Wisia - done.

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 4 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 4 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Wisia - done.

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Wisia - done.   Thu Jan 01, 2015 9:07 pm

Elfogadva, üdvözlünk itt!

✤ Whisper of the Night ✤
Először is elnézést kérek azért, mert ennyire megvárakoztattalak, de végre sikerült ide is elérnem! Köszönöm a türelmedet! cuki
Nagyon szép nevet választottál, illetve a pb alanyod pedig fantasztikus és azt hiszem tökéletesebb pb alanyt nem is választhattál volna a karakterhez!  love2 Gratulálok! cuki
Nagyon szimpatikus lett már a karaktered a jellemzésed alapján is, de a történeteddel teljesen levettél a lábamról! izgi Briliánsan csavartad a szálakat és a bonyodalmakat, amihez szintén gratulálok. Imádtam minden egyes sorát a történetednek és teljes mértékben beszippantott.  Embarassed Örülök annak, hogy én fogadhattalak el, mert ez fantasztikus lett és tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra, így eme késői órákban!  loveyou
Nem is szeretnélek tovább feltartani, hiszen már így is megvárakoztattalak. Foglald le csodás és különleges nevedet, illetve a gyönyörű pb-det, majd pedig utána nincs más hátra, mint játszani!  bummy2  Jó játékot kívánok neked gyönyörűség! izgi





you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 11
✤ Születésnap : 1656-01-27
✤ Regisztráció : 2015-01-01
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ×× ha elmondom, meg kell, hogy öljelek.

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Wisia - done.   Thu Jan 01, 2015 3:16 am



A dús, ápolt barna lombkorona mögött, a mandulavágású barna szempár és erős arccsontozattal rendelkező lány mögött sok dolog lapul. Nem csak azzal tudok felvágni, hogy vékony és szálkás alkatom van, vagy éppenséggel azzal, hogy mennyire divatosan, esetleg, hogy alig használok sminket mert természetes szépség lennék.. a külső nem minden. Nem szabad egy hölgyet a kinézetéről ítélni, hiszen lehet belül gyönyörű. A szépség relatív fogalom, ezt nem szabad senkinek sem elfelednie. A férfiak viszont visszavehetnének az arcukból, mivel mindenki azt mondja nekik a belső számít, de olyan lányokkal akik nem rakják ki mellüket, vagy a feneküket már nem szépek. Pedig ha kicsit fejen vágnánk őket, helyretevődnének. Mondjuk a férfiak mindig is a külsőre mentek, csak nagy a szájuk. Túl nagy.
Ahány ember annyi tulajdonság. Soroljam az enyéimet? Én az álarcom alatt is egy igazi színész vagyok. Azt tettetem, hogy minden rendben, valójában pedig egy csatát vívok meg a fejemben. Ezzel minden rendben, hiszen a legtöbb ember így van. A múlt fájdalmai miatt képtelen vagyok boldogságra, azaz teljes boldogságra. Megfosztottak az önbizalmamtól, pedig egy nőnek az a legfontosabb. A lelkem törékeny, hiszen lehet többször összeragasztották, de a törésnyomok ott maradnak. Amúgy egy nagyon szarkasztikus, kedves lány vagyok, csak félek megismerni embereket. Az emberek szörnyek, csak meg kell találnunk azokat akik nem tesznek ilyeneket.. nehéz dolgunk van, mit ne mondjak. Nem bírom elviselni ha nem nyerem meg a szópárbajt, vagy éppenséggel a veszekedésben nem enyém az utolsó szó. Sértődékeny vagyok, nem tudom miért, veleszületett adottság. A barátaimért mindent megtennék, akár meg is halnék, a szerelmemért pedig óceánba vetném magam. Nagyon tudok szeretni, viszont nehezen vagyok képes a szívembe fogadni valakit. A gyerekekért oda vagyok, s mindig is akartam sajátot, de a halhatatlanság az utamban volt. Lényegében egy nagyon szeretni való személyiségem van, csak kicsit szerény vagyok, visszahúzódó. Elegáns vagyok, külsőleg és belsőleg is, így elég nehéz eset is vagyok néha. A gyűrű az ujjamon azt mutathatja, hogy férjnél vagyok, pedig jó ideje nem, ez csak megvéd attól, hogy a napsugarai perzseljék bőröm, majd halált okozzon ha épp annyi mennyiségben kapom őket. Nem vagyok a szerelem híve, mivel eddig nem szerettem sok embert, de azt hiszem most is kezdek megszeretni valakit.. Dióhéjban ennyi lennék. Egy kétségbeesett lány akinek szüksége van pár ölelésre.

Teljes név: Wisia Floyd Eidothea
Születési idő: 1656.01.27
Születési hely: Sydney, Ausztrália
Becenév: Sia, Wish
Faj: Vámpír
Kor: Jelen
Érdeklődési kör: Nem sok dolog köti le a figyelmem, talán a művészet. Erre is Ric szoktatott rá, bár nem mintha annyira haladó lennék benne. Bátran állítom, hogy szerintem még a kezdő rangot sem érdemelném meg, mert nem nagyon megy, viszont a festményeket nézegetni nagyon szeretem. Elmélyedni a kép szépségében, részleteiben. Elgondolkodtató, hogy mennyi mű van a világban, mégis az emberiség sokkal jobban szereti a telefonján bambulni a paródiákat, és nézegetni öt percenként ki írt nekik üzenetet. Pedig a kulturált életmód kifizetődő, hiszen minden újonnan látott festmény egy új élmény.
Kapcsolat a családdal: A családom régen meghalt, de egész jó kapcsolatom volt velük. Amikor csak tudok elmegyek a sírjukhoz, bár a mérhetetlen nagy távolság megakadályozza azt, hogy rendszeresen járjak hozzájuk. Amikor éltek mindig imádtak, és én is őket. A húgom életben van még, de ő halott ember számomra. A testvéri kötelékünk megtört, így mindenkinek azt mondom egyke vagyok. De van egy barátom, Ric, nagyon szeretem.

wisia eidothea


életem története....
i'm a nightmare dressed like a daydream


"when i was a child i used to think the world is a tiny thing.."

Anyám otthon szült meg, mindenféle betegségnek és veszélynek kitéve az újszülött csecsemőt, ez esetben engem. Akkoriban nem volt nagy divat ez a kórházban szülős, így a legtöbb asszony egy pajtában, vagy éppenséggel a konyhában adott életet egy gyermeknek. Én voltam az első gyermek, időtlen idők óta próbálkoznak egy utóddal, de nem sikerült sokáig. Azt hitték valamelyikőjük nemzésképtelen, de akkor a sors megáldotta őket egy kislánnyal. Apám hálás volt az égnek, anyám megkönnyebbült. Ez a kislány aki a Wisia nevet kapta nem ismert lehetetlent. Rengeteg barátja volt, kikkel a réten rohangászott, talán csak épp próbálta megismerni a világot. Nem tudott semmit a természetfeletti világról, csak élte az életét, mint minden kisgyerek, így hamar eltelt a tudatlanság kora. Beköszöntött az, amikor elmúltam tizenhat, és anyám már úgy gondolta ideje lennem férjhez menni.. itt kezdődött a második fejezete az életemnek..

"who he think he is? look at what he did to me.."


Vége lett a boldogságnak, a szeretetnek, hiszen elkezdődött a házasélet, mindenféle civakodással. Akkoriban volt egy férfi akiért oda voltam, imádtam, ő is engem, de nem lehettünk egymásé. Miért? Azért, mert a kegyetlen férjem nem tűrte a megcsalást, pedig akkoriban egész gyakori volt az, hogy az úr csalta a nejét.
Fordítva miért nem lehetne? Gondoltam én.. Ó, én naiva. Egyik este áthívtam a kiszemelt illetőt, mikor a férjem éppen a kocsmában itta el minden keresetét. Damian, - így hívták a férfit - teljesen elvarázsolt, majd vad csókolózásba kezdtünk, mikor hallottuk, hogy odakintről megérkezett valaki.. Vajon ki. Damian gyorsan kiment az ajtón, én pedig jó asszony módjára vártam a "szeretett" párom. Ő természetesen megint leitta magát a sárga földig, és felidegesítette, hogy Damian itt tartózkodott az este.
- Már megint itt volt az a senkiházi? - ordított velem, és mutatott az ajtóra. Megijedtem tőle, hiszen ilyenkor bármire képes.. akár ölni is tudna. Nem válaszoltam neki, hanem a szememben látta rajtam a félelmet. Nem titkoltam az érzéseim, könnyeim belepték szemeim, teljesen elöntötte testem a tehetetlenség, ő pedig egyre közelebb lépkedett hozzám. Én automatikusan hátráltam, egészen addig ameddig a falnak nem ütköztem, ő pedig odafogott. Nem tudtam elmenni, mivel nem adott szabad utat, annyi biztos volt, hogy a mai este mégsem olyan mesés, mint azt gondoltam. - Biztosra veszem, hogy összefeküdtél vele. - suttogott és közben szemeimbe nézett fenyegetően. Ő volt az az ember aki félelmet és gyűlöletet keltett bennem, de anyám választása volt, így muszáj voltam hozzámenni. Bűzlött az alkoholtól, gyomorforgató volt, hányni tudtam volna tőle. - Te utolsó szajha! - kiabált rám mikor észrevette a szemeimben, hogy igazat adok neki. Valóban hűtlen voltam, de nem tehetek arról, hogy nem szeretek valakit, valamint arról sem, ha valakit igen. Megmarkolta egy tincsben a hajkoronám és elkezdett végigráncigálni a házon. A pihenőszobában engedett el és szemben állt velem. A szemében láttam, hogy utál engem, és én is utáltam őt. Agresszív ember volt és veszélyes.
- Igazad van. - bólintottam, és egy könnycseppet elejtettem hátha megkímél. Én vagyok a hitvese, kedvese, élettársa, nem bánhat velem így. A földet pásztáztam tekintetemmel, hiszen rá sem mertem nézni. Meghunyászkodtam előtte, mint egy ártatlan kiskutya ki fél a félelmetes gazdától. Hátralendítette karját, ökölbe szorítva kezét, és teljes erejéből ütötte meg arcom, én pedig az ereje miatt a földre zuhantam. Arcomhoz kaptam kezem, és nagyon fájt amit kaptam. Úgy hiszem egy férfinek sem lenne joga bántani egy nőt. Elkezdte levenni az övszíját, én pedig a földön kúszva kezdtem megint menekülésbe, négykézláb, hátha elérem az ajtót és eltudok rohanni. Nem volt erőm felkelni, annyira elvesztettem minden erőm. Lesújtott rám az egyik legkegyetlenebb sérüléseket okozó eszközzel ami a hétköznapokban előfordul. A szíjjal többször okozott nekem fájdalmat, és lelki bajokat. Égett az egész hátam végig, hiszen annyira erős férfi volt ő. Sírtam, ordítottam a fájdalomtól, és amikor kérleltem, hogy ne, csak kiröhögött. Egyetlen egy nagy gondom volt, hogy ezek nem okoznak halált, csak szenvedést. Ő pedig csak ütött, vert ameddig nem szédültem. Homályosan láttam a világot, aztán hirtelen minden kiélesedett amikor eszembe jutott a gyermek amivel próbálkoztunk. Lehet itt van bennem, a vérem, az egyetlen reményem! Ott hagyott feküdni a földön, majd a szekrénybe kapaszkodva felálltam. Nem hagyhatom, hogy lenyomjon engem, hiszen meg kell védenem a lehetséges gyermekem. Visszatért a szobába egy késsel, amit a konyhából szerzett. Elkerekedett a szemem, hiszen tudtam azzal mit akar.. gyilkolni. Szemtől szembe voltunk egymással, ő pedig belém akarta szúrni azt az éles eszközt. Nem tehettem mást, reflexeim parancsoltak és megmarkoltam a kés azon részét ami súlyosan megvágja az embereket. A pengéjét ragadtam meg és bár pokolian fájt, a reakciója, az elképedése mindent megért. Sikerült elkoboznom tőle a szúróeszközt és megvágtam felsőtestét vele gyorsan, majd futásnak eredtem. Először eldobtam a kést ami után a tortúratartóm vetődött, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam rohantam.

"i'll be dead before the day is done.."

Miután sikerült elszabadulnom otthonról, minden végigjátszódott bennem. Akinek felesküdtem életem ilyeneket képes volt tenni velem mindenféle habozás nélkül. Ami a legrosszabb volt, hogy élvezte, tetszett neki a látvány amit a megvert asszonya látványa keltette.
- Nem! - kiabáltam, bár senki sem hallotta. Mindenki aludt, én pedig az útszélén sétáltam teljesen kiszolgáltatva a vadaknak, az időjárásnak. Annyira nem vérzem, hogy elvérezzek helyben, de rettenetesen fájt minden lépés amit megtettem. Rájöttem, hogy nincs hova mennem, teljesen egyedül maradtam. A szüleim elkeserednének ha meglátnának engem így, hiszen ezt a szörnyeteget ők választották mellém, belerokkannának ha megtudnák mennyire megkeserítették egyetlen gyöngyszemük életét. Kétségbeesetten tekintettem körbe-körbe, és már mindegy volt nekem. Felnéztem a csillagos égre, és magamnak azt mondogattam, hogy véget fog érni a kín, csak várjam ki. Leültem az útszélre és néztem ki a fejemből. Egy idő után az álmosság eluralkodott rajtam és lepihentem a fűben. Jöhetsz, drága megváltás.. te könnyed halál.

"new me.. new life.."

- Elnézést! - guggolt le hozzám egy idegen nő. Ijedtnek látszott, én pedig kelletlenül nyitottam ki a szemem, és úgy tűnik még mindig képtelen voltam meghalni.
- Tessék mondani. - mosolyogtam rá kedvesen, bár ebben a mosolyban semmiféle jókedv nem volt. Inkább csalódottság, fáradtság és halálvágy.
- Azt hittem maga halott. - nézett rám ugyanolyan kedvesen, mint én rá, de ő úgy tűnt őszintén is gondolja ezt. - Mi történt? Ez a csodás arc nem éppen a legjobb állapotában van. - aggódott értem, és nagyon jól esett nekem, hogy egy vadidegen embert jobban érdeklem, mint a férfit akivel le kell élnem az életem.
- A férjem részeg volt tegnap este.. - tápászkodtam fel a földről, bár amikor letettem a tenyerem a földre, hogy felkeljek, megint belém sújtott az a mérhetetlen fájdalom, mint tegnap. Gyorsan felálltam és a tenyereimet vettem szemügyre. Mély vágások, megszáradt vér és talán a húsom is látszik.
- Jöjjön velem. - rakta vállaimra kezeit ez a kedves fiatal hölgy, talán tőlem öregebb pár évvel. Úgy tűnt van még esély számomra, így kérdés nélkül elfogadtam azt, hogy vele menjek. Biztos tud valami megoldást, vagy csak kezeli a sérüléseimet. A házához értünk ami igazából ott volt előttem, csak a sötétségben nem láttam. Azzal szemben hajtottam álomra a fejem, és szinte megváltás volt számomra, hogy ez a nő befogadott otthonába egy kicsit, mivel jobb itt pár órát, mint az utcán. Leültetett egy kisszékre majd faggatott arról mi történt az éjjel. A hátam is megmutattam neki, minden sérülésem. Felállt és még mindig azzal a kedves mosollyal nézett rám, sőt, amióta rám talált mosolygott. Ez ijesztő, és kezdtem azt hinni ez az ember pszichopata. Átharapta a csuklóját és az arcom felé tartotta.
- Idd meg ezt és minden fájdalmad elmúlik. - kegyesen beszélt, szinte megnyugtatott a hangja, de az nem amit mondott. Mi van? A vére meggyógyít? Mit akar ez a zakkant nő tőlem? - Igyál! - parancsolt rám és egy nemet nem tűrő mondatig abbahagyta azt a pszichomosolyt. Bólintottam, mivel inkább iszok a véréből, minthogy ez is az életemre törjön. Megízleltem a bíborszínű vérét és nagyon rossz volt. Leginkább kiköptem volna, tekintve, hogy ezt kannibalizmusnak is vélhetném. Méla undorral lenyeltem és elmúltak a sebeim. Meglepődve néztem a tenyerem, a karom, és a tükörbe is szívesen nézek már. Hálálkodva néztem a nőre, és vigyort le sem lehetett törölni a képemről.
- Köszönöm! - mondtam boldogan, mivel sokkal jobban éreztem magam, mint azelőtt. Visszatért a remény az életembe ami egy éjszaka alatt elszaladt mellőlem.
- Most viszont egy kicsit pihensz. - mosolygott még mindig az a nő, és úgy képen töröltem volna, mert féltem tőle. Mi az, hogy pihenek? Majd a kérdésemre megkaptam a választ és máris megszűntem. Megfogta a fejem merő egyszerűséggel és kitörte a nyakam. Élettelen testem pedig a földre esett.

Pár óra múlva pedig hirtelen riadtam fel, levegőért kapva. Hirtelen lett minden olyan szokatlan, és az a nő a körmeit nézegette előttem.
- Végre felkeltél kedvesem! - csapta össze a tenyereit mintha annyi tervünk lenne. Szerintem van is, csak ezt ő tervezte el és még nem közölte velem mit akar tenni. - Nézd, ott! - mutatott a sarokba, és egy megvágott nyakú férfit láttam, mitől majdnem szívrohamot kaptam. Hirtelen már tegez is ez az idegen, főleg miután valamit tett velem. A férfi kicsordult vére illata megcsapta az orrom és legszívesebben már a gyomromba akarom. - Idd ki! - utasított a nő, én pedig nem tétlenkedtem, odasétáltam a gyanútlan hímneműhöz majd ujjamat belemártottam a vérébe. Óvatosan tettem be mutatóujjam a számba, és lehunytam a szemem a mennyei íztől. Nyugodtan néztem az áldozatom szemébe majd megjelentek a szemfogaim és a nyakának estem. Az utolsó cseppig megittam a vérét, habozás nélkül és.. még egyszer megtenném. Ártatlan voltam, egy kedves gyermek, de átalakultam egy csődtömegbe, hiszen ezután rám tört a bűntudat. Elmentem a nőtől messzire és minden olyan más lett. Mindent máshogy hallok, máshogy látok, sokkal jobban. Sokat olvastam históriákat misztikus lényekről de.. én is az lennék? Minden "tünetem" megvolt arra, hogy állítsam; vámpír lettem.

"now you're just somebody who i used to know.."

Két év múlva ellátogattam az immáron volt férjemhez ki szívesen fogadott engem. Meghívott ebédre én pedig szívesen igent mondtam, hiszen terveztem már dolgokat azzal a mocsokkal. Már épp az ebédlőasztalnál ültünk amikor egyre bosszúszomjasabb lettem. Egy szót sem váltottunk, nem volt témánk, de ő megszakította a békés csendet.
- Na és milyen az új életed, Wisia, kedvesem? - vonta fel a szemöldökeit kérdőn és mosolygott rám. Érdeklődött irántam, és ez nagyon kedves volt tőle, ha nem tudnám milyen a valódi énje akkor talán le is venne a lábamról. Annyi a bökkenő, hogy ő még mindig ugyanaz a szememben aki volt.
- Nélküled? - vontam fel én is szemöldökeim ugyanolyan módon, mint ő, és aranyosan mosolyogtam rá. - Tökéletes. - az aranyos átalakult gúnyossá, és nem bántam, hogy ilyen voltam vele, megérdemelte.
- Nem sajnálom, hogy egy ilyen senkit szarrá vertem. - komolyodott el és volt megint ugyanaz az arrogáns bunkó akit évek óta gyűlölök. A villát ami a kezembe volt nekidobtam, de mivel tökéletesítettem a célzóképességem, a villa beleállt az arcába.
- Vigyázz a szádra! - tanácsoltam neki még mindig ugyanaz a gúny keretében és álltam fel az asztaltól. Odasétáltam mellé és markomban tartottam állkapcsát, fejét felém fordítva, - El sem hiszed mennyi ideje tervezgetem ezt. - kegyetlenül néztem le rá és még mindig állánál fogva húztam végig a szobán, pontosan úgy ahogy ő a hajamnál fogva anno. Megbűnhődik azt garantálom.
Nekidobtam a falnak és egy kést felemelve kezdtem el játszani vele. Úgy tettem, mint aki becélozza a pontot ahova dobni szeretné az eszközt, aztán mégsem hajítottam neki, a végén egy jól szórakozó nevetést hangoztattam. Elmosolyodott és ez a mosoly rajtam szórakozott. Ez az önelégült vigyora ami annyira irritáló, mint maga az ember. Egyből nekidobtam azt az átokverte kést az beleállt a hasába.
- Milyen érzés te fattyú? - ordítottam rá, mint ahogy ő szidott engem ebben a hangnemben. Elöntött a harag, düh, gyilkolni akartam. Ettől még nem halt meg, csak megkönnyítettem a dolgom, így nem akar elmenekülni. A földön feküdt, szája véres volt már, így tudtam, hogy nem él még olyan sokáig, ezért kínoznom kell. Leguggoltam hozzá és letéptem az egyik karját. Felordított, mivel eléggé fájdalmas lehet ha az ember elveszti az egyik végtagját. Jött a másik, majd a lábai. Igaz mikor már teljesen megcsonkítottam épp halála pillanatában volt, csak pár másodperce volt hátra, de én akkor is bevittem a végső tettem. Letéptem a fejét, amit még egy kis ideig kezeimben tartottam. Éreztem a győzelem ízét, és hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ő már nem él. Eldobtam a fejét majd távoztam a helyszínről. Sosem jöttek rá ki tette, bár akkoriban nehéz is volt egy gyilkossági ügyet megoldani. Elpusztítottam azt aki miatt én lettem a pusztító.



Back to top Go down
View user profile
 

Wisia - done.

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-