hiszen úgy gondolom, hogy mindenki mellé jár egy lelki társ és nem csak olyan, akihez gyengébb érzelmek fűzik őket, hanem olyan, akit az ember barátnak számít és aki mindig mellette van. Nem hagyja őt cserben és reménykedtem benne, hogy akár lehetnek én neki ez a személy. A testvére vagyok, de mégis vadidegen számomra ő. Szeretném megismerni, de ahhoz az is kell, hogy ő is közel engedjen magához, mert ha falba fogok ütközni újra és újra, akkor azt hiszem ez sokáig fog tartani ez a fajta harc, hiszen én nem fogom feladni. - Rendben van, nem fogom elfelejteni és köszönöm. - mondtam neki egy újabb mosoly kíséretében. Nem fogom azt kérni, hogy másnak mutassa magát, mint amilyen. Őt szeretném megismerni és nem valami maszkot, azt a személyt amilyennek mutatja magát a külvilág számára. Nem vagyok olyan személy, aki egy könnyen elfutna bármi elől is. Bízom abban, hogy erre ő is rá fog jönni és hamarosan azt fogja mondani, amit tényleg gondol és olyan stílusban, ahogyan mondja.
Ohh, ne félj nem lesz az új hobbim az, hogy téged a nap 24 órájában megfigyeljelek. Ilyen vágyaim nincsenek, hiszen már azért is hálás vagyok, hogy nem csaptad rám az ajtót és esélyt adsz arra, hogy megismerjek. Főleg azok után, hogy születésünk után nem is láttuk egymást. - mondtam neki komolyan, de a hangomban ott bujkált a kedvesség is. Végül egy darabig inkább csak meghúztam magamat és csöndesen figyeltem őt. Nem tudtam, hogy hirtelen mit kellene mondanom, mert még mindig próbáltam felfogni azokat az információkat, amik nem olyan régen megrohamoztak. Természetesen ez részben nekem is köszönhető, mert én állítottam be minden szó nélkül ide, de ehhez már nagyon értek, hogy mindig oda toppanjak be, ahova nem túlzottan kellene.
Akkor azt is mondhatnánk, hogy felnőtt fejjel ide sodort téged az élet és nem biztos, hogy te annyira láthatatlan vagy. Lehet csak nem veszed észre azt, ahogyan egy-két ember mennyire észrevesz téged. Láttam rajtuk, hogy néhányan szívesen beszédbe elegyednének veled, de nem mernek. - mondtam neki egy vállrándítás kíséretében. Lassan bólintottam arra amit mondott.
Igen, orvosnak készülők és én mindig is itt éltem, de úgy éreztem, hogy itt az ideje már elhagynom a családi fészket. - mondtam neki kedvesen, mert nem akartam túlzottan arról áradozni, hogy milyen jó életem volt, hiszen nem akarok neki fájdalmat okozni. - És te pontosan mivel is foglalkozol? - kérdeztem meg tőle kíváncsian és a lábaimat pedig felhúztam és kényelmesen elhelyezkedtem a széken. Amikor láttam, hogy a pultra ül, akkor egy kisebb mosoly jelent meg a szám sarkában, hiszen sokszor ültem és ülök ma is otthon így fel a dolgok tetejére.


✤ Note: <3 ✤Sound of Madness
©








"You are not



                            alone anymore."


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:

I'm on the wrong side of heaven

the righteous side of hell


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Tue Nov 18, 2014 3:44 pm





Cosima & Sarah
I don't know what's been going on
Hibáztathattam sok mindenkit és meg is tettem, de ő nem az volt, aki tehetett róla, hogy az életem lényegében derékba tört, mielőtt elkezdhettem volna élni. Elszakítottak tőle, és a nevelőszülők ragaszkodtak hozzá, hogy csak egyikünk vigyék el, ezzel elszakítva minket a másiktól. A hiba akkor csúszott be, mikor én megtudtam a sokadig nevelőanyámtól, hogy mi az igazság. Ekkor gyűlöltem meg a világot és kezdtem el mindenkit ellenségnek gondolni.
-Mert azt nem sűrűn mutogatom. A magányos farkas jelző emberként jobban illik rám, ha elnyomom ezt a felem.-mondom, és elgondolkodom azon, amit mond. Mennyi mindenben különbözhet egy ikerpár? A felesleges sztereotípia, hogy mindenben hasonlítanak megbukni látszik. Egészen más volt a világszemléletünk, az életünk, a gondolatunk, és a külsőnk volt az egyetlen közös. -Ne olyan nagy ördöngösség. Csak a megfelelő pontokat kell ismerned. De egy órát szívesen adok. Akár még ingyen is.-kacsintok rá, remélem érti a célzást, és veszi az adást, hogy ezzel a mondatommal most épp lazának akartam tűnni. Pedig legbelül nem voltam laza. Minden mondatom után rájöttem, hogy ezt nem így nem ezekkel a szavakkal kellett volna mondanom, mégsem tudtam sajnálkozni vagy meghazudtolni magam, s egy idő után fel is hagytam vele. Vagy így fogad el, vagy nem fogad el. Ez a két opció van.
-Ahogy érzed. De készülj fel a legrosszabbra is.-teszek célzást olyasmire, hogy ez most egy lajtos napom volt. A karikák a szemem alatt viszont pont az ellenkezőjét sejtetik. Ezt pedig én is tudom.
Vállat vonok, amolyan nekem mindegy alapon. Nem különösebben vonzott sem a vásárlás, sem a pakolás, így nem kellet győzködni órákig, hogy esetleg meg kellene mozdulnom és tenni a kupi ellen.
-Amióta az eszemet tudom. Bár a legutolsó nevelőanyám jobban szerette a vidéki életet. Viszont a nagyváros adta lehetőségek között ott van, hogy könnyű láthatatlannak lenni. Nem előtted, de előtte és mások előtt.-válaszolok kérdésére, miközben felállok és megengedem a mosogatóvizet. Gyorsan elmosom a poharakat, majd felülök a pultra, még egy pohár kávét magamba töltve, immár cukorral és tejjel elegyítve azt.
-Te mióta vagy itt?-érdeklődöm, majd kiegészítem egy gondolattal.-Azt mondtad tanulsz. Gondolom ez is ide köt.-nem tudom, hogy ezt miért jegyeztem meg. Talán azért, hogy érezze, figyelek arra, amit mond. Talán csak azért, hogy a csend kevesebb legyen kettőnk között és ne burkoljon miket magába.


|Wearing Me Out| 371 | cuki  |

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 14
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Δ I'm student. I'll be doctor

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Sun Nov 09, 2014 11:18 pm

To Sarah

✤ Hello my big sister✤

Vagy csak egyszerűen túl vak vagy ahhoz, hogy beismerd a valóságot. - mondom neki nemes egyszerűséggel és megrándítom a vállaimat. Nem akarok pofátlan se lenni, de ha annyira barátságtalan lenne, akkor  már régen az ajtó túl oldalán állnék és nem itt csevegnék a nővéremmel.
Biztosan "izgalmas" lehet. - mondom neki kicsit talán elviccelve, hiszen nem fogok ez alapján még róla képet alkotni. Miért is kellene, hiszen 21 éve voltam távol tőle és valószínűleg neki nem volt olyan szerencséje, mint nekem. De erről nem ő tehet és már azért is hálás lehetek, hogy nem páros lábbal rúg ki innét, hogy menjek a francba és neki nem kell a húga. Talán még ő maga se ismeri saját magát annyira.
Miért érzem azt, hogy nem a szőrős és cuki külsőddel ijeszted őket? - kérdezem tőle mosolyogva, majd egy kisebb habozás után újra megszólalok.- Biztosan jó érzés lehet az, ha meg tudod magad védeni minden helyzetben. Esetleg megmutathatnál majd pár trükköt, hiszen soha nem lehet tudni, hogy mikor venném hasznát. - mondom neki kedvesen és reménykedően, hiszen ez az igazság. Én zseni vagyok gépek terén és a hasonló dolgokban, de azért nem mondanám azt, hogy profi lennék önvédelemben. Persze olyankor elő jön a farkas énem, de ez nem helyes. Szeretném kezelni ezt a dolgot is és talán ő segíthet ebben...
Nem értem, hogy miért vagy ennyire negatív, hiszen még te se ismersz engem. Lehet, hogy éppen én fogok csalódást okozni. - mondom neki kicsit érthetetlenül, majd végül még hozzá teszem. - Meg miért okoznál csalódást? Ha egy napod nem tudott elijeszteni, akkor nem hiszem, hogy képes lennél rá. - mondtam neki komolyan és közben végig őt néztem. Talán nem ilyen válaszra számított, de ez volt az igazság. Nem értettem, hogy miért gondolja így vagy miért viselkedik így, hiszen nem ismerjük egymást, így fölösleges arra gondolni, hogy másokkal szemben milyen reakciót váltottunk ki, hiszen velük, mi nem voltunk testvérek. Viszont Sarah és én azok vagyunk és egy testvéri köteléket nehezebb megszakítani, mint egy barátságot.
Nem zavar, meg szívesen segítek rendet rakni. - mondom neki sietve, majd bólintok arra a listára. - Azt hiszem azzal ráérünk foglalkozni holnap vagy holnapután is. - mondom neki kedvesen, hiszen nem értem, hogy miért kezdte úgy az egészet. Éppenséggel benne is sok jóság lakozik. Nem értem, hogy miért nem látja ezt ő is. Lehet a testvére vagyok, de attól még nem kellett volna felajánlania a lakását, de ő mégis megtette és ez melegséggel tölti el a szívemet.
Régóta vagy itt? A városban? - kérdeztem tőle kíváncsian és közben belekortyoltam újra óvatosan a teámba, hiszen még forró volt. Kíváncsi voltam, hogy mióta él itt és mióta kerültük el egymást New York forgatagában.


✤ Note: <3 ✤Sound of Madness
©








"You are not



                            alone anymore."


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:

I'm on the wrong side of heaven

the righteous side of hell


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Sun Nov 09, 2014 1:53 pm





Cosima & Sarah
I don't know what's been going on
Eltűnhettem volna, amikor éreztem, hogy valaki követ, de soha semmi elől nem futamodtam volna meg. Az pedig egyenesen ijesztő lett volna, ha a tulajdon tükörképemtől kell elfutnom. Pedig épp ez történt. Rohantam előle,hiába tudtam, hogy létezik, nem akartam megismerni. Ő mégis előbb lépett, és így akarva akaratlan megismertem. Mindennek ellenére se tudtam rá haragudni, még legbelül egy kis részem örült is neki.
-Ezt nem mondanám. Inkább a szükség nagy úr...-én meg a jószívűség két külön dolog, amire előbb, ha nem utóbb, de ő is rá fog jönni.
-Igen, másnak.-vonok vállat egyszerűen, tovább rontva a rólam alkotott képét. Lehet, hogy nem voltam drogos, és távol álljon tőlem az elvonó, de azért a szentek közé sem soroltam volna magam, azzal, hogy ilyen dolgokat nem fogyasztok. Mert ez nem így volt, persze nem rítt le rólam. Ez sem, ahogy sok más dolog sem.
-Van, amiben jó vagyok, de az relatív, hogy miben. Például jól tudom megvédeni magam. És nem kell hozzám kíséret, ha az éjszakai élet alsóbb bugyrainak körében kezdenék el társaságot keresni.-adok bizonyságot harcias természetemről, ami utamon mindeddig kísért, és aminek sokat köszönhettem, főként az életemet is. Felfedtem előtte, ami bennem lakozott, a kétely, hogy csalódást okozok neki, ugyanakkor hangom pont arról árulkodott, hogy a legkevésbé sem érzem szükségét annak, hogy megfeleljek bárkinek is. Tökéletesen megvoltam én a magam életével, és a magam problémáival.
-Nem te lennél az első, akinek csalódást okozok.-hajtom le az utolsó korty kávét is, addig sem kell a tekintetét állnom, ami idegesítően kémlelte arcom vonásait. Nem voltam hozzászokva, hogy épp egy ilyen külsejű emberrel szemben üljek, aki jelen állás szerint szinte a klónom lehetne. Kissé abszurd volt, és csak reménykedtem, hogy hívatlan és kíváncsi szomszédaim nem most akarnak pletykát hozni, vagy csak érdeklődni felőlem.
-Ha nem zavar a rumli, akkor addig maradsz, amíg szeretnél. Bár azt hiszem, egy vásárlást is be kellene akkor iktatnom. -állok fel és tépek le a hűtőről egy cetlit, majd egy tollat veszek a kezembe, és első helyen a kávét írom fel, mint a bevásárlólista legfontosabb elemét. Elé tolom a cédulát, miután felfirkantok még rá ezt-azt, majd a tollat a kezébe adom. -Nem tudom ,hogy mit szeretsz, így javaslom azt írd fel, ami a kedvedre való lenne.-mosolygok rá, a bögrém a mosogatóba helyezve a többi mosatlan edény mellé. Megjelenése egy részben jó, másik részben viszont kínzó annak a felemnek, aki megvet mindennemű rendfélét az otthonában.


|Wearing Me Out| 393 | cuki  |

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 14
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Δ I'm student. I'll be doctor

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Wed Nov 05, 2014 7:20 pm


To Sarah

✤ Hello my big sister✤

Reménykedtem abban, hogy nem tűnik zaklatásnak az,m amit ma tettem, de azért nem mindennap tudja meg az ember, hogy van egy hasonmása. Egy nővére, aki pontosan úgy néz ki, mint ő. Persze rövidebb időre süllyesztőbe került az utána való kutatás, de végül ma úgy éreztem, hogy itt az ideje lépni. Fogalmam nem volt arról, hogy mit fogok megtudni vagy esetleg mi fog történni, így szinte csak a remény maradt számomra, hogy nem fog elküldeni és eddig úgy néz ki, hogy ez így is van.
Szóval, akkor jószívű vagy. - mondtam ki minden gondolkodás nélkül, mert ha annyira magának való lenne és nem érdekelné mások érzése, véleménye vagy sorsa, akkor senkin se segítene. Legalábbis én így gondolom. - Másnak? - kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen nem olyannak tűnt, mint aki oly dolgokat fogyaszt, amik miatt hallucinálnia kellene, de az se kizárt, hogy csak én nem vettem észre bizonyos dolgokat, mint ez. De akkor se tudom elhinni, ez biztosan nem igaz.
Talán, de soha nem lehet tudni. - mondom neki egy apró mosoly kíséretében és közben őt figyelem. Egyre több hasonló dologra leszek figyelmes az apró ténykedéseinek köszönhetően, majd egy apró nevetés hagyja el az ajkaimat.- Mindenki valamiben jó és nem hiszem, hogy olyan dolog lenne, ami miatt másképpen tekinteték rád. - mondom neki kedvesen, majd pedig újra megkérdezem, de azt is elfogadom, ha nem mondja el. - Szóval? - kíváncsi tekintettel nézem őt.
Mert szerinted egy teljes álomképpel jöttem ide, hogy milyen lehetsz? - kérdeztem tőle csodálkozva, majd kis idő múlva megráztam a fejemet.- Természetesen gondolkodtam rajta, de azért jöttem ide, hogy megismerjelek. Esélyt kapjak arra, hogy esetleg az életed része se lehessek. - mondtam neki komolyan és egy pillanatra se vettem le róla a tekintetemet. Nem értem, hogy miért gondolta ezt vagy miért mondta. Nem éreztem úgy, hogy csalódást tudta okozni nekem, hiszen pontosan azért vagyok itt, hogy megismerjem őt. Megtudjam azt, hogy milyen is.
Nem fogok csalódni, hiszen nem tudom, hogy milyen vagy. - mondtam neki újra, hiszen most tényleg önmagamat ismételgettem.-Köszönöm és lehet majd kapok az alkalmon, mert néha jó lenne kicsit kiszakadni a megszokott környezetemből és jó ötletnek tartom. De persze nem akarok tolakodó se lenni. - mondtam neki kicsit sietve, de a mosoly még mindig ott ült az arcomon. Boldog voltam, hiszen úgy néz ki ő is meg akarja ismerni a húgát.

✤ Note: <3 ✤Sound of Madness
©








"You are not



                            alone anymore."


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:

I'm on the wrong side of heaven

the righteous side of hell


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Mon Nov 03, 2014 3:50 pm





Cosima & Sarah
I don't know what's been going on
Nem egészen egy napja érzem, hogy valaki a nyomomban jár, amit eleinte betudtam holmi paranoiának, mígnem igazam nem lett. Nem néztem érte furcsán rá, nem furcsábban, mint amilyen az egész helyzet volt.
A teavíz forrni kezdett, a kávéfőző is elkezdte kipréselni magából a feketét, de egyszerűen úgy éreztem, mintha az én fejemben a gondolatok is úgy cikáznának, ahogy a buborékok a forró vízben. Egyszerre próbáltam meg nem hibáztatni őt, és hibáztatni azt, akit becsapott és magamban tartani a szín tiszta igazságot: ellentétben vele, én nem kerestem őt, nem is különösebben erőltettem magam ezzel.
-Óóó, hidd el, ez nem biztos, hogy nem magány. Csak néha segítek, ha kell.-teszek célzást a levegőben terjengő másik illatra is, ami nem az enyém és még csak nem is az övé volt. -Azt éreztem, hogy valaki követ, de nem láttam senkit. És ha láttam volna, akkor is azt hiszem, hogy másnak a hatásának gondoltam volna.-ha tényleg követett, tudhatta, hogy nem vagyok az a jó testvér típus, az életstílusom egy nap alatt is könnyedén kiismerhető és nem feltétlenül arról lesz jellegzetes, hogy tökéletes életet élek.
Leülök vele szembe, elé helyezve a teát, majd kérdést teszek fel újra, miközben belekortyolok a feketébe, aminek első kortya szinte már fel is ébreszt.
-Tehát te lennél a család esze.-zárom rövidre, majd kérdésén elfintorodom és kényszeresen felkuncogok. -Nem vagyok az az iskolapad koptató típus, a tudásom pedig egész másra terjed ki, mint amire azt hiszem elvárnád, hogy a testvéred büszke legyen.-mondom, újra a kávéba kortyolva, mígnem tekintetem a fodrozódó ébresztőre nem mered. Elgondolkodva pillantok rá újra, lassan kifúva a levegőt. Ha eddig nem volt a világegyetem legfurcsább találkozója és beszélgetése ez, akkor semmi nem lesz az.
-Figyelj, én nem akarom, hogy csalódás érjen, vagy összetörjön a testvéredről alkotott kép, de én nem az vagyok, akire számítani lehet, segítőkész és folyton mosolygós.-vonok vállat egyszerűen, közöve vele a tényeket, noha remélem, hogy ezt nem veszi magára. -Soha nem voltam anyuci pici lánya, nem volt rendes családom, az ismeretségi köröm, pedig inkább nem firtatnám, mely világban mozog.-világosítom fel a züllöttség és a világom első és legfontosabb részéről. Ez vagyok én. Sarah, aki még a húgát sem tudja megkímélni attól, hogy belekeveredjen bármibe, mert akkor is belekeverném, ha nem akarnám.
Mielőtt megszólalhatna, folytatom és igyekszem pontosan kifejezni magam.
-Nem tudom, hogy van e hol laknod, vagy milyen messze laksz, de ha akarsz beköltözhetsz a vendégszobába. Ezzel talán könnyebb lenne megismernünk a másikat. De nem akarom, hogy olyanban csalódj, aki nem is én vagyok.-hagyom nyitva a kérdést, és bármit is válaszol, el fogom fogadni, és meg fogom érteni. Nem kényszerítem, nem sürgetem, de egy részem, ha nehezen is, de bevallja magának, hogy igenis vágyik valamiféle családra.  


|Wearing Me Out| 439 | cuki  |

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 14
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Δ I'm student. I'll be doctor

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Sun Nov 02, 2014 10:14 pm

To Sarah

✤ Hello my big sister✤

Mennyi ideje, hogy már itt lehetek? Pár perce, vagy esetleg több ideje? De mind ezek ellenére mégis úgy érzem, mintha már ezer éve itt lennék, de még se tudtam teljesen boldog lenni. Még mindig kicsit feszült és ideges voltam. Egyáltalán nem zavart az, hogy szinte teljesen olyan, mint én, de az inkább, hogy fogalmam sem volt arról, hogy esetleg tudott-e már rólam, illetve hogy nem e gondolja úgy, hogy pofátlan voltam és betolakodtam ide. Bár ez részben igaz is volt rám, de ha így lenne, akkor gondolom az ajtót az orromra csapta volna. Ebben se lehetek biztos, hiszen alig ismerem őt, de nagyon remélem hamarosan megismerhetem és a sok elvesztegetett évet sikerül behoznunk és jó testvérek leszünk. Még a mai nap után se gondoltam másképpen, pedig pontosan látta azt, hogy miként él és eléggé az ellentétem volt, de soha se gondoltam azt, hogy ez baj lenne.
Türelmesen vártam a teára, meg nem tudtam, hogy mit mondjak. Az ember elég sok fajta fura helyzetben találja magát, de álmaimban se gondoltam volna azt, hogy egyszer ilyen helyzetben leszek és ez fog velem történni. Egyszerűen nem értem, hogy mi van velem. Mindig is talpra esett volna és pontosan tudtam, hogy mit akarok azé lettől, mit akarok mondani vagy esetleg tenni. De most teljesen leblokkoltam, pedig nem igazán voltam úgymond sokk hatása alatt. Egyszerűen csak fura volt és nagyon ismeretlen számomra ez a helyzet. Előbb el kell fogadnom a dolgot, amiről azt hittem már, hogy réges-régen elfogadtam. Elmosolyodtam a nevetésén, majd megráztam a fejemet.
Az még nem jelenti azt, hogy jobb vagy nálam ilyen téren. - mondom neki mosolyogva és egy kisebb nevetés, kacsintás kíséretében, hiszen ez így igaz. Eléggé jó vagyok ezzel kapcsolatban is, mert megtanultam magamat megvédeni. Nem szeretném azt, hogy egy őrülttel szemben a farkas génjeim védjenek meg, mert abból semmi jó se származna.
Egy farkas általában magányos, bár szerintem te nem nagyon lehetsz az. - mondom neki komolyan, hiszen érzem az illatot, hogy rajta kívül más is szokott az lenni, majd egy kisebb nevetés formájában folytatom.- Ha annyira sasszem vagy, akkor hogy-hogy ma nem vettél észre? Ennyire profi lennék? - kérdeztem tőle mosolyogva és kíváncsian pillantottam rá, hiszen nagyon is érdekelt az, hogy mit gondol erről. Bár lehet inkább nem kellene firtatnom.
Tanulok. Orvosnak szeretnék majd lenni. -mondom neki minden habozás nélkül, mert nem érzem úgy, hogy titkolóznom kellene. Egyszerűen szeretnék őszinte lenni vele és reménykedem abban, ha én bepillantást engedek az én életembe, akkor ő is fog.- És te? - kérdezem tőle meg kíváncsian, mert inkább tőle szeretném tudni, mint egy nap után következtetéseket levonni. Megköszönöm neki a teát, majd pedig a kezeimet elkezdem melengetni a bögrémmel.

✤ Note: <3 ✤Sound of Madness
©








"You are not



                            alone anymore."


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:

I'm on the wrong side of heaven

the righteous side of hell


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Sun Nov 02, 2014 8:39 pm





Cosima & Sarah
I don't know what's been going on
Az érdekes kezdet ellenére, valamiért úgy éreztem, hogy ha igazán megismerem, tudok majd rá tényleg úgy tekinteni, mint a testvéremre, nem pedig, mint most, egy idegenre, aki bekopogtatott az ajtómon. A hasonlóság ellenére, mintha szelemet láttam volna, próbáltam leküzdeni az érzést, hogy nem megbolondultam, csak egész életemben nem láttam, s ez nyilvánvaló, nem ugyan az. Aztán ahogy újra lejátszódott fejemben a kis telefonbeszélgetés, a nevelőanyám és minden bizonnyal az örökbefogadó intézményvezető között, úgy egyszerre utáltam meg a gondolatot, hogy van egy másik felem, és tett kíváncsivá. Nem erőltettem magam az évek alatt olyasmivel, hogy őt keressem. Meg akartam ismerni, de ennek ellenére nem hajtott semmikényszer, így némiképp örültem, hogy megkönnyítette ezt az egészet nekem. Persze ez így most önzőnek hangzik, de ez volt a szín tiszta igazság.
-Lehet, hogy az kevésbé lett volna hátborzongató.-jelentem ki, bár ellenkező esetben lehetséges, hogy én is így kezdtem volna neki a dolognak.
Megkérdezem, hogy mivel szolgálhatok, és miután magamnak is teszek egy szívességet a kávéfőzéssel, a tea vizet is felteszem, hogy melegedjen, majd rövid keresgélés után megtalálom a teát, az egyik szekrényben rejtőző dobozban. A dolgaim és magam sem arról vagyunk hírese, hogy patyolat tisztaság és rend van. Időm lenne, kedvem nincs, egyenesen gyűlölök vásárolni, pakolni, és minden olyan dolgot, amit normál esetben női munkának tekintenek, a házimunkák sorában.
A ránk telepedő csendet próbáltam mindenféle társalgái móddal megtörni, így megdicsértem az első hallásra is különleges nevét. Az enyémmel is így tett, bár számomra olyannyira közönyös és mindennapi volt ez  név, hogy csak elmosolyodtam a dicséreten.
Végül beismerem, egy kiadós önkritikát használva, hogy mennyire szétesett nő vagyok, a sajt magam életében és életstílusában, mire olyat mond, amin először felvonom a szemöldököm, majd elnevetem magam, ami ritkaságszámba ment mostanság nálam.
-Ezt megjegyzem a jövőre tekintve, de emlékeztetnélek, pár perccel nagyobb élettapasztalatom van, mint neked.-mondom mosolyogva, miközben figyelem arcának vonásait, a szemének csillogását, és feltűnik valami, ami mellett nem tudok elsiklani, noha különösebben nem zavar, sőt. Érdekesnek találom és meglepőnek.
Kíváncsiságomnak hangot is adva, választ kapok kérdésemre, és lecsúszok a pultról, két csészéért nyúlok, ahogy a kávé lassan kicsorog a pikszisbe. Először nem reagálok kérdésére, majd elmélázok azon, hogy mi lenne, ha nem az lennék, vagy nem ő lenne az.
-Szintén farkas. Bár az a magányosabb és kiállhatatlanabb típus. Minden bizonnyal sas szemekkel.-mosolyodom el, miközben elé helyezem a forró vízzel teli bögrét, mellé teszem a filteres dobozt, hogy válasszon kedvére, majd a cukrot és a citromlevet is előtúrom az egyik szekrényből. A kapkodás közepedet azt se tudom, hogy mit hol, keressek, mondjuk kevés időt is töltök itthon. Mindig is az utca gyereke voltam, csak aludni jártam haza, munkám pedig akkor volt és az ami adódott és amikor adódott.
-Tanulsz vagy dolgozol?-érdeklődöm ismét, majd leülök vele szembe, a kávéscsészét tele töltve feketével, és cukrot vagy tejet mellőzve kortyolok bele. -Persze, ha nem akarsz róla beszélni, én nem erőltetem.-mondom, mielőtt még tolakodónak érezné kérdéseim, csak próbálok rájönni, hogy pontosan minden is hasonlítunk és miben különbözünk.  

[/color]
|Wearing Me Out| 487 | cuki  |
[color=#375954]
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 14
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Δ I'm student. I'll be doctor

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Sun Nov 02, 2014 11:55 am

To Sarah

✤ Hello my big sister✤
Nem is tudom, hogy pontosan mit vártam ettől a találkozástól. Talán reménykedtem abban, hogy ő is tud rólam, esetleg kutatott utánam, csak nem talált meg, hiszen nem lehet mindenki minden téren zseni, bár én se vagyok az, csak egy-két dologban. Ha meg nem tudok valamit megfejteni, akkor van kihez fordulnom, szerencsére... Nem szoktam feladni dolgokat és most fogok. Talán ő annyira nem örül nekem, mint én neki, de majd remélem idővel változni fog. Egyszerűen csak biztosan időre van szükségünk, mert régóta nem találkoztunk már. Ha rajtam múlt volna a dolog, akkor én azt mondtam volna, hogy soha nem találkoztam még vele, hiszen egyáltalán nem emlékszem rá, de most, hogy itt vagyok úgy érzem, hogy egy régen meghalt részem újra éledni kezd. Végül is ő a másik felem, mert nem csak testvérek vagyunk, hanem ikrek és szinte teljesen hasonlítunk is egymásra. Eleinte még nekem is ijesztő volt, de fura módon most már egyáltalán nem az. Lehet azért, mert egész nap úgymond a tükörképemet követettem, vagy csak egyszerűen a boldogságom túl nagy és egy kis apróság se tudja beárnyékolni.
Sajnálom, de nem akartalak egyből letámadni és ez akkor jó ötletnek tűnt. - mondtam neki egy amolyan kicsit bocsánat kérőhangon, mert tényleg nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, de úgy éreztem, hogy joga van tudni, hogy egész nap őt figyeltem meg, vagyis csak meg akartam kicsit ismerni mielőtt bekopogtatok ezen az ajtón. Talán ez nem akkora bűn...
Esetleg egy forró tea jól jönne, mert kicsit szétfagytam, amíg azon gondolkoztam, hogy mit is tegyek. - mondtam neki egyre halkabban és követtem őt a konyhában. Levettem a kabátomat, majd pedig leraktam a székre és úgy figyeltem őt, mintha minden apró vonását meg akarnám jegyezni. Sok mindenben hasonlítottunk, de jó pár dologban különböztünk. Úgymond az ő kinézete normálisabb volt, mint az enyém, hiszen nem mindennap van az embernek raszta haja, vagyis nem sok embernek... Viszont az erős smink azt hiszem nagyon is közös vonás volt bennünk, de engem egyáltalán nem zavart az, hogy másabb. Sőt, így még inkább meg akartam ismerni őt, hogy ki is a nővérem.
Köszönöm és a tiéd is nagyon szép. - tettem hozzá picit sietve az utolsó pár szót. Leültem az egyik székre miközben vártam az innivalót és egy darabig szinte csönd telepedett a helységre, mert azt se tudtam, hogy mit kellene hirtelen mondanom, pedig annyi kérdésem lett volna, de még se tudtam egyet se választani, hogy megtörjem a csendet. Szerencsére ő mentette meg a helyzetet.
Fogalmam nem volt arról, hogy milyen lehetsz, de az tény, hogy a mai napon egyszer-kétszer szívesen fenékbe billentettelek volna. Persze csakis azért, hogy észhez térj, de még mind ezek ellenére szeretnélek megismerni, hiszen a nővérem vagy... - mondtam neki komolyan és közben őt figyeltem. Egy percre se vettem le róla a tekintemet. A következő mondatára hirtelen megérintettem a szemüvegemet, majd megrántottam a vállaimat.
Elméletileg, de. Viszont azt hiszem ezt a jó látás dolgot csakis farkas létemben kapom meg, de nem mintha zavarna a szemüveg. Már nagyon megszoktam és hiányozna, ha nem kellene viselnem. - mondtam neki mosolyogva, majd egy kisebb habozás után újra megszólaltam.- Akkor te is farkas? - azt hiszem ez se volt éppen valami jó kérdés, de tényleg zavarban voltam és kicsit ideges is voltam, ami a helyzetet tekintve azt hiszem, hogy nem csoda...


✤ Note: <3 ✤Sound of Madness
©








"You are not



                            alone anymore."


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:

I'm on the wrong side of heaven

the righteous side of hell


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   Sun Nov 02, 2014 10:26 am





Cosima & Sarah
I don't know what's been going on
A helyzet kissé abszurd volt, mellesleg eléggé ciki is mind a kettőnknek, ahogy láttam. A másik felünkkel álltunk szembe, ha nem is a tökéletes tükörképünkkel, de a hasonlóság szinte már zavaró volt. Én egy szál semmiben illegettem magam, a hűvös levegő pedig úgy kúszott be a szobába, hogy kirázott tőle a hideg.
-Ahha...-hangom egyszerre kételkedő, meglepett és a normális esetet tekintve fáradt is. Tudtam, hogy létezik, vagyis sejtettem abból, amit a nevelőanyám mondott, de évek óta nem beszéltem vele és nem is terveztem egyhamar újra szóba állni vele. Erről viszont nem ő tehetett, ezt pedig igyekeztem felfogni is, és ennek fejében közeledni felé, ami egyenlőre a zavarodottságomban nyilvánult meg.
Beljebb engedem, mert kezdek igazán fázni, meg mégis csak ezt kívánja az etikett vagy emberi norma, noha néha az olyan távol állt tőlem, mint az, hogy egyszerű ember vagyok.
A fürdőszobatükröt bámulva próbálok magamba életet lehelni, jól megnézem magam, hogy biztos ébren vagyok e, majd gyorsan valamivel emberibb külsőt varázsolok magamnak, de még így is olyan hatást keltek, mint aki az elvonóról lógott ki egy okos lépést követően. Ahogy kilépek, elnézést kérek tőle, bár még mindig ezer meg egy gondolat cikázik keresztül fejemen. Egyszerűen hiába akarok normálisan viselkedni, a magam abszurd módján, mégis úgy érzem magam, mint akit egész életében palira vettek, mert ez is volt az igazság.
-Oké...ez nem fura, de tényleg. Egy kicsit sem.-mormogom, mikor megtudom, hogy az érzés, ami egész nap végig kísért, hogy figyelnek, nem az üldözési mániám megjelenésének első tünete volt.
-Teljes életnagyságomban. Legalábbis azt hiszem.-vonom össze szemöldököm, majd a konyha felé fordulok, és hozzám nem túl megszokott mód felajánlást teszek neki, kezemmel kissé hadonászva a levegőben.
-Kérsz esetleg egy kávét vagy valami mást?-érdeklődöm, hangom rekedtes, mert a vásárlás és én két külön világ vagyunk, ahogy a takarítás is, bár a rumli most egész kicsi. -Cosima...-ízlelgetem a nevét, majd vállat vonva elmosolyodom.-Tetszik ez a név.-jelentem ki, és a konyhába lépek. Azt hiszem ideje elbeszélgetni egy kicsit minden olyasmiről, ami eddig ahhoz vezetett, hogy a másikat nem igazán ismertük, még a létezéséről sem tudtunk. Kiürítem a zacctartót, majd újra töltöm és alá helyezem a kis tartót, miután elegendő mennyiségű vizet töltöttem bele. A gondolataim viszont még így is annyi mindenről zakatolnak, hogy szinte belefájdul a fejem...
-Gondolom nem egy ilyen szétcsúszott valakire számítottál, mint amilyen én vagyok.-pillantok felé, kócos hajamba tűrve, s helyet foglalva a pulton, a kávéfőző mellett. Ideje valamiféle beszélgetésbe kezdeni, ami talán ki is lyukad valahová, és nem hoz talán több ilyen kínos helyzetet, mint amilyen az első pár perc volt, amikor megjelentünk az ajtóban. Laza csajnak tűnt, olyannak, aki mindemellett kemény, mint a kő és okos, ha a szemüveget nézzük, bár ha az ikrem volt, akkor ő is farkas volt, akárcsak én.
-A farkasok nem arról híresek, hogy éles a szemük, mint a sasnak?-teszek fel hirtelen kérdést, ami úgy hagyja el szám, ahogy a gondolat megjelenik agyamban. Végül kínos mosoly húzódik arcomra, és kezemmel legszívesebben megpofoznám saját magam, e helyett inkább megdörzsölöm szemem.
 

|Wearing Me Out| 491 | cuki  |
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 1986-04-02
✤ Regisztráció : 2014-10-29
:

I'm on the wrong side of heaven

the righteous side of hell


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Étkező és konyha   Fri Oct 31, 2014 11:51 am

***
Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Étkező és konyha   

Back to top Go down
 

Étkező és konyha

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Lakónegyed :: Bérlakások :: Rollins ház-