Danny Doyle

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 2 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 2 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Danny Doyle

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Danny Doyle   Mon Dec 29, 2014 6:36 pm


Elfogadva, üdvözlünk itt!

✤ Whisper of the Night ✤
Először is üdvözöllek az oldalon és remélem jól fogod érezni magad a köreinkben! cuki
A pb-éd remek választás volt, s személy szerint nagyon szeretem őt, de ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül.  hatodjmeg De térjünk is rá a lényegre, vagyis a lapodra.  angel
Ez eszméletlenül jó lett! cukiizgi Nekem személy szerint nagyon tetszik az ahogyan fogalmazol, illetve ahogyan a szavakkal bánsz! Mind a jellemzésed és mind a történeted fantasztikus lett! izgi Nem volt könnyű életed, de ennek ellenére minden egyes sorát csak úgy faltam és kicsit szomorú is lettem, amikor a végére értem, mert igazán kellemes olvasmány volt!  hatodjmeg  crazy Nem nagyon találom a megfelelő szavakat, hiszen még kicsit a történeted hatása alatt vagyok. Szóval, le a kalappal előtted, hogy ilyen remekül tudsz fogalmazni! wink
Nem is akarlak feltartani tovább, hiszen már így is kicsit megvárakoztattalak és ezért elnézésedet kérem. cuki Gyorsan foglald le a nevedet és a pb-t, majd pedig jó játékot kívánok! Wink





you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 15
✤ Regisztráció : 2014-12-29
:
✤ Foglalkozás & hobbi : Rosszban sántikálás

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Danny Doyle   Mon Dec 29, 2014 4:45 pm


   

   Romlott vagyok, ezen pedig nincs is mit tagadni. Már csak a bennem csörgedező vérből adódóan is sötétebb személyiség vagyok, mint az átlag, aki nem igazán tűri,  ha épp nem az ő kezében van az irányítás. Manipulatív vagyok, és a legtöbb emberrel szemben elutasító is. Szeretek kihasználni másokat, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy akár a legkisebb bűntudatot is érzem emiatt. Ami azt illeti, a bűntudat nem is nagyon szerepel a szótáramban. Önző vagyok, és megvan a magam nézete a világról. A magam ura vagyok, így nem viselem jól, ha bárki megpróbál beleszólni az életembe. Ennek ellenére mégis megfontoltnak, és többnyire nyugodt természetűnek tartom magam, persze ez még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is lehet kihozni engem a sodromból, és ha bizony robbanok, jobban jár mindenki, ha olyankor nincs a közelemben. Nem vetem meg az élvezeteket, amit mások vágtak már úgy a fejemhez, hogy nőfaló vagyok (persze, nem kell szó szerint érteni). Mondanám, hogy nincs így... de az hazugság lenne. Igen, ilyen szempontból társaságkedvelő vagyok.
Az egyetlen dolog az életemben, amivel kapcsolatban (jobban mondva, akivel kapcsolatban) kicsit is emberibben viselkedek, az Sammy. Bár látszólag nem mutatok kötődést senkihez, vele nagyon is törődöm, jóllehet, a magam módján, és ha bárki is kezet emelne rá, bizony hosszadalmas kínokban részesíteném, mielőtt puszta kézzel tekerem ki a nyakát. Aztán legalább meglesz a táplálékom. Lényeg a lényeg, vele foglalkozom, még jobban is az utóbbi időben.
A külsőm? olyan 180-185 centiméter környékén mozgok, és én teljesen meg is vagyok elégedve a magasságommal, ahogy úgy alapvetően magammal is, bár külsős vélemény szerint, ebben közrejátszik az "egészséges" önérzet is. Mindig is kényes voltam a külsőmre, így nagyon is odafigyeltem/odafigyelek arra, hogy formában tartsam magam, aminek köszönhetően rendkívül edzett, sportos alkatot tudhatok magaménak. Napbarnított bőröm van, markánsabb arcomat pedig gyakran borosta fedi, a férfiasabb megjelenés céljából. Rövid, barna hajam, és hozzá illő mogyoróbarna szemeim vannak. Az öltözékemet tekintve szeretem a kényelmes, de mégis elegánsabb öltözékeket, ingek, sötétebb nadrágok, ilyesmik. Csak, hogy a kellő figyelmet magamra tudjam fordítani.
   

    Teljes név: Daniel Dante Doyle
    Születési idő: 1987. 03. 18.
    Születési hely: Anglia, Chelsea
    Becenév: Danny
    Faj: Démon
    Kor: Jelenkor
    Érdeklődési kör: Szívesen olvas, bár általában ezt nem nézik ki belőle, ahogyan rajzolni is szeret, és a tehetsége is megvan hozzá. De persze ugyanakkor démoni énje sem hazudtolja meg magát. Olykor gyermeki örömét leli a zabolátlan rombolásban, nem vet meg semmiféle tevékenységet, ami mások által egy kicsit is elítélt, hajkurássza az élvezeteket, és bizony nem veti meg a női társaságot. Mondhatni, az ellenkező nem csábítgatása már-már egy mindennapos hobbijává vált, amiben szintén elég jónak mondhatja magát.
    Kapcsolat a családdal: Édesanyja még gyerekkorában elhagyta, mikor megismert egy másik férfit. Apja ebbe annyira beleőrült, hogy olykor fián töltötte ki elfojtott haragját, akkor még nem is sejtve, hogy mennyire nő majd annak ereje, mikor cseperedni kezd. Ez ahhoz vezetett, hogy Danny maga végzett apjával tinédzserkorában, majd a gyilkosságot balesetnek titulálták, révén, az egész házuk lángra kapott.
Nem kötődik szinte senkihez, leszámítva az egyetlen nőt, Samanthát, akivel furcsa módon mégis törődik, persze, ennek is meg lett a következménye, mikor nem tudta magát visszafogni.
   
   

Danny Doyle


   
életem története....
   
Since I've touched her, I don't wanna let her go.

   
Némán álltam, és figyeltem az elhaladó embereket. Voltak, kik furcsán pillantottak, miért is álltam meg, de én nem trődtem velük. alapvetően nem törődök az emberekkel, most sincsen ez másképp. Mély levegőt veszek, ahogy tekintetem az utca túloldalán magasodó templom felé siklik. lassú léptekkel haladok át az úttesten, bár azt, hogy pontosan mikor is indultam el, s léptem le a járdáról, magam sem tudom. Tompán érzékelem a fülembe tóduló dudálás zaját, mely mintha egy távoli, külvilági ricsaj volna csupán. Egy pillanat töredékéig zavaró tényező, mely aztán tova suhan. Megállok a hatalmas, ódon építmény előtt, de nem megyek be. Nem ment el az eszem, legalábbis, ennyire még nem. Hezitálás volna ez? Hiszen démon vagyok, mi a fene keresnivalóm lenne ott? A világ poénja lenne, ha én betenném ide a lábamat. A gondolataim pedig olyan hangosan zúgolódnak a fejemben, hogy észre sem veszem, mikor valaki mellém áll, világomból csak akkor zökkenek ki, amikor az illető meg is szólal.
- Mi tart vissza, fiam? - a hang nyugodt, érdeklődő, én mégis egy kis megvetéssel fordulok annak irányába, és egy pillanatig nem válaszolok, csak belenézek az idősebb, redős arcú férfi szemeibe, aztán tekintetemet visszairányítom a kapu felé.
- Az én bűneimen nem segít semmilyen feloldozás. - ugyanolyan nyugodt, már-már hűvös hanglejtéssel válaszolok neki, ahogyan a kérdési is felhangzott. Részemről pedig ezzellezártnak tekintem a témát, ám a másik fél úgy fest, mégis beszélgetési kezdeményezésnek érezte, mert újra felszólalt.
- Ha megbocsátást keresel, önmagadnak kell először megbocsátanod, csak utána kérheted azt föntről. - szavai szinte már irritáltak, és magamban el is hangzott a kérdés: "Mi a fenét akar itt a bölcsességeivel? Nem vagyok rászorulva!" Arcizmaim mégse rezdültek, továbbra is rendíthetetlen nyugalommal álltam egy helyben. Nem is szóltam semmit, remélve, hogy ezzel majd végre sikerül lezárni a már így is kelleténél hosszabbra nyúlt diskurzust. Azonban újra fülembe ötlött az öreg hangja.
- Mégis mily bűnök azok, miket ennyire elzársz inkább?
Arcomon gúnyos félmosoly jelent meg. Most sem néztem felé. Csak behunytam szemeim, és hagytam, hadd öntsenek el életem emlékeinek képei.
***
Láttam magamat hat évesen, mikor a szomszéd gyerekekkel játszok. A labda nálam van, ezért egyszer csak két kezet érzek a lapockám környékén, az egyikük ugyanis mögém surrant, és ellökött. Már épp tápászkodtam fel, mikor a másik újra meglökött. Bevertem a könyököm, és a fájdalomtól be is könnyesedett a szemem. A csalódottság, és keserűség mellett akkor először jelent meg bennem egy új érzés: a harag. Lassan keltem fel a földről, az egyik srác gonosz mosollyal közeledett hozzám. "Miért nem maradsz már lent, hülye?" ~ zengték egyszerre, majd felhőtlen röhögésben törtek ki, miután újra ellökte. Ismét felálltam, és megindultam feléjük, mire jobban röhögtek. Mindkettejüknél alacsonyabb voltam. Mégis az ő szemük kerekedett ki, mikor megemeltem az egyiküket a pulcsijánál fogva, és arrébb dobtam. A másik felém rohant, én pedig a torkához kaptam, és megszorítottam, mire ő köhögve, levegőért kapkodott, s mikor elengedtem, kétrét görnyedt. "Miért nem maradtok ti lent?" ~ kérdeztem. Már nem röhögtek, és ez jó érzés volt.
Hazamentem, hogy ezt elújságoljam apámnak. De megint a televízió előtt találtam, elaludt, a söre pedig kiborult a szőnyegre. Akkor iradt fel álmából, mikor a kiürült üveget felállítottam, és ordítozni kezdett velem. "Mit képzelsz magadról?" Válaszolni már nem bírtam. Egyik pofonja után máris éreztem a következőtt. Arcom szabályosan lángolt a fájdalomtól, s mikor megunta fejem püfölését, egyszerűen csak arrébb lökött, és kiment a konyhába újabb sörért. Ott sírtam a fotel mellett, de nem érdekelte. Nem érdekelt senkit.
***
Ahogy teltek az évek, csak erősebb lettem. Biztosra vettem, hogy különleges adottságaim, csak még tovább fognak fejlődni, így próbálgattam is őket. Apám persze rajtakapott, amiért megint csak összevert. Azt mondta, az, hogy démon vagyok, mint ő, nem jogosít fel az erő használatára, mert nem vagyok rá méltó. Hogyan is lehettem volna? Az ő szemében csak pondró voltam. Egy púp a hátán.
***
Tinédzser lettem, az érdeklődésem a gyengébbik nem irnt rohamosan nagyobb lett, és ebben a kéepsségeim jól is jöttek. Kihasználtam, hogy egyedi módokon tudok hatni másokra. Már korábban rájöttem, ha erősen koncentrálok, gyengébbeknek tudok utasításokat adni, és elméjük engedelmeskedik nekem. Ahogy pedig tudvalevő, az elme kontrollálja a vágyakat is. Így nem is kellett befolyásolás, elég volt csak egy csipetnyi koncentráció, mellyel jobban beindítottam egy lány hormonjait, és máris nyert ügyem volt. Apám persze erről mit sem tudott. Ő csak magával és az önnön fájdalmával volt elfoglalva. De egy pont után megneszelte, hogy túl jól érzem magam, és sejtette, hogy ennek köze van a képességeimhez. Az ostoba akkor még nem is sejthette, mennyire meg fogja bánni, hogy újra túl erősnek képzelte magát, hiszen míg ő évek óta nem használta már az erejét, én egyre inkább fejlődtem. Ahogy pedig a tűzzel is megtanultam bánni, már túl is nőttem rajta. Az pedig csak kapóra jött, hogy az elméje kellőképpen meggyengült önsajnáltató életmódjának köszönhetően. Nem volt nehéz rábírni, hogy megnyissa a gázcsapokat a házban. Vele előkészíttettem a terepet, nekem pedig már csak a tüzet kellett használni, révén, annyira azért még tudatánál volt, hogy önmagát ne akarja megölni. A kertben állva gyönyörködtem benne, hogyan lángol az épület, ahol gyerekkoromat töltöttem, ahol felnőttem.
***
Innen már nem volt megállás. Nagykorúként magam mögött hagytam az árvaházat, ahová apám halála után kerültem, és illegális tevékenységekbe fogtam, melyben jó is voltam, az erőmnek köszönhetően. Csempészet, drogügyletek, szerencsejáték. Azután elköltöztem, Londonban nyitottam tiszta lapot. Persze, előtte alaposan eltüntettem a nyomaimat. Különös öngyilkosságok mindig történnek, kinek szúrnának szemet, főleg, ha az illetők, akik érintettek voltak, alvilági körökben mozogtak. Aztán London lett határozottan a vízválasztó az életemben, hiszen az igazán jó élet itt kezdődött számomra. Alig múltam húsz, és elkezdtem egyre jobban felfelé ívelni. Egy kis elmetrükk persze olykor elkélt, de mivel túl gyengék voltak, és könnyedén befolyásolhatók, természetesen meg voltak velem és a munkámmal elégedve. Mivel egyre többen álltak mögöttem, nem volt nehéz elérni a vezetői pozíciót. Persze, voltak, kik azért ellenkeztek, de... hát, beadták a derekukat. Vagy, ha nem, nos... balesetek mindig történnek. Nem fordult fel a gyomrom attól, hogy vér tapad a kezemzhez. Attól sem, hogy ember tömegeket irányítok, akik behódolnak az akaratomnak. Ahogy attól sem, hogy minden éjjel más nő nyögdécselésének hangja töltötte meg a házamat. Mostanra az én kezemben a hatalom, és nem csak a démoni erőmre gondolok, de emberi szemmel nézve is.
A vízválasztó azonban nem csak ez volt. Megismerkedtem egy nagyon különleges személlyel, aki aztán hozzám költözött. Jobban mondva, én fogadtam be, miután rátámadt egy másik démon. Hazafelé tartottam, nem akartam törődni az egésszel, mégis odamentem, mikor meghallottam sikolyát. A démont legyőztem, és végeztem vele. Őszintén szólva, nem volt nagy kihívás. Ragaszkodtam hozzá, hogy Samantha maradjon nálam, míg biztosan nem fogja más keresni. Nem tagadom, az is közrejátszott, hogy ágyba akartam vinni. De ezután hosszú hónapok teltek el. Megtudtam róla, hogy a szülei elhagyták őt, és ő is árvaházba került, de ott is nevelkedett. Most pedig művészeti irányban készül továbbtanulni, de a pénzért meg kell dolgoznia egy cukrászdában. Vele is elég nyers olykor a modorom, mégis, ahhoz képest, hogy senkivel nem foglalkozom, úgy kezdtem kezelni, mint a mostoha húgomat. Persze, beletellett némi időbe, míg közölte, hogy egyébként sincs hová mennie, mert a tulaj épp aznap dobta ki az albérletből késedelem miatt, mikor megtámadták. Félt, hogy dühös leszek emiatt, de nem így történt, sőt... mélyen még örültem is annak, hogy marad. Akkor meg mi változott, kérdezhetnéd. A nő-függőségem, ha van ilyen egyáltalán, nem hazudtolta meg magát.
Soká voltam el, az ügyes-bajos dolgaimat intézve, hazaérve pedig Sammy azonnal megölelt, mintk iderült, aggódott. Emlékszem, ahogy a selyem köntös, amit vélhetően csak úgy magára kapott, karcsú testéhez simult. Emlékszem megszeppent ábrázatára, mikor mosolyogva fordultam felé, és derekát átkarolva öleltem magamhoz. A sóhajára, mikor a nyakába csókoltam. Arra, ahogy megremegett a teste, mikor végigsimítottam meztelen combján. Úgy éreztem, érintésemmel bemocskolom tisztaságát, ártatlan testét, mégis vágyakoztam utána. Megkóstoltam forró ajkait, mellkasomon pihenő kezei, melyek addig eltolni próbáltak, az arcomra, és a tarkómra csúsztak. Kipirult az arca, mikor végre elváltam tőle. Nem fektettem le, azóta is úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, pedig érzem benne is a vágyat. Miért nem teszem meg? Mert bűnös vagyok, és ő jobbat érdemel egy bűnösnél.
***
- Fiam, minden rendben? - vállamon éreztem az öreg kezét, én pedig ismét a templom előtt álltam. Gondolataim, emlékeim már nem zúgolódtak olyan hangosan, íg tüzetesen megnéztem magamnak az aggastyánt. Csak most realizáltam, hogy egy pap állt mellettem végig. Mosolyogva pillantottam rá, pedig nem tudom, meddig állhattam némán, egy helyben, csukott szemmel.
- Oldozz fel atyám, mert vétkeztem... s vétkes maradok életem hátralevő részére. - szólaltam meg, szememből pedig egy pillanatra eltűnt minden emberség, s mély sötétség öntötte el íriszeimet. Az atya levette rólam a kezét, remegő ujjaival sietősen ment be a templomba.
Mosolyom az arcomon maradt. Bűneim az életem részei, egy démon pedig sosem változik.
   



   
Back to top Go down
View user profile
 

Danny Doyle

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Démonok-