John Ronan Angelo

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 2 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 2 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am

Merry Christmas

Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Share | .
 

 John Ronan Angelo

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: John Ronan Angelo   Tue Feb 03, 2015 12:30 am

Elfogadva!
Whispers of the Night
Kedves John, először is üdv közöttünk és remém jól fogod magadat érezni köreinkben. cuki
A pb választásod pedig egyszerűen fantasztikus lett! 14 A jellemzésedet elolvasva már biztos voltam abban, hogy ennél jobb pb-t nem is találhattál volna a karakterhez. Miután végeztem a jellemzéssel, még inkább kíváncsibb lettem, hogy vajon milyen történet párosulhat egy ilyen jellem mellé. cuki Azt kell mondanom, hogy ezért megérte fennmaradnom és pióca módjára lecsapnom a lapodra! izgi
Ez egyszerűen eszméletlen lett és teljesen a hatása alá kerültem. Igazán élveztem olvasni és szó szerint csak úgy faltam a szavakat, s többet és többet szerettem volna, majd amikor a végére értem, akkor egy pillanatig néztem, hogy hol is van a folytatás. cuki bújik Tényleg nem találok rá szavakat, mert ezt az et-ét mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen  briliáns lett.  14  izgi
Nagyon szépen tudsz fogalmazni és minden egyes sorával egyre inkább felkeltetted az érdeklődésemet, s tűkön ülve vártam, hogy még milyen meglepetéssekkel fogsz szolgálni. cuki Köszönöm neked ezt a lebilincselő történetet / et-ét. Élmény volt olvasni.  izgi  hugs
Nem is szeretnélek tovább feltartani, hiszen már várnak rád, így utadra is engedlek. Ne felejtsd el lefoglalni a nevedet és a pb-det, majd utána mehet is a játék! (;
Jó szórakozást kívánok!




you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 4
✤ Születésnap : 0792-01-27
✤ Regisztráció : 2015-02-02
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: John Ronan Angelo   Mon Feb 02, 2015 11:34 pm


Teljes név: John Ronan Angelo
Születési idő: 792.01.27.
Születési hely: Írország
Becenév: Nem tűri a beceneveket. Az egyetlen, mellyel valaha illették, a „Halálangyal”, gunyorosan utalva vissza nevére.
Faj: Démon
Kor: Jelenkor
Érdeklődési kör: Mi érdekelhetne a világon egyáltalán valakit, akire láncokat vet múltja és jelene egyaránt, s megszállottsága áthatja egész lényét? Két névvel leírhatnánk, de erről később úgyis szót ejtek. 1223 éves létezése alatt John borzasztóan széleskörű világismeretre tett szert, így sok tevékenység hidegen hagyja, de vannak dolgok, melyekhez akaratlanul is kötődik. Ilyenek például a magaslatok. A városban is ezeket a pontokat találja meg – nem is feltétlenül tudatosan. Épületek tetején, hidakon… mint magányos, sötét árny áll ilyenkor a horizont előtt. Ezzel szemben néha tudatosan vonja ki magát a város forgalmából, ekkor kifejezett úti céljai a magaslati erdők. Talán épp azért vonzzák ezek a helyek, mert a fényhez kötődnek; olyan pontok, ahonnan az ember-esetünkben démon - tisztán belát mindent, mely körülveszi. Ez pedig magánéletére nem jellemző. Ugyanakkor a napszakok közül az éjszakát kedveli legjobban, démoni létét nyilván ez stimulálja a legjobban, képességei is fokozódnak. Ebből is kitűnik személyisége kettőssége, mindig félúton megragadva. Ezen túl, kevés dolog van, ami leköti. Bár, a manipulációt nevezhetjük érdeklődésnek. Szereti, ha rend van körülötte ( ez  a lelki békéjén túl minden másra teljesül is) és ezt válogatott módszerekkel mindig el is éri. Viszonylag gyakran gyújt rá – nem a hatása miatt, hiszen akár az ember alkotta drogok, a cigaretta sem károsítja szerveit, inkább, mert a bár környékén töltött napokon szokásává vált; afféle tartozék inkább, mintsem hobbi. Szereti a magányt, már amennyire azt szeretni lehet, de mégis, egyes napokon elméje az őrület határáig kergeti kifacsart gondolataival.
Kapcsolat a családdal: Szülei már hosszú ideje nem élnek (lásd lejjebb), testvére sincs. Barátok terén, többnyire inkább érdekkapcsolatai vannak, de vannak körülötte gyakran feltűnő alakok, akikhez, ha tagadja is, de mélyen belül kötődik.
Külsőre, mint a démonok többsége, masszív, ereje teljében lévő férfi, kiépített izomzattal, mely sokak számára elrettentő lehet. Termetre is magas, szikár férfi, sokszor követik tekintetek lépteit, de a szemkontaktust kevesen merik tartani. Sötétszőkés/barnás hajtincsei kuszák, jellemző rá, hogy arcszőrzetét is hagyja megnőni olykor-olykor, de ez cseppet sem befolyásolja vonzerejét. Szemei kiviláglanak bőréből, lévén ritka, zöld színűek. Viszont, mikor a sötétség átjárja, és lelkét teljesen átadja erejének, szemei elsötétülnek, feketének hatnak. Ahogy életritmusa, úgy járása is gyors, dinamikus. Egyszóval első látásra sem az a típus, akibe bele kellene kötnöd.
Lelkileg és szellemileg már korántsem ennyire egyértelmű karakter, hiszen démon léte ellenére nem teljesen az elvárható agresszivitás hatja át, bár sokan csak ezt látják belőle. Értelemszerűen, ez csak az első szint… amin persze a többség nem hatol át. Ha mélyre tekintünk,  egy jóval komplexebb lény bontakozik ki előttünk, akinek nem ismeretlen az elsöprő szerelem sem, s pont ezért, a legmélyebb szinten nagyon is sebezhető. Nem mondhatnánk teljesen őszintének – nem arról van szó, hogy hazudna,inkább az a típus, aki elhallgatja az igazságot. Bizonyos dolgokban maga elől is. Ez egyfajta szükségszerű rossz, hiszen e nélkül is hajlamos az őrületre. Többnyire inkább cselekszik, aztán gondolkozik. Nem kedveli a kényelmet,kifejezetten szereti, ha durva környezet veszi körül, bár ez alól viszonylagos kivétel volt a Sansával töltött szakasz életében – de akkor az addig ismert önmagából is ki volt vetkőzve. Mint említettem, genetikailag hajlamos az elme betegségeire, s most, New Yorkba érkezve megszállottabb, mint valaha…
Előbb kell kiismerned őt, mint ő téged;különben felfal majd a világa.




John Ronan Angelo
"No tresspassing. Violators will be shot. Survivors will be shot again."




Több száz év. Nem furcsállná senki, ha azt mondanám, egyes gondolatok, emlékek elvesztek már az elmémből. De én emlékszem. Az első pillanattól kezdve. És emlékezni is fogok mindörökké.

Démonként a középkori Írországba születni, maga a paradicsom. A rengeteg, bűnben fetrengő lény, állandó háború, erkölcstelenség – ki vonhatna felelősségre, hogy ilyenné lettem én magam is? Bár távol álljon tőlem, hogy embereket kövessek, bárhová... a démonszülők viszont nem kifejezetten a törődésükről ismertek, a környezetem hatott hát rám. Egyszerű volt ebben az időszakban megerősödnöm, ennek oltárán feláldozható lelkekből, lényekből volt elég, még több is. Családom nem sokáig volt jelen az életemben – az anyámat születésemkor láttam utoljára, míg apám a végeláthatatlan öldöklésbe őrült bele, szintén nyoma veszett. Nem számított; nem volt szükségem rájuk. Szerettem az életet, és nem voltam olyan ostoba sem, hogy túlzásokba essek. Ekkoron szinte titkolni sem kellett kilétünket, az emberek sorozatosan gyártották ostoba kis mendemondáikat, bármit elhittek vagy tagadtak volna, könnyű dolgom volt, ahogy a társaimnak is, akikkel hosszú útjaim során összeverődtem. Persze, miután a kereszténység errefelé is gyökeret eresztett, nehezebbé vált a dolgunk, de furcsa módon más oldalról segített – még inkább a sötétség felé fordultunk, otthonunk volt ez, ahogy ma is az, rejtek, védelem, erőforrás, hatalom.
De, ahogy minden hosszú életű lénynél, nálam is felbukkant az, mely mindent megkeserít. A monoton, látszólag céltalanul hosszú élet kiöli a démonból az örömöt. Vad hajszák emberek után, gazdagság könnyen elveszíti az értéket, amint ez a gondolat megkörnyékez. Valójában, ha jobban belegondolok, ez volt az előszele mindennek,ami később történt, megalapozta azt, ami ma vagyok. Először feszülten, majd kétségbeesetten, végül eszemet vesztetten vetettem bele magamat mindenbe, ami csak kis reménnyel is kecsegtetett, hogy választ kaphatok a nagy kérdésre, értelmet az életemre. Elvadult a lelkem. Nem számított, mit teszek, hány embert ölök, végtagot tépek le vagy nővel hálok, már a sötétség sem nyújtotta azt a vad izgatottságot, melyet korábban tett. Alkohol, mámorítószer, birtokszerzés vágya, nem hatott rám semmi, éreztem az őrület szelét, akaratlanul apám képe kúszott gondolataim közé, mely még betegebb tettekre ingerelt. Testem minden porcikája égett; a gondolat megfertőzte a testem, azt a porhüvelyt, melyre mindig számíthattam. Azt hittem, elnyel a sötétség, és akkor legalább elnémul minden. Bármi, csak ne legyen saját elmémbe zárva, bármi, képes lettem volna a lelkemet is eladni, semhogy olyan végre jussak, amit olyannyira megvetettem. Legsötétebb estéim egyikén, egy társas szeánsz után estem be az aprócska, eldugott falu bárjának fakapuján. Nevetséges, de most, itt is hallom az ajtó nyikorgását. Ha a tudatom nem is, de ösztönöm már érezte, mert előzetes terveim ellenére (hogy személyes vérfürdőbe fojtom a nap végét is; ha már én elkárhozom, miért legyen másnak jobb sorba?) Csak levetettem magam az egyik vénséges vén székbe, és egy korsót kértem. Éreztem, hogy valaki néz, de ekkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget – de a lenszőke tincs lebbenését megjegyeztem.  Hirtelen törték be az ajtót, ahhoz fogható energiát azóta is csak egyszer éreztem, egészen a kocsma kőfalának lökött neki. Mint később megtudtam, az egyik lány, akit korábban aznap használtunk fel, a közeli boszorkány ivadéka volt – a társaim leölése után engem is megtalált. Ahogy a fekete vérem lecsordult homlokomról, meghökkenve pillantottam fel. Sosem történt még velem, hogy erősebbel találkoztam volna, de a boszorkány erejét nyilván valamivel, rövid idő alatt megsokszorozták, talán épp az életenergiáját áldozta fel erre a támadásra, már sosem tudom meg. Hozzám se ért, egyenesen a szívemet markolta ezzel az erővel, tudtam, hogy nincs sok hátra, talán nem is bántam volna. Ezerszer inkább ilyen halált választanék ma is, ahelyett, amilyenre most kilátásaim vannak. A nyomás hirtelen szűnt meg, de én már alig éltem, testemen tompán éreztem a horzsolásokat, ahogy végighúztak egy kemény kőpadlón, és valóban elnyelt a sötétség. Hosszú évek óta, először aludtam. Sophia mentett meg. A kocsmáros lánya. Olyan tiszta volt, hogy a sötétség egyetlen érintésétől tűnt el, nem csak a boszorkányé – a bennem fészkelő dög is.  Nem tudom, mikor szerettem belé, talán már akkor reggel. Előtte szeretetet sem ismertem, eltűnt mindaz a káosz, ami átszőtt.
Harminc évig tartott. Ötvenévesen, az arca, mint a mai nyolcvanasoké, de ez sosem érdekelt. Nem bírtam elviselni a gondolatát, hogy eltűnjön… de megtörtént. Ember volt, én démon. Vele együtt a részem jobbik felét is kitépték. Újból visszatért a régi, ismert hangulat, bár jelentős változásokkal, kevesebb gondolat, több üresség, de addigra nem csak a testem lett erősebb. Nem engedtem egyszerűen magamnak, hogy megtörjek- Sophia emlékét mocskolta volna be, ha hagyom. További életem inkább részletekre hasonlít – egy kiszakított darab innen, egy onnan. Körbeutaztam a világot, olyan ismeretekre tettem szert, mely hatalmasabbá tett engem a démonok többségénél, még a rettegett vadászok sem árthattak nekem. Élet volt, ismét, nem olyan, mint Sophiával, de nem is olyan, mint előtte.

A következő fordulópont akkor érkezett el, mikor egy estén értesültem a próféciáról, persze eleinte nem hitegettem magam – nem csak azért, mert híresen megbízhatatlan forrásból hallottam, hanem mert képtelenségnek tartottam, ráadásul az idő, míg beteljesülhet… Addigra már elhagytak az illúziók, nem kerestem értelmet a napjaimnak. De valahol mégiscsak érdekelni kezdett, nyomoztam hát utána. Mocskosul nehéz volt, ritkán adtak ki információt egy ennyire értékes hírről, rádöbbentem, szerencsés voltam akkor is, mikor először hallottam. De kapcsolatokkal, erőszakkal és főleg hatalommal mindent el lehet érni. Másodszorra váltam megszállottá, és elsőként voltam ott, mikor a lány született. Innen már könnyű volt, feltűnés nélkül követhettem bárhová. Szükségem volt rá. Akkor nem menthettem meg Sophiát, de az évszázadok elteltével rengeteg módszer állt rendelkezésemre, ha élne… ha élhetne… csak vissza kell mennem. Minden világos volt. Árnyként követtem hát őt, és pajzsként védtem, ha kellett. Szórakoztatóvá is vált a sok korcs elüldözése mellőle, mintha már ő magát is ismertem volna, pedig később döbbentem rá, mennyire nem volt ez igaz.
Lassan felnőtt, az idő pedig közeledni látszott. Elhivatottság ide vagy oda, untatott, hogy állandó megfigyelésre vagyok kárhoztatva. Ekkor jelentem meg előtte először – szinte el is felejtettem, hogyan viselkednek azok, akiknek számára ismeretlen ez az erő,szórakoztatott. Hosszú idő óta mosolyra húzódott hát a szám,  sőt, ironikusan biztosítottam őt támogatásomról, majd, újonnan jött impulzustól hajtva, eltűntem előle. Ismét meghúzódtam a háttérben, de már több szálat mozgattam, ő pedig érezte a jelenlétemet, bár azt hihette, ekkora hatással voltam rá, de akkor még csak egy ismeretlen energiával találkozott, amely bekebelezte őt is.  Néha már-már magamra emlékeztetett, sokszor kaptam rajta, ahogy a semmibe néz, de tekintete nem üres volt, ahogy az átlagnak – szinte üvöltött róla a gondolatok és túlfűtött érzelmek özöne. Először kezdett érdekelni, és megjelentem másodszorra is. Gyönyörű nő volt, én pedig nem tudtam ellenállni a kínálkozó alkalomnak, a riadt kék szemeknek,épp, hogy megízleltem. Ezután már szabályosan keresett, én pedig nem győztem magamat dicsérni – hol volt már az a férfi, aki elveszett? És ugyan elképesztően vonzó nő volt, vonzóbb, mint az összes, akivel előtte dolgom volt, Sophia mindig,minden másodpercben ott lebegett előttem. Továbbra is őérte tettem mindent, és az, amire közben vetemedtem… közjátéknak gondoltam csak. Nem volt nagy jelentősége, a vágy csak ösztön. Majdnem későn értem oda aznap. A vadászok már nagyon közel voltak, túlságosan.  Az ilyesfélék engem nem győznek le, de figyelmeztető jel volt. Elvittem hát a lányt az én világomba. A döntésem helyesnek is bizonyult, a képességei feltárulkoztak, erősebbé vált, hatalmasabbá. Igazán megismertem, és a vágyam is hamar kielégült. Nemcsak, hogy szórakoztatott, az életem részéve vált, fiatalsága ellenére csodáltam az elméjét, az életerejét, sokszor lenyűgözött, nem csak az éjjel, az ágyamban. Egymásból táplálkoztunk, nappal és éjjel – az én energiám kimeríthetetlen volt, de vigyáztam rá, hiszen fajából adódóan törékenyebb volt, mint én.  Sokfelé utaztunk, mellettem biztonságban volt, és élveztem, ahogy kivirul mellettem. Egyszer a szülőföldemre vittem el, bár ő nem tudta, hogy különleges ez a helyszín. Éjfél múlhatott, ő már aludt. Végigfuttattam az ujjaimat testén, végigsimítva a csipkét is, mely borította, melybe én öltöztettem. Ahogy az arcához értem, a haját a besütő hold lenszínűvé színezte... az ereimben megdermedt a vér, felpattantam az ágyból. Még gondolatok nélkül, csak a mellkasom szorítását éreztem, kirohantam a házból. Emlékek tömege szakadt rám. Sophia arca, szeme, haja, ölelése, mondatai, éjszakái… az én Sophiám.

Kint töltöttem az estét, és mire másnap felébredt, tudta. A szememben látta, hogy valami megváltozott, de nem kérdezett rá; talán a tekintetem árulta el azt ,hogy úgysem kapna választ. Újra feltárta kapuját a bennem rejlő sötétség. Nem értem hát hozzá, rá sem néztem, ugyanakkor nem bírtam elviselni a gondolatát, hogy más megkapja, így, miután én már nem tehettem, őriztettem. Egyfolytában megfigyelés alatt tartottam,szinte megfojtottam. Elszabadult a pokol, ebből az időszakból ugyanúgy csak részletek maradtak meg. Az órákon tartó üvöltések,meztelen testek, Sansa feltépett combja…  
És akkor elsétált. Eltűnt előlem, számomra pedig ismét eljött az őrület. A lelkem magát marcangolja, Sophia arcképe a szemem előtt lebeg. Nem fogok tudni megbocsátani magamnak, nem is célom, nem fogom őt megtagadni. De… nem vagyok képes elfelejteni Sansát, ha beleőrülök  sem. Meg fogom találni, akárhány évbe telik is. És ha megtalálom... lehet, hogy megölöm
.




This was my sinister story
User neve: Angel ◭ User kora: 20 ◭ Tapasztalat: ~6 év




[/color]
Back to top Go down
View user profile
 

John Ronan Angelo

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

 Similar topics

-
» John Green
» John Schilt
» Gerard Butler performs with John Mayer at birthday party
» John Williams 'Superman The Movie" Theme With LYRICS
» John O Groats to Lands End in a Likamobile. 2nd - 16th August

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Démonok-