Zoey & Zina

Őszintén örülök annak, hogy nem kezdett litániát zengni arról, hogy megint kések. Valahonnan mindig elkések. Ez már a csomagom része. Pedig én esküszöm, igyekszem. Magamhoz képest. Gyorsan ledobom magam vele szembe és hozzá hasonlóan az étlapot kezdem bogarászni. Igazság szerint úgy jöttem el, hogy menet közben kisakkoztam már, én biztosan valami könnyű salátát fogok enni. Az elhatározásom viszont megváltozott, mikor megláttam a zöldséges raviolit. Igen, az kell most nekem, jó sok sajttal.
- Meghiszem azt.. – nevetek fel. Igen, farkas mivolta csak mulatságossá teszi szavait, más viszont ezt úgysem érti, mivel nincs tisztában a jelentőségével.
- Én? Rendben vagyok, azt hiszem.. Mostanában sokat dolgozom, keveset élek, az alvásról már ne is beszéljünk.. – forgatom meg a szemeimet, nagyot sóhajtva. – Jól jönne egy kis csajos program.. Egy vásárlás, vagy egy ütős koncert.. Bármi, ami kicsit kikapcsol.. – rántok vállat. Ha valakire, tudom, hogy rá számíthatok. Vele biztonságban érzem magam, másrészt pedig a legjobb barátnőm. Szükségem van rá, mostanában nem sok időnk volt egymásra..
- Egy zöldséges raviolit kérek, paradicsom nélkül, extra sajttal.. – mosolygok barátságosan a pincérre, mikor az asztalunkhoz ér. – És egy narancslevet.. – teszem még hozzá ugyanilyen stílusban. Valahogy felélénkültem, talán azért, mert beszélhetek végre Zoeyval. Persze nem akarom rázúdítani az összes új dolgomat. Egyelőre. Szépen megvárom, míg ő is rendel, aztán utána majd belekezdek a mesélésbe.. Gyanítom, hogy úgyis várnunk kell az ebédünkre, bár ez akkor sem a legjobb hely, hogy megtudja megtaláltam az apámat, aki egy rövid időre felszívódott.. De nem akarok és nem is tudok várni… Talán csak annyit, míg kiböki, vele mi a helyzet.
- Hogy alakulnak mostanában a dolgaid? – futok neki rögtön a kérdésnek, amint eltűnik a pincér. Előtte nem állt szándékomban semmilyen magánjellegű beszélgetést folytatni. Biztos, ami tuti..

It's hard to tell who has your back, from who has it long enough just to stab you in it.

Rosszul érzem magam amiatt, hogy folyamatosan hazudok Zina-nak. Ha elmondom az igazságot valószínűleg egy életre megutál és soha többé nem áll szóba velem. Erre pedig nem vagyok felkészülve. Soha nem is leszek. Egy barát elvesztésére soha nem készülhet fel az ember. A barátságunk hazugságokra épül. Én mégis úgy tekintek rá, mint egy igaz barátra. Ő is ugyanígy tekint rám, bár ha tisztában lenne az igazsággal jól felképelne az egyszer biztos. Elliot-nak igaza van abban, hogy érzelmeket vittem ebbe az egészbe. Szeretem őket. A magam hülye módján természetesen. Azaz idő is el fog jönni hamarosan, hogy hátat kell fordítanom nekik, de hallogatom. Mikor az álcám megbukik minden kapcsolatom elvesztem. Talán még vérdíj is lesz a fejemen. Egy áruló fae. Igazából nem is vagyok én áruló. Amióta az eszemet tudom a sötét fae oldalán állok. Lehetőségem sincs, hogy visszalépjek a pozíciómról. Ha megbukok egy olyan életet viszek magammal, amit nem bánok. Szeretek élni nem jött el az ideje, hogy lemondjak az életemről. Folyamatosan dobolok a lábammal. Nagyon unom magam. Zina-nak, már rég itt kellene lennie. Pontosan nem tudom megmondani mikor láttam őt utoljára. Túlságosan lefoglal a munkám. Mindig mindenki után kutassak nyomozzak. Fárasztó, de ez az életem. Erre neveltek. A gyomrom már hangosan korgott. Pár ember tekintete rám kalandozik. Nem foglalkozom velük. Kortyolgatom a hideg vizet, ami egy kicsit enyhíti az éhségemet. A nők híresek a késésekről pontosan ezért is ücsörgök még mindig itt. Unalmamban az evőeszközöket piszkálom. Nem nézek az órára, mert felesleges. Tudok várni. Nem halok bele, ha egy kicsit tovább várakozok, mint két perc. Főleg, mivel ez az egész a munkám. S mindig dolgozom. Szabadidőm akkor van, mikor egyedül vagyok a hálószobámban. Egy olyan embernek adom ki magam folyamatosan, mint amilyen nem vagyok. Nem egy álomélet, de legalább nem irányítja senki sem minden percemet az én dolgom hogyan végzem a munkám. Hamarosan be is libeg Zina. Nem hurrogom le késése miatt. Miért tenném? Igaz a legtöbb esetben pontosan így cselekednék, de árulásom most ránehezedik a mellkasomra. Ha valakinek joga van ordibálni az Zina és nem én. Habár a titkomat még nem is sejti, de.. Titok marad. Remélhetőleg örökre. S ezzel a titokkal nem áll szándékomban őt bajba sodorni. – Semmi gond. – Válaszolom halvány mosollyal az arcomon, majd végre úgy igazán elmerülök az étlapban. – Farkaséhes vagyok. – Jegyzem meg kuncogva. Kívülállók nem találhatják ezt annyira viccesnek, de Zina tisztában van azzal, hogy vérfarkas vagyok, szóval.. Próbálom oldani a helyzetet azt remélve ezzel enyhíthetek a bűntudatomon. – Régen beszéltünk. Mi történt mostanában veled? – Érdeklődőm, miközben azon töprengek, hogy talán az egész étlapot meg kellene rendelnem. Minden olyan jól hangzik. Ez valószínűleg azért van, mert kopog a szemem az éhségtől.

Zoey & Zina

Kétség sem fér hozzá, hogy jól fog jönni egy kis baráti csevej mind nekem, mind a jelenlegi helyzetemnek. Egy kezemen meg tudom számolni, kik azok a személyek, akikben tökéletesen és maradéktalanul megbízom. Nem vagyok egy barátkozós fajta, próbálom magam óvni a felesleges sebektől, viszont óhatatlanul is szükségem van azokra, akik támaszként szolgálnak, ha az életem olyan fordulóponthoz ér, mint ez a mostani is.
Kár, hogy rémesen nagy késésben vagyok. Sokáig dolgoztam, ráadásul a munka nagy része is rám hárult, nem is csodálkozom azon, hogy sikeresen délig aludtam. Az inkább zavart, hogy a találkozóm Zo-val pont ekkorra volt időzítve – amit épp le fogok késni.
Szükségem volt néhány percre, míg életet leheltem magamba és elvergődtem a szekrényemig, ahonnan az első kezembe akadó nyári ruhát kikaptam és felvettem. Az arcomat megmostam és kicsit meg is csipkedtem, hogy ne legyek túl fehér, aztán máris a táskám után nyúltam. Szerencsémre tegnap este nem pakoltam ki semmit, máris indulhattam.
Jól döntöttem, hogy nem magassarkút választottam, így a néhány saroknyi utat is fürgébben tettem meg. A vigyoromat le nem tudtam vakarni az arcomról. Egyrészt, mert régen láttam Zoey-t. Elfoglalt. Én meg tanulok és dolgozom. Másodsorban pedig, mert neki el tudom, akarom és fogom is mondani, hogy az apám betoppant az életembe. Vagy én az övébe – részletkérdés. Mármint, hogy az igazi. A vérszerinti. Az életkedvem már attól is a maximumba csap át, ha arra gondolok, hogy nem az a nyomorult az apám, aki felnevelt. S ha valamit, hát ezt mindenképp el akarom neki újságolni.
A levegőt kapkodva szinte bevágtatok az ajtón, és szemeimmel azonnal Zo-t keresem. Szerencsére a hullámos szőke tincseit már messziről felismerem. Most eszmélek csak rá arra, hogy én ügyet sem fordítottam arra, hogy egyáltalán megigazítsam a hajam. Bár hullámos, így ráfoghatom arra, hogy rakoncátlanok a hajszálaim – önálló akarattal bírnak.
Még szerencse, hogy háttal ült nekem, így suta mozdulattal összefoghattam a hajamat, majd még oda se értem, de már nagyot sóhajtva elkezdtem kimenteni magam. Csoda, hogy megvárt.
- Bocs a késésért, Zo.. – daráltam, de hangom túl lelkesnek tűnt ahhoz képest, hogy ezt ténylegesen bocsánatkérésnek szántam. Miközben elhaladtam mellette futtában gyors puszit adtam arcára, aztán helyet foglaltam vele szemben és a táskámat a székem támlájára akasztottam. – Kösz, hogy megvártál. Te vagy a legjobb!  – mosolyodtam el, és vártam, hogy elküldjön a francba, amiért 20 perccel később érkeztem.

It's hard to tell who has your back, from who has it long enough just to stab you in it.

Lehet, hogy Elliot-ot meg tudom vezetni, de önmagamat nem verhetem át. Két ember is fontos a számomra s mind a ketten a világos faehez tartoznak. Nem tudnám elviselni, hogy valami bajuk esik, de ha megtudják azt, hogy eleinte csak azért kezdtem el velük foglalkozni, mert ez volt a feladatom. De megismertem őket és az érzéseim közbe szóltak. Túlságosan sokat küzdöttem azért, hogy megőrizzem az emberségemet a kemény kiképzések során, amit Elliot tartott nekem, szinte azóta, hogy megtanultam járni. Nem volt igazi gyerekkorom. Nem játszhattam a többiekkel a játszótéren és ez akkoriban nem érintett túl jól. De úgy voltam vele, hogy egyszer elég erős legyek, hogy a szabad utamat járjam. Mintha a fejemben olvastak volna összekötötték az életemet valaki máséval. Méghozzá Elliot-éval. A vicc az, hogy rohadtul nem érdekel, ha meghalok. Főleg úgy nem, hogy tudom ő is jön velem együtt a föld alá. Ezzel persze őt akarták inspirálni, hogy a lehető legjobb kiképzést adja meg nekem, mert ha nem teszi és később elbukok – amihez jelen pillanatban elég közel állok – akkor nagyon, de nagyon meg fogja bánni.
Valahogy el kell intéznem, hogy meg tudjam védeni Zina-t is és Ambrosia-t. Még nem tudom, hogyan de bármire képes vagyok. Ha kell elárulom azokat, akik felneveltek. Nem, mintha annyira hálásnak kellene lennem az egészért, hiszen tulajdonképpen elraboltak a családomtól, akik ugyanezt megtették volna helyettük is. S talán még kevésbé véresen is. Évekbe telt, mire megtanultam gyilkolni anélkül, hogy pislognék. Nem mondom azt, hogy nem érzek bűntudatot, de ezt kellett tennem ahhoz, hogy leállítsák az egész folyamatot. Minden áldott nap egy újabb ártatlant hoztak elém s ha nem öltem meg végig kellett néznem, ahogy Elliot halálra kínozta őket. Ez megerősített. Sokkal elszántabb vagyok, mint egykoron voltam. S hajlandó vagyok mindent feltenni egy lapra. Kockáztatni fogom az életemet vagy akár fel is ajánlom, ha ez kell ahhoz, hogy a barátaimat életben tudhassam. Bár kétlem, hogy ők nagyon fognak nekem örülni, ha kiderül az igazság. Elliot-ból pedig ki is nézem, hogy elmondja nekik. Ezzel pedig sokkal jobban árt, mintha megpróbálná megölni valamelyiküket.
Ma úgy beszéltem meg Zina-val, hogy együtt ebédelünk. Étvágyam nem sok volt, hiszen a sok kémcső elvette a kedvem az egésztől. Különböző kísérleteket hajtunk végre. A világosak sokkal előrébb vannak a tudomány terén, mint mi sötétek. De azért mi is bepótoljuk a lemaradásunkat azzal, hogy ellopjuk a feljegyzéseket, amiket tartanak.. Vagyis lefénymásoljuk. Én, lefénymásolom. Egy feláldozható személy vagyok és az életemmel fizetek, ha lebukok. Mert, ha ez megtörténik tudni fogják. S, ha épp én nem állok kézre ott van Elliot. Bármennyire is erős és idős, ha összefognak ellene le tudják győzni.
Mély levegőt vettem s ezzel együtt felragasztottam az álarcomat, amit nap, mint nap viselek. Elég zsúfolt volt a hely, de ez ilyenkor természetes. Helyet foglaltam az egyik üres asztalnál és vizet kortyolgatva vártam Zina érkezését.

▷MUSIC: IDE, IDE ▷ NOTE: IDE, IDE ▷ WORDS: IDE, IDE