Isidore Klausner atya

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 2 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 2 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Isidore Klausner atya

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 27
✤ Születésnap : 1991-05-23
✤ Regisztráció : 2014-11-01

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Isidore Klausner atya   Sun Nov 02, 2014 8:27 pm


Elfogadva, üdvözlünk itt!

✤ Whisper of the Night ✤
Nos, „Atyám!”
Én nekem adatott most az meg, hogy a lapodat „átlapozzam”, aztán elbíráljalak. Vágjunk is bele. Elolvastam a jellemzésedet, aztán az előtörténeted. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ennyire hamar el fog telni az az idő amíg végigolvastam ezt a kellemes olvasmányt. Nem kertelek, lényegében mire a végére értem a jellemzést el is felejtettem. Tehát azt is újra kellett olvasnom megint, de ez egyáltalán nem zavart, SŐT. Szépen volt felépítve a lapod, jó volt olvasni. Tetszett, ahogyan azt írtad le, hogy egyik pillanatban milyen nyugodt, idilli élet van, aztán mennyire el tud romolni minden. Mikor pedig megoldódik a probléma, akkor meg kiderül, hogy ez talán még több problémának ad helyet. A szavaknak súlya van, erre te vagy a legjobb példa, lévén az erős jellemed hosszas küzdelem után megadta magát. Lehet keményen fog hangzani, de a feleségednek a halála még az első alkalommal is kedvezőbb lett volna. Nem történt meg volna mindez. Fáj elveszteni egy számunkra fontos személyt, de előbb utóbb muszáj lesz, ez az élet körforgása. Legalább azzal a tudattal ment volna el a túlvilágra, hogy végig mellette voltál, utolsó pillanataiban, és nem abban, hogy a „te” kezed által halt meg.
Túl sok a beszéd, még csak annyit tennék hozzá, hogy egy-két el-, vagy egybeíráson kívül nem találtam benne több hibát. Foglald le az arcodat, aztán irány a játszótér! Jó szórakozást! Smile


Back to top Go down
View user profile
avatar
Vendég
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Isidore Klausner atya   Sun Nov 02, 2014 7:29 pm



Isidore atya valaha mosolygós, harmincas évei közepén járó, kiegyensúlyozott férfi volt. Papi reverendájában békés tekintetével, szerető feleségével az oldalán, nyugodt élettel a háta mögött megtestesítette mindazt, amit egy ember várhat az élettől. Higgadt, barátságos ember volt, aki szeretetet és erőt öntött másokba, visszaadta az elkeseredetteknek a reményt, példát mutatott az erkölcsteleneknek. Intelligens, hivatásához képest meglepően fiatalos és sportos volt, és mindezek tetejébe a végsőkig megbízható.
Ez az ember azonban a múlté. Laura betegsége óta lassú összeomlás vett erőt rajta, most pedig egykori meginoghatatlan énjének csupán romjait lehet látni rajta. Aki ismeri, látja rajta, hogy nem önmaga, aki viszont nem…

…az nem őt látja. Valami odabent van, valami rettentően sötét és gonosz. Isidore nem önmaga többé, valami végletekig gonosz költözött belé és tönkretette az életét, szétzúzta az álmaitaztán a földbe döngölte őt. Isidore feladta a küzdelmet. Megtört és mélyen odalent gubbaszt. Mikor a démon teret enged neki, egy véksőkig elkeseredett, csalódott ember tör a felszínre, aki csak fájdalmat lát az életből. A nap nagy részében azonban Isidore atya bőrét a démon viseli, aki negédes hazugságokkal altatja el nyája bűntudatát és veszi rá őket újabb sötét tettekre.


Teljes név: Isidore Klausner
Születési idő: 1972. 05. 13.
Születési hely: Berlin
Becenév: Atyám
Faj: Démon
Kor: Jelen
Érdeklődési kör: Teológia, filozófia, klasszikus irodalom, jó és rossz közti különbség
Kapcsolat a családdal: Feleségét gyászolja, senkije nem maradt.

Isidore Klausner atya


Oratio
Omnem dimittite spem, o vos legitur!

Meddig mennél el a szeretteidért? Feladnád értük a biztonságod? Feladnád értük az életed? És ha mindez kevés…utána mit fogsz tenni?

-Uram! Kérlek hallgasd meg pásztorod fohászát! Életem s lelkem az oltárnak ajánlottam, s mindvégig hűségesen szolgáltalak téged, erőt adva a rászorulóknak…én igazán mindent úgy csináltam, ahogy vártad..én…- könnycsepp futott végig a férfi arcán. Elfordult, s az arcélén futó könnycseppet a reverendájába törölte. – Laura nagyon beteg. Kérlek Uram, könyörögve kérlek! Hallgasd meg fohászom! Mentsd meg őt! Ne hagyd, hogy a vég elragadja őt tőlem! Adj még neki időt! Bármi is legyen a célod vele, kérlek ne vedd még el őt mellőlem! Tudom, hogy Isten szeretete előrébb való minden másnál, de én látlak benne! Minden mosolyában, minden pillanásában a mennyek néznek le rám! Ne..ne tedd…kérlek!

Megszegnéd az esküdet?

- Uram, borzasztóan sajnálom, de a felesége a rák végső stádiumában jár…innen már nincs reális esélye a gyógyulásra.
- M..mennyi ideje lehet még hátra?
- Legfeljebb pár hét. De elnézve az állapota romlását, talán napok.
Sarkon fordult, s az ajtóhoz sietett. Kapkodva vette a levegőt, szíve a torkában pumpált. Benézett az ablakon, és egy csodát látott odabent, holott egy kopasz, holtsápadt nő feküdt csupán odabent.
- Uram..nézze..
Nem volt szüksége erre. „Értelmetlen. Mi értelme az egésznek nélküle?!” Elfordult az ajtótól és sietve elindult kifele az esőbe.
- Mr. Klausner! Itthagyta a kabátját!
Csak ment. Ki a kórházból, ki a városból, ki a világból. Kishíján elütötte egy autó, bőrig ázott, de őt nem zavarta. „Miért? Miért?! „ Megállás nélkül ment, míg el nem szakadt a cérna. Kiérve az erdő mellé, hangosan elüvöltötte magát.
- MIÉÉÉRT?!
Dühödten letépte a nyakából a keresztet, s maga elé tartotta, fejét rázva, majd feltartotta a szemébe zuhogó esős égbolt felé.
- Látod ezt?! Látsz engem?! Nem teheted ezt! Ez…nem igazság! Nem lehet ez a terved! Ez nem emberséges!
Elkeseredetten a sárba dobta a keresztet, s rá is lépett.
- Nem vagyok olyan úrnak pásztora, aki elveszi tőlem a nejem! HALLOD?!
Vakító villám hasított előtte egy fába, fülsüketítő mennydörgés kíséretében. Összerezdült, majd ordítva folytatta, noha hangját se hallotta.

- Nem tudsz megrémíteni! Mindenem neked szenteltem! Mindent! Te pedig elveszed őt tőlem! Remélem hallja az Ördög is! Mert eddig azt hittem, ő árt az embernek! De már látom, nem így van! Te adsz mindent! És te is veszed el! Hát Őt nem adom! Hallja minden pokol és minden gonosz! Nem adom a feleségem! Se mennynek, se pokolnak! Vigyetek engem, de Őt nem vehetitek el!

Eladnád az életed? …és utána? Mert ami utána következik, az…

Két hónap telt el. Laura állapota csodával határos módon javulni kezdett. Visszatértem a templomba, s pár nap múlva már másik kereszt lógott a nyakamban. Minden ment ugyanúgy, ahogy eddig. Közös imák, gyóntatások, misék; lassan minden visszaállt a régi kerékvágásba. Imádkoztam és meggyóntam, amit aznap este mondtam, s egy ideig úgy is tűnt, semmi gond. De csak tűnt. Rémálmaim voltak. Arról, hogy elveszítem Laurát, arról, hogy elveszítem a keresztem, és arról, hogy Isten elfordul tőlem, én pedig bosszúból felgyújtom a templomot.
Aztán kaptam egy levelet. Nem állt rajta se címzett, se cím, se feladó, se fogadó fél, nem volt benne semmi, csak ennyi „Ajánlatát elfogadtuk”. Régi írógéppel írták, olyannal, amilyen a nagyapámnak is volt. Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, de legbelül mindig is éreztem, hogy valami rosszat jelent ez a levél.
A rémálmok egyre sűrűbbek voltak; már altatót szedtem rájuk, de nem múltak. Az orvosom azt mondta, bármit csinálok, ami stresszel, hagyjam abba, mire én nevetve azt mondtam, hogy semmi sem kapcsol ki jobban, mint a prédikáció. Hazudtam. Nem neki hazudtam, magamnak hazudtam. Mióta azokat a szavakat kimondtam az esőben, semmi sem volt ugyanaz. Mintha Isten nem bocsájtott volna meg. Én pedig gőgös voltam és nem is esedeztem a bocsánatáért. Úgy éreztem, joggal teszem mindezt.
Aztán megértettem. Valami történt aznap este. Valami szörnyű és visszafordíthatatlan. Én pedig későn eszméltem föl. Szörnyen későn.

…ami az után következik, az iszonyatos. Iszonyatos és megbocsájthatatlan.

Az utolsó kép, amire emlékeztem, hogy este a misére előkészülve gyújtottam meg a gyertyákat. Kiküldtem az embereke, hogy egy kis szükségem van nyugalomra, mert ma új szöveget fogok mondani. De már ezt sem én mondtam. Nem teljesen én. Aztán lehajoltam, hogy meggyújtsam az egyik gyertyát…
…és mikor magamhoz tértem, lángolt körülöttem a templom. A padok, a gyóntatószékek, a kereszt, amin Jézus szokott a hívőkre nézni, az orgona, a mennyezet, a tartógerendák. Én pedig ott álltam a lángok közepén, és éles fájdalmat éreztem a jobb kezem felől. Bőrömbe karcolva feliratot láttam; „Ments meg!”
A főkaput ekkor tépték föl, de nem láttak a lángok és a füst között. Rémülten szaladni kezdtem a sekrestye felé; volt ott egy hátsó ajtó. Azonnal feltéptem és elrohantam.

Hazaérve halkan nyitottam be. Tudtam, hogy Laura alszik, és hogy szüksége van a pihenésre. Levetettem a kormos reverendát és beálltam a tus alá. Csak folyattam magamra a forró vizet, bénultam álltam a zuhanyzófülkében. El akartam mondani neki, de nem akartam felkelteni. Szembe kellett néznem mindennel…de elhalasztottam. „Majd holnap! Igen, reggel felkelek, és elmondom neki. Az egészet. Laura meg fogja érteni..” Befeküdtem mellé az ágyba, elhelyezkedtem és egy csókot nyomtam rövid fekete hajára.
- Szeretlek! Mindennél jobban szeretlek!
Mosollyal az arcomon aludtam el, de az álmok nem hagytak nyugodni többé. Álmomban valaki üldözött, én pedig lángok közt rohantam egész éjjel. Talpamat parázs égette, tüdőm megtelt füsttel. Hiába fordultam vissza, nem láttam, ki üldöz, csak hogy folyton a nyomomban van. Végül véget ért az út. Sarokba szorultam, s szembe kellett néznem vele.
Én voltam az. Gyilkos tekintettel döftem magamba a kést, és fájdalmamban ordítottam. Csak döftem és döftem, újra és újra…

…Istenem…szörnyeteg lettem!

Üvöltve nyitottam ki a szemem. Laura arcát láttam magam előtt..halálra vált arc volt, fájdalommal teli. Szemei értetlenül és üresen meredtek rám…én pedig egy kés markolatát éreztem a kezemben. Nem akartam felfogni…nem bírtam feldolgozni…meleg vérétől a késhez tapadt mindkét kezem. Remegve húztam ki a kést és dobtam el a sarokba.
- Nenenenenene….ne…ne..Laura…NE!- pánikroham tört rám, kétségbeesetten próbáltam ölelni, csókolni, hátha magához tér – NEM! Nheem!! Nem lehet! – görcsös remegéssel sírni kezdtem, majd üvölteni fájdalmamban. Zavartan markolásztam vértől csomós haját, simítottam egyre hűlő bőrét.
Nem vártam meg, míg kiér a rendőrség. Ehhez nekik semmi közük. Elárultam Őt. Elárultam Istent. Elárultam Laurát. És most megfizetem az árat, amiben megegyeztünk. Az öngyilkosok pokolra jutnak. Ő adta vissza az életét. Én vettem el. Mert már az Övé a lelkem. Az Ördög a részletekben nyugszik.
Leugrani a harmadik emeletről meredek hegyoldalon. Biztos halál. Letéptem a keresztet a nyakamból, utoljára megcsókoltam, majd letettem az asztalra és nekilódultam. Még hallottam az ablak csörömpölését…

Elmondom mi jön utána. Utána a pokol következik. Mindenkinek saját pokla van. Nekem az élet jutott.

Mikor kinyitottam a szemem, a templomban ültem, a gyóntatószékben.
- Bocsáss meg atyám, vétkeztem.
Fogalmam se volt, hogy kerültem ide. Nem tudtam, mi történt utána. Nem tudtam, miért vagyok még életben. Nem válaszoltam.
- Hazudtam a feleségemnek. Hűtlen voltam hozzá és azt hazudtam, állásinterjún voltam, de megcsaltam helyette. Kérem..oldozzon föl atyám!
És ajkaim mozogni kezdtek. Tehetetlen szemtanúja voltam csupán az eseményeknek.
- Hallgass ide gyermekem! Mind vétkezünk néhanapján. De talán nem a vétkek tettek minket emberré? Azzá, akik vagyunk?
Éreztem, hogy a férfi megzavarodik a másik oldalon.
- Nem tudom..
- Mikor Éva letépte az almát a tudás fájáról, tudod mit művelt?
Mély csend.
- Emberré tett minket. Az ember követ el hibákat; ettől marad ember. Ez a szabad akarat, gyermekem. Isten legnagyobb és legszebb ajándéka. Szerinted Isten ajándékával élni vétek?
- N..nem..atyám.
- Akkor hát ki ellen vétkeztél?
- De hát a hűtlenség..
- Vétek. A feleséged ellen. De nem Isten ellen. Hisz ő adta a lehetőséget, hogy elkövesd. Mondd csak, a te feleséged nem szokott eltűnni otthonról hasonló okkal?
Könnyezve hallgattam végig, amit beszélt rajtam keresztül, s ő mosolygott a könnyeimhez. Az életem pokollá lett; hazudtam a tárgyaláson, hazudtam a templomról, hazudtam a gyilkosságról, hazudtam a misén, hazudtam a gyóntatószékben.
Mert nem én öltem meg a feleségem, hisz engem kilöktek az ablakon. Voltam is kórházban két hetet a törött bordáimmal meg a törött karommal. Mert nem én gyújtottam föl a templomot, hanem Mr. McCurby, aki már gyónt nálam korábban is, hogy szidta az Urat és az ő egyházát. Ugyan a papi esküm védi azokat, akik gyónnak nálam, de mikor bűnesetről van szó, a törvény kötelez, hogy igazat mondjak.
Mikor néha önmagam voltam, megpróbáltam újból véget vetni neki, de nem sikerült. Visszavette az irányítást. Csírájában elfolytott engem…és nekem mindennel együtt kellett élnem azóta is.
Ez maga a Gonosz. Elvette az életem, de élnem kell tovább. Terve van velem…de Isten a tanúm, nem akarom megélni, hogy lássam a tervét valóra válni.



Back to top Go down
 

Isidore Klausner atya

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Démonok-