Biztos vagyok abban, hogy más esetben biztosan jól szórakoztam volna ezen. Talán még kisebb gúnyt is űztem volna ebből az egész szerelmi háromszögből, de most inkább még se tettem. Nem akartam még jobban heccelni se Wendyt, illetve ezt a visszataszító vámpírt se akartam jobban biztatni, mert már így is eléggé öntelt volt. Biztos voltam abban, hogy előbb-utóbb Wendy-t is utolérik a kalandjai, ami persze nem jó dolog, de néha óvatosnak kell lenni. Meg nekem azért könnyű dolgom van, hiszen egy igézés csodákra képes. Továbbra se vettem le a tekintetemet az ismeretlen vámpírról, hiszen a nevén kívül, meg azon kívül, hogy volt viszonya az én kis barátnőmmel nem igen tudtam róla semmit se. Az biztos, hogy mindig is jó ízlése volt a pasi terén Wendy-nek, hiszen még szeretőnek is egészen jó képű férfit választott, de ugyanakkor a természete meg annál inkább visszataszított, de biztos vagyok abban, hogy ebben a múltam is szerepet játszik. Nem akartam közbe szólni és talán emiatt is léptem kicsikét arrébb, mert nem akartam belefolyni. Ez nem az én csatám, hanem az övéké. Egy pillanatra Nealre néztem és sajnáltam őt, majd pedig Wendyre siklott a tekintetem. Őt is sajnáltam, de részben saját magának köszönhette ezt az egészet. Jegyezd meg nyugodtan, de ne csodálkozz, ha idővel a rémálmaiddal kapcsolatban jön elő a nevem. - mondtam neki egy gúnyos mosollyal az arcomon, majd a következő mondatára csak megforgattam a szemeimet. Komolyan ennyire öntelt és beképzelt személlyel is már rég találkoztam. Figyeltem ahogyan egyre távolabb megy tőlünk és érezhető volt, hogy a levegőből is kezd eltűnni a feszültség. Wendyre pillantottam, amikor mondta azt, hogy sajnálja, majd pedig újra a vízre siklott a tekintetem. - Felőlem mehetünk, ha csak valakinek nincs valami ellenvetése. - mondtam nekik kedvesen, hiszen semmi se kényszer. Ha el akarnak menni, akkor menjenek, majd csak feltalálom magamat abban az esetben is.
Mondanom sem kell, hogy teljesen lehervasztotta a hangulatot. Komolyan mondom itt helyben kitéptem volna a szívét legszívesebben, hogy végre megtanulja köztünk mindennek vége. Nem csak a szexnek, de a kommunikációnak is, mert hogy én nem vagyok hajlandó beszélgetni vele az egyszer biztos. Mégis miről beszélhetnék? Nincs közös témánk. Párszor összefeküdtünk és én elszórakoztam vele, de erről szólt az egész semmi többről. Kialakult egyfajta kötődés kettőnk között, de nem kell túlságosan komolyan venni. Tökéletes szexpartner volt és ő talán többet is beleképzelt ebbe az egészbe, mikor nem kellett volna, de úgy hiszem, hogy ez már a múlt. Legalábbis itt az ideje, hogy ő is lezárja. A legutóbbi alkalommal bosszút esküdött, amiből semmi nem lett. Nem is értem, hogy miért lepődök meg rajta. Nem a kitartásáról híres. A szemében láttam mindent, amit tudnom kellett. Egyáltalán nem úgy nézett rám, a hogy eddig tette. Semmi vonzalom nem volt a szemében. Meg hát amúgy is az ilyesmit én megérzem. Succubus vagyok. A szeméből azonban valami mást is sikerült kiolvasnom. Talán szerelmes lenne? Mennyire beteges ötlet már. Bár rólam is ugyanezt mondhatták az emberek, mielőtt megismertem Neal-t. Ha az ember megtalálja az igazit, akkor nincs választása. – Azért látom még mindig a szőkék a zsánered. – Jegyeztem meg gúnyosan. A szőke parókát, már egy ideje eldobtam s a hajamból is elkezdett kikopni a festék. Ez is azt jelenti, hogy egy korszak teljes mértékben lezárult. Itt az ideje, hogy tovább lépjek. A férjemmel, aki a legcsodálatosabb férfi a világon és a barátnőmmel, akit ki kell engesztelnem azért, mert nem hívtam meg az esküvőre. Bár senkit sem. Csak ő meg én. Amolyan meghitt pillanat volt ez a számunkra és ez így volt tökéletes. Örökké emlékezni fogok a pillanatra, mikor igent mondtam. Életem legjobb döntése volt. Mert visszavonhatatlanul beleszerettem a mellettem álló férfibe. Nem, nem Benjaminba. Igaz ő is az oldalamnál áll, ha úgy vesszük, de nem ez a lényeg. – Blablabla. Felesleges szövegelés. Engedd már szerencsétlen szőkeségednek, hogy arrébb rángasson. Ő legalább tudja, mikor kell elhúzni a csíkot. – Mikor végre lelépett megforgattam a szemeimet. Csókot küldött kettőnknek engem meg egyszerűen ebben a hőségben is csak kirázott tőle a hideg. Egyszerűen megmagyarázhatatlan. – Sajnálom. – Igazából mindkettejüktől elnézést kértem, hiszen Neal-nek nem ez az első alkalom volt, hogy szembesülnie kellett a múltammal.. Kenzy pedig tisztában van azzal, hogy milyen is vagyok, de akkor sem akartam, hogy most bárki is felbukkanjon a múltamból. Főleg nem Benjamin. Eléggé el tudja rontani a hangulatot. – Szóval akkor irány a víz? – Kérdeztem halvány mosollyal az arcomon és próbáltam menteni a menthetőt.
Tudtam, szinte előre meg volt írva hogy ilyen reakciókat váltok ki belőlük. Fagyos a hangulat, s talán azért is jöttem ide hozzájuk hogy kicsit lehűtsem magam ebben a hőségben, ha már a vízben nem lehetek egész nap. Meg aztán, vonzom magammal a balhét. Tulajdonképpen nem lepett meg a múltkori után, hogy Wendy is hasonlóan reagál közelségemre, bár, már felőle sem érzem azt a vágyat, egyáltalán nem árulkodik arról testbeszéde hogy kívánna. Amivel nincs is baj igazából. Lemondtam róla, de tulajdonképpen minden nőről.. s nekem már csak Ő kell úgy igazán. Ígértem valamit.. hogy nem fogok nyugodni míg tönkre nem teszem őket, de ezek után, ami történt Lydia és köztem valahogy nem tudnék belerontani kapcsolatukba. Megjavultam volna? Lehet. Nem ismerem be természetesen, de minden jel erre utal. - Óó a kis farkas nyelve is megeredt? - Lepődök meg Neal-on. Még a múltkor egy szót sem bírt szólni, tulajdonképpen földbe gyökerezett a lába. Nem csodálkoznék azon ha azóta a nap óta próbálja gyűjteni a szavakat amivel visszavághat nekem. - Hé, hé. Nyugi van. - Emelem fel kezem elém, s nyugtatom őket. Magamnak köszönhetem tulajdonképpen hogy mindenki ennyire ellenem van, de ezzel nincs is baj. Élvezem, ha szidnak. - Csak figyelmeztetni akarlak titeket. - Neal felé fordulva teljesen elkomolyodom. Nem akarom hogy viccnek vegyék az egészet, bár, nem tudom mennyire vesznek komolyan már csak abból kiindulva hogy milyen is vagyok én. - Vigyázz rá. Valaki előbb utóbb az életére fog törni. - Ragadom meg végül a vállánál s gyengédebben rászorítok. Az én lelkiismeretem innentől tiszta, s ha bármi is történik velük, engem nem érdekel. Bár Lydiának van most ezer meg egy gondja, soha nem lehetnek vele kapcsolatban elég felkészültek, ezt én tanusítom. Majd végül Wendyre nézve egy szót sem szólok. Tekintetem mindent elárul.. lemondást, hogy lélekben nagyon nem itt vagyok de közben szemem egy részében talán tőlem soha nem látott aggódás is felcsillan. Ő ismer innen a legjobban, s néha a tekintet sokkal többet elárul egy szónál. Hogy is szokták mondani? A szem a lélek tükre.. Jelen esetben ez most igaz rám. Végül pedig, talán a számomra most a legérdekesebb, legfontosabb személyre siklik tekintetem, s elkülönülve a gerlepártól csak rá koncentrálok. - Kenzy? Emlékezni fogok rá. - Kacsintok a lányra, s jobban szemügyre veszem őt, hogy biztosra menjek az ígért dologban. Talán a szívemet már elnyerték, de ettől függetlenül nem vonom meg magamtól a szórakozást. Lydiával.. mondhatjuk, hogy eléggé nyitott és bonyolult kapcsolatot ápolok. - Gyönyörűm. Ne legyél féltékeny. Foglalkoznék veled is.. de mint láthatod, dolgom van. - Az ide hozott lány kezemet fogva húzni kezd, látszólag le akar lépni. Nem zavarnak a vádak. S bár nem tagadok semmit, szó sem volt igézésről. Úgy tapad rám a csaj, hogy a végén azért kell megigéznem hogy lépjen már le, vagy megölöm. Az utóbbit jobban élvezném természetesen. Elég volt a kedvességből. Majd végül engedve a lánynak távolodni kezdek a hármastól. Megtettem, amit szerettem volna szóval nincs értelme tovább maradni. Játékszerem már van, bár mindezek ellenére remélem még találkozom Kenzyvel. A levegőben egy csókot küldve a két leányzó felé fordítom el végül tekintetem, s lépek le végül az adott társaságommal, Neal-al megint csak nem foglalkozva.
▲music: summer ▲note: köszöntem a figyelmet. jó játékot
Mackenzy Leighton
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Tengerpart Thu Jun 26, 2014 11:09 pm
Wendy & Neal & Ben
Let's fun
Egyikünknek se volt családja, csak mi voltunk egymásnak. Mindig ott voltunk egymásnak és talán pontosan emiatt esett kicsit rosszul az, hogy azt se mondta el, hogy esküvője lesz, illetve még meg se hívott. De kár lenne rágódnom ezen, hiszen pontosan tudom, hogy neki most már van családja, mivel ott a férje, Neal. Tudtam jól, hogy egyre kevesebbet fogom őt látni, hiszen végre megtalálta a boldogságot és megkapta azt amiről titkon álmodozott. Örültem annak, hogy végre boldog volt, de egy kisebb részem talán szomorú is volt, hiszen az egyik igaz barátomat, aki már több száz éve velem volt részben elveszítem. Elég sok mindent tudok rólad, de ennél többet nem fogsz megtudni erről a dologról. - mondtam Nealnek egy apró mosoly kíséretében, illetve kicsit meglepődtem azon amit mondott. Soha se mondta Wendy azt, hogy mesélt volna neki rólam. Talán zavarban kellett volna lennem, de valami miatt úgy éreztem, hogy részben már ismerem a barátnőm férjét. Sokat mesélt róla Wendy. Hallottam jót és rosszat is, de majd kiderül, hogy milyen is valójában. Alig, hogy elindultunk volna a vízhez megjelent egy másik vámpír. Végig mértem őt, majd pedig az előttem álló két személyre néztem. A pulzusukból és a testbeszédükből is tudtam már, hogy nem szívesen látott "vendég" az ismeretlen vámpír. Majd pedig Wendy és Neal beszéde is elárulta azt, hogy mennyire nem szívesen látják őt itt, de mondjuk nem csodálom, hiszen Wendy múltjához tartozik. El akartam menni, hiszen nem akartam ebbe belefolyni, de a vámpír megelőzött, odalépett hozzám és próbált udvarias lenni velem. Megforgattam a szemet arra amit mondott, majd egy erőltetett mosoly jelent meg az arcomon. Kenzy. - mondtam neki röviden, majd a lányra siklott a tekintetem. - Minek ez az udvariasság, ha szemmel láthatóan csak egy babonázott lány képes téged elkísérni még egy ilyen helyre is? - kérdeztem tőle kicsit gúnyosan. Mindig is utáltam az ilyen embereket, akik ezt csinálják. Nem szeretem a színjátékot, főleg azt nem amikor egy pasi megjátssza magát. Volt valami ami nem tetszett benne, s még az se tudott megijeszteni, hogy idősebb volt nálam. Talán rá emlékeztet, talán pontosan emiatt volt ennyire ellenszenves nekem. Arra a személyre emlékeztetett, akit mindennél jobban szerettem és végül habozás nélkül megölt volna, csak mert ezt kérték tőle. Ő is színjátékot játszott, pontosan úgy, mint most Ben tette. Ohh, még süket vámpírral se találkoztam, vagyis gondolom te az vagy, vagy esetleg vak, mert valamelyik csak vagy, ha nem tűnik fel, hogy mennyire nem akar senki se itt látni. - mondtam neki egy gúnyos mosollyal az arcomon, majd pedig a lányra siklott a tekintetem.- Szerintem ő viszont téged akar. Menj szórakoztasd a megbűvölt lányt. Ő biztosan nem fog nemet mondani neked. - ezek után pedig elléptem mellőle, de továbbra is figyeltem őt.
Az esküvőt illetően nem akartam túlságosan nagy felhajtást csinálni. Így volt tökéletes az egész. Igaz még úgy is kellemes lett volna, hogy a szűk baráti körünk is jelen van, de azt hiszem azok után, ami az esküvőt követte nem hiszem, hogy bárki is jól szórakozott volna. Vagyis.. Igazából túlságosan is egymással voltunk elfoglalva. Csak úgy, mint az elmúlt napokban. Lehet, hogy rá kellene unnunk egymásra, már ennyi idő után, de pont az ellenkezője történik. Minden egyes nappal jobban akarom és vágyom rá. Fájdalmas, amikor akár csak egy pillanatra is el kell engednem. Egész jól alakult volna ez a nap legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy jól fogunk szórakozni, hiszen egyikük sem feszengett. Aztán felbukkant ő. Az a személy, akit a legkevésbé sem akartam látni. Legszívesebben belefojtottam volna a tengerbe az egyetlen probléma csak az ezzel, hogy nem maradt volna örökre úgy. A világ sokkal, de sokkal jobb hely lenne, ha végre elbúcsúzna az élőktől. Oké.. Volt köztünk egy fura kapcsolat összefeküdtünk párszor, mikor magányos voltam, de ennyi az egész. Épp itt az ideje, hogy túllépjen rajta, mert én már megtettem. Egyszerűen vak, ha nem veszi észre. Kicsit fura volt Neal szájából hallani ezeket a dolgokat.. Ez az egész olyan volt, mintha egy másik életben történt volna. – Örülnék, ha a díszbohócoddal együtt elhúznál innen, mert szerintem egyikünk sem kíváncsi rád. A hatalmas egód takarja a napot, szóval takarodj addig, amíg ilyen szépen mondom. – Nem akarok jelenetet rendezni ezért a hangomat nem emeltem fel. De az érzelmeimet próbáltam teljes mértékben belecsempészni. Amolyan, ha nem fogadod meg, amit mondok itt és most bemosok neked egy akkorát, hogy sírva fogsz elrohanni. Az elmúlt napoknak köszönhetően úgy fel vagyok töltődve, mint még talán soha. Szóval rosszkor akart kötekedni, mert jelen pillanatban bőven van energiám arra, hogy jól elbánjak vele. Semmi nem tarthat vissza. – Még mindig itt vagy? – Rápillantok Benre, majd Neal-hez simulok és egy apró csókot nyomok a szája szélére.
Nem értettem, hogy ha Kenzy lenne Wendynek a legjobb barátnője, akkor őt legalább miért nem hívtuk el erre az „esküvőre”? Bár lehet Wendy előre tudta, hogy utána egyből az ágyban kötünk ki, és nem akarta, hogy Kenzy meg lógva maradjon ott. Vagy lehet hívta, csak nem tudott eljönni, igazából fogalmam sincsen. Én finanszíroztam, ő tervezett. Tökéletes munkamegosztás volt részemről. Semmit nem értek ehhez, a szó legszorosabb értelmében. Persze néhol-néhol muszáj volt nekem is beleszólnom, hogy ne essünk a ló túloldalára, de 90%-át biztosan ő csinálta. Meglepett, hogy Kenzy ilyen barátságos volt, de Wendy mondta is nekem ezt, figyelmeztetett rá jobban mondva. Visszaöleltem. - Én is elég sokat. Ámbár én csak jókat hallottam rólad, sejtésem szerint Wendy mindent elpanaszolt rólam. - Mondtam mosolyogva. Majd pedig megláttam egy régi arcot. Kevésbé örültem a látványnak, meg is forgattam a szemeimet. Nem számítottam rá, hogy pont itt fogom őt megtalálni. És látszólag valami talpnyaló csajt sikerült beszereznie. Egyet csettint, az meg már rohan is oda. Bár valószínűleg csak vámpír léte miatt van vele, hogyha esetleg megéhezne, legyen egy kis rágcsálnivaló. Ő is észrevett minket, és elkezdett közeledni. Sóhajtottam egyet, majd Kenzyről újra Benre emeltem a tekintetemet. Egyszerűen undorítónak találtam ezt az egész udvarias dolgot. Amennyire ismerem minden vall rá, csak ez nem. Jobban mondva ennek CSAK az ellentettjei. - Exe? Attól, hogy néhányszor dugtatok még nem leszel az exe. És mi ez a nagy udvariaskodás? Tán beteg vagy? - Tettem rá a kezemet a homlokára, hamis aggodalmaskodó arccal, majd a zsebembe dugtam. - Mit akarsz itt? Nehogy azt mondd, hogy csak beköszönni jöttél, mert tudod jól, hogy nem vagy szívesen látott köztünk. - Majd pedig ránéztem az őt bálványozó lányra, és gyengén megráztam a fejemet, egy sóhajjal karöltve. Meg fogja bánni a lány, hogy ezzel járkál.
Utálom ezt a hőséget. A nappal nem táplálok túl szoros barátságot, már csak ha azt nézzük mi is vagyok. Ebben a melegben pedig mást nem is kíván az ember, mint sem a tengerparton töltse idejét s lehűtse magát nem igaz? Nekem is vannak átlagosnak mondható pillanataim, s ez is azok közé tartozik. Nem akarok balhét, mindenféle hátsó szándék nélkül érkezem a partra. Pusztán csak leszeretném hűteni magam, elűzni az unottságomat egy nő társaságában. Elakarom űzni a gondolataimat Lydiáról, illetve a születendő gyermekemről. Bár a nő ez esetben mellékesnek titulálható be, de valaki kell az oldalamra ha esetleg megszomjaznék, vagy megéheznék egy kicsit máshogy érthetően. Cuccok nélkül jövök. Nincs szükségem ebből kifolyólag üdítőre, se semmire csak pusztán magamra illetve az újabb szőkeséggel az oldalamon. Szánalmasnak találom hogy így próbálom a nő hiányát betölteni, hogy mondhatni a hasonmásaival huncutkodom, és elégítem ki vágyaimat de nem tudok mit tenni ellenne. Amint a tengerpartra érünk a lány lecuccol, s a napon feküdve próbál barnulgatni. Soha nem értettem a nők hogy bírnak ennyi ideig egy helyben maradni, én valószínűleg elunnám az életemet. Nyomok egy csókot szájára, mondván leléptem úszni s lassú léptekkel indulok a víz felé. Amint érkezik egy nagyobb hullám már bele is vetem magam a vízbe, s élvezem az adott lehetőségeket. Próbálok minél beljebb, s minél lejjebb úszni a vízben gondolván, lefele egyre hidegebb. Miután megunom ezt az egész műveletet kiúszok a partra, s megjelenek a combig érő vízből. A hajamba túrva igazítok hajamon, s testemen a maradék víz cseppek fénylenek. A partra nézve egészen ismerős arcokat látok nem túl messze, Zara előtt, de átnézve rajtuk intek a jelenlegi partneremnek, aki idefut hozzám. Oldalánál átkarolva őt odamegyünk a hármas fogathoz, s gúnyos mosolyra húzva számat nézek végig rajtuk. - Ezt nem hiszem el. Milyen kicsi a világ.. - Jegyzem meg a szokásos hangnemben, s akaratlanul is megakad a szemem Wendyn, bár már egyáltalán nem kéne úgy mint nő. De, ezt nem kell tudniuk. - Ó, csak nem megzavartam valamit? - Teszek fel egy újabb kérdést, annak ellenére hogy tudom, nem vagyok szívesen látott a köreikben, én mindezek ellenére szeretném figyelmeztetni őket.. legalábbis a későbbiekben. Szemem tovább siklik a még nem ismert szemrevaló barnaságra, s féloldalas mosolyra húzva számat nyújtom felé kezemet. - Veled még nem volt szerencsém találkozni. Azt megjegyeztem volna.. - Bókolok kicsit, s rákacsintok a lányra. A kisugárzásom nem mondhat túl sok jót, illetve a fagyos hangulat sem uralkodhat számára arról hogy jó kapcsolatot ápolok velük. - Benjamin Mitchell. Wendy exe. - Nyögöm ki végül, s kezet csókolok a lánynak meghajolva.
Örültem annak, hogy Wendy felhívott, hogy találkozzunk és menjünk el strandolni, de az kicsit rosszul esett, hogy csak az esküvője után akarja bemutatni Nealt. Sok mindent hallottam már róla, de magam sem tudtam eldönteni, hogy jó hatással van-e a barátnőmre vagy nem, hiszen boldognak látszott mellette, de néha szomorú is volt. Soha se gondoltam volna, hogy Wendy egyszer meg fog házasodni, hiszen succubus volt és eddig élvezte az életet minden gondolkodás és kötöttség nélkül. Talán igaz az a dolog, hogy mindenki életében eljön a nagy ő és akkor senki más nem számít csak az a személy, illetve hogy bármire képesek vagyunk érte. Egyszer én is szerettem valakit, de majdnem az életemmel fizettem. Nem nagyon hiszek ebben a dologban és talán pontosan emiatt féltem ennyire Wendy-t. Szeretem őt, hiszen ő még a sok viszonytagság ellenére is barátnőm maradt. Nélküle talán még rég halott lennék. Gyönyörű nyári nap volt, így még kicsit hamarabb is érkeztem meg a strandra, illetve abban se voltam biztos, hogy a megbeszélt időre ide fognak érni, hiszen pontosan tudtam, hogy milyen nehéz lehet elhagyni nekik a szobát, vagyis sejtettem. Alig, hogy megérkeztem meg is mártóztam a vízben, majd pedig elkezdtem napozni és olvasni amíg vártam rájuk. Amikor újra felpillantottam a könyvemből, akkor láttam amint Wendy közeledik. Boldognak tűnt és csak ez számít, de ha Neal bántani fogja őt, akkor jobban jár, ha nem kerül a közelembe. Lassan felálltam, megigazítottam a bikinimet, majd pedig lesöpörtem magamról a homokot és mosolyogva figyeltem őket. Viszonoztam Wendy ölelését és adtam neki egy baráti puszit, majd pedig Nealre pillantottam. Meg kell hagyni még mindig jó ízlése van a barátnőmnek, de már csak az a kérdés, hogy milyen ember is ő valójában. Egy picit kuncogni kezdtem, amikor felém nyújtotta a kezét, majd mosolyogva újra rápillantottam. - Örülök, hogy végre megismerhetlek Neal. Sokat hallottam már rólad. - mondtam neki kedvesem, majd a kezét kikerülve megöleltem. Soha se voltam az a hivatalos forma, így eszem ágában se állt kezet rázni vele vagy ilyesmit tenni. Lehet túl tolakodónak fog gondolni az ölelés után, de én ilyen vagyok. Szeretek kedves és barátságos lenni az emberekkel. A víz remek és a hangulat is egyre jobb lesz. Szóval csobbanunk? - kérdeztem tőlük boldogan, hiszen régóta nem töltöttem már el időt a barátnőmmel kettesben. Most se kettesben voltunk, de legalább egy kis időre visszakaptam őt.
Boldog vagyok, hogy végre a felesége lehetek. Azt hittem, hogy hiányozni fog azaz életmód, amit eddig folytattam de egy cseppet sem. Mellette egy percig sem unatkozom és ez pontosan így van jól. Megtaláltam életemben azt a férfit, akit soha nem akarok elereszteni. Most pedig már tulajdonképpen összekötöttük az életünket, szóval.. Ennél nagyobb lépcső már csak a gyerek lehetne erre pedig még tényleg nem állok készen. Még ennyi idősen sem értem meg eléggé ahhoz, hogy elképzeljem magam anya szerepben. Nem nekem való. Legalábbis még most nem. Meg amúgy is… Neal az enyém. Nem hiszem, hogy képes lennék rajta osztozkodni bárkivel is.. Még a közös gyerekünkkel sem, szóval ők még várhatnak. Enyém az elsőbbség. Szeretném végre bemutatni a barátnőmnek is. Kenzy-nek. Bár vele sem tartottam mostanában a kapcsolatot.. Most igazából senkivel nem tartottam. Valahogy minden figyelmem lekötötte Neal. Az övét pedig én. Szóval.. Jól éreztünk magunkat és azt hiszem ez pontosan meg is látszik rajtunk. Élveztem, hogy a karjaiban cipelt, mert szerettem, mikor ennyire közel van hozzám. Legszívesebben itt is rávetettem volna magamat, de nem hiszem, hogy a strandolók nagyon örültek volna a dolognak. Bár.. Elég sok perverz ember van manapság, szóval lehet, hogy sokan élvezettel bámultak volna minket. Vagy éppenséggel, hogy bárcsak mi is ők lehetnénk.. Erre elég nagy a valószínűség, mert mindig is tökéletes összhangban voltunk ilyen téren. Csak körülbelül tudtam, hogy pontosan merre is tartunk. Vagyis, hogy hol beszéltem meg a találkozott Kenzyvel. Egy darabig sétáltunk mire odaértünk és Neal keze a derekamon rendkívül megnyugtató volt a számomra. Mikor megláttam Kenzy-t odaszóltam neki, majd gyorsan meg is öleltem. Nem sok ilyen kapcsolatom van. Vagyis inkább úgy fogalmaznék ki kell érdemelni, hogy én kedves legyek valakivel. Meg úgy összességében normális. Ők ketten pedig tökéletes beleillenek az életembe és nem is igazán tudom elképzelni nélkülük. Már ott voltam, hogy bemutassam őket egymásnak, mikor Neal megelőzött. Nem bántam. Jobb is, hogy nem feszengnek. Akkor elég kínos órának néznék elébe. Neal kezet nyújtott én pedig visszalépdeltem az oldalához és átkaroltam őt a fejemet a mellkasára hajtva.
Őszintén szólva sokat gondolkodtam az esküvőről már nagyon régóta. Évek óta őszintén szólva. Még mindig nehezen tudom felfogni, hogy mára pedig már házas ember vagyok. Repesek az örömtől, nem is kérdéses. Végre magaménak tudhatom a nőt, akit szeretek, immáron hivatalosan is. Nem is kellett sok készülődés erre az esküvő dologra, csak annyi, hogy mégis felejthetetlen legyen mind az ő, mind az én számomra. Bár igazából ő tervezte meg a nagy részét, én csak finanszíroztam. De ez így is volt jó, a esküvő nem igazán a férfiak asztala. Néhány hétbe beletelt mondjuk így is, mire elérkeztünk oda, hogy végre egybekeljünk. De olyan gyorsan eltelt az idő, hogy igazából semmi sem tűnt fel belőle, csak hogy már ott állok az „oltár” előtt. A napokig elnyúló nászéjszaka után végre elhatároztuk, hogy kimozdulunk. Elvégre hét ágra süt a nap. Talán többre… Az meg, hogy ennyi ideig nyúlt el a nászéjszaka nem meglepő, elvégre ő succubus, én meg szeretek a kedvére tenni. Ennyire egyszerű a képlet. Elhatároztuk tehát, hogy kimegyünk a tengerpartra. Azt is mondta, hogy bemutat végre a barátnőjének is. Csodálkozom is, hogy ennyi év elteltével még mindig nem láttam szemtől-szemben csak azokból az infókból indultam ki amit Wendy adott nekem. Felvettem a térd alá érő fekete-vörös fürdőnadrágomat, Wendy pedig az ő maga bikinijét, és elindultunk a tengerpart felé. Bár több mint a felénél a karomban cipeltem el, őszintén magam sem tudom, mi késztetett erre, egyszerűen csak jött. Sétáltunk, sétáltunk mire elértük a kiválasztott helyet. Mielőtt a homokba léptünk leraktam őt, és átkaroltam, úgy követtem az irányt, amerre ő ment. Nem tudom hogy néz ki Kenzy, szóval én sokat nem érek tájékozódásban jelenleg. A vízhez közel ott ült egy strandlepedőn napozva valaki. Wendy pedig egyenesen odament. Követtem őt, hátamon egy kisebb táskával amin a strandozáshoz szükséges kellékek voltak. Amikre személy szerint nem értem mi szükség volt, nagy meglepetésre nem is én pakoltam el bele semmit. Megszólította őt, megölelték egymást, majd végül én szólaltam meg. - Szóval te vagy Kenzy. Örülök a találkozásnak. - Mondtam egy mosollyal, majd egy kézfogásra invitáltam őt.
Home 
Subject: Re: Tengerpart 
