'Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülhetsz. Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.’

1922. Akkoriban még teljesen mások voltak a dolgok. Az emberek másként viselkedtek. Nem volt ilyen nagy a béke és a nyugalom. Megszülettem június 14.én, elsőszülött voltam. Sosem volt testvérem. Nem is bántam annyira. Szerettem azt, hogy mindent megkaphatok és hogy a szüleim a tenyerükön hordoztak. Hét éves koromig semmit nem tudtam az igazi önmagamról. 1929-ben, mintha a szüleim megérezték volna. Egy héttel haláluk előtt elmondták, mi vagyok és mit tudok. Szűkszavakban. Rengeteg kérdésem lett volna még hozzájuk, de viszont nem tudtak nekem segíteni ezekben a dolgokban. Mondták, hogy majd az évek során megtanulom. Kérdezgettem tőlük, hogy mért? Mért nem ők? … addig nem értettem. Aztán. Egy héttel később ránktörtek, nekem sikerült elmenekülnöm. Megölték őket. Kiirtották az egész családomat.
Először árvaházba, majd nevelőszülőkhöz kerültem. Sosem szerettem őket az az igazság. Ahogy csak tudtam kerültem őket, és próbáltam megtanulgatni a képességemet. Egyszer vagy kétszer rajtuk is teszteltem a dolgot. Emberek voltak. Egyszerű, hétköznapi emberek. Nevelőapám jólkereső üzletember, aki sikereivel ’boldog’ családot alkotott. Sokak számára írígyelhető volt posztja. Nevelőanyám egyszerű háziasszony, akinek viszont kötelessége volt férjét minden jóval ellátni. Hát ez így is ment, unalmasan minden egyes nap és éveken keresztül. Tizenéves korában a nevelőapám próbált hozzám szexuálisan közeledni. Ekkora már kezdett rajtam eluralkodni a képesség és kicsit kezdtem megtapasztalgatni minden csínyát bínyát. Személyiségem nagy változásokon ment át és mint akit nem is érdekel –mondjuk nem is érdekelt- megöltem őt. Az az igazság, hogy többször próbáltam figyelmeztetni, de mivel nem sikerült, ezért muszáj volt végeznem vele. Nem tehettem mást…
Ekkor persze nevelőanyámra szakadt hirtelen minden. Kidorult, depresszióba esett. Nem értette teljesen mi történt, mért tette ezt vele a férje és mért hagyta egyedül. Ebből pedig az keletkezett, hogy rámakasztott minden hülyeséget. Blair csináld ezt, Blair csináld azt. Persze neki dolgoznia kellett volna, hogy el tudjon minket tartani, de mivel még soha nem nyúlt bármihez a konyhán kívül, ezért fogalma nem volt róla, mit is kezdhetne az életével. Én pedig nem tűrtem. Nem vagyok az aki mindent úgy, olyan nyugodtan eltűr. Nem csináltam meg amit kért tőlem, én ráförmedtem. Ő megütött. Hagytam egy ideig, de mikor kezdtek még jobban elfajulni a dolgok és láttam, hogy már beleőrül szinte, akkor végeztem vele is. Csak kivártam azt a bizonyos pillanatot, amikor sikerül neki annyira feldühítenie…
Elmenekültem. El kellett menekülnöm, hiszen nem akartam, hogy megint valami hülye nevelőcsaládhoz dugjanak be, ahol megint meg kell ölnöm az egész famíliát ahhoz, hogy meg tudjak szabadulni. Londonból, egészen, persze szépen lassan New York-ig utazgattam, közben rengeteg mindent végigjártam, láttam és tapasztaltam. Próbálgattam az erőmet, olyan embereket kerestem akik szintén ilyen fajba tartoznak, de viszont nem találtam egyet sem. Nem tudtam senkitől sem megkérdezni, hogy vajon mit csináljak vele, hogy kezeljem és a többi…
Majd New Yorkban, összefutottam egy Vex nevű férfivel. Finoman kitapasztalgattam nála a dolgokat és mint kiderült, ő is abba a csoportba tartozik, amelyikbe én is. Megkérdeztem tőle, hogy ő tudja-e kezelni az erejét, és mivel tudta, ezért megmutatta nekem is. Ő volt a tanárom. Rengeteg mindenre megtanított… aztán persze nem csak tanár-diák kapcsolat maradt közöttünk. Rengetegszer lefeküdtem vele, ő rajtam élte ki vágyait, de nem bántam. Hálás voltam neki, sőt, ami azt illeti, szerettem is vele lenni. Évekig éltem nála, évekig próbáltam képességemet kordában tartani, majd mikor végre sikerült mindent elvégeznem, akkor elköltöztem tőle. Jó ideig tartottuk a kapcsolatot még, de aztán minden abbamaradt. Én fél világot bejártam, majd most, mikor már ráuntam az örökön jövés-menésre visszatértem New Yorkba. Első dolgom megkeresni Vexet és persze kijátszani rengeteg sok szabályt, és minél több embert boldogítani szerény személyemmel…

Külső:
Nagyon vékony, szép alakja van neki. Rengetegen megirigyelik ezmiatt, hiszen ő akármennyit is eszik, mindig ilyen marad. Váll alá érő barna hajzuhatag valamint égszínkék őzikeszemek díszítik már magába szép és puha arcocskáját. Ajkai szépen íveltek, általában festékj található rajtuk, ahogyan szemei körül is. Öltözködési stílusa elég kihívó, szeret középpontban lenni és ezt leginkább ezzel tudja elérni. Kiegészítőket sokszor visel, majdnem hogy le sem maradhatnak. Figyel a megjelenésére, neki ez a része a létének nagyon is fontos.
Mindig másként öltözik, szereti a változatosságot és a kíhívóságot. Imádja a rövid ruhákat, akár nyár akár tél van, őt az sosem érdekli. Ezzel próbál imponálni a férfiaknak, részben, hiszen tudja hogy sokan ellen sem tudnak állni a kinézetének. Pedig még le sem állt velük beszélgetni...

Belső:

'Titokzatos és meghatározhatatlan... mindenkit maga köré vonz, mindent kézben tart és teljesen független.'

A legbelsőbb zugáig romlott. Első ránézésre persze egy nagyon szép és aranyos lány állhat szembe veled, jól rejtegeti igazi énjét. Ne tegyél neki keresztbe vagy éppen ne haragísd magadra semmivel, mert akkor az övé lesz az utolsó szó. Kevesen ismerik igazán, imád titkolózni és sosem fedi fel önmagát. Akár mennyire is áll valaki közel hozzá, annyira nem enged magához senkit sem oda, hogy beleszeressen vagy esetleg manipulálni tudják egyes dolgokkal. Szüleiről nem beszél, ez az egy dolog van ami talál fáj neki, hiszen ha nem haltak volna meg, akkor minden másképpen alakulhatott volna. Imád irányítani. Már kiskora óta mániákussá vált, szinte mint egy drog. Leszokni nem tud róla, ha valami nem úgy történik ahogy ő elképzelte, rögtön kezébe veszi az irányítást.
Bájával és aurájával vonza a férfiak sokaságát maga köré, persze ezt mind ki is használja szexuális vágyai kiélésére. Mindig van neki b terve és nagyon nehéz kijátszani valamint átlátni rajta. Vex jó tanára volt, ezt meg kell hagyni. Erős nő. Tenyérbemászó szövege van neki, és ez miatt mindig megkapja amit akar, tehát sosem aggódik. Volt már csalódott persze, de ilyenkor legyint egyet és folytatja tovább az útját vagy keresését, akármit. Még csak a gondolatát is utálja annak, hogy megbízzon valakiben. Barátai nincsenek, maximum ismerősei és azok is többrészt férfiak. Mellesleg keveset beszél, szavai leginkább tetteiben nyilvánulnak meg.