Pandora Alden • All in!

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Pandora Alden • All in!

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Pandora Alden • All in!   Tue Nov 04, 2014 6:03 pm


Elfogadva, üdvözlünk itt!

✤ Whisper of the Night ✤
Először is elnézést kérek, hogy megvárattalak, de már itt is vagyok és nézem a lapod! Smile
Nagyon tetszik a neved, igazán különleges, a választott pb-d pedig - a lapod olvasása után mondhatom, hogy - remekül illik a karakterhez. Bár feltüntetted, hogy másik oldalról hoztad a lapodat némi átalakítással, de az írásod egyáltalán nem veszít értékéből, minőségéből. Kiemelném, hogy az idézeted az egyik személyes kedvencem. cuki
Már a jellemedet és tulajdonságaidat olvasva is feltűnt, milyen szépen bánsz a szavakkal, így méltán jelenthetem ki, hogy élmény volt olvasni minden sorát.
Neked sem volt könnyű életed, minden egyes érzést remekül leírtál, szinte magam előtt láttam a jeleneteket, már-már éreztem is, hogy milyen lehetett átélni azt a megrázkódtatást, amit te megéltél. Igazán remélem, hogy sikerül megtalálnod a szüleid és az öcséd gyilkosát, illetve, hogy Demetri tényleg segít abban, hogy véghez vihesd a bosszúdat.  Smile
Légy üdvözölve köztünk, foglald le az avatarodat és vesd bele magad a partnerkeresésbe! Nagyon jó játékot kívánok!  Razz

Back to top Go down
View user profile
avatar
Vendég
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Pandora Alden • All in!   Mon Nov 03, 2014 10:33 pm



Amikor behunyom a szemem még mindig a lezárt filmvászonra tudom idézni azt a lányt, aki hosszú évekkel ezelőtt voltam, azonban mikor kinyújtom felé ösztönös mozdulattal a kezem, ő megrettenve kezd hátrálni, majd szaladni olyan messzire, amennyire csak tud. Messze tőlem, a sötét és démoni énjétől. Hosszú, vékony szálú, szőke hajam egészen a derekamig ér és legtöbbször kiengedve és hullámokban pompázva egészítik ki a mindennapi megjelenésem. Koszos tengerkék színű szemeim a ébenfekete éjszakában is sokkal szebben ragyognak fel, mint bármely másik csillag a horizonton és bár egy - egy elkapott pillanat erejéig gyönyörűnek tűnhet, ha sokáig bámulsz a szembogaraimba, te is észre fogod venni az ott szaladgáló és örökösen megbúvó fájdalmat. Mosolyom lehetne mely mindennap megkoronázza életem perceit, mégis sokkal inkább veszélyesen és őrülten hat, éppen úgy, mint mikor az ördögi gonosz testet ölt valakiben. Kinézetem sokkoló. Akaratomon kívül is szinte modellalkatúnak számítok, ma már ha akarnék sem tudnék plusz kilókat magamra szedni, de ebből származó előny, hogy nagyon sokféle ruhadarabot hordhatok, anélkül, hogy azon kellene aggódnom vajon ez most jól áll-e rajtam. Nem foglalkoztat a divat, hiszen saját egyéni és kialakított öltözködési stílusom van, a ruhatáram legtöbb esetben fekete színű ruhákból tevődnek össze, de nem tagadom meg a színeket sem, csak kevésbé kedvelem. Mindig erős smink fedi az arcom, mellyel azt hiszem a lelki sebeimet próbálom elrejteni, azokat a sebeket, melyek megannyi keserű pillanatot hozva, még most is marcangolják a szívemet. Nem voltam én mindig ilyen, nem voltam mindig ilyen sok esetben támadóan bántó és nem voltam ennyire mélységesen megkeseredett, paranoiás és idegesítő sem. De persze tudok harsányan én is nevetni, szívből szeretni és őszintén és törődően viselkedni, csak nehezen mutatom ki az érzéseket, mert mindent felégettem azon a napon, mikor rádöbbentem végleg elszakították tőlem azokat, akiket a világon mindennél jobban szerettem. Hogy fiatal lennék a bosszúhoz? Hadd mondjak valamit...a pokol nem ismeri azt, hogy életkor.

Teljes név: Pandora Alden Shadespyre
Születési idő: 1994. február 15.  
Születési hely: Montreal, Kanada
Becenév: Panda
Faj: Alakváltó
Kor: Jelen kor
Érdeklődési kör: Művészetek minden ága, történelem, könyvek, ruhák, jelmezek, extrém dolgok, fotózás, színészkedés, nagyjából minden, amiben egy egész pici különlegességet vélek felfedezni.
Kapcsolat a családdal: Meghaltak, fájó pont az életemben, nem is igazán szeretek róla beszélni.

Pandora Alden


életem története....
Számíthatsz rám, veled vagyok. Sebeket adsz, én beléd marok. Lángok és jég, ennyi vagyok. Megöllek majd, és belehalok.

Gomolygó, áthatolhatatlan cigarettafüst homályosítja el tiszta fényű szemeim tükrét, midőn a kellemesen fagyos szellő hamvasan cirógatja alig takart felsőtestemen a bőrömet, nyirkos cseppekben lehel rá óvatos csókot, mit a kora hajnali Nap első fénysugaraival koronáz meg. Óvatosan nyílnak szét telt és kiszáradt ajkaim, melyek eddig feszesen tapadtak a pokoli függőséget okozó élvezeti cikkre, hogy egy apró résen kifusson belőle a kátránnyal telítetten elszínezett, erős és undorító szagú füst, amely lassan köpenyként ölel körbe engem, majdan a levegőt szennyezve suhan tovább a kinti tájék messzeségében tündöklő horizontja felé a távolba. Alsó ajkam egy elvesző pillanatra megrándul, ahogy a tekintetem felszegem az égre, melynek égő narancsos színe vörösbe vegyül már és szédítő virágillat szökik az orromba, ahogy mély levegőt veszek és hosszú szempilláim fájdalmas lassúsággal zárulnak a szembogaraimra, melyeket kék keretekbe foglalták és melynek füstös, szürkés vonalai ragyognak át minden sötétséget. Elhalványuló levetített képek peregnek a belső filmvásznamon, ahogy elmerülve zuhanok alá képzeletem világában, mint az utolsó karcsapással menekülni vágyó, de úszni képtelen fuldokló ember, a sötétségbe burkolózó, feneketlen, mély óceánba. Elmém a külvilág ingereitől teljesen kikapcsolva eleveníti fel bennem a hologramszerűen megjelenített, kitörni készülő képzelgések sorozatát, melynek valósághű érzetére együttesen rándul össze a gyomrom, az elveszni készülő hangok erősen törnek fel hallójárataimban, ahogy a jól ismert, mély és férfias, karizmatikus hang szikrázó színében sejlik fel, egyre hangosabban és szigorúbban, mégis van benne valami könnyekig fakasztóan kellemes és szeretettel átitatott.

- All in! - nevet, ahogy kezembe nyomja véres fegyverét, majd lábam elé dobja az éltető nedűvel telített, de már szenvedve darabjaira szaggatott, valaha fehér színben tündöklő ingét. Meredten állok előtte és görcsösen remegve szorítom magamhoz a vörös színűre festett tölgyfakarót, míg tágra nyílt szemeimmel bámulok rá, ahogy szóra nyitnám döbbenettől telt ajkaimat a homályos fényben, de hang nem jön ki rajta. Mellkasom együttes ütemre feszülve rándul össze, ahogy ösztönösen lepik el puha bőröm borította, kipirult arcomat a könnyek, de hang még mindig nem szakad ki a tüdőmből, némán zokogok csupán, egyetlen nesz csap fel csupán a kínzó csendességben, ez pedig az aláhullt könnyeim csókja a nyikorgó régi padlón. Épp a minap szedtük fel róla a szőnyeget tisztítás címen, de valójában csak el kellett tüntetni egy újabb hullát és ez tökéletesen megfelelt az égetésre, mely felől apám gondoskodott hiszen alapos ember hírében állt. Remegő lábaim előtt lassan kezd csordogálni a vér, melynek mind látványa, mind keserű illata borzaszt el és okoz bennem egyre erősödő hányingert, növekvő félelemmel karöltve itt a lelkem mélyén, ahol lassan nagyobb sötétség uralkodik, mint az ében fekete paletta a lezárt éjszakában.
- Ne nézz így rám lányom! Megmondtam ezeket irtani kell, mert ez egy kegyetlen világ, vagy te ölsz vagy téged ölnek meg! - megtántorodó mozdulataiból és közeli jelenlétéből csak úgy árad az alkohol mámoros illata, amikor is erősen megragadja a vállaim, szorítása súlyosságától pedig kiesik a kezemből a karó. Másodpercekig bámulunk egymásra, magam még mindig csendben zokogok, az ő szemében azonban egyre inkább összekeveredik a düh, a harag és az őrület, majd egy lendületes mozdulattal emeli rám termetes kezét, hogy az a mély barázdákat húzott könnyek helyén csattanjon az hamvas arcomon, ezzel is a földre taszítva engem. Egyenesen esem a vértócsa közepébe, amely az elmúlt percek alatt rohamos gyorsasággal növekedett és szétterült a padlón. - Ezek meg fognak téged ölni, P! Ott fog lógni a nyamvadt tested az akasztófán, amikor vámpírok szopkodják a véred és alávaló farkasok cuppognak a lerágott csontjaidon, pont mint egykoron öcséden és az anyádon! Gyenge vagy, P! Gyenge vagy! - ordít rám eszeveszettül, ahogy leguggol hozzám és a ruhámnál fogva kezd rángatni, már épp a következő ütést mérné rám, amikor lépések zajára kapjuk fel tekintetünket szinte egyszerre a nyitva hagyott ajtó felé. Apám automatikusan emeli az ujját a szája elé ezzel is jelezve, hogy még csak levegőt se próbáljak venni, ahogy pedig a szemébe nézek a döbbenettől nem is vagyok képes a tisztító légből újat szippantani magamba és mielőtt még bármit is szólhatnék hozzá, termetes körvonalaival egyenesedik fölém és tűnik el az áthatolhatatlannak tűnő éjszakai feketeségben. Kezeim óvatosan csúsznak az arcomra elébe eső hajam alá, ahol az ütés helyén még mindig bizsereg a bőröm és ahol zubogva összefutott az ereimben az addig egészen meghűlt vér. Az édesapám ekkor ütött meg utoljára, ekkor adta utoljára kezembe a fegyverét és én ekkor voltam utoljára az az ötéves kislány, aki rettegett a sötéttől. Az elkövetkezendő eseményekre már csak elmesélt történetekből, megfakult újságcikkekből és az internet technikai vívmányának köszönhetően néhány szövegből emlékszem vissza, a ködös, esős szeptemberi éjszakára, ahol egy kislány halkan sírt az édesapja holteste mellett, míg öltözete vérben forogva ontotta magából a vörös nedűt. Hogy hány órát tölthettem az édesapám hullája mellett, vagy miképpen kerültem oda, azt valami erős sokkhatás törli ki a mai napig az elmémből és bár próbáltam feleleveníteni azt az éjszakát, apró, pici mozaikdarabkái még most is hiányoznak belőle, így óhatatlanul is hiányérzetem támad magammal szemben, mintha amnéziában szenvednék és a lehető legfontosabb dolgot felejtettem volna el, mely érdekében hiába teszek fel megannyi kérdést, mindörökre megválaszolatlanok maradnak. A szüleimmel feltehetőleg ugyanaz a vámpír végzett, sajátos jegyeit magán hordozza az én fejemben pedig egyre erősebben dübörög a legfontosabb kérdés: Miért? Azon az estén engem miért hagyott életben, ha csak nem szállta meg hirtelen valami jóságos együtt érzés, akkor borzalmasan figyelmetlennek kellett vámpír létére lennie, ha nem tűnt fel neki, hogy még magam is jelen vagyok, hiszen egy helységben tartózkodtunk, egymás levegőjét szívtuk el, csak be kellett volna sétálnia azon a bizonyos ajtón, még sem tette meg. Az emberek pedig a mai napig félve rebegik a vámpír nevét, rongyéletüket előbb dobnák oda, csak hogy nyomorúságukat mentsék, de nem értem őket, hisz elnyomásban élnek, mindennap remegve ébrednek és görcsösen imádkoznak az ő jó Urukhoz, hogy hozzon megváltást, holott szívük mélyén ők is tudják egy olyan napban reménykednek, amely sosem jő el. A jövendő átkozott és mi is átkozottak lettünk általa. Apámról sokan úgy tartották kegyetlen, de senki nem vette észre mély sebeit melyeket rejtegetett a világ szeme elől, melyeket a tudat okozott és a hiányérzet, hogy elvették tőle egyetlen szerelmesét és pár hónapos kisfiát. Ilyenkor már nem nyújt vigaszt, nem nyújt erőt és nem segít kitartáshoz az, hogy a másik gyermek életben maradt, hisz tapasztalatból tudom, apámat mennyire megtörték az események, szinte eszét vesztve kezdte gyilkolni a vámpírokat, farkasokat, de még a démonokat is, mert színre akarta csalni az igazi gyilkost, hogy újra farkasszemet nézhessen vele, azonban azon a csendességbe burkolózó éjszakán végleg kihunyt az őrület a szeméből. Apám nem azért lett ilyen, mert ilyen akart lenni és előttem példaként statuálnak a szörnyű emlékek, ezért is követem az apám példáját, vagy legalábbis őszintén igyekszem vele. Simon Alden neve mindenki számára ismerősnek tűnhet, megannyi természetfeletti életét oltotta ki és noha maga alakváltó volt, az övéiből sem került semmibe sem neki, hogy vért ontson. És most itt vagyok, tán magam is mindent egy lapra teszek fel, de megszeretném végre kapni azokra a kérdésekre a választ, még ha ez is lészen életem utolsó percének első vendége. Eddig is a pokolban égtem, tán eztán sem lesz másképp, de soha többé nem akarok szorongva ébredni a sötét éjszakában rémálmokról gyötörve, ahogy egyre erősebben hallom apám elhangzó mondatait. " Gyenge vagy, P! Gyenge vagy! " Pedig az én húsommal még nem játszottak a dögkeselyűk, a vérem sem szívhatták, a csontjaimmal pedig nem a kóbor kutyák játszanak, nem tettek rongyemberré az események, tán egy kicsit bezárkázóvá és akaratlanul is óvatossá. Az egyetlen amire jól emlékszem gyermekkorom emlékképeiből az apám nyugodt arca a temetésén, mikor egy virágot helyeztem a mellkasára, végre meglelte békéjét és együtt lehetett azokkal, akiket igazán szeretett. Egyszer majd én is megláthatom őket, de addig még meg kell tennem bizonyos dolgokat, értük, de leginkább magamért.

Egyre hangosabban visszhangzanak a hangok a fejemben, egyre kitartóbban és erőszakosabban, amikor is ösztönből szorítom össze a szemeim, majd a pilláim egy halk dallam suhogására csapódnak fel, ahogy a szemem előtt a füst szertefoszlik. Lassan állok fel, a tündöklő fény kirajzolja az ablak szemközti tükrében a vonásaimat, alakomat, erős nyomát őrzi a testemen feszülő csipkés fehérnemű képének. Mezítelen lépteim határozottan és nesztelenül mozdulnak, ahogy az ablakpárkányon elnyomom a cigicsikket és belépek a helységbe, résnyire nyitva hagyva az erkélyajtót. Az édesapám bosszút akart állni azon a vámpíron, akit ezt művelte a családunkkal és ahogy teltek a fájdalmas idők, egy belső féreg az én lelkemben is mérhetetlen pusztítást végzett, ezzel pedig örökhűen megpecsételte sorsomat, ma már én üldözöm a vámpírt, aki nyomorba döntötte emberek százait, azonban én túl fiatal vagyok és tapasztalatlan vadászat terén, ezért is kellett keresnem valakit, akit segítsége felől is biztosít majd engem. Persze ebben az életben semmi sincs ingyen, tehát fejet hajtottam kérése előtt és próbáltam bizalmat nyújtani a férfi felé. Talán ő az egyetlen személy, akiben megbízom, még annak ellenére is, hogy nem nagyon nyitok mások felé, pont ebből kifolyólag barátaim sem akadnak, Demetri-t kivéve, bizonyára az első találkozásunk nagyon meghatározó volt. A pirkadat ma vérvörösre mosta az eget ezen a korai reggelen, amikor is a telefonom halk csengése zavarja fel a szobában ülő mélységes csendet és a készülék kijelzőjére tekintve szélesen elmosolyodom.
- All in! - szólok bele halkan a telefonba.

Megj.: kisebb nagyobb alakításokkal hoztam ide a lapot, innen: Katt! ahol tulajdonképpen nem volt lehetőségem kipróbálni, mert az oldal addigra kihalt, talán majd itt. Smile





Back to top Go down
 

Pandora Alden • All in!

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Alakváltók-