Érzem a belőle áradó félelmet. Édeskés illata erőszakosan tolul az orromba, felébresztve minden érzékemet, amely arra sarkal, hogy még jobban akarjam ezt a lányt és a lelkét. Illetve annak megrontását. Hogy minden ártatlansága és tisztasága az én mocskomban merüljön el. Egy tiszta lélek megrontása olyan élvezettel képes eltölteni, mint kevés dolog ezen a világon. De csakis akkor, ha önmagától adja meg magát nekem és nem erőszakkal kell elvennem, amit akarok. Nem is fogom ezt tenni. Inkább választom a hosszabb és nehezebb utat hozzá, amely sokkal több élvezetet rejt magában, mint az, ha csak belemásznék a tudatába. Nem, azt nem teszem meg. Vele szemben nem. - Ó igen Kedvesem. – hagyom rá, amikor visszakérdez, majd nézem karcsú alakját, ahogy elköszönt és útnak indult. Hirtelen gondolom meg magam és lépek utána. Mellé érek, kezeimet a bőrkabátom zsebébe csúsztatom hanyagul, majd mellette haladva nézek le rá. - Elkísérlek, mert a végén még tényleg bajba kerülsz. – halkan és mélyen zeng a hangom, amikor megszólalok. Oldalra pillantva nézek rá, miközben figyelem a környezetünket is. Ez az én territóriumom, nem számítok arra, hogy más, idegen természetfeletti is felbukkanna itt, de sosem lehet elég óvatos a démon, ugyebár. - Egyébként mi a francot keresel te itt, ilyenkor? Apád újabban elfelejt kalitkában tartani? – tudom, hogy milyen egy f*sz az örege, még ha ezt így nem is jelentem ki neki. Nem vagyok az a nagyon beszédes fajta, sokkal inkább a tettek azok, amelyek helyettem beszélnek, de tudom, ha Lottie bizalmába és közelébe akarok férkőzni, akkor nem lesz elég csupán némán baktatnom mellette. Fiatal még ahhoz, hogy pár pohár alkoholtól egy két-három szép szótól hanyatt vágja magát. A nála jó 10-20 évvel idősebbek már egy egészen más kategória. Főleg ha elváltak, megcsalták és kihasználták őket. Akkor szinte remegve kapaszkodnak bárkibe, aki csak egy kicsit is kedves velük és pár pillanatra figyel is rájuk. De most nem ez a helyzet áll fent, szóval kár is ezen agyalnom tovább. - Nem foglak bántani, szóval nem kell emiatt aggódnod. De tudd, hogy ezzel kiváltságot élvezel. Nem sokan mondhatják el ezt magukról. – szusszanok egyet, ahogy az utcát figyelem. A lámpák kísérteties-sárga derengésbe vonják a helyet. Pedig nincs itt semmi félelmetes, rajtam kívül. Tudom, hogy megijesztettem Lottiet, de nem akarom, hogy féljen tőlem, tekintve, hogy vele egészen más terveim vannak. Sokkal inkább célom, hogy közel engedjen magához és ő akarja, hogy belevigyem a rosszba.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words [You must be registered and logged in to see this link.]
Charlotte Cook
>
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 141
✤ Születésnap : 1997-02-04
✤ Regisztráció : 2013-11-06
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ↠ i don't need one
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: New York sikátorai Fri Apr 11, 2014 5:03 pm
Egyet lehet tudni, hogy Will nem az a kedves típus. Még is vonz és szeretek viaskodni vele, ezért is nyugodtam meg, hogy csak ő az. Mondjuk, nem repdes az örömtől, hogy belerondítottam a kis mutatványába. De nem szándékosan tettem, ha tudtam volna, akkor…de, akkor is befordultam volna a sikátorba. Azok a sötét émelyítő szemek, a bongyorkás haj, az erős karok. Minden vonzott, egy igazi rosszfiú. Én pedig tizenhét éves fiatal vagyok, alaptörvény, hogy akarjunk egy rosszfiút. - Ugyan már. – nyögtem fel, ahogy ujjai a nyakamra fonódtak, a lángok égettek, fájt és meg tudtam volna őrülni, hogy megint mibe kevertem magam. De nem, nem volt igazam, hiába akartam volna küzdeni, akkor erőm nincs, hogy ellene megvédjem magam. Helyette meghunyászkodtam és elfordítottam a fejem. Nem akarok a szemébe nézni. Mikor az ujjai az államhoz érzem, hogy kicsit enyhült és végre kapok valamennyi levegőt. Felsóhajtva telítem meg a tüdőmet levegővel és a szemébe nézek, immáron farkasszemet tartva. Sosem szerettem, ha egy utolsó fruskának mondanak el, aki nem bírja megvédeni magát. Viszont tudom, hogy nem hagyná, hogy rajta kívül bárki is móresra akarjon tanítani. Van valami erős kapocs köztem és közte az első találkozás óta. Amolyan kívánlak, de még se. Az a szexuális frusztráltság, de tudja jól, hogy nem hagyom magam. Nem, olyan könnyen nem kaphat meg. Nem mellesleg, még csak tizenhét vagyok. Azokra a szükségleteire más lányokat kell találnia. De a keze már a derekamon siklott, én pedig felmorogtam. Nem, ezt utálom, ha a közelembe vannak, ha megérintenek. Minden gyűlölök és ő ezzel tökéletesen tisztába is van. Ahogy a fülembe suttogott a hideg is végig futott a gerincemen, aztán a szavai megrémisztettek. Persze, nem az első, hogy így beszélünk a másikkal. De most még is megrémisztett. - Nem direkt volt, hagyj már. – mondtam feldúltan és kissé félelemmel a hangomba. Aztán ellépet, ami kicsit megnyugodtam és a szívem is próbált nem kiugrani a helyéről. Lassan sétáltam mikor ismét a hangját hallottam. Megtorpanva szívtam be mélyen a levegőt és kifújva a levegőt fordultam meg. - Igen? – hallgattam a mondanivalóját a szívem is megremegett, hiszen így van, ő egy mocskos szemét, én pedig nem. Nem tudok az lenni, hogy megbántsak embereket. Én, én… Én gyenge vagyok. - Viszlát, William. – búcsúztam el és inkább folytattam az utam. Nem belegondolva, hogy mekkora hülye voltam, hogy kihívtam a haragját.
William Glouster
>
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: New York sikátorai Fri Apr 11, 2014 1:38 pm
Ahogy megragadom a lányt a karjánál fogva, nincs a vonásaimban semmi emberi, vagy akár annak az árnyéka sem, ami arra emlékeztetne. Egyszerűen nem vagyok ember, sokkal nehezebb azt megjátszani, hogy annak tűnjek. De most, amikor valaki megzavart, udvariatlanul és durván, arra sarkall, hogy engedjek a természetemnek és tegyem, amit az ösztöneim diktálnak. Az utolsó pillanatban, még mielőtt késő lenne, felismerem a lányt. Az apjával van némi közös múltunk. Nem egyszerű eset, bár koránt sem az a kategória, mint mondjuk én vagyok. Nem vagyunk egy „súlycsoportban”. Lottie olyasmiben zavart meg, amit nem viselek túlságosan jól. Egyébként sem vagyok egy szeretetgombóc – és akkor még finoman fogalmaztam –, de most ha lehet még mogorvább vagyok. Dühít, hogy becézi a nevem. Míg beszél, addig durva, állatias morgás hangzik fel a torkomból. Fejem kissé lehajtva van és mire azt mondja, hogy meg tudja magát védeni, addigra lesz elegem. Egyetlen könnyed mozdulattal taszítom neki a falnak, cseppet sem finoman. - Valóban? – hangom egyáltalán nem hasonlít a megszokottra, annál sokkal hidegebb, ami felborzolja az érzékeket. Teljes testemmel préselem könnyű és kecses alakját a falnak. Bal kezem a torkát fogja meg, jobb pedig a falnak támaszkodik a feje mellett. A sötét jótékonyan takar be bennünket, hogy az utcáról ne lehessen látni, mi is folyik itt a sikátor mélyén. - Tényleg meg tudod védeni magad kicsi Lottie? – gúny vegyül a mondandómba vastagon. Jobb tenyerem alatt apró lángok jelennek meg, amelyek az épületet nyaldossák. Általában nem vesztem el a türelmem gyorsan, de ez most egy kivételes eset. - Ebben nem tévedsz. – morgom halkan, nyakán lévő kezem pedig feljebb csúszik, hogy hüvelykujjam az állára kerüljön. Ragadozó tekintettel mérem végig. A lángok közben kialszanak a tenyerem alatt, uralkodom magamon, mert más terveim vannak ezzel a farkaslánykával, semmint, hogy egyszerűen neki essek. Egyetlen könnyed és gyors mozdulattal ragadom meg és fordítom a fal felé, továbbra is szorosan hozzápréselve magam. - Nem mész te sehová… – hajolok a füléhez, leheletem forrón cirógatja a fülét. Jobb kezem a derekán simít végig, a balom pedig a tarkóját fogja. - Megzavartál. Nem is kicsit. Mások ezt nem élték volna túl… Farkaslány. – még mindig csak suttogok, szorosan tartom őt a kezeim között. Felkorbácsolja bennem azt az érzést, ami vele kapcsolatban egy ideje már nem hagy nyugodni. Kell nekem az ártatlansága, a lelke tisztasága. - Te azonban… – hirtelen lépek el tőle és simítok végig a vöröslő tincsein. - Menj, ha akarsz. – nem fogom bántani. Majd akkor, ha kéri. A fájdalomnak is megvan a maga gyönyörűsége, de ő még nem tart ott szerintem, hogy ezt tudja vagy ismerje. Nem baj… majd idővel. - Mindazonáltal… – megvárom, amíg megfordul és könnyedén lépek oda hozzá. Pofátlanul közel, de nem most nem nyúlok hozzá. - Ha velem kezdesz, könnyen megégetheted magad. Ami nekem gyönyörűség, neked azonban… – nyitva hagyom a mondatot és egy kihívó vigyor kúszik fel a képemre. Nincs ellenemre, hogy kikezdjen velem, tulajdonképpen akarom is, hogy megtegye. Az pedig már egy egészen más kérdés, hogy vajon képes lesz-e kezelni a dolgot. Vagy egyáltalán túlélni. De ez még nagyon a jövő zenéje…
Charlotte Cook
>
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 141
✤ Születésnap : 1997-02-04
✤ Regisztráció : 2013-11-06
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ↠ i don't need one
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: New York sikátorai Fri Apr 11, 2014 7:57 am
Ma is sikerült kiszöknöm, ami arra enged következtetni, hogy apám egyre inkább feledékeny lett, vagy olyan ostoba, hogy megbízik bennem. Én már magamba se bíznék. Megváltoztam, kezdem élvezni ezt a farkas dolgot. Nem mellesleg megfogadtam Neal tanácsát, és próbálkozom. Minél többször változom át annál több ruha marad rajtam. Már odáig sikerült kifejlesztenem, hogy a fehérneműkbe találok ismét magamra emberi alakba. Ami felpezsdít, hiszen isten tudja, hogy mikor és kiláthat meg, hogy keresem a bugyim vagy a melltartóm. Eléggé szégyellős vagyok, szóval kicsit vicces lenne. Megköszörültem a torkom és lassan sétáltam New York forgalmas, s zajos utcáin. A szmog már kezdett fojtogatni, itt még az erdős terület sem olyan tiszta, mint vidéken. Elhatároztam, hogy a hétvégén kiruccannék valami kis falura, vagy valami kisebb helységbe, ahol a levegő frissebb és talán könnyebben menne a dolog. Aztán észbe kaptam, hogy ígértem a nővéremnek valami hülye csokit, vagy nyalókát. Már nem is emlékeztem mit ért tőlem, annyira elragadott a siker és a boldogság. Mikor a sikátorhoz értem, emlékeztem, hogy itt kell átmenni és pont az egyik non-stop boltba kerülök. Hm, ez lesz a legjobb és leggyorsabb megoldás. Bár valami azt súgta, hogy rossz döntés, és az egész testem beleremegett. Az ösztönöm szinte ordított, hogy forduljak vissza és kerüljem meg. Nem mintha az utca annyira biztonságos lenne. De már késő volt. Két embert pillantottam meg, akik igen csak bensőséges viszonyba kerültek, egészen addig, míg nem termett előttem az illető és egészen erősen nyomorgatta a vállaimat. Hirtelen nem is ismertem meg, csak a hangja karcolta a fülemet és elmosolyodtam. - Hello, Will. – pislogtam rá megmozgattam a vállam, mert egészen erősen fogta azokat. Még csak az hiányzik, hogy apám kiakadjon és megtudja, hogy nem is vagyok az ágyamba. - Ezért vagy itt, nem? Hogy megvédd a popóm attól, hogy valaki hozzám merészeljen nyúlni. – pimaszon mosolyogva rántottam ki a vállaimat az erősen tartó markokból. Mondjuk ez jobban fájt, mint, hogy erősen tartott. De nem vagyok bolond, nem fogok kikezdeni vele, nekem az életem fontosabb. Még, ha ilyen piszkosul is jól néz ki, mint ő. Ezzel sajnos tisztában van, nem mellesleg, nem egy egyszerű halandóról beszélünk, így bárkit megkaphat. - Amúgy is meg tudom védeni magam. – villantak fel a szemeim a sötétbe, aztán ismét a ragyogó zöld pompázott, mintha nem is történt volna semmi. Ismerjük egymás titkát, de még is, olyan könnyedén bánunk a másikkal, mintha emberek lennénk, csupán buta halandók, akik semmit nem tudnak eme világ gyönyörűségeiről és nem beszélve a legsötétebb bugyrairól. - Úgy se bírnád végig nézni, hogy valaki hozzám érjen.. – jegyzem meg játékosan és a hideg falnak dőlök, szememmel a szőke cicababára vándorlók és felnevetve bököm az orrommal felé - Megzavartalak? Akkor mehetek is tovább. – mondtam egykedvűen és lassan sétáltam tovább, bár nem tudom, hagyja, hogy tovább mennyek, vagy még van valami kis dolga velem.
William Glouster
>
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: New York sikátorai Thu Apr 10, 2014 8:32 pm
Sötét van. Ide már az utcák lámpáinak fénye sem tör be udvariatlanul és tolakodón. Csupán halvány derengés szűrődik át a falak mentén, enyhe félhomályt adva, a sötétben meghúzódó patkányok számára. Mert normál esetben talán csak ők lennének jelen, de ma este nem. Ma éjjel egy sokkal nagyobb ragadozó is meghúzza itt magát, csupán csak azért, hogy érezze az adrenalint, ahogy zubog ereiben a vérével együtt… Ma már nem könnyű vadászni, kiélvezni, ahogy a préda szíve egyre ijedtebben kalapál, teste adrenalint bocsát ki minden egyes pillanatban, izmai meg-megfeszülnek, légzése felgyorsul és felszínessé válik. Ma már ez nem úgy megy, mint egykor. A modern technika sok „játéknak” szabott gátat és ezzel együtt sajnos egyre kisebb teret szorított annak a fajta vadászatnak, ami azt a fajtát érdekli, mint engem is. Ettől még nem mondtam le teljesen erről a mámorító érzésről, de kétségtelenül sokkal kevesebbszer van rá lehetőségem, mint egykoron. Most azonban van. A szőke nő épp ebben a pillanatban fordul be a sarkon. Hajába bele-belekap az esti langyos szellő, megemelve a tincseket és szálakat. A lámpák tompa, szűrt fénye csillan meg a hajzuhatag szálain, cipőjének sarka ütemesen koppan a kemény betonon, ahogy közepes tempóban halad hazafelé. Odaigyekszik, mint minden este, pontosan 9 után, jóga óráról jön. Hogy micsoda hisztéria lett a nők körében ebben az évszázadban a testükkel kapcsolatban… Lemondóan rázom meg kissé a fejem. Szeretem, amikor egy nő teste formás és feszes, de az, hogy gondolataik nagyobb részét az tegye ki, hogy hogyan is néznek ki, kissé lehangoló. Hamarosan elér idáig, hozzám, ahol állok a sötétben, várva rá. Lehunyom a szemeimet, orromba tolakszik a parfümje illata, ami keveredik az utca bűzével, a sikátort betemető emberi és állati húgy szagával, a lány testének és izzadtságának édeskés illatával, amelyet a kölnije elfed valamelyest, de mégis keverik azzal. Megropogtatom a nyakam, ajkaim kissé elnyílnak, majd hirtelen pattannak fel a szemhéjaim, amikor közvetlenül mellém ér. Egyetlen röpke és gyors pillanat alatt kapom el a karját, lélektelen, fekete íriszeim már az ő tiszta kékjébe fúródik, hogy közben az elméjének gyenge hártyáját törjem át tudatommal. Irányítva őt, megállítva abban, hogy felsikoltson, zajt csapjon, felesleges nézőket verbuváljon. Szíve hevesen dobban, akár egy verébé, pupillája kitágul, mintha magába akarna fogadni minden látnivalót ebben a pillanatban. Mutatóujjamat az ajkam elé teszem, jelezve neki, hogy maradjon csendben, nem mintha közben egyébként nem erre kényszeríteném egy egészen más módon, a tudatom puszta erejével. Lassan hajolok a nyakához, beleszagolok, hogy aztán élvezettel nyaljak végig a bőrön, amely megborzong az érintésre és érzésre, libabőrössé válik. Lusta vigyor terül szét a képemen, fogaim hegyesen nyomakodnak a bőrnek, hogy aztán átszakítsák azt durván és fájdalmasan, nem kímélve, kegyelmet aligha tanúsítva. Egyetlen hang sem hagyja el vöröslő és duzzadó ajkait a lánynak, rettegve, némán viseli, hogy elveszem tőle, amit akarok, ami kell. Legszívesebben utolsó lélegzetéig szívnám, csakhogy valami, vagy inkább valaki megzavar ebben. Ragadozó módjára villan a tekintetem abba az irányba, amerről a nem várt látogató érkezik és a következő pillanatban már el is engedem a lányt, aki a falnak támaszkodva csúszik le a földig. Egyetlen pillanat alatt termek a vörös tincsekkel keretezett bájos arc elé, hogy megragadjam mindkét karját és íriszeibe fúrjam a magamét. Már épp arra készülnék, hogy elhallgattassam, amikor megismerem őt. - Lottie? Mi a büdös francot keresel te itt az éjszaka közepén?! – ismerem a lányt, az apját is. Lottie ártatlansága megkapó és vonzó, nagyon is. Benne a lehetőség, amely arra sarkal, hogy meg akarjam rontani a lelkét, bepiszkítani, ami most még oly makulátlanul tiszta. - Nem mondták még neked, hogy veszélyes ilyenkor, ilyen helyen kódorognod? – szigorú tekintettel mérem végig, mert ha valaki egyszer meg fogja rontani ezt a lányt, akkor az én akarok lenni. És most nem feltétlen a legmocskosabb perverzióra gondolok – bár arra is – hanem a lelkének finomságára, amelyet a rosszra csábítanék.
Destiny Roberts
>
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: New York sikátorai Fri Feb 07, 2014 9:35 pm