Nem értette, hogy mi van velem. Persze pontosan tudtam, hogy változnom kell és a sok rizsát is már annyiszor hallottam bevelőktől, hogy már lassan kívülről fújnám, még akkor is ha álmomból ébresztenének fel. Viszont úgy láttam, hogy ő is eléggé hasonlít rám és így talán nem lesz semmi nagy trinidráma vagy amit a velünk egy korúak szokta csinálni. Na, igen ez a másik, hogy igazából fogalmam sincsen, hogy milyen egy barát. Mit kellene mondanom, vagy tennem. Mindig mindenki azt mondja, hogy ez magadtól jön, de mi van akkor, ha magamtól csak az jön, hogy miként tartsak mindenkit távol magamtól. Így is kész csoda, hogy van olyan személy, akit beengedtem a határvonalon és nem akartam elüldözni vagyis most már nem akarom. Talán kicsit abban reménykedtem, hogy a lány meg fogja gondolni magát, de jól tudtam, hogy nem fogja, de mégis felajánlottam azt, amit. Most már nem vonhatom vissza a szavamat, szóval vagy megszívtam vagy pedig egész jó dolog fog kisülni belőle. Remélem az utóbbi. - Köszönöm.- Mondtam neki kedvesen, majd pedig belekortyoltam az innivalómban. Nem igazán lepett meg az, hogy leült, hiszen várható volt. Már csak az a kérdés, hogy a főnöke mit szólna ehhez. Persze nincs tele a helység, de akkor is. Neki dolgoznia kellene, amit szintén nem értem, hogy miért teszi, hiszen bármit meg kaphatna amit akar, de mégis pont egy ilyen dolgozik. Az első mondatára egy apró mosoly jelent meg egy kisebb nevetés kíséretében. Démon létedre figyelmeztetsz? Érdekes és talán kicsit fura is. - mondtam neki mosolyogva, de kedvesen. Nem akartam megbántai, de eléggé szokatlan dolog volt, ami az imént történt. Csöndesen elkezdtem enni a sütimet és közben hallgattam őt. Oké, nem gondoltam volna, hogy pont neki is egy pasival gyúlt meg a baja és reménykedtem abban, hogy nem ilyen téma lesz. Másrészről meg nagyon is sejtettem. Nem akartam megbántani, így csak bólintottam, majd csendesen folytattam a nassolásomat. Nem is értem, hogy minek ajánlottam fel a hallgatóságomat. Én egyáltalán nem ilyen vagyok és szerintem egy démonnak se kellene így viselkednie, ahogyan ő teszi. Azt a férfit kaphatja meg, akit csak szeretne. Miért pont utána sír. Komolyan néhány nőt tényleg nem értek, de ez van. Az is lehet, hogy én vagyok túl fura ilyen téren. Majd amikor egyre inkább kezdett bemelegedni a témába, akkor egyik pillanatban kicsúszott a villa a kezemből és döbbentem néztem rá. Beletellett egy-két pillanatba mire sikerült összekapnom magamat. Te szereted magad kínozni? - kérdeztem tőle még mindig kicsit döbbentem, majd pedig folytattam.- Miért nem mondod meg? Démon vagy és elég sok erőd van bármihez se. Ha meg nem kellesz neki, akkor miért nem keresel olyat, akinek fontos vagy? - kérdeztem tőle egyre kedvesebben. Bár nem nagyon gondolkoztam azon, amit mondok. A szavak csak úgy jöttek.- Csinos vagy és fiatalnak nézel ki. Biztosan van olyan férfi, aki szívesen a magáénak tudna. - mondtam neki egy biztató mosollyal. Soha nem voltam jó az ilyen fajta vigasztalásokban, de most igyekeztem jó lenni benne. Mit kellene tennem? Megnyugtatni vagy inkább az igazat mondani? Magam sem tudom, hiszen nem igen vannak barátaim és még soha nem kerültem ilyesmi helyzetbe. Egyszerűen csak nassolok. Semmi extra dolog. - mondtam neki egy kisebb mosoly kíséretében. AZ emberek mindig egyből azt gondolják, hogy bánatos egy lány, ha nassol. Pedig ez nem mindig igaz. Egyszerűen csak bűnözni akartam.
Kedves gesztus volt ettől a lánytól, hogy így felajánlotta hallgatóságát, így nagyon örültem, hogy végre valakinek elpanaszolhatok mindent, ezennel tényleg mindent. Nagyon nem akarok barátokat szerezni, de így belegondolva jól jönne egy, aki meghallgat. Azt hiszem ideje lenne elkezdeni a jótetteket, de nem sok kedvem van hozzá, hogy mindenkivel jó pofákat vágjak az emberekhez. Nem titkolom mennyire nem kedvelem a halandókat, azaz aki tudja mi vagyok, biztosan ismeri már az antiszociális énem. Nem is mondanám antiszociálisnak, inkább szimplán démoni gondolkodásnak. Elvégre az vagyok, így nem meglepő ez a véleményem. Gyorsan adtam oda kollégámnak a papírt, és elkezdtem a rendelést csinálni vele, mivel általában ketten dolgozunk. Nem tudom miért kell ehhez kettő munkaerő, de láttam, hogy nem nagyon csinál valamit, így ideje lenne sietni. Bár ha megtudják, hogy leülök a vendéghez csevegni, nem fognak örülni. Na mindegy, ők is eddig csak a fenekükön ültek, és bambultak előre, mint akik nincsenek is itt, csak testben. - Köszi! - mosolyogtam a nőre aki segédkezett amikor odaadta amit készített. Nem nagy kunszt ilyet megcsinálni, valójában tucatszámra csinálunk ilyeneket nap, mint nap. - Itt is van.. - tettem le elé amiket kért. - Egészségedre. - kívántam neki jó étvágyat mikor leültem elé, és nagyot sóhajtottam mielőtt belekezdek. - Biztos kíváncsi vagy rám, hogy így idehívtál, és először is, nem vállalok felelősséget semmiféle dologért. - szögeztem le az alapdolgokat, amit muszáj tudnia. Lehet feleslegesnek veszi azt, hogy emiatt hisztizek, illetve szomorkodom, de hát én nem vállalok felelősséget ezért a panaszkodásomért. - Na, az a helyzet velem, hogy van egy barátom. Az ellenkező nemből. Gondolom ebből az infóból már következtettél le dolgokat. - kezdtem a laza bevezetőm, és közben bólogattam csalódottan, hisz gondolom leesett neki a sztorim fele. - Történt köztünk régebben "valami".. - mutogattam idézőjeleket ujjaimmal a levegőben a valami szónál, és ezzel is utaltam dolgokra. - Beleszerettem, és most vele lakom egy ideje, de már megöl ez a rohadt érzés. Nem éreztem még ilyet. Megcsókoltam a legjobb barátom, és most semminek sincs értelme. - vontam meg a vállam, és bevallottam, hogy nem voltam szerelmes még, viszont most nyakig benne vagyok. Tényleg érdekes ezeket a szavakat kimondani, hiszen gondolatban sokkal vészesebbnek hangzik. - A baj ebben, hogy nem hiszem, hogy ő is ugyanígy érez, és elmondanám neki, de tudod.. Félek. - tettem már őszinte vallomást, ami nálam túl nagy teljesítmény, nem szokott példa lenni arra, hogy én százszázalékosan elmondom az igazat valakinek, főleg nem egy idegennek, aki csak kedvességből hallgat meg. - Te pedig bánatos vagy, hogy édességet eszegetsz, vagy csak megkívántad? - mosolyogva mutattam a kis sütire, amit én akkor eszek, ha nagy gondom van. Szívesen meghallgatom őt, hiszen ő is pazarolt pár percet rám életéből, és jól is esik ez a gesztus. Kezdek beilleszkedni az emberek közé, és ez megrémít, bár kicsit jobb így, hogy nem akarom leszedni minden ember fejét. Csak simán minden második emberét.
† [You must be registered and logged in to see this link.] † remélem tetszik † fogalmam sincs mennyi szó [You must be registered and logged in to see this link.]
[/color]
Lilian Raven
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 60
✤ Születésnap : 1993-04-06
✤ Regisztráció : 2014-06-01
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ⊰ I don't work
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hard Rock Cafe Sun Nov 02, 2014 11:20 pm
Nem is értem, hogy mit keresek itt, hiszen ha kiderül, hogy éppen órák helyett a városban mászkálok, akkor tuti, hogy a fejemet fogják venni. De már nem bírtam továbbra is a suliban maradni. Tudom, hogy jó ott nekem és sok mindent tanulhatok, de akkor is. Szükségem van ahhoz, hogy legalább néhány óráig normális embernek érezzem magamat és ne kelljen úgy viselkednem, mint valami örült és magának való boszorkány, akit a legtöbben elkerülnek messzire. Egyszerűen csak nem érzem azt, hogy teljes mértékben ott lenne a helyem. Kívülállónak érzem magamat és talán soha se éreztem magamat ennyire egyedül, mint most. Pontosan éreztem rajta, hogy nem ember és nem is olyan fiatal, mint amilyennek tűnik, hiszen ránézésre velem egykorúnak tűnt, pedig biztos vagyok abban, hogy jó pár száz évet megélt már. Nem vagyok éppen egy szeretet szolgálat, de na igyekszem kicsit kedvesebben viszonyulni a másikhoz. A nevelőm szerint így minden sokkal jobb lesz és könnyebb lesz nekem is az élet. Bár nem igazán értem, hogy nekem mi hasznom származhatna abból, ha egy pincérnőnek a baját meghallgatom, hiszen biztosan nem fogom még ettől ingyen megkapni azt, amit rendeltem. Türelmesen vártam, hogy felírja, amit kértem, majd pedig kedvesen beszélgetésbe elegyedtem vele. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy mindjárt varázsolok valamit, hiszen gondolhatja, hogy a mosolya árulta el őt és nem pedig a gondolataiban olvasok, de ehelyett csak mosolyogva bólintottam és kedvesen megszólaltam. Tudod én észreveszem, hiszen pontosan tudom, hogy milyen egy ilyen fajta mosoly, de ha van kedved, akkor van még szabad szék és szívesen meghallgatlak. - mondtam neki kicsit sietve és úgy jöttek a szavak. Nem igazán agyaltam rajta és ez még engem is meglepett, hogy ennyire kedves tudok lenni szinte minden erőfeszítés nélkül. Kíváncsi lettem volna, hogy mi miatt ennyire szomorú és talán hamarosan meg is fogom tudni. Rendben van. Én itt leszek, nem szaladok el sehova se. - mondtam neki még mindig mosolyogva és közben kicsit még céloztam is arra, hogy nem csak azt várom amit rendeltem, hanem őt is szívesen látom az asztalomnál, mert tényleg jó lenne végre valakivel úgy igazán beszélgetni. Hátra dőltem a székben és közben körbe pillantottam. Senki se figyelt engem, így közelebb húztam a gyertyát. Egyik pillanatban eloltottam, a másikban pedig megnyújtottam az erőmmel. Egész jó unaloműzés volt...
Követem hazafelé, út közben pedig be-besurranok lakásokba, házakba, ahol csak fájdalmat, dühöt, gonoszságot érzek, de csak röviden, nehogy szem elől téveszthessem. Mikor megérkezünk a lakásba, jó messziről megkerülöm a helyet, hogy kevésbé érezhesse a jelenlétem és elkezdek kutakodni; fiókokat nézek át, iratokat. Kiderítem, ki lakik itt, kiderítem hogy hívják jelenleg démoni testvéremet. Eleinte az emeleten a hálószobában nézek át mindent, s meg is találom a férfi néhány papírját. Cairoshell Delancy olvasom a nevét az egyiken. Körülnézek, hátha találok még valami mást, s szemet szúr a sok ciril betűs írás. Közelebbről vizsgálva veszem csak észre, hogy nem ciril, hanem görög betűk vannak előttem. Ráadásul mediterrán a pasas! Egyre nehezebb dolgom lesz! Mormolom magam elé, majd hallom, hogy valaki közelít, s gyorsan átslisszanok az ablakkereten. Kintről látom csak, hogy démontestvérem az; bejön, keres valamit, majd gyorsan kimegy; idő közben azonban levetette a táskáját valahol. Meg kéne nézzem, hogy kitaláljam a nevét, de ha kiborítanám, feltűnne, így erről lemondok. Követem egy ideig, tisztes távolságból, majd vékony hangra leszek figyelmes odakintről... ... ez egy nyávogás volt?!
Nagyon ideges voltam, és azt hittem a napom ennél nem lehet rosszabb, de aztán megjelent ez a démonrokon és kész, eldurrant az agyam teljesen. Rég volt már démoni társaságom, így teljesen beleolvadtam a halandók közé, ezért is vehettem ennyire magamra a dolgot. Nem mindennap beszéltem rokonaimmal, sőt, nem is tudom mikor utoljára. Régen, az biztos. - Köszönöm! - suttogtam halkan mikor elállt minden, és nyoma sem maradt egyszeri jelenlétének. Díjazom a szándékot miszerint csak megvédeni akar, de remélem ő is megérti, hogy elkésett. Eltűnt a lélek is, ha jól hiszem, hiszen nem érzem magam körül. Bár kitudja mennyire idős ő, így lehet csak elfedi magát. Nem érdekel, viszont most be kell zárnom. Leoltottam a lámpákat, és a kulcsokat az ujjam körül pörgettem, ráérősen sétálgattam. Kívülről minden lakatot és zárat bezártam, így már csak annyi volt hátra, hogy elinduljak haza. Próbálom most kizárni ezt a különös esetet a fejemből, bár eléggé nehéz. Hibáztam, és akármennyire akar bűntudatot kelteni, nem sikerült. Inkább bosszant a tudat, hogy olyan, mintha elárultak volna. Bárcsak inkább maradt volna a fenekén, és nem engem zaklatna. Biztos van más démon is, akit lehetne zavarni. Viszonylag közel hazaértem, pedig nem is vetettem be képességeim, szimplán csak hazasétáltam. Kicsit csalódottan vettem észre, hogy nem volt otthon senki, mert általában Cairos otthon vár már ilyenkor, de most teljesen üres volt a ház. Nem említette, hogy elmegy, így hát meglepetés volt számomra ez. Na mindegy, talán egy kis magány jobb is lesz.
† [You must be registered and logged in to see this link.] † remélem megfelel :3 † fogalmam sincs mennyi szó [You must be registered and logged in to see this link.]
Belial
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 0296-11-08
✤ Regisztráció : 2014-10-29
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : Kísértés
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hard Rock Cafe Sun Nov 02, 2014 1:32 pm
Nem, nincs értelme jobban felhúzni ennél. Ezek szerint a dolog komolyabb, mint hittem. Más módszerrel kell próbálkoznom. Fogom magam és eltűnök. Hirtelen mintha mi sem történt volna; a férfi wc-ben sötét van, a karmolás nincs ott az ajtókereten, a kávé nem ömlött ki, és a kiégett lámpa is újból ég. Mintha az egész csupán a képzelet játéka lett volna. Semmi meg se moccant, minden tökéletes nyugalmat és mozdulatlanságot sugároz. Már-már azt hihetné az ember, az egész meg se történt, mikor a bejárati ajtó halkan becsukódik, s a kilincs nyugalmi állapotba emelkedik. Tudni fogja, hogy itt jártam, azt is, hogy figyelmeztettem. Figyelni fogom továbbra is, várva a pillanatra, amikor meggyőzhetem róla, hogy meggondolja magát. Hazafelé követem, de nem adok nyomot a jelenlétemről.
Akármennyire titkolta a jelenlétét, itt volt, éreztem. Csöndben volt, valószínűleg valami horrorhoz akarja hasonlítani a látogatást, de ahogy ő is tudja, én sem most jöttem le a falvédőről, és nem is a halandók közé tartozom. Tudja nagyon jól, hogy engem nem tud megijeszteni, sem elüldözni, mégis próbálkozik. Amikor a kávészemcsék kiborulnak, együtt borult el vele az agyam is, de inkább nem mondtam semmit. Még ezt is szedhetem össze, ez remek! Aztán hirtelen szavakat olvashatok a földön, amiket azokból a szemekből rakott ki nekem. Pontosan tudtam mire értette ezeket. - Egy év! Egy rohadt évig szívtam, és most tudtál idejönni, hogy közöld mekkorát hibáztam? Ennyire telik csak? - kiabáltam a plafonnak, mert fogalmam sincs merre lehet, csak annyit, hogy egy helységben van velem. Tényleg nagyot hibáztam mikor hagytam a csökönyös érzéseket behatolni sötét és romlott lelkembe, de segíteni kell rajtam, nem pedig szemrehányásokat tenni. - Nem fogom elhagyni! Szeretem őt, nagyon sajnálom, vétkeztem, de végre van valaki, aki ott van mellettem. Nem mintha ezt elmondhatnám a testvéreimről.. - morogtam, és pontosan tudtam, hogy hallja, és érti a célzást. Komolyan, ennyi idő után csak ijesztgetni betévedt és készen is vagyunk? Nem, ez nem így van. Nem kérhetnek tőlem olyat, amit nem tehetek meg. Valóban utáljuk a halandókat egytől egyig, de vannak kivételek. Pár évszázada már ebben a testben rohadok, és szívok az élők között, de eddig tényleg nem csináltam ekkora baklövést, hogy valami emberszerűbe beleszeressek. Próbál figyelmeztetni, és értem is minden szándékát, de nem tudom meddig bírnám ki úgy, hogy kiírjam az életemből. Ha előbb szóltak volna, zokszó nélkül elmentem volna, de most szembesítem őket azzal, hogy mélységesen sajnálom, de elkésett mindenki. - Azzal, hogy most rombolsz és rendetlenséget csinálsz nem segítesz! - fogtam a fejem, mert már elegem volt, hogy ezzel próbálja felnyitni a szemem. Nekem inkább tűnik büntetésnek. Ha miatta kirúgnak, és valaha visszatérek a pokolba, simán megmondom neki a magamét. - Ha most nem haragszol, hazamennék. Igen, ahhoz, akit szeretek! - raktam hangsúlyt az utolsó mondatomra, hiszen ez is már csak enyhe célzás volt ők is mennyire elrontották a dolgokat azzal, hogy nem foglalkoztak társukkal hamarabb. Nem érdekel miket csinál itt nekem, tőlem fesse az egész falat feketére, akkor is hangulatosabb lesz itt minden. Pont a legrosszabb napomon kapott el, így remélem megérti azt, hogy nyűgös vagyok.
† [You must be registered and logged in to see this link.] † remélem megfelel :3 † fogalmam sincs mennyi szó [You must be registered and logged in to see this link.]
Belial
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 0296-11-08
✤ Regisztráció : 2014-10-29
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : Kísértés
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hard Rock Cafe Sun Nov 02, 2014 12:28 pm
Újra mozdulatlan csend áll be. Az ajtó még egy ideig leng, aztán mintha semmi sem történne. Mozgó árnyként siklok végig a fal mellett, eszközöket keresve, amikkel üzenhetnék, s végül rátalálok egy nagy kávésdobozra a pult mögött. "Remek lesz, ez jól látszik a fehér kövön!" Gondolom magamban, s már borítom is lefele. A kávészemek közé túrva lassanként betűket rajzolok közéjük, felfedve a fekete szemcsék alatt a fehér kövezetet. A szeretet hiba. Írom le, majd megvárom, míg elolvassa és elsöpröm a szemcséket, újból írva közéjük. Hiba, amit nem engedhetünk meg. Egész nap figyeltem, és éreztem rajta...elég arcot néztem már, hogy felismerjem az érzéseket, a révedező tekintetet, a rejtett mosolyt, az elvágyódó pillantást. Ugyan ügyesen leplezi, előlem nem tudja eltitkolni; én ott vagyok, mikor elfordul is, látom, mikor senki más nem figyeli. Nem tudom, ki vette el az eszét, de számomra a szerelem elfogadhatatlan és illogikus dolog volt mindig is; az emberek gyengesége, amit előnyünkre lehet fordítani, ki kell használni. Hogy egy testvérem is megfertőzze, az egyszerre felfoghatatlan és rémisztő dolog. Úgy érzem, segítenem kell rajta, és csakis valami átmeneti gyengeség okozhatja ezt nála. Bizonyára azonnal hátat fordít érzelmeinek, amint rávilágítok, milyen veszélyeket is rejtegetnek számára. Miután írtam a kávészemek közé, elrántom őket, a férfi mosdó felé húzva egy vonalat a szemcsékkel. Utána odaröppenek, és hirtelen lerántom az ajtóról a kis piktogramot, ami jelzi, hogy melyik mosdó is ez. Aztán tiszta erőből végigtépek a kilincs mellett az ajtófélfán, és átsiklok az ajtón, be a mosdóba. Bent összegyűjtöm minden sötét erőmet, felkúszok a plafonra fejjel lefele és skandálni kezdem; Hagyd el, hagyd el... Ahogy kántálok, hangom torz morajlásként halad végig a helyiségen, s mintha visszafelé hatna minden hang, túlvilági morgássá fajulva. Ledgyahledgyahledgyah! A lámpa hirtelen magától világítani és vibrálni kezd, a plafon közepére pedig mintha fekete folyadékcseppek kezdenének mindenhonnét felfutni a falakon. Igyekszem egyértelmű utalást tenni.
Hálát adok az égnek, hogy ennek a napnak is végre vége. Ezek a napok nagyon zsúfoltak, tekintve, hogy a kávézók kezdenek népszerűvé válni már a fiatalok körében is, mivel ha van egy kis kávéd papírpohárban, már minden tökéletes. Le kell fotózni, vagy ötven effektet rá, és megosztani ezeken a felesleges és bugyuta közösségi oldalakon, hogy az emberek is tudják te itt tartózkodtál. Az pedig lassan eléggé fura lesz, ha valaki nem itt időzik, hanem mondjuk fejleszti agyi képességeit, gyengébbek kedvéért tanul. Bezzeg régebben minden más volt, sokkal jobban lehetett élvezni azt, hogy démonként járkáltam a halandók között. Mint majdnem mindennap, ma is én zártam, hiszen már elszállingózott minden erre betévedő lélek, és már amúgy is záróra van, nem csoda, ha lelépnek. A kulcsokat már rutinosan magamnál tartom, úgyis a munkatársak hamarabb mennek, mint én. Én is hazamennék már, de amennyi órával többet vagyok bent, annyival több pénzzel jutalmazzák munkásságom, és mivel lassan elköltözöm Cairos-tól, kell a pénz. Már az agyára mehetek, hogy ott lakom, de ahogy eddig láttam legkevésbé zavarja a jelenlétem, sőt, inkább örül, hogy mellette vagyok. Az elmúlt időkben afféle legjobb barátokká nőttük ki magunkat, és számíthatunk egymásra. Egyszer ő is halandó volt, ezzel tisztában vagyok, de az a múlt homálya. Már ő is ugyanolyan romlott, mint én, csak nem éppen démon. Túlélem, volt már rosszabb is, bár a halandók szánalomra méltóak mind! Egy normális embert megrémítene, de engem nem mikor egy hangot hallottam magam amiből tisztán a "Több jéggel kérem!" mondat vehető volt ki. Nyugtatnám magam, hogy csak túl sokszor hallottam ezt a mondatot ma, de éreztem a sötét, negatív energiát körülöttem. Nem volt közel, mégis éreztem, így valamelyik rokon látogathat meg engem. Nincs mitől rettegnem, hiszen minden démon a másikra afféle testvérként tekintünk. Másik pillanatban pedig a neoncsövekkel szórakozott a lélek, bár abbahagyhatná a rombolást, inkább mondja miben segíthetek. Aztán rám lesz kenve, hogy a lámpát is tönkreteszem. - Berendezés marad! - kiabáltam rá a démonlélekre, azaz sejtésem és ösztönöm szerint az volt. Nem akarom, hogy miatta bajba kerüljek, így kicsit visszafoghatná magát. - Nem változtam semmit! - mondtam parancsoló hangon. Kicsit kiakadtam, mert idejönni ilyen későn nem ajánlatos. Nagyon ellenséges vagyok ilyenkor a rokonlelkekkel is, így hát eléggé rossz időközben látogatott meg. - Mit akarsz? - kérdeztem már nyugodtabban, és bár tudom, hogy épeszű választ nem fogok kapni, azért megpróbálom. Mennék már haza, de hát még itt kell maradnom. Cairos meg nem fogja tudni miért késlekedem ennyit. Na mindegy, csak azt mondom családi gondjaim voltak.
† [You must be registered and logged in to see this link.] † remélem megfelel :3 † fogalmam sincs mennyi szó [You must be registered and logged in to see this link.]
Belial
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 35
✤ Születésnap : 0296-11-08
✤ Regisztráció : 2014-10-29
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : Kísértés
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hard Rock Cafe Sat Nov 01, 2014 8:17 pm
Sötét, üres kis sikátor fekszik a Hard Rock Cafe mellett. Hosszú nap volt ez is, mint a legtöbb, s az utolsó vendégek csak 11 körül hagyták el a helyet. Azóta csak egy alakot lehetett bent mozgolódni látni. Bailey már délelőtt óta itt szolgált föl, s most végre záráshoz készülhetett. Az idő gyorsabban telt, mint szabadott volna neki, s a mozdulatok már lassabbnak hatottak a hosszú és fáradtságos nap miatt. Kint már nem járt senki, az összes törzsvendég tudta, mikor zár a kávézó, mások pedig ilyen későn nem tévedtek be. Valami furcsa volt a levegőben és ezt a vendégek is érezték. Mindenki kevesebb ideig maradt ma, mint szokott, és mégis ugyanakkor volt zárás. Mindenkinek rossz előérzetre panaszkodott; az öregek az időjárást szidták, a fiatalok az idősebbeket. Minden úgy ment, ahogy kellett mennie, de valahogy semmi se volt rendben. Most, hogy minden csöndes lett és üres, szinte minden feszült lett a kávézóban. Az üresség mintha szólni kívánt volna, mintha fel-le járkált volna az asztalok közt és visszatette volna a csészéket, visszaültette volna az embereket, játszadozva az érzékekkel, de valójában minden teljesen mozdulatlan volt. S végül, mintha csak egy végtelenségig összeszorított lufi pukkanására várna az ember, valaki megszólalt odakintről - Több jéggel kérem! Egy pillanatra minden normálisnak tűnt, de már nagyon rég nem volt az semmi. Senki nem állt a kávézó üvegajtaján túl, se az ablakoknál. Senki nem volt ott, de a hang tiszta volt és egyértelmű. Ilyenkor az ember szeret megnyugodni, hogy csak az agya játszik vele rosszindulatú játékokat, s csak pillanatnyi zűr keletkezett a túl nagy csendtől és a fáradtságtól. Ez nem az a nap volt. Ahogy a nyugalom kezdett volna visszaállni, hirtelen hangos pattanással kialudt az egyik neoncső, s társai sorra pislákoltak az egész kávézóban, de valami szakadatlanul, vagy 10-15 másodpercig. A villódzásban egy pillanatra halovány alakot lehetett látni a hang irányából tükröződni az egyik ablakon, majd hirtelen visszaállt minden a helyére. Feszült csönd ült mindenre újból. Kényelmetlen, bizonytalan csönd, amit egy újabb halk kattanás tört meg, ahogy a bejárati ajtó kilincse idegőrlő lassúsággal magától lenyomódott, szinte orkán erejű szelet és hideget beengedve. A szél fúvásában mintha apró suttogások tucatjai hangoztak volna föl, egyre érthetőbb hanggá állva össze, mintha a szél szólna - Megváltoztál...húgocskám...rád se ismerni... Ahogy a szavak elhangzottak, egyre enyhül a susmorgás, majd az ajtó nyikorogva leng lassan oda-vissza.
Régóta ebben a kávézóban dolgozom, és akármennyire kedvelem a helyet annyira mennék el innen a fenébe. Nem, a munkatársaimmal csodálatos módon nincs gondom amikor befáradnak dolgozni, de nem szeretem megjátszani magam. Nem vagyok ez a vigyorgós pincérnő, aki mindenkivel jó pofizik, és ezt sokan tudják. Egy éve lassan, hogy szerelembe estem azon az ominózus reggelen, amit senkinek sem meséltem, még maga az érintett sem tudja, hogy akkor adtam neki a szívem, és most szív nélkül élem a mindennapjaim, mert ő cseszett odaadni az övét. Kapzsi egy féreg ő, az tuti. Nem is tudom mit szeretek benne, talán azt, hogy ennyire kedves velem, holott senkivel sem az. Vele élek, így tudom miket csinál, és amikor nincs otthon és este hazaér mindig kikérdezem. Hát na.. Beindul nálam a féltékenység riasztó. Tipikus lányos dolog, bár nem vall rám, hogy bárkit is irigyeljek amiért Cairos-al volt. Azért kis mázlista, hogy kaparnám ki a szemét kiskanállal. Gyorsan felírtam a kis noteszembe a rendelést, mivel mindig le kell írnom, nehogy reklamáció legyen. Nem vagyok feledékeny, pedig sok dolgot elfelejtenék, de azért is fárasszam a kezem azzal, hogy minden egyes szót betűről betűre lejegyzeteljek, majd ha kivittem a kért dolgokat egyből dobhassam a szemetesbe. Ez olyan felesleges, mint az, hogy a kiskutyákra ruhákat adjunk. Édes istenem, szegény dög már így is majd megsül, még adjunk rá hat pulcsit, nehogy jól érezze magát. Ráadásul rózsaszínt! Eszem megáll milyen világban élünk. Régebben sokkal jobb volt. Kedvencem az '50-es évek, akkor mindenkinek olyan jó stílusa volt, igaz szerelmek voltak, és nem voltak ilyen felszínes dolgok. Imádtam.. Bár visszamehetnék oda, és ott is maradhatnék életem végeztéig. - Ennyire rossz a műmosolyom? Igazából nem, nem vagyok, de nem hinném, hogy annyira érdekelne. - vontam meg a vállam, és mosolyodtam el halványan. Kedves volt tőle, hogy megkérdezte, de szerintem csak zavarta, hogy így nézek rá. Megértem, én is kifutok a világból, ha valaki úgy néz rám, mintha egy szörnyet látna, de nem akar megbántani, ezért vigyorog, mint a tejbe tök. Visszamentem a pulthoz, és odaadtam az egyik kollégának a papírt, majd elindultam megint a lány felé. - Nemsokára hozom amit kértél, egy kis türelmet kérünk. - mosolyogtam rá már sokkal őszintébben, mint az előbb, mert tényleg, ha az ember kicsit kedves a másikkal, máris jobb kedve lesz. Nem akarom már elijeszteni ezzel az idióta mosollyal.
Nem túl gyakran szoktam kijárni mostanában az iskolából, mert pontosan tudom, hogy mennyire sok veszély lappang. A vadászok új erőre kaptak és semmi se állhat az útjukba. Kegyetlenül elkapnak minket, vallatnak, majd pedig hagynak meghalni. Nos, én boszorkány voltam, de még fiatal. Persze elég sok mindenre képes voltam már most is az erőmmel, hiszen régóta képeztem magamat, de akkor se vagyok hallhatatlan és sérthetetlen, mint mondjuk egy vámpír. Lassan sétáltam az utcákon és élveztem a nap utolsó sugarait. Hamarosan beköszönt a tél. Hideg lesz és már semmi se fog olyan pompában ragyogni, mint most a dolgok. Mintha minden szeretné kiélvezni a nap utolsó sugarait, de ezt nem is csodálom. Egy apró mosollyal az az arcomon nyitok be a régi törzs helyemre. Régen sokat jártam ide, de már hónapok óta be se tettem a lábamat. Körbe pillantottam és egy kisebb sóhaj hagyta el az ajkaimat, miközben a szokott helyemhez sétáltam. Lassan leültem és szemügyre vettem az étlapot. Bár már kívülről tudtam, hogy mi van rajta. Lassan kibújtam a kabátból, mire megállt mellettem egy fiatal lány. Éreztem rajta, hogy nem ember és talán nem is annyira fiatal, mint aminek kinéz. Figyeltem őt, majd hirtelen rájöttem, hogy kérdezett valamit. Rendeltem egy kis süteményt és forró csokit. Néha nem árt bűnözni se. Próbáltam nem mondani mást, csak a lényeget, de láttam rajta, hogy valami baj van. Hiába gondoltak kegyetlennek az emberek, de nekem is volt szívem. Sóhajtottam egy újabbat és végül megszólaltam. Jól vagy? - kérdeztem tőle óvatosan, hiszen nem akartam azt, hogy leharapja emiatt a fejemet. El is sétálhat,mert én nem fogok utána futni. Én megtette mindent. Nem ismeretem őt, de azért kedvesen és barátságosan próbáltam megtudni a dolgot. De az igazat megvallva azon se csodálkoznék, ha a képembe hazudna, pedig az arcára van írva, hogy valami baj van, de talán nem is az én dolgom. Azt se tudom, hogy miért kérdeztem meg. Nem kellett volna, de persze soha nem bírok nyugton maradni.
A mai nap már megint ugyanolyan unalmas, felesleges és átlagos, mint mindig. Kellene valami izgalom, bár ez képtelenség, amíg fel nem mondok ebben a kávézóban, ahol egész nap műmosollyal kell kiszolgálnom az arrogáns bunkókat, és még ez nem is egy elegáns étterem, csak egy kávézóhely. Ott vajon mik mehetnek.. Tűsarkúban felszolgálni? Néha még most is nehezemre megy, annyian vannak reggelente. Nagyon nyugodt hely, néha túl nyugodt, és kevés pincér van, ezért is könnyebb, mint máshol. Természetesen itt is megvan a hangulat, a harmónia, és ez néha az agyamra is megy. Így ment ez egész nap, hiszen ma délelőttös voltam, de már délután van.. Megint túlóráznom kellett, és mázlija a főnöknek, hogy fizeti is, mert ha levonja az óráimat, megvonok tőle pár testrészt. Emellett most van csúcsforgalom is, így nem annyira csodálkozom azon, amiért itt tart, és most, hogy Cairos mellett élek, tényleg kell a pénz. Aranyosan befogadt, ameddig össze nem szedek egy házra elegendőt, de most ebből az állásból maximum betudok szállni a dolgokba. Gondolom már az agyára mehetek, de ki kell bírni még minimum egy hónapig, utána megpróbálok elkotródni tőle. Mégis csak barátok vagyunk, így azért maradhatok, de nehéz lehet neki is mellettem. Megint rengetegen vannak, és a sor tart meg tart, és mi alig vagyunk hárman most, mivel ketten kivették a szabadnapot, ami igazságtalanság, mert ők is tudják, hogy a mai nap a legkeményebb. Fulladjanak a relaxációba. - Szia! Mit adhatok? - álltam egy vöröske elé akkora műmosollyal, hogy még én is elhiszem, hogy őszinte, pedig inkább fojtanék meg valakit a puszta kezeimmel. Nyögje ki ő is, aztán mehetünk mindketten utunkra. Szimpatikus ez a lány, ezért fel is bosszantott most, mert nem nagyon szeretném az arcát bámulni sokáig, különben leülök hozzá, és esetleg szóba elegyedünk, ami nem lenne a világ legjobb dolga. Nem szeretek ismerkedni, nem is szoktam. Cairos-t is egy csoda folytán ismertem meg, ámbár vele eléggé hasonló a véleményem dolgokról, így kijövünk. De viszont nem hinném, hogy ezzel akármennyire jóban is tudnék lenni.
[You must be registered and logged in to see this link.] • ne haragudj, hogy ilyen rossz, de kihoztam mindent kezdőnek, amit tudtam. reagok jobban lesznek <3 • [You must be registered and logged in to see this link.]
Ambrosia Navarro
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hard Rock Cafe Sat Jun 28, 2014 12:03 am
10. hét. Mostanra azért már minden szebb néhány fokkal. Túl vagyok a dacoláson és a vitázáson. Most a hogyan továbbon gondolkozom, és persze azon is elmerengek, mit keresek pont itt és miért szemezek a döglött marhás szendviccsel és a krumplival is. Kész végem! Megettem a negyedét ennek a hatalmas adagnak és úgy érzem kipukkadok! Az idő délutánra jár, nem tudom pontosan mennyi az idő, de a hely még nincs tele, aminek kifejezetten örülök, mert a sör szagát, még mindig nem bírom. Most még kevesen szálingóznak erre, a tányérról, a az adag mézes eperre téved a tekintetem, azt már jobb kedvvel eszem, mivel szeretem, a burgerért sosem rajongtam, de pár napja majd felfordulok egy adagért. Érdekes dolog ez a kívánósság, hogy mit meg nem akarok kóstolni, mióta felütötte a fejét?! Már egy eperturmix is lecsúszott, és egy adag citromos fagylalt is, most pedig elégedetten kávézok és szörnyülködök a magam evési szokásain, amikor nem régen jöttek elő. Edward, alakít. Rá fogom a dolgot, mivel végül is ez az ő létének a hatása és nem másé. A nevét is ízlelgetem szívesen, néhány napig kardoskodtam más nevek miatt is, de csak dacból és, hogy ne legyen egyszerű a dolog. Nem vallottam be, hogy az Edward az egyik kedvencem. Van amit szerintem nem fogok Will orrára kötni, még akkor sem, ha a világ dől össze, van elég egója így is. merengésemből néha felpillantok és szemügyre veszem az embereket, ahogy körülöttem sétálnak vagy lézengenek, a felszolgálók is unottan állnak a pultnál, én pedig egy távolabbi asztalhoz ütem le, ahonnan mindent jól láthatok. Más esetben valami nyüzsgőbb részen kerestem volna helyet, de nem csak a saját életemmel játszom, szóval, próbálok óvatosabb lenni. Eltolom a tányért magam elől, ránézni is szörnyű, de nem mondhatom, hogy nem esett jól, viszont alig várom, hogy visszazökkenjek a rendes kerékvágásomba és ne kívánjam meg az ilyen ételeket, helyette a székben dőlök hátra, kinyújtóztatom a lábaimat és a kávésbögrém veszem kézbe. Jól esik a meleg koffeines ital, erről nem vagyok hajlandó lemondani, az alkoholról simán, de a kávét már nem tudom letenni, na jó, letudnám, de nem szeretném. Könnyed nyári ruhát viselek, fehér. Tört fehér, és több légies rétegből áll, amihez egy fehér magas sarkú szandál párosul, sok pánttal, szőke hajam pedig kiengedtem, és hagytam, hogy természetesen hulljon a vállaimra és a hátamra. Kipihent és feltöltődött vagyok, aludtam egy jó, és chit is vettem magamhoz, kellemes és hasznos együtt megvolt. Közben azon gondolkozom, hogy a barátaimnak mikor és mennyit mondhatok el, elvégre előbb több kiderül a dolog, csak meddig lehet elodázni, nem akarom őket bajba keverni, de azoknak akik a legközelebb állnak hozzám, hazudni sem szeretnék, de minél kevesebbet tudnak, annál kisebb baj érheti őket, ezért is mentem bele a házba. Megvannak a maga előnyei, amiket nem tagadhatok, de nem is akarok non-stop ott lenni, viszont amit kinéztem a repertoárjából, az olyan, hogy kényelmesen tudunk találkozni, nincs szem előtt sem, így kisebb az esélye, hogy szemet szúrok valakinek, aki aztán megszorongathatna a törvény megszegése miatt.
▷MUSIC: IDE, IDE ▷ NOTE: IDE, IDE ▷ WORDS: IDE, IDE
Home 
Subject: Re: Hard Rock Cafe 
१ - १ -
