Bárpult

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am

Merry Christmas

Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Share | .
 

 Bárpult

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1990-09-09
✤ Regisztráció : 2014-04-17
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↷ event organizer

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Mon Dec 29, 2014 3:41 pm

Folytatás ---> ITT
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 10
✤ Születésnap : 1261-03-14
✤ Regisztráció : 2014-12-09
✤ Foglalkozás & hobbi : I'm a witch. All the time.

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Mon Dec 29, 2014 12:41 pm

Scarlett & Alex
The situation is hopeless but not serious.

Megfigyeltem, hogy a lelki sérülés százszor jobban fáj, mint a fizikai. Én például rengeteg sérülést hordozok magamban, és nagyon nehezen viselem őket. Nem tudom elviselni, ha hűtlenek hozzám, nem tudom elviselni az érzelmi zsarolásokat, a veszteségeket egy kapcsolatban. Ez az oka, hogy már nem tervezek semmit, nincs jövőképem, nincsenek álmaim, a boldog jövő elérhetetlen távolságban van. De talán az, hogy túlteszem magam rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejtem, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszek az érzéseimhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkentem a fájdalmam, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Ez pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltegyem magam rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarok túl lenni rajta. Miért is akarnék? Nem maradt nekem más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarom tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem én vagyok, nemde? Ők nem érzik azt, amit én. Az egyetlen dolog, amit akarok, az, amit nem kaphatok meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak én...Megadóan figyeltem szavait...mit is tehettem volna? Jelenleg ő az egyetlen aki életben tart.
De a megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De egy ölelésben az ember éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Ő pedig ölelésre nyújtotta karjait, én pedig beleegyezőn közelebb léptem. Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem.Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.Van az ölelés... Az ölelés, ami túl van minden szavakba foglalható érzésen. Az ölelés, amely kimondja ezt a nem létező szót. Az ölelés, amely titokzatos úton adja tovább a szív érted-dobbanását. Az ölelés, amely nem átölel, hanem körülvesz, magába zár, elrejt, megóv. Az ölelés, ami fényes nappalod és édes álmos éjjeled. Az ölelés, ami ételed, italod, társad, életed. Az ölelés, amelynek neve van, létezik, lélegzik, él. Az ölelés, aki szeret téged, érez téged, benned van. Az ölelés, aki magát adja neked ölelésében. Létezik ilyen ölelés.
- Menjünk. - távolodtam el tőle. - Benne vagyok.-szóltam nyugodt,kiegyensúlyozott hangon.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1990-09-09
✤ Regisztráció : 2014-04-17
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↷ event organizer

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Tue Dec 23, 2014 9:54 pm


alex & scarlett



A szívem kettéhasadt látván, ahogy sír. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit tehetnék. Féltem, ha hozzáérnék akkor egyszerűen üvöltene, mint valami sérült vadállat, akinek még a friss sebét próbálnám megállapítani, hogy mégis milyen állapotban van. Rettegek attól, hogy egyszer véglegesen eltaszít magától. Nem mondom, hogy nem fáj minden egyes alkalommal az, hogy vele vagyok, de őszintén reménykedem abban, hogy ez egyszer jobb lesz és lehetőséget ad arra, hogy igazán megismerhessem és elszívhassam tőle a fájdalmát, amit nem érdemel meg. Tudom, hogy a lelke mélyén jó, s számomra ez bőven elég ahhoz, hogy kitartsak mellette. Nem mondom, hogy túlzottan egyszerűvé teszi, mert ez egyáltalán nem így van. Minden egyes pillanatban egyre nehezebb és nehezebb. Nem lesz ez könnyebb. Mert minél feljebb érünk egy szintet annál nagyobb a védelmi szerkezete is, amit kiépített, hogy megvédje önmagát. Én azonban kitartó harcos vagyok és nincs azaz akadály, ami megállíthatna. Természetesen szerzek sebeket. Nem egyet és nem is kettőt. S ezek a végén azt fogják megmutatni, hogy igazán kitartó voltam azért, hogy egy mosolyt láthassak az arcán, ami a lelkének a boldogságát tükrözi, mert ez az egyetlen vágyam, hogy őt boldognak lássam. Nem kérek többet csak ezt az egyetlen egy dolgot. Nem többet. Tudom, hogy valószínűleg ezért cserébe lehetne inkább ezer kívánságom. De nekem csak ez az egy kell. Ha tehetném feláldoznám az életemet azért, hogy a szerelmét visszakaphassa és boldog lehessen. Bármennyire melengeti a lelkemet a társasága soha nem gázolnék bele a fájdalmába a saját önző céljaimért. Csak, mert úgy érzem, hogy számomra az őszinte boldogság az ő boldogságában rejlik. Míg az ő élete nyomorúságos addig az enyém sem fog felragyogni.
Tetszik vagy sem, Alex.. Neked ebbe nem igazán van beleszólásod. Törődöm veled és kész. Nem feltétlen vezet ez fájdalomhoz. Csak akkor, ha engedjük neki. Nem akarok mást csak elvenni a fájdalmad. Megfosztani téged attól az ürességtől, amit a szerelmed hagyott maga után. Megértem, hogy szereted a mai napig és a saját életed is odaadnád, hogy visszaszerezhesd.. A francba még én is szívesen adnám az ördög kezébe a lelkemet az örökkévalóságig csak téged lássalak őszintén mosolyogni. Hogy a szíved ne csak kényszerből dobogjon, hanem azért, mert akit igazán szeretsz melletted van. – Lassan emelem fel a karjaimat és végig a tekintetét figyelem. Ha engedi, akkor egy kis ideig magamhoz ölelem és gyengéden köré fonom a karjaimat. Aztán elhúzódok, hiszen ettől a puszta érintéstől megbolondul a szívem és dübörögni kezd a mellkasomon, mintha börtönben érezné magát, ahonnan a lehető leghamarabb ki kell törnie. Vagy inkább csak az ő szívének a segítségére akar sietni. Meggyógyítani és ápolni. De ez csak akkor válhat valóra, ha az ő szíve nyújtja ki segédkérő kezét. Akkor és nem máskor. – Mi lenne, ha hazavinnélek? – Nem tudom, hogy szeretne még iszogatni-e avagy sem, de ha meg is nyílna nekem kétlem, hogy egy ekkora tömeg kellős közepén fogja bevallani, hogy mi az, amit tehetnék érte, hogy jobban legyen. Azon kívül, hogy ténylegesen eladom a lelkem a szerelméért.




©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 10
✤ Születésnap : 1261-03-14
✤ Regisztráció : 2014-12-09
✤ Foglalkozás & hobbi : I'm a witch. All the time.

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Tue Dec 23, 2014 8:02 pm

Scarlett & Alex
The situation is hopeless but not serious.

Úgy éreztem magam, mint egy őrült, aki abszolút kiszámíthatatlan, és kezelhetetlen. - Boldog - dünnyögtem, és próbáltam felfogni a szó jelentését. Ez is abba a kategóriába tartozik, ahová a szerelem. Ezeket sosem értettem igazán. A legtöbb ember, aki szavakkal dolgozik, egy idő után már nem bízik meg bennük feltétel nélkül. Ezzel magam is így vagyok. Különösen az olyan nagy szavakkal, mint a boldog, a szerelem, az őszinte és az erős. Ezek nehezen megragadható, túlságosan is viszonylagos jelentésű szavak, ha az ember olyan durva, közönséges szavakkal veti össze őket, mint a faszfej, a piti és a link. Ezeket azért vagyok képes fesztelenül használni, mert szikárak és egyértelműek. De a nagy szavak túl nyúlósak, ezért csak egy pap, vagy egy bolond képes hitelesen használni...
Szemei végtelen fájdalmat sugárzó íriszébe néztem. Fájt nekem is, azt hiszem.Nem bírok a hangulatingadozásaimmal...azt hiszem részeg vagyok.
És leplezetlenül sírni kezdtem... de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett rólam. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztett. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami velem történt, üresnek tűnt a számomra. A párom nélkül, akivel megoszthatnám életem, úgy éreztem magam, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem voltam, hiszen a levegőt sem tudtam megtartani magamban. Lélegeztem, belül azonban halott lettem.Igen, sírok. Férfi létemre. Hát a férfinak nincs szeme, a férfinak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a tél és nyár hűti és hevíti, mint a nőt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? Ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? Akkor hát miért ne panaszkodhatnának a férfiak is? Miért ne sírhatna a katona is? Mert az férfiatlan? Miért lenne férfiatlan?
A könnyek sokfélék. A testi fájdalom könnye bőséges, de nem elég meleg, a bánat könnye forró, és szinte nem cseppekben jön, hanem ömlik és zuhogva hömpölyög alá az ujjak között, melyekbe az arc szemérmesen eltemetkezik. Hasonlít ehhez a boldogság könnye, de ez nem rejtőzik el és hamarább elapad. Ezek rokonok, aminthogy rokonok a sírás és a nevetés általában, s rokon az öröm és a bánat, rokon a szeretet és a gyűlölet. A düh könnye egészen picike, és gonoszul megül a szem sarkában. Néha csak egy van belőle. A meghatottság könnye diszkréten, finoman alácseppen. Nagyon szép a szerelmes asszonyok zokogása, és az anyáké. Ezt a kettőt Isten egyenrangúnak veszi az imádsággal. Ezek olyan őszinték és fájdalmasak, mint a gyermekbőgés. Az erőszakos, álnok, apró és szétfolyó könnyeket, az álszenteskedés könnyeit - hogy nyögni kell, míg végre kijön - káromkodásnak számítja. Annál szebbek a befelé hullók, amelyektől ég a szem és elnehezedik a mell; vigasztalan az öregemberség szüntelenül folydogáló könnye, amely a nyomorúság híg vizéhez hasonlít. Ó, a könnyek sokfélék, és érthetetlenül fájdalmasan csillognak az ember szemében.
Összefontam mellkasomon a kezem, szipogtam egyet, majd a pár másodpercig tartó sírásnak nyoma sem maradt a szememben, talán ki is józanodtam.
- Nem akarom, hogy törődj velem. Ha törődsz velem, nekem is törődnöm kell veled.A törődés pedig csak újabb fájdalomhoz vezet.- vezettem végig neki okfejtésem. -Ne törődjön velem senki. - ráztam meg tiltakozón fejem.
Ha kell, felajánlom magam az ördögnek is a halál megváltásáért.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1990-09-09
✤ Regisztráció : 2014-04-17
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↷ event organizer

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Wed Dec 17, 2014 10:13 pm


alex & scarlett



Nem tudom mégis,hogyan önthetnék bele lelket. Hogyan érhetném el, hogy teljes mértékben megnyíljon előttem és ne úgy tekintsen rám, mint valami betolakodóra. Azt hiszem ez lehetetlen, mert minden egyes szavamat támadásnak vél. A lelkem vérzik a szavaira a szívem pedig darabokra hasadva adná fel a küzdelmet, mert nem bírja tartani magát a történések súlya alatt. Annyira fáj, hogy így viszonyul hozzám. Hogy minden mondatomra szinte harap, amikor az egyetlen dolog, amit adni akarok neki az őszinte és tiszta szeretet. Védelmezni akarom a világ minden fájdalmától, ami jelen pillanatban ránehezedik. Segíteni akarok, de csak rontok a helyzeten és ezért legszívesebben képen törölném magam. Ez a példa miszerint képzelje magát a helyébe nem sült el túlságosan jól. Olyan intenzív támadásba lendült, hogy nem bírtam ránézni tovább, mert úgy éreztem, hogy a könnyek mardossák a szememet és szükségem volt egy levegővételnyi távolságra ahhoz, hogy beszélni képes legyek anélkül, hogy a hangom megremegne vagy esetleg zokogásban törnék ki. Nagyot nyelek és egy pillanatra a szememet is behunyom, hogy egy kicsit összeszedhessem magam. Ez beletelik pár percbe, de a lényeg az, hogy sikerült összeszednem magam.
Nem értem, miért általánosítasz. Arra gondolj, hogy ő mit akarna nem azt mondtam, hogy mások mit akarnának, de azt hiszem neked ez teljesen mindegy. Biztos vagyok benne, hogy belesajdulna a szíve, ha valaki mással látna, de legalább tudná, hogy képes vagy élni és nem csak azt a rohadt pillanatot várod, amikor végre valaki lesz olyan kedves hozzád és véget vet a nyomorúságos életednek. De el kell keserítenem téged, hogy rohadtul nem én leszek az.. – Végül egy könnycsepp mégis utat talál magának és legördülne az arcomon, de amilyen gyorsan keletkezett olyan gyorsan tüntetem el még a nyomát is annak, hogy ez a könnycsepp valaha létezett. Fáj, hogy semmibe veszi a baráti segítő kezemet, de ez ellen én nem igazán tehetek semmit csak kiállom a próbákat és reménykedem abban, hogy egyszer ténylegesen úgy tekint majd rám, mint egy barátra, aki segíteni akar rajta és nem pedig tönkretenni.
Nem, nem vagyok pszichológus és nem, nem ismerlek. Nem teljesen. Fogalmam sincs róla, hogy pontosan mit érzel vagy miket éltél át, mert falat emelsz magad köré és mikor már a tetején vagyok és átlátok az akadályon megnöveled újra és újra, hogy kirekeszthess engem a lelkedből és a fájdalmadból. Pedig nem kellene egyedül cipelned ezt az egész terhet. Annyira vakon kapaszkodsz a fájdalmadba, hogy észre sem veszed a segítő kezet, amit feléd nyújtok. S egyre nehezebb tartani.. Egyre jobban zsibbad a karom és fáj. Kezdek belefáradni. Nem kertelek. Akárhányszor közel kerülök hozzád ellöksz és fáj. De hátat fordítottam neked? Nem. Mert még mindig reménykedem abban, hogy egyszer megengeded majd, hogy segítsek és ez a remény az, ami még mindig itt tart melletted. Legszívesebben már felálltam volna és elrohantam volna, hogy kisírhassam a szemeimet a helyéről. De nem teszem, mert fontos vagy nekem fogd már fel a rohadt életbe. – Hiába próbálom nyugtatni magam egyszerűen folyamatosan elbukok ezen feladatomban. Nyugodtan kellene lennem, mert így talán rásegítek arra, hogy elmarjon maga mellől, de valamivel már muszáj észrevetetnem vele, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek. Nem rohanok az ellenkező irányba, amikor egy kicsit nehezebbre fordulnak a dolgok. Küzdeni akarok, mert úgy érzem, hogy így a helyes. Szüksége van valakire még, ha nem is ismeri el magának.
Mély levegőt veszek és próbálok nyugodt hangnemben megszólalni. – Törődöm veled Alex, akár tetszik akár nem. Itt leszek melletted minden szarság után. Nem fogom megmondani, hogy mit tegyél, mert erről csak te dönthetsz egyszerűen csak tanácsokat adhatok, amit nem muszáj megfogadnod, de nem is kell leharapnod a fejemet azért, mert adni akarok egyet. Egyetlen egy dolgot kérek, hogy ne lökj el ennyire intenzíven.. – Nem lenne ez olyan nagy kérés, ha most nem Alex-ről lenne szó. Nála a biztonságot az jelenti, hogy falakat emelhet maga köré.. Vagy már én magam sem tudom. Nem akarok következtetéseket levonni, mert láthatóan igazán borzalmas vagyok benne főleg, ha róla van szó. Nem tudok kiigazodni rajta, mert nem ismerem. Nagy ritkán valami okos dolog is elhagyja a számat, de többnyire csak sületlenség ömlik belőle. Soha nem bántam túlzottan jól a szavakkal. Általában napokkal később jövök rá, hogy mit kellett volna mondanom.






©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 10
✤ Születésnap : 1261-03-14
✤ Regisztráció : 2014-12-09
✤ Foglalkozás & hobbi : I'm a witch. All the time.

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Wed Dec 17, 2014 2:39 pm

Scarlett & Alex
The situation is hopeless but not serious.

Azt hittem, megenyhültem. Azt gondoltam, hogy félre fogom tudni tenni ezt a helyzetet. Azt képzeltem, talán segíthet megváltoztatni a dolgaim. Azt éreztem, hogy talán...talán most másképpen lehet. De újabb csalódás ért. Következő mondatai után csak a fortyogó düh lángját láttam magam előtt. Koncentrálás hiányában összeroppantottam a kezemben lévő poharat, mely szétszabdalta a tenyerem, de ez sem tudott érdekelni. - Hogy képzeled..?! - szakadt ki belőlem hallhatóan az ingerült, mérges felismerés, miszerint felhozta Őt példálozni.
- A halottak azt akarják, hogy bátran elviseljük veszteségeinket, és csak éljünk úgy, mint azelőtt, igaz? Csak nehogy szomorúak legyünk! Mindenki ezt mondja, de a magam részéről sohasem tapasztaltam, hogy volna valami alapja ennek az, egyébként valóban vigasztaló elképzelésnek. És természetesen ezt is az élők találták ki, hogy megkönnyítsék a dolgukat. Mert látod, bármiről is legyen szó, az élők nem mindig értenek egyet, tehát nem látom be, hogy miért volna olyan egyöntetű a halottak véleménye. Ha egyáltalán van halál utáni élet, akkor azt hiszem, odaát is éppen annyi önző lélek van, mint itt a földön. Hiszen az lehetetlenség is volna, hogy azok, akik életükben tele voltak mindenféle érzéssel, egyetlen pillanat alatt levetkőzzenek magukról minden rosszat, és felöltsék az önzetlenségnek és a jóságnak a köntösét. Nevetnem kell. Képzelj el egy özvegy férfit, aki a temetés utáni reggelen azzal a felkiáltással ül le reggelizni, hogy "Ő nem akarná, hogy szomorkodjak", és azzal jó étvággyal felfal mindent, amit csak maga előtt lát. Honnan tudja, hogy Ő odaát mit gondol? Lehet, hogy sír, és fogait csikorgatja - az asztrálfogait, természetesen - látván, hogy a férjeura úgy él tovább, mintha ő soha nem is létezett volna. Hiszen a legtöbb nő szereti, ha a férje körülugrálja. Miért változna meg az ember jelleme a halála után? - folytattam ingerülten. Nem bírtam az érzelmeimmel. Felálltam a bárpulttól, és ökölbe szorultak kezeim. Egész testem belefeszült a tiltakozásba. Pedig már azt hittem, ő talán más lesz.
- Már hirtelen valami pszihológus szakadt ki belőled? - válaszoltam továbbra sem lankadó ingerültséggel.  A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat, az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsamód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy. Nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön, és ha tudjuk, kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, vége, kezdődik elölről, és mindig, minden alkalommal eláll a lélegzeted. És ő nem tiszteli az én gyászomat. Ez fáj.
- Miért gondolod azt, hogy ismersz? Senki nem ismer. - vettem egészen halkra a hangom. Senki nem tudja mit érzek, senki nem tudhatja. Ők nem én, nem tudnak osztozni a fájdalmamban, és nem is kell nekik. Nem szeretem azt, amikor valaki nagyon okosnak gondolja magát. Nem szeretem mikor mindenki azt hiszi, hogy tud rólam valamit. Utálom, ha megmondják milyen is vagyok én. Mert nem olyan vagyok.
Nem vagyok boldog.. De remekül elhitetem másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenésem magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem vagyok elégedett. Nem ismerem talán önmagam sem. Nyugtalan és bizonytalan vagyok, de nagyon tudok színlelni. Nem kötök életre szóló barátságokat. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték, megközelíthetetlen vagyok, vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízok az emberekben, és ha mégis megnyílnék talán valakinek, akkor később megbánom. Azt hiszem, úgy érzem, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos vagyok, és rámenős, főleg krízishelyzetben, de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegnék, és nagyon utálom a változásokat. Én egy álmodozó vagyok. És óvatosnak kell lennem, mert hajlamos vagyok arra, hogy önmagam okoljam a kudarcokért. De talán ez így is van.
Ingerült voltam, szomorú, és végtelenül csalódott. Rossz kombináció.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1990-09-09
✤ Regisztráció : 2014-04-17
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↷ event organizer

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Sat Dec 13, 2014 9:40 am


alex & scarlett



Nem számít, hogy mennyi akadályt gördít elém az élet vagy esetleg Alex maga. Semmi sem elég erős vagy jó ahhoz, hogy engem távol tartson. Küzdeni fogok, mert végre egyszer az életemben úgy érzem, hogy akarok valamiért küzdeni. Akarok ezért a férfiért küzdeni, hogy végre meglássa a fényt és újra élvezni tudja az életét ahelyett, hogy a múlt fájdalmas emlékeibe temetkezik bele. Őszintén fájdalommal jár az, hogy így láthatom őt. Kiszolgáltatottnak tűnik.. Összetűrtnek. A múlt nehéz terheit cipeli a vállain, ami a súly alatt már meg-meg rogyott és látszik rajta, hogy minden reményt elvesztett és nem tudja, hogy mi legyen a következő lépése vagy, hogy egyáltalán mi lehet a következő lépése. Én meg akarom mutatni neki, hogy milyen lehetőségek vannak, de ezt nem tudom megtenni anélkül, hogy lenne benne egy kis akarás afelé, hogy megtudja mégis milyen lehetőségei vannak az életben az a nő nélkül, aki a mindenséget jelentette a számára. Néha azon kapom magam, hogy azt kívánom bárcsak engem is valaki ennyire szeretne, mint Alex szereti Arielle-t. Nem mondhatom ezt múlt időben, hiszen még a mai napig is teljes szívéből szereti és ezt még egy vak ember is képes észrevenni, hiszen a hangjából felfedezheti a jeleket. Az apró rezdüléseket, amik másoknak fel sem tűnnek. Vagy azért, mert túl figyelmetlenek ahhoz, hogy észrevegyék vagy egyszerűen csak nincs olyan kifinomult és megerősödött hallásuk, mint egy vak embernek.
Szavai szinte simogatják a lelkem.. Jó érzéssel tölt el, hogy végre egy kicsit közelebb enged hozzám. Ezt pedig nem kell feltétlenül fizikailag érteni. Néha sokkal jobb érzéssel tölti el az embert az, hogy egy másik személy lelke megnyílik az övé felé. Az egész bensőmet melegség árasztotta el és tudtam, hogy ez az őszinte öröm. – Nem foglak egyedül hagyni.. Soha. – Olyan őszintén mondom, mint még soha semmit egész életemben. Legszívesebben magamhoz ölelném, hogy érezze valós vagyok, hogy itt vagyok mellette és nem valami szellem, aki bármelyik pillanatban köddé válhat. Ha ismertem volna Arielle-t, akkor talán most fel tudnám venni az alakját, de nem azért, hogy előnyt kovácsoljak belőle és nem azért, hogy kihasználjam Alex gyászát. Szigorúan csak az ő beleegyezésével tenném meg. Azért, hogy elbúcsúzhasson tőle. Néha sokkal jobb valakit úgy őrizni az emlékeinkben, hogy még él és mozog, lélegzik. Az arcán ott van a pír, ami szintén az életnek az egyik jele. De sajnos nem tudom felvenni az ő alakját.. Pedig, ha ezzel neki könnyebb lenne olyan gyorsan tenném meg, hogy még meg sem tudná gondolni magát. Nem vagyok profi a képességemben, de most már legalább tudom valamilyen szinten kontrollálni és, mivel ilyen szinten szeretnék neki segíteni azt hiszem az érzelmeim csak pozitívumok lennének a dolog sikerességében. – Tudom, hogy ez a kérdés nem éppen kellemes, de.. Ha te haltál volna meg és nem Arielle.. Mit szerettél volna, hogy mit tegyen? Fojtsa bánatát az alkoholba és a fájdalom tengerében mártózzon meg újra és újra soha el nem engedve a múltat? Vagy egyszerűen csak azt kívántad volna, hogy a szívében örök helyed legyen és próbálja megtalálni a boldogságot újra, amit immáron te nem tudsz megadni neki? – Nem tudom, hogy én mit tennék egy ilyen helyzetben. Persze, ha lehetne utolsó kívánságom a halálom előtt annyit kívánnék, hogy a húgommal minden rendben legyen és most már Alex-el is. Csak, hogy a szeretteim boldogak lehessenek. Hogy soha ne eshessen bántódásuk. Számomra ez mindennél fontosabb. Soha nem aggódtam igazán azért, hogy mi lesz velem. Hogy élek-e vagy halok. Nem vagyok annyira jelentős személy ebben az életben. Boldogan áldoznám fel az életemet egy olyan személyért, akit teljes szívemből szeretek. Ezt pedig nehéz elérni, hiszen nehezen engedem közel magamhoz az embereket. Falat emelek magam köré, amivel nem tudom, hogy másokat akarok megvédeni vagy önmagam. Az elsőnek talán nagyobb a lehetősége. Nem tudom. Talán pont ezért akarok segíteni Alex-en. Hogy megtalálja az élet értelmét újra, valaki mással. Nem mondom, hogy ugyanolyan lesz a számára az egész, mert lehetetlen az első szerelmet pótolni. Csak egy új lehetőségre van szüksége, amivel képes lesz együtt élni a fájdalom folyamatos jelenléte nélkül.  – Ha figyel téged, szerinted nem sajdul bele a szíve, hogy így lát? Ennyire meggyötörten? Tudja, hogy meggyászoltad. Látta. De azzal, hogy önmagadat sanyargatod valahol őt is.. Hiszen a lelkedbe zártad így mindig veled lesz. – Nem tudom mit mondhatnék. Úgy szeretném tudni mi az, amit megtehetek azért, hogy túljusson ezen a válságos időszakon. Azonban semmi nem jut eszembe. Egyszerűen megérinteni se merem, hiszen tudom nem szereti és először is hiába próbálkoztam.. Éreztem rajta, hogy nem szívesen viseli el az érintésem. Most pedig egyre jobban erősödik bennem a vágy aziránt, hogy magamhoz ölelhessem addig, míg a lelke meg nem nyugszik. – A fájdalom beszél belőled, akárhányszor engem megpróbálsz ellökni magadtól. Próbálkozol újra és újra, mert nem akarod, hogy mások megtudják mekkora fájdalom is lakozik a lelkedben, hogy mekkora sebet ejtett rajta a szerelmed halála. Úgy gondolom jobban elviseled, hogy mindenki csak egy bunkónak tart, aki nem törődik senkivel, mint egy meggyötört lelkű szerelmesnek. Azonban nem kell mindenki előtt maszkot hordanod és úgy tenned, mintha mindenkinek jobb lenne nélküled és neked is jobb lenne a magányba burkolózva. Előttem nem kell. Hiszen tudom, hogy rettenetes fájdalom járja át a lelked minden egyes percben és nincs semmi, amit azért tehetnél vagy mondhatnál azért, hogy hátat fordítsak neked. Mindig itt leszek.





©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 10
✤ Születésnap : 1261-03-14
✤ Regisztráció : 2014-12-09
✤ Foglalkozás & hobbi : I'm a witch. All the time.

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Thu Dec 11, 2014 5:14 pm

Scarlett & Alex
The situation is hopeless but not serious.

Figyelmesen hallgattam amiket ő mondott. Tekintetem a poharamra szegeztem. Figyeltem benne a cseppeket, és csak egyszerűen elmélyültem mondanivalójában. Megfigyeltem, hogy a lelki sérülés százszor jobban fáj, mint a fizikai. Én például rengeteg sérülést hordozok magamban, és nagyon nehezen viselem őket. Nem tudom elviselni, ha hűtlenek hozzám, nem tudom elviselni az érzelmi zsarolásokat, a veszteségeket egy kapcsolatban. Ez az oka, hogy már nem tervezek semmit, nincs jövőképem, nincsenek álmaim, a boldog jövő elérhetetlen távolságban van.
- Nem akarom, hogy egyedül hagyj. - Néztem rá szomorúsággal teli szemekkel. Megtörtem, megfáradtam.- A rosszra mindig még rosszabb következik. Az ember azt hiszi, hogy már megtörtént a legrosszabb, hogy minden rémálmom eggyé olvadt egy képtelen és mégis létező, valóságos borzadályban, és egyetlen vigaszom, hogy rosszabb már nem érhet, és ha netán volna is ilyen, az értelme megpattanna a láttán, és már nem fognám fel. De a rosszabb igenis bekövetkezik, az ember értelme nem pattan meg, és az élet megy tovább. Úgy lehet, tisztában vagyunk vele, hogy a világ nem tartogat számunkra több örömöt, hogy amit tettünk, mindörökre megfoszt a remélt haszontól, kívánhatjuk, hogy vajha mi haltunk volna meg a másik helyett - és az élet mégis megy tovább. Felismerjük, hogy a magunk felidézte pokol mélyére süllyedtünk, és mégis élünk tovább, egyik napról a másikra - mert mást nem tehetünk. - nyeltem nagyot. Két markom közé fogtam a poharam, és nem engedtem, mintha abba kapaszkodtam volna...mintha az lenne az utolsó dolog a földön, ami állva tart, és nem enged elsüllyedni a szomorúság és a boldogtalanság szennyében. Bandukolok az emlékeim romjai közt, és meg-megállok egy-egy képnél. Elgondolkodom. Vajon akkor, amikor megtörtént, miért voltam szomorú? Pedig szerettem. Úgy éreztem, meghalnék, ha elveszíteném. Szívemmel lelkem is összetörne, s csak tátongó üresség maradna mögötte. Továbbmegyek. Egy újabb foszlány a múltból. Színesebb, érzéssel telibb. Még most is érzem azokat az illatokat: friss erdei szellő keverve csobogó patakkal. Mélyet szippantok. Hova lett? Csupán orrfacsaró bűzt szagolok, egy mellettem dölöngélő részeg miatt. Tekintetem megpihen egy apró vízcseppeken a poharamon. Emberek jönnek. Jönnek? Szinte futnak keresztül rajtam, és utánuk érzem parfümjeik töményen keveredő szagát. Nem, ez nem illat. Tüsszentek. Senki nem szól, csak suhannak mellettem árnyakként, fakó szemekkel, sápadtan, az aggódás felhőivel borítva be arcukat. Valahogy így érzek most. El vagyok veszve, magam maradtam. Újból Scarlettre pillantottam. Nem értettem kitartását, nem értettem öncélú jótételét. Mi haszna van neki ebből? Miért teszi ezt? Sosem fogom megérteni. Túl jó, túl naív, én már megtanultam önző lenni, neki is meg kéne. El fogják taposni, keresztülmennek rajta, én tudom, milyen is ez. Sok minden történt velem, körülöttem, ezek közül van, amit én magam választottam, és van, amit egyáltalán nem. Csakhogy a kettőt már nem nagyon tudom egymástól megkülönböztetni. Vagyis amiről azt hittem, hogy én döntöttem, annak megtörténte - úgy látszik - már jóval előbb elrendeltetett, még mielőtt én választhattam volna. Olyan érzésem van, mintha egyszerűen csak követném azt az utat, amelyet már valaki kijelölt számomra. Akárhogy is gondolkodom, akármennyire erőlködöm, mindhiába. Vagy talán éppen azért, mert tőlem telhetően igyekszem, úgy érzem, hogy egyre jobban megszűnök én magam lenni. Folyton távolodom a saját pályámtól. És ez rettenetes, kibírhatatlan érzés. Nem is, talán jobb, ha azt mondom: félelmetes. - A fájdalom szakítja ki belőlem a felismerést, s a tenger felett repülő sirályok megtört sikolya visszhangozza: halott. Titkos rejtekhelyemmé válik ez a szó. A jövőben együtt kelünk, együtt fekszünk. Magamra öltöm minden reggel, mint egy ruhát. Mindig ott lesz, ahol én. Mindenhova elkísér. Mindenhova. Ott lesz a takaró gyűrődésében, a széltől meglibbentett függöny suhogásában, mindenben, ami úgy piheg, mint a lélegző test, mindenben, ami dobog, mint a szív. Félelem fog el; sose szabadulok ettől a szótól.- Néztem végig szemeibe. - Nem tudom elengedni. Nem tudom, hogy el akarom-e engedni. - fájdalmasan meggyötört arccal néztem rá. - Most meg itt ülök, mint egy szerencsétlen idióta. Pontosítok, egy szerencsétlen részeg idióta. - mosolyodtam el kínomban, de csak egy egészen rövid másodpercig. Mosolyra késztetett az, ahogyan kinézek. Egészen biztosan szánalmas látvány lehetek. Pont úgy nézek ki, akiket ezidáig megvetettem. Szembe tudnám köpni magam. Rá kellett jönnöm, milyen minimális a szókincsem, nem tudom kifejezni azt a fájdalmat és felháborodást, amit éreztem. Szánalmas. Magam is tisztában voltam vele, milyen szánalmas vagyok. - Már nem tudom, hogy ki is vagyok. Olyan ember, akivé nem gondoltam volna, hogy válhatok. Próbálok jó döntéseket hozni, és folyamatosan dühös vagyok. Szánalmas vagyok, és nem tudom, hogy mit tegyek ellene. Csak megbántom az embereket. Azokat, akiket sosem akarnék, de egyszerűen nem tudom irányítani. Már nem tudom, hogy mit tehetnék.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1990-09-09
✤ Regisztráció : 2014-04-17
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↷ event organizer

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Thu Dec 11, 2014 3:43 pm


alex & scarlett



Már régen feladhattam volna és elsétálhattam volna mellőle és hagyhattam volna, hogy örökre ezen az úton járjon. Hogy életben van, de egyáltalán nem él. Szeretnék rajta segíteni, de úgy érzem, hogy amikor egy lépést teszek előre, akkor minimum hármat hátra és ez engem megőrjít. Mert segíteni szeretnék rajta, tényleg, de egyszerűen nem hagyja. Pedig én tiszta szívből törődöm vele és szerintem az egykori szerelme sem azt akarná, hogy itt roskadjon össze és az önsajnálatba igya magát. Szerintem ő is szeretné, ha végre boldog lenne, ha csak egy apró mosoly megjelenne az arcán. Nem tudom, mit érezhet vagy, mit gondolhat. Amit az apám iránt éreztem szeretetet az más volt, de igazán erős. Ez volt az egyetlen olyan erős érzés, aminek úgymond elvesztése rettenetes fájdalmat okozott a számomra. Igazából nem is veszet el, mert a mai napig szeretem csak a hiánya annak, hogy tudom ő is így érez fájdalmas. Hogy tudom többé nem mondhatom el neki mennyire szeretem és mennyire hiányzik még akkor is, ha csak egy órát töltöttünk külön. Szeretem őt, de még mennyire. A mai napig a lelkemben őrzöm az emlékét. Nélküle nem lehetnék azaz ember, aki ma vagyok. Soha nem várt el tőlem többet, amit tudtam, de mindig bátorított, ha nem is mindig szavakkal, de ott volt mellettem és én most pontosan ezt szeretném megtenni Alex-ért. Tudom, hogy nem lesz ez az egész könnyű menet, de érte teljes mértékben megéri küzdeni.
Igazad van nem tudom, hogy milyen érzés lehet elveszíteni valakit, akit szerelemből szeretsz. De azt tudom milyen érzés elveszíteni azt, akit rettenetesen szeretsz. Annyira, hogy már a saját életedet is feláldoznád azért, hogy ő élhessen. Soha nem fogom megérteni a helyzeted, mert nem volt részem ilyesmiben. Azonban nem azért vagyok melletted, hogy megpróbáljam megérteni azt, ami számomra lehetetlen. Amíg nem voltam ilyen helyzetben, mint te nem mondhatom, hogy pontosan tudom miről beszélsz. Nem mondhatom, hogy minden rendben lesz, mert ez nem így van. Soha nincs olyan, hogy minden rendben van. De, ha.. Nem.. Inkább nem papolok, mert nem tudom mit mondhatnék vagy tehetnék, hogy jobban érezd magad és ne mondd nekem azt, hogy hagyjalak békén és engedjem, hogy tönkretedd magad, mert nem fogom megtenni. Tudni akarod, hogy mégis miért vagyok itt? Mi a francért foglalkozom azzal, hogyan érzed magad? Erre a kérdésre nagyon egyszerűen tudok válaszolni. Mert törődöm veled! Én nem akarom elhinni, hogy az a fájdalom, ami a lelkedben van az örökre szól. S nem akarom, hogy azt hidd egyedül vagy ebben az elcseszett világban és mindenki más boldog, míg te nem. – A szavak meg én soha nem voltunk jó barátok, de próbálok lelket önteni bele. De ez eddig sem nagyon jött be nem tudom, hogy most miért hallgatna rám. Talán azért, mert az alkohol megfertőzte az elméjét. Nem tudom. Egyszerűen csak segíteni akarok neki. Ennyi az egész.
Jól esett, hogy hangosan is feltette az elméjében felbukkanó kérdéseket. Így egy kicsit úgy éreztem, hogy közelebb jutottam hozzá. – Azért nem vagy képes rá, mert bízol abban, hogy egyszer jobb lesz és képes leszel tovább lépni. Nem mondom, hogy töröld ki az emlékezetedből, hogy valaha szereted.. Vagy, hogy felejtsd el azt is, hogy milyen érzés volt megcsókolni, átölelni vagy milyen érzés járt át, mikor nevetett.. Mert ezekből kell erőt gyűjtened. A remény ahhoz, hogy egyszer képes leszel ezeket újra átélni. Én pedig végig melletted leszek. – Azt hiszem az ő boldogsága lett a saját életcélom. Talán nem viszem véghez. Talán igen. Soha nem lehet tudni.




©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 10
✤ Születésnap : 1261-03-14
✤ Regisztráció : 2014-12-09
✤ Foglalkozás & hobbi : I'm a witch. All the time.

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Thu Dec 11, 2014 8:59 am

Scarlett & Alex
The situation is hopeless but not serious.


Nem értem őt. Miért ilyen együttérző velem?Miért ilyen odaadó? Miért ilyen kedves? És bár nem tudom, hogy ezek a whisky vagy a saját gondolataim, de mindenesetre megtartom őket. Megvallom, szerény véleményem szerint egyáltalában nem dicséretes dolog mindent elbeszélni, még ha személyes formában tesszük is. De mivel a gondolat dermedt és béna, amíg a beszélő igazi kapcsolatot nem talál hallgatóival, megbocsátható, ha azt képzeli, hogy egy megértő, együttérző, ha nem is egészen bizalmas jó barát figyel a szavára. Így fölenged az ösztönös tartózkodás, az ember elmond egyet-mást arról, ami körülötte, és arról is, ami benne van, anélkül, hogy legbensőbb énjéről letépné a fátylat. Ilyen értelemben és ilyen határok között, azt hiszem.A szívem természetéből adódóan zárkózott és magányos. Mivel azonban félek a fájdalmas érzésektől és helyzetektől, korlátokat állítok, hogy megvédjem magam. -  Ugyan honnan tudnád?!... Nem tudhatod, mert nem vagy szerelmes, és a törtrészét sem élted át annak, amit én..és tudod van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy. Olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. -mélyen néztem szemébe, és nem engedtem el tekintetét. - Miért vagy velem ilyen? Miért jössz ide és akarsz belém lelket önteni? Miért vagy ennyire...jó? - Tényleg nem értettem őt. Mindenki titkolja, hogy mit akar, mert helytelen, mert érdemtelen, mert veszélyes, mert túl rossz, vagy éppen túl jó. Dolgoztam. Dolgoztam látástól vakulásig, folyton. Ebbe húzódtam vissza, ez volt az én mentsváram, az alibim. Alibi, hogy ne kelljen élni. Mert azt nem nagyon szerettem, élni nem volt túl jó. Volt egy olyan érzésem, hogy én ahhoz nem értek. Ezért feladatokat adtam magamnak, kásahegyeket emeltem, hogy át kelljen rágni magam rajtuk. Jó magasakat. Meredek lejtőket, hogy mászni kelljen. Aztán gyerünk, nekigyürkőztem. Legyőztem az akadályokat és gyorsan kerestem újakat. Különben még csak különösebben törtető se voltam, nem volt hozzá elég fantáziám. De most? Hétvége van, fogalmam sincs mit tegyek, hát iszok, szép mi? Jó kilátásaim vannak az életre.
Intettem a csaposnak, hogy hozzon még egy kört, tetszett. Egyből le is rakta elém a poharat, én pedig két kezem közé fogtam, és játszottam az üveg csillogásával.
- Mire jó, hogy az vagyok, ami? Mire jó ha arra nem tudom használni erőm amire kéne? - rengeteg minden merült fel bennem. - Minek is nem engedem el az öregedésem? - Töprengtem el hangosan. Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet. Átballagok az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig látok valami újat és mindig elbúcsúzok valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszem, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1990-09-09
✤ Regisztráció : 2014-04-17
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↷ event organizer

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Thu Dec 11, 2014 12:00 am


alex & scarlett



A kezemet hamarosan leejtem a válláról, hiszen tudom nem szereti, ha közelednek felé sem fizikailag sem mentálisan. De csak ezzel annyit akartam kifejezni a számára, hogy itt vagyok mellette bármennyire is merül mélyen a keserűség tengerébe. Rám mindig számíthat. Nem fogok neki olyan könnyedén hátat fordítani. Barátok vagyunk vagy mi a franc. Őszintén egy kisebb vonzalmat is érzek iránta, amit nem tudok igazán hova tenni. Talán azért érzem ezt, mert meg akarom menteni a szomorúságtól és a keserűségtől, amibe teljes mértékben beburkolózott. Nem mondhatom, hogy a kedves megjegyzései vettek le a lábamról, mert ez egyáltalán nem igaz. A kedve és a múltja mindent megbélyegez és nem éppen pozitív irányban. Sajnálatos módon ez így van. De akárhányszor próbál a csipkelődésével ellökni magától igazából csak azt éri el, hogy még inkább küzdeni akarjak érte. Mert, ha az ellökéshez folyamodik azt jelenti, hogy közel járok ahhoz, hogy egy falat lebontsak és közelebb kerüljek hozzá. Mennyivel békésebb lenne minden, ha a tekintetében nem ennyi fájdalom lenne, hanem sokkal inkább békesség és temérdek boldogság. Az én szívem is sokkal boldogabb lenne, ha őt mosolyogni láthatnám. Csak egyetlen egyszer.. Már attól is a felhőkön járnék.
Szavai rosszul esnek, de nem igazán törődöm vele. Tudom, hogy nem igazán gondolja komolyan.. Amúgy is olyan idióta voltam, hogy ezzel jöttem ide hozzá, de egyszerűen nem tudom mit mondhatnék. Soha nem voltam a szavak embere, aki mindig tudta, hogy mikor mit kell mondania ahhoz, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Én egyszerűen csak a hallgatásban voltam jó. Végighallgattam bárkit és átöleltem, ha úgy éreztem helyesnek, de az ilyen dolgokat nem érzem helyesnek vele. Az, hogy átöleljem olyan furcsának tűnik és nem tudom megmagyarázni igazából, hogy miért. Talán az a furcsa egyoldalú vonzalom tehet róla, amit nem tudok hova tenni. Mindenesetre jelenleg jó mélyre el kell rejtenem. Ez az egyetlen megoldás a jelenlegi állapotra. – Nem haragszom tudod jól.. – Nem igazán veszem az ilyen dolgokat magamra még akkor sem, ha van bennük valami igazság. Természetesen megemésztem és végiggondolom, de nem fogok megsértődni és kiviharozni innen csak mert valami olyasmit mondott, amit egy kicsit kellemetlen volt hallani. – Ha helyet cserélhetnék veled megtenném.. Bármit megtennék azért, hogy enyhítsek a fájdalmadon. Csak egy kis töredékét tudom átérezni annak, amit te érzel. A férfit, akit apámként szerettem elveszítettem és végül kiderült, hogy nem is az apám pedig ő jelentett nekem mindent. Miatta volt értelem felkelnem reggelente. Ő adott nekem minden áldott nap erőt és aztán egyik pillanatról a másikra elveszítettem majd pedig az emlékét is megfertőzték.. De tudom, hogy tiszta szívvel szeretet engem és én is szeretem őt a mai napig. Talán meg kellene próbálnod a szeretetéből erőt gyűjteni az újrakezdéshez.. Nem mondom, hogy fogj bele most rögtön és hagyj fel ezzel az életmóddal. Egyszerűen csak gondolkozz el a dolgokon.. – Nem akarom megváltani az életét. Azt sem akarom, hogy én legyek az, aki megmondja, hogy mikor és mit csináljon. Nem én vagyok az a személy, aki ezt eldöntheti. Aki ezt megteheti az most nézett a ki tudja hányadik whisky-s pohár aljára.  Én pedig egyáltalán nem ítélem el ezért. Elveszíteni egy számunkra fontos személyt elég nagy szívás tud lenni.



©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 10
✤ Születésnap : 1261-03-14
✤ Regisztráció : 2014-12-09
✤ Foglalkozás & hobbi : I'm a witch. All the time.

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Wed Dec 10, 2014 11:28 pm


Scarlett & Alex
The situation is hopeless but not serious.

Vállamon pihenő kezére szegeztem tekintetem. Nem szeretem, ha hozzám érnek, bele másznak az aurámba. Tudom, hogy nem ez a célja, de ma azt hiszem kicsit csípős kedvemben vagyok. Nem. Én nem vagyok kedves ember. Ezzel tisztában kell lennie. Sok fáradságot takaríthat meg vele, és időt is. Nem létezik bennem egy nyájas, kedves ember, akit ki lehet csalogatni a fényre. Igenis csípős vagyok, olykor sértő. Ilyen vagyok. Tetőtől talpig. Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem. Ez az igazság. Munkám során a természetem túlnyomó részt előnyt jelentett, mintsem hátrányt. Nem változom meg. Végül szemeibe néztem, majd realizáltam kérdéseit. - Mit? Miről is beszélgethetnék veled? Idejössz, mintha nem tudnád mi bajom. - Szorult ökölbe a kezem. - Mintha beszélnem kellene róla. - ráncoltam homlokom, majd összefontam mellkasom előtt kezeim. Az emlékek hatalmas súllyal nehezednek rám.  Olyan, mint mikor az ember egy szánkón ül, és mély hóban siklik lefelé a domboldalon. Eleinte üdítő, kellemes a dolog: a sebesség, a friss, tiszta levegő. De egyre vastagabb hóréteg tapad a szántalpakra, azok egyre lomhábban csúsznak a lejtőn, s végül már teljes erőből lökni, hajtani kell a szánkót, hogy mozgásban tartsuk. - Ne haragudj rám. - Néztem továbbra is szemeibe. Az utak, melyeken jártam vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltam vele, s a zúgó vizet néztük a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztem, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Parkban, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szerettem. De aztán, egy napon, elvesztettem mindent. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat?... Nem tudok felelni. Csak ülök itt, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem. Tudtam,hogy Scarlett nem akar bántani, tudtam, hogy ő nem az a fajta. Ő valahogy olyan más volt, és én mégis csak bántottam.  Valahol mélyen, tudtam mi lenne a válasza..hogy mit foglalkozok a múlttal. De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.Szerintem. - Van fogalmad arról, hogy milyen érzés ez? - néztem mohón tekintetébe. - Tudod Te, hogy mit élek át? - - bár ne tudná. Én nem keresem a felejtést. Ragaszkodom az emlékeimhez, amíg ragaszkodhatom. A nekem oly kedves, drága képeket, a múlt képeit, amelyek, ha olykor összefacsarják a szívemet, fölidézik az eltűnt napok édességét is, s meg-megjelenésükkel egy kissé vigasztalnak - nem akarom elűzni. Nem akarom elűzni kedvesem árnyékát; árnyéka is kedves nekem. Nem félek, nem kínos nekem Rágondolni. Megőrzöm, ami Őbelőle még él, amíg megőrizhetem. Hisz azok a képek is, amelyek a legerősebben dobogtatták meg szívünket, oly hamar elillannak a tehetetlen emlékezet elől! Hisz amúgy is oly korán következik el az az óra, amikor az idő már mindentől meglopott bennünket, amikor boldogságunk egész paradicsomából csak valami iszonyúan kevés, homályos, zavaros álomfoszlány marad meg agyunknak a legmélyén! ... amikor a múltat is csak úgy sejtjük, akár a jövőt!
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1990-09-09
✤ Regisztráció : 2014-04-17
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↷ event organizer

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Wed Dec 10, 2014 10:53 pm


alex & scarlett



Erre a hétre szabadságot vettem ki most mégis a munkahelyemre indulok. Valahogy most már sokkal magabiztosabban járok az utcákon, hiszen valamennyire képes vagyok kezelni az erőmet és nem fogok olyan könnyedén lebukni. Nem mondom, hogy a szakértője lettem a dolgoknak, de azért már nem vagyok annyira analfabéta, mint az elején voltam. Az utóbbi időben egyre több dolgot bízott rám a főnököm. Azt hiszem ő is látta rajtam a változást méghozzá a jobbik irányba.
Felkért egy esemény megszervezésére, ami kicsit bonyolultabb, mint gondoltam, de remek kihívás. Szabadságon vagyok, de azért kicsit dolgozgatom rajta. Van még egy hónapom rá, de nem szeretném az utolsó pillanatban összecsapni a dolgokat ezért szépen, lassan és figyelmesen próbálok mindent elintézni a lehető leghamarabb. Most is egy mappával a kezemben lépek be az ajtón és a tekintetem nagyon is vonzza az egyik bárpultnál ülő személy. Alex. Nem tudom miért, de annyira rosszul érzem magam miatta. Szeretnék neki segíteni és kirángatni ebből a gödörből, amiben benne van, de egyelőre nem tudom mit tehetnék, amivel valóra tudnám váltani ezt az egészet.
Rögtön a bárpulthoz sietek és a mögötte szorgoskodó munkatársamnak bájosan odaköszönök, majd szólok neki, hogy adja át a mappákat a lehető leghamarabb Wendy számára. Szeretném tudni, hogy mit gondol az elképzeléseimről és, hogy mégis mennyire kivitelezhetőek ezek. Nem akarok túlzásokba esni ezért adtam meg többféle lehetőséget, amit ő eldönthet, hogy melyiket szeretné választani, de természetesen rugalmas vagyok, és bármikor szívesen előállok egy újabb ötlettel.
Végül pedig Alex felé fordulok, aki már láthatóan a sokadik pohár fenekére nézett. Kezemet a vállára helyezem és tekintetét keresem. – Szeretnél beszélgetni? – Nem akarok semmilyen határt sem átlépni. Vagyis átlépni, szívesen átlépném, hogy megnyíljon nekem, de nem fogom feszegetni a képzeletbeli kaput, ha ő önmagától nem képes kinyitni azt a számomra. – Nekem bármit elmondhatsz, Alex. – Nem vagyok az a típus, aki mindjárt elrohan és tovább adja mindenki legféltettebb titkát. Ha így lenne a húgom elől sem tudnám eltitkolni, hogy nem egyszerű ember vagyok.



©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 10
✤ Születésnap : 1261-03-14
✤ Regisztráció : 2014-12-09
✤ Foglalkozás & hobbi : I'm a witch. All the time.

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Wed Dec 10, 2014 10:07 pm

Scarlett & Alex
The situation is hopeless but not serious.

Immáron olyan húsz perce bámultam üres whiskys poharam alját. Már vagy a tizenkettedikét. Meg sem merem azt kockáztatni, hogy leszállok a bárpult székéről. Nem vagyok egészen biztos a lábaimban, bizton állíthatnám akár azt is, hogy elesnék. És ha már itt tartunk, nem csak a testem bizonytalansága volt nyilvánvaló, hanem a lelkemé is. Az ivás sok mindent felhoz, ami a lélek mélyén lapul. Ami a józannak a fejében, az a részegnek a nyelvén. A részeg emberek röpülnek. Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, ők valójában láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhová előbb érnek, mint remélik. Hogy közben múlik az idő, nem számít, mert nekik az nincsen, és nyilván a többiek csalódnak, kik ilyesmikkel törődnek. Bajuk sem esik, mert a Szűz Mária kötényében hordozza a részeg embereket. Nem lehetek túl szép látvány, ezt tutira veszem. Elegáns öltönyben vagyok ugyan, ahogy szoktam, de tekintetemből árad a „ mozdulni sem tudok” nézés. A részegség nálam öt stádiumot jelent. Az első a mézédes bambaságé, a másodikban a szomorúság szőröstül-bőröstül fal fel. A harmadik stádium a himnuszé, a bús dallamé, ezt dúdolom, míg lassan át nem csorgok a negyedikbe, mely a könnyeké. Az ötödik, s egyben végső stádiumról nincs sokat mondani: elterülök, mint egy levelibéka, melyen gépkocsi súlyos kereke tiport és porszínű lemezzé aszalódott a nyári aszfalt kigőzölgésén. Valahol jelenleg a harmadik és a negyedik stádium körül járhatok. Nem vagyok vidám részeg. Mitől is lennék? Részeg vagyok. És magányos. Súlyos hiba. Soha ne legyen az ember a kettő egyszerre. Legyen vagy magányos, vagy részeg, de a kettő egyszerre soha. Súlyos hiba. Életem legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy boldoggá próbáltam gondolni magam, és a tény, hogy nem jártam sikerrel, véleményem szerint egyedül azt jelentheti, hogy nem vagyok elég jó gondolkodó. Eddig még soha nem jutott eszembe, hogy a boldogtalanságom oka esetleg nem a hibás gondolkodás, hanem maga a gondolkodás. A szenvedés száz arcú szörnyeteg. A földi boldogtalanságnak igen változatos formái vannak. Mint a szivárvány, a horizont fölé nyúlik - árnyalatai színpompásak, mint a szivárványé, s bár oly távoliak, mégis meghitten közeliek.
A nagy, tudományosnak hitt gondolataim közben, az ajtó nehéz, fémes nyikorgással kinyílt. És ott  - már amennyire agyam képes volt felfogni – ismerős arcot pillanthattam meg. Félmosolyra húzódott ajkam.
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 141
✤ Születésnap : 1997-02-04
✤ Regisztráció : 2013-11-06
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↠ i don't need one

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Tue Mar 04, 2014 12:18 pm


August & Lottie


Furcsán szabadnak éreztem magam, ami talán annak is köszönhető, hogy megszöktem és olyat tettem, amit eddig soha, vagy nagy ritkán. Elszöktem a lakásból. Lelkesen vártam az italomat és kortyolgattam belőle. A srác, aki vette az italomat, tovább is engem nézett és valami felmorajlott bennem, hogy meneküljek, vagy ne. Olyan kétséges érzések kavarogtak bennem. Volt valami az arcában, ami nem engedte, hogy a szemeim másra vándoroljanak.

Aztán felkért táncolni, de úgy, mint még soha senki, aztán eszembe jutott minden, minden egyes perc, amit örömmel töltöttem vele, ahogy egymásba forrtunk. Szélesen elmosolyodtam, hiszen ő sem ember és még is olyan volt, mintha egymáshoz tartoznánk.
- Örömmel. – leugrottam a székemről és megfogva a kezét húztam be a táncparkett közepére. August, még a neve is beugrott közben, a zene dübörgött és forrt a levegő, nem csak köztünk, hanem mindenki körül, aki táncolt. Sokáig nem haboztam és teljesen elengedve magam a kezeimet az ég felé emelve kezdtem táncolni, a testem rázkódott és a csípőmet tekerve élveztem a ritmust, ami körbe vett. Tetszett, hogy fel, felbukkantak a jó kis emlékek és ismét láthatom, már is nem érzem magam ennyire egyedül. Na, nem mintha egyedül érezném magam, hiszen bárkit megkaphatok itt, csak csettintenem kell, még is van, aki most rám koncentrál és remélem nem kiszívott nyakkal és vérhiánnyal küszködve. De most nem érdekel, jól akartam érezni magam, és hát ha már itt van, bárhogy folytatódhat az este.


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 5
✤ Születésnap : 1481-02-02
✤ Regisztráció : 2014-02-22
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ▷ KÉRLEK

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Mon Mar 03, 2014 10:57 pm








Lotte & August




- Akármikor. - kacsintok de szinte mintha nem is őt figyelném. - Had találjam ki... nehéz este? - csúszok közelebb és magamban elégedetten vigyorodok el. Áh, szóval az utolsó alkalommal is elfeledtettem vele mindent. Hm, ezt egy kicsit bánom, mert most le kell vele játszanom, ugyan azokat a mára már unalomig kergetett köröket, amiket eddig. Mégis gyöngéd szeretőként ragadom meg kecses kacsóját. - August Bailey. - csókolok rá a finom kézfejre majd el is eresztem. Ó, azok voltak bizony az évek, amikor a nők és férfiak, orgiába fullasztották az éjszaka árnyait. Az volt ám az igazi szórakozás, amikor a halandók tépték fel a bőrt és martak a vérre ami végül az enyém lett. Tagadhatatlan, hogy elég ocsmány dolgokra vagyok képes ha unatkozom. S ma az unalom hozott ide. A nő szerencséjére azonban, nem volt miért aggódnia, mert egyike volt azon keveseknek, akik elég eszesek voltak ahhoz, hogy értékeljem a társaságukat. - Mondja csak kisasszony... - csúszok le elegánsan a bárszékről és lehúzom italom, mielőtt megközelíteném. - Felkérhetem egy táncra? - igazi úriember tudok lenni ha akarok. Persze, kérdés csupán, hogy mi is ma éjszaka a célom Charlotteal? Ágyba vinni? Ugyan. Unalomig űztem a szexet, nekem ennél jobb szórakozásra volt szükségem. Emlékeztessem a nőt az együtt töltött időkre? Végül is... miért ne. Talán egy farkast nem lehet megidézni de én még akkor tettem mikor ember volt... és úgy, hogy bármi történjék, emlékezni fog rám ha kimondom azt a bizonyos szót... Ahogy megemelkedett, derekára csúsztattam kezem és egyetlen, határozott mozdulattal rántottam magamhoz. - Ma chérie... - tudom, hogy nem kell ordítanom ahhoz, hogy meghalljon.... mi több. Egyetlen lépéssel sem haladok tovább. Látni akarom, ahogy a felismerés felcsillan tekintetében... hogy ráébred, hány éjszaka voltunk egymás szeretői... persze, azt is kockáztatom, hogy felpofoz amiért elfeledtettem vele de ennyi élvezetet megér a dolog. - Jó ismét látni Charlotte.


note: - | music: Sail | word: 302



Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 141
✤ Születésnap : 1997-02-04
✤ Regisztráció : 2013-11-06
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↠ i don't need one

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Tue Feb 25, 2014 9:13 pm


August & Lottie


Elegem volt a szobafogságból és mivel mindenki elment otthonról én pedig tisztában voltam, hogy az őrök mit csinálnak hamar megléptem otthonról. Valami zajos helyre vágytam. Elég sokáig válogattam a ruhákat, végül egy fekete mini ruhán akadt meg a szemem és egy csöpp táskát vettem magamhoz, amibe a pénzt és a telefont csúsztattam. A személyivel nem is bajlódom, mivel nem a főbejáraton fogok bejutni.
Mikor végre elkészülte azonnal ki is ugrottam az ablakon, és játszi könnyedséggel mentem ki az utcára. Szerencsére ezen a környéken ilyenkor mindenki bezárkózik, a fiatalok meg már úgy is elmentek. Ahogy sétáltam volt egy srác, aki ki akart kezdeni velem, de pont velem? Ugyan már.. Felvillantak a szemeim, mire megijedt. Még morognom sem kellet, milyen jó. Ilyenkor szeretem a farkas énem. De amúgy még mindig rühellem.


A zajos helyet hamar meg is találtam a Fallens-be. Megkerülve a házat kerestem meg a hátsó ajtót. Kezem azonnal a kilincsre vándorolt, de zárva volt. Csak eddig. Erősebben kapaszkodtam meg a kilincsgolyóba, ami megadva magát nyitotta ki az ajtót. Vagy lehet, hogy egyre jobban élvezem?
Amikor beértem a zene a mellkasomba dübörgött és a kedvenc számom ment. Egyből a táncparkettre pattantam és elkezdtem táncolni, hamar csatlakozott hozzám két srác, élveztem, hogy a középpontba kerültem, szó szerint kettőjük között voltam.
Kicsit mg tekeregtem a zenére, de hamar megszomjaztam, legalább megszabadulok a tapizós pasitól. Szeretek táncolni és kikészíteni a férfitársadalmat, de ez már sok volt, az engedélyem nélkül ne fogja meg a fenekem. Nagyot sóhajtva tűrtem el a hajam és már rendeltem is meg az italom, mikor hirtelen mély hangzavart meg.
- Köszönöm. – mosolyodtam rá. Nem szoktam még meg, hogy egy kis smink és rövidebb ruha, már is az ingyen italok világába repít. De megbírnám szokni, kevesebb pénzbe kerülne nekem és még jól is érzem magam, úgy mond ingyen. Ismerős volt számomra, mintha ismerném, de nem még sem. Lehet megártott a zene.


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 5
✤ Születésnap : 1481-02-02
✤ Regisztráció : 2014-02-22
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ▷ KÉRLEK

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   Tue Feb 25, 2014 8:35 pm








Lotte & August




Ez a város sem jobb mint a többi, pusztán nagyobb, több lehetőséggel. A nők azonban ugyan olyan buták mint eddig bárhol, a férfiakról már nem is beszélve. Megrökönyödve nézem végig a huszonéves fiúcskák becserkésző hadműveletét. A kis szöszi még csak nem is sejti, hogy raktak valamit az italába de ki vagyok én, hogy elrontsam a mókát? Elégedetten vigyorgok mikor a leányzó már nem bírja magát tartani és a két suhanc, meglép vele. Még szép, hogy követem őket. Nem riadnak meg a sikátorban, mikor meghallják lépteim. A nadrág cipzárjával matatnak, mikor meglátnak és látszólag a legkevésbé sem tartanak ellenfélnek. Elvégre is mi vagyok a halandó világ számára? Egy gyermek. S mi vagyok a halhatatlanoknak? Halál. Mielőtt észbe kapnak, holtan esnek össze. Vérük az ajkamra szárad amíg a nő fölé hajolok. Hosszú, szőke tincseibe nyúlok s mintha súlya nem is volna, kapom fel másik karommal. - Ébresztő...  - suttogom halkan ajkaira. Nem ájult el, csupán aludt... s így nekem, semmi hasznomra nincs. Rég kiveszett számomra a szexuális erőszakból az öröm, teste számomra semmit sem jelent. Nekem a tudata kell de az nem akar felébredni, még hívásomra sem. Így haszontalan, így jobb híján végzek vele. Vére felpezsdít de borzasztóan unatkozom. Visszatérek hát a klubba, ahova vámpír képességeimnek hála nem nehéz bejutnom, az őröket megigéztem így tudják jól, hogy be kell engedniük, annak ellenére, hogy fiatal, gyermeki arcom elárulja igazi koromat.
Rögtön kiszúrom. Elégedetten sóhajtok fel. Ó, hogy hiányzott nekem a kicsi Lotte! A kis halandó, akit oly sokszor vittem a gyönyör és feledés völgyébe, a nő akinek vonásai mintha megváltoztak volna, mióta itt jártam. Nézem a testét, ahogy vonaglik a zenére és lemondóan csóválom meg a fejem... az unalmamnak pedig épp figyelemelterelésre van szüksége és Lotte pont annyira eszes, hogy életben hagytam. Soha nem bántottam mert elég intelligens volt hozzá, hogy megfogjon és ez nálam, nagy szó. Követem őt a pulthoz és csak akkor köszörülöm meg a torkom, mikor rendel. - A hölgy a vendégem...  - intézem szavaim a pultosnak, aki szintén igézésemnek köszönhetően engedelmeskedik, mikor magamnak is rendelek valami erőset.


note: - | music: Fever | word: 338



Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Bárpult   Tue Feb 25, 2014 8:09 pm

****







Because there's a

                     special person
who can cheat a smile
 
       on your face.


Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Bárpult   

Back to top Go down
 

Bárpult

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Belváros :: Fallens Night Club-