El sem hinnétek, hogy milyen jó életem is volt még anno. Las Vegasban születtem, ami már alapjáraton izgalmat jelent, legalábbis szerintem. Mindig mozgásban voltam, sosem volt olyan napom hogy unatkozzak. A szüleimmel éltem, mindenre megtanítottak és elmagyaráztak mindent, ami a fajunkhoz tartozik, és arról a világról amiben élünk. Mindig mondták hogy mennyire vigyázzak, és csak akkor használjam a képességemet ha már tényleg szükséges. Nagyon féltettek, ugyanis a többi Fae szinte sárgult már az irigységtől a képességünket ismerve. Amit igazából meg is értek, mert ki ne szeretne ilyen erővel rendelkezni. Szóval.. tartottam magam az igéretemhez, miszerint nagyon figyelek és vigyázok..és csak szükség esetén használom az erőmet. Ugyanis, ekkor már elrendelték az összes fajtársunknak a lemészárlását, szóval mondhatni bújkálva éltünk. Egy rossz mozdulat, és vége mindennek.. mindenki ránk pályázott. Amivel nagyon is tisztában voltam. Mint általában mindenkinek nekem is volt egy legjobb barátom, aki mindenről tudott rólam..és ez egy hatalmas hiba volt felőlem hogy megosztottam vele mindent, egytől egyig. Eleinte nem hitte el hogy én más vagyok, mert most egy emberről beszélünk. Én vittem bele a Fae-k világában, és hogy elhiggye hogy mi is vagyok sokszor használtam is rajta az erőmet. Nem félt tőlem, inkább istenített. De mint mindenki másban, úgy tűnik benne sem lehetett megbízni. Hatalmas hibát követtem el, hogy elmondtam neki mindent..mindig mondta hogy mennyire szeretne ő is a mi világunkba tartozni, és megszüntetni az emberi mivoltát. Aminek el is jött az ideje..A városban nem csak mi voltunk az egyetlen Faek, természetesen. Amiről Kyle is tudomást szerzett.. az emberi kiváncsiság nem ismer akadályokat. Pont kapóra is jött minden, mivel pont egy vámpírral hozta össze a sors. Aki megígérte neki hogy átváltoztatja, ha mindent elárul ha tud valamit. Így is tett.. mindenről beszámolt neki, teljesen eluralkodott rajta a vágy hogy vámpír lehet ő is. De volt benne annyi együttérzés hogy rólam egy szót sem szólt, csak a szüleimről. A vámpír megköszönte Kyle-nak az információt, majd pedig megtette amit kért tőle. Adott a véréből neki és már el is tűnt. Egy napot vártak. Össze szedtek annyi Faet amennyit csak tudtak, és vártak a megfelelő pillanatra. Este lett. Együtt volt az egész család, már készültünk a vacsorához , amikor berontottak a házba. A többi Fae között megláttam Kylet, akiről semmi megbánást nem tudtam leolvasni..sőt inkább még élvezte is a helyzetet. Tudtam hogy ő tehet mindenről. Elöntött a düh, és kinyújtottam előre a kezemet, majd elkezdtem irányítani őt. Ezzel elárulva magamat is..de azt hiszem mindegy volt úgyis, túl erőben voltak. Magamfelé irányítottam őt, a konyhába.
- Miért ? - Szinte már a sírás kerülgetett, hatalmasat csalódtam benne..de ő egy szót sem szólt, csak olyan idegesítően mosolygott. Nem értettem hogy lökheti félre ilyen hirtelen a sok éves barátságunkat. Az emberek komolyan rosszabbak, mint más lények.. Leültettem az asztalhoz és egy konyhakést adtam a kezébe, majd pedig elvágattam vele a saját torkát..fogalmam sem volt hogy ekkor már vámpírvér van a szervezetében, és ezzel csak szivességet tettem neki.. Az asztalon feküdt mozdulatlanul. A szüleim hátra pillantottak rám.
- Menj! Mi majd feltartjuk őket! - Suttogták,de nem akartam őket itt hagyni.. inkább halok meg velük együtt, mint hogy egyedül éljek tovább. A többiek fogalmam sincs mire vártak, ugyanis megsem mozdultak..csak bámultak ránk. Anyám parancsólóan rám nézett..és fogalmam sincs mi ütött belém, de szót fogadtam neki. A konyhából nyílt egy ajtó az udvarra és kirohantam rajta, minél messzebbre innen.
Azóta fogalmam sincs hogy mi lehet a szüleimmel, de kétlem hogy megúszták volna. Tényleg túl erőben voltak, és ennyivel még ők sem bírhattak el. Kyle-ról sincs hírem, igazából én nem is tudtam hogy vámpírvér van a szervezetében, így én abban a tudatban vagyok hogy akkor megöltem.. megöltem a legjobb barátomat. Ez egy tanulság volt a számomra, hogy senkiben nem bízhatok meg, és jobb egyedül minthogy átéljek egy ilyet még egyszer. Azóta lezártam magamban a múltat és ezeket nem szeretem újra felidézni. New Yorkba érve csatlakoztam a sötét Faekhez, ők védelmet nyújtottak felém, legalábbis míg őket " szolgálom ".  Bár én nem igazán élem bele magam, engem aztán nem érdekel hogy sötét vagy világos Fae..az én szememben ugyanaz mindkettő.