Pályaudvar

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 4 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 4 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Pályaudvar

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 4
✤ Születésnap : 0792-01-27
✤ Regisztráció : 2015-02-02
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Pályaudvar   Thu Feb 12, 2015 5:08 pm

Csak néztem őt egy pár percig, nyugodtan álltam a félhomályban. Az első érzelemhullám után most vissza kellett húznom magamat a valóságba, miután még nem lehetettem biztos benne, valóban Sansa-e, esetleg egy alakváltó. Hiába súgták az érzéseim, ő az - már megtanultam, az érzékek átvernek. Abba a hitbe ringathatnak, hogy tévedhetetlen vagy, hogy mindig ott van az ösztönöd, ami majd a megfelelő útra terelget... hát persze. Mily kényelmes lenne.
Ismét rápillantottam hát. Talán csak képzeltem, de mintha vesztett volna a súlyából - beesettnek tűnt az arca,vékonyabbnak a csuklója. Ha színész is, ügyesen csinálja - gondoltam vigyorogva. Ha valódi...és hirtelen éreztem,hogy leolvad az arcomról a mosoly . Valahol vad örömöt éreztem, diadalfélét,hogy tessék! Ezt akartad,Sansa, eltűnni előlem, kivonni engem az életedből - ha fizikailag képes vagy is erre, a saját életed rabja lettél a döntésed által.
Másrészről viszont... éreztem azt is, hogy elborzadok, mert eszembe jutott,milyen volt hónapokkal ezelőtt. Ismertem azt a mosolyát, amit talán más senki.
De emlékeztettem magam arra, mi történt azóta - ha hibáztam is,de azt nem bocsátom meg neki, hogy hónapok óta erre kárhoztat. Tudja, tudnia kellett akkor is, mi lesz belőlem,ha elhagy. Ha visszajött volna hozzám... megbocsátottam volna neki. Talán. De már késő, hosszú ideje késő, és a düh lassan újra felkúszott a testemben, megfeszítve az idegeket és sejteket. Ebben a pillanatban szólalt meg a hangosbemondó, láttam, ahogy Sansa a tenyerébe hajtja finom arcát. Széles vigyorra húztam ajkaim. Ahogy elindult, úgy követtem én is, lassan, akár a halál. Lépteim zaja elveszett a forgatagéban, én pedig, ráérősen újból rágyújtottam, élvetegen fújva ki a füstöt. Majd hirtelen torpantam meg, én előbb láttam meg, tudtam, mi fog történni... mintegy lassított felvételen, ahogy Malphas nyugodtan, céltudatosan sétál, ahogy Sansa szinte ész vesztve szalad ahogy a két alak egymásnak ütközött, durva szitokszavak csúsztak ki a számból. Láttam, ahogy elkerekedik a szeme a felismerésre. Ez az egy pillanat mindent tönkretehet. Lehet ekkora szerencsém és balszerencsém egyazon napon?

Sansa ismét meggyorsította a lépteit, én pedig adtam neki pár másodpercet. Kettőt. Már valószínűleg tudta , hogy itt vagyok - ismeri a stílusom, az aurám. Arra talán nem számít, hogy most másokat leintve, egyedül megyek utána. Értelemszerűen kifinomultabbak az érzékeim, így a látásom is jóval élesebb egy emberénél. Még mindig nem változott át, de arról, ahogy felismerte a helyzetet, már megbizonyosodtam róla, Ő az.
Viszont arról ettől a ponttól fogalmam sem volt, mi volna célszerű. Nyilván egyszerűen utolérném,de talán még nem merítette ki az összes képességét. Így nem maximális tempóban futva követtem, kissé lassabban annál, de azért nem lankadhattam; hiszen ő is természetfeletti lény... méterekre voltam tőle, hátra sem nézhetett, így még nem láthatott...
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 5
✤ Születésnap : 1989-04-06
✤ Regisztráció : 2015-01-15
:
✤ Foglalkozás & hobbi : × waitress

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Pályaudvar   Tue Feb 10, 2015 11:14 am

Az idő ólom lábakon kezdett járni, magamon viszont egyfajta nyugodtságot éreztem. Nem hittem benne, hogy megtalálna, mielőtt felszállok a vonatra. Úgy éreztem nincs már mitől félnem, sőt, bíztam benne, hogy most már csak időt nyerhetek. Hetekig, talán hónapokig kutatja majd a várost mire rájön, hogy már régen elmentem. Fogalma sem lesz, melyik vonatra szálltam, vagy hogy egyáltalán vonattal mentem-e tovább innen. Senkinek nem mondtam semmit arról, hogy elmegyek és imádkoztam, hogy senkinek ne essen semmi baja miattam.
Már percenként vizslattam az órát, mikor megszólalt a hangosbemondó. Hirtelen ültem fel nyugodt állapotomból, hogy tisztán értsem amit mondanak. A pánik pedig hirtelen fogott el. Mintha John tekintetét éreztem volna már magamon, mikor a diszpécser a következő szavakat intézte: "Időjárási viszontagságok miatt a 11 órási Philadelphiai járatot töröltük. Ismétlem....". A többire nem is voltam kíváncsi. Kivettem a kabátom zsebében melegedő kezeimet és enyhén előre dőlve a tenyerembe temettem a hideg téli széltől kipirosodott arcomat. Percekig mozdulatlanul próbáltam visszatartani a sírást és legyőzni a rám nehezedő stresszt. Egyre nehezebben bírtam a menekülést. Néha már az is elég lett volna, ha egy helyben maradva megvárom, amíg John megtalál és egyszerűen odavetem magam elé, hogy végezzen velem, vagy tegyen, amit csak szeretne. Néha elkap a megbánás és a bűntudat, amiért eljöttem. Úgy éreztem egy megtört lelket hagytam cserben, akinek évekig támasza és partnere voltam. Ilyenkor tör rám a sírhatnék, ahogyan most is. De ilyenkor eszembe jut, hogy nem én hagytam őt cserben, hanem éppen fordítva. Megalázta testem és lelkem, mellette pedig nem hagyta, hogy segítsek rajta. Ahogy ezek a gondolatok egyre sűrűsödtek bennem, elkapott a düh és a harag. Ettől a haragtól tudtam tovább csinálni. Ez juttatta eszembe, hogy nem elsősorban a félelem miatt menekülök előle. Hanem, hogy ne bánthasson többé. Ne érhessen hozzám. Talán az élet nem fair, hogy ilyen sorsot szánt nekem, de egyszer majd feladja. Okosabb és ügyesebb vagyok annál, hogy elkapjon.
Felálltam a padról, hogy a pénztárnál új jegyet kérjek, lehetőleg egy olyan vonatra, ami a következő egy órában el is indul. A tél New Yorkban most csontig hatoló volt és csak reménykedni tudtam benne, hogy lesz olyan vonat, amire fel tudok majd ülni. Vállamra vetettem ismét a táskámat és elindul a pénztárak felé.
A gondolataim ismét nyugtalanok lettek, másodpercenként ezer újabb lehetőség süvített végig a már így is pattanásig feszülő idegszálaimon. Nem vizslattam a tömeget, leszegett, szégyenteljes arccal haladtam a siető emberek forgatagában. Akkor még eszembe sem jutott, hogy a sors azt akarja, hogy ma újra találkozzam a pokol legdrágább teremtményével.
Figyelmetlenségemben olyan erővel futottam bele egy ismeretlenbe, hogy a táskám leesett a vállamról. Arcom kivörösödött, talán a dühtől, talán a szégyentől, talán csak egyszerűen elsüllyedtem volna. Egy férfi kapott a táskám után... Valamiért egyáltalán nem volt gyanús, hogy baseball sapkát viselt. Hol érdekelt volna engem, hogyan védekezik a hideg ellen? Leszegett fejjel nyújtotta felém a táskát. Hatalmas sóhaj hagyta el az ajkaimat.
- Ne haragudj rám, annyira figyelm... - A férfi hirtelen vágott közbe. Mély hangja olyan ismerősen búgott, hogy a szívembe szinte elviselhetetlen fájdalommal csapott a felismerés. Még sem tudtam azonnal reagálni.
- Semmi gond Sansa. - Súgta az alak, mire szemeim kikerekedtek. Egyetlen pillanatra gyökerezett bele a vágány mellett húzódó betonba a lábam, s talán a hirtelen jött felismerés miatt súgtam a levegőbe:
- Uram isten...
Nem kellett több. A táskát hátra hagyva kezdtem el rohanni a forgatagban. Most már minden szőrszálam az égnek állt, a levegő egyszerűen belém fagyott. Lábaim ösztönösen választották a menekülés útját. Az alak, akibe belebotlottam Malphas volt, a pokol egyik hercege, földi nevén mindenki csak Mathiasként ismerte. Róla egyszerűen annyit kellett tudni, hogy ahol John megjelent, oda követte. Ebből pedig egyértelműen tudtam, hogy minden más nagy démon is itt van ma a pályaudvaron, aki valaha hűséget fogadott John-nak.
A düh, ami most már átjárta egész testem segített benne, hogy rohamtempóban legyek képes futni. Esélyem sem volt, másodpercek kérdése volt, hogy valamelyikük elkapjon. Nem hagytam meg magamnak, hogy kétségbe essek, talán van esélyem rá, hogy átváltozás nélkül is eltűnhessek a szemük elől ebben a hatalmas tömegben. A vonatok tétlensége miatt mindenki visszaindult a jegypénztárakhoz. Természetfeletti gyorsaságomnak köszönhetően könnyebben tudtam elsuhanni mellettük, mintha csak egy egyszerű ember volnék.
Egy kicsit jobban koncentrálva a körülöttem lévők energiáira, már éreztem. John démoni ereje átjárta az egész helyet. Mindenki félte őt, ha a közelben volt. Bár démoni nevét sosem árulta el nekem, biztos voltam benne, hogy ő is hercegi, ha nem királyi titulussal rendelkezik a másvilágon és hatalmas seregeket mozgat meg egyetlen parancsszóra. Soha nem is értettem miért választja egy démon ezer éven át a földi lét viszontagságait. Ezer dolog volt amit nem tudtam róla, még is úgy ragaszkodott hozzám, mintha egy féltett titkát készülnék megosztani a nagyvilággal.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 4
✤ Születésnap : 0792-01-27
✤ Regisztráció : 2015-02-02
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Pályaudvar   Mon Feb 09, 2015 10:23 pm

Emberek suhantak el mellettem - egyik sem ért hozzám. Talán ösztönösen, -de semmiképpen sem tudatosan- érezhették a jelenlétemet,félrehúzódtak mellőlem. Mint ahogy a tápláléklánc tetején trónoló ragadozókat érzik. Valamilyen szinten az is vagyok. Sőt , ebben a pillanatban csak ezek az állati ösztönök hatnak át. A vadászat heve, forralja a vért az ereimben, s ahogy ez átfut a fejemen, valóban érzem, ahogy felforrósodik a testem, és áthat az energia. Nem szerettem a tétlenséget,de muszáj időnként erre kárhoztatnom magam.Ha állandóan türelmetlen vagyok, sosem érek célba... Nemsokára szürkébe, majd sötétkékbe, és végül koromfeketébe vált majd a téli,hópöttyözte égkék, és akkor... akkor lesz csak igazán gyönyörű.

De addig még órák telhetnek el. Korábbi megegyezések alapján az embereim is itt várnak majd, a pályaudvaron, lassan megérkeznek majd,talán már itt is vannak elszórtan. Utána pedig megint elkezdődik az egész. Sikerrel járok-e most?Egy újabb kudarc... akaratlanul is morgás tört elő a torkomon. Padlóra csapna, tudom. Minden energiámat ebbe öltem bele, és ha a testemet nem is, de a  lelkemet fel fogja őrölni... ha hívhatjuk ezt léleknek. Kettéhajtottam kabátom széleit,hagytam, hadd kapjon bele a pályaudvar szele. Egy pillanatra lehunytam a szemeim, élveztem, ahogy a hűvös szellő végigtép az arcomon, mellkasomon .Megszokásból nyúltam a zsebembe, előhúzva egy régi csomagot, gyorsan gyújtottam rá, majd ráérősen, a fogaim között fújtam ki a füstöt.

Akkor láttam meg.

A cigaretta kiesett a kezemből. Tompa hangja volt, ahogy egy gyereket ejtenek földre.

Így eltűnt előlem a füst, és már tisztán láthattam. Nem a képzeletem játéka volt, megismerem ezt az alakot, a mozdulatait, ahogy egyáltalán lélegzik. Ebből a szögből nem láthatott,kivéve, ha felém fordul, ami elképzelhető, de én csak álltam ott, megdermedve.
Ha számítottam is rá, hogy hamar megtalálom... nem,sosem képzeltem, hogy ennyire hamar itt lesz előttem.
Hirtelen átfutott a fejemben minden,a  vele együtt élt percek,sosem tört rám még ilyen intenzitással,a kíntól kedvem lett volna a földre vetni magam, összezúzni a testem egy vonat alatt... fájt minden sejtem, annyira vágytam rá, hogy vele lehessek. És arra, hogy az ő testét is az enyémmel együtt morzsolja szét az , ami belülről feszít oly régóta.

Egy férfi szaladt belém most, és miközben szabadkozva rohant tovább, észhez tértem. Megráztam magam, mint aki ködös álomból próbálja visszahozni magát a valóságba.
Döntöttem. Most nem hagyom elúszni a lehetőséget. Egyedül fogok utána indulni.
Táskámból fekete kalapot cibáltam elő, majd mélyen a szemembe nyomta - így legalább nem jön rá első látásra, ki vagyok. Talán. Eldöntöttem, nem támadok rá. Követni fogom. Vicsorszerű vigyorra húzódott a szám, s öntudatlanul az ajkaimba haraptam. A vér vasas ízét éreztem a számban, ahogy szemeim egyetlen pontra fókuszáltak.

Sansa.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 5
✤ Születésnap : 1989-04-06
✤ Regisztráció : 2015-01-15
:
✤ Foglalkozás & hobbi : × waitress

Honey, keep my secrets well
PostSubject: John & Sansa   Mon Feb 09, 2015 8:02 pm

Megtalált. Annyira igyekeztem ez alkalommal, hogy ne így történjen. Még is sikerült neki. Már hetek óta éreztem, hogy a sarkamban járnak a kutyái. Nem ismertem fel őket, de a sok rám vetülő, gyanús pillantás, a még annál is gyanúsabb alakoktól éreztette velem, hogy nem vagyok biztonságban. Reméltem, hogy annak ellenére, hogy nem használom mások alakját, nem fog rám találni. Sosem voltam hívő, még is fohászkodtam, hogy lemondjon rólam. Hogy felhagyjon az üldözéssel. De tudnom kellett volna. John nem az az alak, aki győzelem nélkül feladja. Büszke démon lévén sokkal több lakozik benne, sokkal több erő. A kihívások mindig is éltették őt. Ismertem őt. Sokáig így hittem legalábbis.
Nem volt választásom. Talán napok kérdése volt, hogy New Yorkba érjen és megtaláljon. A várost kellett csak belőni. Onnan már mindig az érzékei vezették. A düh és a lángolás. John szenvedélyesebb volt bármelyik lénynél akit valaha ismertem. Úgy vadászta szenvedélye tárgyát akár egy hosszan éheztetett hiéna. Úgy szállt alá a prédára akár egy sólyom...
A pályaudvar zsúfolásig tele volt. Még nem találtam ki, merre menjek, melyik legyen a következő város, ahol majd elbújok előle. Hónapok óta nem is változtam át, amitől regenerálódnom kellett volna, de éreztem, hogy baj van. A minap megpróbáltam felvenni valaki alakját... Csúfos kudarcot vallott a próbálkozásom. Az erőmön kívül, amit természetfeletti lényként birtokoltam másom nem is maradt. Olyan gyorsan kellett elmennem, amilyen gyorsan csak tudtam. Nem nézhettem hátra, nem volt időm magyarázkodni. Csak el kellett tűnnöm, mielőtt ő ért volna utol.
A jegypénztárnál lassan haladt a sor, rajtam pedig minden körülöttem álló normális ember érezhette a feszültséget. Az érzés, mikor rohannál, menekülnél, de a hétköznapi semmiségek, mint egy fél órás sorban állás ilyenkor idegtépőek tudnak lenni. Irigyeltem a körülöttem állókat. Normális, hétköznapi, talán unalmas élet. De biztos nem kellett rohanniuk egy több mint ezer éves démon elől, aki egy perc alatt képes lenne letépni bármelyikük fejét. Na igen... Szépek a kilátásaim.
- Hova lesz kedves? - Kérdezte tőlem egy melegszívű, idősebb hölgy. Fehér haja, göndör frizurája, meleg barna szemei és lágy hangja valamelyest nyugtatólag hatottak rám. Szükségem is volt most néhány kedves szóra. A várakozástól pattanásig feszültek az idegeim.
- A legközelebbi vonat hová indul?
- Messze kedveském, Philadelphiáig meg sem áll majd.
- Arra kérek egyet. - Sóhajtottam végül. Nem tudtam mit kezdek majd ott magammal, csak a túlélés gondolata vezérelt. Ennél többet most kérni sem tudtam volna. Abban pedig biztos voltam, hogy senki sem tud segíteni rajtam, ha egyszer megtalál. De talán még nem késő meglépni.
A jegyekkel a kezemben vállamra dobtam a sporttáskámat, ami az elmúlt két évben az életemet jelentette. Itt New Yorkban egy garzonlakásban éltem az elmúlt évben, de az illatomon kívül semmilyen nyomot nem hagytam magam után. Sosem vettem felesleges tárgyakat, amiket később csak úgy is ki kellene dobni. Nem szereztem emlékeket, nem díszítettem ki a lakást fényképekkel, növényekkel, bútorokkal. Meg kellett tanultam a villa fényűzése után a lehető legegyszerűbb életet élni. Nem halmoztam fel értékeket, nem vásároltam hetente ruhákat, nem hordtam ékszereket. Mindezeket elpakolni vagy eltüntetni hosszú órák munkája lett volna. Mindenem elfért ebben a táskában. A lakásból pedig öt perc múlva úgy tűntem el, mintha az elmúlt egy évben senki sem lakott volna benne.
Volt még fél órám a vonat indulásáig, de mivel a legközelebbire kaptam jegyet, próbáltam nyugodt maradni. Most már nincs az az isten, hogy indulásig megjelenjen és elkapjon. Hirtelen elfogott a kétségbeesés. Mielőtt New Yorkba jöttem mindig a tömeget kerestem. Metróval jártam dolgozni, hogy ha megjelenik egyik pillanatról a másikra, el tudjak tűnni, valaki másnak az alakját felvéve. Így viszont esélyem sem lett volna. Hiába tűntem el a tömegben, csak ki kellett szúrnia benne. Ő pedig minden idegszálával rám koncentrál most. Azóta érzem magam halottnak, hogy megszöktem. Most pedig rajta áll, hogy ezt megcáfolja.
Fáradtan estem le egy padra a vágányom mentén. A telefonom azóta kikapcsolva tartom, hogy elkezdtem pakolni. Nem voltam benne biztos, hogy már a városban van, abban viszont teljesen, hogy már tudja, hol keressen. Hátradőlve, fejem a padnak támasztva lehunytam a szemem. A szívem a torkomban dobogott és ismét elkapott a félelem. Féltem az életem. Volt viszont valami, aminél mindennél jobban rettegtem... hogy újra látnom kell őt. A viszontlátás félelme olyan erővel kerített hatalmába, hogy mindkét kezem remegni kezdett, egészen addig, míg ökölbe nem szorítottam őket. Egy ideig a vágány felett húzódó, gyönyörű kék eget figyeltem. A bárányfelhők lomha úszása az égbolton nyugtatólag hatott rám. Lehunytam a szemeim, ökleimen a szorítás lassan lazulni kezdett. Orromon át szívtam be a friss, téli levegőt, ami annak ellenére, hogy rettentően csípte az orromat, valahol azt éreztette velem, hogy még élek. Minden egyes lélegzetvétellel azt éreztem, hogy még mindig élek.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 4
✤ Születésnap : 0792-01-27
✤ Regisztráció : 2015-02-02
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Pályaudvar   Wed Feb 04, 2015 11:27 pm

Idegtépően lassan csúszott be a szerelvény, sokan felszisszentek az éles, nyekergő hangra a hosszú út után. Körülöttem az emberek fészkelődtek, kapkodták táskáikat, a látszatot keltvén, mintha bármi igazán fontos dolguk is lenne. Akaratlanul gúnyos mosolyra húzódott a szám.

Egy zökkenéssel beálltunk a kijelölt helyre, a súlyos embertömeg özönvízszerűen zúdult le a szűk kis réseken át, beleveszve a névtelen birkák végtelen sokaságába. Menjenek. Nincs dolgom velük.

Egy perce állt már a vonat, de nem mozdultam. Egy másik város, másik fejezet...és én éppen azért választottam az utazás ezen módját, hogy legyen időm átgondolni az eddigi sikertelenségem miértjét. Két perc. Ahogy szemeim a mocskos üvegfalra szegeződtek a jobbomon, lassan összegeztem magamban az eddigieket. Soha, egyszer sem sikerült igazán elkapnom, mióta megszökött. Tehát sorra el kellett hibáznom mindegyiket, minden rohadt lehetőségem, gondoltam feldühödve, ujjaim mélyen a karfába vájtak. Persze... vannak biztató körülmények. Eddig minden egyes alkalommal amint megtaláltam, elhagyott minden gondolat; támadtam,akár egy veszett kutya. Innen persze, hogy lépéselőnyben volt. Ráadásul most a saját alakjában látták, ami könnyítené a dolgomat... de nem szabad elbíznom magam. Öt perc. Ez talán azt jelenti, biztonságban érzi magát. De nem, szépségem, nem vagy te ilyen ostoba, igaz? Érzed , érezned kell a zsigereidben, nem az a típus vagyok, aki veszít. Lehetséges viszont, hogy meggyengült. Hallottam róla, hogy az alakváltóknál létezhet egyfajta regenerálódási időszak, ha túlzottan igénybe veszik testüket... és Sansa erős, de vajon mennyire az? Hányadát láthattam én annak, amit eljátszott ennyi időn keresztül? Felzúgott a szerelvény. Nemsokára újból indítják. Harmadszor, elképzelhető... igen, teljesen elképzelhető, hogy szórakozik velem. Rengeteg alakváltó él a környéken, miért is ne kérte volna meg az egyiket, öltse fel az ő külsejét? Így kiderítheti, mennyi időmbe telik rátalálni egy ilyen hatalmas városban, és kívülről nézheti, hogyan döglök bele lassan.
Elsötétült a tekintetem, az ablaküvegen apró, de egyre terjedő repedések futottak végig. És most hallottam a kalauz ordítását, ahogy képtelenek elindítani a szerelvényt. Erre a gondolatra újból elmosolyodtam. Kellemetlen lehet patkányként élni vadállatok játékában.

Magamra vettem hát a fekete kabátot. A vonatajtó finoman reccsent, ahogy helyére löktem kiszállás után. Néha megengedhetek magamnak valami minimális szórakozást... egy ideje nem volt különösebben részem benne. Emberek suhantak el mellettem, New Yorkban nincs olyan, hogy kis forgalom. Megtorpantam, ahogy a magasan fekvő üvegablakokra tévedt a pillantásom. Az alkonyi szürkeség és a nap utolsó sugarai egyszerre világítottak át rajta. Engedélyeztem magamnak pár másodpercet tűnődni, majd alakom a forgatagba veszett.




Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Pályaudvar   

Back to top Go down
 

Pályaudvar

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Belváros :: Vasútállomás-