Kripta

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am

Merry Christmas

Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Share | .
 

 Kripta

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
Vendég
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Kripta    Sun Nov 02, 2014 4:22 pm





Cairoshell & Demetri


"Az élet értelme a játszma.."


Szeretem az éjszakai tájat, a megnyugtató környezeti látványt, a Hold csodálatos jelenségének ragyogását, a csillagok százaival övezett sötét égboltot magát, a hangtalanságot, mely betölti eme éjjelen az egész mindenséget a világ minden pontján. Ez a néma kép fogad minden estémen, így kezdem megszokni, eltűrni, elfogadni, így válok ennek a részesévé. Az idő éjnek évadjánál jár már jócskán, ahogy a fekete lepel mindinkább magába rejt, ezáltal eldugva engemet. Ütemesen telnek el szépen egymást követően a másodpercek, melyek egybefolyva fel sem tűnnek, hisz nem nézzük az órát magát, csupán haladunk előre ebben a rohamosan elröppenő világban. Közel, s távol nincs óra, mely percre pontosan jelezhetné az időt, mely képet adhatna a mostani felállásról, mégis élesen hallom a kattogását, ahogy a mutatók járnak, ahogy az élet eliramlik gyors tempóban. A talaj száraz érintésű, a táj kihalt, az összkép borzalmas már csak a sírhelyekből kiindulva, mégsem hat meg senki halálának a ténye sem. Játszian könnyed szellő fut végig a tájon, ahogy belekap a hajamba, majd tova szállva folytatja az útját valamilyen ismeretlen hely felé. Nem akarom megfejteni sem a természetet, sem pedig a jelenséget, hisz nem ezért járom eme éjjelt mostan. Áldozatra várok, s nem egyre, hanem sokra. Ruhámat teljességgel vér borítja be, így festve vörösre az összképet, míg néhol a bőröm felületén is megtalálható eme jelenség maga. Finoman könnyed mozdulattal kötök ki egyik helyről a másikra, s érkezem el végül oda, ahol mostan vagyok. A kriptától nem messze valamerre.. s ami kicsit sem lep meg az maga eme az ifjú személynek a látványa. Már csak az a kérdés, hogy vámpír-e, bár az éjszaka kellős közepén inkább eme hullafajzatok járkálnak, szóval biztosra veszem, hogy azzal van dolgom. Játék, érzelmek, gondolatok.. a-a, itt nem gondolkozni kell, s nem megszánni őt, hanem megölni, elpusztítani, avagy csak kiiktatni. Mély levegőt veszek, ahogy nyugtázom kikerülte a pengét, pedig milyen kár.. eltalálhatta volna, ha már itt tartunk. Egy hirtelen mozdulattal kerül fel az egyik kripta tetejére, s bár nem megy csoda számba, de kitaláltam, hogy vámpírral van dolgom. Legalább valamiben nem tévedtem mostan. Mélyen felsóhajtok, ahogy feltekintek rá, és kitárom mosolyogva a karjaimat. Szívverésem nyugodt, lélegzetvételem egyenletes ezzel is biztosítva azt, hogy engem kicsit sem ijeszt meg sem a látványa, sem a fajtája, sem pedig a jelenléte. Körbepillantok finoman, ahogy teszek néhány lépést előrébb egy hatalmas nagy ördögi vigyorral a képemen. Gonosz lennék? Gonosz hát, és miért is ne, amikor is olyan jól szórakozom. Tetszik a stílusa meg kell hagyni, de ez még kicsit sem elég hozzám, bár gondolom nem fogja magát hagyni, de szeretek játékot űzni, vadászni, s ölni. Oh, mily édes a halál játékának a tudata.. Pontosan kiveszem az alakját annak ellenére, hogy sötétség övez mindent. Már kezdek egészen hozzászokni mindehhez, hisz legtöbb esetben éjszakázok, mert hát ilyenkor jobb a vadászás tényének a látszata is, nem csak a gondolata. Könnyebb elejteni a hullákat, könnyebb találni ilyesfajta egyedeket..
-Tudom, hogy nem talált.. tudod gondoltam rá, amikor eldobtam, mert hát a vámpírok kikerülik, de nem minden esetben.-Nyomatékosítom a szavaimat komolyan beszélve hozzá, ahogy továbbra is úgy mosolygok, ahogy mindeddig. Mondjuk nem tudom mennyire van tisztában velem, az adottságaimmal, a fajtámmal.. átkozom, hogy ez vagyok, hogy ezzé váltam, de hát a sors játéka kényszeresen brutális. Én is kegyetlen lennék, csak nem maga a sors vagyok, hanem a végzet zálogának hirdetője.-Gondolkoztam azon, hogy mit keresel itt ilyenkor, és pont itt.. esetleg hiányoznak a hullák, akiket megöltél?-Vonom fel a szemöldökömet, ahogy a kérdésem egyszerre költőies, és gúnyos hanglejtésű. Tudni kell rólam, hogy a való életben híres íróként tevékenykedek, így tehát semmiképp sem csoda, ha egyes helyzetekben ilyen kérdésekkel állok elő, mint most is. Finoman a földre szegezem a tekintettemet, majd elkezdek hátrálni, mint aki megadja magát neki.
-Haverkám, én vadász vagyok, kérlek szépen..-Mutatok magamra, ahogy ismét felnézek rá.-Gondoltam ez már leeshetett volna a kis elmédben.. hisz tudod ember vagyok, ezt gondolom érzed önön adottságaidból fakadóan, s egyszerre vadász is vagyok, aki simán megöl téged.. bár kérdéses hogyan mászok fel oda, nem?-Vicces a kérdés, amikor is utazó vagyok.-Ez a kedves meleg fogadtatás pedig engem jelképez, miszerint ennyire szeretlek.-Hangomban ott van a teljes megvetés. Utálom a természetfelettieket, s ezáltal magamat is, hogy ez lettem, hogy mindez vagyok, aki, de hát az élet nem gyerekjáték, hanem borzalom.. Egy hirtelen mozdulattal megjelenek a hátánál, ahogy keresztbe fonom a karjaimat, s elnevettem magam.-Vicces, nem de? Itt állok a hátadnál..-Jelzem neki, hogy ne féljen, csak feljöttem őt meglátogatni, mert hát ily rendes vagyok én magam. Teszek felé néhány lépést, ahogy egyszeriben nem csinálok semmit, csak bámulom őt, már ha felém fordult. Ahhoz képest, hogy az előbb még le akartam vadászni most túlságosan megnyugtató lehet a látványom, mert nincs nálam semmi.
-Beszélgessünk el ketten egymással, mint természetfeletti a természetfelettivel.-Mutatok rá, majdan magamra, mert hát én is valami mágikus lény fogalmához kötődöm.-Tudod gondolkoztam, azaz nem, de ez mellékes, és arra jutottam, hogy mit szólnál egy ajánlathoz..?-Nézek mélyen a szemeibe, ahogy komolyan beszélek, ha egyetlen egy rossz mozdulatot is tesz, akkor a hátánál fogok megjelenni, és egy karót szúrok belé, ha pedig benne van a beszédbe, és nem próbál meg ellenem fellépni, akkor mindketten jól járunk.

// Tessék, mate, egy reag xD


Back to top Go down
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 19
✤ Születésnap : 1655-08-10
✤ Regisztráció : 2014-09-07
✤ Foglalkozás & hobbi : ➳ all good

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Kripta    Sat Nov 01, 2014 11:04 pm


Dem & Cairos


Oh, istenem, de jó itt ücsörögni e szentélybeütésű kriptasor előtt. Két tenyerembe temetem arcomat, midőn próbálom levakarni magamról a vért, mit nem rég szereztem kifogástalan arcomra, egyaránt mindenhol, ahol vér érhet egy vámpírt. Két napja már, hogy nem éreztem teltséget gyomromban, így jobbnak láttam tán, hogy ha ezen változtatok, mielőtt még bárkinek képes leszek elharapni a vénáját. Én nem vagyok válogatós, hiszen... a halál sem válogat. Engem nem érdekel, hogy ember -e, tán sem, nekem bármely áldozat oltsa az éhségem. 
A friss levegő szinte csilingelően, s kacagva suhan el felettem, néha-néha dühösen felkapva egy őszi bükkfalevelet, és azt mérgesen csapdossa a kriptáknak elkorhadt falaihoz. Azonban a hold, hiába is volt oly sötét, még is csak megvilágította ezt a temetőt, mintha csak a holtaknak adatna fény. Ide nem kell fény, hiszen nem él itt senki, még én sem, elvégre, halott vagyok.
Nem tudom megértetni magammal, hogy egyáltalán mit keresek én itt. Talán csak  dejavu érzést keltek fel elmémben, hogy visszaemlékezzek arra, mikor kiirtottam a családom minden tagját? Oh, az az átkozott família! Mily öröm tölt el, mikor eszembe jut az, hogy mostantól egy olyan családtagom sincs, ki engem akadályozna bármely életcélban.
Újra felemelem tekintetemet a holdra, s két karom ölemben nyugszik szinte halotti nyugodalomban. Arcom egy része sötét árnyékba burkolózott, ahogyan eltakarja a hold fényét a kriptafal, a másik viszont szabadon van, s fényesség ápolja. Akárcsak a saját énem. Küllemre senki se sejtené, hogy én bármi kegyetlenségre is képes volnék, azonban belül a lelkem mocskos, és piszkos. Nem ismer igazat, sem szeretet, és kegyelmet.
Elnézem a sűrű csillagokkal hálózott égboltot, és csak követem a csillagok helyzetét, vajon milyen képet is adnak ki. A nyilas tűnik fel nekem legelőször, és minden olyan csodás vonulat, ami melegséget sugároz szívem helyére. Nyugtató hatással volt rám, és csak tovább logikáztam, vajon mit mutatnak azok. Így vérontás után frappáns az eget nézni, mi megannyi rajzot is rejt magában. Sokan nem tudják kiolvasni ezeket, de én igen. Kiskorom óta fejtettem már ezeket a jeleket, és mindig újabb alakzatokat vontam ki a csillagok pontjaiból. Szerettem nézni, hiszen egyedül csak az ég szeretett engem, az alatt voltam, az alatt éltem.
Fülemben hangos szavak rivalltak, én pedig oldalra figyeltem, mint aki védené e területet. Felállok a márványkőről, s nyugodt lelki állapotban nyújtom ki karjaimat, kissé megmozgatva izmaimat.
Ha  a hallásom nem akar engem megtéveszteni, bizonyára az illető nincs túl idill hangulatban. Úgy érzem, lesz így éjjelre egy "jó" társaságom. Remek!
Még nem ért ide az illető, így csak nyugodtan várok. Unalmamban néhányat fütyültem bele a levegőbe, s már azt sem tudtam mit csináljak magammal; nekidőlök a mellettem lévő kriptafalnak. ha belegondolok, odalent vagy úgy ezer csonthalmaz van.
Hallom a lépteket, és egy ember alakot öltő árnyék is felvillan a falon, mire rögvest meg is örültem, mondhatni ezt szarkazmusként is. A faltól könnyedén lököm el magamat, majd egy kicsit tovább sétálok tán pár lépést, hogy jobban szemügyre vegyem ezt a nem túl jókedvű jómadarat.
Amikor megláttam teljes egészében, tekintetünk összecsapódott vadul, s mindketten lestük egymást azzal a jelzővel, hogy mit keresünk itt. S majdan ő szólal fel először.
Tekintetem nagyon éles volt, s próbáltam figyelemmel kísérni még a lélegzetét is; mielőtt még bármit tenne ellenem, ugyanis nem úgy nézett ki, mint aki békével jött volna.
Láttam, hogy a hold fénye megcsillogtatott egy éles tárgyat ujjai közt, s egyből előrehaladtak a gondolataim.
Mikor felemelte karját, és elhajította a pengét, hirtelen odébb húzódtam egy lépéssel, hogy ha lehet, ne engem találjon el.  Ahogyan elhaladt a penge a fejem mellett, fülemben meghallottam azt is, hogy olyan éles volt, hogy szinte a levegőt is kettészelte talán.
- Nem talált. - állapítom meg barátságos, illetve amolyan szarkazmus mosollyal, mikor a penge után tekintek. Haver, azt a pengét te nem látod többé, ugyanis az szerintem elszaladt a végtelenbe és tovább.
Gyorsaságom segítségével az egyik kripta tetején állok, bőrdzsekimbe helyezett tenyerekkel. Ahogyan rávilágít a férfira a fény, megállapítom, hogy vörösen rikít. Tán vérbe fürdött?
Igaz, az én küllemem sem annyira tiszta, viszont én szeretem a higiéniát.
Tán vadásznak saccolom, ámbár kitudja? Azt tudom, hogy még ok nélkül is nekem jön. De nem baj, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!
- Megérdeklődhetném, hogy mi ez a remek vendéglátás? - kérdezem tőle, ahogyan letekinték reá, nem félve tőle, holott most be kellett volna ijednem. Én nem félek senkitől, ugyanis a gyávaság, a félelem.. nem az én műfajom, és nem is lesz az soha, akárhogyan is megpróbál majd megfélemlíteni. Mostantól ki se merek menni az utcára se !
Már volt dolgom vadászokkal, főleg a jó öreg faterral. Hát, nem végezte valami túl szépen be az életét. A fejét elküldtem a családomnak postán, aztán utána mészároltam le őket. Micsoda poén  volt!






Δ Note: na haverkám...xdd  Δ Music: nincs zene 

Back to top Go down
View user profile
avatar
Vendég
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Kripta    Sat Nov 01, 2014 7:52 pm





Cairoshell & Demetri


"Az élet értelme a játszma.."


A Nap már rég eltűnt az égről, s a helyét a Hold vette át, mely ezüstös palásttal burkolta be az éget oly nagy területen. Fényforrásként szolgál eme jelenség az égen, s mindezt megspékelve persze a sok-sok csillag ragyogó fényével, mely sárgásan világít oly ékesen eme tündöklően sötét éjszakán. Úgy lep el, s takar magába a feketeség árnyalata, hogy szinte már magam is elhiszem, hogy kezdek a része lenni, pedig még sincs így, hiszen csak az éjszaka játéka ez, mely közre fog. Éjszakáimat legtöbb esetben az utcákon töltöm egymagam ballagva magányosan, míg mások alvással ütik el az időt addig nekem jobb dolgom is van. Vár rám ezernyi lény odakint, kik a halált repeskedik, s azt akarják minduntalan tőlem, s nem mástól. Lépteim áttetszően halk hangot adnak egymaguk, s kitöltve ezzel a néma hangtalanságot, mégis hangforrásként tűnnek fel eme kihalt terepen. Mozdulatlanság, halotti csend, élettelenség jellemzi a tájat bármerre is tekintek, bár ki azaz elvetemült őrült rajtam kívül, aki ilyenkor sétál a temető felé egyes egyedül? Senki, épp ez az a kulcs fontosságú szó; senki.. bár számítok természetfelettiekre, kik éppen ilyenkor akarnak áldozatra lelni. Merész ötlet lenne, nagyon merész, hogy pont engem szemeljenek ki, de kicsit sem lehetetlen. Annyi van ezekből, mint hal a vízben.. Tökéletesen pontosan belém égett, hogy így nem élhetünk eme bolygón, s eme földön, így hát feltett szándékom pusztítani őket. Ahogy vér tapad a kezemhez, épp oly rideg maga a stílusom is, hisz kegyetlennek lenni élvezet, sőt mit élvezet, inkább maga egy áldás fénypontja. Mély levegőt veszek, ahogy odaérve a temetőhöz megállok hirtelen. Kihaltság, érzéktelenség övezi, mégis szívszaggató ez a sok hulla, ez a sok halotti lélek, ki itten hever a föld mélyén porként, hamuként, semmibe veszően. Ki vagyok én, hogy megszánjam őket? Ki vagyok? Senki voltam, senki vagyok, és senki leszek mindörökké. Engem a halottak nem érdekelnek, engem az ölés nem fojt meg, engem mindösszesen csak ez az egy éltet, mely el nem nyom, mely el nem hagy, mely nem ítélkezik felettem. Emberek, egyedek, személyek.. mind-mind látszatkép, kiken át lehet látni, mind-mind puszta eszköz, s fegyver kiket az életért irányítani lehet. Táj összhangja csendes, nyugodt, és poénosságot félretéve halottian kihűlt.. Körbepillantok, ahogy nem messze hangok ütik meg a fülemet, így pedig megindulok egymagam lassan, elrejtőzve az áldozat, avagy áldozataim felé. Nem sok idő mire odaérek, nem sok mire nekik az életük vége szakad.. kegyetlen vagyok; kegyetlen én magam.
Az öltözékemet vér borítja be, ahogy a bőrömmel sincs ez másként. Körülöttem hullák hevernek, avagy már csak a darabjaik.. talán szeretek darabolni. Egy mosollyal az arcomon indulok tovább, ahogy mint valamely ördög várom a soron következő jelölteket. Az idő telése meg sem kottyan, nem is nézem, nem is számolom, sőt mit érdekel? Majd elszalad felettem, mint máskor is meg annyiszor. Egy mély levegő, egy nyugodtan lüktető szívdobbanás, és egy ártatlan azonnali megjelenés a kriptánál, csak gondolnom kell rá. Egy pillanatnyi idő alatt eltűnök egyik helyről, s megjelenek a másikon. Utazó vagyok, természetfeletti, s bűnös lélek, de kit érdekel? Majd meghalok egyszer, s minden más személy is jön velem..
-Mondtam már, hogy nagyon nem áll jól ez a tájkép?-Kérdezem meg magamtól költőien, s ezzel tán a hülye címkét is rám lehetne aggatni, de kérem.. ki nem beszél magában? Mindenki megtette már előbb, avagy utóbb. Finoman közelebb lépek a kripta bejáratához, ahogy egy pillanatra sem veszem le róla a tekintettemet, majdan pontosan előtte megállva visszafordulok a terep felé. Ekkor valaki olyan tűnik fel a szemeim előtt, akinek itt sem kellene lennie. Mélyen felsóhajtok, majd megrázom a fejem.-Mondtam én neked, hogy egyetlen egy esélyt kapsz, Daniel!-Nyomom meg a szavakat kellőképpen megemelve a hangomat ezáltal.-Mondtam, hogy tűnj el innen, mert ha még egyszer meglátlak, akkor a halálod lesz a legédesebb dolog a számomra.. nem megmondtam?-Indulok meg felé megemelt hangszínnel, majd hogy nem ordibálok, bár nem vagyok ideges, csak zavar, hogy ennyire bolond.. azaz őrült.-Én egyszer mondtam el, hogy hagyj békén, hogy tűnj el az életemből.. több esélyed meg már nincsen. Megölted.. megölted azt, aki számomra jelentett is valamit. Bár ha Victort felidézem akkor ő meg pont azt ölte meg, aki információval szolgálhatott volna nekem rólad.. ezért halt meg. Te pedig azért fogsz, mert esélyt adtam neked másnap az őt halálát követően, hogy elmehetsz, mert kedves voltam, de ha halott akarsz lenni.-Hirtelen váratlan dolog ér... mintha valaki figyelne minket. Bizonyára tévedek.-Na de!-Egy hirtelen mozdulattal eltűnök Dan háta mögé, majd a hátán keresztül szíven szúrom egy karóval.-Jó éjszakát!-Lököm kegyetlenül a földre a hulláját, ahogy végül csak állok, s hallgatózok, majdan eltűnök, s megjelenek a kriptától nem messze egy kis szabad területen, ahol felfedezek egy újabb jelöltet.. gondolom vámpír jobbik esetben.
-Szervusz, haver. Mond csak nem rossz az időzítésed kissé?-Csúszik fel kérdőn a szemöldököm, ahogy érdeklődve pillantok rá. Fiatal srácnak tűnik, mégsem vagyok hülye, hogy embernek nézem. Egy azonnali mozdulattal kapok elő egy pengét, majd felé dobom üdvözlésként, hogy érezze mennyire törődök vele, hisz voltaképpen ez nem egy sima penge, hanem verbénával van átittatva..


Back to top Go down
avatar
Vendég
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Kripta    Sat Nov 01, 2014 7:36 pm

***
Back to top Go down
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Kripta    

Back to top Go down
 

Kripta

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Külváros-