Ryan C. Jefferson

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 2 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 2 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Ryan C. Jefferson

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Ryan C. Jefferson   Tue Mar 04, 2014 8:02 pm


Elfogadva, üdvözlünk itt!
Szia Ryan cuki
Először is imádom a pb-det, nagy kedvencem lett.  14  14 
De térjünk is rá a karakterlapodra. Szépen felépített, terjedelmes lapot alkottál, amit élvezet volt olvasni. Tetszett az ahogyan a legelejétől egészen a végégig felépítetted, hiszen sok mindent megtudhattunk a karakteredről. Újra egy nagyon jó karakterlapot alkottál. cuki Biztos vagyok abban, hogy remek kezekben van ez a karakter is cuki
Nem is tartalak fel tovább. Nyomás foglalózni és játszani. Wink



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
✤ Posztok száma : 40
✤ Regisztráció : 2014-03-03

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Ryan C. Jefferson   Tue Mar 04, 2014 6:01 pm



Ryan C. Jefferson


Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.


Adatok





Teljes név: Ryan Caspiel Jefferson
Születési idő: 1994. január 1.
Születési hely: New York
Becenév: Ry
Kor: 20
Faj: Démon
Fae Csoport Sötét
Play by: Josh Hutcherson













Rövid ismertetõ

170 cm magas, barna hajú, barna szemű férfi vagyok. Erős, edzett típus, fontos számomra az egészséges életmód. Egyedülálló vagyok, sem feleségem, sem barátnőm nincs, állandó legalábbis egy sincs, mivel nem nagyon békülnének ki az életmódommal. Gyermekem sincs, gyakorlatilag, se kutyám, se macskám. Ha a bátyám nem lenne, teljesen egyedül lennék a világban. Valószínűleg ez az oka, hogy eléggé magamnak való típus vagyok, megtartom a titkaim, ami az én életemben nem is hátrányos, magam oldom meg az ügyeim, és a végsőkig kitartok, bármit hozzon az élet. Rendes fazon IS vagyok, de annyira nem tisztességes, mint a törvények elvárnák. A törvények és szabályok a helyükön vannak, vagyis... mondjuk inkább, hogy tudom én hol vannak, tudom hol a határ, és általában csak ésszel lépkedem át, hogy a fejem azért a helyén maradjon ha egy mód van rá. Szeretem én elveszteni a fejem, csak épp nem a "végzetes" értelemben.


Életem története

New York-ban születtem, 1994. január 1-jén, a szüleim második gyermeke voltam, egy bátyám volt, aki 3 évvel idősebb nálam. Apám tudósként dolgozott, a biológia, az orvoslás volt a szakterülete, s legfőképpen a kutatás. Az anyám... nos, igen, a történet itt válik kissé érdekessé, anyám ugyanis démon volt, s a bátyám, és én is annak születtünk. Ez egy bizonyos ideig ugyan részemről nem okozott gondot, hisz csecsemőként aligha érdekelt, minek szánt a Sors a fajomat tekintve. Két dolgom volt, enni és aludni. Ám aztán... egy este, csupán csak hónapokkal a születésem után, a Sors, vagy valami felsőbb hatalom, úgy döntött, máris itt az ideje, hogy ezeknél nagyobb horderejű dolgok is a látószögembe kerüljenek. Nevén nevezve: láttam ahogy kivégzik a szüleimet...
8 hónapos voltam, amikor egy éjjel, sikoltás ébresztett gyermeki álmomból a nappalinkban. Akkor persze semmiről nem tudtam, és nem is értettem semmit abból ami történt, ahogy a bátyám sem tudott sokkal többet nálam. Én ebből az idő múlásával először tudatosan semmire nem is emlékeztem, de álmaimban később gyakorta visszacsengtek sikolyok, kiáltások, hogy valaki sír... talán az anyám... és valaki kacagott... és valami sercegő hang, mint mikor a tévén elmegy az adás, és csak a hangyaműsor megy... az a sercegő zúgás... még több sikoly, kiáltás...
Végül pedig forróság. Lángok, fény...
Felcseperedvén, ahogy az álmok értelmesebbé váltak, ahogy az elmém értelmezni kezdte őket, s megosztottam őket a bátyámmal, és a gondviselőnkkel, Ők elmesélték nekem, hogy én és a fivérem akkor árvultunk el, amikor egy este betörtek a házunkba, és két idegen gonosztevő megölte a szüleinket, megsebesítették a testvéremet, majd ránk gyújtották a házat. Úgy mondták, az orvosi jelentések szerint, a szüleinket előbb leszúrták, nem a tűzbe haltak bele. Én sértetlenül megúsztam, sem a tettesek nem értek hozzám egy ujjal sem, se a tűz nem sebzett meg. A bátyámat egy késsel vágták meg, a vállán, és a hasán. Egy szomszéd menekített ki kettőnket a lángoló házból, mely magába emésztette a szüleink holttesteit, és minden nyomot, amit a tettesek esetleg hagyhattak, így a gyilkosok sosem lettek meg hivatalosan.
Mi, előbb kórházba kerültünk egy időre, majd gondozásba kerültünk pár napra. Nem fogadtak minket örökbe, habár engem megpróbáltak, lévén hogy kisbaba voltam még, gondolták, jobb lenne nekem egy családnál, mint az árvaházban, de... a próbálkozók hamar meggondolták magukat, amikor a közelembe kerültek. Úgy mondták... "rémisztő, furcsa kisgyerek" voltam. De nem is csoda hogy ezt gondolták, végülis, a felnőttek akik a gondunkat viselték, nem tudták, és először mi sem, de én és a testvérem olyan dolgokra voltunk képesek, és olyan szükségleteink voltak, amik... hát... merőben meghaladták az "emberi lény" fogalmát. Hiszen mi démonok voltunk.
Alig voltam pár napot a gondozóotthonban, amikor valaki értem jött, és amint elérte hogy átadjanak neki, bizonyítván, hogy a rokonom, az illető elvitt magával a kórházba, ahol a fivéremet is magához vette, és elvitt minket magával az otthonába.
Mint kiderült, Ő volt a nagybátyánk. Ő nevelt fel mindkettőnket. Apánk helyett apánk volt. Úgy mondanám, jó ember volt, de... titkolózó fajta, és szigorú. Évekig éltünk úgy a testvéremmel, hogy csak alig-alig hagyhattuk el a házát. Nekem még mindegy is volt, hisz gyakorlatilag 8 hónapos koromtól fogva ott éltem, nem is emlékeztem igazán, milyen "odakint", de a bátyám rosszul viselte, lázadt... vad gyerek volt. Az emberek közé vágyott. És mellette persze, "jó testvérként" olykor én is beszálltam a lázongásba, hiába volt nekem mindegy, de a fivérem vágya fontos volt nekem. És hát... hiába, két kiskölyök akik akarnak valamit amit nem szabad... mondjuk úgy, nagybátyánknak kötélidegei voltak, hogy nem csapott agyon mind a kettőnket.
Aztán, egy nap megunhatta a dolgot, vagy... talán csak úgy döntött, eljött az ideje hogy megtudjuk az igazat, miért élünk ilyen szigorúan elrejtőzve... A testvérem 12 éves volt, én 9 voltam, amikor mesélni kezdett. Úgy, ahogy azelőtt még soha...
A legelején kezdte, ott, hogy az anyánk testvére volt (ezt mondjuk már tudtuk, de hozzátartozott a meséhez). Elmondta, hogy míg nem kapta meg a hírt, hogy megtalálták az anyánk holttestét, még csak, arról sem tudott, hogy mi ketten létezünk a bátyámmal. Amikor viszont megtudta, máris a keresésünkre indult. Azt mesélte, hogy Ő és anyánk féltestvérek, közös volt az anyjuk, de az apjuk nem. Nem éltek együtt gyerekként, és csak alig-alig találkoztak, ezért nem tudott rólunk. Bár nekik nem volt rossz a viszonyuk, de az apáiknak igen, ezért nem tarthattak egymással szoros kapcsolatot, aztán... felnővén, az ország különböző részein élve, a távolság és az élet így alakította. Nem keresték egymást. Ennek részben, apánk is volt az oka. Aki, eme férfi elmondása szerint, tudós volt, okos és bölcs ember, ám sajnos... ember. Akinek egyik kedvelt hobbija, maga a munkája volt, azaz a genetika, a biológia, az élet... És mit ad az Ég, hát megismerkedett anyánkkal, aki... az Ő szavaival élve, "csodálatos kísérleti nyuszi" volt.
Eztán rólunk beszélt. Arról, amit tudunk. A természetfeletti gyorsaságunkról, a kifinomult érzékeinkről, arról, hogy ha akarjuk, képesek vagyunk megmagyarázhatatlan módon befolyásolni másokat, véletlenszerűen, és akarattal is, képesek vagyunk olyan dolgokra, melyekre normális emberek nem lehetnének képesek. Majd hozzám fordulva, arról kezdett beszélni, nem-e tartom döbbenetesnek, hogy míg a szüleink szénné égtek, tőlünk alig 1-2 méternyire, és köröttünk az egész házunk is lángolt, MI mégis mindenféle égési sérülés nélkül, sértetlenül jutottunk ki az épületből, amikor a támadás ért bennünket kiskorunkban...? Pedig még a szomszéd is megégette magát, aki mentett minket. Puszta szerencse volt talán? Vagy valami más? Valami hatalmasabb? Lehet hogy valami... vagy inkább valaki... tett róla, akaratán kívül, hogy ne essék bajunk? - Ekkor pedig már a fivéremre nézett.
Merő döbbenet volt amiről beszélt. Még hogy a testvérem megvédett volna minket a tűztől? Nekem ezernyi kérdés sorakozott a fejemben, ezek hallatán, de a legtolakodóbbat mégis a testvérem szájából hallottam elhangzani:
- Mik vagyunk mi?
És a válasz sem váratott sokat magára, melyet egyenesen, és velősen, tisztán, egyszerűen kaptunk a szemünk közé:
- Démonok vagytok. Vagyis... mindhárman azok vagyunk.
És ezzel az életünk alapjaiban változott meg. És ezután már nem voltak titkok, sem kérdések. Mindent megtudtunk. Arról, mi volt anyánk, és a családja, arról, mikre volt képes, és mikre vagyunk mi is, és még mikre leszünk, miért az a fő táplálékunk, ami. Mesélt foszlányokat, amiket tudott a szüleink kapcsolatáról, hogy kezdetben tudományos és haszonbéli volt mindkettejük részéről, hisz apánk olyan világba kapott betekintést, ami messze meghaladta addigi ismereteit, anyánk pedig... nos... talált valakit akit groteszk módon nem zavart, ha uralkodtak felette, ha kihasználták. Később viszont a tudományosság és a kölcsönös haszonélvezet átcsapott valami egészen másba: szerelembe.
Ő még értesült róla hogy anyánk hozzáment ehhez az emberhez, de... aztán eltűntek a szeme elől, nem hallott róluk. Azt hitte, hogy elbújtak, elköltöztek, és valahol élik boldogan a szerelmes és.... bizony a mi világunkban "nem elfogadott" életüket.
Mert ami az embereknél maximum "pici gond", ha például két szerelmes "másféle", úgy annak tökéletes ellentettjeként, ha a mi világunkban valaki egy "bármilyen, ám de egyszerű embert" választ párjául, az... nem éppen olyasmi, amit a feljebbvalóink szó nélkül tűrnek, hisz az ember csak "haszonállat", érezni irántuk, és párosodni velük, undorító, és lenézendő, aki ilyenre vetemedik az... nos, arra úgy néztek többségében, mintha az emberek közt valaki a tehenéhez menne feleségül és alapítana vele családot.
Minket is így nevelt eztán a nagybátyánk. Az ember nem egyenrangú velünk, nem mások Ők csak... haszon. Szórakozás és táplálék.
Ebben... a bátyám maximálisan egyetértett, és az első nagy beszélgetés után, teljesen megszelídült, a nagybátyánk keze alá vonta magát, és tökéletes tanítvány volt. Én... nem voltam bár olyan készséges mint a fivérem, de "jó testvér" maradtam, és követtem a bátyámat részben, abban amit csinált.
Egészen addig, mígnem egy nappal a 18. születésnapom után, a nagybátyám, akit apám helyett apámként szerettem, és aki, bár zordságot, ridegséget, sötétséget nevelt belém, mégis a családom volt, meghalt, ezután már nem volt ami gátat szabjon bennem. Nem, sőt, ez volt ami egy bizonyosat átszakított, és egy egészen másfélét épített fel bennem.
Úgy döntöttem, követem nagybátyám tanait, és elfogadom világom hívó szavát, és hű tagja leszek a Sötét Fae-k oldalának, de... közben évek óta először, nyíltan hagytam kibomlani azt a hitem is, hogy apám bár ember volt, Ő több volt mint puszta "haszonállat".
Ezért... habár a testvérem ellenezte, de én mégis beiratkoztam egy egyetemre, New York-ban... és a családi örökségem követve, tudományos úton kezdtem képeztetni magam. Úgy döntöttem, ha apám érdemesnek látta a mi világunkat arra hogy tanulmányozza, bármily' őrület is volt ez számára, úgy talán az sem lehet veszett ügy, ha én ennek az ellentettjét kísérlem meg. Úgy döntöttem, utánajárok, mennyire igazak nagybátyám tanításai, mennyivel alsóbbrendűek nálunk az emberek. Érdemesek-e rá hogy másként is nézzünk rájuk, vagy sem. Talán meglepnek, ki tudhatja...?
Ezért jöttem vissza oda, ahol elárvultam, ezért tértem vissza New York-ba, és ezért járok be nap mint nap az egyetemi előadásokra. Mint tudóspalánta megfigyelő, keresem azt a bizonyos pluszt, ami elmozdítja a mérleg nyelvét a kérdésben, mik is az emberek...?
Addig meg míg erre rájövök... nos... addig sem hozok szégyent a testvéremre és a nevelőmre, élvezem eme nagymértékben elszaporodott faj egyes szemrevaló egyedeinek kedvezően megteremtett fizikális burkát, és "kedves társaságát".



Back to top Go down
View user profile
 

Ryan C. Jefferson

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Démonok-