I had to say goodbye for the last time I kept my whole life in suitcase,
- Ümm… valahogy úgy, mi vagyunk a világos oldal és néha nem lehet megkülönböztetni bennünket a másik oldaltól. – Jegyzem meg halkan a poharam felett, mivel volt nekem is ebben tapasztalatom, vagy is, inkább van. Néha nem értem minek van a két külön oldal, mikor mind a két pályán ugyan úgy vannak jók és rosszak is egyaránt. Ismerek sötét faet akit kedvelek, aranyos és kedves, csak egyszerűen a másik oldalhoz tartozik, mert a fajtájával szemben vannak sztereotípiák. - Igen, nem is értem, miért nem ő az új Ash, miért ez a felfuvalkodott hólyag trónol ott… Persze, megértem, hogy nem akarta a nyakába venni az egész bagázst, de ezerszer jobb lenne, mint a mostani vezetőnk. – Nem, nem akarok sem puccsot sem pedig a mostani Ash ellen beszélni, de megvannak vele szemben az ellenérzéseim, az elődjéért sem rajongtam, de ez a mostani egyenesen taszít. Van benne valami a fickóban ami kifejezetten zavar, elkerülöm ha csak tehetem, sem a kisugárzása sem az arca nem szimpatikus, hát még a stílusa?! Nem tudom mi lesz még itt, de tartok attól, hogy a túlzott arroganciája miatt esetleg nagyobb gond is lesz itt. Bár lehet a másik oldallal másképp tárgyal, mint a saját embereivel. Tudja a rák és tartsa is meg magának, én nem kívánok elé kerülni semmivel sem. Trick-nek nagyon sokat köszönhetek, ahogyan sokan mások is, és van belőlük bőven most itt is. Tisztelem és felnézek rá, még akkor is, mikor én vagyok a magasabb. A szavára adok, mert tanított nekem elég sok mindent, amit mások nem, és amikor olyan helyzetben voltam, nem zavart el. Igazán önzetlen a kisfickó. Az italom megiszom, még én is és Bo is elgondolkozunk a magunk dolgain, nekem és gondolom neki is van mit elrendeznie magában. Én ma biztosan szórakozni akarok nem mással vacakolni, az utóbbi pár napban furán éreztem magam, és azt hiszem ideje összekaparnom saját magamat. Amire a legjobb megoldás egy ilyen hely, jó a hangulat, sok az ismerős arc akikkel nem vagyok rosszban, és a zene is jó, nem a megszokott lüktető, vonaglós hangos ricsaj, hanem igazi, táncolható és kellemes ritmust adó vidám zene, amit jó hallgatni ülve, de a parketten is az asztalok között. Kedvemre van ez a hely, kellett már a változatosság és az, hogy ne egy túlzsúfolt szinte levegőtlen klubban szórakozzak és keressek valakit, akiből meríthetek egy kis chit. Bo követ, velem együtt jön a többiek közé, amit egy széles mosollyal honorálok, most valahogy még sincsen kedvem egyedül lenni. - Sose bánd, nem igazán jelent semmit sem, hogy ennyivel vagyok több. Többet láttam a világból, mint te, de szerintem nem vesztettél vele semmit. – Vigyorgok rá. Én jobb szeretek a jelennek élni, élvezni azt, ami van abban az adott percben és nem a múlton borongani vagy a jövő miatt keseregni, én inkább a mának élek. Különösen úgy, hogy sosem lehetek abban biztos lesz-e holnap a számomra. Ha Bo hagyja, akkor mellé állok, és a kezem nyújtom neki, hogy táncoljunk együtt párban, miért is ne alapon? Succubus ő is, nem veti meg a nőket és ez most csak tánc, nem több jelen pillanatban, és ahogy elnéztem rá is ráfér egy kis szórakozás és nevetés, és nekem is kell, akkor miért is ne? Az első delikvens hamar csatlakozott hozzánk, jóképű, jól öltözött, de már eléggé el volt ázva ahhoz, hogy ne tudja követni a ritmust, amit a zene ad, Bo-ra mosolygok, és biccentek neki, hogy övé az elsőbbség, ha úgy gondolja, én még várok egy keveset, egy sötét hajú fickót néztem ki, még ül és csak figyel. Ismerem már őt, néhányszor összefutottunk már itt.
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE: Lesz jobb is ▷ WORDS: 585
- Szerintem már a fae túlnyomó többségének volt velük problémája. De hát ez van. Néha a világossal is van épp elég gond. – Véleményem szerint fölösleges lenne azon problémázni, hogy melyik oldal jobb, vagy rosszabb. Valamilyen szinten mindkettő egyforma, csak az egyikben némileg jobban befúrta magát a gonoszság és a rosszindulat. De a jó nincs meg a rossz nélkül, és a rossz sem létezik jó nélkül, olyan mint a ying és a yang, kiegészítik egymást. - Trick az örök oltalmazó. –kuncogtam fel- Ő az a személy aki mindenkit egyenrangúként kezel. Ezért is tisztelik Őt annyira, köztük én is. – Trick az a személy akiről mindenki példát vehetne. Figyelemre méltó amit másokért tesz. Szinte mindig másokra gondol, magára pedig aligha. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy Ő a legönzetlenebb személy akit ismerek, és azon kevesek közé tartozik akikre felnézek és mélységesen tisztelem őket, ami nálam eléggé nagy szó. „…aki elment az elment, ideje feledni!” Ambrosia mondatának vége egy kissé szöget ütött a fejembe. Bárcsak ilyen könnyű lenne. Pont ez az egyetlen ami nem teljesen megy nekem. Fogalmam sincs, hogy valaha is túl leszek e ezen, nem is reménykedem már. Azt sem tudom látom e még valaha, hogy érezhetem e Őt. De igyekszem nem gondolni erre, mégis valahogy mindig befúrja magát az elmémbe. Érdekes dolog szeretni, de még érdekesebb dolog viszont szeretve lenni, most leginkább erre vágyom, egy leheletnyi kis törődésre. Biztos sokan azt gondolnák rólam, hogy a világ szajhája vagyok, akit nem érdekel senki, és semmi, csak az, hogy magának örömet okozzon, pedig ez közel sem így van. Gondolatmenetemből ismét szavai térítettek észhez. Mostanában a kelleténél is többet agyalok a hülyeségeimen, lassan már talán túlzásokba is esek. De ma este nem fogom engedni, hogy bármi is befolyásoljon. Jól fogom magam érezni és kész. Viszonoztam Ambrosia mosolyát, majd a maradék italomat is lehúztam és a pultra tettem a poharamat, aztán habozás nélkül követtem Őt a ritmusra mozgó tömeg sűrűjébe. - 350.. Hozzád képest én még gyerek cipőben járok. Idén töltöm a 29-et. – Nos, hát igen. Én még mai gyártmány vagyok, de néha mégis úgy érzem mintha matuzsálem lennék és ólom cipőket aggattak volna a lábamra. De azt hiszem, hogy a fiatalságomtól elvonatkoztatva sok idősebb fae-nél mégis tapasztaltabb vagyok. Igyekeztem kizárni minden kétes gondolatot a fejemből, és átadni magam a zene kellemes ritmusosságának. El is felejtettem már, hogy milyen egy igazán jót bulizni, mostanában eléggé megállt körülöttem a levegő. Csípőmmel ritmusos mozgásba kezdtem, amihez lassan a kezeimet is kellő játékos mozgással társítottam. Nem akartam Ambrosia-t magára hagyni, elvégre ez úgymond közös „biznisz”, és hát sokkal jobb társaságban mint egyedül. Teljesen elvoltam merengve. Akkor tértem észhez amikor észrevettem, hogy egy igencsak jólszituált pasas társult hozzánk miközben össze-vissza illegette magát, lesült róla, hogy rendesen dolgozik már benne az alkohol, már csak a ködös tekintetéből is látszott. Vicces, hogy néha csak úgy tálcán kínálják magukat, ezzel jelentősen megkönnyítve a dolgunkat, bár amúgy sem kellett megerőltetnem magam ilyen téren soha.
I had to say goodbye for the last time I kept my whole life in suitcase,
- Megtudlak érteni. – Szólalok meg, ahogy végig hallgatom mondandóját. – Mind a két oldalnak megvan a pozitív és negatív oldala is, bár a sötétet annyira tökéletesen nem ismerem, de volt már afférom velük. – Na, meg van akivel most is van a soraikból, és egészen jól megvagyok vele, ameddig nem lépem át a határt vagy ki tudom magam dumálni onnan addug nincs gáz, de volt már a saját oldalamon is problémám, amikor egy csapattársam akarta kikaparni a szemeimet, csak mert a pasijából táplálkoztam, ez bárhol előfordulhat, de ami a legjobban zavar, az az, hogy amikor segítség kellett, amikor üldöztek egyedül Trick nyújtott menedéket nekem, mikor már nem tudtam tovább vonszolni a sebesült virgácsaim, és egy alkalommal egy sötét fae mentett meg, hát, lehetne erről is mesélni bőséggel. Bár ha belegondolok, az az egy már kettő, de most ebbe nem akarok belemenni. - Néha úgy érzem mintha mindenki pót-apja lenne, nem? – Vigyorodom el, és a másik succubusra nézek közben. Utána pedig a poharam az övéhez koccintom. – Úgy van ahogyan mondod, ami elmúlt az elmúlt, aki elment az elment, ideje feledni! – Aztán lehúzom a poharam tartalmának a felét, és csettintek egyet a nyelvemmel. Ezt ő is nagyon jól látja, ami mögöttünk van azon nem lehet változtatni, de ami előttünk van azt alakíthatjuk, és alakítani is kell, én nem fogok csak úgy sodródni az árral, irányítani akarom magamat abban a sodrásban és nem minden sziklának neki csapódni. - Akkor ideje a lovak közé csapni! – Ahogy lecsúszom, a poharammal a kezemben, már a halk zene ütemére megcsavarom a csípőmet, kezd hatni az alkohol amit eddig ittam, eddig semmit sem ettem, és inni is csak azt a töményet ami eddig volt a poharamban, mivel épp most ittam ki és tettem le a pultra, majd Bo-ra pillantottam, és rámosolyogtam, mindig is könnyen és gyorsan feloldódtam, szóval, most sem pirongok, vagy szégyenlősködök. Inkább hívom őt magammal, nem igen szoktam másik succubusba belefutni, jó mókának ígérkezik így éppen ezért ez az este. - Kíváncsi vagyok rád, sok mindent hallottam, és azt is, hogy erős succubus vagy fiatalságod ellenére is, én a nyáron kezdek bele a 350-be. – súgom meg neki, ha velem jött a többiek közé, akik a halk, de ritmusos zenére táncba kezdtek, itt a legtöbbször inkább ücsörögnek, de most elég sokan vannak ahhoz, hogy egy kicsivel is ritmusosabb zenére, már ne csak én akarjak táncolni. Sok mindent suttognak, és ez is szárnyra kelt, hogy nem is olyan régi születésű. Nem mintha az baj lenne, csak érdekes.
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE: Lesz jobb is ▷ WORDS: 407
Beth Dennis
I'm a succubus, I need your chi.
✤ Posztok száma : 16
✤ Születésnap : 1985-05-07
✤ Regisztráció : 2014-04-16
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ઈ szabadúszó jótevő
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Bár Sun May 04, 2014 3:47 pm
Bo & Ambrosia
Azt hiszem pont Dyson volt aki a legtöbb problémát okozta nekem. Sok alkalmi partnerem volt, de akadt egy pár hosszabb rövidebb kapcsolatom is. Mondjuk sosem tudtam magam százszázalékosan lekötelezni, ez a természetemnél fogva nem is lehetne megvalósítható. De attól még tudok szeretni, nagyon is, és ugyanúgy meglehet bántani. Dyson is azon kevés „emberek” közé tartozott akiket szerettem, és most is szeretem. Egy ideig valóban nem éreztem iránta túl sokat, de most jöttem rá arra, hogy mit is érzek igazából.. Áh, mindegy, problémás ez az egész, de egyszer majd csak megoldódik, vagy nem. - Az igazat megvallva mindkét oldalban van valami különleges, vonzó, de ugyanakkor taszító dolog is. Ezért sem tudok dönteni. Nekem tökéletes ez az állapot ami jelenleg van, és nem is nagyon tervezem, hogy a közeljövőben mégis elkötelezném magam bármelyik oldalnál is. – vontam meg a vállam, egy kisebb fintorral a szám sarkában. A világos fae-nek is vannak hülye dolgai, és a sötétnek is. Mondjuk a sötétnek talán egy kicsit több is, meg elég kétes alakok fordulnak meg arra felé, de megfelelő eszközökkel őket is kordában lehet tartani. - Hát igen. Trick már csak ilyen. – mosolyodtam el. Trick számomra olyan mintha az apám lenne. Bármikor, bármiben számíthatok rá bármilyen nagy kalamajkában is legyek, Ő ott van és segít. - Akkor erről nem is faggatlak inkább. Saját magamból kiindulva, nem jó felkavarni a régi dolgokat. Ami a múltban történt, annak ott is kell maradnia. – fújtam ki a levegőt gondterhesen. Bár azt hiszem amit az imént mondtam azt nekem sem sikerült eddig betartanom, hiszen folyamatosan a múltban történteken rágódok. Talán ténylegesen soha nem is lehet kizárni a régi dolgokat, csak valamilyen szinten el tudjuk nyomni magunkban és figyelmen kívül hagyni, de legbelül mégis ott van az a keserűség és fájdalom. Figyelemmel kísértem ahogy lecsúszik a székről, már épp kezdtem azt hinni, hogy menni akar, de a következő szavai hallatán megcáfoltam magamban a gondolatot, és egy széles vigyorra kerekedtek ajkaim. - Ha tudnád, hogy még én mennyire. – mondtam miközben én is lekászálódtam a székről. Őszintén szólva meglehetősen kíváncsi voltam, hogy ilyen téren Ambrosia, hogyan jeleskedik, de valahogy lerí róla, hogy nem fog csalódást okozni. Ezért is követtem Őt habozás nélkül a táncparkettre. Most látszik kifizetődni a dolog, hogy dugig van a Dál.
I had to say goodbye for the last time I kept my whole life in suitcase,
Félredöntöm a fejem és szélesen elmosolyodom. Na igen, a férfiak és a velük való problémák. Én is ismerek egy -két problémás esetet, nem könnyű velük, de akárhogyan is van az egész, azért nem tudom kizárni az étrendemből őket. Különösen az olyanokat nehéz, akiktől annyi és olyan chi-t tudok szerezni, ami néhány napra is elegendő. nyuh… mind egy, inkább foglalkozom Bo-val, még is csak nagy szó vele találkozni, sok érdekes dolgot hallottam már róla, és le is nyűgöz, hogy képes a két fél között tökéletesen lavírozni. Közben belekortyolok a poharamba, ami szinte világítóan kék és egy karcsú magas pohárba lett kitöltve. Az ital erős, és fae specialitást, nagyon kedvelem, és Trick erre emlékezett is, mert csak mosolyogva a szokásosat kértem. Hiányzott ez a hely, be kell vallanom. - Sok félét lehet rólad hallani, a pletykáknak nem szokásom hitelt adni, de azért meghallgatom őket, néha igaz szó is megbújik közöttük. De nos, nagy szó, hogy egy succubus lavírozik a két tábor között. te pedig eddig nagyon is jól csinálod. – Ismerem el, mert elég jól bírja a dolgot, más már lehet régen feladta volna és a könnyebb utat választja, vagy hallottam olyanokról is akik menekülnek, mert még egy eseményen sem vettek részt, ami a választással lenne kapcsolatos. - valóban, megtette, de azt hiszem nem ő lenne, ha alkalmanként nem ilyen lenne, bár egy kezemen megtudom számolni, mikor volt az, hogy ne titokzatoskodjon. – Biccentek egyet Bo irányába, majd az említett felé is, egyet, hogy utána a poharamba kortyolhassak bele. - Igen régen nem jártam már erre, a legutolsó látogatásom, hogy úgy mondjam, nem volt éppen könnyedléptű, és utána hosszú évtizedekig nem voltam a közelben, nos azt hiszem hiányzott a hely varázsa. – Könnyedén beszélek, de a részletekbe nem szeretnék belemenni. Na igen, akkor nem épp a két lábamon jöttem be, hanem hoztak de amikor elmentem, magam sétáltam ki és nem csak a helynek de a városnak is búcsút kellett intenem, de azóta a helyzet változott, az akkori ellenségem már nem él, és nyugodt szívvel térhettem ide vissza. A rosszemlékek pedig fokozatosan elhalványodtak, mint minden más ami olyan régen történhetett. Felhajtom az italomat, hogy kiszórjam a fejemből az emlékeket, mivel nem a búskomorságomról vagyok híres, majd lecsúszok a székről. - Nem tudom te, hogy vagy vele, de én éhes vagyok, és ma már ültem eleget. – vagyis, magammal hívom a táncolók közé, illetve, hogy ő is csatlakozzon hozzám, ha éhes, én biztosan keresek magamnak itt valakit, akiből kicsókolhatok némi chi-t, később majd olyat is akivel hosszabban ejtem meg a dolgot, de azt már nem itt és nem is a táncparketten teszem meg, az maradjon majd meg a zárt ajtók mögött valahol máshol.
Azt kell mondjam, hogy hiányzott már ez a hely. Annyi dolog ugrott be így hirtelen miközben körbepásztáztam a helyiséget a tekintetemmel. A közös ivászatok Kenzi-vel, azok a hatalmas bulik, és persze a Hajnal, erről is Ő ugrik be, meghalt miattam, képes volt feláldozni az életét, de aztán végül én mentettem meg. Talán ez a sors furcsa fintora lenne? Meglehet. Elég pokoli érzést kelt bennem ez a mostani helyzet, de majd valahogy csak kilábalok belőle. De nem sokáig tudtam ezen agyalni –bár nem is akartam- mivel a mellettem ülő meglehetősen csinos nő szavai zökkentettek ki a cseppet sem kellemes gondolatmenetemből. - Fogjuk rá. – fordultam felé egy halvány mosollyal az arcomon, miközben zsebre vágtam a telefonom, majd akarva akaratlanul is végigfutott a tekintetem rajta. A következő pillanatban pedig már Trick csúsztatott elénk két pohár italt, a fenébe is, mindig tudja mire van szükségem. - Teljes életnagyságban. – vigyorodtam el, majd belekortyoltam az italomba- Eltudom képzelni miket pletykálhatnak rólam. – sóhajtottam fel halkan. Elég sok minden jut vissza mostanság nekem is a fülembe. Egyesek utálnak, mások szeretnek, más szóval megoszlanak rólam a vélemények. De nem is nagyon izgat, hisz sosem lesz olyan, hogy mindenki szeret, vagy mindenki utál, a kettő csak együtt működik. - Örülök Ambrosia. – fogadom el kézfogását egy bájos mosollyal az arcomon- Bo vagyok. Bár gondolom ezzel nem mondtam újat, hiszen Trick már lelőtte a „poént”. – kortyolok bele ismét az italomba, majd a tekintetem megint Ambrosia felé irányul. - És mi szél hozott a Dál-ba? Nem láttalak még erre felé, mert ha mégis így lenne arra emlékeznék. – mondtam miközben ismét mosolyra húzódtak az ajkaim. Általában mindenkit ismerek erre felé, de ezek szerint még mindig tudnak meglepetést okozni nekem. Mondjuk ahogy eddig elnéztem Őt eléggé otthonosan mozog itt, és Trick-el is úgy beszélgettek mintha régi ismerősök lennének. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar akad társaságom. Főleg nem arra, hogy egy fajtám bélivel akadok össze, aki nem mellesleg így elsőre is ennyire szimpatikus. Bár úgy isten igazából a társasággal se lett volna problémám, mivel többnyire elég közvetlennek tartom magam, és könnyedén kerítettem volna bárkit, csak most valahogy nem volt hozzá túlzottan sok kedvem. Szóval Ambrosia jelentősen megkönnyítette a dolgomat.
Last edited by Beth Dennis on Sun May 04, 2014 3:19 pm; edited 1 time in total
Ambrosia Navarro
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Bár Sat May 03, 2014 4:00 pm
Ambrosia & Bo
I had to say goodbye for the last time I kept my whole life in suitcase,
A Dál ma tele van, nem is tudom mikor jártam itt utoljára, jó néhány évre eltűntem ebből a városból, és most olyan jól esik ide betenni a lábamat újra, úgy, hogy nem menedéket kell kérnem, hogy nem szomorúan távozom majd a helyről. Tick-nek is örülök, és néhány szót váltok vele a pultnál, mesélek neki egy kicsit arról merre jártam, és, hogy megint itt vagyok, hosszabb távra tervezem a maradásomat, ő pedig óva int, hogy vigyázzak magamra. Azt hiszem, nincs a világon még egy olyan succubus aki így vonzza a baj ahogyan én. Ebben igaza van, sajnos, ezt el kell ismernem. Még egy kínos téma szóba kerülne, de ekkor egy barna hajú igen csinos nő telepszik le mellém és köszön rá Trick-re, így felé fordítom a pillantásomat, végig mérem és megeresztek felé egy hálás mosolyt, nem szívesen feleltem volna a feltett kérdésre, amiről reményeim szerint a nő lemaradt. Van, amit nem szeretnék feszegetni többet és örülnék, ha a feledés homályába kerülne. Helyette, csak elfordulok a pulttól és a tömegen hordozom végig a tekintetemet, keresek valakit, aki táncolna ma velem, és faeként adna egy kis chi-t is számomra. - Pasi? – Kérdezek rá, ahogy a mellettem ülő előkapja a telefonját és a csalódottság kiül az arcára. Elég közvetlen típus vagyok, szívesen elegyedem másokkal szóba, különösen, hogy ez is kell ahhoz, hogy ne maradjak éhen. Közben alaposan végig mérem őt újra és amikor Trick kitesz nekünk egy -egy pohár italt, akkor meghallom a nő nevét is. - Csak nem?! A succubus, aki egyik csapatban sem játszik… Nahát! Hallottam rólad érdekes történeteket. – Most már felé fordulok, és ha elnyertem a figyelmét, megfogom a poharamat, de közben mosollyal a képemen nyújtom felé a kezem, hogy celebráljunk egy bemutatkozást. - Ambrosia, szintén zenész, ahogy szokták mondani. – Utalok arra, hogy én is succubus vagyok. Én a világos fae táborát erősítem, de nem igen tudom mi a fenének, nem segítettek rajtam amikor bajba kerültem, amikor szükségem lett volna a védelmükre, egyedül Trick adott egyszer menedéket, mikor itt estem össze a küszöbén, még jó, hogy ez a hely semleges és menedék is egyben. Megnyugtató érzés.
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE: Lesz jobb is! d ▷ WORDS: 345
Beth Dennis
I'm a succubus, I need your chi.
✤ Posztok száma : 16
✤ Születésnap : 1985-05-07
✤ Regisztráció : 2014-04-16
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ઈ szabadúszó jótevő
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Bár Sat May 03, 2014 11:37 am
Bo & Ambrosia
Az utóbbi napok semmittevésében teljesen leeresztettem, úgy éreztem magam mintha egy levetett zokni lennék, már ha ez lehetséges. Sokat gondolkodtam magamon, a kapcsolataimon, a terveimen, és az elcseszett kis életemen. Alapvetően mondjuk semmi bajom nem lenne azzal amit osztott nekem az élet, de már egy ideje ott üt be a menykő ahol nem kéne. Itt van példának Dyson, talán Ő a legjobb aki például szolgálhat jelen esetben nekem. Talán egy kisebb világ omlott bennem össze amikor kijelentette, hogy nem érzi irántam azt amit régen. Valahol fáj és nyomaszt is a dolog. De nincs mit tenni ez ellen már, nemde? És ott volt nekem Lauren is, aki voltaképpen még mindig velem lehetne, de nem, nekem ezt is elkellett cseszni. Hatalmas nagy pacsi nekem. Szánalmasnak tartom a jelenlegi állapotomat. Teljesen gyenge vagyok, akár a nyárfalevél. Muszáj újra nyeregbe pattannom és tenni azt amit tennem kell, ami éltet. Ezért is döntöttem úgy, hogy túllépve az önsanyargatáson és a siránkozáson erőt veszek magamon és a nyakamba veszem a várost, és az életet. Hisz azért élünk, hogy élvezzük. Ma pontosan ezt fogom tenni. Legalább csak egy napra is, de teljesen szeretném kikapcsolni az érzéseimet, és átadni magamat a magabiztosabb jobbik felemnek. És mi más lehetne erre a legjobb hely mint a Dál?! Az én második otthonom. Két kezemen sem tudnám megszámolni mennyi dolog köt ide. Nem bíztam semmit a véletlenre, ezért is indultam útnak egy mélyen dekoltált feszülős topp szerűségben amit feldobtam egy kis kabátkával, és egy fekete bőrnadrágban, amihez egy magassarkú csizmát társítottam, a hajamat pedig copfba fogtam. Majd magamhoz véve a táskámat, amiben fontos önvédelmi cuccok és a telefonom lapult, útnak is indultam. Útközben próbáltam nem gondolkodni semmin, csak hagyni azt, hogy teljesen átjárjon a friss szellő, a dohos lakásom után azt hiszem ez felemelő érzés számomra. De én személy szerint szeretem ezt a dohos, omladozó kis helyet, mert az enyém és Kenzi-é, a mi kis világunk, és annyi minden történt már ott velünk, más szóval sok mindent láttak már azok a rohadó falak. Nem sétáltam túlzottan sokat mire a Dál-hoz értem. Egy ambiciózus mosollyal az arcomon sétáltam be az ajtaján mintha minden tökéletes és szuper lenne, pedig közel sem az, de nem is lényeges ez most. Eléggé sokan voltak. Talán egy üres szék ha volt amit gondolkodás nélkül meg is startoltam, és levágódtam egy szőke hosszú hajú hölgyemény mellé aki Trick-el beszélgetett. Nem zavart túlzottan, hogy társalogtak ezért egy bájos mosollyal az arcomon köszöntem Trick-nek, majd úgy döntöttem, hogy meglepem magam egy pohár itallal. Amint kézhez kaptam a tömény italt már csúszott is le a torkomon. Szemeimet jó párszor legeltettem a körülöttem lévőkön, és néha-néha az ismerős arcok felé elengedtem egy baráti mosolyt, istenem, de utálok bájologni másoknak. Magam sem tudom miért, de egy hirtelen mozdulattól vezérelve előkaptam a telefonom. Talán arra számítottam, hogy lesz egy nem fogadott hívásom Tőle, vagy legalább egy üzenet, hogy „élek”…De a nagy büdös semmi. Miért is lett volna? És tessék megint ezen agyalok. Sosem lesz ennek vége? Mert időközben nem szeretnék megőrülni.
I had to say goodbye for the last time I kept my whole life in suitcase,
Kenzy ma este nincs itthon, együtt vacsoráztunk, utána ő ment a dolgára, a vacsora igazából a reggelink volt, de ez annyira nem is számít. Tudom hova megy és miért és ez egy kis mosolyt is csalt a képemre, jó szórakozást kívántam neki, majd utána hangosítottam a hifin, és bevetettem magam a fürdőszobába, az ajtót nem csuktam be. Minek, csak én vagyok itthon , a zenét pedig nem szerettem volna kirekeszteni. A Come with me ütemére, táncos léptekkel kezdtem el levenni a topom és és a kis nadrágot, amiben aludtam, terveim szerint egy forró zuhany után ruhát választok, és miután elkészültem, belevetem magam a New Yorki éjszakába, hogy egy kis chi-t vegyek magamhoz és mellé bulizzak egy jót. Nem féltem magamat egyedül is megy a dolog, amúgy is könnyen feloldódom a tömegben csak a ritmusra érezzek rá, és már minden pörög is ahogyan csak kell. A zuhany után hajat szárítottam szél borzolta frizurát készítettem magamnak. Utána jöhetett a ruha, ami egy ezüstflitteres mini darab lett, hozzá egy puha anyagú combközépig érő fekete csizmát vettem, hogy eltudjak rejteni legalább egy kést az önvédelem nevében. Mielőtt elmentem volna, azért összeszedtem a szennyest is, a pizsim, és egy fekete férfiinget is, ami csak párapja van nálam, nem tervezem visszaadni az eredeti tulajdonosnak. Amint ez is megvan és a ház egészen rendezettnek tűnik, visszalépek, még egy ezüst karperecért. A telefonom és a kulcsom megy a kis dzsekim zsebeibe, pénz nincs nálam, ugyan minek? Succubus vagyok, se munkám se pénzem, fizetni mindig más fizet helyettem. Bár most lehet szükségem les, néhány kanyira oda ahova készülök, de azt majd menetközben megszerzem, ügyes lány vagyok, feltalálom magamat és nem kell félteni, maximum futok, mint a nyúl, ha megint bajba keveredek. Azt valahogy vonzom, de nem tudom, hogyan tettem erre szert. Mindegy, igazából nem számít. Egy dolog viszont igen, nem fogok ennyit sétálni, kell egy fuvar! Rövid tanakodás után taxit rendeltem magamnak, amiért természetesen nem fizettem, mire nem jók a képességeim, igaz? A bárban a pulthoz telepedtem le, és egy adag abszintot kértem magamnak, az első adag után a levettem a dzsekim és a pultra fektettem el, majd kértem még egyet. Megvolt az okom arra, hogy ma ide jöttem és nem a Hellbe, elvégre az orromra lett koppintva, hogy ne nézzem vacsoraasztalnak a helyet. Én pedig nem akarom a tulajt magamra haragítani, tehát ideje volt másfelé is elnézelődnöm, és itt nagyon régen nem jártam. Trick-re rámosolygok és váltok vele pár szót, régen nem láttam már az öreget és kedvelem is, sosem volt velem rossz, és ha menedék kellett kaptam is, ahogy az ezerkilencszázas évek elején is, mikor nagyon csúnyán megjártam, akkor hozzá jöttem, és ő vet egy kis időre a szárnyai alá.
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE: a bit sad ▷ WORDS: 677
Régóta nem jártam itt, de nem is nagyon kötött ide semmi se, hiszen mindig is szerettem az emberek társaságát. Jobban mondva, ha elmentem "szórakozni", akkor mindig találtam egy-két finom falatot, de itt?! Erre semmi esély se volt, hiszen ide emberek nem nagyon tehetik be a lábukat. Ez a lények egyik szórakozóhelye, mondhatni egyik privát klubjuk. Most viszont újra betettem a lábamat, mert mindent tudni akartam. Szükségem volt az információkra, hiszen biztos voltam abban, hogy sok mindenről maradtam le a távollétem alatt. New York mindig is nyüzsgő város volt, ahol mindig történik valami szaftos dolog. Jobb szeretem tudni a dolgokat mielőtt bármilyen meglepetés érne. Leültem a pulthoz és rendeltem egy pohár whiskeyt, így utólag belátva egy üveggel jobb lett volna. Gyorsan lehúztam és most egy üveggel akartam éppen rendelni, amikor meghallottam egy magassarkú cipő koppanását a padlón. Behunytam a szemet és beleszimatoltam a levegőbe. Ember, nő és fiatal. Állapítottam meg az illata és többi dolog alapján, de még nem fordultam meg. Érdekelt, hogy ki ennyire merész, hogy ember létére beteszi ide a lábát. Füleltem, de nem mozdultam úgy tettem, mintha mi sem történt volna, hiszen én eleve feltűnést keltettem itt a múltam miatt, de nem nagyon adtam mások véleményére, illetve nem ismertem őket, így nem igen izgatott az, hogy bíznak-e bennem vagy nem. Amikor a lány a pulthoz sétált, akkor oldalra pillantottam és végig értem, majd egy apró mosoly jelent meg a következő jeleneten. Biztos voltam benne, hogy sok helyen kiszolgálják őt, de itt nem nagy valószínűséggel. Visszafordultam az italomhoz, amikor közvetlen mellőlem megszólalt egy fiatal női hang.- Persze, ülj le nyugodtan. - mondtam neki kedvesen, majd felé löktem egy pohárnyi Whiskeyt és rá mosolyogtam. Soha se szeretettem egy magamban inni, így gondolkozás nélkül kínáltam meg őt. Végig pillantottam a lányon, hosszú sötét haja volt és volt valami a tekintetében. Valami szokatlan, de ez tetszett benne, meg persze a bátorsága is. Lehet soha nem hallott erről a helyről és csak véletlenül tévedt ide, de akkor is úgy gondoltam, hogy bátor és vakmerő lányhoz van szerencsém.- Kenzy.- nyújtottam felé a kezemet egy mosoly kíséretében. -Te pedig? - néztem rá kérdően.
•• ฝusic: - •• ฝords: 348 ••Note: Lesz még jobb is
Yvana D. Zayne
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 29
✤ Születésnap : 1995-06-18
✤ Regisztráció : 2014-03-02
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : O ARTIST
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Bár Sun Mar 02, 2014 11:39 am
Kenzy & Yvana
i'm a young human. a young trouble-maker
A cipőm sarka koppant a padlón, mikor beléptem ebbe a bárba. Nem tudom, mi volt itt olyan hívogató, hiszen annak ellenére, hogy sok-sok éve élek már itt, egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy be kellene jönnöm ide. Nem is hiányzott ez az iszonyatosan furcsa légkör, ami megcsapta az arcomat, miután betoltam az ajtót, és végigsétáltam a kis részen, ami a bárpulthoz vezetett. Nincs hangulatom túlzottan a társasághoz. Ma szabadultam meg a legdrágább kincsemtől, a vámpír haveromtól, akinek már untam a társaságát. Sok volt belőle, és mondhatni, elveszítette a fényét az is, ahogyan a véremet szipolyozta. Nem volt benne érték. Karót érdemelt már. Az évek alatt rájöttem arra, hogy miként tartsam titokban ezeket a kis trükköket, hiszen mégis egy vámpírok lakta nyomorult városban vagyunk, ahol úgy őrzik ezt a dögfajt, mintha a világ fő faja lenne. Pedig nem így van. Bocs, még mindig belőlünk van több. És mára olyan profi szinten tudom őket eltűntetni, hogy... volt vámpír, nincs vámpír. A fickó felé kaptam a fejem, aki a pultnál állt, a túloldalon, és megszólított. Udvarias hangon, de ahogy tekintetét fixírozni kezdtem, rögvest feltűnt valami, ami nem volt olyan megszokott. A bátorság... és ez minden varázst megadott, amire szükségem volt ebben a szent pillanatban. - Üdv - biccentettem felé egy apró mosollyal a szám sarkában, majd a mennyezet felé fordítottam tekintetem, és azt is végigmértem. Érdekes... a hely minden szeglete különleges varázzsal bír. - Nem rossz kis vityilló - jegyeztem meg. Jobb szót nem találtam rá, de hát... tudom, szórakozóhelyeket nem hívnak vityillónak, de sosem voltam az a típus, aki végggondolja, hogy mit mond. - Egy pohár whisk... - kezdtem bele, de rögvest jött a kérdés, és felsóhajtottam. Személyi... jó ég, micsoda ósdi szabályok...! Ez most komoly? Ne szórakozzon már velem. Megforgattam a szemeimet, hiszen... na jó, nem vagyok még 21. Nem értem, hogy az amerikaiak miért ilyen gyenge elméjűek. Az európai országokban ez a korhatár 18-nál ér véget, és kész. Itt meg... hm, ez csak felfogás kérdése. - Szóval alkohollal nem szolgálsz ki... tudod mit? Akkor lökj ide egy pohár akármicsodát - rántottam egyet a vállamon. Az arca olyan... némiképp beképzelt volt, mert hát... a kiszolgálók mindig jó pasinak hiszik magukat. De rajta ez főképp meglátszott. Elegem van az egoista fickókból, remélem, hogy nem kell megint ennek kitennem magamat. Tekintetem tovább vándorolt a helyiségen, én pedig sóhajtottam egyet, és egy barna hajú nő felé vettem az irányt. Tetszett, bár nem úgy, ahogyan egy nő egy férfinak tetszik. Inkább a kisugárzása. Csak sajnálatos módon... az én barátkozási szokásaim némiképpen bajkeverőek. - Szabad ez a hely?
Dyson mondandója után halk sóhajjal kezdtem el én is beszélni. - Látom te nem bízol benne... Ha megismered, hidd el, hinni fogsz nekem. - Mondtam komolyan neki, jelenleg nem tudtam volna mosolyogni, vagy bármi más érzelmet kiváltani magamból. Nem ítélhetem el Dysont sem, még is csak egy Succubusról beszélünk. Ritka, hogy egy Succubus hű legyen a párjához. Nem egy monogám faj, mint mi farkasok. De ekkor eszembe jutott Dyson barátnője is. Vagy, nem tudom minek nevezzem őt. - Őszintén, te nem ugyanígy vélekednél Bóról? Mondjuk, remek alkalomkor kérdem ezt, mivel az érzéseidet elvették. - Nem is akartam választ, csak azt, hogy gondolkodjon el ezen. Attól, hogy nem érez jelenleg iránta semmit, az emlékei megmaradtak. Azt nem vehette el a Norn. Nem az emlékei voltak neki a legfontosabbak, hanem a Bo iránt érzett szerelme. Szerelme, igen. Kétlem, hogy csak egyszerűen barátként tekintett volna rá. Főleg azért is, mert tudtam ez nem igaz. Minden, ami a fajommal történik, rendkívüli, vagy fontos esemény, én arról tudok. - Áhh igen... Destiny. - Magamtól eszembe se jutott volna, már jó 300 éve, hogy utoljára láttam őt is. Még Dysonnal való találkozásom előtt ismerkedtem össze vele is. Majd a sörbe belekortyoltam, és rácsaptam Dyson vállára a kezem, és rajta is hagytam. - Nem fog kérni érte semmit. Jön nekem eggyel. Mondjuk úgy, a nagy ősi boszorkány életét mentettem meg. Elég komoly dolgokat tud csinálni, de hátul nincs szeme. - Elég nagy poén, hogy egy ilyen nagy hatalmú boszorka tartozik egy egyszerű farkasnak. Aki mondjuk elég sok mindent megélt, de ez a tényen nem változtat. Jelenleg tényleg ő a legjobb esélyünk. Mármint, ő vele sokat nem tud tenni a Norn, neki nagyobb hatalma van. Norn csak egyezségeket tud kötni. Legalábbis én így tudom. Egyezségeket, azt is mocskosul szemét módon. Az ember ajánlhat bármit, ő valószínűleg valami olyat talál ki, amire nem is gondolnánk, hogy a legfontosabb.
-Persze persze... farkas vér..-nevetek fel halkan majd ismét beleiszok a sörömbe. Volt már pár ilyen ügy, amiket eltusoltam mert a barátaimról volt szó és én elsősorban nekik és a vérkirálynak tartozom hűséggel nem pedig a világosaknak. Az , hogy nem lesz több ilyen kapcsolata nem feltétlen jelenti azt, hogy a régit nem folytatja, de nem állt szándékomban Neal-t magam ellen fordítani ilyen megjegyzésekkel. Szerintem ezek a dolgok az Ő fején is átsuhantak már párszor szóval nem akarom őt ezzel nyúzni. Most jól berugunk és kész. -Nem erről van szó csak... egyedül maradt néhány évre amikor a jegyesed volt már... és ezek szerint nem csak futókapcsolatai voltak... ha csak azok lettek volna én nem aggódnék. De természetesen szeretném a saját szememmel látni a lányt...-nyugodt mosoly jelenik meg az arcomon. Nem igazi, de most kicsit lazítani szeretnék nem ennyire komoly dolgokon rágódni, hogy mit és kivel csinál a barátom menyasszonya. -Nem rossz ötlet... de nem is teljesen biztonságos... nem akarom , hogy bajbakeveredj miattam és a Norn haragtartó típus... még Destiny jutott az eszembe. Ő talán képes lenne visszacsinálni ezt az egészet...csak azt nem tudom, hogy Ő mit kérne cserébe..-pillantok Neal-re kissé merengően. Nem akarok megint egy felelőtlen áldozatot hozni, amiből lehet, hogy még rosszabbul jövök ki , mint ahogy most éppen vagyok. -Ha jobban végiggondolom a Norn lehet , hogy ártalmatlanabb, mint Destiny...-nevetek fel. A sokadik sör után egyszerű volt ezt kimondani. Nem félek tőle csak nem szívesen kerülnék vele szembe, mert attól függetlenül, hogy egy odlalon állunk még nem lesz velem kedvesebb.
▲note: let's get started
Neal Caffrey
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 199
✤ Születésnap : 1591-05-17
✤ Regisztráció : 2014-01-07
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Bár Sun Feb 02, 2014 9:50 pm
Dyson & Neal
- Hálás vagyok... De tudod, hogy túl nagy a büszkeségem. - Hát igen, ez lenne az egyik rossz tulajdonságom is, a makacsságom mellett. Attól eltekintve amit Dyson mondott, még mindig szarul érezném magam, hogy ennyi év után egy szívességgel fordulok hozzá. Dyson reakcióján meglepődtem, és arra következtettem, hogy ő tudta. Vagyis tudja. Hogyhogy nem mártotta be őket akkor? Áhh, mindegy, nincs időm ezen gondolkozni. - Wendy azt mondta, hogy nem lesz több ilyen kapcsolata. Sőt nem is mondta, megígérte. Én bízok benne. Ha valaki, hát ő tényleg képes lenne egy monogám kapcsolatba lenni velem. - Emlékeztem vissza a fürdőben történt eseményekre. Csak az tudott eszembe jutni, hogy azt mondja, a feleségem akar lenni, és hogy teljes szívéből szeret. Viszont nem is igazán válaszoltam Dyson kérdésére, ezért megráztam a fejemet, és folytattam. - De egyelőre még nem hiszem, hogy megszakította volna vele a kapcsolatot. Lehet épp most csinálja. Viszont... meg kell ismerned. Tudom, hogy nem bízol a Succubusokban ilyen értelemben, hogy megmaradnak egy valaki mellett, de emlékezz... Volt már rá példa a fajunkból is. Nem is egyszer. Mindemellett kijelentette azt is, hogy igen, a feleségem akar lenni. - Mondtam neki teljesen őszintén. Egy ilyenről mégis miért hazudnék? A maradék sörömet lehúztam, azt a fél korsót, és kértem még egyet. Ránéztem Dysonra. - Na de most találjuk ki, mi legyen azzal a Norn-nal. Én speciel arra gondoltam, hogy egy láncfűrésszel megyek el őt meglátogatni. Az a fa élteti amúgy is. - Mondtam vigyorogva neki, mintha viccelnék ezzel az egésszel, de ez még enyhén kidolgozatlan ötlet. Ennyi idő alatt csak ezt tudtam kitalálni. Egyszerű, mégis kivitelezhető. Csak egy ilyen húzással még rosszabb helyzetbe kerülök mint Wendy maga.
Halk sóhaj hagyta el a tüdőmet. Neal nem hülye, és lehet, hogy attól hogy nem említi nekem még lehet hogy tud róla, hogy kivel volt Wendy , amíg Ő valami celában rohadt isten tudja hol. Ez a házasság dolog. Nem igazán értettem, hogy miért halasztgatják. Egy succubus ha már igent mond az eljegyzésre valószínüleg komolyan mondja, de Neal állítása szerint ez már egyáltalán nem rajta múlik. Akkor viszont mi tartja vissza a menyasszonyt. Megfordult a fejemben, hogy csak akart egy biztos partnert, az viszont elég nagy kicseszés lenne Neal-lel szemben hiszen Ő meg láthatóan szereti. Túl keveset tudok erről az egész helyzetről. -Neal a barátom vagy. Legalább enyhíthettem volna a sorsodon. Elvégre akármennyi idő is tellik el két találkozásunk között attól még a haverom vagy... és ezt ha valakiért , akkor érted biztosan megtenném.-Legalább nem őrült meg a fogságban töltött évek alatt. Sok nem teljesen 100-as fae jön ki a börtönből, akik rövid úton vissza is térnek oda, de úgy tűnik az Ő agya nem sült ki. -Elsősorban a barátaimnak tartozom hűséggel.-kacsintok rá. Nem ez lenne az első dolog ami felett szemet hunyok. Trick-el sok ügyünk van a mai napig, amit inkább eltusolunk, mert olyanokhoz van köze, akik nem kerülhetnek rács mögé, mert egyszerűen nem érdemlik meg. Egy pillanatig köpni nyelni nem tudok. Szóval mégis tud a szeretőről, mégsem haragszik. Mondjuk ha nem kerül börtönbe akkor Wendy sem szorult volna rá. -Tartják még a kapcsolatot?-kérdezem csendesen. Ez a mi ügyünk, másra nem tartozik, és hiába vagyunk jó helyem még itt is füle van a falnak és túl gyorsan haladnak az információk. Ezt mondjuk személy szerint nekem nem tartana túl sokáig kideríteni, de nem vagyok benne biztos, hogy Neal is tudni akarja erre a kérdésre a választ.
▲note: let's get started
Neal Caffrey
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 199
✤ Születésnap : 1591-05-17
✤ Regisztráció : 2014-01-07
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Bár Wed Jan 29, 2014 10:46 am
Dyson & Neal
"Ne halasztgassátok túl sokáig." Ez a mondat már nekem is sokszor végisuhant az agyamon, de 75 év az azért elég sok idő. Én magam sem tudom hogy kéne hozzáállnom ehhez az esküvő dologhoz. Én szerintem jobban akarom mint Wendy. Mert az már szinte teljes elkötelezettséget jelentene számára is. De, ami késik nem múlik. - Haver, hidd el, ez nem rajtam múlik. - Végülis őszintén mondtam ezt, én már ha lehetett volna 10-20 évvel ezelőtt is feleségül vettem volna. Csak akkor sem voltam biztos magamban, mert az rengeteg mindent megváltoztatna. Házasság után jönnek a gyerekek, meg a családapa élet, amitől kicsit félek is. Mi lesz, ha nem leszek jó apa nekik? Áhh, felesleges ilyeneken gondolkodni, ez még a jövő zenéje. Nem értem hogy lehettem ekkora hülye, hogy senkinek nem szóltam a börtönről... Se Wendy, se Dyson. Mondjuk Dysonnak nem is akartam szólni, mert az elég fasz dolog lett volna, hogy 300 éven keresztül nem is találkozunk, majd szívességet kérek tőle. Meg meg is érdemeltem a büntetésem. Egy kis szenvedés azért a gyilkosságért. Mondjuk nekem az is büntetés lett volna, ha nem zárnak börtönbe, de a városból nem engednek ki. Wendy nélkül nehéz volt az a 4 év is. - Figyelj, megérdemeltem. Mégiscsak megöltem egy Fae-t. Ne emészd magad ezen. - Hát igen, nehéz volt az élet nélküle. De ő el tudta foglalni magát, azzal a Világossal. Gondolkodtam, hogy elmondjam-e Dysonnak, vagy sem, de ő mégicsak a legjobb barátom. Vettem egy mély levegőt, és elkezdtem. - Tesó, ha ezt elmondom, ugye nem szaladsz ész nélkül az Ash-hez? - Mondtam halál komolyan, ez egyáltalán nem vicc téma. Ha erről tudomást szereznek, Wendy nagy bajba kerül. Az a Világos meg nem érdekelt engem. - Míg távol voltam, Wendy összefeküdt egy Világossal. Az meg ugye komoly következményekkel jár, ha kiderül. - Mondtam ezt úgy, hogy csak ő hallja. Sokan vannak a bárba, ha valaki meghallotta volna ezt, akkor már szaladt is volna el. De Dysonban megbízom, az életemet is rábíznám.
Egy kicsit talán mindigis elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy ilyen alak , mint Neal hajlandó lesz megállapodni, de szeretek ilyen szempontból meglepődni. Nem tudom, hogy azzal tisztában van-e , hogy a monogám succubus mint élőlény nem létezik, de természetesen nem veszem a számra a menyasszonyát, főleg, hogy semmit nem tudok róla azon kívül, hogy dögös , így nem ítélkezem és ha valami túlél 75 évet kézenfogva, az valószínüleg valami értékes és igazi. -Nem is csodálom, hogy nem volt másra energiád egy succubuson kívül.-nevetek fel elismerően. Ha ennyi ideje bírja a tempót mellette, akkor tényleg minden elismerésem az övé . Voltak kemény heteim és napjaim Bo mellett, amikor képtelen voltam megállni a saját lábamon , de mégis mindig jó érzéssel töltött el, hogy Őt kirobbanó erőben látom hála a teljesítményemnek. -Ne halasztgassátok túl sokáig...-vetek rá egy kicsit komolyabb pillantást. Nem akarok rákérdezni, hogy végülis mi az az elmozdíthatatlan, masszív indok ami miatt még nem keltek egybe , de félek, hogy esetleg valami olyan dolog amiről nem szívesen beszél, én pedig nem szeretnék egy ilyen témába belenyúlni. Majd talán egyszer szóbakerül és összeáll a kirakós. -Kösz, haver. Tudtam , hogy rád számíthatok..-eresztek meg felé egy nyugodt mosolyt. Hálás vagyok, és valamiféle reményt ad, hogy nem egyedül vagyok ebben a rohadt világban és ilyen régi , de anál hatékonyabb barátok állnak mellettem. Nem kicsit döbbentett meg, hogy börtönben is járt. Főleg , hogy nem olyan régen. Nem tudom, hogy hány ember kellett hozzá, hogy eltitkolják előlem, hogy a barátom egy fae börtönben rothad, amiket korántsem mondanék olyan barátságosnak , mint az ember börtönök. -Haver komolyan sajnálom. Semmit nem tudtam rólad... pedig meg tudtam volna mozgatni néhány tagot, hogy legalább rövidüljön a büntetés.. vagy kihúztalak volna onnan.-enyhe bűntudat kerülgetett, hiszen kicsit úgy éreztem, hogy cserben hagytam és idekint a menyasszonya várta. Várta?
▲note: let's get started
Neal Caffrey
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 199
✤ Születésnap : 1591-05-17
✤ Regisztráció : 2014-01-07
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Bár Mon Jan 27, 2014 10:09 pm
Dyson & Neal
Mosolyodtam el Dyson kijelentésén, igaza volt túlságosan is. Egy Succubussal csinálni azt nem lehet szavakba önteni. Egyszerre jó és rossz is. Mert jó, mivel még is csak egy szexorientált Fae. Viszont hátulütője az, hogy néha tényleg egy zombi szintjével vagyok egyenlő. - Nem is néha. - Nevettem fel Dysonnal együtt, majd beleboxoltam a vállába barátiasan. Elmosolyodtam azon, hogy szinte megdícsért engem Wendy miatt. Nem szokásom a felvágás, de Wendyt tényleg szívesen mutogatom mások előtt. Főleg amiatt a 15 cm különbség miatt is. - 75 éve nem is voltam mással rajta kívül. Igen, én ENNYIRE komolyan veszem ezt. - Mondtam teljesen őszintén, egy ilyen Succubus mellett mint Wendy senki mást nem kíván az ember. Majd ezután feljött az esküvő. Kihagyott egy ütemet a szívem is. Na igen... az esküvő... 75 év alatt nem sikerült az 1-ről a 2-re jutni, és ez jó ideig így is marad még. Na de az is biztos, hogy életem legszebb napja lesz az, akármikor is fog megtörténni. - Tudod, hogy téged ki nem hagynálak. - Engem nem érdekeltek ezek az oldalak komolyabban. Ami Wendy házában történt, az más volt. Ő összefeküdt vele, amiért komoly büntetések járnak. De olyan Fae szabályt nem láttam még, miszerint barátok sem lehetnek a két oldal tagjai. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy így látom Dysont, de még is csak egy óriás részét vették el tőle. Rátettem megint a vállára a kezem. - Haver. Megoldjuk. - Mosolyogtam rá, majd elengedtem a vállát, tényleg segíteni akartam neki. Nem érdekelnek engem ezek a hülye Fae szabályok, de ezt Dyson is tudhatta volna, hogy a Norn a LEGÉRTÉKESEBB dolgot veszi el tőle. Számára egyértelműen a szerelem volt ez, csak ezt úgy tűnik akkor nem ismerte be. A kérdésére nem tudtam mit feleljek, de mégiscsak a legjobb barátom volt anno, ezért mondtam az igazat. - Jelenleg semmivel. Néhány hónapja, hogy kikerültem a sittről. Igen, jól hallottad. Felindulásból megöltem egy világos vámpírt, aki a szüleimmel végezett előtte. Elővigyázatlan voltam, lecsuktak, 3 évig tengődtem ott, míg egy Mesmer segítségével kijutottunk. Erről persze Wendy semmit sem tudott, amit talán életem legnagyobb hibája volt. - Mondtam el dióhéjban a dolgokat, már Wendyvel hosszabban kibeszéltem ezt, de gondoltam elég is ennyi lesz, hogy megértse.
-Ismerve az életviteledet abban azért mindketten egyetérthetünk, hogy néha csodával határos, hogy még a két lábadon állsz...-nevetek fel. Természetesen Neal-t sosem becsültem alá. Az egyik legerősebb a fajunkban, de vannak hülye dolgai, mint mindenkinek és mi farkasok hajlamosak vagyunk elbízni magunkat és sokszor magamon is meglepődök, hogy bizonyos helyzetekből hogyan kerülhetek ki élve , a saját hülyeségem és óvatlanságom miatt. -75 év... édes istenem...-nevetek fel de amikor meghallom a faját enyhe zsibbadás járja át a testemet. Nem hiányzik Bo. Nem szeretem őt, de nem azért mert elmúlt, hanem mert elvették tőlem. És ez a zsibbadás valamilyen érzést helyettesít és az őrületbe kerget, hiszen Bo elvesztésekor saját magamat is elveszítettem. Okostelefonjából, egy gyönyörű fiatal lány mosolyog rám. Még a succubusokhoz képest is elég csinos. -Ezt jól kifogtad haver... gratulálok..-villantok rá egy elégedett mosolyt. Az az előnyös kép máris elég indok volt ahhoz, hogy megértsem miért is hajlandó feladni a szabadságát. -Remélem világos fae-k is hivatalosak lesznek az esküvőre, mert eléggé berágnék rád, ha nem szerepelnék a vendéglistán...-nevetek fel. A barát az barát. Mindegy, hogy velem egy oldalon áll-e, hiszen ha baj van Neal segítene rajtam és ez természetesen visszafelé is igaz, még akkor is ha szabályt kell szegnem. -Ezt senkinek sem kívánom, Neal. Emlékszem a bőre illatára, hogy miket műveltünk egymással és amikor képessé válok az érzéseim beismerésére az egész elszállt.-nehéz ezeket a dolgokat beismerni. De egy házasodó farkas szerintem megérti a helyzetemet. -A farkast akartam feláldozni... az érzéseimet vette el... nem így szólt az alku.-egészen konkrétan át lettem baszva, hiszen ebbe az egyességbe sosem mentem volna bele. Inkább az életemet adtam volna Bo-ért és harcoltam volna az oldalán. Koccintottunk. -Jó, hogy újra előkerültél..-biccentem meg a fejemet és belekortyolok a hideg sörbe. Szeretek itt lógni. Szinte minden az ízlésemnek megfelelő. -Nyomozó lettem... nem panaszkodom most elég jól megy, de egyre több a fae-kkel kapcsolatos ügy... egyre többen fordulnak ki magukból..-egy rövid pillanatra elkalandoznak a gondolataim. -Te most mivel is foglalkozol?-érdeklődök.
▲note: let's get started
Neal Caffrey
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 199
✤ Születésnap : 1591-05-17
✤ Regisztráció : 2014-01-07
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Bár Mon Jan 27, 2014 2:26 pm
Dyson & Neal
- Mi olyan meglepő ebben? Farkas vagyok, eléggé szívós.- Mondtam mosolyogva, majd az ölelésnél megveregettem a hátát. - Jó újra látni. -Majd el is engedtük egymást, mielőtt félreérthetővé vált volna. 300 év? Jézusom, így belegondolva elég öregnek érzem magam. Az is vagyok, csak egy 30 éves testében. Még mindig alig hittem el, hogy ő az, de rá kellett jöjjek, hogy nem álmodok vagy ilyesmi, ez bizony a valóság. Majd jött is a kérdés tőle. - Pedig de, még az 1800-as évek elején. Bő 75 éve meg már jegyben is járunk. Wendynek hívják, és Succubus ő maga is. De, elhiheted, nem amiatt szerettem bele. Az erejét igazából rajtam nem is használta még. -Mosolyogtam rá, majd elővettem a farzsebemből a telenom. Hihetetlen mennyit fejlődött a technológia ennyi év alatt. Feloldottam, majd kerestem egy képet, amin rajta van, és megmutattam Dysonnak is. - Ez lenne ő. - Majd miután megnézte el is raktam a telefont. Tudok szinte mindent Dysonról, és hallottam arról az esetről a Nornnal is. Mondhatni is lehetne, hogy én vagyok a legjobban informált farkas. Rátettem a vállára a kezem, és bele is kezdtem. - Hallottam amit azért a független Succubusért.... hogy is hívják.... Bo! Bo-ért tettél. Nagy dolog volt az biztos, de eltudom képzelni milyen érzés lehet. Egy farkas egy életre választ párt, te őt választottad, és most üresnek érzed magad. - Sajnáltam is Dysont, jó barátom volt régen is, és farkas volt, ami miatt részben, egész kis részben át tudtam érezni a helyzetét. - De ne aggódj, meg fogjuk oldani. Tudod, hogy én mindig is szartam ezekre a hülye Fae szabályokra. - Majd meg is veregettem a vállát, és leültem a bárszékre. Kértem két korsó sört, és miután megkaptuk, oda is toltam hozzá az egyiket. - De addig is igyunk. - És ezzel koccintottam vele, majd belekortyoltam a sörbe is. Azon gondolkoztam, hogy lehetne ettől a Norn-tól visszaszerezni Dyson tulajdonát, de nem sok minden jutott eszembe. Majd talán később, mikor egyedül leszek, ki tudok találni valamit. - Na de amúgy mesélj. Hogy áll a rendőrösdi? - Mosolyogtam rá, majd belekortyoltam mégegyet a sörbe, és kíváncsian vártam a részleteket.
Szokásos munka utáni elfoglaltságomnak hódoltam, ami az ivászatban végülis teljes mértékben kimerült , főleg amióta elmondtam Bo-nak, hogy elvették az érzéseimet az irányába a szexuális életem is romokban hever. Miután bejutsz egy succubus lábai közé nem igen vagy képes másra vágyni, vagy éppen bármi mást észrevenni, így valamit nagyon gyorsan ki kell talánom mielőtt túlságosan felgyűlik bennem a tesztoszteron. Kicsit levegőztem kint , mielőtt visszatértem volna a bárba, ezalatt kicserélődtek az arcok, így nem vagyok benne biztos, hogy tényleg csak pár percet töltöttem kint ahogyan terveztem. A negyedik sörömön voltam túl, amikor kezdtem megint agresszívra inni magamat és egy ismerős szag csapta meg az orromat, de nem tudtam teljesen beazonosítani, szóval legalább 300 éve érezhettem ezt az illatot utoljára ha nem tévedek. Nem kellett sokat várnom, a szag tulajdonosa is felismert engem. Neal. A jó öreg Neal. Nem is tudom pontosan hány év telt el azóta, hogy utoljára láttam a képét , de nem tegnap volt ez teljesen biztos. Azt hiszem a sör hatására és a sok emlék felszínre törése miatt, ugyan Ő rámköszönt, de egy szót nem bírtam kinyögni. Megráztam a fejemet és egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon. -Neal Caffrey... az ördögbe is 300 év haver. Hogy a fenébe lehetsz még életben...-nevetek fel miközben odarántom magamhoz rég látott barátomat és magamhoz ölelem néhány pillanatra mielőtt kínossá válna a helyzet. Nyúszottnak tűnt, talán fáradtnak, egy nő illatát érzem rajta, ami mostmár csak halovány emlékként lengedezik körülötte a röviditalok tömény, masszív szagától. -Mi a fene történt veled? Azt ne mond, hogy bekötötték a fejedet te...-nézek rá kiváncsian. Biztosan dögös lehet a kisasszony, ha még a ruháin is lehet érezni az illatát. Ha csak összefeküdtek volna egészen más illata lenne. Sok régi ismerős keveredett a közvetlen környezetembe mostanában és nem kis meglepetésemre sokuknak már családjuk is volt, ezért is érdekel, hogy Neal mégis meddig jutott ebben az életben , míg én még mindig agglegényként tengetem az életemet.
▲note: ne haragudj a késésért
Neal Caffrey
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 199
✤ Születésnap : 1591-05-17
✤ Regisztráció : 2014-01-07
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Bár Mon Jan 20, 2014 7:51 pm
Dyson & Neal
Már ideje volt Wendytől elszakadnom egy kicsit, a végén tényleg az agyára fogok menni azzal, hogy állandóan vele vagyok. Én szeretek vele lenni, ha tehetném most is vele lennék, de nem akarom, hogy elege legyen belőlem. Gondoltam benézek a Dál-ba, utoljára kb. 10 éve voltam ott. Jól esett volna már egy kis scotch, vagy tequila, vagy bármi. Ott meg Fae-k vannak, és nem emberek, ami meg még csak plusz pont. Sok ideig járkáltam az utcákon, már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettem hol van. Nem kevesebb kétszer mentem el mellette, és még mindig nem vettem észre. Végül nagy ügyességemnek köszönhetően megláttam egy Fae-t, aki előttem ment be egy ajtón. Felnéztem, és láttam kiírva, hogy: Dál Riata… Ekkora pancser nem tudom hogy lehettem. Nem tudom hányan nézhettek hülyének, hogy itt járkálok fel-alá, de nem is érdekelt. Bementem, leültem a bárszékre amin régen is ültem, és kértem tequilát. Hamar meg is kaptam, és le is húztam legalább 5 felest. A hatását nem éreztem még, ezért is jó farkasnak lenni, több kell a szervezetnek ennyinél. Sokkal több. Nem sokan járnak egyedül bárba, de ez engem nem izgatott. Kértem egy újságot, meg egy tollat, és elkezdtem a keresztrejtvényt megoldani. Jó érzés volt kicsit a magány. Majd egyszer csak hallom, hogy bejön valaki. Szeretem tudni, milyen Fae-k jönnek ide, ezért beleszagoltam a levegőbe farkas érzékszerveimet használva. „Egy másik farkas? Vajon ki lehet az?” gondoltam magamban, és félszemmel hátranéztem. Ismerős arc volt, kicsit gondolkoztam, hogy mi lehet a neve… Végül rájöttem: Dyson. Régen láttam már őt is, túl régen. Felálltam, és elindultam felé. - Dyson, öreg cimborám! - Tártam ki a karjaim egy ölelésre, de nem úgy tűnt, hogy felismert volna. - Neal vagyok. Neal Caffrey. Nem is emlékszel már rám? - Gondoltam, ha megmutatom, hogy farkas vagyok én is, akkor már inkább emlékezni fog. Nem sok farkast ismerek én sem, nem hinném hogy ő többet ismert volna. Ezért hát használtam a farkast, persze nem változtam át, csak a szemem színeződött el, és a farkas szemfogaim nőttek ki. Kb 10 másodpercig úgy hagytam, majd fogaim visszahúzódtak, és szemem visszaváltozott az eredeti színére. Jó volt őt is újra látni. Sok ismerősöm volt régebben, de Fae kevés. Mivel ember barátaimat túléltem, Fae-kkel meg nem igazán találkoztam, ha mégis, akkor azokkal igazi barátok lettünk, vaagy kitéptem a torkát.
Home 
Subject: Re: Bár 
▷ WORDS: 407 
