Broadway

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 2 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 2 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Broadway

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
Vendég
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Broadway   Sun May 11, 2014 11:07 pm





William & Dorothy

shadow dance




Nehezen de lábamra állok. A színpad üres, a nézőtérre sötétség ülepszik. Át kell gondolnom a mozdulatsort újra. Kitárom a karjaim, óvatosan lendítem a lábam, épp úgy, mint a közönség előtt. Térdem behajlítom, gyöngéd spiccbe kényszerítem lábfejem. Felszisszenek de nem állok meg. Most senki nincs itt, hogy elkapjon, mégis ugrok. Persze nem ugyan olyan hévvel és nem is olyan magasra, de eléggé elszántan ahhoz, hogy tökéletesen lemásoljam a mozdulatsort. Földet érek és összerogyok, ahogy a fájdalom végighasít testemen. Felnyögök, ahogy megpróbálok ismét lábra állni. Butaság volt újra ugranom. Elmosok egy kibuggyanó könnycseppet. Nem találom a hibát és ez elszomorít. Nem ismétlem meg, nem tudom. A színpad széléig hátrálok és lelógatva lábaimat pillantok a sötétségbe. Azt mondják, ha túl sokáig nézel a sötétségbe, az visszanéz rád.
Megriadok, mikor meghallom a férfi hangját. Lábamat magamhoz húzom, hebegni kezdek. - Bocsánat, én-én, én nem tudtam, hogy van még itt valaki. - vallom be zavartan, hiszen ha tudom, akkor nem jövök vissza. Reméltem némi magányt, némi csendet, amikor megtisztítom az elmémet és rájövök, hol hibáztam el. Kezdeti félelmemet azonban elűzik szavai. - Jól, köszönöm. - felelem, mielőtt még túl hosszúra nyúlna a szünet megjelenése és kérdése között. Lassan mozdul miközben hogylétem felől érdeklődik. Az első ember aki az előadás után, a lábam után érdeklődik és ez jól esik megterhelt lelkemnek és túl hirtelen buknak ki belőlem a szavak. - Nagyon fáj... - húzom magam még apróbbra de bokámnak tér kell így lelógatom jobbom, hogy a lüktetés és a zsibbadás ne terjedjen tovább. - Csak egy emlékeztető arra, hogy legközelebb jobban kell csinálnom. - vallom be majd a férfire pillantva, mosolyodom el. - Szóval végig itt volt? - kérdem – s mit gondol, milyen volt a darab? Élvezte? - leeresztem másik lábamat is, karjaim is visszazuhannak testem mellé. Én ilyen vagyok. Talán naiv, hogy a legjobbat feltételezem az emberekről, talán túlságosan tiszta, hogy meglássam a sötétséget. - Kérem, feleljen őszintén! - újabb, apró mosoly játszik ajkaim szegletében. Érdekel a véleménye és az is érdekel, ő miképp látta bukásomat; hogy egy néző fürkésző tekintete számára mit képviselt a porba hullást. Formálnom kell magam, napról napra alakítanom önnön lényemet és ma este, mikor ha csak pillanatokra is de hattyúvá váltam, akkor éreztem igazán, hogy élek, hogy küzdök. - Nagyon elrontotta az esésem a darabot? - kérdem szégyenlősen mert félek, hogy a válasz egy erőteljes igen lesz. Táskám után nyúlok, hogy kihúzzam belőle a vizes palackot és aprót kortyoljak belőle. Eltűrve előrehulló tincseimet pillantok végig most először a férfin. Félnem kellene tőle? Elvégre is, a terem üres, kihalt, csak ketten vagyunk. Elővigyázatosabbnak kellene lennem de nem tudom elképzelni, hogy valaki, aki szereti a balettet, erőszakos legyen.


music: shadow
note: -
words: 437

Back to top Go down
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Broadway   Sun May 11, 2014 8:44 pm

Dorothy & William
Hello Darlin’.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Olykor még velem is előfordul, hogy elmegyek egy színházba. Nem, nem azért, hogy a lelkem ápolgassam. Inkább csak két oka van. Az egyik, ha épp vadászni támad kedvem, vagyok annyira perverz, hogy egy emberekkel tömött helyen tegyem – ki hitte volna, mi? – vagy kedvem támad kicsit elidőzni a múlton. Nem szentimentalizmusból, csupán az is hozzám tartozik és nem egy darab van, aminek a szerzőjét vagy ismertem személyesen vagy részt vettem az ősbemutatók egyikén. Nem akarom elfeledni a múltamat, azoknak a hibáiból tanulok és csiszolok önmagamon. A tudás felhalmozásának semmi köze az érzelmes múltbéli merengésen. Jó magam inkább hódolok az előbbinek, utóbbira képtelen vagyok.
Páholyba szól a jegyem, szeretem a kényelmet na. Első sorban ülök, innen nézem végig az előadást. Megakad a tekintetem az egyik balerinán. Gyönyörű és annyira finomnak, annyira ártatlannak tűnik. Tökéletesnek a számomra.
Ugrik, emeli a párja a táncban, aztán elejti, lezuhan. Feláll és mégis folytatja. Lenyűgöző milyen elszánt. Szinte biztosra veszem, hogy nem jön ki a következő felvonásra, láttam az esést, tudom mennyit bír el egy ember, de ő ott áll a színpadon és folytatja. Táncol, mintha mi sem történt volna, mintha nem lennének fájdalmai, pedig szerintem vannak. Ám ez csak a szubjektív véleményem. Megfog benne valami, talán pont az, hogy ennyire makacsul koncentrál.
Vége az előadásnak, tapsol a közönség. Felállok és elhagyom a páholyt. Azonban a színházat nem. Megvárom, amíg elmegy a közönség és a társulat is. Lesétálok és a földszinti ülések egyikén foglalok helyet a sötétben. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy visszajön még. Nincs rá logikus magyarázat, inkább csak egy sugallat, hogy nem ment még haza vagy ünnepelni a többiekkel vagy tudom is én, hogy hová.
És a dolog bejött, mert itt is van. Egy darabig csak figyelem őt a sötétből. Lassan állok fel és közelítem meg.
- Jól vagy? – mély orgánumom tölti be az üres teret és hamarosan kilépek a sötétből.
- Láttam az előadást és az esést is. Fáj a lábad, igaz? – lassan sétálok hozzá közelebb, mert nem akarom megrémiszteni.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words

[You must be registered and logged in to see this link.]
Back to top Go down
View user profile
avatar
Vendég
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Broadway   Sat May 10, 2014 10:25 pm





William & Dorothy

Leading like a Swan




Izgatott morajlás fut végig a nézőkön. Tekintetem a magasba emelem de nem látom apámat; persze tudom, hogy dolgoznia kell, főképp azért, hogy fent tudjon tartani kettőnket de a szívem mélyén imádkoztam, hogy sikerül megoldania, hogy itt legyen. Lehajtva fejemet foglalok helyek a kis tükör előtt. Hófehér ruhámban még sápadtabbnak tűnik, mint valaha. Lehunyom a szememet. Most egyedül vagyok, senki nem lát, senki nem hall. Elmormolok egy imát. - Swan! Elárulná miért ücsörög itt még mindig? Menjen! - szinte felpattanok ijedtemben a székből. A tanárnő szigorú vonásaitól mindenki fél és senki nem is mer packázni vele. Anita Rosweet. A nő akit egy részeg sofőr elütött, ezért soha többé nem táncolhat... s aki nem tudja, az tanítja. Rosweet tanárnő, legyen akármilyen szigorú is, tudom, hogy csak a javamat akarja, azért hajt olyan keményen, azért kezel sokkal szigorúbban, mint a többieket. Tudom, hogy tehetséges vagyok és azt is, hogy ezt a tehetséget ápolni kell, hajtani addig, még újra és újra fel nem ragyog. S nekem ma ragyognom kell.
Az első szünet már lement, jön a következő felvonás. Érzem, hogy lábam reszketni kezd; van amikor az izgalom kissé túlteng bennem. Ez az első ilyen hatalmas fellépésem, amelyben főszereplőként hajlongok, ki tudja mennyi ember előtt. A tánc a mindenem. A mozdulatokban teljesedem ki, ekkor válok szabaddá. Szárnyalok. A színpad, a közönség, a világítás eltűnik, csak én vagyok. Egymagam, miközben hattyúvá válok. A tánc kibontja a szemérmesség szirmait, felkínálva testem a közönségnek. Amit látnak nem varázslat. Hosszú, kitartó évek gyakorlása. Mióta anyám elhagyott, nem éltem másnak csak a balettnak s vérzik a szívem, hogy apám nem láthat ma éjszaka... hogy nem lehet velem, amikor a magasba emelkedem, amikor ragyogásom megtölti a színpadot, amikor az ártatlanság fátyla lehullik rólam. Amikor Anthony megrogy alattam és elejt. A földre zuhanok. Hallom, ahogy reccsen a csont de nem hasít belém elviselhetetlen fájdalom és szinte azonnal állásba vágom magam. Nem. Ez nem fogja tönkretenni az estét, amikor annyi szakértő szem figyeli minden porcikámat. Nem. Ez az éjszaka nem erről lesz híres. A zene leáll, a tanárnő pedig már futna a színpadra de intek, hogy álljon meg, folytassuk. Ő egy pillanatig kérdőn néz rám de végül egyetértően bólint. Azok, kik a nézők sorából szörnyülködve emelkedtek fel, most ismét helyet foglalnak. A balettnak ára van. Fájdalom. S ezzel nem most szembesülök először. Kitárom karjaim, hagyom, hogy tollak szakadjanak fel bőröm alól, hogy az emberi karok alakot váltsanak és szárnyak vegyék át helyüket. Kitölt s mire megérkezik a szünet, a fájdalom is vele jön. Kimenekülök a tanárnő, Anthony, a táncosok világa elől. Könnyek mossák arcomat, ahogy lerogyok a színház mögötti parkoló lépcsőinek egyikére. A fájdalom felkúszik a testemen, rácsavarodik minden porcikámra. A lábam már most feldagadt de jól sejtettem; ez pusztán csak repedés vagy szalagszakadás de nem törés. Újragondolom a mozdulatsort. Az ugrást, a nyújtást, a ritmust, a pendítést... minden tökéletes volt. Anthony elkapott, a magasba emelt, szárnyaltam majd zuhanni kezdtem. Egy nő megköszörüli a torkát majd eltűnik. Ideje visszamenni. Lemosom könnyeim és mielőtt még ismét a színpadra lépnék, hagyom, had igazítsanak sminkemen. A tanárnő tekintete rezzenéstelen és még egy másik azt mondja, hagyjam, had menjen a helyettesem, élből elutasítom. Nekem ma bizonyítanom kell. Ragyognom. Ki kell teljesednem, hattyúvá kell válnom. Ők ezt nem érhetik. Nekem a tánc a mindenem, az életem. Nem adhatom fel ezt, nem kérhetik, hogy fekete varjúként lépjek az árnyékba csak mert megsérültem. Nem. Folytatom.
A darab végére úgy érzem, a fájdalom tölt ki s nem a tánc, nem az édes hattyú dala. A taps elsöprő, a közönség állva tisztel meg bennünket. Mindenki kemény munkát végzett, mindenki átalakult ma éjjel. A művészeti akadémiák képviselői elismerik a tehetségem, a kitartásom de még nem fogadhatnak maguk közé. Ők az ugrásban láttak hibát, nem az emelésben. Összetörök. Megsemmisülök. El kell tűnnöm innen. A tüll a táskában, a cipő a kukában. Kötött kardigánba bújok, lábaimat farmerben rejtem el s se szó, se beszéd tűnök el. A színházból nyíló sikátor üres, néma. Nekem pedig erre van szükségem. Csendre. Hosszú percekig burkolózom ebbe bele majd mikor elhal a zaj, ismét belépek a színházba. Még a többiek eltűnnek ünnepelni, én visszatérek a színpadhoz. Most, hogy üres és kihalt, sokkal nehezebb elviselni a lábamban lüktető fájdalmat, mire már be is kellett kapnom pár szem fájdalomcsillapítót. Tudom, hogy csak idő kérdése és hat, akkor pedig már képes leszek hazaindulni.


music: monster
note: -
words: 710

Back to top Go down
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Broadway   Fri Feb 07, 2014 8:36 pm

******







Because there's a

                     special person
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
who can cheat a smile
 
       on your face.


Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Broadway   

Back to top Go down
 

Broadway

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Belváros-