Erdős rész

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 4 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 4 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am

Merry Christmas

Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Share | .
 

 Erdős rész

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Wed Nov 05, 2014 6:24 pm

Lezárt játék!



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sun Jul 20, 2014 11:13 pm



Tris & Lia
To my big sister. I love you, sissy.



Nem értettem, hogy miért töri ennyire magát. Miért akar anyám helyett az anyám lenni, hiszen arra ott van az édesanyánk, aki inkább elutazik mindenféle megbeszélésekre, tárgyalásokra, mint velem foglalkozzon. Nekem ott van Lia és ennyi. Ő a családom, de ő meg annyira ártatlan és jóságos, hogy soha se lennék képes feltárni előtte azt, hogy valójában mennyire is sötét és mocskos eme világ amiben élünk. Múltkor láttam azzal a férfival beszélgetni és reménykedtem, hogy talán végre a naiv kislányból nagylány lesz, de azt hiszem tévedtem. Néha úgy érzem, hogy fordítva kellett volna megszületnünk, mivel sokkal jobban átlátom ennek a világnak a mocskát, mint ő. Persze biztosan a múltam is hozzá segített ehhez, de szerintem nem csak emiatt. Én nem félek szinte semmitől se, illetve nem rettenek vissza semmitől se. Egyszerűen csak megyek a magam feje után, mert meg akarom ismerni a világot és tudni akarom, hogy a sötétségben milyen árnyak rejtőznek, élnek.
Hmm mindegyik érdekesen hangzik, de egyáltalán tudod, hogy miről beszélsz? - kérdezte vissza gúnyosan, hiszen a nővérem nem éppen olyan, aki élvezni is tudja az életet. Csak a meló, a csinos ruhák és a szabályok betartása létezik számára. Azt hiszem neki csak ezek fontosak és semmi más, meg persze, hogy megfeleljen a szüleinknek. Eléggé beteges, legalábbis szerintem. Ezek után egy kicsit közelebb léptem hozzá, de még mindig mosolyogva.- Nem lehet mindenki olyan kis szende-bende, mint amilyen te vagy drága nővérkém. Néha nem ártana élvezni az életet ennyi idősen, mert a végén még vén öreglány leszel. - mondtam neki mosolyogva. Drogoztam-e? Egyszer kirpóbáltam, de azóta nem nyúltam droghoz. Néha szoktam cigizni, de az nem akkora bűn, illetve inni is szoktam a bulikban, de nem vagyok alkoholista, illetve ott vannak még a szekták. Egytől egyig szánalmasak és az olyanoknak való, akik nem tudják, hogy mit akarnak. Én tudom, szóval ez se jöhet szóba, de ezt Lia-nak nem kell tudnia. Szeretem őt bizonytalanságban tartani, mert néha jobb a bizonytalanság, mintha tudná az igazat. Lehet egy-két dolog után még szívinfarktust is kapna, ha megtudná, hogy miket szoktam csinálni.
Jól hallottad. Nem vagy az apám, se az anyám. A nővérem vagy, nem mondhatod meg, hogy mit tegyek és mit ne. Nem szabhatsz nekem korlátokat, mert TE nem felelsz értem. Nekik kellene itt lenniük, akiket a szüleinknek nevezünk, de ők a világ különböző pontjain vannak és élik az életüket. Szokásukhoz híven maguk helyett téged küldtek. - mondtam még mindig kicsit hevesebben. Nem akartam megbántani még jobban, de ha felhúznak, akkor nem mindig tudom visszafogni magamat és egyszerűen ilyenkor mindig kimondom azt amit gondolok. Legyen az jó, vagy rossz dolog, de ez általában rossz dolog. Egyszerűen csak meg akartam óvni attól a nővéremet, amiben én éppen gázolok, hiszen pontosan tudom, hogy a föld legsötétebb bugyrai felé sétálok, de akkor se tudok mit tenni. Megpróbálhatna megállítani, de nem lenne értelme, mert az üresség és a kíváncsiság mindig ott lenne, de ő annyira ártatlan és szelíd, hogy egyszerűen nem tudom őt is belerángatni ebbe a sárba, mocsárba, mert fogalmam sincsen, hogy innét lesz-e vissza út vagy nem. Tudom jól, hogy most nagyon megbántottam, de ezt mind az ő érdekében teszem, vagy ezzel csak magamat akarom hitegetni? Már magam sem tudom, ahogyan már azt se tudom, hogy minek vesztegetem itt az időmet vele. Réges-régen leléphettem volna, de ehelyett inkább itt vagyok és veszekszem vele. Komolyan nem értem, hogy mi van velem.
Hangosan elnevetem magamat azon, ahogyan megálljt parancsol, hiszen végre tovább indultam volna, de persze ezt ő nem engedheti meg. Egyszerűen nem tudná elviselni azt, hogy a drága kishúgának nincsen rá szüksége. Tudom jól, hogy nem annyira erős, mint én, de pontosan emiatt meglepő, hogy még nem sír. Biztos vagyok abban, ha otthon esünk így egymásnak, akkor már rég rám csapta volna a szobájának az ajtaját, s már az ágyában feküdne és sírna. Néha csodálom azt benne, hogy képes tartani magát, majd a következő pillanatban már újra az ártatlan, gyenge nővéremet látom benne. Megállok és gúnyosan pillantok rá. Azt akarta, hogy álljak meg, azt akarta, hogy fogjam be, de miért tenném meg? Ő akarta az igazságot. - Te akartad tudni az igazságot erről, akkor vállald is érte a felelősséget, hiszen te ehhez értesz. Vagy talán tévedek? -még mindig gúnyosan nézem őt, majd neki dőltem az egyik fának és unalmasan ásítottam egyet. Egyáltalán nem unatkoztam, sőt a lelkem saját magát marta, de akkor se tudtam itt hagyni őt. Nem látszott már innét az út és amennyire ismerem Lia-t még innét is képes lenne eltévedni, pedig ha félórája sétáltunk. Türelmesen várok és rezzenéstelen, illetve kifejezéstelen arccal nézem őt.
Soha nem kértem azt, hogy fogadj be. Egyszerűen csak abban a reményben éltél, hogy te képes leszel arra, amire a szüleink nem voltak. Kinek akartál megfelelni? Magadnak vagy a szüleinknek? - kérdeztem tőle rezzenéstelen arccal és közben próbáltam megemészteni azokat a dolgokat, amiket az előbb mondott. Láttam rajta, hogy lassan sírni fog, de most ez se érdekelt. Terelni akartam, nem akartam anyáról beszélni, mert erről tényleg fogalmam sem volt, hogy ez van vele. Én úgy tudtam, hogy ő is üzleti úton van, mint az apánk. Sokszor magával vitt volna különböző országokba is édesapánk, de egyik se vonzott. Nem akartam menni, mert azok se szabadíthattak meg a múlt démonaitól, amik már a jelen a démonai is egyben. Biztos vagyok abban, hogy már régen sarkon fordultam volna, ha nem a nővéremről van szó. Az se hatott volna meg, ha esetleg azt a személyt valami megeszi uzsonnára, vagy bánom is én, hogy mi lenne vele, de most a nővéremről volt szó, akit a saját érdekében próbáltam ellökni magamtól, de ezzel még inkább megsebeztem őt, pedig nem akartam.
Ezt én is tudom, de már sohase lehet olyan, min régen. Tárgyakat meg lehet ragasztani, de azokon is ott maradt a ragasztás helye, ugyan ez igaz ránk is. Nem lehet minket már helyre hozni. Nem leszek már soha se olyan, mint amilyennek látni akartok. - mondtam neki nyersen és szárazon, minden érzelem nélkül a szavakat, de lassan ejtettem ki őket, hogy megértse. Majd pedig az útra mutattam amerről jöttünk.- Arra menj és akkor kijutsz az útra. - mondtam neki habozás nélkül, mint aki ezzel le akarja ezt az egész dolgot zárni és egyre beljebb sétáltam az erdőben, de pár lépés után hallottam, amint valaki a földön lévő növényekre nehezedik, hiszen törtek és recsegtek az ágak, illetve zörögtek a levelek is a talpa alatt, majd pedig meghallottam a sírást is. Megálltam és próbáltam kizárni Lia sírását, de nem ment. Visszamentem hozzá és leültem mellé. Elővettem egy zacskót a táskámból és felfújtam neki, majd pedig odaadtam, amikor láttam, hogy alig kap levegőt. Legalábbis másoknak szokott ez segíteni, így reménykedtem abban, hogy neki is fog, mert itt már nincs térerő. Egy apró biztató mosolyt próbáltam az arcomra erőltetni, amikor elvette a zacskót, majd pedig leültem mellé és adtam egy apró puszit az arcára. - Mondhatnám, hogy sajnálom, de ez nem lenne teljes mértékben igaz. Részben sajnálom a dolgokat, de nem tudtok megváltozni. Ilyen vagyok és ha szerettek, akkor ilyennek kellene elfogadnotok, illetve arra még nem gondoltatok, hogy a saját érdeketekben akarlak távol tartani titeket magamtól? - miközben a nővéremhez beszéltem egy pillanatra se néztem rá. Az erdőt figyeltem és hallgattam a természet hívó szavát, de most nem tudtam volna itt hagyni őt ilyen állapotban, mert az soha se bocsájtottam volna meg magamnak, ha miattam esik valami baja.



†  Music: Freaks †  Note:  loveyou  †  Words: 1206 bújik





Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 47
✤ Születésnap : 1994-08-23
✤ Regisztráció : 2014-03-12
:


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Tue Jul 01, 2014 12:11 pm


Tris & Lia

Végtelenül letört voltam, bár igyekeztem leplezni, hogy minden egyes lépéssel, amivel távolabb jut tőlem a szívem összébb facsarodik. A szám széle megremegett, hiába igyekeztem nyugtatni magam és azt hajtogatni magamban, hogy csak az indulat beszél belőle. A végére mindig azt az eredményt kaptam, hogy valamit rettenetesen elszúrtam, csak arra nem jövök rá sohasem, hogy mit. Mi van, ha újra és újra elkövetem azt a hibát, ami miatt ennyire gyűlöl és még csak nem is sejtem, hogy mi az? Nem mondja el, én pedig magamtól nem találom ki akkor sem, ha ítéletnapig gondolkozom rajta. Bosszús vagyok, amiért elutasít és egy kicsi megértést sem mutat az irányomba. Azért néha kíváncsi lennék, hogy ha én viselkednék úgy, mint ő és Ő lenne az én helyemben, akkor is ez lenne a helyzet? Na, nem mintha ez a veszély fenyegetne.. Valószínűleg meg is könnyebbülne, ha én is olyan nemtörődöm kis kalandor lelkű naiva lennék, mint amilyen ő. Mégis rettentően bánt, hogy így keresztülnéz rajtam és nem hajlandó a bizalmába fogadni. Sőt, nem is kellene bizalmasoknak lennünk ahhoz, hogy meséljen valamit. Bármit, amiből ki tudok indulni és segíteni neki. Az egyetlen probléma, hogy egy csaposnak is előbb teregetné ki a szennyesét, mint nekem.
- Akkor mi érdekel? – kiabálok rá. – A drog? A pia? A férfiak? Beálltál valami szektába? – sorolom, ami csak eszembe jut. Bár csak vagdalózok a szavakkal, mert egyiket sem tudom elképzelni, ha pedig mégis beletrafáltam, akkor azt hiszem ideje lesz elkönyvelnem, hogy valóban úgy megváltozott a húgom, hogy már rá sem ismerek. Azonban merem remélni, hogy csak meg akar győzni arról, hogy már nyoma sincs annak az énjének, amit én ismerek. Nem vetkőzhet így ki magából, nem vehet az élete 180 fokos fordulatot ilyen hirtelen, és ami fontosabb, hogy ha mégis, hát itt vagyok én, hogy ha törik, ha szakad, meggyőzzem őt arról, ami helyes és helyénvaló. Nem engedem, hogy züllött életet éljen, nem érdemli meg, hogy tönkretegye magát, és a szüleink sem érdemlik meg azt, amit átélnek minden pillanatban. Valóban ilyen önző lenne? Azt tudom, hogy a családban csak én vagyok ennyire lelkiismeretes, hogy szinte bárkit saját magam elé helyezek a fontossági listámon, akiről úgy ítélem, hogy megérdemli.
- Mi? – pislogok nagyot kifakadását hallva. Ezt biztosan csak rosszul értettem. Nem azt mondta, hogy nem akar engem.. Azt nem mondhatta.. A szája ezeket a szavakat formálta, a szeme nem tükrözött egy cseppnyi szeretetet sem, a hangja határozottan csengett, én pedig megtorpantam. – Hogy micsoda? – kérdeztem ismét, nagyot nyelve előtte. Már biztos, hogy nem csak a képzeletem játszadozik velem, és valóban kimondta a szavakat, melyek valóságos sebet ütöttek szívemen. Sőt, lelkemen is. Világ életemben azok közé az emberek közé tartoztam, akiket a kimondott, odavetett szavak jobban meg tudtak bántani a fizikális bántalmazásnál. Percek, sőt pillanatok alatt össze tudták zúzni azt a kemény munkával felépített hitet és elhatározást, miszerint igen is fontos vagyok és van helyem az életükben. Jelenesetben, a húgoméban. Sosem hallottam még így beszélni velem, de ez egyre csak fokozódik. Mégsem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolta. Muszáj azt hinnem, hogy nem, hiába érzem most magam kutyául, és bújnék bőgve a takaróm alá, amiért ennyire a lelkembe gyalogolt, mikor én csak a javát akarom. Segíteni neki. Ha ez a bűnöm, hát vállalom.
Nem engedek a gyengeségemnek, habár biztosan tudatában van, mennyire a szívemre veszem minden egyes bántó szavát, és abban is biztos lehet, hogy ezzel megannyi álmatlan éjszakát fog okozni, mégsem kezdek bőgni. Erőt veszek magamon, hogy aztán – nem foglalkozva se az egyenetlen talajjal, a felhorzsolódó lábammal és azzal sem, hogy valamit felém hajít – közelebb juthassak hozzá. Legszívesebben megráznám, de biztosan nem lenne jó vége, különben sem vagyok egy agresszív alkat, így csak elordítom magam.
- Fejezd be! – kapkodva veszem a levegőt, a vérnyomásom már valószínűleg az egekben van, és nemhogy csillapodni kezdene, még fokozódik. Érzem, ahogy a vér úgy dübörög a fülemben, mintha egy katonai dandár gyalogolna végig ütemesen egy visszahangzó szobán. – Fejezd már be! – nyomatékosítom. Üvöltök, mert azt akarom, hogy megálljon és meghallgasson végre, hogy legalább egy esélyt adjon arra, hogy… Nem is tudom mire. Hogy elmagyarázzam neki? Nem engedné, ha pedig mégis, nem fogadná meg a tőlem hallottakat. Mi értelme akkor az egésznek? Megtörten, egyik lábamról a másikra állva próbálom összeszedni magam, de látom a szemében az elhatározást, a hidegséget. Mintha nem is vérszerinti testvérek lennénk, hanem idegenek egymás számára.
- Neked fogalmad sincs róla, ugye? – kérdezek rá elfúló hangon, mert közben visszanyelem a kitörni készülő könnyeimet. – Nem látod, hogy minden körülötted forog. Anya beteg, a lelki szarságai miatt gyenge az immunrendszere. Persze felépül majd, csak pár nap az egész, aztán újra visszaesik. Apa egész nap dolgozik, mert nem képes nézni az űrt, amit hátrahagytál azzal, hogy hozzám költöztél. Én pedig nem vagyok képes arra, hogy felelősséget vállaljak érted. Te is beteg vagy, ha ezt nem vagy képes megérteni és tolerálni. Legalább tegyél úgy, mint akit érdekel… - darálom egy szuszra. Borzalmasan érzem magam, mert ez megint úgy hangzott, mintha őt tenném felelőssé érte, pedig nem így van, egyszerűen csak… Minden tönkrement. – Semmi nem ugyanolyan.. – sírom el magam a hajamba túrva, nem tudok tovább talpon maradni sem, így először leguggolok, majd le is ülök egy páfrány levelére, ami kicsit nyirkos már. A lábaimat magam alá húzom, és előre hátra hintázok, mint egy tébolyodott. Nem sok hiányzik hozzá, hogy valóban megőrüljek. Fogalma sincs arról, mi játszódik le bennem minden egyes alkalommal, mikor én visszaemlékszem azokra a napokra, mikor eltűnt. Rettenetes bűntudat kap el, hányingerem van magamtól, és ettől az egésztől. Mégis én viszem a hátamon a családot, ha már őt nem érdekli semmi más, csak az, hogy mehessen a saját feje után.
Már nem érdekel, ha nem áll meg. Elmondtam, amit akartam, jobban mondva inkább elbőgtem, de a lényeg az, hogy kiadtam magamból. Én most képtelen lennék tovább menni, követni és győzködni. Egyelőre ahhoz sincs erőm, hogy lábra álljak, előbb levegőhöz kellene juttatni a tüdőmet és nem csak felszínesen kapkodni a levegőt. Tudom, hogy ennek előbb-utóbb rossz vége lesz, mégsem tudok megnyugodni. Ráz a hideg és a víz is kiver, pedig hűvös éjszakának nézünk elébe. Borzalmasan érzem magam és nincs mibe kapaszkodnom. Azt hiszem, azt még tudom, merről jöttem. Talán vissza kellene mennem a kocsihoz, ahogy azt Tris már az elején megmondta. Hallgatnom kellett volna rá, és nem ráerőltetni magam. Miért olyan nehéz testvérnek lenni?!
•• ฝord: 1032 ••Note: bad day 
©️



Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sun May 11, 2014 11:28 am

To my "lovely" sister


Nem értettem, hogy miért nem adja már fel. Nem voltam vele soha se kedves, annál inkább voltam vele kegyetlen és gúnyos. Soha se érdekelt az amit mondott és ott  próbáltam "belerúgni" ahol tudtam, hiszen minél távolabb akartam őt tartani magamtól. Nem azért, mert attól féltem, hogy a múltamból valamit, hanem attól féltem, hogy a múltamban lévő személyek egyszer csak feltűnnek  és esetleg neki is bántódása lehet. Nehéz volt néha azt eljátszani, hogy minden rendben van és tényleg nem érdekel az amit csinál, de ennyi év alatt tökéletesen megtanultam ridegnek és kegyetlennek lenni Lia-val szemben. Fájt, hogy így kell viselkednem? Nos, igen fájt, de ilyenkor mindig emlékeztettem magamat arra, hogy neki teszek jót és én meg már amúgy is egy elcseszett személy vagyok, ergo nekem már mindegy.
Talán, mert nem érdekel a szent és ártatlan beszéd? - néztem rá unott arccal, de nem mentem még tovább. Figyeltem őt, de persze a távolságot fent tartottam. Jobb futó voltam, mint ő, így esélye sincsen arra, hogy utolérjen, illetve az erdőnek ezt a részét is már egészen jól ismerem, mert akár éjjel is kiszöktem ide, ha nem bírtam aludni. Nem érdekelt az, hogy Lia mit akar mondani, vagy mi van vele. Nem akarom azt, hogy közel kerüljön hozzám és képes leszek, ezért bármit megtenni, hogy sikeresen újra elüldözzem őt a közös otthonunkból. Anya és apuci biztosan megint kész örömmel fogja befogadni őt. Végül pedig egyre szaporább léptekkel indultam el az erdőbe. Nem érdekelt Lia jelenléte, egyszerűen csak hagyjon békén, forduljon sarkon és tipegjen haza, majd panaszolja el magát anyának és apának. Ez se érdekelt már, miért is tenném? Ha törődik az ember valakivel, akkor az egyenlő egy gyenge ponttal és én Lia-ból nem akartam céltáblát csinálni, illetve nem voltam még mindig képes beszélni azokról a dolgokról, mivel pontosan tudtam, hogy úgyse hinne nekem senki se.
És arra nem gondoltál még, hogy nem akarom azt, hogy az életem része legyél? Nem akarlak Lia! - mondtam szinte üvöltve neki és minden kedvesség nélkül. Nem akarom őt az életemben, ahogyan se apát és se anyát se. Elegem van azokból a tekintetekből amikkel rám néznek. Elegem van abból az aggódó pillantásokból és aggódó szavakból, amiket éjszaka mondanak és elegem van abból is, hogy azt hiszik, hogy jobban tudják, hogy mi jó nekem, mint én saját magam. Nem vagyok felnőtt, de mégis azzá váltam, hiszen vannak olyan dolgok, amik azzá teszik az embert, hiszen az élet kegyetlen és nem válogat  kor szerint. Hirtelen újra megfordulok és elindulok. Egyre gyorsabb léptekkel indulok el, majd az újabb szavai megállítanak és egy tobozt feléje hajítok. - Soha se mondtam, hogy a te hibád, szóval ezt most fejezd be! - mondtam neki szinte kegyetlenül, hiszen ennél jobban nem utálok semmit se, mint amikor érzelmileg próbál manipulálni. Azt hiszi azzal jót tesz, hogy egy elhagyatott erdőben hozza fel a múltat? Akkor nagyon is téved és ostobább, mint hittem. Legszívesebben megtépném őt és lekevernék neki, hogy térj észhez és hagyjon békén a múltammal kapcsolatban.
Visszakapni? És szerinted ez engem hol érdekel? Miért nem tudod elfogadni azt, hogy nincs rád szükségem, se a családomra? - kérdezem tőle kíváncsian, hiszen elég sokszor jelét adtam már ennek, hogy nagyon nincs szükségem rájuk, ezért se értem, hogy ő miért nem adja fel. 10 év alatt nem sikerült neki, akkor szerintem lassan itt lenne az ideje annak, hogy feladja és keressen magának új kihívást, mert nekem most már tényleg kezd elegem lenni belőle, ha ő nem költözik, akkor majd én fogok. Miért is ne? Egyszerűen összecsomagolok és elhagyom ezt a várost és őket. Nekik is jobb lesz és nekem is, még ha nem is teljesen igaz ez.  
Hangosan felnevetek azon amit mond, hiszen rosszabb már úgy se lehet, mint ami eddig történt velem. Megölnek? Egyszer úgy is meghalunk... Elrabolnak? Egyszer már túléltem, talán most is sikerülne túlélnem. Figyelem őt és nem mozdulok és meg se szólalok, egyszerűen csak figyelem őt némán, de rideg tekintettel.- Szerinted félek? Félek ezektől a dolgoktól? Miért tenném, ha nap, mint nap újra átélem? Nem félek Lia és ha ennek meg kell történnie újra, akkor állok elébe, ennél jobban úgyse fájhatna. - mondtam neki keményen a szavakat, úgy hogy a legtöbb embert akár ki is rázná tőle a hideg. Kegyetlen vagyok, igen talán az lettem, de nagyon nem érdekel már Lia beszéde, mivel fogalma sincsen arról már, hogy a kishúgból mi lett és milyen valójában.
Jéghideg tekintettel néztem rá és nem mozdultam. Segíteni nekem? Biztosan most csak viccel, hiszen azokat a tekinteteket és kényszerültségeket nem nevezném annak. Elhiszem, hogy jót akartak azzal, hogy egyből pszichológushoz akartak küldeni, csak nem mindig ez a megoldás. Néha hagyni kellett volna levegőt venni és a szüleim karjában lenni, de nem bírtam már gyerekként se elviselni anyám és apám tekintetét. Szülők voltak és tudtam jól, hogy nekik is fáj az ami történt, de pontosan a lányuk miatt kellett volna erősnek lenniük és nem kimutatni a fájdalmukat. - Mert nem akarok róla beszélni, mert nem akarom újra és újra azokat a tekinteteket látni. Egyszerűen csak nem akarok róla beszélni se neked, se nekik. Én jól vagyok, egyszerűen nektek kellene már beletörődni, hogy az a Tris örökre elment és ilyen vagyok, ez az igazi énem. - majd mit sem törődve vele fordultam meg és indultam egyre mélyebbre az erdőbe.
Nem akartam többet beszélni, nem akartam Lia csilingelő édes hangját hallani. Egyedül szerettem volna lenni, mint azon az estén. Nem vágytam semmire se, vagy talán mégis, egy bizonyos személyre. Talán részben emiatt is kerestem a veszélyt, mert abban reménykedtem, hogy akkor újra láthatom őt. Tudni akartam, hogy ő kicsoda és miért mentett meg .Soha senki se jött rá, hogy hogyan menekültem meg és a helyet se találták meg ahol voltam, így azt se tudom, hogy akik elraboltak azon vajon élnek-e még vagy nem. Talán igen és ezért is tartom magam távol a családomtól. Szembe akarok nézni a múlt démonaival, de ez nem mindig olyan egyszerű. Igyekszem, de szép lassan azt érzem, hogy nem kell szembenéznem velük, egyszerűen csak el kell fogadnom és hagyni, hogy a lelkem megtalálja azt amire oly nagyon vágyakozik.
Az erdőbe megyek, ha nem látnád. - mondtam neki ridegen és egy pillanatra se lassítottam le a lépteimet, majd egyre beljebb sétáltam. Abban reménykedtem, hogy egy idő után Lia feladja, de nem úgy tűnt. Végül pedig elértem arra helyre amit annyira kerestem. Gyönyörű szép virágos rét volt, amit hatalmas fák vettek körül, majd a közepén volt egy fűzfa. Olyan volt az egész, mintha valami festőnek a műve kelt volna életre itt, ha ez se tetszik a nővéremnek, akkor már tényleg neki van baja és nem nekem. Ledobtam a táskámat a fűbe, majd oda sétáltam a kis patakhoz és megmostam az arcomat és közben pillantottam az égre, hiszen hamarosan sötét lesz és gyönyörű lesz az égbolt és ez a rét is, hiszen hamarosan életre kell.
▷Music: - ▷ Note: hug comfort  :▷ Words: 1124
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 47
✤ Születésnap : 1994-08-23
✤ Regisztráció : 2014-03-12
:


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sat May 10, 2014 1:59 pm


Tris & Lia
Eddig sem hagytam soha annyiban, mikor keresztül akart nézni rajtam és élni a saját életét, most sem fogom. Maximum ismét ott tartunk majd, hogy kiborulok és hazaköltözöm anyuékhoz egy időre, hogy összeszedjem magam. Bár az valószínűleg megint nem lenne jó ötlet, csak Violának kedvezne, hiszen nem hagyná ki az alkalmat, hogy valami hülye összejövetelt rendezzen és odacsődítse a fél várost. Barátai… Nos, fogalmam sincs vannak-e neki olyanok, elég zárkózott, akivel meg egy kicsit is nyitott… Hmm.. Egyrészt nem tudom létezik-e olyan ember, akiben maradéktalanul megbízik, másrészt nem is ez a fontos. Sokkal inkább az érdekel, bennem miért nem képes?! Nem voltam sosem rossz testvér, mindig vele voltam.. Majdnem mindig. Hisz mikor a legnagyobb szüksége lett volna rám, nem tudtam megóvni. Sokszor idéződik fel bennem, mi lett volna akkor, ha én is ott vagyok, és nem engedem, hogy bárki bántsa.. De nem voltam. Okolhatom magam miatta, de attól még semmi nem lesz jobb, és a helyzet is változatlanul szar marad. A húgom utál engem, nincs ezen, mit szépíteni. Számtalanszor biztosított már róla, hogy Ő nem én. Nem is akarom, hogy olyan legyen, mint amilyen én vagyok. Azt sem várom tőle, hogy minden lépésébe beavasson, csak ne rekesszen ki. Elég reális kérés ez, azt hiszem.
- Igazából nem tudom, mit mondjak, mert sosem hallgatsz végig.. - fújtatok egyet ingerülten. Mikor épp szembesülök a ténnyel, hogy a húgomat már réges-rég elvesztettem, ne mondja nekem senki azt, hogy nyugodjak meg. Nem meghatni akarom őt, csak megértetni vele, hogy miért nem hagyom, hogy kövesse azt az utat, amit jónak lát. Mert az nem a helyes irány! Azért! Olyan nehéz ezt megérteni? Komolyan ennyire borzalmas lennék, hogy azért szaporázza lépteit, hogy eltűnhessen előlem? Mi a francba keveredett már megint?!
Hiába volt gúnyos a hangja, semmilyen további érzelmet nem váltott ki belőlem. Mióta megváltozott, egy jó szava nem volt hozzám. Jobban belegondolva, még akkor sem, mikor épp szívességet kért tőlem. Én meg naiv vagyok, mert félek, hogy ha egyszer hátat fordítok neki, nem lesz több alkalmam arra, hogy a bizalmába férkőzhessek. Na, nem mintha akkora sikere lenne a folytonos próbálkozásaimnak. kezdek belefáradni ebbe az egészbe. Évek óta harcolok azért, hogy úgy kezeljen, mint testvér a testvért, de láthatóan újra és újra kudarcot vallok.
- Nem ismerlek, mert kizársz az életedből. Nem tudom, mit akarsz, mert nem beszélsz velem úgy, ahogy az illendő lenne. Tőlem mit akarsz? Nos, gondolom, addig nézel levegőnek, amíg ténylegesen nem kell megint falazni neked – háborgok. Jogosan. Nem csak az én életemet teszi a folytonos titkolózással pokollá, de a szüleink is ebbe fognak belerokkanni. Nem ilyen neveltetést adtak, tisztességes emberré akartak formálni minket. – Nem az én hibám! Érted? EZ nem az én hibám! – kiabálok. Nem értem, mi olyan bonyolult azon, hogy most jöjjön velem haza és akkor béke lesz?! Különben is jobban tenné, ha szót fogadna, ehelyett megint megy a saját feje után, észérvekkel pedig alátámasztani nem tudja, miért teszi azt, amit tesz. Persze, így érzi jól magát. Ez az érv viszont köszönőviszonyban sincs a tényleges okokkal, amiket valószínűleg még maga előtt sem ismer be tisztán. Magamból kiindulva sem értem meg őt, hisz én sosem voltam ennyire kezelhetetlen. Nem táncoltam jobban mások idegein, mint amennyire most szokásom, ha épp keresztül akarom vinni akaratomat. Márpedig most akarom!
- Az eszedbe sem jut, hogy vissza akarunk kapni? – nézek rá értetlenül. Senki sem teherként gondol rá, hiába érzi így. Ez is csak a saját hülyesége. Évekig kitartottunk mellette, nem adtuk fel, pedig nem is egyszer könnyítettük volna meg ezzel az életünket, de nem tehettük. A vér kötelez, a szeretet ereje pedig összeköt minket. Bár egyre inkább szürreálissá válik a kép, hogy mi még valaha normális család lehetünk. Ahhoz mindenkinek oda kellene tennie magát, és ez úgy tűnik egyeseknek igazán nagy problémát jelent. Talán nem ártana egy kicsit magába szállnia ahhoz, hogy meglássa, nem a családjával van a gond, hanem az ő hozzáállásával.
- Folyamatosan szembeszállsz velem.. Komolyan nem értelek. A veszélyt keresed? Most is mész a fejed után, nem érdekel, ha épp egy sorozatgyilkos mászkál az erdőben.. vagy ha elrabolnak! – vágom a képébe. Tudom, hogy ez övön aluli még tőlem is, de talán ez kell ahhoz, hogy végre észhez térjen. Ha sebeket kell feltépnem ahhoz, hogy elgondolkozzon azon, mi a francot csinál, hát megteszem.
- Miért nem beszélsz arról, mi történt akkor? Miért nem hagyod, hogy anya megnyugodjon? Hogy apának ne a világ másik feléről kelljen telefonálnia, hogy már megint nem vagy iskolában? Nem foglalkozol te senkivel, csak magaddal.. És tudod mit? Megérdemelnéd, hogy abban a tudatban élj, hogy tényleg selejt vagy.. De nem vagy az. Csak nem vagy képes feldolgozni a történteket. Egyedül nem megy. Segítenénk, itt állunk mögötted mindannyian, csak el kellene határoznod, hogy elengeded a múltat.. – rázom a fejem lemondóan. Nem tudom, miért is koptatom még a számat, hiszen nem is figyel rám. Úgy tesz, mint eddig mindig, mikor hevesebb szóváltásba keveredtünk. Nem értem, hogy képes így bárki családnak nevezni minket, hiszen erősebb a széthúzás, mint bármikor máskor volt.
Csodálkozik ezek után bárki is, hogy összeroppanok idegileg a teher alatt? Hogy muszáj kiadnom a feszültséget? Legszívesebben felzokognék. Nem, nem azért mert a kedvenc cipőm sarka kitörött és mérgemben utána hajítottam. Azért, mert elveszítem a húgomat, aki nem találja önmagát. Én hiába keresem, nem nyílik meg, másképp pedig hogy segíthetnék?
Undok viccén már meg sem lepődöm. Kellene? Dehogy. Az idő eléggé megedzett már ahhoz, hogy fel se vegyem. Nem vagyok tökéletes, sosem voltam. Nagyon sok mindent elcsesztem az életben, de nem fordítanám vissza, hogy megváltoztassam. Amiatt lettem az, aki ma vagyok. És valószínűleg Violával is ez a helyzet. Csak csupán azt nem tudom, mi formálta ilyenné a jellemét. Hiába a rémálmok, azokat csak ő éli át. Én csupán látom verejtékben úszó testét. Jobb esetben. A rosszabbik verzió az, mikor még a szobájába is bezárkózik, így tényleg nem tehetek semmit.
Kénytelen vagyok cipő nélkül folytatni az utamat. Abban ne is reménykedjen, hogy hagyom őt egyedül kószálni, mikor épp sötétedni készül. Az kéne még.
- Hová mész? – kérdezem végül, kissé nyugodtabban, de hiába nem akarom, a hangom még mindig türköz némi aggodalmat. Nem szavai miatt, sokkal inkább azért, mert egyedül járkál egy ilyen kietlen helyen. A város széle.. Ki tudja, milyen csavargók gondolják úgy, hogy elkapják őt? Gyönyörű lány, ezt még a vak is látja.. Nem hiába aggódom érte, olyan könnyű őt rosszra csábítani…
•• ฝord: 1034 ••Note: bad day 
©️



Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Mon Apr 21, 2014 2:14 pm

To my "lovely" sister


Mit nem ért meg azon, hogy nem akarom a közelembe engedni? Nem akarok a drága húgica lenni, akire annyira vágyik? Régen talán az voltam, de megváltoztam ahogyan a világ is változik. Mit kell ezen annyira fent akadnia? Miért nem tudja elfogadni a mostani énemet? Mit érnék azzal, ha beszélnék vele, elmondanám? Semmit se, hiszen fogalma sincsen arról, hogy mi zajlódig le bennem, vagy éppenséggel mit érzek, hiszen ő nem ment ezen keresztül, nem érzett így. Ő volt a drága kis pedáns Lia.
Ennyira makacs és idegesítő is csak ő lehet. Komolyan ő nem csak hajilag szőke, hanem már agyilag is, hiszen már egy szőke is rég megértette volna azt, ha valaki nem kíváncsi rá, de persze ő nem adja fel és tovább nyaggat. Komolyan rosszabb, mint a szüleink. Őket nem túl gyakran látom, de Lia helyettesíti őket és talán tényleg rosszabb, mint a szüleink lennének. Komolyan kiidegel és legszívesebben megtépném most. Ennyit arról, hogy lesz egy kis nyugton.
Közelebb lépek hozzá és egy kacaj hagyja el ajkaimat.- Szerinted ezt akartam hallani? Azt hiszed ezzel meghatsz? - kérdezek vissza gúnyosan, majd egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon miközben összefonom magam előtt a karomat. - Egyáltalán nem ismersz, fogalmad sincsen, hogy mit akarok és arról se, hogy mit akarok tőled.- mondom neki minden kedvesség nélkül, de még mindig nem engedem szóhoz jutni és úgy folytatom a mondandómat, hogy ettől a másik félnek felálljon a szőr még a hátán is. - Lehet anyucit és apucit megtudod hatni ezzel, de engem nem. Nem ismersz és fogalmad sincsen arról, hogy milyen vagyok. És mire vágyom? Arra, hogy végre befogd és sarkon fordulva elhúzz innét. - mondom neki minden kedvesség nélkül, semmi együttérzés nincsen bennem. Miért is lenne? Nem kértem, hogy ide jöjjön. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni.
Soha se érdekelt mit gondolnak mások rólam és legalább megszabadultok tőlem. - mondom neki egy apró gúnyos nevetés kíséretében, hiszen biztos vagyok abban, hogy senki se szereti azt a családban, hogy milyen vagyok. Olyannak kellene lennem, mint amilyen Emilia és utána majd a céghez menni dolgozni, de ridegen hagy. Nem akarok olyan lenni és soha nem is leszek. - Soha se mondtam, hogy bajom van a világnak, inkább az olyanok, mint te nem értik meg a világ másik felét. - mondom neki komolyan és figyelem őt. Állom a tekintetét, de az arcom semmit se tükröz. Az érzéseimet réges-régen megtanultam elnyomni.
Talán igen, talán nem. - mondom neki mosolyogva, de még mindig nem mozdulok. - Ha annyi baj van velem, miért nem tettetek meg magántanulónak, hiszen akkor a világ elől el tudtátok volna rejteni a selejtet. - mondom neki gúnyosan, hiszen annyira tökéletes ez a család, hogy tényleg olyan, mintha én lennék a selejt közte, de szép lassan rájöttem, hogy nem minden ilyen, mint ők. A világnak van egy másik oldala, egy veszélyes és vonzó része. Ez az amiatt még élek és nem örültem meg teljesen. Szép lassan megtalálom azt amire vágyom, de közben még ezt az idegesítő személyt le kellene vakarnom magamról.
A húgod vagyok, de mégis olyanná akarsz formálni, mint amilyen ti vagytok. Miért nem tudtok úgy elfogadni amilyen lettem? - visszapillantok még rá, de nem érdekel, Nem akarok több időt az út mellett eltölteni, semmi kedvem nincsen már itt lenni és vele beszélgetni. Az erdő hívogat és remek helynek tűnik ahhoz, hogy az ember kicsit egyedül lennem. Hallom a cipője kopogását, de most ez se tud meghatni. Nevetve pillantok rá. - Mellé ment. - mondom neki gúnyolódva, majd elindulok, de még egy pillanatra megállok, hogy ránézzek. - Vigyázz, mert a végén még jön egy csúnya farkas és elrabol téged. - mondom neki mosolyogva, hiszen ide tényleg nem csak az emberek teszik be a lábukat, így ha életben akar maradni, akkor vagy menjen vissza és haza, vagy szedje a csülkeit és maradjon csendben. - Talán nem minden fekete és fehér drága Lia, mint ahogyan gondolod. - nézem őt a távolból és csendben maradok egy pillanatra. Próbálom megfejteni őt, de sokkal könnyebb, mint gondolom.- Ha nem akarsz eledel lenni, akkor vagy menj vissza a kocsidhoz, vagy csöndben kapkod a lábaidat, mert nem foglak megvárni. - mondom neki komolyan és minden kedvesség nélkül. Nincs már angyali lelkem, de miért is lenne? Miért kellene jónak lennem, úgy mint Lia? Mi van, ha a sors nekem más jövőt szán?
▷Music: - ▷ Note: tantrum O_o :▷ Words: 711
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 47
✤ Születésnap : 1994-08-23
✤ Regisztráció : 2014-03-12
:


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Mon Apr 21, 2014 1:16 pm


Tris & Lia
Nem értem. Nem tudom felfogni, sem elfogadni azt, hogy kizár az életéből. Nem kérek sokat, nincsenek világmegváltó terveim vele, és soha nem akartam neki rosszat. SOHA. A húgomról van szó, az isten szerelmére. Bármilyen, bárhogy viselkedik is, hiába ostoba, amiért megpróbál kívül rekeszteni a dolgain, akkor is a vérem és kötődöm hozzá. Az az én nagy bajom, hogy képes vagyok újra és újra a lelkemre venni, hogy keresztülnéz rajtam, mert igenis érdekel. De nem mond semmit, nem tudok segíteni neki, egyszerűen képtelen vagyok, mert ha önmagától a társaságomat keresi, az nem azért van, mert beszélgetni szeretne, sokkal inkább pénz kell neki. Vagy, hogy hazudjam a szüleinknek, hogy elment a könyvtárba vagy tudom is én.. Egyre cifrább dolgokkal jön, én pedig rettenetesen féltem, hogy beszippantja egy olyan világ, amiből aztán soha többet nem tud majd szabadulni. Hajlamos arra, hogy veszélybe sodorja magát, mintha valójában erre vágyna, de én… Nem tudom elfogadni, hogy a kishúgom ilyen életet él.
- Oké, elcsesztem.. Tudom.. – fakadtam ki. – Ezt akartad hallani? – kiabálok utána széttárt karokkal. Fogalmam sincs, mit mondhatnék, vagy mit tehetnék, amivel jobb belátásra bírom. Fel kell nyitnom a szemét, mert más nem teszi meg helyettem. Már nem ismerek rá a saját húgomra. Nem tudom létezik-e még egyáltalán az a Viola, akit én ismerek, vagy jobb lenne megbarátkoznom az új énjével, akivel mindig csak a gond van?!
- Nem tudom, mi a bajod velem.. Tényleg nem. – folytattam zaklatott hangon. – Azt sem tudom, a világgal mi a frász bajod van, amiért így viselkedsz.. De sokáig nem csinálhatod ezt, ugye tudod?! Nem érsz el vele semmit, csak azt, hogy a végén klinikai esetnek minősítenek, vagy javítóba küldenek! Így akarod kezdeni az felnőtt életedet, hogy meg vagy bélyegezve? – szegezem neki a kérdést. Nem akarom, hogy ujjal mutogassanak rá amiatt, ami évekkel ezelőtt történt vele.. Miért nem tud továbblépni? Tudom, hogy gyötrik az emlékek, de miért nem beszél róla? Ez az, ami igazából megrémít, ami miatt mindig aggódom. Akkor is, ha épp nem akarok róla tudomást venni.
- A középiskola a belvárosban van.. – mutattam rá a tényre, hogy nem vagyok hülye. Nem fog átvágni, csak azért mert ahhoz van kedve. Valószínűleg be se ment az iskolába, nem ez lenne az első példa rá, de abban reménykedem, hogy az utolsó. – Miért csinálod ezt? Tényleg azt akarod, hogy felfüggesszenek? – nézek rá, mint aki nem érti mire is jó ez. Tényleg nem értem. Az igazgató így is jóval toleránsabb a családunkkal, mintha bármelyik másik diákról lenne szó. Lehetséges az is, hogy csak a hírünknek köszönheti a húgom, hogy nem rúgták már ki páros lábbal a kihágásaiért. De mégis mire jó ez?
- A húgom vagy.. – kiáltok utána. Én megértem, hogy a számára nem a nővére a követendő példa, de nem kellene megindulnia lefelé a lejtőn. Annál Ő sokkal jobb. Sokkal több van benne, és én nem mondok le róla.. Nem mondok le a családunkról és arról, hogy valaha újra kerek egész lesz. Csinálhat, amit akar.. Ha tetszik neki, ha nem. Ebből nem engedek.
- Ne hülyéskedj, induljunk haza.. – erősködöm, de mint utólag kiderült, hiába. Beszélhet az ember neki, olyan, mintha eleresztené a füle mellett. Csak tudnám, kitől tanulta ezt a gúnyt, ezt az arrogáns viselkedést. Biztosan kitekerném az illető nyakát.
Nem akarok, tényleg nem, de mégis utána eredek az erdőbe, amit természetesen azonnal meg is bánok. Elég életveszélyes mutatvány a túrázás magassarkúban, nem is volt betervezve. Mégis megyek utána. Ha most nem követem, meg fogom bánni, főleg akkor, ha valami komolyabb baja is esik.
Hangosan fújtatok egyet, amint utolérem. Igaza van. Nagyon is igaza. A cipőm nem terepre lett kitalálva, meg is mutatkozik, mikor nagyot reccsenve kitörik az egyik sarka, én pedig majdnem elesek. Még időben megkapaszkodom az egyik fa törzsében. Remek.. Így az irodába se mehetek vissza. Látszik rajtam, hogy ideges vagyok, és nem is akarom tovább palástolni, hirtelen ötlettől vezérelve kapom le lábamról tönkrement cipőmet és hajítom utána.
- Ne merészelj itt hagyni. – szinte üvöltök. Kénytelen leszek mezítláb utána menni, ha nem áll meg. Ezt ő is tudja. Ki tudja, milyen vackok vannak itt, amibe beleléphetek. Nem áll szándékomban a balesetin tölteni az időmet, így inkább nem mozdulok. Már annyira mindegy. Nem megyek beljebb, helyette leülök, a hátamat pedig a fának vetem. Nem, még mindig nem adhatom fel.
- Mit cseszek el? Miért nem vagy hajlandó úgy viselkedni, mint minden normális ember? – kérdezem immár normál hangnemben. Nem érdekel, hallja-e, talán az lenne a jobb, ha meg sem hallaná. Még a végén ezért is én lennék a hibás. Valaki mindig engem kiált ki bűnbaknak. De az is lehet, hogy elment és nem érdekli a kiborulásom...
•• ฝord: 754 ••Note: bad day 
©️



Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Fri Apr 18, 2014 10:07 pm

To my "lovely" sister


Soha se kértem azt, hogy megértsen. Soha se terheltem a problémáimmal, hiszen fogalma se lehet arról, hogy hogyan is érzek pontosan. Mit érnék azzal, ha rázúdítanék mindent, hiszen ő és én két külön világ vagyunk. Ő a jó és bájos Lia, én meg a rossz és elveszett Tris. Jég és tűz vagyunk és biztos vagyok abban, soha se értene meg, mert ő azt hiszi, hogy elvesztem és minden rendben lenne, akkor ha beszélek a dolgokról, de ez nem így van. Soha semmi se lesz már minden rendben, mert réges-régen elvesztem és csak akkor leszek jól, ha megtalálom azt amire a lelkem annyira szomjazik.
Látod, én ismerlek téged. Mindig is a tündéri kislányuk leszel Lia. - mondom neki komolyan és figyelem őt. Nem akarom, hogy közelebb jöjjön hozzám. Nem akarok a közelében lenni, nem akarom azt, hogy érezze azt amit én érzek. Ő teljes életet élhet, én azt hiszem soha se már. Óvatosan a hajamba túrok, de a szememmel még mindig nem engedem őt el.
Miért tenném meg? Miért mondanám el neked? - kérdezem tőle kíváncsian, hiszen fogalmam sincsen, hogy mit hitt. Talán azt gondolta, hogy 10 év alatt nem nyíltam meg, most hirtelen meg fogok nyílni. Megrántom a vállamat, majd egy gonoszkás mosollyal az arcomon újra rápillantok.- Elegem lett a suliból. Tudod nagyon unalmas volt és gondoltam sétálok egyet. - mondom neki még mindig úgy mintha ez lenne az igazság. Talán néha igyekezett közelebb kerülni hozzám, de miért nem jött rá még, hogy én nem olyan vagyok, mint ő. Mindig is le kezeltem és gúnyosan álltam hozzá, mert így távol tarthatom őt magamtól és megóvhatom őt. Hiányzik az, amikor régen nagyon jóban voltunk, viharos estéken együtt aludtunk, mint két jó testvér, de ez megváltozott. Az a bizonyos esett után minden megváltozott, vagy csak én változtam. Fogalmam sincsen, hogy valaha minden rendben lesz-e, de most nem is érdekel.
Ebben biztos vagy? - kérdezek vissza kicsit nevetve, hiszen tisztán emlékszem, hogy hányszor hagyott amikor megjelentem a cégnél. Fontos volt számára a családi vállalkozásunk, de ezért nem is hibáztathatom őt, hiszen soha se csevegni mentem oda hozzá, hanem csak azért, hogy fedezzen, vagy adjon pénzt. Kihasználnám őt? Igen, azt hiszem kihasználom, de így esetleg a kívül állok nem találhatnak rajtam fogást. Nem tudnak megbántani engem rajtuk keresztül. Láttam már sírni is és olyankor szívesen megöleltem volna, de nem lehet. Nem egyszerűen az nem én lennék már.
Akkor legalább tudod, hogy merre menj ahhoz, hogy hazatalálj. - mondom neki gúnyosan és még integetek is neki. Nem sokkal később már az erdő peremén sétálok egyre beljebb haladva. A csizmán pont tökéletes ahhoz, hogy ilyen helyen sétáljak. Figyelem a fákat és érzem a szelőt, amint a hajamba kap. Egy pillanatra becsukom a szememet és újra repülők, de egyből ki is nyitom. Nem akarok ott lenni, nem akarok benne ragadni. Én akarom irányítani, de már nem megy, egyszerűen elkapott és szép lassan elnyel...
Megállok és rápillantok. Neki dőlök az egyik fának és figyelem őt. - Miért is várnálak meg? - kérdezem tőle gúnyosan, majd végig nézek rajta.- Meddig is fog kitartani a cipőd? - kérdezem tőle nevetve, majd egy gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon. - Egy.. kettő.. három.. - és ki is tört a cipője sarka. Majd mit sem törődve vele tovább indulok az erdő mélye felé. Egyszerűen hívogat és csalogat az erdő, mintha ott találnék valamit, amit keresek.
▷Music: - ▷ Note:user szeret <3:▷ Words:554
©



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 15
✤ Születésnap : 1939-02-07
✤ Regisztráció : 2014-04-18
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ♢ főállású munkanélküli

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Fri Apr 18, 2014 6:51 pm

                                         
Yvonne & Alex


Nyirkos idő volt, talán egy kicsit csöpörgött is az eső, nem tudom, nem nagyon éreztem. Egy korhadt farönkön ücsörögtem és az eget bámultam, amit most szürke felhők árnyékoltak be. Átadtam magam a pillanatnak, a magánynak, és annak, hogy végre tisztázhatok magamban egy-két dolgot, mert ez most igencsak rámfér..
Napok óta igyekszem kerülni a társaságot, a zűrt ami most leginkább a fejemben van, és kezd eluralkodni rajtam. Mintha nem is önmagam lennék. Próbálok minden lehetőséget megragadni annak érdekében, hogy egy kicsit kikapcsoljak, hogy ne kelljen azzal törődnöm, hogy mi lesz hogyha már nem bírom tovább, ha esetleg kicsúszik a számon egyszer az igazság amikor Vele vagyok. Hiba lenne. Vagy talán nem is kéne erőltetnem a dolgot? Meglehet, de akkor is.
De tessék már megint ezen kattogok. Ilyenkor legszívesebben egy istenes pofont lekevernék magamnak, és addig ismételgetném ameddig észhez nem térek. Most talán az lenne a legokosabb dolog ha még egy pár napig hanyagolnék mindent, de leginkább Őt. De az Istenért, bárkivel vagyok, bármit csinálok Ő ott van az elmém legmélyebb pontjában és valahogy mindig belefúrja magát az életem minden egyes elcseszett pillanatába.
Jobb megoldás lenne ha most átadnám magam a másik oldalamnak, akkor talán tudnék másra is gondolni, de most valahogy ehhez sincs erőm, olyan vagyok mint jelen pillanatban mint akit megrágtak és kiköptek. Szánalmas...
Mélyeket szippantottam a friss tavaszias levegőből, és igyekeztem ténylegesen is kiüríteni az elmémet. Lehunytam a szemeimet, majd hátradőltem a rönkön, ami néha-néha reccsent is egyet szinte alig hallhatóan. Hallgattam a madarak boldog, önfeledt dalolászását, és még megannyi dolgot élveztem amit a természet adhatott nekem. Most ebben a percben kivételesen jól éreztem magam..Szabadnak.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 47
✤ Születésnap : 1994-08-23
✤ Regisztráció : 2014-03-12
:


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Thu Apr 17, 2014 9:50 pm


Tris & Lia
Sosem fogom megérteni, miért jobb az, ha bezárkózik, elzárkózik a világtól és magába fojtja azt, ami épp bántja. Vagy ha azt nem is – mivel elég sűrűn az orrom alá dörgöli, hogy a fő problémája én vagyok, meg a hozzáállásom -, de mindenképpen falat húz maga és a család közé. Nem tudom felfogni, mégis mire jó ez. Azt még el tudom fogadni, hogy a szüleinknek nem akar beszélni a történtekről, hogy le akarja zárni magában, de látszik, hogy nem tudja. Másképp nem gyötörnék rémálmok. Hiába tagadja, van, amivel még én is tisztában vagyok, akkor is, ha tagadja. Én nem tudom, mivel nyugtathatnám meg, de azt sem, mivel vívtam ki magam ellen haragját. Évek óta egyre csak romlik a kapcsolatunk és tudom, hogy az én hibám is, mert szinte képtelen vagyok nyugodt maradni a közelében, de az oka a hangulat, amit ont magából. A nemtörődömség és az, hogy eltaszít mindenkit, akitől segítséget remélhetne. Annyira nehéz lenne beszélnie velem? Vagy ha nem is velem, akkor a szakemberrel. Nem tudok bízni benne anélkül, hogy ne aggódnék.. Sőt, újabban már egyáltalán nem. A bizalmat ki kell érdemelni, de ő semmit sem hajlandó tenni érte. Csodálkozik, hogy így reagálok?!
- Azonnal indultam - vágtam rá aztán. Abban igaza van, hogy nem tudom, konkrétan mi is történt és mit keres ezen a helyen. Nem ide való.. Egyikünk sem ide való. Nyomasztó és nyugtalanító az egész környék. Nem ismerem, főként ez a bajom vele.
- Akkor talán elmondhatnád Te, hogy mégis mi a franc történt és mit keresel itt? – néztem rá nyomatékosítva, hogy bármennyire nem tetszik a hely, én bizony nem koccanok le róla, amíg normális hangnemben el nem mondja nekem, amit hallani akarok. Akaratos vagyok, és makacs is. És nem szeretem, ha élcelődnek rajtam, főleg nem, hogyha a húgom, a vérem teszi ezt. Legszívesebben megráznám, hogy térjen már észhez, de gyanítom, hogy nem használna. Ilyenkor esek kétségbe. Nekünk nem volt sosem jó viszonyunk, pedig próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogy mindig és mindenben számíthasson rám. Sosem jött, nem fordult hozzám.. Nem kérte ki a véleményemet, szinte ügyet sem vetett arra, hogy egyáltalán a családja tagja vagyok. Ha csak épp nem megvetéssel vagy gúnnyal illetett. Az nagyon ment neki. Néha átfut az agyamon, hogy azt tanulja a matek helyett. Nem is lenne olyan ironikus… Áh..
- Nagyon jól tudod, hogy ha rólad van szó, nem érdekel más… - vágom a képébe. Hiába viselkedik velem úgy, mintha nem lennék a családja része, akkor is a húgom és megvédem, ha arról van szó. Bár pont akkor nem tudtam megvédeni, mikor arra a legnagyobb szüksége lett volna. Mardos érte a bűntudat minden egyes alkalommal, mikor sikítva ébred éjjel.. Olyankor fojtogatnak a könnyek és nem érdekel mi az ára, a helyébe kívánkozom. Persze a múlt már megváltoztathatatlan.. De tudom, hogy ez állt közénk.
- Rossz felé indultál, a kocsi arra van.. – mutatok a hátam mögé, de ügyet sem vetve rá, indul meg az erdőbe. Ez most komoly? Louboutin van rajtam! Nem hiszem el, hogy képes itt hagyni. Csak úgy hátat fordított nekem! Ami viszont még inkább meglep, hogy automatikusan indulok utána. Ugyan nehezemre esik a talaj egyenetlensége miatt a haladás, de nem riadok meg tőle. Egyetlen mázlija, hogy nem szoknyát vettem. De komolyan. A cipőm viszont ezután a kis túra után mehet a kukába. Gratulálok, inkább magamnak, mint neki.
- Örülnék, ha megállnál egy percre.. – szólok utána erélyesen. Esélyem sincs utolérni, csak ha leveszem a cipőmet. Azt meg inkább kihagynám.
•• ฝord: 568 ••Note:  nana 
©️



Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sat Apr 12, 2014 12:06 pm

To my "lovely" sister


Pontosan az a személy jelent meg akire a legkevésbé vágytam. Egyszerűen nem értem, hogy miért érdekli az, hogy velem mi van. Neki meg van a tökéletes kis élete, illetve ő a kis kedvence a szüleimnek, akkor meg miért törekszik arra, hogy én is olyan legyek, mint ő? Ha akarnék se tudnék olyan lenni, mint ő. Nem bízom benne, ahogyan a családomban se tudok teljesen, hiszen a mai napig nem tudom, hogy volt-e bármi közül ahhoz, hogy engem elraboltak vagy egyszerűen csak egy pedofil áldozata lettem 7 évesen. Nem akartam vissza gondolni azokra az idokre, amit ott tőltöttem, de nem tudtam elmenekülni a múltam elől. Mindig újra és újra hatalmába kerített és mostanra átvette az uralmat is felettem.
Nem véletlenül jöttem ide, hiszen jól tudtam, hogy Lia nem szívesen tenné be erre a környékre a lábát. Engem nem zavart, hiszen voltam már ennél rosszabb helyen is. Hallottam az egyre közeledő lépteit és legszívesebben elfutottam volna előle. Minek jön ide, hogyha még a saját testvérét se ismeri. Egyikük se ismer igazán, azt ismerik belőlem amit én adok magamból, de az mesze sincsen attól ami igazából vagyok. Hangosan elnevetem magamat azon amit mondott. - Látom, megint csak annyit hallgattál meg apu hívásából, hogy baj van velem, azt már nem vártad meg, hogy elmondja neked, hogy mi is történt. Ha meghallgattad volna, akkor most nem tennél fel ilyen ostoba kérdést drága nővérem. - mondom neki merő gúnnyal és megvetéssel a szavakat. Soha se értettem meg őt és talán soha nem is fogom. Túlzottan jó és ártatlan. Nem is értem, hogy minek jött ide.  Vigyázz, mert a végén még bepiszkítod a hírnevedet, meg a drága cuccaidat. - mondom neki még mindig gúnyosan és közben végig pillantok a tájon. - És ha most megbocsájtasz én leléptem, mert semmi kedvem hallgatni az idegesítő csacsógásodat. - majd zsebre vágtam a kezemet és elindultam az erdőbe befelé. Meglepne, ha utánam jönne, mert soha se szerette az ilyen helyeket. Mondhatni teljesen az ellentétem volt. Ő csupa jóság és erény volt, míg én a kalandot, a veszélyt és a rosszat kerestem.
▷Music: - ▷ Note:user szeret <3:▷ Words:314
©



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 47
✤ Születésnap : 1994-08-23
✤ Regisztráció : 2014-03-12
:


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sat Apr 12, 2014 11:34 am


Tris & Lia

Utálom azokat a hívásokat, amiket napközben apámtól kapok. Sosem hív fel, mindig minden hírrel megvárja, hogy összejöjjön a család este és közösen vitassuk meg. Csak vészhelyzetben hív munka közben. Ezek szerint most is az van. Sietve kérek elnézést a jelenlévő kollégáktól és családi krízisre hivatkozva távozok a helyiségből, anélkül, hogy megvárnám, míg bárki bármit mond. Nem érdekel, nem mernek megállítani, hisz anyám az ő főnökük is. Így a kis megbeszélés eltolódik, rosszabb esetben el is halasztódik holnapig. És mivel apróságok miatt nem szokott sürgős hívásom lenni, inkább a második opció lesz majd a végkifejlet.
Az előtérbe érve a fülemhez kapom a mobilomat, de elég meghallanom a mondat első felét és le is intem apámat. Nem szokásom félbeszakítani a másikat beszéd közben, mert illetlenség és sértő is, de most nem zavartatom magam. Apu sosem róná fel nekem, különösen most nem.
Viola.. Hát persze, hogy ő. Nem tudom mibe keveredett már megint, de nem vagyok meglepve. Gondoskodik arról, hogy mindig aggódni kelljen miatta. És mivel apám egy másik városban van jelen pillanatban, anyám pedig konferencián, én vagyok az egyetlen elérhető családtag. Miután megnyugtattam apámat, hogy azonnal Vio-ért megyek, már aktiválom is a telefonomban a megfelelő app-ot. Nem szoktam lekövetni merre jár, de szükség esetén jól jön, ha a telefonjába szerelt jeladó értesítést küld. Nem illegális a dolog, de ehhez külön engedélyt kellett kérnünk a rendőrségtől, ami a történtek után nem meglepő. Nem mintha lett volna ellene kifogásuk. Egy darabig még nekem is szigorú szabályok szerint kellett élnem, attól tartottak, hogy a családnak van egy rosszakarója és féltették a másik lányukat. Nem tudjuk mitől.. Viola sosem mondta el, talán ezzel váltotta ki az elégtételt, amiért mindezen át kellett esnie. Még én sem tudtam kiszedni belőle, pedig számtalanszor próbálkoztam még a pszichológus előtt, közben, de még utána is.
A recepciósnak szóltam, hogy elmegyek, és már halásztam is elő a kocsi kulcsot a táskámból. Szerencsém, hogy épp ezen a szinten állt a lift, még éppen elértem, és egyenesen a mélygarázsba igyekeztem. Percek teltek el, míg végre az autómban ülhettem és idegesen a gázra taposhattam. Nem soroltam be azonnal a forgalomba, előbb szemügyre vettem, merre van a húgom, és az alapján a lehető legrövidebb utat választottam. Persze a város legszélén ténfergett. Nem tudom mit keresett ott, mikor iskolában kellene lennie. De erre majd ő maga magyarázatot ad. Jobb, ha nekem, mintha a szüleinknek. Mindketten jobban járunk, főleg ha ez valami újabb dili nála.
Aztán egyik pillanatban még mutatja az irányt a telefonom, másikban megszűnik a kapcsolat én pedig rettenetesen megijedek. Próbálom magam azzal nyugtatni, hogy biztosan csak a térerő hiánya miatt, de én magam sem hiszem el.. Csak addig megyek autóval, míg ahhoz a ponthoz nem érek, ahol utoljára villant a jelenlétét jelző pötty. Utána lehúzódom az út szélére és gyalog folytatom utamat, miután beriasztottam a kocsit. Nem túl bizalomgerjesztő ez a környék, meg kell, hogy mondjam.. A lényeg viszont, hogy a távolban, az erdő felé igyekezve megpillantok egy távolodó alakot, és megérzés vagy sem, biztos vagyok benne, hogy a húgom az. Nem is várok, utána indulok, egyre sietősebb léptekkel, majd mikor megfordul és konstatálom, hogy valóban nem tévedtem, megkönnyebbülten felsóhajtok.
- Én viszont kerestelek. Méghozzá téged. – vágom oda neki minden kedvesség nélkül. Ilyenkor valahogy nincs erőm ahhoz, hogy kedvességet erőltessek a hangomba. – De kérdezhetném azt is, hogy mit keresel itt és miért nem vagy iskolában? Nem hiszem, hogy olyan jól megy a tanulás, hogy csak úgy ellóghass.. – vádolom meg. És tudom, hogy igazam van. Őt nem foglalkoztatja, hogy mi lesz vele ha kikerül a gimiből.. Nem is értem, hogy lehet ilyen felelőtlen.
•• ฝord: 587 ••Note:  nana 
©️



Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Thu Apr 10, 2014 7:56 pm

To my "lovely" sister


Nem tudta, hogy hova megyek, vagy mit miért teszek. Egyszerűen csak hagytam, hogy a lábaim vezessenek. Fölösleges lett volna saját magamtól megkérdezni az irányt, hiszen nem tudtam. Menekültem, el akartam futni az elől ami történt. Sikerült régen eltemetnem a múltamat. Ritkán vissza-visszatértek, de megtanultam kezelni őket. Senki se sejtett semmit se, egyszerűen csak egy lázadó tinédzsernek hisznek, akivel csak a gond van. Ott volt a nővérem, Lia. Ő maga volta tökély, a kedvesség és a szépség. A szüleim előszeretettel dicsérték őt mások előtt, de amúgy is csak rá kellett nézni és lerítt róla, hogy ő maga csupa báj és kedvesség. Néha már tényleg az agyamra tudott menni, de most nem ő volt a legfőbb bajom, hanem a múltam...
Körülbelül kicsit több, mint egy éve kezdődött el az, hogy újra és újra ugyan azt álmodom, de addigra már annyira tökéletes színész lettem, hogy senkinek se tűnt fel, meg miért is mondtam volna el, hogy még több baj legyen velem? Nem, köszönöm még a családom szánalmából se kérek. De ilyen még soha se volt, hogy ennyire átvegye felettem az uralmat. Tudtam uralni, ki tudtam szakadni, de ma sehogy se ment. Egyszerűen csak elkapott és megfojtott. Fuldoklom és nincs ki út, egyszerűen nincs menekvés. Meg kell találnom valakit, meg kell találnom őt, aki akkor ott volt. Ő talán tud nekem segíteni. Összébb húzom a pulcsit magam, hiszen már a szél is feltámadt, mintha ez is valami baljós dolgot jelentene.
Lépek kettőt, amikor léptekre leszek figyelmes. Egyre gyorsabb és sietős léptekkel. Talán futnom kellene, menekülni. Hirtelen bevillan az a késő őszi este, amikor elraboltak. Megállok, majd megfordulok, de nem más látok, mint a nővéremet. Remek, már csak ő hiányzott.- Mit keresel itt? Tudtommal nem kerestelek. - mondom neki minden kedvesség nélkül és amennyivel ő közelebb jön, én annyi lépést hátrálok. Nem akarok közel lenni hozzá, illetve a bájos csevegő hangja se érdekel. Egyedül akarok lenni és kész.
▷Music: - ▷ Note:Remélem tetszik cuki▷ Words:314
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sun Feb 23, 2014 1:38 pm



Kenzy & Wendy


Miért szeretnél világos lenni? - tettem el újra a kérdést, mert biztos voltam abban, ha jobban átgondolja a dolgot, akkor nem akarja ott hagyni a sötéteket. Ismertem már annyira, hogy tudjam biztosan van  a világosak között is szeretője, márha annak lehet őket nevezni. Fogalmam sem volt arról, hogy miért akar hirtelen világos lenni. Értem én, ha van ott férfi akihez vonzódott, hiszen ott is vannak igazán helyesek, de ott van neki Neal. Persze Neal se tökéletese és ezért még kapni is fog, hogy múltkor csak úgy lelépett. Figyeltem Wendy minden egyes mozdulatát és egy apró mosoly jelent meg az arcomon.- Ezzel szeretné jóvá tenni az elmúlt éveket? - vontam fel a szemöldökömet, mert eléggé gyenge próbálkozás. Régen rossz, ha azt hiszi ezzel jóvá teheti azt amit a barátnőmmel tett.
Soha nem voltunk normálisak, szóval mondj valami újat. - mondtam neki nevetve, majd mellette teremtem és belé karoltam. Fogalmam nem volt, hogy mennyi ideig szeretne még itt ácsingózni, de nekem semmi kedvem nem volt több időt itt eltölteni, így elindultam a közeli bár felé és közben magammal húztam őt is. - De miért is gondolod így? - néztem rá kíváncsian. -
Rossz irány kislány. -mondtam neki mosolyogva, hiszen ennyire egyszerűen nem fogja elterelni magáról a témát. - Majd mesélek, de előbb te jössz a drámáddal. - mondtam neki kicsit gúnyosan, majd amikor róla kérdezett, akkor mindenhova néztem csak rá nem. Megérte-e el hagyni? Persze, hogy nem, de azok után, hogy képes lett volna megölni magam sem tudom. Tisztán emlékszem arra, amikor meg kellett volna ölnie, minden egyes nézésre, szóra, pedig nem kellene. Talán sokkal inkább ezek az emlékek ellenmenekültem el a városból és nem voltam még képes szembenézni ezekkel a dogokkal, talán ezért is tereltem vissza a szót rá.
•• ฝusic: - •• ฝords: 289 ••Note: <3
©



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a succubus, I need your chi.
✤ Posztok száma : 354
✤ Születésnap : 1657-10-03
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ξ club owner

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Thu Feb 20, 2014 7:34 pm


Wendy & Kenzy



Amint elhagyta a számat a kérdés abban a pillanatban megbántam. Nem szabadna ilyen dolgokon gondolkoznom. Főleg, mivel Neal mindig is hűséges volt hozzám és szeret úgy, mint senki más. Én is szeretem őt.. Csak rettegek.. Talán egy kis időt külön kellene töltenem tőle.. Igen.. Egyértelműen ez lenne a legjobb. Meg kell tisztítanom a fejemet az idióta gondolatoktól.. Még, hogy én, mint világos fae. Ez nevetséges. Elköteleztem magam a sötéthez és már lassan 400 éve az ő oldalukon vagyunk.. Nem fogok csak úgy elfordulni tőlük, mert olyan kedvem van. Egyszerűen nem tehetem. Nem lenne helyes. Megértem, hogy Kenzy miért tette, de nekem semmi okom nincs rá. Szabad vagyok és még van az életemben egy olyan férfi is, akit szeretek.. Még akkor is, ha rendkívül össze tud zavarni.
Kezem a nyakláncra siklott, amit tőle kaptam.. Le akar venni a lábamról.. Minden egyes nap. Én pedig még mindig vágyom az izgalomra, amit más férfiak okoznak. – Kezdek kicsit becsavarodni. – Próbáltam rövidre zárni ezt az egész témát. Kiadtam magamból és ez bőven elég. A részletekbe, már semmi értelme belemenni. Amúgy sem akarok túlságosan rágódni rajta, mert az nem vezet sehova.. – Ha valamiről beszélgetni fogunk az te leszel. Nekem csak a szokásos drámám van, míg neked azért.. Bőven lehet mesélni valód.. Milyen világosnak lenni? Jobb egyáltalán bármivel? Megérte elhagynod.. Őt? – Kettőnk közül én tartottam többre a szerelmet.. Ez elég furán hangzik főleg, mivel én vagyok az, aki folyamatosan csalja a vőlegényét.. De hát ebben állapodtunk meg, szóval annyira nem kifogásolható.. De akkor is. Nem olyan könnyű feladni a szerelmet. Ezt nagyon jól tudom. Nem vagyok szerelmes senki másba csak Nealbe. Mégis olyan nehezemre esik az, hogy feladjam azokat a férfiakat, akik elméletileg nem jelentenek nekem semmit.. Azért ez erős túlzás, mert ők nyújtottak nekem támaszt az elmúlt négy évben, míg a vőlegényem egy börtönben „mulatta” idejét. Igaz vagy nem? Ezt talán soha nem tudom meg.
 
•• ฝusic: - ••Note: béna. :S
©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sun Feb 16, 2014 4:04 pm



Kenzy & Wendy




  Figyeltem őt és egyre jobban aggódtam miatta. Talán még soha se láttam ilyennek, vagyis ennyire rossz passzban. Amikor eltűnt Neal, akkor se volt minden rendben, de legalább akkor élte az életét és kihasználta a férfiakat amihez mondhatni elég jól értet. Nem is értem, hogy minek jött vissza egyszer csak Neal. Nem szenvedett már éppen eleget miatta Wendy?! Én ott voltam vele, azután egyszer csak leléptem, de biztos voltam abban, hogy legalább a barátnőm megérti az okát, már egy személy érdekelt, hogy vajon vele mi lehet, de most inkább Wendy-vel akartam törődni, hiszen szemmel láthatóan is segítségre szorult. A kérdésének hallatán egy pillanatra lefagytam és még a szívverésem is kihagyott. Itt már komolyan nagy gáz lehet, ha már ő ezen gondolkozik. Kitekerem a nyakát annak az idióta vérfarkasnak. - Kincsem? - léptem közelebb hozzá, mert tényleg olyan volt, mintha az édes testvérem lenne már, majd óvatosan megfogtam az arcát.- Mi a baj? Miért szeretnél eljönni a sötétek közül? Az volt az otthonod, az életed. - mondtam neki aggódó tekintettel és közben végig az arcát fürkésztem. Persze, segítenék neki, ha tényleg ezt akarja, de előbb tudnom kell az okát, hogy miért is akarja ezt hirtelen.
Meg akar házasodni? - néztem rá teljesen döbbenten, mert fogalmam sem volt, hogy erre mit lehet mondani. Wendy egy sub. és neki szüksége van a kalandra és a vágyakra, amit másokból tud meríteni. Komolyan képes lenne Neal Wendy szabadságát elvenni? Azt hiszem komolyan el kell beszélgetnem a farkassal, mert ez most már több a soknál. - Mi lenne, ha a közeli bárba elmennék, innánk és megbeszélnénk a dolgokat? Azt hiszem van mit mesélned nekem. - mondtam neki kedvesen, majd elindultam arra amerről a hangzavar jött. Enni most nem fogok, bár ha nincsenek sokan, akkor Wendy-vel kiélvezhetjük az élet nyújtotta örömöket.
•• ฝusic: - •• ฝords: 293 ••Note: <3
©



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a succubus, I need your chi.
✤ Posztok száma : 354
✤ Születésnap : 1657-10-03
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ξ club owner

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sat Feb 15, 2014 10:47 am


Wendy & Kenzy



Nem tudom, hogy mit vártam ettől a találkozástól. Igazából nem is számítottam arra, hogy belefutok Kenzybe. Jó barátnők voltunk, amíg ő a sötét fae tagja volt, de egyik napról a másikra gondolt egyet és kiharcolta magának, hogy átállhasson a világosakhoz. Talán nekem is lehetne erre esélyem és akkor magam mögött hagyhatnám a túlságosan is hosszúra nyúló múltam. Szeretem Neal-t, de valahogy még mindig jobban megrémít az elkötelezettség, mint maga a szerelmem iránta.. Soha nem éreztem még ilyen erős szerelmet és, ha ez is megbukik a félelmemmel szemben, akkor azt hiszem soha nem leszek képes arra, hogy bárkivel is elkötelezzem magam. Olyan leszek, mint egy méhecske. Virágról, virágra szállok.
– Szerinted van arra lehetőség, hogy én is világos legyek? – Magam sem tudom, hogy miért tettem fel ezt a kérdést, de kíváncsi voltam a válaszára. Akkor még sem lenne olyan nagy bűn, amit elkövettem. Mondjuk az egyszer biztos, hogy nagy szelet csapna az egész és akkor lehullana rólam az álarc.. Ő pedig megutálna. De nem értem, hogy miért foglalkozom ezzel.. Nem értem, hogy miért foglalkozom bármivel is. Miért nézek előre a jövőbe, hogy mi lesz. Az elmúlt négy évben mindig csak a mának éltem. Most pedig visszatért Neal és előre nézem minden lépésem következményét.
– Igen.. Neal. Visszajött. Hosszú történet az egész, de meg akar házasodni. – Ez az egész számomra olyan, mint egy póráz. Csak úgy, mint az ígéretem is. Rettegek, hogy képtelen leszek betartani. Neal mindig is valami pluszt adott nekem és tényleg nagyon jó volt vele, de kétlem, hogy készen állnék arra, hogy csak vele legyek.. Amúgy sem lehet egy kapcsolatot úgy lezárni, hogy köszi épp elég volt és többet soha nem látjuk egymást. Nem így működik.. De ő ezt honnan tudhatná, ha én voltam számára az egyetlen egy nő..
 
•• ฝusic: - ••Note: <3
©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sat Feb 15, 2014 9:13 am



Kenzy& Wendy




   Mosolyogva figyeltem őt és kíváncsian vártam a reakcióját. -Szia Wendy. - mondtam újra egy ördögi mosollyal az arcomon. Lassan közelebb sétáltam hozzá és közben végig mértem őt. Szinte semmit se változott azóta, hiszen még mindig jól tartotta magát, de úgy éreztem, hogy valami bántja. - Én soha se menekültem el, egyszerűen csak elegem lett az állandó parancsolgatásokból. Jól ismersz és tudod, hogy utálom ha megmondják mit tegyek és mit ne. - mondtam egy szemforgatás közepette. Végül megálltam vele szemben és mélyen a szemébe néztem. Soha senkit se engedtem igazán közel magamhoz, persze mindig is volt egy-két kivétel, ilyen kivétel volt ő is.
Minden rendben van? - kérdeztem tőle kedvesen, ami szintén nagyon ritka dolog volt tőlem.  Egyszerűen csak éppen annyira volt makacs mint én, illetve annyira volt önfejű is és éppen ezért is jöttünk jól ki. Szerettem volna megkérdezni egy-két dolgot, hiszen elég sok mindent hátra hagytam akkor, amikor elmentem és ott hagytam őket, de egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Hiányzott ő és még egy személy, de most erre nem akartam gondolni. Úgy éreztem szüksége van rám. Még közelebb sétáltam hozzá és ekkor egy ismerős illat csapta meg az orromat.- Neal..- nyögtem ki szinte suttogva. Nem akartam elhinni, hogy ennyi idő után volt képe annak a farkasnak csak így visszatolnia a seggét. Egyszerűen pofátlanságnak is van határa. Így már nem is csodálkoztam azon, hogy nincs minden rendben vele.
 
 •• ฝusic: ide, ide •• ฝords:ide,ide ••Note: ide, ide
 ©



you can't have a rainbow without a little rain



Last edited by Mackenzy Leighton on Sun Feb 16, 2014 6:21 pm; edited 1 time in total
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a succubus, I need your chi.
✤ Posztok száma : 354
✤ Születésnap : 1657-10-03
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ξ club owner

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    Sun Feb 09, 2014 3:33 pm


Wendy & Kenzy



Tudtam, hogy véget kell vetnem a kapcsolataimnak.. Ígéretet tettem. Azonban ki kell találnom valami jó indokot. Az embert még könnyen le tudom rendezni. Sokat számított nekem, de mégis könnyebb őt hátrahagyni, mint egy világos fae-t. Félek mindent megtenne azért, hogy felkutasson. De azzal nem csak engem, hanem saját magát is bajba sodorná, hiszen mind a ketten megszegtük a törvényt. Soha nem szabadott volna ekkora őrültséget elkövetnem. De késő bánat. Túlságosan is vágytam arra, hogy egy kis izgalmat csempésszek az életembe. Azok után, hogy Neal eltűnt kétségbeesetten vágytam rá. Most pedig véget kell vetnem ennek az egésznek, csak nem tudom, hogy hol is kezdjem.
El akartam kicsit szakadnia város folyamatos pörgésétől. Gyalog indultam útnak teljesen céltalanul bolyongtam magam sem tudtam, hogy merre visz a lábam. Csak egy ismerős hangra kaptam fel a fejemet és, mikor felnéztem nem hittem a szemeimnek. Ő? Olyan régen láttam.. Talán a sors keze, hogy pont ide vezetett. Mert most nagyon nagy szükségem lenne egy barát tanácsára. – Kenzy? Te itt? Azt hittem elmenekültél.. – Tisztán emlékszem arra a napra, amikor maga mögött hagyta a sötét Fae-t. Nem hibáztatom érte, mert miért tenném? Barátok vagyunk. Nem ítélkezünk egymás felett.
•• ฝusic: - ••Note: <3
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Erdős rész    Mon Feb 03, 2014 8:09 pm


Wendy & Kenzy


Újra itt voltam, megint ugyan abban a városban. Nem értettem, hogy mit keresek itt, hiszen már semmim sem maradt. A barátaimat akkor elveszítettem, amikor kiléptem a sötét Fae-től. Családom meg mondhatni soha se volt és talán már nem is akarok. Bízni bárkiben? Köszönöm inkább nem, hiszen a barátaim egyből hátat fordítottak nekem, amikor leléptem. Sok városban megfordultam, sok kalamajkát okoztam, de még is újból itt lyukadtam ki. Lassú léptekkel sétáltam, mert még mielőtt beteszem a városba a lábamat találni akarok egy áldozatot. Szükségem volt rá, érezni akartam a vér mámorító ízét.
Becsuktam a szememet és éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Ismerős volt az illata, de egy pár percembe beletelt mire azonosítani tudtam.- Szia Wendy. - Mondtam egy ördögi mosollyal az arcomon és vártam, hogy végre előbújjon. Fogalmam sincsen, hogy mennyi ideje követhetett már, mert kivételesen eléggé a gondolataimba merültem. Álltam és vártam, hogy megjelenjen. Régen egész jól kijöttünk, de vajon most mit szeretne?
   
 •• ฝusic: ••Note: Bocsi ez most nagyon béna kezdő lett.  faint 
 ©️



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Erdős rész    

Back to top Go down
 

Erdős rész

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Külváros-