Annyira ellentmondásosan viselkedik. Nem akarja, hogy a gyerek apa nélkül nőjön fel. Azt sem akarja, hogy valaki más legyen az apja, de ugyanakkor ő nem szándékozik betölteni az apaszerepet. Mármint nem repdes az örömtől, hogy gyereke fog születni, de ezért nem szabad hibáztatnom nem? Mert tulajdonképpen én sem voltam túlságosan boldog, mikor megbizonyosodtam arról, hogy terhes vagyok. A legnagyobb csalódásként talán az ért ebben az egészben, hogy ő az apja. Mert, ha még valami egyszerű kis kalandból származna azt mondanám, hogy oké, miért ne? Túlélem én ezt az egészet. De így? Attól az embertől terhesnek lenni, akit a világon legjobban utálsz eléggé nagy szívás. Főleg, ha ő ölte meg az első igaz szerelmed. Gondolkodhattam volna mielőtt összeszűrtem vele a levet. Azonban most már nem gyengülök tovább. Itt az ideje, hogy újra megerősödjek. Nem hagyhatom, hogy az emberek eltiporjanak. A vágyaim nem irányíthatnak, mert nem jutok velük előrébb egy cseppet sem. – Ó, ne félts már ennyire. Szerintem van annyi eszed, hogy tud nem vagyok egyedül. Ebből adódóan pedig védtelen sem vagyok. Van, aki odafigyeljen a testi épségemre. Meg a babáéra is. Mert igen.. Van olyan férfi, aki még rá is odafigyel. – Mondtam, miközben ravasz mosollyal az arcomon végigsimítottam a pocakomon. Nem fogok meghajolni előtte.. Nem adom meg neki azt, amire vágyik. A beismerésemet az érzéseimről. Érzek iránta valamit, de nem ez az első alkalom, hogy eltemetem magamban. Túléltem eddig is és ezután is teljes mértékben túl fogom. Nem vág földhöz a dolog. Nem hiszem, hogy azért szólt volna közbe a fájdalom, mert nem akarná a gyerek, hogy megöljem az apját. Ez az egész egy kész baromság. Úgy, ahogy van. Nem hiszek az ilyesmiben. Csak az ideg dolgozott bennem és ezért történt, ami történt. Meg akartam ölni. Ezt pedig nem lehet nyugodtan csinálni.. Vagyis régebben ment. Most viszont teljes mértékben a haragom vezérelt és ezért is lettem rosszul. Neki persze, már rögtön kombinálnia kell. Ilyen apát nem akarok a gyerekemnek. Semmilyen körülmények között. Következő szavai viszont olyan érzés keltettek bennem, amit nem tudtam hova tenni. De csak egy puszta pillanatig. Persze, hogy most már letagadja. Nem értem, hogy minek vállalta volna fel ennyi ideig, ha nem ő tette volna. Hogy hiszek neki, hogy nem ő ölte meg? A francokat! Nem fogok bedőlni a hazugságainak. Azért sikerült egy kicsit összezavarnia, de ennyi az egész. Feltápászkodtam a lépcsőről és elindultam. Nem tudtam, hogy merre csak mentem. Szükségem van valakire.. Életemben először úgy igazán szükségem van valakire.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 402 szót tartalmaz, és írás közben a I wanna be yours című számot hallgattam.
Ha nem tartana ki ilyen makacsul a gyerek mellett még csalódnék is benne. Egy részt tetszik hogy az én gyerekemet akarja megtartani, s el tud tekinteni mindentől csak miatta. De még mindig kitartok az mellett hogy nem nőhet fel apa nélkül. Nem akarom hogy más férfi nevelje az én véremet, az én gyerekemet, hogy más nyúljon hozzá, hogy más töltse be azt a szerepet amit nekem kéne. De ha akarnám is, hiába vállalnám a felelősséget tetteimért, ha a nő akit szeretek nem hagyja. Nem mintha ezt szeretném.. még mindig kitartok a véleményem mellett, hogy nagyon nem akarom de a másik lehetőséget sem, természetesen. A tény, hogy más férfi van Lydia mellett már bőven elég számomra, s mint ahogy ígértem is, hallani fognak még felőlem hiába, az összes fenyegetés ellenére sem fogok leállni, nem rémiszt el. A múltkori kis össze melegedésünk ellenére kezdünk vissza állni a régi kerékvágásunkba. Fenyeget, ahogy tette eddig is. Az egyetlen változás az, hogy most nem ő lesz a nyakamba, hanem fordítva. Kíváncsivá tett hogy melyik férfi érdemelte ki őt, ki a születendő gyermekünket. Bizonyára teljesen az ellentétem. De a nő szíve az enyém, senki másé. Tudom, érzem hogy kölcsönösen táplál irántam érzéseket. - Vidd. A kölyök nem kell.. csak te. De vigyázz Lydia... mert az ellenségeid ott fognak bántani, ahol a leggyengébb vagy. S ez esetben.. ő lesz az. - Mutatok a dudorodó pocakjára, s figyelmeztetem őt minden hátsó szándék nélkül, s teljesen komolyan. Talán kicsit nyugodtan kezelem a helyzetet, és bár érthető az hogy ennyire ellenem van szavai mégis rosszul esnek amit nem mutatok ki. Ezért is terelem az egészet kicsit más irányban. Bár teljesen jogosan, csak végül nehogy igazam legyen. Mi olyanok vagyunk akiknek nem adatik meg egy gyerek, nem lenne helyes. Valamiért akárhányszor meg akar ölni, ha odáig fajul köztünk a dolog valami mindig közbeszól, s leállítja. Ez esetben a saját, még meg nem született gyerekem mentett meg. Éreztem rajta az ölési szándékot.. és ha ő nincs, valószínűleg ismét megölt volna. - Látod? A gyerek sem akarja hogy megölj. Hogy megöld az apját. - Mosolyodom el elégedetten, s kicsit gúnyosan is és élek vissza a helyzettel. Egy kis agyhúzás belefér, azt hiszem. Bár választ nagy valószínűséggel nem kapok a nagy fájdalmak közepette. Fogalmam sincs milyen lehet... hálát adok Istennek hogy férfinek születtem. Letéve a lépcsőfokra a nőt eltávolodva lépek vissza az ajtóhoz, s keresztbe font kezekkel hallgatom a mondókáját. Colin Colin és Colin.. már annyira unom ezt a témát. Lehunyom szemem, majd megjelenek háta mögött hirtelen, s vállához nyúlva füléhez hajolok. - Nem én öltem meg a nagy szerelmedet. - Suttogom fülébe, majd eltűnve mögötte lépek le a helyszínről s hagyom őrlődni őt. A kérdés az, hogy hisz nekem vagy sem? Soha nem beszéltem arról az estéről, akárhányszor felhozta soha nem mondtam semmi konkrétat..
Az egyszer biztos, hogy megváltoztatott valamit az az együtt töltött éjszaka. Mindkettőnk másképpen áll a másikhoz, ha akarnám sem tudnám letagadni. Azonban én megpróbálom. Lehet, hogy én magam, már tisztában vagyok vele, hogy nagyon is vonzódom hozzá és őrületesen vágyom arra, hogy a karjaiban lehessek.. Neki ezt nem szabad tudnia. Nem gyengülhetek el. Colin emlékét még ennél is jobban meggyaláznám. Már, ha ez lehetséges. A gyilkosának gyermekét hordom a szívem alatt és még csak meg sem fordult a fejemben, hogy véget kellene vetnem az életének. Nem vagyok gyerekgyilkos. S, ha úgy nézzük az én vérem. Nem kell különösebb figyelmet fordítani arra, hogy ki a másik fél. Mert nem fogom engedni, hogy részt vegyen az életében. Bármit megteszek ennek érdekében. Ha kell, akkor felszívódok a térképről, de nem fogom a fiam vagy lányom közelébe engedni. Nem és kész. Természetesen számára az lenne a legjobb megoldás, ha ez a gyerek meg sem születne, de már csak azért is, mert annyira ezt akarja meg fogom tartani. Nem mondom, hogy fel is nevelem, mert szerintem az csak balul sülne el.. Volt már gyereknevelésben részem. Úgy tűnik, hogy jó munkát végeztem, hiszen Matt normális felnőtt ember lett. Mondjuk azért nem én csináltam a nehézét. Csak végig mellette voltam. Mondjuk sokkal könnyebb négy éves gyerekkel, mint egy teljesen újszülöttel. Annyira törékenyek. Félek, hogy egy rossz mozdulat és valami bajt okozok neki. Nem nekem való. De megpróbálom. Ez a legkevesebb. S, ha kell segítséget kérek. Mert szükségem lesz rá. Az egyszer biztos, de nem Ben-től.. Tőle nem kell az ég világon semmi. – Azért, mert ez nem csak a te gyereked. Az enyém is. Én pedig úgy döntöttem, hogy megtartom és teszek magasról arra, hogy ki az apa. S mivel annyira szeretnéd, hogy ez a gyerek meghaljon nem értem miért nem mindegy neked, hogy kivel fogom felnevelni. Se így se úgy nem lesz hozzá közöd. Megfogom védeni tőled. Nem fogod bemocskolni tiszta lelkét a puszta jelenléteddel sem. – Kész vagyok harcolni érte. S ebben csak az a legjobb, hogy nem vagyok egyedül. Ott van nekem Lena és Matt is. Mind a ketten segítenek nekem legyen szó bármiről. Ami még erre is rátesz, hogy senki nem sejt a létezésükről. Nagyon óvatos voltam, mikor kapcsolatot létesítettem velük. Annyi kerülő úton még senki nem ment, mint én. Készen álltam arra, hogy megöljem. Meg is tettem volna, ha a hasam nem kezd el őrületesen fájni. Nem akartam, hogy hozzámérjen. Féltem, hogy kihasználja a helyzetet és valami kárt tesz a babában. De ehelyett csak a karjaiba emelt és kivitt a friss levegőre. Nem igazán tudtam erre mit reagálni, hiszen a figyelmemet a fájdalom kötötte le. Ha most ilyen rossz.. Mi lesz mikor világra hozom? Azt hittem ismerem az igazi fájdalmat, de még csak most kezdek vele ismerkedni. Nagy levegőket véve próbáltam magam lenyugtatni. – Mi változott meg.. Azóta, hogy.. Miért akarsz engem? Hogy képzeled? Megölted Colin-t! Ezek után pedig azt várod, hogy omoljak a karjaidba, mint valami elcseszett tündérmesében? Nem fogok. Lehet, hogy egy kis időre meginogtam, de ne feledd.. Tönkre foglak tenni. Kerül, amibe kerül. – Lehet, hogy most nem vagyok abban az állapotban és betegesen vágyom a csókjaira, de ha valamit be fogok tartani Colin miatt azaz, hogy megpróbálom teljes mértékben tönkretenni őt. Mert megérdemli.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 531 szót tartalmaz, és írás közben a I wanna be yours című számot hallgattam.
Ha nem rólam lenne szó merném kijelenteni hogy ezzel a folytonos visszautasítással csak azt éri el, hogy eltávolodjak, lemondjak róla. De nem. Kitartóan harcolni fogok érte.. értünk. Addig nem adom fel míg nem lesz az enyém, s nem érem el célomat. Már pedig én mindig megszerzem azt amit akarok..kivétel nélkül. Így vagy úgy.. de az enyém leszel Lydia. Küldhet a halálba, tehet bármit.. megállíthatatlan vagyok. Nem fogom feladni ezeket az iránta táplált nagyon erős érzéseket. Utoljára akkor éreztem ilyet.. s gyalázom vagy sem az emlékét, egyszerűen.. vállat tudok rántani eme gondolataimra. Valahogy.. nem is. Van rá magyarázat. Lydia. Elvette az eszem, teljesen. S láthatóan, a kedvesebbik, kissé tényleg túl nyálas oldalamat nem díjazta, ami tulajdonképpen megkönnyebüléssel tölt el. Azt akarom hogy azért szeressen aki vagyok, s ne azért.. aki lehetnék de még sem leszek. Nem.. nem fogok megváltozni, senki kedvéért sem. Mindezek ellenére is fogom hozni a megszokott, de gonosz Benjamint. Lehet hogy soha nem leszek az akire randira fogja vinni őt. Mai világ már ezermegegy ilyen célra biztosít helyet.. mozi? Neem. Ezek nem mi lennénk. Kétségbeesetten próbálom meggyőzni őt a gyerekkel kapcsolatban. Bevetek mindent.. jót, és rosszat is ha kell. Egy gyerek... olyan dolog amit mi nem engedhetünk meg magunknak. Persze nálam nem ez játszik döntőrészben abban hogy nem akarom.. nem. Szavakkal nem tudnám kifejezni azt amit érzek. Hiába, szerethetem bármennyire is a nőt, de a gyerek.. nem érzem magam rá késznek. Sajnálom hogy ilyen apja van mint én, de azt nem fogom megengedni hogy más nevelje fel, hogy más legyen vele miközben.. az én vérem. Vagy megölöm, vagy egyedül lesz. De Lydia láthatóan nem tágít.. mögé simulva érezhetően élvezi közelségemet, ezért is igyekszem mindent elkövetni figyelemelterelés gyanánt. De amint a hasához ér kezem ellök magától. Elmosolyodom önelégülten. - Tehetek bármit, élvezheted bármennyire is közelségemet.. ismersz már. Nem értem miért akarod ennyire az én gyerekemet megtartani, felnevelni.. egyszerűen.. elképzelni sem tudom okát. - Értetlenkedésem közepette hirtelen szúró, s égető érzés kapja el egész testem aminek hatására összegörnyedek. - Megölhetsz.. de azzal nem jutsz előrébb. - Nyögöm ki magamból nehezen, majd hirtelen abbamarad a fájdalom. Lydiára nézek, aki a székbe temetkezik fájdalmai közepette s az asztalt szorítja. Kiegyenesedem, s megjelenek előtte hirtelen, aminek hatására pár nézőnk száját sikoly hagyja el. De, nem érdekel. Csak nézem őt, ahogy szenved majd közelebb hajolok hozzá. - Megszabadíthatnálak fájdalmaidtól.. a beleegyezésed nélkül. - Súgom fülébe, s kezemmel hasa irányába nyúlok de csak átnyúlok teste alatt, és így karjaimba emelem óvatosan. Nem fogom kihasználni, nem fogom a kiszolgáltatott helyzetében elvenni a gyerek életét. Későbbiekben lehet megbánom, de egyelőre így érzek. - Egy szót se. - Parancsolóan nézek le rá, s kivéve a friss levegőre teszem le az egyik lépcsőfokra. Mondjuk, nem mintha a fájdalmai közepette tudott volna bárminemű gúnyos megjegyzést tenni hirtelen megmentésem miatt, de biztos ami biztos. Kicsit vicces, hogy nem régiben még megakart ölni, én pedig.. amint rosszul van egyszerre futok megmenteni..
Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással vagyok rá. Az még oké, hogy a szíve hevesen ver, de ez az egész.. Hogy ilyen nyáladzó szöveggel áll elő, már egy kicsit túl sok volt. Mégis hogyan reagálhatnám le ezt az egészet? Az érzéseim hasonlóak. Legalábbis azt hiszem. Azt akarom, hogy a karjaiba zárjon, hogy örökké ott tartson és soha el ne engedjen. Egyikünket sem. Azonban ezt nem mutathatom ki előtte. Nem fogok elgyengülni. Lehet, hogy neki már nem számít mit mutat magából felém.. Nekem annál inkább is fontos, hogy iránta táplált érzéseimet ne vállaljam fel mindenki előtt. Főképpen nem előtte. Vagy úgy igazából bárki más előtt.. Erősnek kell maradnom bármennyire is szeretném, hogy ami azon az éjszakán megtörtént újra megtörténjen, mert egyszerűen nem tudok betelni vele.. S a tudat, hogy ő sem velem csak még boldogabbá tesz.. Boldoggá! Ki gondolta volna, hogy egy ilyen fordulhat jöhet az életünkben? Bevallom nem nekem való az anyaszerep. De már csak azért sem fogok lemondani a gyerekről, mert ő azt szeretné. Természetesen ez egy elég könnyű kiút lenne a dologból. Mindkettőnk számára. Azonban eszem ágában nincs bármiféle terhet a vállaira helyezni. Nem akarom, hogy egy olyan szörnyeteg mellett nevelkedhessen fel, mint az apja. Bagoly mondja verében, mi? Ahogy hátulról átölelt az egész testem beleremegett. Kellemes érzés volt.. Így tudtam volna maradni egy örökkévalóságig. Ha nem tudom, hogy hasamra simuló kezének nem valami hátsó szándéka van talán még azt is mondhatom, hogy meghitt pillanat volt. Talán képesek leszünk egyszer egymás karjaiba fonódni anélkül, hogy meg akarnánk ölni a másikat.. Vagy csak ártani neki? Mert az, hogy eltegyem láb alól, már szerintem lekerült a terveim listájáról. Viszont, ha nem tartja magát ahhoz, hogy a gyerek közelébe nem jöhet, akkor kénytelen leszek megtenni. Nem fogom hagyni, hogy őt is a sötétségbe rántsa, ahogy egykoron velem tette. Ezt a pillanatot teljes mértékben össze is törte, amikor felhozta Colin-t. Az ő gyerekét kellene várnom.. Nem egy szörnyetegét.. Ellöktem magamtól és most nem az a szerencsétlen lány volt az, akit szépen lassan megpörköltem belülről, hanem Ben. Azt hiszem kezdek rákapni a dolog ízére. – Te csak ne akarj engem kioktatni vagy pedig megszabni, hogy mégis mit kezdjek az életemmel és a gyerekemmel. Semmi közöd ahhoz, hogy kivel akarom felnevelni ezt a gyereket. Ha csak egy rossz lépést is teszel felém én esküszöm megöllek. Ha csak megpróbálsz felbukkanni a gyerekem életében.. Akkor is megöllek és ne hidd azt, hogy nem fogom megtenni. – Éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog. Annyira dühös voltam. Colin emléke előhozta belőlem, amit a múltkori alkalommal is kellett volna.. Legszívesebben itt helyben befejeztem volna a dolgot közte és köztem, de a hasam rettentően fájni kezdett ezért megszakítva a varázslatot hátráltam vissza a székhez, ahova gyorsan leültem. Egyik kezem a hasamon volt a másikkal pedig az asztalt szorítottam. Próbáltam visszatartani a sikolyomat, amit a fájdalom váltott ki belőlem s többnyire sikerült is csak halkabb nyöszörgések hagyták el ajkaimat.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 477 szót tartalmaz, és írás közben a I wanna be yours című számot hallgattam.
Tulajdonképpen meg nem tudnám mondani mi az Lydiában amit meg tudtam szeretni. Kétségkívül a vonzó külső is közre játszik, de.. ez nem elég ahhoz hogy ilyen érzéseket váltson ki belőlem. De ezen nem is akarok gondolkozni.. nem tudok rajta változtatni, sőt , nem is akarok. - Látod? Ne hibáztass érte.. ha túl kemény vagyok. -Tudok én kedves is lenni, ha nagyon akarok. De lássuk be.. az egyszerűen nem én lennék, nem illik hozzám, inkább maradjunk a régiek. Ne hazudtolhatom meg a hírnevemet. Nem puhulhatok el mellette.. nem engedhetem hogy megváltoztasson, hogy elveszítsem a maradék pár dolgot amiben örömömet lelem. Egyszerűen nem bírtam feldolgozni hogy megakarja tartani azt a kölyköt a hasában. Az én gyerekemet! Könyörgöm.. ha megszületik, és ránéz.. lesznek olyan tulajdonságai amiben rám fogja emlékeztetni. Sőt, lehet hogy mindenben rám üt a gyerek. Legszívesebben kiölném belőle.. de valami még is megállít. Még mindig nem akarom, nem arról van szó hogy meggondoltam volna magam.. Nem. Egyszerűen, olyan hatással van rám hogy ezen vágyaimat félre tudom tenni, s mellette csak rá vágyakozom. Bár, meg kell hogy mondjam.. most nem. Ez nem a terhesség miatti elváltozások miatt van, mert az én szememben még ígyis gyönyörű.. egyszerűen csak a gondolat..hogy ott van a hasában. Megrémít, vagy , nem is tudom már mi lenne erre az érzésre a pontos jelző. Mögé férkőzőm egy pillanat alatt, majd hátulról átölelve simulok neki figyelemelterelés gyanánt. Kezeimmel gyengéden simítok kezén, egészen a mellkasán át le a dudorodó pocakjáig. - Colin Colin.. Lydia. Az én gyerekemet várod, nem az övét. Azét , ki megölte brutális módra az egyetlen igazi szerelmedet. Nem hagyom hogy más férfi a közeledbe férkőzhessen.. készülj fel. Vagy egyedül, vagy sehogy. - Suttogom érzékien lehelve nyakára a szavakat. Nem fogom hagyni hogy más nyakára verje a gyerekemet.. bár, ez a kijelentés nem teljesen igaz.. nem fogom elnézni más férfival Lydiát. Eleget szenvedtem már a szerelem miatt.. s bár a közelükben állítása szerint nem lehetek, még is.. mikor érdekelt engem hogy ő mit akar s mit nem? Meg aztán, nem féltem magamat. A távolból is tudom irányítani a szálakat. - Az én gyerekemet várod.. nekem is van beleszólásom döntésedben. S most.. bármelyik pillanatban megtehetném, megfoszthatnálak tőle.. hidd el.. egy gyerek miatt nem leszel jobb. Semmiben. - Körkörösen simogatom, játszok hasa körül kezemmel. Csak egy gyengébb lendítés.. és véget vehetnék életének.
Ben-nek és nekem nincs jövőnk. Ez a gyerek is.. Nem összehozni fog minket, hanem még inkább éket ver közénk. Nem akarom, hogy köze legyen Ben-hez. Ha kell akkor tényleg elköltözök valahova vidékre egy kis egyszerű házikóba és keresek magam mellé valami szerencsétlent, aki az apja lehet a gyereknek. Nem szeretném, ha olyan családban kellene felnőnie, ahol bármiben is hiányt szenved. Ugyanakkor nem én vagyok az elsőszámú mintaanya. Az sem tudom, hogyan kell a kezemben fogni egy gyereket.. Talán még ezt is elrontanám. Nem tudom. Ha valamit szeretnék akkor a jövőbe látni. Találnom kell valamit, amivel megkönnyíthetem az életem. Nem kellene pelenkát cserélnem.. Na, már egy jó ok, hogy miért vessem bele magam a dolgok közepébe. Azonban így le is maradhatok az első igazi lépéseiről. Az első szavairól, de nem nekem való az anyaság.. Vagyis ezt még addig nem jelenthetném ki elméletben ameddig meg nem tapasztaltam, de vannak dolgok, amiket anélkül is tudok, hogy megtapasztaltam volna. S ez egyértelműen egy ezek közül. Viszont egyenlőre még nem is olyan nagy a pocakom. Szóval nem kell ezek miatt aggódnom. Még van időm feldolgozni az egészet és kitalálni egy gyors kiutat. Nem vetek véget az életének az egyszer biztos. Ennyire kegyetlen nem vagyok. Azonban a saját életemet valamivel megpróbálhatom megkönnyíteni.. Kétlem, hogy ezért bárki is elítélne. Kezemet a mellkasára húzza és érzem, hogy milyen hevesen lüktet a szíve. Megtudnám ölni? Igen. Hogy meg akarom-e? Ilyet nem illik kérdezni egy terhes nőtől, hiszen soha nem tudom igazán, hogy mit akarok. A szavai pedig egyenest a már jéggé fagyott szívemig hatoltak, hogy ez az egész miattam van.. Nem fél tőlem, hanem.. Nem. Ez csak egy ócska trükk. Nem fogok elgyengülni. Nem adom meg neki ezt az örömöt. Az már egyszer biztos. – Nem is tudtam, hogy ennyire elpuhultál egy kis szextől. Lassan már hozhatják a felmosót, mert átalakulsz egy totális nyálgéppé. – Jegyeztem meg gúnyosan. Nem érzek iránta semmit. Nem érezhetek iránta semmit. Vágy. Még oké. Megcsókolhatom, ha kedvem tartja, de mögötte nem lehet semmi, hiszen ez az egész nem több, mint testi vágy. S csak egyszeri alkalom volt az egész. Abból is lett egy egyre növekvő probléma. – Nem mondtam egy szóval sem, hogy hagyom apa nélkül felnőni. Csak azt jelentettem ki, hogy te rohadtul nem leszel benne az életében. Gondolkozz csak el. Ha nem ölöd meg Colin-t én ma nem lennék ilyen. Nem tapadna ennyi vér a kezemhez.. S nem akarom, hogy erre a gyerekre is ilyen rossz befolyással légy. Szóval jól nézd meg a pocakomat, mert ez az utolsó alkalom, hogy láthattad. Ezt megígérhetem. – Túl durva lennék? Lehet, de valljuk be. Miatta lettem olyan könyörtelen, amilyen ma vagyok. Ha ő nem teszi tönkre az életem talán még az anyaszerep is jobban kézre állna nekem. – Nem fogom meggondolni magam. S már a feltételezés is, hogy megtenném sértő. Ez a gyerek nem ártott senkinek. Nem vagyok olyan kegyetlen, hogy megfosszam attól a lehetőségtől, hogy élhessen. – Lehet, hogy könnyebb lenne a lelkiismerete, ha lemondanék a gyerekről. Várjunk csak.. Lelkiismerete? Még ha lenne.. A helyében, már rég elsüllyedtem volna szégyenemben. Az előző csókjai iránti vágyat most már a düh vette át. Fel tudtam volna képelni.. Lassan már én sem tudok kiigazodni magamon.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 522 szót tartalmaz, és írás közben a I wanna be yours című számot hallgattam.
A szerelem.. számomra csak véget nem érő szenvedést jelent, mintsem boldogságot. A nő aki iránt érzek valamit soha nem lesz az enyém, ha csak nem harcolok érte. De lássuk be.. ez nem lesz túl könnyű feladat. Lydia nagyon makacs egy nő, de, még ő sem bír ellenállni nekem ha arra kerül a sor. Ez már egy bizonyított tény. Ebből kiindulva pedig még sem annyira veszett ügy az egész... de elgondolkodtat a tény miszerint ér nekem ennyit? Mert hogy , ha vele akarok lenni akkor egy számomra újabban fontos személyt magam ellen fordítok. Ellenkező esetben.. nos, az megint csak szenvedésként érne. A testvérem? Vagy Lydia? Nem könnyű döntés.. én önző módra mindkettőt magam mellet tartanám.. és próbálkozni is fogok, ameddig csak lehetséges. De a béke egy számunkra olyan tabu dolog, ami soha nem fog összejönni. Ezzel még én is tisztában vagyok, ennyi idő után. Mindenesetre, most teljes mértékben lefoglal az egyelőre hogy bizonyítsam a tényt, hogy Lydia is hasonló érzéseket táplál irántam. Még pedig azzal hogy döntés elé állítom őt. Múltkor még mindenféle szívbaj nélkül megtette volna amire oly régóta vár, mégis elterelődtünk egy teljesen más irányba. Hallva válaszát magabiztosan elmosolyodom, s megfogva kezét a szívemhez húzom. Egy boszorkányról van szó, aki szinte bármire képes.. tudna mit kezdeni ezzel a sok néppel, ha esetleg tényleg megölne. - Érzed ezt? Ez.. nem azért van, mert félek hogy megölsz.. nem.. ez a szív miattad ver ennyire. - Őrülten dobogni kezd a szívem érintését érezve mellkasomon. Ha nem öl meg nagy valószínűséggel magától kiugrik a helyéről. Bár nem terveztem ennyire csöpögősre az estét, lassan már én is meglepődöm magamtól.. teljesen kifordultam magamból. - Ha nagyon akarnád pedig már megöltél volna. - Felhúzva szemöldököm húzom mosolyra számat, s elengedve kezét húzódom el tőle egy lépéssel. Jöhet nekem ezek után bármivel, ezzel az egésszel bizonyította hogy képtelen rá. Ő.. aki oly vérszomjjal ölte meg szerelmemet. Én csak egy újabb játékszer lennék neki. Nem ellenkeznék.. Kétségbeesetten próbálom meggyőzni arról hogy ne tartsa meg a gyereket.. ez a család dolog.. egyáltalán nem nekem való, s lássuk be őt sem tudom elképzelni egy ilyen élet után anyaként. Ironikus.. ez az egész helyzet. Akkori szerelmével tervezték, még sem adatott meg nekik a gyerek.. erre, itt vagyok én. Én nem akartam ezt az egészet.. egy éjszaka után megtörtént a baj. Összeszorítom fogaimat s próbálok hatással lenni rá, hogy meggyőzzem döntéséről. - Egész eddig én voltam a rossz.. de rájöttem valamire. Te még engem is felülmúlsz, tudod. Ha hagyod apa nélkül felnőni a gyereket. - Fogalma sincs arról, hogy milyen is az ha egy szülő nélkül kell felnőnie. Neki az egész élete tökéletes volt, mindene megvolt ami csak kellett. Ellentétben velem. Anya nélkül nőttem fel, s apám is egy balfasz volt aki verte húgomat.. talán ez hagyott bennem akkora nyomot hogy nem vágyom gyerekre. Apám miatt.. amit művelt velünk. - Még mindig meggondolhatod magad... - Lehet hogy tényleg csak a befolyásolás célja vezérel jelen pillanatban, még is van igazság mondandómban. Amin nagy eséllyel el fog gondolkozni.
Nincs olyan dolog ezen az elcseszett világon, ami összehozhatna minket. Egy éjszaka? Egyértelműen közelebb hozott minket egymáshoz, de nem mondhatom, hogy szerelmes lettem. Ha ezt elismerném, akkor még jobban meggyaláznám Colin emlékét és nem hiszem, hogy képes lennék erre. Colin mindig is jó volt hozzám nem érdemli meg, hogy így semmibe vegyem a szerelmünket és az együtt töltött időt. Már akkor le kellett volna állnom, mikor abban a bárban megcsókoltam. Nem lett volna szabad. Egyszerűen helytelen volt, hogy ennyire összemelegedtünk. Még akkor is, ha ez kezdetben nem szólt másról, mint a puszta vágyról. A végére kialakult valami közöttünk, amit tagadhatok addig ameddig csak akarok. De ettől még ugyanúgy bennem van. Tisztán érzem, hogy mit vált ki belőlem a közelsége és egyáltalán nem mondhatom azt, hogy örülök neki. Mert ezer meg ezer férfival kereszteződött, már az utam. Bárki iránt táplálhattam volna érzéseket, de nekem pont iránta kell? Egyszerűen nem tudom épp ésszel felfogni ezt az egészet. Ha tehetném visszacsinálnám. De azt sem tudom hol kezdjem ezt az egészet. A gyerek életének véget vethetnék, de ezzel nem hiszem, hogy megszakadnának az érzéseim iránta.. Legszívesebben felkötném magam, amiért ilyen bolond vagyok. Bosszút esküdtem ellene nem pedig azt, hogy beleszeretek.. Mert beleszerettem.. Vagy nem? A francba! Nem tudok tisztán gondolkozni úgy, hogy éhes vagyok. Plusz még szomjas is. Meg minden bajom van már. Hisztiznék, de azzal sem lennék előrébb. Meg nem az én stílusom. Mégis vágyom rá. Annak is örültem volna, ha a feszültségemet levezethettem volna azon a szerencsétlen libáján. Amíg vele szórakoztam pár percig jól éreztem magam. De így.. Ez az egész helyzet teljes mértékben reménytelen. – Tudod szeretném kisajátítani a halálodat csak magamnak, szóval ha annyira meg szeretnél halni.. Hát menjünk ki egy kicsit. Örömmel megteszem. – Nem hiszem, hogy megtudnám tenni, de ezt neki nem kell tudnia. S, ha ezzel kell bebizonyítanom azt, hogy semmit nem érzek iránta, hát állok elébe. Rosszabb dolgokkal is meg kellett birkóznom már. Ez alkalommal nem ő lenne az, aki elveszi a szerelmemet, hanem én magam venném el magamtól a lehetőséget a boldogságra. De mégis milyen boldogság ez? Soha nem lehetünk együtt, mert nem bírnék együtt élni a bűntudattal. A gyerek épp elég teher a vállamon jelenleg. Reakciója arra, hogy megtudta a gyerek az övé.. Felbecsülhetetlen. Elsápadt és a székre rogyott. Akaratlanul is fülig érő mosoly kúszott az arcomra. Jól esett látni, hogy ekkora hatással vagyok rá, de tényleg. Talán valahol mélyen sejtette, hogy az övé, de egészen idáig tagadta. S most ezért sokkal nehezebb ezt megemésztenie. Nekem sem sikerült még teljesen, de igyekszem és ez már fél siker. Kérdésre csak megforgatom a szememet és legszívesebben pofon vágnám. - Szenvedtem volna ennyi ideig, ha nem akarnám megtartani? Tudod nem olyan kellemes ám ez az egész terhesség dolog. De nem értem mi a francot aggódsz azon, hogy megtartom-e vagy sem. Mert azon kívül, hogy biológiailag te vagy az apja semmi közöd nem lesz hozzá. Szóval itt fejezed be az egész színjátékot, hogy egy picit is érdekel az egész. – Dühös voltam. Őrületesen dühös. Tudom, hogy magasról tesz a gyerekre, de akkor is jobbnak látom, ha elmondom ezerszer is, hogy semmi köze nem lehet hozzá.. Nem engedem a közelébe. Soha.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 519 szót tartalmaz, és írás közben a I wanna be yours című számot hallgattam.
Hiába minden. Mondhatok bármit hogy úgysem lehetünk egymásé, hogy megtudnám állni ha akarnám ez még sem így van láthatóan. Elárultam magam, nem csak tettekkel, de már szavakkal is. A tudtára adtam igen is érthetően, és félreérthetetlenül hogy mennyire is vágyom rá, s láthatóan ő nem repdes az örömtől, maximum magában. Tagad.. mindent. Nem tudom ha újra arra kerülne a sor, hogy mi ketten, de tényleg csak ketten hogy újra együtt lehetünk mit választana.. a bosszút? vagy engem? a testem? egy újabb szenvedélyes éjszakát? Vagy, inkább megölne? Megesz a kíváncsiság.. s bár a tervünket tönkre vágtuk múltkor Oliviával, nem jött össze az hogy megöl.. de nem is érdekel. Még ha kapok is a fejemhez megérte. Vállalom a kockázatot. Megváltoztam.. megváltoztatott egyetlen éjszakával. Egy könyörtelen gyilkosból hirtelen hős szerelmes lettem? Nem merném kijelenteni, de mégis.. van benne valami. Mi történt velem? Carice.. életem első , és egyben legnagyobb szerelme se tudott tenni ezen vágyaim ellen.. nem. Mellette ugyanúgy tettem a dolgomat, még ha titokban is.. de nem tudtam lemondani róla. Most pedig.. sürgősen csinálnom kell valamit ez ellen. - Tudod Lydia.. nem tagadhatod örökké.. ha annyira meg akarsz ölni, hát itt vagyok. Még is mi akadályoz meg benne? Ja, hogy az érzéseid irántam? Nem. Tudsz. Megölni. - Kihívóan választás elé állítom s mondandóm végét akadozva, fülig érő mosollyal közlöm vele, az arcába mászva. Ezzel lehetővé téve azt, hogy kövesse példáját annak, mint amit múltkor csinált velem. Könnyedén , és szinte észrevétlenül kitépheti szívem helyéről, persze, ha képes rá és akarja. Én lényegében egyik lehetőséggel sem veszítek semmit.. megölne? Ezzel csak szívességet tenne.. befejezné azt, amit a múltkor befejeztünk.. ha pedig nem teszi meg, nos..azzal mindent elárulna. Szavai szinte visszhangzanak fülemben.. Nem számítottam más reakcióra. Tudtam hogy úgy sem fogja bevallani hogy mennyire is élvezte azt az estét, de már ez is haladás. Elég ha visszaemlékezem rá.. a hangos jóleső nyögései, amik elhagyták száját.. mintha ma történt volna. Mertem rá számítani hogy az igézés nem ér célba. Felkészült mindenre, de egy próbát megért mindenképpen. Bár.. feleslegesen. Suttogja a kevésbé várt választ. Hogy én mint apa? Lefagyok.. nem akarom, ezt az egészet.. nem vagyok hozzá elég felkészült. Az arcomhoz nyúlok s hátrálni kezdek a lánytól, míg nem egy székre szinte ráesve érek célba. Én? APA?! Hazudhat felőle.. de miért is tenné ezt? Arcomba temetem kezem s próbálok lenyugodni, de lábaim igen csak járnak. - Nos.. legalább egy igen csak vággyal teli fűtött éjszakán fogant meg. - Felnézek rá, s próbálom elviccelni. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni eme tényt, hogy gyerekem lesz. S az éjszakát.. nem bántam meg. Nem bántam meg semmit sőt mi több, újra megtenném. - De... - Mutatok a már igen csak dudorodó pocakra. - Ugye nem akarod megtartani? - Felpattanok a székből és lassan közelítek felé. Ugyan, orvosi beavatkozással már nem lehetne eltávolítani a hasából, de én megtehetném. Illetve ő maga is.. egy kevésbé fájdalmas módon.
Ami kettőnk között van.. Vagyis, ami akkor alakult ki, mikor együtt voltunk azon az estén nem lehet a valóság. Hiába volt a dolgok mögött tiszta érzelem nem foglalkozhatok most ezzel. Egyszerűen nem. Ezek az érzések idővel elmúlnak. Még most is ezt mondom, mikor minden bizonnyal úgy vonzz magához, mint egy mágnes. Meg akarom őt csókolni. Azt akarom, hogy a karjaiba zárjon. Ez már annyira tocsog a nyáltól, hogy a gyomrom, már kétszer minimum bukfencezett. Bár lehet, hogy ennek semmi köze a gondolataimhoz. Azonban bármennyire is szeretnék mindent a terhességre fogni nem tehetem. Mondhatom, hogy a hormonok miatt akarok a karjaiba omlani, de ezt már igazából akkor is megtettem, mikor odaadtam magam neki.. Nem gondolkoztam csak megadtam magam valaminek, ami eleinte testi vágynak indult most azonban valami több alakult ki bennem. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy mégis mi. Mert nem akarok túlságosan töprengeni rajta. Így is épp elégé valós ez az egész. Nem kell még rosszabbá tenni az együtt töltött pillanatainkat. Amíg terhes vagyok jobb, ha nem is találkozunk többet, mert nem tudok tisztán gondolkodni. Olyan, mintha ez a kisbaba leépítené az agyamat ezzel is növelve a sajátját. Egész álló nap fáradt vagyok. Ennek köszönhetően pedig vagy eszem vagy alszom. Nagyon másra energiám nincs. Pedig annyi mindent tehetnék, de nem. Van egy plusz emberke a testemben és teljes mértékben lecsapol. – Ez pedig nem fog megtörténni. Egyszeri alkalom volt, édes. Ne éld bele magad, hogy lesz több is, mert nem. Pokollá teszem az életed. Az pedig kétlem, hogy bűn lenne, ha közben egy kicsit szórakozhatok.. Ha pedig úgy gondolod, hogy igen.. Hát perelj be, édesem. – Ha elárulnám neki, hogy terhes vagyok.. Eléggé valószínű, hogy az élete romokba dőlne. Mégis ki a fene akarna a nyakába egy gyereket? Én sem akarok. Még sem vagyok hajlandó véget vetni az életének. Ez azonban még nem azt jelenti, hogy fel is kell nevelnem. Mert nem fogom. Nem akarom. Milyen példát mutathatnék én neki? Az apja? Erről inkább ne is beszéljünk. Eleve miatta lettem az, aki. Egy könyörtelen nőszemély, aki pislogás nélkül képes gyilkolni. De nem gyereket. Soha sem egy ártatlan még meg nem született kisbabát. – Be kell vallanom, hogy volt már részem rosszabban is. – Rántottam meg a vállamat, mintha tényleg nem jelentett volna semmit sem azaz egész a számomra. Csak puszta szórakozást. Egy vágytól fűtött éjszakát és ennyi az egész. Vagyis.. Bárcsak ennyi lenne az egész. Annyival egyszerűbb lenne, ha nem keltett volna bennem érzéseket ez az egész. S ez nem düh vagy harag.. Más. Sokkal másabb. Viszont ennek soha, de soha nem szabad a felszínre jutnia. A sírba viszem magammal ezt a titkot. Ha már azt nem is tudom megőrizni, hogy terhes vagyok. Na, meg persze ezek után, már azt sem igazán tudom titkolni, hogy mégis ki az apja ennek a csemetének. Megcsókolom. Mert ezt akarom s, mert semmi esetre sem kívánom megtárgyalni a ki az apa témát. Maga felé fordít s próbál megigézni. Ha valakinek a legnagyobb ellensége egy vámpír mindig van védelme erre.. Azonban ezt neki nem kell tudnia. Nem mellesleg látni akarom az arcát, amikor megtudja, hogy apa lesz. Mert apa lesz.. Hamarabb, mint azt gondolná. – Te.. – Suttogom, majd megköszörülöm a torkomat és tekintetem egy pillanatra sem szakad el az övétől. – A te gyereked hordom a szívem alatt.. Most boldog vagy, hogy végre megtudtad? Fuss, rohanj. Mert, hogy nem leszel részese a gyerek életének azt, már itt leszögezem. Bár azt hiszem nem is akarsz, szóval ez egy olyan dolog, amiben mind a ketten egyetértünk. – Kezemet a pocakomra simítom, de továbbra sem szakítom meg a szemkontaktust.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 583 szót tartalmaz, és írás közben a I wanna be yours című számot hallgattam.
Lehet, hogy hibát követünk el mindketten. Nem is kicsit azzal, hogy együtt vagyunk, vagy legalábbis én valami ilyesmire vágyom. Azt akarom hogy csak az enyém legyen, senki másé. Önző módra kiakarom sajátítani.. de a szerelem.. egy olyan dolog amit nem igazán engedhetnék meg magamnak. Főleg nem vele. De még is mindezek ellenére már csak a puszta gondolata is kikészít annak, hogy mással van rajtam kívül. Tagadhatom előtte hogy mennyire is elcsavarta fejemet, hogy mennyire is függök tőle.. de magamból sajnos eme érzéseket nem tudom kiölni. Illetve.. lenne egy megoldás. Kikapcsolni az érzelmeimet. De azzal sem oldanék meg semmit, csak kínoznám magam továbbiakban is, hogy nem vele vagyok, hogy elveszíteném ezzel az egésszel. S talán most először vagyok annak a tudatában hogy ezzel nem oldanék meg semmit, nem menekülhetek folyamatosan előle.. az érzéseim elől. Nem.. szembe kell néznem vele, ezzel az egésszel. Még ha ezzel el is veszítem azt aki számomra mindent jelent. -Nos, nem tagadom. - Rákacsintva lányra egyáltalán nem tagadom álláspontját, ezúttal egyetértve vele. Régen volt ilyen.. élvezetes, s szenvedéllyel teli együttlétben részem, mint amit vele éltem át.. és nem bántam meg. Nem, egyáltalán nem. - De tudod.. frissíthetnénk a memóriám. - Enyhén célozgatva a folytatásra nyalom meg szám szélét, ezzel kimutatva egy újabb gyenge pontomat. Ő az.. úgy vezethet a.. férfiasságomnál fogva, ahogy csak szeretne. Lehet hogy ez az egész egy újabb terv része volt, de nem tudok gondolkodni. Nem megy, s nem is érdekel őszintén szólva. Többé már nem. - A legutóbbi alkalmat... - Magabiztosan közeledem felé s végül közel hajolva hozzá mélyedek el gyönyörű szemeiben. Még is mikor vette el ennyire az eszem? Számomra is.. hihetetlen. A legutóbbi alkalomkor minden féle gondolkodás nélkül fedtem fel magam, s szabadítottam meg magunkat a felesleges közönségtől. Most azonban.. eszem ágában sincs ilyet tenni, hiába néz minket mindenki, nem zavar. Sőt.. majdnem hogy élvezem. - ha jól emlékszem nem csak én élveztem annyira. - Az állához nyúlva ujjammal simítóm kezem végig száján, majd füléhez hajolok. - Nem fogtad vissza magad.. piszkosul hangosak voltunk. - Súgom lassan fülébe majd nyaka felett húzom végig ajkamat, hozzá nem érve a lányhoz s elhajolok tőle és ismét rászegezem tekintetem. Nem rég még annyira elutasító volt velem.. de csak felkellet hoznom a múltkori esetünket.. s már is engedékenyebb. Határozottan hatással volt rá is. Szavai hallatán szinte lefagyok. Én.. mint apa? Ez még.. viccnek is rossz. Ha bele gondolok is kiráz a hideg, de nem azért, mert örülök. Ellenkezőleg.. még akkoriban Carice-el, ha a gyerekre terelődött a téma mindig felkaptam a vizet, s tudattam vele hogy én mennyire nem akarok gyereket, mennyire nem vagyok felkészülve rá.. ahogy ennyi idővel.. még mindig nem. Bár, egyáltalán nem biztos hogy tőlem van még sem tudom kiverni fejemből Lydia szavait. Viszonozva csókját mindkét kezem a hasán pihen, s érzem a benne növekedő gyermeket. Határozottan el akarja terelni figyelmemet.. de mint említettem.. most fontosabb dolgunk is van. - Lydia.. ki az? Ki az apja? - Elszakadok ajkaitól, s tekintetem a hasán pihentetem, majd újra felnézek rá. Nem kell a hazugság.. s bár fogalmam sincs hogy mennyire jön be ezúttal, míg az igézéssel is próbálkozva fordítom irányomban fejét, s fogom közre kezemmel teszem fel újra a nem régiben feltett kérdést. - Ki a gyerek apja? - Tudni akarom. Az igazságot. Bár fogalmam sincs mennyire jutok ezzel előre ha megtudom, de még is úgy érzem jogom van tudni. Főleg, ha az enyém. Ha pedig nem.. előszeretettel műtöm ki belőle..
I'd learned that some things are best kept secret.
Azt hittem, hogy az a vágy, amit iránta érzek majd csillapodik a történtek után.. De tévedtem. Csak még jobban kívánom őt. Pedig nem szabadna. Ő volt az, aki megölte életem szerelmét.. Akitől ennek a gyermeknek fogannia kellett volna.. Nem pedig tőle. Komolyan utálom magam. Nem elég, hogy összeszűrtem vele a levet nem.. Még teherbe is estem. Fogalmam nincs, hogy lehettem ennyire óvatlan. Mindig odafigyelek arra, hogy semmi ehhez hasonló ne történhessen.. Most pedig teljesen kiment a fejemből az egész. Vagyis nem is igazán tudom.. Mikor vele voltam egyáltalán nem gondolkodtam. Hagytam, hogy az érzéseim irányítsak csak úgy, mint egykoron Colin-nal. Bár vele soha nem lett utána egy kis potyautas a pocakomban. Most pedig úgy érzem, hogy felzabál belülről. Naponta a tízszeresét betermelem a megszokott adagomnak. Nem akarom elveszíteni az alakomat.. Ennél jobban legalább nem. Talán ő megteszi helyettem azt, amire én nem voltam képes. Véget vet egy gyermek életének. Tudom mennyire kegyetlen Benjamin. S főleg, mivel ő kezdte a mi kis háborúnkat eleve.. Egy gyermek megölése sem okozhat túlságosan sok gondot a lelkiismeretének. Nem kell tudnia, hogy a gyerek, amit megölne az igazából az övé. Ez megmaradhat az én titkom. Nem mondtam el senkinek. Ez nem olyasmi, amit csak úgy világgá kürtölnék. Szégyellem magam.. Legszívesebben elsüllyednék a Föld felszínéről. Életemben először érzem így magam. S remélhetőleg utoljára. Ez a gyerek csak egy teher a számomra. Semmi több. – Hmm.. Akkor mégis rajongsz értem. Ha képes voltál magára hagyni azt a szőkeséget.. Bár nem hibáztatlak. Vele ellentétben.. Én nagyon is jól tudom, hogy mit csinálok. Van bőven tapasztalatom. – Eszem ágában nincs bevallani, hogy többet jelentett nekem azaz egész, mint csak szexet. Jó volt.. De sokkal több volt mögötte. Nem egyszerű fizikai kontaktus volt.. Érzelmek lapoztak mögötte még akkor is, ha mind a ketten megpróbáljuk ezeket eltemetni magunkban. Miért? A múltunk miatt. Meg amúgy sem való nekünk a kapcsolat. Bebizonyítottuk egymásnak. Igaz nincs időm sem energiám a bosszúra, de bármikor üldözőbe venném azokat, akik csak egy kicsit is fontosak a számára. Csókja túlságosan is jól esett. S elkövettem egy újabb hibát. Visszacsókoltam. Aztán egy újabbat azzal, hogy ellöktem magamtól. Magamon akarom érezni ajkait, ahol csak lehet. Tudom, hogy erre nem éppen a cukrászda a legmegfelelőbb meg szerintem nem szívesen érne úgy hozzám terhesen, de nem tehetek róla. Ha egyszer beindultak a hormonjaim, akkor nincs visszaút. – A legutóbbi alkalommal is ez volt.. Talán szereted, ha van egy kis közönséged? Azon csodálkozom, hogy még nem rendeztél vérfürdőt, mint legutóbb. Csodálkozom, hogy fel tudtak takarítani utánad. – Elég nagy „rumlit” hagytunk magunk után, aminek végül is ő volt az okozója.. Ő változtatta át azt a szerencsétlen lányt. Kíváncsi vagyok, hogy milyen sorsra jutott. – Mintha érdekelne.. – Suttogom halkan, miközben egy pillanatra sem szakítom el tekintetem az övétől. Kivéve persze akkor, amikor akaratlanul is ajkaira pillantok. Annyira meg akarom csókolni.. Nem! Szólal meg a józanság hangja a fejemben és tekintetem újra az övébe fúrom. – Akár lehetnél te is. De természetesen nem így van. Mi jár a fejedben, nagyfiú? – Kérdezem, miközben finoman megharapom alsó ajkát és egy darabig húzni kezdem, majd mit sem törődve a kíváncsi szempárokkal magamhoz húzom és szenvedélyesen megcsókolom ujjaimmal a hajába túrok. Erre vágyom. Ajkára, ajkamon. Itt és most. Semmi több.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 525 szót tartalmaz, és írás közben a I wanna be yours című számot hallgattam.
Az őrületbe kerget. Hogy mivel? A puszta jelenlétével. Kettős érzelmeket táplálok iránta. Az egyik felem vele akar lenni, míg a másik legszívesebben menekülne előle, ahogy azt eddig is tettem. Csak hogy a múltkori dolog bennem megerősített valamit, amit már eddig is éreztem iránta. Amit eddig eltudtam nyomni magamban, egészen eddig a pillanatig. De most már felszínre kívánkozik törni. Hiába bántom meg ezzel húgom hogy vele vagyok, egyszerűen képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak. S az, hogy itt össze futottunk.. a sors keze is benne van a dologban, vagy egyszerűen ő is azt akarja, hogy szenvedjek.. nem tudom. De egyszerűen ezek után képtelen vagyok a bosszúra gondolni, arra hogy megöljem a nőt aki olyan érzéseket keltett bennem mint már régen.. az a személy, akit megölt. Kissé ironikus a helyzet.. de tudom, érzem hogy számára én sem vagyok közömbös. Különben már nem élnék. Játszunk egymással, egymás érzéseivel. Ez az erős jellem, a magabiztossága.. a gyengém. Élvezem hogy vele vagyok, s fogalmam sincs mi a következő lépése, hogy nem én irányítok végig, hogy nem én osztom a lapokat, hogy ő más.. mint a többiek. Ismételten ez a tagadás.. nem csak velem nem őszinte, de ahogy sikerült kikövetkeztetnem, saját magával sem az. De, akkor legyen így.. egy kis hazugság részemről is belefér. Hangosan, s jólesően felnevetek. -Túl sokat gondolsz magadról. Egyszerűen csak megfogtál.. odalent.- Mutatok lefelé a gatyám irányában, büszkeségemre s gúnyosan mosolygok. Mondjuk, ha jobban belegondolunk nem mondtam olyan nagy hazugságot.. odalent is megfogott. Ami megint csak egy plusz pont, hozzám.. nem csak a szívemen át vezet az út.. amit még a múltkor kitépni kívánkozott. Mióta vele vagyok le sem vettem a lányról a szemem.. így, talán nem meglepő hogy feltűnik az, amit titkol előlem, amit elkíván takarni. A szívem nem hogy egy ütemet, de kettőt is kihagy.. milliónyi kérdés merül fel bennem. Mégis mikor? Hol ? Kivel? Amiket ha feltennénk neki.. valószínűleg nem kapnék rá választ, vagy, ha kapnék sem őszintét. Fogalmam sincs mi van velem, mi történik velem.. de hogy ez nem én vagyok, ez biztos. Nem tetszik ez a változás.. a régi énem még segített volna Lydiának.. most pedig leállítottam.. még hogy ne bántsa? Miatta.. elterelődött az egész eme fontos dologról. Megérdemelné, úgyis erre a sorsra jutott volna későbbi órákban.. Megcsókolom, ő pedig viszonozva azt hajamba túr. Meglepődök ugyan, de .. ezzel biztosította bennem azt, hogy ő is hasonló érzéseket táplál irántam, mint én iránta. Ellök magától, de lábammal megtámasztom magam, s elmosolyodva felemelem kezeimet. -Ugyan már.. csak megtettem azt, amire mindketten vágyunk. De.. - Hirtelen lefagy a mosoly arcomról, s kihasználva sebességemet elékerülve állítom fel őt. Nem érdekel, hogy ennyi ember előtt használom erőmet, nekem már úgyis mindegy.. a múltkori után, legalábbis. -Fontosabb dolgunk is van. -Lefogom a lányt vállánál egyik kezemmel, míg a másikkal dudorodó hasához nyúlok. Gyerek vagy sem, engem nem hat meg. Mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül ölném meg. Nem igazán a szívem csücske. - Ki az apa? - Nézek rá elhatározva magam, s viccet teljesen félretéve komolyan. Nem akarom túl gondolni a helyzetet, nem tudnám elmagyarázni hogy jelenpillanatban mit is érzek..
I'd learned that some things are best kept secret.
Most tulajdonképpen hálás vagyok a tömegnek. Nem szeretnék kettesben lenni vele így is eléggé kényelmetlen ez az egész helyzet a számomra. Nem szívesen ülök vele szemben, mert attól félek, hogy bármelyik pillanatban lehullhat a lepel a titkomról. Bárcsak valami egyszerű lenne.. De nekem pont az ő gyerekével kell terhesnek lennem és bármennyire is szeretnék búcsút inteni neki annyira még nem keményedett meg a szívem, hogy egy ártatlan gyereket bántsak. Hiszen még semmiről sem tehet. Ha valamit mindig is megvetettem az a gyerekbántalmazás volt.. Soha nem érettem, hogy valaki mégis hogyan mer kezet emelni egy ártatlan teremtésre. Tudván, hogy az valószínűleg kihat az egész életére. Nem.. Bemocskoltam a lelkemet, már annyi gyilkossággal mégis.. Nem hiszem, hogy erre képes lennék. Ennyire még nem veszítettem el az érzéseimet. Főleg, mivel most a terhességnek köszönhetően az érzések ezrei kavarognak bennem. Egyik pillanatban a savanyút kívánom a következő pillanatban pedig már magamba öntenék egy kiló cukrot. Ha ez továbbra is így fog menni idő kérdése és teljes mértékben bedilizek. Nem köszöntem meg.. Hogy miért? Nem akartam normálisan viselkedni vele. Nem érdemli meg. Vagy mégis? Hiszen eddig semmi olyat nem tett, ami miatt azt mondhatnám, hogy takarodjon a francba. Ja, de mégis.. Itt van a szívem alatt. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó dolog-e.. Azt viszont semmiképpen sem fogom megmondani neki, hogy ő az apja. Azt hiszem simán kinézi belőlem, hogy rajta kívül több tucat férfival is volt dolgom pedig nem. Nyomott hagyott bennem, amitől nem tudtam szabadulni. Volt, hogy pár férfi rám mászott, de egyszerűen mielőtt bármi is történt volna meguntam. Aztán kiderült, hogy terhes vagyok és fogalmazzunk úgy, hogy az alakom napról napra kevésbé csábító. – Ó, szóval ha most jól értem.. Már pedig kétlem, hogy ezt lehetne másképpen érteni.. A megszállottammá váltál, kedvesem? Mindig is szerettem a rajongókat, de nem kell túlzásba esni. Ha valaki már túlságosan is fanatikus azt előbb vagy utóbb elteszem láb alól, szóval vigyázz, hogy mit mondasz és teszel. Egyszer összefeküdtünk nagy ügy.. Nem kellene annyi mindent beleképzelned. – Forgattam meg a szemeimet, majd hátradőltem a széken és egy pillanatra a hasamra tettem a kezemet, de amint eszembe jutott, hogy ezzel rásegítek arra, hogy a ruha alól kidudorodjon el is vettem a kezem. Mikor lába vándorútra téved nem is fogom fel igazán mi történik. Csak, amikor már túl késő. Hátralököm magam egy picit a székkel, de igazából annyira mindegy. Lesápadtam. Teljes mértékben. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék és ekkor állított oda mellénk a másik kis szöszkéje, akin a Ben és a saját magam iránt érzett dühömet kitölthettem. Meg hát meg is érdemelte a kis picsa. Senki, de senki nem beszélhet így velem. Ennyire lekezelően.. Komolyan mondom, hogy felháborító. Legtöbb esetben először gondolkoztam volna, de az elmúlt pár percben a gondolkodás valahogy teljes mértékben háttérbe szorult. Hallottam, ahogy Ben arra kért, hogy álljak le. Miért tettem volna? Túlságosan is élveztem, hogy belülről megsüthetem. A szenvedését látva pedig csak még jobban elmosolyodtam. A koncentrációm egyik pillanatról a másikra törik meg. Megcsókol. Én pedig visszacsókolom. Hajába túrok. Majd észhez térek s ellököm őt magamtól. – Mégis mi a francot képzeltél? – Fakadtam ki. Nem hagyhatom, hogy tudja az igazat.. Nem. Az igazság elfogadhatatlan. Vonzódom hozzá pedig nem kellene.. A gyerekét hordom a szívem alatt. Annyi titok, amit soha nem tudhat meg. Ha kell akkor a sírba viszem magammal egytől-egyig mindegyiket. Szomorúan nyugtáztam magamnak, hogy a kínzó alanyom, már nincs a cukrászdában.. Pedig még úgy elszórakoztam volna vele.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 562 szót tartalmaz, és írás közben a I wanna be yours című számot hallgattam.
A helyszín adott, csak ugyanúgy mint legutóbb. Előnye is van hogy ennyi emberrel körül vagyunk véve, de ugyanakkor hátránya is van, de bőségesen. Megcsinálhatnám, minden erőfeszítés nélkül hogy elüldözöm őket egy újabb vérfürdővel de nem teszem. Legalábbis egyelőre nem látom értelmét. Olyan annyira elutasító velem szemben a múltkori után hogy az már szinte fájdalmasan rosszul érint, de persze, még is kit érdekelnének az én érzéseim? Hogy nekem mi jó s mi nem? S bár pont az ellenkezőjét mutatom, de talán soha nem éreztem még ennyire magányosnak magam. De, most nem én vagyok a lényeg, ha nem a lány, aki velem szemben ül, a lány.. aki szenvedésemet okozza, de igazából túl sok téren. A lány aki felettébb furcsán viselkedik, s bár eddig is elutasító volt velem, én naivan mertem azt remélni hogy benne is megindult valami. Ha igen, ha nem kifogom deríteni hogy mi viselkedésének forrásának oka. Addig el nem megyek. Bár nem szól semmit, az arckifejezése még is mindent elárul róla, hogy mit érez ahogy hozzá értem, ahogy letöröltem arcáról a süti maradványokat. - Igazán nincs mit. - Hangom szokatlanul kedves, s az arckifejezésem is követi példáját. Ugyan nem köszönte meg hogy megszabadítottam tőle, pedig tudomásom szerint tanult egy kis jó modort, még akkoriból. Bár ennyi idő után nem csodálnám ha elfelejtené, ha lényegében maga mögött hagyta előző életét. Ami lássuk be, tényleg irigylésre méltó volt. Én szegényes családból származtam, míg ő neves családból.. nem csodálkozom hogy húgom végül arra a bizonyos döntésre jutott akkoriban. Valahogy időközben teljesen el is felejtettem hogy tulajdonképpen én most más leányzó társaságában tértem be a helyiségre, de nem tehetek róla. Lydia tejesen elveszi az eszemet, s közelében nem tudok másra gondolni. A széken hátra fordulok, s a másik szőkeséget bámulom, aki történetesen még kicsit hasonlít is Lydiára, s figyelem ahogy minket bámulva tömi magába a kikért sütiket. - Tudod.. a te hibád az egész. Egyáltalán nem érdekel más, míg te itt vagy.. elég ha vissza gondolok a múltkori.. esetünkre. - Visszafordulva felé rákacsintva közlöm vele tulajdonképpen gondolatmenetemet, majd az asztal alatt lábamat megemelve érzékeny pontjánál kezdem mozgatni. Ahogy mozgatom lábam egy igen csak furcsa dolgot észlelek.. kétlem, hogy ennyit hízott volna. Teljesen lefagyok, s abbahagyom nem rég kezdeményezett játékomat. Fogalmam sincs mit gondoljak.. de .. nem tudom. Felhúzom szemöldököm, s keresztbe teszem kezemet mellkasom előtt reakcióját láttán. Határozottan furcsán viselkedik.. engem ne akarjon átverni.. A hasa irányában koncentrálok, de olyan nagy a zaj egy cukrászdánál kicsit szokatlanul, hogy teljesen elnyomja azt, amit szeretnék hallani. - Lydia.. az igazat. - Nem foglalkozva a nem rég érkezett lánnyal komolyodok el hirtelen, s szinte rápancsolok a lányra. Őt ismerve, s a kis történetünket nézve.. ha igazam van is kétlem hogy elmondja. Ha csak nem... de az nem lehet... a szőkeség hirtelen hangos szenvedésbe kezd. Nem igazán nagy a fájdalomtűrő képessége láthatóan, s térdre borul az asztal mellett. - Elég. Lydia.. - Nem hagyja abba.. de miért is hagyná az én szavamra? Észhez kell térítenem, bár valószínűleg nem fog örülni neki.. de ez mikor is érdekelt? Kirúgva alólam a székem áthajolok az asztalon s az arcához nyúlva felém fordítom fejét, s megcsókolom. Közben, a másik szőkeség fel áll az asztal mellet, én pedig intek neki kezemmel hogy lépjen le.. így is tesz.. csak ismételten kicsit hangosan hagyja el a helyet.
I'd learned that some things are best kept secret.
A legutóbbi találkozásunkat, ha akarnám sem tudnám elfelejteni. Nem csak azért, mert megfogant belőle közös gyermekünk, hanem azért is, mert túlságosan élveztem. Jobb esetben épp elég emlékeztető lenne a reggeli rosszullétek és az, hogy lassan egyik ruhámba sem férek már bele. De nem.. Még mindig tisztán él az emlékezetemben az a bizonyos alkalom. Kívánom őt minden egyes porcikámmal. Túlságosan is. Most is. Nem tudom, hogy a hormonok tehetnek erről vagy megint egyszerűen csak a testem szórakozik velem. Viszont az egyszer biztos, hogy nem adom meg most sem magamnak azt az örömöt, hogy újra alatta.. Vagy éppenséggel felette kössek ki. Főleg, mivel az alakomra közel sem vagyok olyan büszke, mint egykoron. A dudorodó hasam, amit most egy bő felső mögé rejtek nem igazán, hogy is fogalmazzak.. Vonzó. Bár ki tudja. Lehet, hogy valakinek bejönnek a terhes nők. Nem hiszem, hogy Benjamin is ilyen lenne. Úgy megmondanám neki, hogy lesápadjon igen terhes vagyok és méghozzá ő az apa. De nem fogom megtenni. Még ha meg is tartom ezt a gyereket semmi köze nem lehet hozzá.. Ha kell az életem árán is külön választom őket. Én sem vagyok egy tökéletes példa, de azért valljuk be az egészet Benjamin kezdte. Gyerekes kifogás tudom, de ő volt az, aki azzá tett, ami vagyok. Egy bosszúéhes nőszemélyé. Ha ő nem lenne ez az egész helyzet sem lenne.. Nem lennék ilyen, amilyen. S nem lennék várandós sem. Legszívesebben elhúztam volna a fejemet, amikor letörölte a maradék krémet az arcomról. Azonban jól esett, hogy megérintett. S az a tekintet, am kiült az arcára, mikor lenyalta az ujjáról.. Fel akar húzni. Hát elég közel van hozzá. Ha nem lenne nézőközönségünk, már rég megadnám neki azt a szenvedést, amit megérdemel. Amit nekem is el kell szenvednem. A terhességem nem olyan régen kezdődött, de már most az agyamra megy. Nem tudom, hogy mi lesz velem ezek után.. Nem akarok úgy kinézni, mint aki lenyelt egy hatalmas labdát. Pedig valami ilyesmi sors vár rám. – Én féltékeny? Rossz asztalhoz ültél, drágám. Ő azonban.. – Bökök a fejemmel a partnere felé, aki olyan szúrós szemekkel néz ránk, mintha képes lenne tüskéket lőni felénk, hogy szétválasszon minket. – Nagyon is féltékeny. Talán a legjobb lenne, ha visszavonszolnád magad hozzá mielőtt kikaparja a szemeidet azért, mert rám mertél nézni. – Nem akartam, hogy a közelemben legyen. S láthatóan van jobb elfoglaltsága is, mint azzal foglalkozni, hogy én mit csinálok. A számba vettem egy falatot s, mikor megemlítette a lehetséges terhességet félrenyeltem és köhögni kezdtem. Mindig is utáltam ezt az egészet. A szemeim, már könnyben áztak, mikor végre sikerült rendbe szednem magam. – A gyerek és a terhesség olyan luxus, amit nem engedhetek meg magamnak. Másrészt pedig miért kellene nekem egy gyerek? – Kérdeztem felvont szemöldökkel. Tagadhatom ameddig akarom, de ha nagyon oda akar figyelni hallhatja, hogy nem csak egy szív ver ebben a testben, hanem egy másik is. Megmentésemre pont ekkor ért az asztal mellé a kis átmeneti barátnője, aki mondandóját egyenest felém szegezte. – Tudod.. Ő velem van. Szóval mi lenne, ha elkotródnál innen? – Leesett az állam. Hát szépen felvágták a nyelvét. Mosollyal az arcomon néztem fel rá és szépen, lassan elkezdtem megpörkölni őt.. Belülről. Nem tűrőm el, hogy valaki így beszéljen velem. Főleg nem egy ilyen beképzelt kis liba.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 529 szót tartalmaz, és írás közben a Secrets című számot hallgattam.
Tudtam, hogy Lydiával a múltkori dolog nagyon is egyszeri alkalom volt, vagy legalábbis hogy folytatása még szóba sem jöhet. Amit, lényegében nem is bánnék, hiába indított el bennem valamit kicsit fura lenne ha mi ketten összejönnénk, ha már ilyen múlttal rendelkezünk mindketten. Meg aztán, remélem említenem sem kell hogy nem vagyok a kapcsolatok híve. Tanultam belőle, bár a régmúlttól eltekintve ezek ellenére is még egyszer elkövettem ugyanezt a hibát, csak más vége lett. A szerencse nagyon nincs mellettem, s bár Wendyvel még ha csak egy kis időre is de együtt voltunk, Lydia iránt már most több vágyat, kötődést érzek mint iránta. Nem tudom megmagyarázni miért. Talán, mert a mi kis kapcsolatunk halálra van ítélve. Nem tudom.. nem tudom miért érzem magam ilyen jól közelsége miatt, mikor pont az ellenkezőjét kéne kiváltania bennem. Egyszerűen, megmagyarázhatatlan. S bár ő nem lehet az enyém, nem fogok sírni miatta. Mi több, rajta kívül megannyi nő van aki szívesen adja be derekát számomra. De mindez hiába, ha velük vagyok de közben még is másra gondolok. Reménytelen eset vagyok. Tudom. S most hogy itt van meggondolatlanul rohanok hozzá, mindezt úgy, azzal az indokkal hogy húzzam az agyát, de közben mégis másról szól. De ezt senkinek nem kell tudnia, se neki, se húgomnak. Főleg nem az utóbbinak.. nem akarom megbántani. Vagy egyszerűen csak félek attól, hogy mit reagál rá. Felsóhajtok. Tulajdonképpen megkönnyebbülök válasza után, miszerint egyedül van. S bár szokatlanul viselkedik, ennek egyelőre nem adok nagyobb figyelmet, se hangot. Figyelem ahogy letörli szájáról a kajamaradékot, majd elmosolyodom mit sem foglalkozva válaszával, s azzal hogy én tulajdonképpen most mással vagyok, s nem Lydiával kéne foglalkoznom. - Várj. Itt is maradt. - Közelebb hajolva hozzá hüvelykujjammal letörlöm arca jobbik feléről, majd számhoz emelve lassan lenyalom ujjamról. Az íze valami undorító, nem az én ízlés világom, de ezt arcommal egyáltalán nem fejezem ki, sőt. Ellenkezőjét. Határozottan elutasító. A múltkor még annyira elvoltunk egymással, annyira akart engem.. kétlem hogy ez ennyi idő alatt változhatott volna. Az asztalra könyökölve mélyen szemébe nézek, s kizárom a külvilágot magam körül. - Ne legyél féltékeny. Később veled is foglalkozom. - Rákacsintok mondandóm végén, majd kezemet végig húzom arcán gondolván, húzzuk még egy kicsit őt, bár magunk között szólva nekem nagyon nincs ellenemre, hogy hozzá nyúljak. Újra kényelembe helyezkedem a széken, s figyelem roppantul furcsa reakcióját. Az asztal szélébe markolva saját maga ellen küzdve, szaporán veszi a levegőt. Aggódnom kéne érte? Ha megkérdezem kétlem hogy adna rá választ hogy mégis mi baja lehet, de még is.. nem hunyhatok szemet ez az egész felett. - Nos, ha nem rólad lenne szó azt mondanám terhes vagy. De ez szóba sem jöhet, nem igaz? - Sejtelmesen ráemelem tekintetemet, türelmetlenül várva reakcióját. Ki tudja, hány férfival volt utánam, s őszintén.. ez megmagyarázna mindent.
I'd learned that some things are best kept secret.
Ha külső szemlélőként vélekedhetnék a saját tevékenységemről azt mondanám, hogy valószínűleg épp most dobtak vagy tudjam is én és sütikbe fojtom a bánatom. Már csak a zsebkendő hegy hiányzik mellőlem meg a folyamatos zokogás. Ami valószínűleg bármikor bekövetkezhet, hiszen a hormonjaimnak most nagyon nem vagyok az ura. Jobb lenne meghúzódnom és az utóbbi időben próbáltam is ehhez tartani magam, de nem zárkózhatok be örökre bármennyire is szeretném elrejteni jelenlegi állapotomat a világ elől. Egymás után falom a sütiket és úgy érzem, hogy hiába ettem meg már négyet a gyomrom még ugyanolyan üres. Kezdem azt hinni, hogy valami állat nő a hasamban és nem is gyerek. Bár a terhes nők mindig sokat esznek, nem? Néha bánom, hogy nem vájtam bele magam jobban ebbe a témába. Mert még pár hónapig biztos fogom cipelni ezt a terhet. A negyedik sütihez nyúlok, mikor valaki megkérdezi, hogy szabad-e a velem szemben ülő szék. Nem nézek fel, mert ajkaimat csokoládékrém borítja, amit próbálok a lehető leggyorsabban eltüntetni azzal, hogy gyorsan körbenyalom a számat, majd egy szalvétával meg is törlöm azt. Ezután pedig felnézek és a tekintetem pontosan annak a személynek a szempárjába fonódik, akit szerettem volna a lehető legtávolabb elkerülni. – Ha egyedül eszem, akkor mégis mi van? Talán valami problémád van vele? – Fakadtam ki. Magam sem tudom miért. Ja, de mégis. Hormonok. – Úgy hiányoztál, mint mókusnak az erdőtűz, szóval mi lenne ha visszamennél a kis kalandodhoz engem meg békén hagynál? – Mondtam, miközben az egyik süti tetejéről leszedtem egy meggyet és a számba helyeztem. Hideg és frissítő. Ugyanakkor hirtelen gyomorforgató. Lenyelem s próbálom visszatartani azt, ami a felszínre kívánkozik. Az asztal szélébe markolok s mély levegőket véve leküzdöm ezt a fránya ingert. Nem szeretném, ha megtudná, hogy terhes vagyok. Bár ez nem olyasmi, amit nagyon sokáig lehetne titkolni. Másrészt pedig, ha ezt meg is tudja.. Nem tudhatja meg, hogy ő az apa.. Azonban, ha nem mondom el neki talán a kedvenc kis kampóját megmártóztatná a hasamban. Egyéb körülmények között nem lenne ellenvetésem. Több fájdalmat is átéltem már, de így? Nem kockáztathatom egy ártatlan gyermek életét. Bármennyire is szeretném, ha nem is lenne a szívem alatt.. Mégsem vagyok annyira kegyetlen, hogy megfosszam attól a lehetőségtől, hogy élhessen.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 359 szót tartalmaz, és írás közben a Secrets című számot hallgattam.
Nos, nem tagadom. A Lydiaval való találkozásunk után határozottan egyenesbe fordult az életem. Élve elengedett, ráadásul, ha tudom hogy a bosszú szó alatt ezt érti, hogy magamévá tehetem ráadásul valami eszméletlenül szenvedéllyel teli módon akkor előbb is bosszút állhatott volna rajtam. Élveztem, minden egyes együtt töltök percünket. Ahogy most is azt teszem, természetesen más nővel. Egymás után halmozom fel őket, s a kedvem mostanság van annyira jó, s vagyok annyira úriember, hogy mielőtt lényegre térnénk elviszem őket valahova, kicsit ismerjük meg az alanyokat ha már többet úgy sem találkozunk, legyen kinek a nevét átkozni későbbiekben. Nyitom az ajtót, majd a hölgyeményt magam elé engedve térek be a helyszínre, aki egyszerre a pulthoz rohan s szinte rátapad annak üvegfalára. Én pedig közben felmérem a terepet, hogy merre is találok üres asztalt, mondanom sem kell hogy nem igazán vagyok oda a süteményért, ha csak nem az egyik de fő alapanyaga a vér. Viszont, akarva - akaratlanul is megakad az egyik asztalnál a szemem. Tele pakolva süteménnyel, szőke fürtök, ismerős arc. Komolyan, nem hiszek a szememnek. Hogy lehet ennyire kicsi a világ? A lány mellé állva kezem derekára helyezve hajolok füléhez. - Válassz, majd ülj le. Mindjárt érkezem, csak valamit elintézek. - Rámarkolok formás hátsófelére s meg sem várom a lány válaszát egyszerre útnak eredek, természetesen, Lydiához. Nem bírom ki, hogy ne menjek oda s valamivel ne húzzam az agyát. -Elnézést, hölgyem. Szabad ez a szék? - Változtatom el hangom, gondolván ha eddig nem vett észre nyissuk jól a kis találkozásunkat, s remélve mikor meglátja ki is vagyok enyhén meglepődik. Leülök, kényelmesen elhelyezkedve a széken, lábaimat terpeszbe rakva könyökölök rá az asztal maradék és szűkös szabad helyén. -Ezt mind egyedül eszed? Vagy, csak édességgel próbálod pótolni hiányomat? - Vonom kérdőre a lányt, a szokásos gúnyos mosollyal arcomon. Nos, egyáltalán nem lepődnék meg a második lehetőségen sem, mostanában egyáltalán nem aktivizálta magát a leányzó, valószínűleg maradandó benyomást tettem rá utóbbi találkozásunkkor.
I'd learned that some things are best kept secret.
Már szinte minden egyes ruhámban kényelmetlenül érzem magam. A legjobb lenne, ha véget vetnék ennek az egésznek. Nem vagyok anyatípus nem tudom, hogy kit akarok áltatni azzal, hogy jó helye lesz ennek a gyereknek mellettem. Főleg, mivel az apjával nem mondható rózsásnak a viszonyunk. Volt egy kalandunk és annak lett a gyümölcse. Ennek a drága gyümölcsnek köszönhetem, hogy nem férek bele a ruháimba. Most is a lehető legbővebb pólómat húztam fel egy nadrággal mégis úgy érzem magam, mintha egy kötözött sonka lennék. A reggeli rosszullétek még pluszban rátesznek a dologra. Bár szerencsére ez már egyre ritkább és ritkább. Normális esetben undorítónak találnám az uborkát fagylalttal, de ma reggel mégis úgy éreztem, hogy még soha életemben nem ettem ennél finomabbat. Undorító ez a terhesség komolyan. Most is ezért vonszoltam el magam az egyik helyi cukrászdába. A választéktól összefutott a nyál a számban. Mennyivel egyszerűbb lenne csak megölni a bennem növekvő magzatot.. Még sincs szívem hozzá. Mégis miről tehet szerencsétlen? Kifogta a világ legrosszabb szüleit az egyszer, már biztos. De ezen kívül túl sok hibája nem volt. Megnyaltam a számat, mikor kikértem a kínálatból szinte az összes lehetséges választékot. Kivétel ami tartalmazott diót. Soha nem rajongtam érte. Magában megeszem, de valahogy egy süteményben nem tudom elképzelni. Helyet foglaltam az egyik kis asztalnál és figyeltem, ahogy az asztal megtelik süteménnyel. Kicsit szűkösen fértek el, de nem érdekelt. Mindegyiket egytől-egyig meg akartam enni. Nem egyszerűen csak megkóstolni. Az egészet megenni. Még a sok ítélkező pillantás sem téríthetett el a célomtól. Nem, mintha érdekelne, hogy ki mit gondol. A bő pólómnak köszönhetően nem látható a már egy icipicit megnőtt pocakom így nem tudhatják, hogy mire fel ez a nagy étvágyam. Ha valami szűkebb felsőt vettem volna fel, már rögtön mindenki másképp nézne rám. Azonban nem szeretném, ha bárki megtudná, hogy terhes vagyok. Főleg nem a gyerek apja. Ezt szeretném elkerülni. Kerüljék bármibe is.
a hozzászólás Benjaminnak készült, 308 szót tartalmaz, és írás közben a Secrets című számot hallgattam.
Figyelem őt és próbálok rájönni, hogy valójában is milyen lehet. Megtanultam már ennyi idő alatt azt, hogy hogyan is rejtsem el azt amit éppen gondolok vagy éppenséggel azokat a gesztusokat, amik utalásokat mutatnának a külső szemlélőnek. Mindenki olyannak ismer meg amilyennek én akarom, de mivel már mutattam meg jobb és kevésbé jó arcomat így eléggé érdekes szóbeszédek járnak rólam, de soha se érdekelt az, hogy mások mit gondolnak rólam. Én ilyen vagyok és kicsit talán megkövetelem a tisztelet bizonyos helyzetekben, de szerintem ez az én koromban már szerintem érthető, hiszen sok mindent megéltem már. Csak vigyázz, hogy annyira ne tudjanak élni nélküled, hogy végül a fejedet vigyék.- mondom neki komolyan, hiszen pontosan tudom, hogy mikre képes a fae és az emberi. Mikre képesek a bérgyilkosok, de akár a vezetők. Egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, hiszen tényleg van önbizalma bár én ezt inkább már egoizmusnak hívnám, de nem szabad leírni egyből az embert, így még formálom a véleményemet róla. Szerénynek éppenséggel nem neveznélek. - mondom neki egy apró mosoly kíséretében, hiszen tényleg nem az.- És miért is szeretnék megszabadulni tőled, hiszen még csak most jöttem. - mondom neki komolyan és állom a tekintetét. Figyelem őt és minden egy apró kis mozdulatát. Ő se mai darab, de mégis jóval fiatalabb, mint én. Régóta vagyok itt, de néha kiteszem a lábamat ebből a városból, hiszen néha kell a változatosság. - mondom neki könnyedén miközben szép lassan enni kezdem a sütimet. Íncsiklandó az íze, jobban mondva mennyi. Nem véletlenül szeretem ezt a helyet legjobban ilyen alkalmakra. - A fae? Nos, velük kapcsolatban kettős érzésem van. A fae jó, mert rendet tart, másrészről meg meg van a hátránya. - mondom neki kurtán, hiszen nem ismerem őt. Miért is avatnám be őt a gondolataimba. Gondolom ő is szeret információkat gyűjteni, hiszek azok bármikor jól jöhetnek, de engem meg nem ejtettek a fejemre, hogy egyből beavassam a gondolataimba, a titkaimba egy idegent.
✤ Foglalkozás & hobbi : mások megsegítése, információ kereskedelem
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Cukrászda Mon Mar 31, 2014 7:54 pm
To Miss Roberts
F
igyeltem a nőt, Destiny Roberts-et, és mialatt egyetlen pillanatra sem vettem le róla a tekintetemet, kényelmesen hátra dőltem a széken és figyeltem a szavaira. Éreztem egyes szavainak súlyát, melyek magukba szívtak és mélyen elgondolkoztattak. Volt benne valami. Nem vagyok kezdő a varázslatok terén, így megeshet, hogy sokan akarnak majd felhasználni. Esetleg megzsarolni. De van egy kis gond ezekkel az elképzelésekkel. Nekem senki sem parancsolhat! Ha segítek valakinek akkor azt önszántamból teszem. Nincs senki és semmi az életemben ami érne annyit, hogy bárkinek bármit megtegyek. A saját, tulajdon életemmel pedig nem fenyegethetnek meg. Tudok magamra vigyázni, és nem félek szembe szállni a nagyobb hatalmakkal sem, ha úgy hozza a sors. Ezen gondolataim megosztása helyett egy kicsit másképp szólok hozzá a témához mielőtt Miss Roberts újabb kérdéssel bombázna meg. Így teszem teljessé a beszélgetést, és nem hagyom, hogy egyoldalú maradjon. Ez nem lenne túl jó. - Most mit mondjak? Imádni való vagyok. Nélkülem nem tudnak létezni. - teszem szép a kezeimet, majd hagyom, hogy az ölembe hulljanak a beszédem hatásosabbá tétele után. Hangom egy cseppet szórakozott, és kicsit sem zavartatom magamat. Lehet, hogy komolytalannak és önimádónak tűnök a kijelentésemtől, de nem vagyok olyan állapotban, hogy ez akár egy kicsit is zavarjon. Ahogy tekintetem a nőn tartom szám egy apró mosolyra húzódik. Talán ez az előbbi kijelentésem hatása, nem tudom biztosan, de nincs kedvem elrejteni. Kicsivel később megkapom a várva várt kérdést amire válaszolok is. Hangom titokzatos marad, de ugyanakkor közömbös is. - Ameddig szükséges. Ameddig jól érzem magam. De! Vehetem úgy, hogy máris meg akarsz szabadulni szerény személyemtől? - érdeklődöm egy ravasz mosoly keretében. Szüntelenül figyelem a nő arcát, a rezzenéseit és a reakcióit, hátha kitudok olvasni belőle valamit. Kis idő múlva pedig én teszem fel a következő lapot. - Most te következel. Mesélj egy kicsit magadról! Mióta vagy a városban, vagy mindig is itt voltál? Esetleg... vannak valamiféle terveid, szándékaid amikben szerepelek? Te mit gondolsz a fae csoportok viszályáról? - kérdéseimmel hirtelen halmozom el, de észre veszem, hogy hol a határ és abbahagyom. Már csak a válaszokra várok.
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Cukrászda Mon Mar 24, 2014 6:45 pm
Desty & Magnus
Figyelem őt és azt, hogy a nevem milyen hatást vált ki. Öreg vagyok, de annyira nem híres. Sok mindenben részt vettem és sok dolgot megtettem, de egyiket se bánom. Egy-ketten élnek, mások felnéznek rám, de a többség mit gondol rólam? Nos, azt nem tudom, de nem is nagyon érdekel. Nem másoktól fogok függni, s nem mások véleménye miatt fogok megváltozni. Az élet formált ilyennek. Megfigyelem az embereket és rájövök a gyenge pontjuk. Figyeltem Magnust és nem éreztem zavarban magamat, hiszen miért is tenném. Idősebb és tapasztaltabb vagyok. Hallottam már a szokásairól, illetve a bulijairól. Nem éppen a szerény mágusok közé tartozik, annál inkább szeret hatalmas partikat rendezni és a középpontban lenni. Talán pontosan az ellentétem. Új élet? - nézek rá kíváncsian, majd összekulcsolom a kezeimet és úgy nézek rá. Figyelem minden apró rezzenését, hiszen nem ismerem őt személyesen, csak a szóbeszédből, de eddig minden igaznak bizonyul. Figyelem őt, majd a pincérre mosolygok.- Köszönöm. - mondom neki kedvesen, amikor meghozza azt amit rendeltem. - Talán téged nem érdekelnek, de ne felejtsd el, hogy sokan pályázhatnak rád. - mondom neki még mindig higgadtam és hallgatom az esőcseppek kopogását az ablakon. - És hosszú ideig maradsz? - kérdezem tőle kíváncsian, hiszen nagyon is érdekel az, hogy miért jött ide és mik a tervei. Nem szeretem a meglepetések és úgy érzem, hogy ő még sok meglepetést tartogat a város számára.
•• ฝusic: - •• ฝords: - ••Note: Bocsánat, de nincs ihletem.
Magnus Bane
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 58
✤ Születésnap : 1171-07-30
✤ Regisztráció : 2013-12-19
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : mások megsegítése, információ kereskedelem
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Cukrászda Sat Mar 15, 2014 8:07 pm
To Miss Roberts
H
a az ember, vagyis inkább boszorkánymester, ennyi időt tölt egyedül, és végig nézi a szerettei halálát akkor elgondolkozik azon, hogy mit keres még itt. Sokan nem mernek elszabadulni a világtól, és az élettől, mert nem ismerik azt ami a halál után következik. Én csupán csak a különböző felfedezni valókat keresem. Néha nagyon is le tud nyűgözni az amit az egyszerű emberek elérnek. Mikor az ember először emelkedett a magasba, léghajókon én már azelőtt is jócskán jártam az égben. Határozottan az elvarázsolt szőnyegre, és mégis alig vártam, hogy láthassak egy léghajót. A világ számtalan ismeretlen helyet tartogat még a számunkra, és én ki akarom venni a részemet a kalandokból. Ennyi az egész. - Á! Értem. - mondom miközben összébb húzom a szemeimet és tekintetemet nem veszem le a lányról. Mihelyt bemutatkozott máris tudtam, hogy ki ül itt velem szemben. Sokat hallottam már róla, de még nem volt alkalmam személyesen is megismerni. Úgy tűnik, hogy végül ennek is elérkezett az ideje. - Kedvem támadt kalandozni. - mondom sejtelmes hangom miközben kacér félmosolyra húzom a számat - Meguntam Londont. Új élet az Újvilágban. Nem is hangozhatna szebben. Nem mellesleg, engem hidegen hagy a fae csoportok nézeteltérése. - folytatom a válaszadást, majd leengedem a kezemet és hátradőlök a székben. Egy ilyen társaságban jobb lenne egy másik helyen beszélgetni, esetleg egy kis bor társaságában, egy kandalló adta tűznél, könyvek között... De ne is kalandozzanak el a gondolataim, mert épp egy esős időben ülök egy kellemetlenebb helyen. Sajnos be kell érnem ezzel a kis cukrászdával. Kissé mintha a régi szokások híve lennék, de nem bánom, mert jól áll nekem. Igazából London után mehettem volna Párizsba is, de ott néhány régi és befolyásosabb vámpírral vagyok rosszban, pedig azt a várost is mennyire szeretem, így nem mehetek oda. Nem állna szándékomban bántani őket, és különösen nem akarom a világ összes vámpírját magamra haragítani. Nem mintha tudnának ártani nekem. De kanyarodjunk vissza Miss Roberts-hez. Tekintetem egy pillanatra sem veszem le róla, még akkor sem amikor a gondolataimba mélyedek. Tekintetem alaposan végigjáratom rajta, és következtetéseket vonok le. mind a külsejéről, mind a kisugárzásáról és ezt összepárosítom azzal amit eddig hallottam róla. A hallottak és a vélemények vegyesek, így nemigen tudok bárminek is igazat adni. Jobb híján magamban tartok mindent és csendben figyelem a nő reakcióit, hogy magam alkossak véleményt róla.
Home 
Subject: Re: Cukrászda 
