Így jobban belegondolva.. tényleg elég gyerekesen viselkedhettem..De arról meg pont hogy nem tehetek hogy ösztönösen utálom a vámpírokat.. és az a tény hogy kettő is az én kezem által hal meg.. egyszerűen elborította az agyam és csak erre tudtam gondolni. Mintha egy kis hang mondta volna bennem hogy "tedd meg."
- A bölcs, és mindent tudó Katherine... - Mondtam neki szarkasztikusan. Egyáltalán nem állt szándékomban dícsérni őt, szerintem róla.. semmi jót nem tudnék mondani. De ezt komolyan úgy mondta, mintha tényleg mindent tudna rólam.
- Ez esetben megértem , ha te is egy amolyan rajongó vagy aki minden lépésemről tudni akar. - Mosolyodtam el elégedetten. Kétlem hogy majd pont engem követne, vagy tenne bármit is csak azért hogy kis információt szerezhessen rólam. Ez az egész kezdett elterelődni teljesen arról, ami a tervem vele. Bár valljuk be.. nem sok esélyem van ellene..amit ő elég rendesen ki is élvez.
- Igazad van. Igézéssel minden megoldható. - Még mindig nem hittem el hogy van legalább egy olyan ember aki szívesen lenne vele egy légtérbe minden féle "biztatás" nélkül.
Mikor visszacsókolt már komolyan a hányinger kerülgetett, és nem sok múlt hogy ki is jöjjön a reggelim belőlem. Számomra elég viccesen jött volna ki, de abban biztos vagyok hogy azután egy pillanat alatt végezne velem. Ahogy megharapta a számat egy kicsit elkezdett vérezni.
- Mondhatok bármit, te úgyis az ellenkezőjét teszed. - Előbb kérdezett ki hogy vajon melyik utat választom, és kb. meg sem várta a válaszom meg már cselekedett is. Próbáltam szabadulni a fogásából, de mivel sokkal erősebb nálam ezért..nem sok esélyem van rá. Mikor ismételten a sebembe nyúlkált a fogamat összeszorítva próbáltam a fájdalomnak ellenállni, de kisebb sóhajok elhagyták a számat.
- Ha már ennyire belejöttél "szorongathatnál" mást is. - Csak egy arasszal lejjebb.. és egy picit finomabb módon. A mondandóm végét pedig ismét vért köpre rá fejeztem be. Ezzel jár, ha ott nyúlkál.. csak magának köszönheti lényegében.
Ahogy megragadt az állam, a szemébe néztem egy pillanat erejéig. Zavart hogy ennyire ő irányít..
- Harapok én helyetted.. - Megragadva a felsőjét rántottam őt teljesen magamhoz és már hajoltam is volna a nyaka felé ha nem tartana olyan erősen... Még mindig nem változott az álláspontom.. azt lesheti hogy én megteszek neki bármit.

- Kisfiú? - Kérdeztem vissza felnevetve azon amit mondott. Kicsit ugyan sértő volt velem szembe nézve ,de hozzá képest biztos az vagyok. - Szavadon foglak. - Mosolyodtam el elégedetten, ezt még hányszor vissza fogja tőlem hallani, ha esetleg addig eljutnánk.
A szüleimet kár volt felhozni neki, ha róluk van szó könnyen törik a mécses. Túl sokat jelentenek a számomra, még ha csak nem is tudom hogy néztek ki.. de számomra elég volt az, amit Nate elmondott róluk..
- Mégis mit tudsz te rólam?! - Ordítva kérdeztem vissza, viszont ezzel most teljesen elárultam magam, hogy már tényleg nem tartoznak az élők közé. De nem nagyon tudott érdekelni..
- Igen? És mégis mennyit fizetsz nekik? - Próbáltam újra nyugodt lenni, és egy mély levegőt véve vágtam vissza neki. Ha másban nem is , legalább szó párbajban feltudom venni vele a harcot. Ez most lehetett akár egy újabb hazugság tőle, nem nagyon tudtam komolyan venni.. fogalmam sincs kik lehetnek azok akik elbírják viselni őt hosszútávón, de ha még is vannak ilyen emberek..ők sem lehetnek normálisak.
Gúnyosan felnevettem rajta, komolyan már nem hittem el ezt a csajt.. érdekes volt számomra, nagyon is.. csak kár érte hogy ennyire elviselhetetlen.
- Talán légyszíves? - Komolyodtam el hirtelen, s csak néztem őt.. Persze még én sem gondoltam komolyan hogy majd pont ő könyörögni fog nekem, de én sem teszem meg ezt a kérést, csinálhat bármit.
Mondhatni felcsillant a szemem azon amit mondott.. Ha ennyire ellene van hogy egy farkassal csináljon ilyen dolgokat, akkor én azt hiszem félre tudom tenni a hasonló érzéseimet egy jobb célért. Meg sem hatott ahogy az arcomat simogatja. Unott arccal figyeltem rá..de komolyan.. mit vár hogy a farkamat is csóváljan hozzá? Megragadva a kezét hajoltam oda, és csókoltam meg őt..ami persze nem tartott sokáig, mert nagyon is undorodtam tőle..én..egy vámpírral.. öklendezni tudtam volna már a gondolattól is legszívesebben.
Felssziszentem ahogy még belülről is megszorongatott.. már nem bírtam tovább színlelni , hogy egyáltalán nem fáj és a szemeim is sárgán világítottak ismételten.
- Persze.. Popcornt esetleg nem kérsz? - Még mindig nem szándékoztam megtenni, és nem tudtam miért lehet neki ennyire fontos hogy megöljem neki egy társát..fogalmam sincs mit árthatott neki.
Tudtam hogy kár volt a szemébe nézni..egyszerre ki is használta az alkalmat, és megigézett.. nem hiszem el, hogy ilyenkor nincs nálam több verbéna. Fogaimat összeszorítva próbáltam ellenállni a parancsának, közben egy amolyan farkas féle morgás is elhagyta a számat,annyira küzdöttem.. de hiába. Elvettem tőle a botot, és egy mozdulattal a lábamba szúrtam azt, majd pedig térdre rogytam. A földbe ütöttem egyet, régen szégyelltem magam ennyire..
- Most boldog vagy? - Ezek után ahogy tudom kerülöm a tekintetét, és a szemébe se nézek.

Látva hogy nem hajlandó a kérdésemre válaszolni nagyon zavart, s nem is hagytam ezt annyiban..
- Vagy csak ennyire mély nyomot hagy benned amit mondok? - Húztam még az agyát, ha most sem vesz a kérdésemről tudomást, amit kétlem ezek után ha kell még erőszakkal is kihúzom belőle.
Nem bírtam röhögés nélkül ahogy próbált sértegetni, amit próbáltam visszatartani egy darabig..persze sikertelenül. Nem nagyon zavart amit mondott és ahogyan elő adta. Úgy tűnik előszeretettel gúnyolódik máson, de meglátjuk mennyire lesz elragadtatva az után amit mondok neki.
- Nézni és részese lenni hogy folyamatosan kihullnak mellőled a szeretteid? Kösz nem.. - Mosolygásból hirtelen komolyra vettem a szót. - Ja bocs, miket beszélek.. -Nyúltam a fejemhez és megráztam azt. -Kétlem hogy lenne egy olyan ember, aki elbírna viselni egy olyan valakit, mint te.- Ismét mosolyra húztam a számat, ami inkább volt kárörvendő.. az egy biztos hogy Katherine furán van összerakva, és biztos vagyok benne hogy taszítja maga körül az embereket.. ami persze rám is igaz, szóval ezt akár magamnak is szánhattam volna..de ezt neki nem kell tudnia. Nem azért vagyunk itt, hogy ismerkedjünk..
- Nem leszek én senki csicskája.. - Mondjuk ha megtenném az adósom lenne, ami valljuk be elég vonzó ötlet.. bár Katherine-ből kiindulva.. nem hiszem hogy megtenne nekem bármit is, amit kérnék..
Néztem hogy közeledik felém, amiből már semmi jóra nem számítottam.. gondolom ezért hagyott életben hogy erre megkérjen.. Mikor közel hajolt hozzám, én viszonoztam ezt, s így pár centire voltunk egymástól..Még a hideg is kirázott a gondolattól, hogy megcsókoljam őt.. esélytelen.
- Ha a világon te lennél az utolsó nő se mennék bele.. - Akármennyire is szemrevaló egy lány volt, az a tény hogy vámpír..ez teljesen elvette a kedvemet tőle. Elmosolyodva néztem rá, s álltam a fájdalmat ahogy a már majdnem begyógyult sebembe belenyúl, ezt már csak azért sem hagyhatta annyiban, gondolom én. Az évek során elég jól sikerült ki kupálódnom, és hozzászoknom a fájdalomhoz. Mielőtt ellökött magától megfogtam a kezét, így sikerült magammal rántanom őt is.
- Csak tudnám hogy mitől tartasz ennyire.. - Vagy épp kitől..Biztos vagyok benne hogy nem csak azért szeretné velem megcsináltatni a piszkos munkát hogy a háttérben maradjon.

- Ohó, kezdesz ki ismerni?- Bár ezeket még én adtam a tudtára, de úgy tűnik elég jól az agyába sikerült vésni, ha már egyszer megemlíti. Talán most az egyszer sikerült megbánnom hogy nem végeztem egy vámpírral az első adandó pillanatban. Nem találkoztam még hozzá hasonlóval.. és idegesített, hogy ennyire könnyedén vesz mindent..engem.
- Ezt eddig is tudtam, de ne nagyon alacsonyíts le magadhoz. Közel sem vagyok olyan mint te.- Fogalmam sincs hogy ő mikre lehet képes, ugyanis nem ismerem. De elnézve őt ahogy simán megöl egy fajtársát nem lehet egy minta ember. Én sosem lennék képes bántani egy társamat, bár abból kiindulva hogy a vámpírok mind megvetni valók.. és a farkasok között sem mind szent.. nem vagyok biztos magamban.
- Te nem fogytál ki folyamatosan Klausodból.. engem hidegen hagy.- Láttam hogy mire készül és próbáltam minden erőmmel ellenállni neki, és megragadva kezét leállítani Katherinet..Erősebb nálam, és idősebb is..de legalább így annyira nem ment belém mélyen az a karó. Nem túl sok esélyem volt ellenne, és már kezdett érdekelni hogy vajon hogy alakul a kettőnk viszonya, ha akkor nem támadom hátba..
- Lehet hogy utálom őket, de azt jobban utálnám ha neked kéne egy szívességet tennem. Miért nem csinálod meg magad? Úgy tűnt nem esett nehezedre hogy megölj egy vámpírt.- Akár ki is verheti a fejéből hogy én bármit is megteszek neki, mert biztos hogy nem fogom..Ha ő nem teszi meg , majd én. Akármennyire is utálom a vámpírokat, ezt jobban utálnám.. valószínűleg Nate sem bocsátaná meg, vagy épp csalódna bennem egy hatalmasat.. de én is magamban.

Én sem vagyok a top első a szívesen látott emberek között már csak ez miatt a romlott személyiségem miatt is gondolom én, és néha már én sem bírom magamat elviselni..de Katherine azt hiszem még rajtam is túl tesz. Biztos vagyok benne hogy sok ellensége van, amiben talán egyezünk..bár én a legtöbbet megöltem. Fogalmam sincs mi ez bennem, mi ez az érzés amit érzek ha ránézek.. talán sajnálat és együttérzés? Megrázva fejem próbáltam elterelni a gondolataimat, erre most nincs idő..
- Csak tudnám miért nem öltelek meg az első adandó pillanatban.- Folyamatosan változtak az érzéseim, néha idegesített a csaj néha meg sajnáltam.. ami lássuk be a jelen pillanatban nem épp a legjobb, ha éppen megölni szándékozom őt. De eddig nem sok hozzám hasonló emberrel találkoztam, és talán ezért esik nehezemre megölni őt.
- Nem én emlegetem folyamatosan. - Szóltam vissza neki, tudtam hogy akár lehetnék hibrid is , és erősebb de én senki csicskája nem fogok lenni. Meg aztán félig vámpír lennék, ami annyira nem is tetszene igazán.. megvetem mindet, s akkor megvetném magam is.
- Viccelsz? - Nevettem fel gyengédebben, és közbe vér folyt a szám széléről. - Ez csak simogatás. - Fejeztem be amit mondani szerettem volna, és a végére köhintettem egyet. Régen éreztem ekkora fájdalmat, de ezt biztos hogy nem fogom a tudtára adni..
Kíváncsian vártam hogy mivel fog felelni a kérdésemre. Elvettem tőle a kezeimet, és figyeltem. Nagyot ahogy kijelentette.. de miért pont én? Ezt ő sem gondolhatja komolyan hogy ezek után segítek neki bármiben is.
- Ó hogy már a segítségem kell? - Arra várhat, én biztos hogy nem fogok megtenni neki semmit, akárhogy kéri tőlem. Néztem ahogy távozik a fához, én pedig közben magamat kezdtem kínozni, s kiszedni a bennem ragadt karó darabkát.

Fogaimat össze szorítva figyeltem rá, kezdett idegesíteni hogy ennyire könnyen vesz, és lenéz engem..Lehet hogy tapasztalt és idős vámpír aki sok mindent megélt már, de ez nem ad okot arra hogy lenézzen..engem. Amint meglökte a fejem a keze után nyúlva elkaptam azt, majd magamhoz rántottem őt.. Átöleltem őt, persze nem megpuhultam.. hátsó szándékom volt vele, lefogtam amennyire tudtam és a nyaka felé hajoltam hogy megharapjam őt.
- Mert ennyire elviselhetetlen vagy? - Suttogtam szinte,és közben őt figyeltem.. talán ezzel is húzni akarja az agyamat, vagy épp csak tényleg ennyire élvezi hogy végre valaki, aki gyengébb nála.
Én sem gondoltam teljesen, hogy ezzel most  fölénybe kerültem ezért számítottam is rá hogy történni fog valami.. Lassan öntöttem a verbénát Katherine-re aki.. úgy tűnt meg sem érezte..Komolyan..miből vagy te? Olyan gyorsasággal belém szúrta az ágat hogy én csak annyit vettem észre az egészből hogy már bennem van.. Lassan a hasamhoz nyúlva ragadtam meg a faágat..
- Klaus, Klaus,Klaus.. de komolyan... kit érdekel Klaus? - Nem tudom mi történhetett kettejük között, de én is hallottam hírét.. A senkinek nem kegyelmező Klaus.. persze addig nem izgat, míg engem nem érint.. Hatalmas fájdalmat éreztem, ahogy forgatta bennem azt a karót, néhol kicsit fel is sóhajtottam. Válaszul Katherine-t telibe köptem vérrel, de ő hozta ki belőlem szóval vessen magára. Meguntam a fával való játszadozást, így a kezére ütve eltörtem magamban az ágat és kikapva a kezéből a maradékot elhajítottam és megragadva a nyakát hajoltam oda.
- Ha ennyire gyenge vagyok miért nem ölsz meg? - Néztem a szemébe egy pillanat erejéig majd elkaptam a fejem hátha még vissza él vele és megigéz. Nem mostanában ittam verbénát, és most törte össze a maradékomat is. Közben pedig elengedtem a nyakát is. Kezdtem feleslegesnek érezni ezt a sok küzködést, és rájöttem ezzel csak magamnak okozok fájdalmat, úgyis erősebb nálam..persze..arra várhat hogy ezt ki mondjam.

Ezúttal lehet hogy igaza volt, de már útólag nem tudom kijavítani a hibáimat, és nem is akarom. Nem fogok a bocsánatáért esedezni,inkább halok meg minthogy megtegyem.
- Ezt most bóknak veszem. - Nem nagyon tudott zavarni amit mond, viszont az ahogy végig mért..ahogy néz.. valamiért kiborsózott tőle az egész testem. Persze ez számomra nem volt újdonság hogy végig néznek, kinyújtva kezeimet néztem rá elégedetten mosolyogva.
- És még nem is láttál belőlem semmit.. - Ezzel most gondolhatott bármire, talán még direkt is fogalmaztam ennyire félreérthetően.
Az évek során mondhatni hozzá voltam szokva a hasonló helyzetekhez, hogy szinte mindig én kerültem hátrányba.. de mindig megoldottam, reméltem hogy itt sem lesz másképp. Nem is izgattam túl magamat a helyzeten, hagytam hogy tartson a nyakamnál fogva. Kicsit meglepett ugyan hogy ilyen hamar elhajított magától, még csak meg sem várva a reakciómat arra amit mond.. Nehezen felkaparva magam a földről megint csak elindultam felé..A bordám valószínűleg már ennyitől eltörött, az egyik kezemmel fogtam oldalt. Szinte reagálni sem tudtam olyan hirtelen jelent meg mögöttem, és ismét fájdalmat okozva egy faággal a földhöz szegezett. Az arcából itélve nagyon is élvezte hogy ennyire fölényben van, mikor közelebb hajolt hozzám a tarkójánál megragadva közelebb rántottam magamhoz. Kicsit még a körmeimet is belemélyesztve a nyakában.
- És még én vagyok a szánalmas? - Nevettem fel kissé gúnyósan, majd a lábamból kihúztam a faágat és a hasába szúrtam egy mozdulattal.
- Talán ha a saját korosztályoddal kezdenél ki neked sem lenne ekkora szád. Biztos vagyok benne hogy füled farkad behúzva rohannál el.-  Próbáltam kicsit sértegetni és kóstolgatni őt, bár valahogy éreztem hogy úgysem megy bele a játékba. Reméltem hogy sikerült valamennyire lelassítanom azzal hogy a hasába szúrtam azt az ágat, és ellökve őt a földön fordítottam a helyzeten.
- Egyébként egy szóval sem mondtam hogy nincs nálam..- Előhúzva a nadrág zsebemből jobb kezemmel lengettem az üveget.  - Verbéna.- Ha már vámpírokról van szó, ez nélkül egy lépést sem teszek.. Az előző kis vérszívóra nem akartam elpazarolni, sőt oda egyáltalán nem is éreztem szükségesnek. Tudtam hogy tartogatnom kell.. Ördögien elmosolyodva léptem Katherine fölé, és az egész testére elkezdtem szép lassan önteni az üveg tartalmát szemrebbenés nélkül, nem kímélve őt ezzel.

- Egy valakitől fogadok el tanácsot, de az nem te vagy. - Tapostam rá a már kitépett és előttem landoló szívre. Azt hiszem még lenne mit tanulnom Nate-től, és vele együtt biztos vagyok benne hogy erősebbek lennénk, és többre vinnénk..
- Veled más tervem nincs, csak hogy szenvedni láthassalak.. -  A kezem a torkáról szép lassan haladt lefelé, végig simítva a testét, míg nem a mellkasához értem. Ha már ő adta ezt a tanácsot, gondoltam jó lenne ellene használni is.. Persze erről már tudtam én is, csak nekem túl gyors folyamat volt és szerettem látni az arcukat, ahogy szenvednek..így max egy pillanat erejéig élvezhetem ki, de azt hiszem most melegégszek ennyivel. Már éppen nyúlni akartam a szívéhez hogy kitépjem azt, de a térdembe sarkallt, majd pedig a kezemet kicsavarva állított le.. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, és nem volt neki elég ennyi megragadt a torkomnál fogva és felemelt. Elmosolyodtam azon amit mondott, majd pedig elé köptem. Nem mintha kedveskedni akartam neki, szóval nem is értettem miért mond ilyeneket.. Valószínüleg nem tetszhetett neki ahogy lereagáltam mivel egy kicsit messzebbre hajított.. talán tényleg hiba volt kikezdeni vele? Egy fa állított le , annak csapódtam. De még az is majdnem hogy ketté repedt.. A bordámhoz nyúltam és próbáltam magam össze szedni. Nehezen felültem és a fájdalom ellenére is mosolyogtam.
- Nem érdekel hogy ki vagy. A tényen nem változtat.. - Kicsit ugyan meglepett hogy pont vele sikerült összetűzésbe kerülnöm, akiről a mesterem oly sokat mesélt.. A névhez pedig már egy arcot is tudok csatolni, ami csak jól jöhet.. Nehezen felkelltem a földről, de már az is sok erő feszítésembe került hogy egyhelyben megálljak.
- Azért kár érted. - Indultam el felé, tudtam ahhoz hogy végezzen velem szinte az ujját se kéne mozdítani.. De én vagyok olyan makacs és kitartó hogy a végsőkig tartom magam.

Figyeltem ahogy kegyetlen módon megöli azt a vámpírt, bár én még néztem volna ahogy szenved.. Elém dobta a szívét, ez számomra nem volt új látvány, de nem tetszett hogy bele rontott a kis játékomba, ezért kicsit morcos fejet vágva néztem őt.Azért nem gondolhatja komolyan hogy arról oktat ki hogy hogy lehetne megkínozni egy vámpírt..Ő sem a kedvességéről lehet híres valószínűleg.
- Most komolyan azért jöttél hogy kioktass? - Éreztem rajta hogy nem éppen a legjobb vele szórakozni, ez az elöző tetteiből is lejött..de engem nem tudott elrémiszteni.
Kihasználva az alkalmat hogy ez az ismeretlen vámpírka elment lemosni a kezét, mögé léptem , majd lassan leguggolva háta mögé a nyaka köré helyeztem a körmömet..
- Számomra mi sem jobb, ha szenvedni látok egyszerre két vámpírt.. ráadásul egy ennyire szemrevalót.. - Nyaltam körbe a számat, és súgtam a fülébe, majd lassan a torka felé hajolva nyitottam a számat hogy megharapjam.. Kész voltam megharapni őt is, bár lehet meggondolatlan tett volt tőlem, de az ösztöneim eluralkodtak rajtam.. Tartottam őt ahogy bírtam, remélve hogy nem fog tudni szabadulni a fogásomból legalább addig, míg belé nem harapok. Onnantól pedig már szinte minden nekem kedvez..

Már messzíről hallottam valaki lépteit, hogy erre fele közeledik. Bár arra azért nem gondoltam volna hogy majd pont ide is jön, ha csak nem közbe szeretne avatkozni, vagy esetleg ismeri a kis áldozatomat. Nyugodtan tisztogattam tovább a kezeimet és leszólított.. Lassan hátra fordítottam felé a fejem, majd amint megéreztem hogy egy fajtársra akadtam gúnyosan elmosolyodtam.
- Tehetünk egy próbát hogy mire vagyok még képes. - Néztem a lányt, majd az előző kis vámpírkára vetettem egy pillantást. Vele már semmi dolgom nem volt, tudtam hogy a végét járja.. bár az meglepett, hogy inkább az én idegeimet húzza, mint sem hogy tegyen valamit.. Érdekesnek találtam..Felálltam a földről, majd a végét járó vámpír felé álltam, lábaimat ráhelyezve és kicsit még rá is tapostam.
- Végig csak tétlenül álldigálni fogsz ott? Ha mozizni szeretnél rossz helyre jöttél.- Néztem a tőlem pár lépésre álló ismeretlent, róla egyszerre lejött hogy már tapasztalt,és nem éppen a legfiatalabbak közül való. Egyre jobban tiposni kezdtem a már meghalás szélén álló vámpíromat, és közben félszemmel pillantottam az újonnan jött lányra.. kíváncsi voltam vajon tesz-e valamit ez ellen, vagy csak végig nézi ahogy megölöm őt. Kíváncsi voltam hogy mennyire izgatja magát mások iránt, a vámpírok általában csak magukkal törődnek szóval nem is értem vajon mire számíthattam. Az alattam fekvő már ordítozott a fájdalomtól, minden erőmmel tipostam őt, és tisztán hallani lehetett ahogy törnek el bordái. Tudtam hogy ettől nem hal meg, de amíg él addig legalább szenved..

Ez nálam amolyan napi teendőnek számított, nem telhetett el úgy egy nap, hogy ne öljek le legalább egy vámpírt..A sors úgy is hozta,hogy találkozzak egyel aki elcsalt egy vízeséshez..kicsit sziklás terep volt, így talán kicsit hátrányban voltam vele szemben. De egyáltalán nem tudott megrémíszteni. Fiatalnak látszott, nem bírt egyhelyben megmaradni és látszott rajta hogy már alig várja hogy belém mélyeszthesse a fogait és táplálkozzon belőlem.. Ezzel mondhatni oda lett az előnye. Alig hogy megmozdultam már itt is volt előttem, kinyújtva kezem elkaptam a torkát. A helyzet adott volt, bele is haraptam a nyakába. A számba kerülő vért pedig rá köptem a vámpírkára. Szemeim sárgán világítottak, és néztem ahogy szenved.. tényleg fájhatott neki, de én valahogy sosem értem be ennyivel. Szerettem még egyet beléjük rúgni, úgyis megérdemlik. Meg aztán nekik már úgyis mindegy. Oda hajoltam a már földön fekvő vámpírhoz, és körmeimet belemélyesztve mellkasán húztam végig a kezemet , amitől aztán tiszta vér lett a kezem.
- Ennyi lett volna? - Sóhajtottam fel, és az ég felé pillantottam. Kicsit csalódott voltam, ebben semmi kihívás nem volt én pedig mondhatni oda vagyok az izgalomért. A vámpír előttem nagyon szenvedett, nyüszörgött és még kiabált is..oda hajoltam hozzá, és befogtam a száját.
- Ha nem hallgatsz el végleg végzek veled. - Tekintetem látszott hogy amúgy sem kímélem meg az életét, meg már úgyis mindegy neki. De ezt ő valószínűleg nem tudhatta, tényleg nagyon új vámpír lehetett mert teljesen csöndben szenvedett ezek után. Felálltam tőle és a víz széléhez mentem, majd a kezeimről kezdtem lemosni a vért, közbe - közbe hátra pillantva a kis sebesültre.