Forbes ház

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 4 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 4 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am

Merry Christmas

Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Share | .
 

  Forbes ház

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   Thu Dec 12, 2013 3:47 pm



Tatia & Caroline


Miért is lennék ostoba? - kérdeztem vissza, majd egy apró mosoly jelent meg az arcomon és közelebb léptem hozz.- Nekem meg lehet az ami neked soha se már. Lehet családom. - mondtam neki habozás nélkül.Tudtam, hogy vámpíroknak ez általában legnagyobb bajuk, s biztos voltam, hogy Tatia is gondolt már erre, ennyire szívtelen még ő se lehet. Figyeltem őt, s álltam minden egyes tekintetét. S ekkor még nem is gondoltam, hogy igazából amire vágyok, az már meg is történt.-
Rajtad kívül jelenleg nincs olyan aki zavarna. - mondtam még mindig mosolyogva. Persze még itt van Silas, vagyis ő valahol a tó fenekén rohadt, szóval már ő se jelent veszélyt. Elena nem akart ember lenni, én igen. Akkor azt hiszem rossz dologba próbál belekapaszkodni Tatia, mert semmiféle kavarás nincs itt. Klaus-t meg ki lehet hagyni, semmi köze ahhoz, hogy milyen is az ő és az én viszonyom.
Én nem örültem neked...- "hárpia", bár ezt már nem mondtam ki hangosan, de jó érzés volt oda gondolni. Tényleg elegem volt ebből a nőből. Fogalmam se volt, hogy melyikük a rosszabb ő vagy Katherine, de majd biztosa kiderül. Örömmel figyeltem ahogyan az ablakomhoz sétál, s már reménykedtem abban, hogy végleg el is fog tűnni. Nem akartam több időt vele tölteni, illetve mondani valóm se volt számára. Már éppen fordultam volna meg, hogy tegyem a dolgomat, amikor újból hallottam a közeledő lépteit. Komolyan nem hiszem el, hogy nem lehet lerázni. Azt hiszem 1-0 a javára. Kath már régen lelépett volna, de persze ő nem. Ő Tátai. ..
S miért is tenném ezt meg? - kérdeztem tőle kíváncsian, mert ő se gondolhatja komolyan, hogy ennyire egyszerűen erre rá tud venni, főleg azok után amit tett. Még mindig fájt a nyakam.- Szóval? - kérdeztem tőle kíváncsian és figyeltem őt mosolyogva. Az se érdekelt volna, ha újra bánt, mert azzal úgy se ér el semmit se.

▲note: Bocsánat a késésért, de most már aktívabb leszek cuki







Because there's a

                     special person
who can cheat a smile
 
       on your face.


Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 112
✤ Születésnap : 1000-03-11
✤ Regisztráció : 2013-11-10
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   Tue Dec 03, 2013 5:48 pm

Caroline & Tatia

Szinte öröm nézni, ahogy Caroline szemében megnövekszik a félelem. Érzem, hogy egyre nehezebben kap levegőt, viszont elég hamar szembeszúr egy tény, miszerint túl gyorsan kezd fulldokolni. Azonnal el is engedem őt. Nézem, ahogy levegőért kap és másra nem tudok gondolni csak arra, hogy már nem vámpír. Gyanakvásom tehát nem volt hiába való, bár azért jó lett volna, ha a gyógyírt még nem használták volna fel. Sebaj.
- Az igazság az, hogy gondoltam erre, de nem hittem rólad, hogy vagy ilyen ostoba. - Villantok meg rá egy gyúnyos mosolyt. Igaz, hogy így nem válik semmi hasznom a gyógyírből, de remekül lehet szórakozni még így is. Kíváncsi vagyok, eddig vajon hányan tudják, hogy most már Caroline vérében kering az ellenszer. Illetve kik nem tudják...
- Tudod, eredetileg úgy terveztem, hogy a gyógyír segítségével nagy port kavarok majd ebben a szűk "baráti" társaságban. De most, hogy a gyógyír benned van... at hiszem már nincs is szükség rám. Gondolom a barátaid és Niklaus megvédik majd a hátsó feledet a gonosz vámpírokkal szemben. - csacsogok. Nincs semmiféle szándékom ezzel a beszéddel, csak arra gondoltam jobb lesz, ha tudja mire kell számítania. Az biztos, hogy a gonosz hirid háziőrizetre akarja majd rávenni, ami ugye egyenlő egy szabadságvesztéssel. Aztán itt vannak még a barátai is, akik le merem fogadni, hogy mindenhová követni fogják. Hű, már szinte sajnálom.
- Hát, jó volt látni Caroline. - Fogom magam és az ablak elé sétálok. Szélesre tárom és már azon vagyok, hogy kiugrom, mikor megtorpanok. Az utolsó pillanatban jut eszembe egy nagyon fontos dolog. Nem hagyhatom, hogy bárki tudomást szerezzen az életbenmaradásomról. Caroline pedig elég nyilvánvalóan kifejezte, hogy milyen szívesen szabadulna meg tőlem, holott még nem is ismer. Mondjuk, nem is kell megismerni ahhoz, hogy bárkinek leessen, milyen gonosz vagyok.
- Caroline? - Fordulok vissza a lány felé. Ránézek, de tekintetem semmit mondó, hangnemem árulkodik arról, hogy valami fontosat akarok kérni. Még a kedvesség gondolatától is rosszul vagyok, de ismerem már ezt a lányt. Vagy is hát, eleget tudok róla ahhoz, hogy biztosan tudjam, csak így tudom őt meggyőzni a hallgatásról. - Hálás lennék érte, ha nem mondanád el Niklausnak, hogy még életben vagyok. Jó lenne, ha senki sem tudná. - Nehezen mondom ki azt, hogy: hálás. Picit még bele is akadok, de legalább sikerül kinyögnöm. Reménykedem benne, hogy nem kell erőszakhoz folyamodnom azért, hogy elhalgattassam. Viszont van egy sejtésem, hogy nem úszom meg szívességek nélkül ezt a dolgot. Elvégre ő sem hülye... miért ne használná ki, hogy gyakorlatilag bármit megtennék, csak ne beszéljen rólam.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   Tue Nov 26, 2013 11:09 pm



Tatia & Caroline


Egyáltalán nem tetszett Tatia itt léte, reméltem hogy hamar megtalálja a kifelé vezető utat, mert tényleg nem vágyta ma társaságára. Legalább is nem egy ilyen éjszaka után, hiszen még magamban helyre kellett raknom a dolgokat, hogy pontosan mit is tettem és mi lehet a következménye. Nem vártam, hogy bárki is megértse azt amit tettem, de reméltem Elena és BonBon nem fog nekem hátat fordítani. Most sajnáltam, hogy nem vagyok vámpír, akkor biztosan kitettem volna a szúrét Tatia-nak, az se érdekelt volna, ha ripityára töröm magamat, mert úgy is meggyógyultam volna, de most emberként erről szó se lehetett.
A nevetését amikor meghallottam, akkor csak megforgattam a szemeimet és próbáltam levegőnek nézni. Egy-két embernél ez beválik és lelépnek, hátha nála is működni fog. Tettem vettem a dolgaimat, majd végül sikerült teljesen felöltöznöm, de közben rá se pillantottam.
Pedig biztos vagyok abban, hogy kész örömmel megölne, de előtte kiélvezné minden egyes pillanatát. - mondtam neki habozás nélkül és mosollyal az arcomon néztem rá. Biztos voltam abban, hogy ez a kis műsora után páholyból nézném. Hirtelen átfutott az is az agyamon, hogy a hasonmások között talán nincs is normális személy. Elena is eléggé megváltozott az utóbbi időből, bár ő még egész emberi maradt és ezért hálás voltam a sorsnak.-
Pár pillanattal később éreztem a nyakamon a kezének a szorítását, majd a hátam a falnak csapódott. Hiába próbáltam higgadt maradni nem ment. Levegőre lett volna szükségem, de egyszerűen nem kaptam. Válaszolni akartam neki, de már hang se jött ki a torkomon. Éreztem, hogy nem sokáig fogom bírni és talán tényleg itt lesz a vég. Alig, hogy elengedett a földre rogytam és a torkomhoz kapok. Próbálok levegőt venni és újra erőt gyűjteni. Szúrós tekintettel nézek fel rá.
Megörültél? Meg akarsz ölni? - kérdeztem tőle dühösen, majd felálltam és elsétáltam mellet vissza az ágyamhoz.- Komolyan ennyire vak még te se lehetsz Tatia, hogy amióta beléptél ide nem esett le, hogy ember vagyok. - mondtam neki habozás nélkül, mert tényleg semmi kedvem nem volt, hogy kiálljam a kínzásait. Túlzottan is gyengének éreztem és olyan fura érzésem is volt azóta amióta eljöttem Klaus-tól.- Bennem van a gyógyír. Most, hogy tudod akár el is mehetsz. - mondtam neki és az ajtó irányába mutattam.-

▲note: remélem tetszik cuki 







Because there's a

                     special person
who can cheat a smile
 
       on your face.


Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 112
✤ Születésnap : 1000-03-11
✤ Regisztráció : 2013-11-10
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   Sun Nov 24, 2013 2:12 am

Caroline & Tatia

Kissé dühít ennek a szöszkének a viselkedése. Eleget figyeltem már őt is, hogy tudjam milyen. A baj, hogy tisztában vagyok vele, hogy mennyire idegesítő, makacs és kitartó tud lenni, de engem mégis roppant mód idegesít. Még nem volt rá példa, hogy ilyen hamar felhúzzam valamin, illetve valakin magam. Vajon mennyi az esélye annak, hogy ha még egyszer megszólal leütöm? Valószínűleg, ha továbbá is így viselkedig, képtelen leszek neki megmutatni, hogy ki is itt a főnök. Mert úgy néz ki, ő magától még nem jött rá, hogy bár eddig nem szándékoztam őt bántani, most még is azt forgatom a fejemben, hogy kicsit talán elgyepálom. De nem baj, egy kis móresre tanítástól talán meg jön majd az esze. Már, ha az teljesen el nem ment. Elvégre melyik éppeszű liba lenne olyan hülye, hogy pont Niklaus Mikaelsonba zúgjon bele? Erre inkább ne is válaszoljatok... időpocsékolás lenne. Nem tagadom eljátszottam fejben a gondolattal, hogy talán meg is ölöm, ha tovább szórakozik, elvégre mókás lenne Niklaust megint csak dühöngeni látni. Esküszöm az a legviccesebb az egészben, mikor bosszút forral és tör, meg zúz. Haha, tényleg nagyon mókás lenne ezt látni. Lehet egyszer még kiprovokálom belőle, csak a vicc kedvéért.
De most a viccet félretéve...
Van itt egy kis szöszke vámpír leányzó, aki nem igazán tudja hol a helye.
Bár Caroline kitépi magát a kezeim közül, ez nem akadályoz meg abban, hogy bármikor fájdalmat okozhassak neki, sőt! Gúnyosan nézek rá, miközben jóízűen felnevetek. Vicces, hogy pont a hasonmásimat emlegeti, mert ehhez nekem is lenne némi hozzáfűzni valóm...
Elkapom a torkát, hogy őt a falhoz szögezve nézhessek a szemeibe. Most jött el az ideje, hogy megtanulja hol a helye és, hogy velem nem ajánlatos szórakozni.
- Azt hiszem elfelejtetted, hogy én nem Katherine vagyok és, hogy egyáltalán nem félek senkitől. Még a drágalátos Niklaus sem tud megfélemlíteni. - sziszegem neki, miközben rászorítok a torkára. A szemébe nézek, látni akarom benne a félelmet, ami talán meg is jelenik benne. Hallom riadt kis szívének verését, amitől gonosz mosolyom csak kiszélesedik. - Mi a baj Caroline? Félsz, hogy itt a vége? - sutyorgom neki és csak rászorítok a torkára. Valami nem stimmel ezzel, már látom, ahogy fuldokolni kezd, s ha még próbálkozik is leszedni magáról, meg se rezdülök. Ez pedig, eléggé szánalmas.
Túl gyenge... Túl gyenge egy vámpírhoz képest. - hasít belém a gondolat. Gondolkodás nélkül  eleresztem őt, hogy a földrerogyva lélegzethez jusson és összeszedhesse magát. Csak nézem őt, próbálom felmérni mennyi az esélye annak, hogy ő talán már nem vámpír. Lehet, hogy tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy nem vette be a gyógyírt...
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   Thu Nov 14, 2013 8:34 pm



Tatia & Caroline


Gondolom sokkal jobban illik olyan személyek kezébe, mint te vagy.-  néztem rá komolyan és álltam a tekintetét. Biztosan nem olyan buta, hogy nekem merjen jönni, hiszen Kath-nak már része volt Klaus üldözésében és nem hiszem, hogy Tatia is vágyna rá. Biztos voltam abban is, ha csak egy hajam szála meggörbülne Tatia vagy Katherine miatt, akkor Klaus saját kezűleg tépni ki a szívüket, amit még magam sem tudom, hogy bánnék-e vagy nem.
Örömmel néztem Tatia zavarodottságát, mert még így emberként is megvolt az a képességem, hogy tovább színleljek. Nem volt másra szükségem, mint nyugalomra, magabiztosságra és úgy tenni, mint aki még mindig vámpír és tada még Tatiat is sikerül kijátszanom. Figyeltem ahogyan megszagolja a gyógyírt és már lemertem volna fogadni, hogy hallom ahogyan a gondolatai kattognak a fejébe, amitől még inkább magabiztosabb lettem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű dolgom lesz.
Szerinted nem elég ok az, hogy kijövök és itt talállak, mint valami tolvajt? Majd még közlöd is, hogy beteges hajlamod van másokat kifigyelni. Szerintem ezek pont elegendő indokok. - mondtam határozottan, úgy mint vámpír koromban. Soha se szerettem, ha valaki ellentmond nekem, de most még jobban meg kellett játszanom magam, ami egész könnyen ment. - Számomra nem. Mindenki azért öli egymást. Tudod, aki nem harcol az nyer a végén. - mondtam apró mosollyal, hiszen én örömmel megnézem azt ahogyan egymást ölik érte, ami nem is az igazi gyógyír, majd utána mosollyal az arcomon közölném a tényt, hogy hiába volt minden.-
Miért nem adod te meg a választ rá, ha annyira figyelsz minket? - kérdeztem tőle komoly képpel és egyáltalán nem mutattam annak jelét, hogy félnék tőle. Legbelül féltem, de megtanultam már hogyan leplezzem ezt és miként mutassam magamat magabiztosnak. Egyáltalán nem örültem a szorításának, mert majdnem felszisszentem a fájdalomtól, de tartottam magamat. Üres tekintettel néztem rá, majd kirántottam a karomat a kezei közül.- Engem ezzel nem tudsz megijeszteni. Elfelejtette, én Caroline vagyok és nem a hasonmásaid egyike. - mondtam neki határozottan, és közben reméltem, hogy végre sarkon fordul és elmegy.-


▲note: Nem lett a legjobb, bocsi. :/







Because there's a

                     special person
who can cheat a smile
 
       on your face.


Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 112
✤ Születésnap : 1000-03-11
✤ Regisztráció : 2013-11-10
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   Tue Nov 12, 2013 5:25 pm

Caroline & Tatia

Be kell vallanom, hogy ehhez a látogatáshoz sem kedvem, sem pedig különösebb gusztusom sincs. Nem szeretem fölöslegesen kockára tenni a lelepleződésem, most azonban még is csak meg kellett tennem. Kell nekem a gyógyír, nem akarom, hogy a kis szőkeségnél maradjon. Elvégre, ki tudja, hogy mihez kezdene vele? Félek, semmi - nekem kedvező - jó dolog nem származna belőle. Ezt azonban nem hagyhatom, de nem ám.  De hiába szereztem meg a fiolát, ha így sem sikerült észrevétlennek maradnom. Nem terveztem erőszakhoz folyamodni ha netán el kellene hallgattatni valakit, de jelen pillanatban nem tudom, hogy ez mennyire lenne bölcs dolog a részemről. Életben hagyni egy olyan vámpírt, akinek köze van Niklaushoz? Eléggé felelőtlen tett lenne ez tőlem. Mégis ki kell várnom a végét, nem eshetek neki a torkának csak azért, mert meglátott. Na és? Remek meggyőző képességeim vannak, az erőszak és a fenyegetés várhat egészen a végsőkig, mikor már nem látok más megoldást.
Szavai hallatán egy gúnyos mosoly telepszik az arcomra. Tetszik, hogy nem tart tőlem, s még bátran vissza is beszél. Tény, hogy nem vagyok olyan félelmetes, mint Ősi "barátaim", de azért érdemes észben tartani, hogy mégsem egy jött-ment vámpírka vagyok. Rengeteget éltem már, temérdeknyi kínnak és szenvedésnek voltam már okozója, ebben nem vagyok kezdő. Ráadásul még élvezem is, ha másokat szenvedni láthatok. Talán még is csak tartani kéne tőlem...
- Egy ilyen dolog, mint ez... - Mutatom fel a kezemben lévő üvegcsét egy féloldalas mosollyal kísérve. - nem való olyanok kezébe, mint amilyen te vagy. - csak ennyit mondok, ez a végszavam. Már épp leléptem volna, mikor egy igen furcsa érzés kerített hatalmába. Na meg, az a furcsa tény, hogy Caroline eléggé furcsán viselkedik.
Mintha kissé ideges lenne... - suhan át fejemen eme kósza gondolat. Fürkésző tekintettemmel figyelem őt, kíváncsi vagyok, hogy erre hogyan reagál.
Ennyire azért én sem vagyok ijesztő, hisz' még csak azt sem mondtam neki, hogy bántani akarom. Akkor mi ez a viselkedés? Miért érzem úgy, hogy valami nem stimmel vele? - újabb frusztráló gondolatok, amiktől én magam is kezdek egy kissé ideges lenni. Annyi kérdés, de egyikre sincs válaszom. Felettébb frusztráló tud lenni. Egy pillanatra még az is megfordul a fejemben, hogy talán ő maga vette be a gyógyírt és azért viselkedik így. Még a gyógyírt is megszagolom, aminek édeskés illata valahonnan ismerősnek tűnik számomra. Persze, ezt az ötletet azon nyomban elvetem, amint meghallom a hangját és felismerem benne azt a bátor Caroline-t, akit annyi ideje figyelek már.
- Elhiheted, hogy én sem különösebben vágyom a tiédre. Viszont azt nem veszem be, hogy csak emiatt vagy furcsa. - jelentem ki, miközben gyanakvó tekintetemet az arcán legeltetem. - Tudod eléggé érdekes, hogy átvágva anyádat feljöttem hozzád, épp lelépni készülök a gyógyírral és te még csak meg sem próbálsz megakadályozni benne. Nekem ez eléggé furcsán hangzik, neked nem? - Vágok gondolkozó képet, miközben közelebb megyek a lányhoz, szinte már fenyegető jelenség lehetek. Jelen esetben nem igazán érdekel, hogy akár én is megüthetem a bokám, ha tovább kekeckedem Niklaus babájával. Inkább az érdekel, hogy Caroline miért hagyná, hogy csak úgy elsétáljak a gyógyírrel együtt?
- Szóval ki vele Caroline, hol van az igazi gyógyír? - sziszegve teszem fel kérdésem, szemeim veszélyesen villoghatnak, ahogyan ránézek. Látok a szemében valamit, ami akár ijedség is lehetne, amit ebben az esetben tökéletesen meg is tudnék érteni. Nehogy eltudjon szaladni elkapom a karját és megszorítom, még az inak és csont ropogását is hallani vélem, amit egy ilyen "kis" mértékű szorítástól nem kellene hallanom...
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   Mon Nov 11, 2013 10:57 pm



Tatia & Caroline


Egyáltalán nem örültem annak, hogy ő itt van. Soha se tudtam róla megállapítani, hogy ő jó vagy gonosz hasonmás lenne, de valami miatt az utóbbi felé hajlottam. A köszönésére egy grimaszt vágtam, mert semmi kedvem nem volt vele barátkozni. Ott van, fogja és vigye a gyógyírt, ami persze nem az volt, de neki azt nem kell tudnia. Utáltam azt a fürkésző tekintetét amivel nézett engem, de még mindig mozdulatlanul és semmilyen arc kifejezéssel néztem vissza rá.
És ezt te milyen jogon is döntöd el? - kérdeztem tőle egy apró mosoly kíséretében, majd felvettem az ágyamról a pólómat, de semmi kedvem nem volt itt előtte felöltözni. - Amúgy meg már látom megtaláltad, akkor miért is vagy még  mindig itt? - kérdeztem tőle, mert legszívesebben kihajítottam volna a szobámból, de ezt már nem tehettem meg. Óvatosnak kell lennem, mert már nem vagyok sérthetetlen. Vigyáznom kell, de magam sem tudtam, hogy miért. Hiszen annyira fura volt megint embernek lenni. -
Már kezdtem örülni, amikor az ajtóm felé vette az irányt, mert saját magam mutattam volna neki az utat, amikor hirtelen megállt és újra elkezdett figyelni engem. ~ "Nyugalom Care, semmi értelme elárulnod magadat. Nem akarsz vele összekapni, mert semmi szükség arra, hogy minden csontod eltörjön. " ~ próbáltam saját magamat meggyőzni több-kevesebb sikerrel. Mivel láttam, hogy egy hamar nem fog elmenni, így összefontam a karomat magam előtt és a kérdő tekintetére egy ugyan olyan arckifejezéssel válaszoltam.
Talán azért, mert amikor kijövök a fürdőmből, akkor pont beléd botlok, Tatia. - mondtam neki gúnyosan, majd az ágyamhoz sétáltam.- Tudod egyáltalán nem vágyom a társaságodra. - néztem rá haláli nyugalommal és nem érdekelt semmi se. Egyszerűen nem fogom neki bevallani azt, hogy ember lettem. Nincs az az isten. - Jó az illata nem? - kérdeztem tőle egy apró mosoly keretében, miközben elkezdtem szép lassan felöltözni, hiszen az örökké valóságig se lehetek törölközőben.-  
Figyeltem a döbbent arcát, minek következtében még nagyobb lett a mosolyom. - Ahhoz képest, hogy figyelsz minket, ami szerintem ez elég beteges dolog. Jegyzem meg mellékesen. - majd úgy folytattam, mintha csak valami mesét mondanék és semmi komoly dolgot. - Ahhoz képest eléggé le vagy maradni a dolgokról. - mondom neki még mindig egy apró mosollyal. Jól tudom, hogy vissza kellene fognom magam, mert rosszabb is lehet, mint Kath, de valahogyan ez most nem megy. Egyszerűen Tatia irritál a jelenlétével. Olyan, mintha valami púp lenne a hátamon, vagy az éppen nem túl nyugodt életemben. -

▲note: *-*







Because there's a

                     special person
who can cheat a smile
 
       on your face.


Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 112
✤ Születésnap : 1000-03-11
✤ Regisztráció : 2013-11-10
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   Mon Nov 11, 2013 9:24 pm

Caroline & Tatia

El sem tudom mondani, mekkora megnyugvást jelent nekem, hogy a gyógyír már a kezemben és szinte nincs is más dolgom, mint kisétálni ebből a szobából. Persze csak, hogy ne legen ilyen egyszerű a dolgom, még a kis Caroline is felbukkant. Remek! Az azonban kellemes meglepetésként érint, hogy nem kell neki bemutatkoznom. Akkor, mér el is felejtem, hogy tüneményes mosolyokat villantgassak felé. Helyette inkább egy ravasz, féloldalas mosolyra húzódnak ajkaim és így nézek a törülközőbe bugyolált lányra.
- Helló, Caroline. - kezdem a szokásos formalitásokkal. Tekintetemmel őt fürkészem, próbálok rájönni, hogy mi változhatott meg benne, mióta utoljára láttam őt. Mármint, mióta utoljára távolról megfigyeltem őt és a többieket is. Minden ugyan olyan, egyszerűen, nem ugrik be semmilen változás. Nincs semmi szembetűnő jel, biztos valami apróság lehet.
- Hosszú a történet, de rövidre fogom. A gyógyírért jöttem, nem lehet a tied. - jelentem ki neki nyíltan. Mintha látnék a szemében egy kis meglepettséget, de nem foglalkozom vele túlságosan. Inkább megindulok felé, s hirtelen olyan, mintha közeledésemre egy kicsit megugrott volna. Bár lehet, hogy csak beképzelem magamnak, esküszöm láttam valamit. Nem stimmel vele valami és furcsa mód, most ki akarom deríteni, hogy mi az. Érdeklődve szemlélem őt és egy óvatos, kimért lépést teszek az irányába. Már csak kíváncsiságból is hegyezem a fülem, hátha hallok valami olyan dolgot, aminek nem lenne itt a helye. Ilyen például ez a feltűnően gyorsnak tűnő szívdobogás és a szuszogása, ami nyugtalanságot sugároz. Értetlenül ráncolom a szemöldököm és kérdő pillantást lövellek felé. Ez most egy furcsa helyzet, mindkettőnk számára.
- Mi történt veled Caroline? Mióta figyeltelek titeket, semmi jelét nem tanúsítottad ilyesfajta viselkedésnek. Furcsán viselkedsz, vajon miért? - inkább hangosan gondolkodom, mint sem komolyan kérdezem, de a lényeg egyre megy. Valami nem stimmel itt és furcsa érzésem van. Valami kényszer belülről, ami csak olyankor szokott megkörnyékezni, ha emberrel társalgok. De ez ugyebár lehetetlen. Hiszen, Caroline vámpír, annak kell lennie. Hacsak...
Kezembe kapom a megszerzett fiolát és tanulmányozni kezdem. Megszagolom, édeskés illata van, ráadásul nagyon ismerős. Kezdem azt hinni, hogy a gyógyírt már nem is tudom megszerezni. Ha pedig ez így van, akkor ennek a szőkeségnek itt előttem... Az nem lehet.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   Mon Nov 11, 2013 8:47 pm



Tatia & Caroline


Magam sem tudtam már, hogy mi legyen. Mondhatni most kivételesen úgy gondoltam, hogy tényleg elvesztem, hiszen tényleg nem tudtam most mi tévő legyek és kinek mit mondjak már el. Hogy mondjam meg Elenának, hogy én ittam meg a gyógyírt, majd még utána Klaussal is voltam. Nos, ami azt illeti az utolsó dolgot egyáltalán nem bántam és ezen magam is meglepődtem. Vajon tényleg igaza volt Klausnak és Elenának is, amikor azt mondták, hogy szeretem, kedvelem Klaust. Nem tudom, most egyszerűen semmit se tudok, csak nagy káosz van a fejemben.
Klaustól kiosontam, majd haza jöttem, de itt is úgy osontam, mintha betörő lennék, mert még nem álltam készen arra, hogy anyukámmal szembe nézzek. Hogy mondjam el neki, hogy újra ember lettem?! Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben és miközben próbáltam kiverni a fejemből azt a csodás érzést és éjszakát amiben részem volt, igyekeztem el a szobámba. Szerencsére sikerrel jártam. Pár pillanattal később csak úgy dobáltam le magamról a ruhákat és elindultam közben a fürdő felé. Egy jó nagy kád, habos fürdő biztosan segíteni fog. Nekem mindig mindenre van magyarázatom, de ehhez hasonlót még soha se éreztem, mint most...
A hajamat óvatosan felfogtam, majd megszabadultam az utolsó ruhadarabjaimtól is, majd élvezettel merültem el a kádnyi forró vízben. A szememet is becsuktam és próbáltam megtisztítani az elmémet. Egyszerűen csak ki akartam zárni a zajos és kicsit zűrös életemet. Egy ideig sikerrel is jártam, majd hirtelen újra megrohamoztak az emlékek, olyan volt mintha szánszándékkal csinálná ezt az elmém. Ekkor mérgemben gyorsan ki is szálltam, majd a törölközőbe csavarba léptem be a szobámba, de meglepetésemre nem voltam egyedül.
Figyeltem egy darabig a lányt, de tudtam, hogy nem Elena és nem is Katherine, de akkor vajon ki lehet?! - Tatia... - csúszott ki a számon a neve, de hamar az ajkaim elé kaptam a kezeimet, de már késő volt, hiszen meghalott. Most már nincs menekvés. Figyeltem a kezében lévő fiolát és meglepetten nyugtáztam, hogy miért érdekli őt a gyógyír. Persze az csak egyszerű vitaminos cucc volt már csak benne, de mindig is úgy gondoltam, hogy egyszer még jól jöhet ez az álca, mert nem kell mindenkinek tudnia, hogy ember vagyok újra. -
Minek köszönhetem a látogatásodat? - kérdeztem tőle higgadtan, mert ebben mindig is jó voltam. Jól tudtam szimulálni és abban is biztos voltam, hogy nem merne bántani, mert akkor Klaus-t biztosan megölné őt. -

▲note: *-*







Because there's a

                     special person
who can cheat a smile
 
       on your face.


Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 112
✤ Születésnap : 1000-03-11
✤ Regisztráció : 2013-11-10
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Forbes ház   Mon Nov 11, 2013 8:07 pm

Caroline & Tatia

Csak azért, hogy az én ördögi egómnak jót tegyek, egy gonosz kis ötlet ütött szöget a fejemben. A gyógyír az én rásegítésem nélkül is hatalmas kavarodást okozott a kis hasonmásaim, illetve az Ősi család életében. Tudom, hiszen nyomon követtem az eseményeket. Szinte árnyként jártam a nyomukban és remekül szórakoztam a sok kellemetlenségen, ami érte őket. Pechemre, ez az egész nem tartott olyan sokáig, mint ahogy azt vártam volna. A gyógyír előkerült és a kis szőke vámpírlánynál ért célba. Nem is értem miért nem gondoltam erre előbb, valamiért bíztam benne, hogy a gyógyírt mégis valaki más veszi be és nem ott köt ki, ahol. Nem tetszik, hogy így történt a dolog és lépnem kell, még mielőtt az a szőkeség megissza az elixírt. Ezért is igyekszem most épp hozzá, hátha sikerül megszereznem azt a vacakot és saját kényem, kedvem szerint felhasználni.
Hamar el is érem a célomat, már csak a bejutással akadhatnak némi gondok. Reményeim szerint a szöszi anyja is itthon lesz és nyit majd ajtót nekem. Ha nem, akkor nincs szerencsém. Minden esetre egy mély lélegzet után, becsengetek. Arcomra varázsolok egy bájos mosolyt, ahogy felbukkan egy szőke fej az ajtóban. Ez nem a vámpír leányzó, minden bizonnyal az anyukája.
- Jó estét! - köszönök neki a lehető legelbűvölőbben. Látom, hogy végignéz rajtam, mintha valami nem stimmelne neki. Oké, elhiszem, hogy gondba van a hasonmások felismerésével, de hát ők nem én vagyok és nem török az életére, úgy, mint Katherine, nem?
- Szia. - mosolyog rám kedvesen és kitárja az ajtót. - Caroline-t keresed? Fent van, gyere be. - hadarja el gyorsan az egészet. Én csak hevesen bólogatok és már be is libbenek a házba. Nem áll szándékomban senkit sem bántani, még a vámpírkát sem. Csak felkapom a gyógyírt és itt sem vagyok. Legalább is így tervezem.
- Köszönöm. - mosolygok még most is mézesmázosan, majd elindulok az emeletre. Érzem magamon a seriff pillantását, nem hiszem, hogy eltudta volna magában dönteni, hogy ki is vagyok. De én nem bánom, amíg nem próbál meg ártalmatlanítani. Szóval hamar fel is érek az emeletre, megkeresem a vámpírka szobáját és kopogok az ajtón. Aztán egyszerűen csak benyitok és próbálom a lehető legangyalibb mosolyomat magamra ölteni, ha netán odabent ücsörögne. Körbenézek a szobában, hallom, hogy a fürdőszobában folyik a víz. Kihasználva az alkalmat bemegyek a szobába és a gyógyír után kezdek kutakodni.
Ha gyógyír lennék, vajon hová bújnék? - nevetnem kell magamon és arcomra ki is ül a győzedelmi mosoly, amint kezeim közé kapom az apró fiolát, amiben véleményem szerint a gyógyír lakozik. Már épp zsebre vágnám, mikor lépteket hallok és nincs időm már elmenni sem, mert azt ajtó kinyílik és megpördülve egy szőke hajkoronás leányzót pillantok meg. Na, ő lesz az, Caroline.
Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Forbes ház   

Back to top Go down
 

Forbes ház

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

 Similar topics

-
» A Moment of Clarity
» George Clooney's biography in charitable and humanitarian acts
» Forbes Top Ten List of Directors after Nolan leaves Batman

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Különlegességek :: Rejtélyes múlt-