Samantha Anne Hepburn

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 2 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 2 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Samantha Anne Hepburn

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Samantha Anne Hepburn   Mon Jan 26, 2015 4:22 pm

Elfogadva!
Whispers of the Night
Üdv köztünk, te Szépség! cuki
Mocsok vagyok, mert nem hagyom meg Kenzynek, hogy elfogadhasson téged, és ezzel egyben hivatalosan is üdvözöllek köreinkben!
A pb választásod remekül sikerült, és a lapod is egyszerűen szuper lett. Szépen összeszedted, nem volt sehol kusza, mindent végigvezettél és én egyszerűen imádtam! izgi
A karakter jellemében egy kicsit sikerült magamra ismernem, és ezt jól meg is mosolyogtam. De szép volt, részletes, és már ott kiderült, hogy remek stílusod van. cuki
Külön meg kell jegyeznem, hogy nagyon tetszenek a fordulatok is a karakter életében. Látszik, hogy sosem unatkozik, főleg a történtek után. A nagy szerelem. 26 Imádok erről olvasni, és ez most sem történt másképp, de bevallom, hogy meglepett a csavar. Teljesen érthető, hogy menekülésre adtad a fejed, annak ellenére is, hogy ezzel a saját fejedre hoztál még nagyobb bajt. Remélhetőleg hamar kiderül, hogy mi történt a múltadban, mert én már helyetted is kíváncsi vagyok. Razz Ééés.. Valami azt súgja, hogy a nagy szerelmedet sem akkor láttad utoljára. Sok mindent rejt még homály, de a játéktér már csak rád vár. Ne kímélj senkit! Razz
Foglald le csodás arcodat, ha eddig még nem tetted, és futás játszópajtit keresni. Jó játékot kívánok! cuki


Never forget what you are,

for surely the world will not.







Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 5
✤ Születésnap : 1989-04-06
✤ Regisztráció : 2015-01-15
:
✤ Foglalkozás & hobbi : × waitress

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Samantha Anne Hepburn   Sun Jan 25, 2015 11:01 pm


Teljes név: Samantha Anne Hepburn
Születési idő: 1989.04.06.
Születési hely: Chicago, Illinois, USA
Becenév: Sam, Sansa, Anie
Faj: Alakváltó
Kor: Jelenkor
Érdeklődési kör: Kicsiként biztosan tanították zongorázni. Évekkel később, emlékek hiányában ült először zongorához. Zsigerből játszott, az ujjai szinte maguktól mozogtak és a dallam, mely megszólalt a billentyűkből annyira ismerős volt, hogy fojtogatni kezdte. Kiderült, hogy remekül játszik és szabadidejében, amikor csak tud, eljár magántanárhoz, hogy felfedezhesse a rejtett képességeit.
Kapcsolat a családdal: Sosem ismerte őket. Tizennyolc évesen egy kórházban ébredt fel, szinte nulla emlékkel a családjáról. Nem tudja, élnek-e a szülei, vannak-e testvérei. De mivel sosem ismerte őket, nem is hiányoznak neki igazán. Megtanult egyedül élni és a legjobbat kihozni belőle. Chicagoban szerzett néhány barátot, de mikor elkezdett menekülni, minden kapcsolatot elvágott velük. Nem kockáztatta meg, hogy bajba kerüljenek miatta, vagy ő kerüljön bajba miattuk.
Külsőre egy magas, vékony, még is formás, törékeny lánynak tűnik. Valójában az is. Mielőtt felfedezte képességeit nem tanult önvédelmet, nem tudta megvédeni magát, edzeni sem nagyon járt. A genetikáinak köszönheti, hogy nem egy hízékony típus, még sem teljesen vékony, mellben szépen gömbölyödik és feneke is szép kerek, combjai sem túl vékonyak. Bőrszíne nem teljesen fehér, mint sok európai nőé, még sem kreol. Mivel bőrének alaptónusa sárga, sosem túl sápadt, mindig kellemesen meleg színe van. Szemei mélyek, sötétebb kékek, egyáltalán nem vizes hatásúak, ettől tekintete bájos lesz, hamar elragadja a férfi szíveket. Középbarna haja általában hullámos, hátának közepéig ér. Mozgása nőies, mozdulatai finomak és gyengédek. Még fiatal, teste még is azt mutatja, mennyire jó anya lesz belőle. Mosolya sosem túl őszinte, mikor viszont képes önfeledten nevetni, akkor mutatkozik meg igazi szépsége, ami valójában a lelkéből való, nem a külső tulajdonságai mutatják.
Belsőre egy nagyon bonyolult, nehezen kiismerhető, önmagában titokzatos lány. Elég határozott ahhoz, hogy érvényre tudja juttatni a saját elvárásait, még is uralkodik rajta egyfajta megfelelési kényszer, ami szörnyű kettősséget okoz a lányban. Ezt ő maga is nehezen viseli, a környezete pedig szintúgy, ezért sok odafigyelésre van szüksége és arra, hogy a különös gondolkodásmódját megértsék és elfogadják. Persze ez nem vonatkozik mindenkire, csak azokra, akiket közel enged magához. Laikusok csak egy kemény csajt látnak benne, akit a körülmények neveltek és bármilyen élethelyzetben képes helyt állni. Hamar fel tudja magát húzni, van egy bizonyos temperamentuma. Viszont rendkívül törődő, akit a szívébe zár, az biztosan számíthat rá, bármi van. Szeret viccelődni, általában mindent viccre vesz és nehezen vesz komolyan dolgokat. Ez nála egy védekezési módszer a jelen helyzetre, ahogy az is, hogy könnyen kizár embereket és gyakran olyanokat is képes némaság terápiával büntetni, akik igazán közel állnak hozzá. Ez annyit jelent, hogy ha igazán megbántja valaki, nem hallgatja meg a másik felet, nem lehet kiengesztelni, egyszerűen levegőnek nézi azt. Mindennek ellenére optimista és mindennek próbálja a jó oldalát látni, most ez viszi előre. Van annyira erős és kitartó, hogy senkinek nem engedi, hogy letérítse az útjáról. Már-már annyira bátor, hogy vakmerősége a későbbiekben a saját vesztét is okozhatja. Rengeteg elfojtott szeretet van benne, amit szeretne másoknak tovább adni, de ma már nagyon odafigyel arra, ki az, aki ezt igazán megérdemli.



Samantha Anne Hepburn
. . . May the bridges I burn light the way . . .



Az életem mindig érdekesen alakult. Jogosan kérdezhetitek, ugyan miért? Elmesélem, ha van pár percetek. Gyermekkoromból semmire sem emlékszem. A legelső emlékem tizennyolc éves koromból való, mikor egy chicagói kórházban ébredtem fel teljesen egyedül. Csak a nevemet és a koromat tudták nekem megmondani, illetve néhány körülményt a balesetemről. Olyan érzés volt, mintha a kórházba kerülésem napjáig nem is léteztem volna. Ekkor még nem tudtam a természetfeletti lényekről sem, vagy arról, hogy nekem milyen képességeim vannak. Család, barátok és ismerősök hiányában hamar ráébredtem, mennyire kemény is az élet. Chicago hamar megtanított rá, hogy vagy felhúzod a kesztyűt és megvéded magad, vagy a rendszer felböfög magából és onnantól kezdve semmid sincs. Egy percig sem bántam, hogy emlékek nélkül kellett egy kemény életnek nekivágnom. Nem engedtem meg magamnak, hogy bánkódjak a múlton és nem kergettem az emlékeimet. Biztos voltam benne, hogy úton-útfélen szembetalálkozom velük.
Kibéreltem az egyik szegényebb negyedben egy lakást magamnak és kihasználva a szépségemet egy bárban szereztem magamnak pultos munkát. Az itteni célközönség veszélyes, a maguk módján befolyásos férfiakból állt és sokszor kerültem olyan szituációba, ahol a testemet akarták. Lavíroznom kellett a magánélet és a munka között. A bár híres volt a maffiatevékenységeiről, sokszor féltem tőle, hogy beszippant ez a világ és soha nem tudok majd kikerülni belőle. De szerencsére mindig megvolt a magamhoz való eszem és évekig tudtam kerülgetni a kellemetlen eseteket.
Egyik éjjel, nem sokkal a huszonkettedik születésnapom után a bár már üres volt és én egyedül zártam be aznap. Épp az italok standolásával voltam elfoglalva, amikor a világítás hirtelen elaludt. Először semmi rosszra nem gondolván a sötétben tapogatózva próbáltam utat találni ki a pultból. Mikor tekintetemet az előttem lévő feketeségre emeltem, egy zölden világító szempár és egy baljós, magas alak volt az egyetlen, amit a homályban láttam. Találkoztam érdekes dolgokkal az évek alatt és sokszor kerültem veszélyes szituációba, már ritkán ijedtem meg. Abban a pillanatban viszont azonnal megfagyott bennem a vér és mozdulni sem mertem. Nem voltam benne biztos, hogy nem csak álmodom, de némán fohászkodni kezdtem, hogy felébredjek. A fények hamar ismét kigyúltak a bárban és az előttem álló eddig homályos alak most már egy magas, pimaszul jóképű, öltönyös férfit fedett fel. Zavart tekintetem talán azonnal elárulta, hogy érzem a férfi veszélyes kisugárzását. Az a fajta alak, akivel szóba sem állsz, akivel nem kerülsz össze... Akitől az apa úgy félti a lányát, mint a legdrágább kincsét a kobrától. Még mielőtt megszólalhattam volna, az alak elmosolyodott, biztosan a reakcióim szórakoztatták. Egyetlen mondatot hallottam tőle az nap este:
"El fognak jönni érted is. De ne aggódj Sansa. Én majd megvédelek."
Aztán egy pislogásnyi idő alatt eltűnt. Azelőtt sosem szólított senki Sansának.
Hónapokig nem láttam, vagy hallottam felőle, az élmény viszont a tudatomba égett és nem eresztett. Rengeteget gondoltam erre a titokzatos idegenre és arra, amit mondott. Vonzott, mint férfi, de vonzott a titokzatossága is. Rengetegszer álmodtam vele, legtöbbször olyan erőteljes szexuális álmaim voltak vele, hogy orgazmussal ébredtem. Azt viszont nem hagytam, hogy ez az elképesztő vágyakozás elvegye a józan eszemet. Nem értettem mi történik a fejemmel és a testemmel, a legfurcsább az egészben pedig az volt, hogy a nevét sem tudtam és talán két percig állt előttem. Még sem tudtam a gondolatot elengedni.
Talán fél éve kínozhattak a férfit érintő gondolatok, mikor munkából hazafelé menet a hajnali szégyenmenettel metróztam. A bárban a legtöbb pultos lány így hívta azokat az embereket, akik velünk mentek haza, csak ők nem munkából, mint mi, hanem általában valami buliból. Ők sokszor aludtak mellettem, vagy dőltek jobbra-balra, a legtöbbjük önkívületlen fiatal volt. Akkor láttam őt életemben másodjára. Az én kocsimban ült, csak épp a másik végében. Azonnal felpattantam, de mire két lépést tehettem volna, már nem ült a helyén. A kisugárzását viszont azonnal megéreztem. Hirtelen ahogy hátrafordultam ott állt előttem. Hogy a francba került oda? Nem volt időm reagálni, vagy megszólalni, számon kérni őt. Hirtelen mozdulattal nyúlt a tarkóm mögé, húzott magához és tapasztotta ajkait az enyémekre. A kocsiban minden fény azonnal kialudt. A csók vad volt, ajkai követeltek és éreztem benne minden olyan nyers vágyat, amit férfi nő iránt érezhet.
"Már nincs sok hátra. Ne ijedj meg. Melletted leszek."
És ugyan olyan gyorsan tűnt el, amilyen gyorsan megjelent. Attól kezdve minden éjjel vele álmodtam, egyre intenzívebbeket. Minden gondolatom ez a titokzatos férfi volt, de senkinek nem beszéltem róla. Addigra már voltak barátaim, emberek, akikben bíztam, még sem beszéltem senkinek sem erről. Biztosan bolondnak néztek volna.
Megint hónapok teltek el és már hiába próbáltam tartani magam, képtelen voltam. Már mindenhol őt kerestem. A bőröm alá itta magát és semmi másra nem tudtam gondolni, csak rá. Rettenetesen zavart a távolság. Olyan érzésem volt, mintha ismerném őt, a neve még sem jutott eszembe. Talán a múltam része volt, ez a gondolat pedig időnként felzaklatott. Egyik éjjel lent voltunk ismerősökkel, barátokkal a bárban, ahol dolgoztam és kivételesen élveztük a zenét, a férfiak figyelmét, az alkoholt. Próbáltam az idegen gondolatát kizárni, amennyire csak lehetett. Őrült módjára táncoltam, sokat ittam, mikor a tömegben hirtelen mindenki dulakodni kezdett. Sikítások hallatszottak, az emberek szemében látni lehetett a pánikot. A tömeg egy emberként akart távozni a bárból. Hamar földre kerültem és taposni kezdtek. Annyi alkohol hatása alatt nem vettem észre, hogy egy férfi áll felettem és pisztolyt tart a fejemhez. A fegyver elsült, hangja még nagyobb pánikot okozott, én pedig rémülten kaptam a fejemet a támadó felé. Az ismeretlen férfi tartotta a támadó kezét, a fegyvert a szájába irányította és a szerencsétlen saját magát lőtte agyon. Sikítani kezdtem, mire az idegen felkapott a karjaiba és mit sem törődve a zokogásommal kicipelt a hátsó kijáraton.
Az életem pedig hamar gyökerestül megváltozott. Az idegen John Angelo néven mutatkozott be és kiderült róla, hogy egy démon. Elmesélte, hogy az alak, akit a bárban megölt egy vadász volt és már régóta kerestek engem. Hosszú ideig megfékezte őket, folyamatosan figyelt rám. Nem volt hajlandó elárulni nekem, mi történt velem tizennyolc évesen és miért nem emlékszem semmire. De azt elmondta, hogy mindig is az életem része volt és a saját épségem érdekében jobb, ha nem tudom, ki is vagyok valójában. Bevezetett ebbe a misztikus világba és mikor megtudtam, hogy alakváltó vagyok, azonnal mindent meg akartam tanulni. Hosszú ideig fogalmam sem volt, mire vagyok képes és valamiért az intő jelek nem voltak elég erősek hozzá, hogy gyanakodni kezdjek. Egy egészen új világ nyílt meg előttem és John-nal az oldalamon minden egyes pillanatát élveztem. Olyan mély és érzéki szexualitásba vezetett be, melynek hamar a rabja lettem. Hozzá tartoztam, mindentől megvédett. A villa, ahol együtt éltünk sok más természetfeletti lénynek adott vagy otthont, vagy menedéket, de John nem volt túlzottan jótékony ebben a kérdésben. Ha az érdeke úgy kívánta, körbe vette magát bizonyos lényekkel, de volt, hogy hónapokig senki nem járt nálunk. Védett, mintha a szeme fénye lennék. Ha csak egy rossz szó ért vagy valaki tiszteletlenül szólt hozzám, azonnal halott volt. Mindent megkaptam tőle, gazdagságban fürdetett és egy idő után minden akaratom ellenére nagyon mélyen belé szerettem. Megrészegített, elvarázsolt, gyönyörben úszkáltam a nap huszonnégy órájában.
Így ment ez pár évig. Aztán hirtelen valami nagyon megváltozott. Az addig törődő, védelmező férfiből egy hideg, távolságtartó alak lett. Megtiltotta, hogy bárkivel beszéljek, akit ő nem ismer, főleg ha az ellenkező nem tagjairól volt szó. Nem mehettem, ahova csak akartam, ha pedig elengedett, a kutyái követtek. Nappal démonok vagy incubusok, éjjel pedig vámpírok. Nőket hozott haza és kialakult nála egyfajta succubus függőség. Az izgatta már csak fel, ha egy succubos elszívja tőle szex közben a chit. Engem már egyáltalán nem kívánt, viszont nem engedte meg másnak, hogy hozzám érjen vagy velem legyen. Nem tűrtem ezt sokáig. Elkezdtünk keményen veszekedni, már minden nap üvöltözéssel telt, még sem volt hajlandó elmondani nekem, miért csinálja, amit tesz. Biztos voltam benne, hogy történt valami, de nem osztotta meg velem. Minél inkább elfajult a verbális sértés, annál fizikálisabb lett. Először csak pofon csattant. Később keményebben is megütött. Eljutottunk arra a szintre is, mikor az erejével fojtogatva vágott egyik faltól a másikig. Volt olyan is, hogy az erkély széléhez nyomva üvöltötte nekem, hogy egy hálátlan ribanc vagyok. Egyik éjjel a holdfény beszűrődött a szobám ablakán és én annak fényében néztem egy egész alakos tükörben a testemet. A sebek és lila foltok láttán úgy döntöttem, hogy elég volt, soha többet nem érhet hozzám. Aznap éjjel az ő alakját felvéve hagytam el a villát. Akkor jöttem rá, hogy ezt eddig is bármikor megtehettem volna. Csak nem akartam őt elhagyni, mert elmondhatatlanul szerettem. De mindennek van határa.
Innentől az életem egy meneküléssorozattá vált. Nem sokat időztem egy városban, talán két hónap volt a leghosszabb idő, mire megtalált engem. Tudtam, hogy az árulásomért valószínűleg egy életemmel fizetek, ezért sosem kockáztattam meg, hogy elkapjon. Mások bőrébe bújtam és azoknak az embereknek a személyazonosságát használtam, amíg csak tudtam. Sosem csomagoltam ki. Az egész életem egy sporttáskában elfért és ha szükség volt rá, csak haza kellett rohannom érte és egy perc alatt nyomot sem hagytam magam után az illatomon kívül.
Négy hónapja élek New Yorkban és úgy tűnik, itt nehezebben akad a nyomomra. Elvállaltam egy pincérnői állást, most a saját identitásomat használva. Muszáj kicsit tartalékolnom az erőmet, már nehezemre esett bárki alakját magamra ölteni. Elfáradtam a bujkálásban és tudom, csak magamra számíthatok, nem fog segíteni senki. A napjaim meg vannak számlálva, még sem tervezem feladni. Nem fogom hagyni, hogy befolyásoljon és bántson. Egy ideje megfigyeltem, hogy a nevet reakciókat vált ki bizonyos lényekből és mintha John-on kívül most már mások is a sarkamban járnának. Talán a múltammal sikerült összeütköznöm, ezért nem félek semmitől. Ki fogom deríteni, ki is vagyok valójában és miért érdeklek annyi lényt, kiktől védett John hosszú ideig. És megígérhetem, bárki is felelős a sorsomért, fizetni fog.



This was my magical story
User neve: Bogi ◭ User kora: 22 ◭ Tapasztalat: 10 év




Back to top Go down
View user profile
 

Samantha Anne Hepburn

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Alakváltók-