Subject: Re: Templombelső Wed Nov 05, 2014 10:59 pm
Isidore & ???
...And all the sinners saints.
- Hagyd csak, Elias! Majd én zárok. - Az oltárszolga aggodalmas tekintettel nézett el felém, még csak oda se kellett nézzek, hogy tudjam. "Szükségem van erre. Egy kis magányra. Érzem, itt dübörög bennem valami és csak arra vár, hogy.." - Biztos benne, atyám? Egy hete csinálja ezt. Én ag.. Félig hátrafordultam, vállam fölött elnézve a fiúra - Biztos vagyok - hangom nem tűrt ellentmondást. A fiú csendben összepakolt, majd hangosat sóhajtva megállt a kapuban. Csak állt egy ideig, hezitálva, hogy kimondja-e, ami a szívét nyomasztja, majd erőtt vett magát - El kell engednie. - Felvont szemöldökkel fordultam meg, féken tartva a belül kavargó sötét fellegeket, s érdeklődő pillantást vetettem rá, vajon mit akar kisütni mindebből - Ne hibáztassa tovább magát a felesége haláláért. - Ezt nem kellett volna mondania - Nem maga tehet róla! Maga egy jó ember, atyám! Egyszerre feszült meg minden izmom, s egyenest a kapu felé mutattam. - Kifelé! - Hangos csattanással rántotta magára az ajtót, majd nyikorogva újra kinyílt. Nem érdekelt. Orrom alá morogva elfordultam és lassú léptekkel az oltárhoz sétáltam, s mire odaértem, Ő suttogott bennem. Muszáj volt Eliast elküldenem..ha itt marad, magát veszélyezteti vele. Az utóbbi időben az imádkozás olyan volt, akár sivatagban eltévelyedett utazónak a friss forrás vize; szükségem volt rá, éltető erőt adott, és ami még fontosabb, távol tartotta Azt. Pater ..Medax voster.. noster, qui es in ..coitus.. coelis, sanctificetur nomen tuum, adveniat ..tugirum.. regnum tuum, fiat voluntas tua sicut in ..Coelho.. coelo et in terra ..caenum... Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Borzalmasan nehéz volt koncentrálni a Megrontó mellett, de mindennél fontosabb volt ez most nekem. Az utolsó részt már hangosan fejhangon mormoltam magam elé, hogy ne halljam őt. - Panem nostrum quotidianum da nobis hodie. Et dimitte nobis debita nostra, sicut et nos dimittimus debitoribus nostris, et ne nos inducas in tentationem, sed libera nos a malo... Amen. Megfeledkezvén a külvilágról, nyitott kapunál imádkoztam az oltárnál térdepelve. Újból és újból, míg nem hallottam őt közbeszólni.