Úgy tűnhet külső szemmel hogy nagyon is csak Zinára koncentrálok, de ez közel sincs így. Ha egy kis csepp esze is lenne, nem jött volna egyedül a velem való találkozásra, vagy egyszerűen el sem jön. Bár.. úgyis tudja hogy megtalálom, ezzel nem old meg semmit ha elfut a probléma elől, az az jelen pillanatban előlem. Koncentrálok, s figyelek a környéken, minden kisebb zajra is felnézek. Nem szeretném a hátamban, vagy bármely testrészben egy karóval zárni ezt a kis találkozást mert az, hogy ilyen egyszerűen bele egyezett csapdára is utalhat. Nem ő lenne az első aki a fejemre pályázik, de a legnagyobb veszélyt aki jelentheti rám az csak is Lydia lehet..bárhol, bármikor felbukkanhat.
-Még is itt vagy, itt állsz előttem mint aki csodára vár.- Amint felém fordul nyalom le a számról a vérét. Lehet hogy nem egyenesen azt a választ mondta amire vártam, de végül sikerült kivennem a szavaiból vajon mit is érezhet. Szeretem ha őszinték velem az emberek, tisztelem bennük..egy jó pont Zinánál hogy mindig kimondja amit érez, s nem hazudozik össze vissza.. Talán ezért is hagytam életbe a legutóbbi találkozásunknál. A félelem hazugságokat vonz maga után.. én pedig egyszerre letudom olvasni az adott személyről hogy hazudik, avagy sem. Bármennyire is sikerült kiharcolnom másoktól a tiszteletet, a félelmet.. mindig én csalódom. Mindig én vagyok a rossz, mindenben.. és ezekkel nem is lenne gond ha nem egy érző személy lennék, bármennyire is elnyomtam mélyen magamban ezeket én is tudok sírni, és szomorú lenni. Igazság szerint a legszívesebben most is ezt tenném, de nem mutathatom magam gyengének..
Mindig könyebb a másikat hibáztatni.. ezért sem fogom hagyni hogy végül az egész Zinán csattanjon, de az irányítás valahogy mégis csak kicsúszik a kezeim közül.. mivel nem csak rólam van szó így nem láthatom előre a reakciókat, megváltoztatni pedig nem tudom. Elrontottam a lépést..
-Köszönöm a bókot. Nem te vagy az első, akitől ezt hallom.- Húzom mosolyra szám, s még csak szemem sem rebben amiért ilyen szavakkal illet. Nem fáj az igazság, egyáltalán nem. Tudom hogy milyen vagyok, és ezzel a kijelentésével egyáltalán nem mondott újat.
Felhúzva szemöldököm figyelem őt, azért ennyire nem gondoltam volna hogy őszinte lesz, de nem bánom. Kétségbeesetten hangzik, s félelemmel teli ahogy próbál engem lehúzni..kicsit elterelődött a szó arról, hogy valójában miért is hívtam ide, de.. már késő. Nem bánom, nem bánok semmit.. amúgy sem vagyok a túlzott hálálkodós típus.
-Igazad van. Ha megigézlek elveszik az izgalom belőle.- Sikerült felnyitnia a szememet, de nem gondoltam meg magam.. Közelebb hajolok, s az állához nyúlva fogom le hogy még csak akaratlanul se fordítsa el a fejét s nézek a szemébe mélyen.
-Bármit mondok, te megcsinálod..- Pupillám tágul, majd a normálisra változik vissza. Sikerült elvennie a kedvemet attól hogy az erője miatt igézzem meg, de ha már ilyeneket mond nekem legalább legyen számomra egy kis izgalom,s ezzel most a csicskámnak neveztem ki a lányt. Azonban egyáltalán nem vagyok biztos magamban.. rég nem ittam vért, így az igézés gyenge lehet, s könnyen megtörhető , ellenállható.
-Teszteljünk.. csókolj meg.- Mutatok a számra, s várok. Ha már csak a látszat fentartása miatt is megcsinálná kéréseim kétlem, hogy pont ez lenne minden vágya, ezért is kértem olyat amit valószínűleg ha nem lenne igézés alatt nem tenne meg.

Igyekeztem olyan helyre hívni Zinát ami még passzol is hozzám, a személyiségemhez. Kicsit hátborzongató, pont mint én.. vámpír vagyok, a tapasztaltabb fajtából. Nem gyilkolok le minden első embert aki velem szembe kerül, de az tény hogy az életcélom a kínzás. Viszont mostanában ezt a kis "munkámat" is félre tettem, csak Wendy miatt.. őt helyeztem előbbre, hogy végre megtalálhassam ami sikerült is , hála a találkozóra hívott lánynak. Az adott információért cserébe biztos kérni fog valamit, én legalábbis a helyébe nem lépnék le üres kézzel. De még szerencse belőlem csak egy van, s talán még ígyis sok vagyok.. Őszintén, nem gondoltam volna hogy el fog jönni. Legalábbis hogy pont ide, vagy hoz magával valakit a legutolsó találkozásunk óta. Kétlem hogy bízna bennem.. egy hidegvérű gyilkos vagyok.. még én sem bízom magamban néha, főleg ha elkap az ideg. Olyankor nem vagyok tisztában azzal, hogy mit is csinálok..még csak nem is emlékszek rá szinte.. mintha egy másik személy lennék.. nem szívesen állnék szembe magammal, de az idők során megtanultam a dühömet kontrolállni, és hogy valaki előhozza azt az énemet nagyon erőlködnie kell.. szeretem ha félnek, s tartanak tőlem az emberek.. soha nem engedek annyira közel magamhoz valakit, hogy ez végül megváltozzon.. persze az érzelmeimet ezek ellenére én sem tudom irányítani.. ha szerelmes vagyok, ugyanolyan vagyok mint a legtöbben, mások. Mindent megtennék az adott személyért, csak hogy mosolyogni lássam.
Közelségem mintha az őrületbe kergetné. Érzem a félelmet rajta, ami a kihagyott szív verésében is megbizonyosul. Fél tőlem.. elégedett mosolyra húzom a számat.
-Félsz tőlem, Zina?- Teszem fel a kérdést, halál nyugodtan. Nem tudom mennyire lehet őszinte, de nem számítok tőle másra , mint hogy hazudjon. Kétlem hogy a társaságom valakinek kívánatos lenne, még Wendy sem örült nekem mikor meglátott engem.. az egyetlen személy, akitől mást vártam volna. Valamiben, de inkább valakiben vigaszt kell találnom, és ez a személy úgy tűnik most Zina lesz.
Nehezemre esik visszafogni magam ahogy formás, feszes mellei fölött körözök kezemmel. Férfiből lennék én is, és ebbe az utóbbi pár évben pap módjára élve nem voltam együtt senkivel sem. Nehezen vagyok szerelmes, de ha ez mégis megtörténik akkor nagyon tudok az lenni még ha ezt annyira nem is mutatom ki.
Nem hazudott, tisztában vagyok vele. Egyszerűen nem rám vallana ha csak ide állítanék s megköszönném az információt, kell valami kis fordulat.
Kicsit meglepődve fogadom ahogy rám förmed, hogy engedjem el őt. Tetszik, mert eddig soha senki nem mert vissza feleselni , mindenki engedelmeskedett bármit mondtam, ami valljuk hosszas idő után unalmas, bármennyire is szeretem ha tisztelnek.
-Óó már parancsolgatunk is? Azt hittem ez az én feladatom.- A kelleténél talán még könyebben is reagálom le az egészet, s hagyom hogy megállítson a célom elérésében. Jobb is, ha ő nem akkor senki nem állított volna le.
-Tudod ha én megakarok ölni valakit, nem adom meg neki azt az örömöt hogy ne szenvedjen.. mindent, alaposan ki kell élvezni.- Lassan, akadozva hajolok füléhez, majd előhívva vámpírfogaimat harapok a végébe gyengédebben, amiből egy vércsepp fordul ki, s lassan lenyalom.
Ígyis úgyis elfajultak kettőnk között a dolgok, nem tudom hogy miként fog reagálni a játékra, de tisztában vagyok vele hogy nem használja az erőjét ezért is merek játszani vele, bármennyire is nem áll szándékomban megváltoztatni véleményét. Hatalmas fölényben lenne, az énekével bármivel rávehetne, amire csak akarna.. teljesen rálennék hagyatkozva.
Amint velem szembe fordul velem láthatja egy vámpír igazi arcát. Ideje elővigyázatosságból is lépéseket tennem, s közelebb hajolva veszek el a szemében.
-Jobban jártam volna, ha csendben maradsz.- Ujjamat a szájára helyezve próbálom csendre bírni őt, s a megigézésére készülni, hogy ne bánthasson engem.

Este van.. nincs is jobb hely az éjszakai órákban a temetőnél. Az orrom hegyénél majdnem hogy nem látok tovább, olyan köd van.. ide sem tenném a lábam, ha nem okkal jönnék ide. Egy megbeszélt találkozóm van, egy számomra fontos személlyel, akinek köszönhetek egy két dolgot, és ideje szembesítenem őt mindennel. Semleges helyen akartam vele találkozni, ahova nem túl sűrűn járnak emberek.. még csak véletlenül se avatkozzon bele a dolgainkba senki, ha úgy alakulna.. Wendyvel való találkozásom után kissé indulatos vagyok, és érzékeny.. könyebben ugrok mindenre, így semmit nem tudok biztosra ígérni. Még nem sikerült levezetnem a bennem kialakult feszültséget, csak mélyen elnyomni magamban..ami nem vezet hosszú távon semmi jóra.
Talán jobban jártam volna ha végül a seggemen maradok, és inkább nem kérdezősködök, de a kíváncsiságom nyert. Mint általában mindig.. ezért is kerestem fel még anno, Zinát. Aki nem is kertelt.. kiadta az információt , feltűnően könnyen. Ezért nem is éltem bele magam, annyiszor pofára estem már és erre tessék. Úgy gondoltam ideje kimutatnom a hálámat, persze sajátos módon.. ezért is hívtam a temetőbe.
Pár méterrel a temető előtt állok, kiszúrva a lányt aki történetesen háttal áll nekem. Ennél jobban még én sem időzíthetek, illetve kívánhatok. Általában mindig kések, mindenhonnan így talán még csak nem is számíthat korai érkezésemre..ez is csak nekem kedvez. Talán rá kellene ijesztenem? Vagy egyszerűen csak álljak elé? Ez egyáltalán nem rám vallana. Késztetést érzek rá , hogy tegyek valamit.
Vámpírsebességemet kihasználva jelenek meg szorosan mögé állva, és a nyakába lehelve helyezem kezemet a torkára. Lassan a füléhez hajolok.
-Hello, Zina.- Szólalok meg szokásos magabiztos hangomon, s megnyalva számat kezeimet végig csúsztatva testén helyezem egyre lejebb, megállva a mellkasánál.
-Hazudtál nekem..- Körkörösen kezdek játszani az ujjaimmal mellkasa,szíve környékén..ismerem a szírének gyengepontjait.. de nem ezért jöttem, hogy megöljem. Még én sem így fejezem ki a hálámat, de imádok játszadozni és nem hagyhatom ki ezt az esélyt.
-Oly sok dolog van, amit tehetnék veled.. de megadom az esélyt, hogy kárpótolj mindenért.- Gyengéd csókot nyomva nyakára helyezem felsője alá kezemet, kezdve kicsit soknak érezni az egész színjátékot. Elkapott a hév, s nem gondolkozva cselekszem. Fogalmam sincs mi lesz a találkozó végkifejlete, de most nem ezért jöttem.. a testem magától mozog, ösztönösen teszek mindent.