Szükségem volt egy kis frisslevegőre a klub fülledt és levegőtlensége után. Friss és hűs levegőre, ami kicsit kitisztítja a fejemet. Bódultnak érzem magam így a séta mellett döntöttem, és milyen jó, hogy ma este nadrágot és lapos sarkú csizmát vettem fel, így azért még is csak kényelmesebb mintha miniben és tűsarkúban indultam volna el. Séta közben sok mindenen elgondolkoztam, például szeretnék valami házi állatot is, mert jó, hogy ott a plüssmacskám, amit amúgy senkinek sem vallanék be, de jó lenne valami bundás négylábú is. Mondjuk, egy kutyát el tudnék viselni, ha már úgy fest, hogy hosszabb távon maradok a házban és a városban is. Ezt majd felvetem neki, aztán megbeszéljük, mi legyen ezzel az ötletemmel. De van más is amiről majd beszélnem kellene vele. Viszont, nem fogok a nyakába szakadni, helyette jöjjön az a séta.
Succubus vagyok, tudok magamra vigyázni, és pár apróság is van nálam, elrejtve, amik segítenek az önvédelemben. Bolyongok, a városban a fejem tele van kérdésekkel és más egyébbel, kell egy kis nyugalom, hogy átgondolhassak mindent. A kétségeim nagy részét sikerült legyőznöm. Megígérte nekem, hogy vigyázni fog rám, hogy nem hagyja, hogy bajom essen, de cserébe nekem is sokkal óvatosabbnak kell lennem, mint eddig bármikor máskor. Nem fog könnyen menni, ha nem egy földalatti szobában kucorgok, a baj megtalál, bár nem vennék rá mérget, hogy nem találna meg ott is. Nem tudom biztosan, de inkább nem agyalok ezen.
Egy órával később, a szabadságszobor kilátójában állok, élvezem, ahogy a szél a hajamba kap, ahogy a ruhám tépi és felfrissít, a város látképe lenyűgöző, mindig is szerettem az ilyen mega poliszokat, annyi élet van bennük, hihetetlen ez a nyüzsgés és élet, a város szinte sosem alszik, és ahogy most itt állok, végre felszabadultam, mintha ez a hatalmas szél kitépte volna  a kétségeimet a lelkemből. Egy, akarom ezt a gyereket, tíz hetes, négy héttel több, mint az első volt. Lehet, hogy én világos fae vagyok az apja sötét, de ha ügyesen játszunk, nem fog kiderülni, titoktartás és a többi, nem lesz nehéz, succubus vagyok, teljesen hihető, ha nem tudom ki az apja, vagyis, ha ezt állítom. Egy dologra kell nagyon ügyelnem, elkerülnöm a démonokat, ők ki fogják szagolni, hogy mi a fiam. Amiből már nem lehetne nehéz kisakkozni az apa kilétét, egy dolog, hogy van pár démon a sarkamban, de csak kettő van, akik nem az ellenségeim. Ami azért ad némi nyugalmat. Mind egy, ezzel majd foglalkozom akkor, ha aktuális lesz, addig us nem gondolok a bajra, nem akarom bevonzani a dolgot. Inkább az ajánlaton gondolkozom el, amit nem olyan rége kaptam, egy ház, ami szerinte biztonságos és az érvein, na meg az enyémeken. Kénytelen kelletlen be kell látnom, van igazság abban, amit mondott. Nem is kevés, de abban is amit én vetettem fel az ő érvei ellen. Át kell gondolnom a dolgot. Jobban belegondolva, most abba, hogy az utóbbi időben beszélgetünk is, kicsit fura, korábban nem nagyon ejtettük ezt meg.
A korlátnak támaszkodom, elmerengek, a gondolataimba merülök el, és hiszem, hogy itt csak egyedül vagyok, ugyan ki más lenne olyan elvetemült, hogy fellóg ide hajnal kettőkor?!

▷MUSIC: [You must be registered and logged in to see this link.] ▷ NOTE: lesz még tartalmasabb is ▷ WORDS: 507