Asztalok

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am

Merry Christmas

Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Share | .
 

 Asztalok

View previous topic View next topic Go down 
Go to page : 1, 2  Next
AuthorMessage
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Wed Apr 30, 2014 7:21 pm





Claire Navier


K aland, kaland, kaland. Sosem tudtam megszokni a tényt, hogy egy kis kaland után az emberek rögvest elrohannak. Néha van elég mázlim ahhoz, hogy még egy utolsó italt vagy néhány szót szóljunk egymáshoz a partneremmel... vagy partnereimmel, de a többség mindig elrohan. Bár most nem a lakásomon vagyunk, Claire is beállt a sorba. Megdolgoztam azért, hogy így érjen véget az este, de mégsem tudtam volna azt mondani minden gonoszságommal együttvéve sem, hogy akkor tünés és ennyi volt. Ez az én hibám. Lehetek hidegvérű gyilkos, ilyet valahogy mégsem tennék. És nem, nem vagyok lovag. A lovagiasság a lehető legtávolabb van tőlem, mégis néha megvádolnak egy kis jóval. Szerintem ez régen elveszett belőlem, de legyen. Ebből az álomból majd maguktól felébrednek az emberek. Claire óhajával pedig nem szállok szembe. Felveszem a pólómat is, miután becsatoltam az övemet, aztán a lány felé fordultam. Szavaira csak bólintottam, majd egyetlen szó és hang nélkül elmentem mellette. A színpad mellett bukkantam fel. Egyenesen a pulthoz mentem és rendeztem a számlát. A csapos arcára volt írva, hogy mit gondol. Kaján vigyora amit igyekezett az orra alatt tartani elárulta, hogy tudja mi volt köztem és a fiatal nő között. Nem foglalkoztam vele különösebben. Igazából mindent eltudtam intézni teljes némaságban. Még a csapos sem váltott velem szót. Fizettem, felvettem a kabátomat, aztán ellenőriztem a cuccaimat. Mindenem meg volt és semmit sem hagytam a színfalak mögött vagy az asztalnál. Egy gyors pillantást vetettem a helyiségre majd némán távoztam. Kinyitottam a kocsim ajtaját és minden féle hangulati jel nélkül beültem a volán mögé. Arcom végig komoly volt. Érzelmeket nem lehetett leolvasni róla. Tenyereimet végighúztam a kormányon. Fekete szépségemben helyet foglalni mindig is jó érzés volt. Elforgattam a kulcsot és felbőgött a motor. Fülem kellemesnek érzékelte a hangot. Világítás, biztonsági öv és minden más ellenőrzés. Minden rendben van. Kiálltam a parkolóból, majd egyenesen az új házam felé vettem az irányt. Ezúttal nem üvöltött sem a rádió, sem pedig a CD lejátszó. Nem hallgattam zenét. Teljes csendben haladtam és csak az autóra és az útra figyeltem. Semmi sem érdekelt. Semmi sem izgatott. Nem érdekelt igazából semmi sem. Csak oda akartam érni a házamhoz.


words: 349 music: Death valley note: itt a vége fuss el véle! köszönöm az 1. felvonást Wink

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Tue Apr 29, 2014 3:14 pm


Ian & Claire



Nem volt szégyellnivalóm, mégis kellemetlenül éreztem magam. A szokatlansága miatt, talán. Nem igazán tudom kezelni a helyzetet, miután lefeküdtünk, még sincs köztünk voltaképp semmi, nem is ismerjük egymást. Nem is képzeltem ebbe az egészbe többet annál, ami. Előre tudtam, hogy egy menetre kellek neki, nem is problémáztam ezen, de mégis nehezemre esett összekaparnom magam utána. Látszólag Ian hamarabb lehiggadt, nem hiába, ebben is tapasztaltabb, mint én – nem kétlem. Furcsálltam ugyan, hogy felült, egyelőre nem is követtem a példáját, továbbra is a földön feküdtem. Szükségem volt arra, hogy a hideg padló lenyugtasson, ha már a levegő ennyire fülledt. Gondolataim még mindig elég kuszák, ennek ellenére válaszoltam neki, ha már egyszer én hoztam fel a témát, de nem néztem felé.
- Az első kalandom – és nem az utolsó, ebben már biztos vagyok. De ezt már csak magamban tettem hozzá. Az, hogy őszinte vagyok, nem azt jelenti, hogy mindenről tudnia kell.
Egyébként nem kötném ez orrára, hogy valamiben első helyen szerepel az életemben, de már kikotyogtam. Ebből tudhatja, hogy mindenképp emlékezni fogok rá.
Elgondolkodom azon, hogy személyiségzavarai vannak, hiszen az imént még gyengéd volt, finom és puhatolózó, most pedig már-már durván vágja hozzám a felsőmet, nem pillant rám. Egészen bánt a viselkedése, de a világért sem mutatnám ki felé, inkább lenyelem a békát. Nem tudom, hogy ezután mit várhatok el tőle és mit nem. Úgy tűnik, ebben az ő reakcióira kell hagyatkoznom, még akkor is, ha nem tetszenek. Csendben vagyok, egy rövid percig csak morzsolgatom kezemben felsőm finom anyagát, aztán előbb előkutatom a melltartómat, hogy fel tudjak öltözni. Felsőmet áthúzom fejemen, aztán felállok, és a bugyimat keresgélem, a sötét nem segít sokat, de nincs messze tőlem, hamar a kezem ügyébe akad. Hangtalanul állok fel. A cipőm mindvégig rajtam volt, minden mást levett rólam, minden más útban volt. Halk kuncogás hagyja el a számat, miközben hajamat igazgatom, kihúzom a felsőm alól és próbálom elrendezni. Egyszerűbb dolgom lenne most, ha befontam volna indulás előtt, de így is hamar megvagyok vele. Csak ezután fordulok felé, elvégre ő fordított nekem hátat hamarabb. Sértődött lennék? Talán egy kicsit, de nem foglalkozom ezzel sokat. Az útjaink valószínűleg többé úgysem keresztezik egymást, egyébként sem terveztem könnyes búcsút venni.
- Így is többet ittam ma a kelleténél.. - húzom el a számat. Nem, nem fogom rákenni ezt az estét arra, hogy részeg vagyok és nem tudtam pontosan, mit művelek. Nagyon is tudatos voltam az este folyamán, csupán elengedtem magam kicsit, ami nem bizonyult rossz döntésnek. Mindezek ellenére már a jövetele előtt is valami förmedvényt ittam, azután ő hívott meg, ami nem volt betervezve. De ha jobban belegondolok, semmi sem volt előre eltervezve, ami ma este történt velem. Jött a pillanat, a lehetőség, én pedig éltem vele.
- Különben sem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne… Szeretem az éjszakát – rántok vállat, miközben elindulok vissza az asztalunk felé, ahol a kabátomat hagytam. Remélem, még ott találom.. – Valószínűleg sétálni fogok – Sosem árt, sőt, az én esetemben épphogy hasznát is veszem, a hűvös levegő kompenzálja majd az alkohol bódító hatását.
►note:  -  
©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Fri Apr 25, 2014 7:17 pm





Claire Navier


a tartalom 16 éven aluliak számára nem ajánlott


V alamikor régen én is ilyen voltam. Bizonytalan, tapasztalatlan és néha egy-egy alkalom amikor összejött ez a bizonyos alakalom, teljesen más és új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagított. Ma már egy kicsit más a helyzet. Mindegyik alkalom egy új kihívás, és egy új élvezet. Élvezem attól a pillanattól fogva, hogy megszólítom és egészen a búcsúzás pillanatáig ez az élvezet egy pillanatra sem hagy alább. Ennek egyszerű oka van. Vadászat. Nem abban az értelemben vadászom, mint amikor hús és vér éhesen az utcákat járom hatalmas farkassá változva, de nem is az a fajta vadászat amikor egy őzre lesek puskával a kezemben. Itt másról van szó. A jutalom is más, melynek minden pillanata olyan örömmel lát el és olyan különleges energiával tölt fel, amit csak ez adhat meg. A felszabadultság érzete és... jaj, miket is beszélek. Minek részletezzem itt a dolgokat. Jó volt és kész! Ez mindig jó és minden egyes alaklommal meg is dolgozom érte!
Ott feküdtem a lány mellett. Egy ideig önmagammal foglalkoztam, végül pedig kérdeztem. Nem kaptam választ, de ettől függetlenül vagy épp ettől egy ravasz félmosolyra húzódott a szám. Igen. Ez a válasz a kérdésemre. Tudom, mert ismerem egy nő reakcióit. Legalábbis volt alkalmam megtanulni, megfigyelni és kitapasztalni, hogy mikor jó nekik. Légzésem épp megnyugodott amikor Claire mondott egy fél mondatot. Felültem és ránéztem.
- Mármint... miben? - nem vagyok hülye, de egy nőnél sosem lehet tudni, hogy mire gondol és a fél mondatok a női módszerekre sarkallnak ahelyett, hogy elbuknék a férfi gondolkodásommal. A női taktika pedig, kérdezz vissza. Sosem tudnak normálisan válaszolni egy kérdésre, csak körítéssel vagy egyszerűen csak visszakérdeznek. Idegesítő egy szokásuk, de szerencsére nekem nem mindig okoz ez gondot. Elvégre lehet, hogy én voltam ez első férfi, vagy spontán ötlete... de lehetnék még sok más is, de nem részletezem fölöslegesen. A lényeget így is mindenki tökéletesen érti. Míg a válaszra vártam vagy épp azt hallgattam a ruhákért nyúltam és rá sem nézve hozzá vágtam a lányhoz a pólóját. Én az alsónadrágomat vettem a kezembe és dugtam bele a lábamat amikor fejemmel visszafordultam az egyéjszakás kalandom felé. Ha úgy vesszük nekem is ő volt az első... New York-ba való megérkezésem óta. Első éj és milyen érdekesen alakult.
- Öltözz fel és... - hátat fordítottam, hogy ültemben vegyem fel a nadrágomat. Már a rendes nadrágomba is belebújtam amikor végül felálltam és a lánnyal szemben állva és fordulva felhúztam a cipzárt. A szavaimat eközben és az övem befűzése és becsatolása közben fejeztem be - ...ha gondolod akkor meghívlak egy koktélra, de hívhatok egy taxit is.
Nem vagyok benne biztos, hogy erre számított és gondolt, de nem vagyok annyira paraszt, hogy rögtön ezután lelépjek. Valamennyi emberség szorult belém attól függetlenül, hogy vérfarkas vagyok és nem egyszerű ember. Higgyétek el, ez így sokkal jobb és élvezetesebb. Olyan dolgokra is képes vagyok, amiket nem is hinnétek vagy nem is néznétek ki belőlem. Bizony! Na, de térjünk vissza ehhez az estéhez és a nem rég véget ért aktushoz. Na igen, tízből hány pontot adjak rá? Hm... tekintettel néhány dologra legyen egy erős hatos. Azt viszont nem árulom el, hogy miért kapta ezt az értéket. Bármennyire is egy Isten vagyok, Szex isten, még nem volt jobb kalandom a nyolcasnál, szóval ez egy elég jó érték amit kapott. De szerintem nincs se lány, se fiú aki elérhetné a tízest. Az valami fenomenális kell legyen. Valami elegáns, nehéz és gyönyörködtető. Valami ami minden mást felülmúl. Hm... nincs ilyen lény a földön, mert magammal nem lehetek. Nincs belőlem kettő. Ezt az isteni csávót nem is lehetne lemásolni, ahhoz túl eredeti. Na, de lássuk mit felel a kis Claire.


words: 590 music: Talk dirty note: ma nem leszek rekorder Razz

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Tue Apr 22, 2014 11:21 pm


Ian & Claire

+18!
Talán kezdettől fogva ezt várta, erre pályázott, hogy levesz a lábamról, megmutatja nekem egy oldalát – nem is akármilyet, aztán elveszi, amit akar. De valóban elvette? Szeretném azt hinni, hogy én adtam neki. Nekem köszönheti, ezt a néhány percet, és nem másnak. Igen, én adtam neki. Bárki mást is fűzhetett volna, bizonyára nagyobb élmény reményében, mint amit velem élt át, mégsem tette. A kihívás miatt. És megszerzett magának. Gondolom, újabb strigula leszek a listáján, ami így sem lehet túl rövid, hisz szinte jobban ismeri testemet, mint én magam. Mégsem éreztem zavart. Végső soron elégedett voltam, ezzel az éjszakával is. Éjjel van még? Az időérzékem elveszett. De talán más is. Nem engedtem volna a csábításnak, ha nem lenne meg bennem a hajlam arra, hogy én is élvezzem az életet. Úgy istenigazából, nem törődve a következményekkel. Tudod, carpe diem.
Egész belsőm belerándult az orgazmusba, éreztem, hogy lüktettek, ugyanarra a heves ritmusra, amire mozgott bennem. Néhányszor még lendítette csípőjét, tudtam, hogy már neki sincs sok hátra. Megpróbáltam kinyitni csukott pilláimat, az időzítésem pedig remek volt, az imént még arcomat tanulmányozhatta, most pedig én láthatom átsuhanni rajta az élvezetet, bár csak homályos szemekkel. A levegőt folyamatosan kapkodom, mintha nem lenne elég belőle, és újra vállába markolok, mikor érzem testét megfeszülni és elönt élvezetével. Elmém még tompa, nem fogom fel ennek jelentőségét, helyette kezeimet derekához vezetem, mikor félig rám roskad, és körmeimmel leheletfinoman cirógatok végig rajta. Egy kis gyengédség. Tőlem. Neki. Most már bizonyára nem mondhatja azt rólam, hogy frigid nőszemély vagyok. De nem neki akartam bizonyítani, sokkal inkább magamnak. Nem vagyok olyan nő – vagy legalábbis eddig nem voltam –, aki elfogadhatónak találja az ilyen kis légyottokat. Sosem volt részem benne, de egyszer mindent el kell kezdeni, nem?! Minden esetre mély nyomot hagyott bennem – ezt le sem tudnám tagadni. De nem is akarom. Világ életemben őszinte ember voltam. Nem mindig kaptam meg, amit akartam. Sokszor ért csalódás, legtöbbször saját hibáim miatt, most azonban csak elégedettséget érzek. Szembesültem azzal, hogy megtarthatom a régi önmagamat is, miközben változom. Hiszen mi volt ez az éjjel, ha nem valaminek a kezdete? Konkrétan pedig annak, hogy nem fogok cölibátusban élni. Lehetek attól még végtelenül romantikus alkat, akarhatok boldog lenni, lehetek is – ideig-óráig bárkivel. Persze ez egy nő esetében mindig további kérdéseket vet fel, mégis mennyi az annyi? Nem estem át a ló túloldalára, a kihívás továbbra is fennáll majd, de nyitottabb leszek a lehetőségeimre. Szembe megyek velük, ahelyett, hogy a hátamat mutatnám.
Amint kicsit lenyugodott, mellém gördült, már nem láttam fényesen csillogó kék szemeit, csak a sötétség vett körbe. Igaza lett végül, senki nem talált ránk, de kevés híja volt. Sosem voltam ennyire merész, álmomban sem gondoltam volna, hogy én majd egy színpad mögötti folyosó sötétjében… De a váratlan dolgok sokszor élvezetesebbek, csak azért, mert spontán jönnek.
Csak az én reakciómat sikerül ilyen lassan csillapítani? Kezeimet arcomra szorítom, hátha sikerül összekaparnom magam, de néhány perc kell ehhez. Nem hallatszik más csak kettőnk nyugodni vágyó lélegzete, valamint a zene, ami még mindig nem halkult el. Csípőmet megemelve, kihúzom derekam alól a puha támasztékot, hogy immár teljes egészében vízszintesben legyek. Kiráz a hideg, mikor derekam a hideg földhöz ér. Eddig a kabátja kellemesen melegítette bőrömet. Előrelátó volt.
Mosolygásra késztet, hogy puhán simít végig arcomon, de nem vált ki már belőlem heves reakciót. Fejem oldalra fordítom, felé, lábaimat is az ő irányába döntöm el. A levegő még mindig fülledt, talán azért nehéz visszaállni az eredeti szívritmusra, fogalmam sincs.
Hogy megérte-e? Azt hiszem reakcióim és testem mindent elmondott helyettem, szavak nélkül is. Sőt, megmutattam neki, mennyire élvezem, érezhette rajtam. Hiába akarja kicsikarni belőlem, hogy felülmúlta várakozásaimat, nem teszek még egy lapáttal amúgy sem kicsi önbecsülésére. Kaptam belőle ízelítőt az este folyamán. Helyette valami más csúszik ki a számon, szinte oda sem figyelek, hogy kimondom, elég… szórakozott vagyok.
- Te voltál az első.. – veszek hosszú és mély lélegzetet. Nem az első férfi, akivel lefeküdtem, hanem az első, akivel nem azért feküdtem le, mert szeretem. Vagy legalábbis azt hittem, hogy szeretem. Bízom benne, hogy ő is így értelmezi. Megnyitotta a sort, az első pedig mindig és minden szempontból emlékezetes valami miatt. Talán pont azért, hogy az első. Nem tudom, mennyire szokták bevallani, elmondják-e egymásnak ezt az alkalmi partnerek. Nem bővelkedem túl sok tapasztalattal ezen a téren.. Ideje korrigálni.
►music: love, sex, magic ►note:  -  
©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Tue Apr 22, 2014 1:13 pm





Claire Navier


a tartalom 18 éven aluliak számára nem ajánlott


E gyszerűen nagyszerű visszagondolni erre az estére. Szinte látom magam előtt azt a visszahúzódó pimasz lányt aki próbál elutasítani és elküldeni magától. Látom magam előtt a táncomat amit a színpadon lejtettem és azt, hogy miként vettem rá Claire-t arra, miután ő maga rángatott fel a színpadra, hogy velem táncoljon. Sikeresen feldobtam mindenkinek a hangulatát, aki itt volt és végignézte a műsort. Ezután következett az estének egy olyan pontja amire talán azt mondhatom, hogy kezdettől fogva a célom volt, de akkor füllentenék egy picikét. Igen, többször is megfordult a fejemben ez a végkimenetel, ettől függetlenül viszont nem bánok semmit sem és azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy bár nem jutott alkalmam komolyabb előjátékot adni, Claire is ól érezte magát és sosem fogja elfelejteni ezt az estét. Pontosan... érzem ahogy teste megfeszül. Fülemben tökéletesen hallom a nyögéseit amik élvezettel töltenek el. Izmaim megfeszülnek, ahogy tartanom kell őt a tökéletesebb élvezetek érdekében, de nem foglalkozom ezzel. Nemcsak látszólag vagyok erős és izmos, hanem az is vagyok. Elvégre még a fejem fölé is kinyomtam őt a színpadon. Hevesen, erősen mozgatom a csípőmet, ahogy nemrégiben azt ő maga is kérte. Arra viszont szerintem ő sem számított, hogy ezt a tempót tartani fogom, sőt élvezetesebbé is teszem azzal, hogy három ponton egyszerre kényeztetem. Sóhajai, nyögései tudtomra adják, hogy kedvére van a dolog. Egy ideig a fejem az övé mellett tartom és hallgatom a sóhajait, nyögéseit. Aztán fojtatom azt ami még egy kicsit rásegít a gyönyör elérésére, csókolgatni kezdem a nyakát, a vállát és feltévedek ajkaira is amit sűrűn el is hagyok csípőm mozgásának következtében. Már nem kellett sok, és Claire másképp nyögött fel. Éreztem ahogy megfeszül alattam. Hogy biztos legyek a dolgomban eltávolodtam a nyakától amire épp ekkor leheltem egy forró csókot. A fiatal nő szemeibe néztem a félhomályban világító kék szemeimmel és tisztán láttam amire kíváncsi voltam. Claire eljutott a csúcsra, ami személyes büszkeséggel töltött el. Most sem kellett csalódnia bennem egy nőnek. Mi több, azt hiszem elég kellemes meglepetés voltam a szürke életében. Legalábbis ezt gondolom. Most viszont eljött az én időm. Claire nyakához tévedtem az ajkaimmal és adtam rá egy puszit. Utána mélyen beszívtam a levegőt. A levegőt amibe egyszerre keveredett az izzadtság, a kéj, az élvezetek szaga és Claire illata. Emberi illata ami csak több kérdést vet fel a lábán lévő tőrt illetően, de nem foglalkozom ezzel. Szám egy ravasz, szinte már-már ördögi vigyorra húzódik és a harmadik lökésnél meg is kapom azt ami nekem is éppen annyira jár, mint a lánynak. Előre bukom. Nem tudom megtartani a Claire feje mellett lévő kezemmel magamat, ami valljuk be, akárcsak a másik, elfáradt. Mellkasom a fiatal nőéhez ér, fejem az övé mellé hajol. Egy apró nyögés hagyja el ajkaimat. Magamban már nem is egy elhangzott miközben azon dolgoztam, hogy Claire megkapja amire vágyik, de most... ezúttal nem csak magamban nyögtem egyet. Arckifejezésem megváltozott, de hamar visszakaptam a normális kifejezését. Mély levegőt vettem és eltávolodtam a nő mellkasától. Löktem rajta még kettőt, majd végleg eltávolodtam tőle. Férfiasságom elhagyta kielégült testét, én pedig mellé buktam. Hanyatt feküdtem mellette. Testem felhevült, a szívem sebesen vert miközben a kapkodó lélegzetvételeimet igyekeztem megnyugtatni több mély légvétellel. A teljesen fekete és sötétségbe burkolózott plafont néztem, egy ideig. Utána fogtam magamat és Claire nyakához hajoltam. Egyik kezemmel finoman megérintettem az arcát miközben nyelvem végigfutott a nyakán és állkapcsához érve adtam neki egy puszit. Utána visszadőltem a földre. Hanyatt feküdtem és behunytam a szemeimet. A szívverésemet akartam hallgatni. Megnyugtatni a lélegzetvételeimmel együtt.
- Nos... megérte? - kérdeztem komoly és mély hangon bár a szemeimet nem nyitottam ki és arcom is olyan volt, mint egy kisfiúnak. Tudom, hogy hülyeséget kérdezek, de akkor is hallani akartam az ő szájából is, hogy nem bánta meg. Szerintem ezt senki sem bánná meg. Nem ez volt életem legnagyobb produkciója, aktusa, de sosincs két ugyanolyan éjszaka... vagy nappal. Így is megvagyok elégedve magammal. Szeretem amikor én irányítok. Bár több erőfeszítés van így a részemről, sosem bánom a dolgot. Szerencsére vannak napok amikor épp nekem nincs dolgom és egy-egy ügyesebb, kiéhezettebb nő csinál mindent. Ezt sem hagyom mindenkinek, de kellenek az ilyen napok is. De vajon Claire megbánta-e, hogy nem ő irányította a dolgokat? Kevés esélyt látok erre, de sosem lehet tudni egy olyan ismerkedés után, mint amilyenen túl vagyunk... habár egész végig én irányítottam mindent. Úgy alakult az este ahogy én akartam. Minden amit csinált az én akaratom szerint történt, de szerintem ezt ő észre sem vette. Túlságosan is jó alkalmazkodó vagyok ehhez. Elismerem, hogy nem feltétlenül csináltam volna így, mindent, de izgalmasabb volt a játék. Igazi kihívást jelentett, és nem csalódtam benne. Ezt veheti bóknak is, de nem fogom elmondani neki. Inkább... lássuk ő mit felel a kérdésemre és akad-e még mondanivalója. Ez most jobban izgat.


words: 777 music: Justify Sex note: megint rekord Wink

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Mon Apr 21, 2014 10:09 pm


Ian & Claire

+18!
Bolond lettem volna, ha kihagyom a kínálkozó alkalmat, már most tudom. Úgy viselkedik, mint aki pontosan ismeri a testemet, betéve tudná, mi okoz örömet nekem és mi fokozza. Ha nem tudnám, hogy még nem hozott össze vele eddig az élet, megesküdnék rá, hogy volt már alkalma hozzám, na meg a testemhez. De nem.. Folyamatosan ritmust vált, én pedig újra és újra igazodom hozzá, próbáljuk megtalálni a leginkább élvezhetőt, mindkettőnk számára. Testem még mindig szűk, a feszítő érzés, viszont eddig nem tapasztalt érzéseket kelt bennem. Felnyögök, hangosabban és élesebben, mint eddig bármikor. Az se érdekel, ha fülében visszhangzik majd a hangom. Muszáj hangot adnom élvezetemnek, különben szétfeszít belülről.
Még mindig rendületlenül figyel rám, segít a mozgásban, sőt, ő kezdi mozgatni csípőmet, hogy tovább süppedjek az élvezetben. Derekamat öleli, csípőmet ugyanabban a szögben próbálja tartani, miközben megállíthatatlanul mozog bennem. Na nem mintha szándékomban állna leállítani. Pont most, mikor lassan a gyönyöröm hangjai tódulnak ki torkomból.. Már nem gondolkozom, csak megélem a pillanatot. Magamba szívom az összes élvezetet, amit csak tudok, és megpróbálok én is minél többet nyújtani neki cserébe. Sőt, mindent, amit tudok, még ha az nem is túl sok minden. Élvezem hevesebb mozgását, egy-egy erőteljesebb lökésénél testem feljebb kúszik, és már érzem, hogy épül bennem, ölem mélyén.. Csak fokozza azzal, hogy végigsimít testemen, többször is egymás után. Kitér a részletekre is, de a tempó egy pillanatra sem hagy alább. Szorosabban fogja derekamat, csípőmet, de egyáltalán nem érzem fájdalmasnak, csupán határozottnak és férfiasnak. Új irányba mozdít és ő is másképp mozdul, én pedig nem számítok rá. Már csak felületesen kapkodom a levegőt, nyilván ezt megérzi, vagy meghallja ő is, túl közel van a fülemhez, éreztem perzselő légvételét, ő pedig azt is könnyedén hallhatja minden erőfeszítés nélkül, hogy kalapál a szívem. Kihasználom az alkalmat, míg ilyen közel van, és nem kell magamhoz húzni, végigcsókolom nyakát, felfedezek rajta egy izzadtságcseppet, melyet nyelvemmel tüntetek el. Nem hallom saját nyögéseimet a fülemben dübörgő vértől, azt viszont tudtam, hogy Ian hallja, abból, ahogy rám pillantott, ahogy végigvezette tekintetét testemen, majd ismét arcomon állapodott meg. Újra kicsalta belőlem azokat a kéjes hangokat, mozgása biztosította, hogy igenis felnyögök, ha tetszik, ha nem. Nem akartam még, hogy vége legyen, el akartam húzni, még tovább magamban érezni, de saját élvezetemnek nem állíthatok akadályt, bár fizikailag lehetséges lenne, én képtelen vagyok rá. Vállizmain éreztem, hogy megfeszülnek, ahogy tartja magát felettem. Másik keze derekamon és támaszt, nem engedi elmozdulni csípőmet, csak ő mozog. Egyre mélyebbre fúrja magát, vagy csak én érzem is? Megborzongok, egész testem megremeg, belső izmaim váratlanul rándulnak össze többször is egymás után, ahogy férfiasságára szorítok. Hátam ívbe feszül, fejemet engedem hátrabukni az élvezettől. Hangom magasabban cseng, mint amire számítottam, de nem foglalkozom vele. megállíthatatlanul zihálok, ujjaim még mindig görcsösen kapaszkodnak fekete tincseibe, amiket az utolsó pillanatban markoltam meg. Talán túl erősen is. De nem érdekel, várom, hogy kövessen, hogy izmaim rángásától ő is elélvezzen, miközben szorosan kapaszkodom belé.
►music: love, sex, magic ►note:  -  
©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Mon Apr 21, 2014 6:45 pm





Claire Navier


a tartalom 18 éven aluliak számára nem ajánlott


T ekintetemet nem veszem le róla és igyekszem figyelni a reakcióit, hogy lássam miként élvezi jobban a dolgot. Már-már azt fontolgattam, hogy másik helyzetet veszek fel amikor Claire másképp nyögött fel. Tekintetem azonnal végigjárattam rajta és figyelmemet nem kerülte el csípőjének mozgása. Azért, hogy segítsek neki egyik kezemet a dereka alá tettem és magam kezdetem el úgy mozgatni ahogy ő is tette korábban. Bár ő sem különb a többi nőnél, azért ez is elég támpont volt ahhoz, hogy megtudjam neki adni amit akar. Viszont van egy fontos dolog ami a férfiakra nem vonatkozik, de a nőkre nagyon is: ha másfele figyelsz és nem az aktusra akkor bizony nem jutsz fel a csúcsra. Próbálok minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy ne terelődjenek el a gondolatai, de azért ez mégis csak az döntése. Csak segíteni tudok neki. Nem akarok durva lenni, elvégre nem mindenki szereti azt, de amint megkérnek valamire nem habozok eleget tenni a dolognak. Szabad kezemmel finoman végig simítom a testét. A csípőjétől felfelé. Végig a hasán, fel a melleire amiket külön meg is cirógatok, majd feljebb megyek a vállaira. Vállainál visszafordulok és elindulok lefelé. Végigsimítom tenyeremmel a mellkasát, egy pillanatra feltévedek a nyaka vonalára, de onnan szinte azonnal el is indulok lefelé. Kezem folytatja útját vissza a mellekhez, majd le a hason a csípőjére. A csípőm eddig sem hagyta abba a mozgást, és közben segítettem a másik kezemmel úgy tartani Claire derekát ahogy az imént csinálta és ahogy észre vettem jobb is volt neki. Mihelyt mind a két kezem a dereka közül volt még erősebben toltam rajta egyet. Eddig is fokoztam a tempót, de most még inkább változtattam rajta. Hevesebben, erősebben dolgoztam a csípőmmel miközben igyekeztem mind a két kezemmel elősegíteni azt, hogy a partnerem csípőjét a neki ideális magasságban, pozícióban tartsam. Már nem kellhet sok, hogy Claire megérkezzen oda ahová kellene. Nem aggódom amiatt, hogy esetleg én érek oda előbb. Ritkán fordul elő velem, és ha mégis ez lenne, akkor Claire-nek cselekednie. Ha segít akkor nem lesz gond és férfiasságom is készen állna arra, hogy miután én elmentem Claire is elmehessen. De ez nem fog megtörténni. Jobb ötletem van. Az előbb nem éreztem, de ebben a helyzetben talán egy harmadik ponton is örömet tudok szerezni a partneremnek. Három helyen egyszerre. Ez biztosan jó kell legyen, mert ha nem akkor egy idegen lénnyel van dolgom és most nem a természetfelettiségre célzok. Előre hajoltam. egyik kezemet Claire feje mellé tettem, hogy megtudjam magamat tartani. A másik kezemmel Claire csípőjén igazítottam, hogy a kedvező pontot ne veszítsem el. Ajkam az övéhez ért. Többször eltávolodott ahogy a saját csípőmet tettem arrébb, hogy megtaláljam a harmadik pontot is, a méhszájat. És akkor... amikor nyakon csókoltam megtaláltam. Nem vettem el a fejemet az övé mellől. Így fülemben tisztán hallottam még a legkisebb lélegzetvételét és nyögését is. Ez kell most nekem. Hallanom kell, hogy mennyire jó neki a három pont egyszerre, és tudnom kell nem-e veszítem el valamelyiket. Persze ott van még az egyik kezem a derekánál, ami segít megtartani ezeket az érzékeny pontokat, de nem tudhatom biztosan, hogy egy-egy lökés után is meglesznek-e. Néhány lökés után újra folytattam a csókokat. Már tudtam, hogy nem lesz gond. Forró csókokat leheltem a nyakára, az ajkára miközben néha egy-egy pillanatra eltávolodtam tőle annyira, hogy lássam az arcát. Épp csak egy kicsit amit mozgásom követelt meg, különben elveszítem azokat a helyeket amik olyan fontosak. Ezt nem engedhettem meg. Tőlem még egy nő sem ment el gyönyör nélkül, és nem most fogom elkezdeni. Akarom... akarom, hogy jó legyen és Claire élvezze bárhogy, nekem mindenhogy jó lesz. Kétlem, hogy ezek után megbánná ezt az estét és remélem nem ez lesz az utolsó estéje amit jól fog érezni. Nem magamra gondolok, hanem arra, hogy nem volt valami bulis lány eddig. Talán ez most már változni fog, de ha nem, akkor lehet még összefutunk egy-egy gyönyör kedvéért. Minden esetre, ezt most nem szabad elveszítenem. Ez kell legyen a lényeg, a fontos.


words: 648 music: Justify Sex note: szószám rekord ebben a témában Wink

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Mon Apr 21, 2014 6:01 pm


Ian & Claire

+18!
Nem tudom elképzelni, hogy párosulhat ehhez a rosszfiús kinézethez ilyen fogú gyengédség és figyelmesség. Magamon érzem tekintetét, arcomat és reakcióimat vizslatja, olvas bennem, pedig nehéz eset vagyok. Ő is bevallotta, hogy kihívást jelentek neki. Mégis sikerült elcsábítania és egy cseppet sem bánom. Minden mozdulatát élvezem, és nem szégyellek hangot is adni neki, egy-egy elharapott sóhajjal vagy nyögéssel. Mindenhol érzem a kezét, egész testemet kitünteti figyelmével.. A hatalmas teret belengi a szex és erotika semmivel össze nem keverhető illata, vagy az bőre fűszeres aromája van rám hatással?! Az lök tovább, immár levetkőzve minden gátlásomat? Meglehet. Ujjaimmal végigsimítok mellkasán, érzem, milyen hevesen ver színe, csaknem az enyémmel egy ütemre. Forró lélegzetétől megborzongok, ahogy minden egyes csókja tovább szítja benne a vágyat iránta. Mellbimbóim szinte már fájdalmasan meredeznek, ajkai érintésére és nyelve nyomán minden kis idegsejtem bizseregni kezd. Követelőzve húzom fel magamhoz egy-egy szenvedélyes csókra, aztán meglepve tapasztalom, hogy elhúzódik. Ámulva elnyílnak ajkaim, mikor megérzem, hogy finoman megemeli derekamat és puha anyagot tömköd alá, mindezt anélkül, hogy túlzottan eltávolodna tőlem. Nem tudok rajta kiigazodni, minden vadsága csupán azért volt, hogy leimádkozza rólam a bugyit? Ismét túl sokat gondolkozom. Ezt, mintha nem lehetne kikapcsolni, egyszerűen kattog az agyam. Az élvezet és elméletem kettőssége tökéletesen megférnek a fejemben egymással párhuzamosan. Néha egyik, néha másik kerül a felszínre, pedig igyekszem elnyomni felesleges gondolataimat. Most épp azzal próbálom kompenzálni, hogy felfelé billentem csípőmet, így masszírozni kezd bennem egy pontot, aminek érintésére elégedett nyögés hagyja el torkomat. Ezen felbuzdulva többször megismétlem a mozdulatsort, egyre inkább zihálok, mellkasom fürgén emelkedik és süllyed, körmeimmel hátába vájok, most már minden finomkodás nélkül.
- Erősebben.. – kérem elfúló hangon. Biztatásnak szánom. Nem vagyok gyenge virágszál, aki nem bír ki ennél több szenvedélyt. Mindet akarom, az összeset, amit nekem tud adni.
►music: love, sex, magic ►note:  cuki  
©️
[
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Mon Apr 21, 2014 2:25 pm





Claire Navier


a tartalom 18 éven aluliak számára nem ajánlott


E gy cseppet meglepődtem amikor megláttam a pengét, ami szó szerint a szemembe villant. Egy pillanatra sikeresen elterelte a gondolataimat a kialakult helyzetről, amiért meg kell hagyni, megdolgoztam. De a munka lényegesebb része csak most következik. Elvégre ez teljesen elronthatja, de meg is koronázhatja az estét. Ez mindig fontos pillanat, de nem zavartatom magamat miatta. Sokkal inkább hajt a vágy, amit fokoz a helyszín és Claire reakciói. Oda figyelek a rezdüléseire és próbálom kivenni az óhajait amiket egy nő az arcára ír fel. Elvégre csak ez az ami támpontot adhat arról, hogy hol jobb neki. Valahogy mindig elfelejtik kinyögni, hogy merre mozogjon az ember. Vérem pezsgését fokozza a szűk hely, amit egyáltalán nem bánok. Úgy tartják így nagyobb élvezetet lehet nyújtani mindkét fél számára. Hát, részemről ez teljesen oké. Ahogy partneremen észre vettem már nagyon is szerette volna, ha a lehető legjobban hozzáférek és hozzásimulok, amit természetesen meg is kaphat. Segítsége jól jön miközben mozgatom a csípőmet hozzá közelebb, majd távolabb. Kezeimmel megsimogatom a felkarjait, ajkaimmal forró csókokat lehetel nyakára, és ahogy kezeim lecsúsznak a derekára úgy megyek lejjebb a csókokkal is. Végig csókolom a mellkasát, majd elidőzöm egy kicsit a mellein. Ezután felegyenesedem és egyik kezemmel az egyik ruhadarabért nyúlok. A pólómat és a kabátomat egyszerre fogtam meg és gyűrtem Claire dereka alá amit másik kezemmel egy kicsit megemeltem. Párna hiányában ezt is megfelel. Így nem fog fájni a dereka másnap reggel... vagy már reggel van? Kezeimmel végigsimítottam az oldalán, finoman fogtam a csípőjét és így mozgattam az enyémet. Olyan tempót próbáltam diktálni, ami neki is megfelelhet miközben próbálok kedvére valóan finom maradni. Elvégre ahány nő annyiféle vágy és elképzelés arra, hogy hogyan is kellene ezt csinálni. Épp ezért volt még egy gondolat a tarsolyomban, hogy esélyt kapjon arra, hogy ő legyen felül. Ezt a tapasztaltabb nőknek javaslom, de ha ismeri magát akkor nem lesz gond. Majd meglátom tart-e rá igényt. aztán kitudja, az is lehet, hogy a végén még ő fog változtatni a dolgok állásán. Csak tudnám mi jár ilyenkor a fejében. Könnyebb volna a dolgom, de nem lenne izgalmasabb. Már maga Claire is egy kihívás, ez a második. Mondhatnám úgy is, hogy level 2.


words: 356 music: Justify Sex note: -

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Mon Apr 21, 2014 9:23 am


Ian & Claire

+18!
Feladtam mindenféle tiltakozást. Nem akartam már sem szabadulni karjai közül, elbújni csókjai elől, sem magam mögött hagyni az éjszakát. Azt hiszem ezt a reakciót várta tőlem. Elégedetten vigyorgott, majd ő maga segített befejezni, pontosabban levenni nadrágját. Alsóval együtt. Nem tudtam megállni, hogy ne nézzek le rá, olyan hívogató volt, de rajtam még ott feszült a szoros anyag. Nem volt rest, azonnal nyúlt az én ruhám után, hogy kihámozhasson belőle, én pedig készséggel hagytam magam, a végén lerúgtam a bokámról. Nem tudom észrevette-e a bokámra erősített pengét, ha igen, akkor sem tette szóvá, én pedig most nem akarok ezzel foglalkozni. Túl elfoglaltak lettek ahhoz az ajkaim, hogy szóvá tehessek bármit is. Ujjai csípőmön, derekamon kalandoztak végig, másik kezével hajamba túrva húzott le magához ismét, hogy egy nem várt fordulattal maga alá fordíthasson. Cseles, immár befészkelte magát a lábaim közé. Nagyon.. Nagyon közel hozzám. A vágy szétáradt bennem, várakozásteljesen, ajkaimba harapva pillantottam fel rá. Kék szemei most valósággal lángoltak, ahogy végignézett rajtam. Bőröm kipirult, a vérem forrt, lávaként zubogott ereimben, míg szívem gyorsabb ütemre kapcsolt, hogy követni tudja izgalmamat.
Puhatolózik. Vagy játszik?! Magam sem tudom, de csípője egyre csak előrelendül, majd vissza, szinte anélkül, hogy hozzám érne. Lábaimat felhúzom, mikor végre elfoglalja testemet és belenyögök heves csókjába. Én magam is érzem, hogy kissé szűk vagyok neki, de nem fáj. Egyáltalán nem. Ringatózó mozgása arra ösztönöz, hogy kulcsoljam lábaimat dereka köré. Meg is teszem, így még jobban hozzám fér. Lassú és gyengéd tempója feloldotta maradék gátlásomat is. Erősebb lökéseit egészen mélyen belül is éreztem. Belsőm megremegett tőlük. Már én is mozogtam, bár vele ellentétes irányban, így mikor újra belém nyomult, még mélyebbre tudta fúrni magát testemben. Ujjaimmal kusza fekete tincsei közé túrtam, másik kezemmel hol vállát szorítottam meg erősebben, hol hátát karmoltam. Nem túl erősen, nem okozhattam neki ezzel fájdalmat. De a szenvedély bennem is nőttön-nőtt.
►music: love, sex, magic ►note: ez a szerencséd.  nyuffi 
©️
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun Apr 20, 2014 11:39 pm





Claire Navier


a tartalom 18 éven aluliak számára nem ajánlott


G ondoltam, hogy előbb vagy utóbb ez lesz. Az is lehet, hogy utolsó megjegyzésem volt az ami megadta a kezdő löketet. A félhomályban élénken világító kék szemeimet a lányéba fúrom miközben várok a reakcióira. Arcomra egy rossz fiús mosoly ül ki a mozdulataitól. Végül pedig a nadrágommal kezd le babrálni. Keze bizonytalan és abba is hagyja. Ezen nem múlik. Finoman, alig érintve bőrét végig húztam kezeimet az alkarján. A könyökétől a csuklójáig. A nadrágomhoz érve segítettem neki kigombolni. Ezután kezem a csípőjére kúszott, ahonnan finoman vándoroltak tovább az ujjaim a hátára és fel a lapockájára. Itt egy kis erőt fejtettem ki, persze érzékien, hogy rávegyem arra amit akarok. Előre dőljön miközben és hanyatt fekszem és megemelem a csípőmet. Így letudtam húzni egyik kezemmel a nadrágomat. A másik eközben Claire lapockáján pihent. Miután megszabadultam a saját nadrágomtól már csak az övé volt hátra. Mindkét kezem a derekára kúszott és egy picit megemeltem. Hogy megtudjam tartani addig amíg leveszem róla az ő nadrágját feljebb emelkedtem a felsőtestemmel. Fejem az övé mellett ment el. A vállaim a vállaihoz értek. Így elég volt egy kezem is, hogy lehúzzam róla a nadrágot, amit le is téphettem volna, de nem állt szándékomban végleg megfosztani a ruháitól. ebben a pózban még a ruhától megszabaduló fenekét is láttam. Aztán szemem észre vette valamit. Egy fém tárgy villant. Arcomra egy rosszat sugalló mosoly ült ki, de ezt Claire nem láthatta. Amikor végre hátra dőltem már csak egy egyszerű csípő mozdítás hiányzott ahhoz, hogy azt mondhassam tökéletesen benne vagyunk a dologban. Gondolataim azonban egy pillanatra elterelődtek, ahogy eszembe jutott az élénk kék szemeimbe villanó penge.
Áh... szóval óvatos a kicsike. Vagy valami veszélyesebb lenne? - gondoltam és mélyen magamba szívtam bőrének illatát ahogy egy csókot leheltem a vállára - Hmm... ember. Érdekes... nagyon érdekes. - játszottak tovább a gondolataim, de végül visszateremtem magamat a kalandunkhoz. Csak most tudatosult bennem hol is hagytam abba. Egyik kezemmel Claire tarkójához nyúltam, a másikkal a derekát karoltam át megfordítottam, hogy én kerüljek felülre. Az ő esetében nem találtam tanácsosnak az azonnal teljes beállást. Vagy hogy is fogalmaznak a szülők mostanában? Amikor a kisautó beáll a garázsba? Nem, ez egy kész kamion. Most pedig, hogy én vagyok felül... végig csókolom a nyakát. Lassan és érzékien miközben a csípőmmel közelebb kerülök az övéhez. Nem teljesen, csak egy kicsit. Aztán távolabb húzódom. Másodjára az előzőnél is közelebb mentem, de nem teljesen. Ezt játszottam el körülbelül háromszor, majd a negyediknél teljesen hozzásimultam. Ekkor nyaltam végig érzékien a nyakát és amikor eltávolodtam tőle a következőnél már az ajkát csókoltam. Először lassú, érzéki tempót diktáltam, hogy Claire megbarátkozhasson a gondolattal amit igyekezett sokáig távol tartani magától. Ha úgy vesszük akkor már éjfél elmúlt, szóval csak egy napig bírta ki. A védő elveszti az irányítást és a támadó ledönti a várfalat és elfoglalja a várát. A sebességen fokozatosan változtattam. Egyre hevesebben csókoltam és ennek ütemére változott a csípőm mozgása is. Van még egy-két trükk a tarsolyomban, de egyenlőre megvárom, hogy mit fog szólni ehhez a kis noszogatásra vágyott Claire. Elvégre már ez is haladás az ő esetében, amivel már nem először van dolgom így túlzottan nem aggódom a későbbiek miatt.


words: 518 music: Justify Sex note: látod? finom vagyok Wink

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun Apr 20, 2014 10:45 pm


Ian & Claire

+16!
Nyeregben éreztem magam. Hatott rám az, hogy immár én voltam felül, én domináltam. Legalábbis azt hittem. Ian viszont látszólag jót mulatott rajtam. Próbáltam keményen lepillantani rá, de egyáltalán nem segített sem a ravasz vigyor a képén, sem az, hogy még mindig ziháltam. Nem tudom, milyen játékot űz velem, hogyan képes hatni rám, és miért tud ennyire befolyásolni. Én nem ilyen vagyok, sosem voltam kapható egyéjszakás kalandokra. Egyszerűen ellentétes a neveltetésemmel és mindazzal, amiben hiszek. Vagy legalábbis amiben eddig hittem. Bár az is tény, hogy eddig sosem kísértett, nem csábított kezdettől fogva senki sem. Vagy ha mégis, azonnal lepattintottam. Most mégis teljesen új ez a helyzet.
- Ettől lesz közönséges… - szinte csak leheltem magam elé. Nem akartam elkönyvelni magam a „Könnyen jött kategóriába”. De valahogy az sem ment volna, hogy most feltápászkodom róla és lelépek. Amúgy sem hiszem, hogy heves természetével hagyott volna csak úgy lelépni. Legkésőbb akkor utolért volna, mikor még a ruháimmal bíbelődök a félhomályban.
Míg szinte őrlődtem, hogy melyik utat válasszam, könnyedén kiszabadította kezeit és ismét nyakamba csókolt.. Egy kis figyelemelterelés, és rémesen dekoncentrálttá válok.
Kérdésére kissé elfutotta arcomat a pír, szemeimet lesütöttem egy pillanatra, majd mikor felnéztem már a számat harapdáltam. Izgatott a látványa. Vonzott benne valami, talán éppen az, hogy az ellentétem, nem tudom. Fogalmam sincs róla, mégis mozdítottam kissé csípőmön, hogy jobban nekipréselődjek. Bár már nem volt hová fokozni vágyát, így is éreztem, ahogy a két réteg durva farmeranyagon keresztül nekem feszül. Én pedig ismét kapkodva vettem a levegőt, pedig még nem történt köztünk semmi érdemleges. De tudtam, hogy fog. Már biztos voltam benne, hiszen kezem mozdult, mellkasára támaszkodva toltam magam lejjebb, miközben nem szakítottam meg a szemkontaktust. Épp csak annyival csúsztam lejjebb, hogy ki tudjam gombolni nadrágja derekát, hiszen keskeny csípője még mindig tartotta a zavaró anyagot. Nem most akartam először lehámozni róla a nadrágját, de most valósítom meg ténylegesen. Ezzel mintegy beleegyezve az estébe, bár tagjaim ismét kissé merevek lettek. Túl sokat gondolkozom, ismét.. Az a bajom..

©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun Apr 20, 2014 4:30 pm





Claire Navier


a tartalom 16 éven aluliak számára nem ajánlott


H arcias a kicsike. A helyszínre tett megjegyzését elengedtem a fülem mögött. Ellenben akkor amikor fordított a helyzeten és megállj parancsolt, egy sátáni nevetést igyekeztem visszafojtani. Kuncogás lett belőle. Ravaszan húztam félmosolyra a számat. Eddig tetszett amit leprodukáltunk és nem csak a színfalak mögötti eseményekre gondolok. Elvégre lenyomtam két sztriptízt is. Meg is jegyezték, hogy hiányos volt. Hát babám, épp most akarod rajtam tartani a nadrágot? Azt hiszem ez rossz döntés volt. Nem ér kiszállni a dolgok jelen állásában. Hangom mély volt, de igyekeztem halk lenni. Érezhető volt benne némi veszély, de a maga hívogató értelmében:
- Ettől lesz izgalmasabb a játék. - arcomra egy rossz fiús mosoly ül ki - Nem fognak ránk találni, ne aggódj. Az öltözőben nagyobb veszélyben lennék. - kacsintottam egyet. Bár a kezeimet lefogta, amiből megjegyzem könnyedén ki tudtam volna szabadulni, a felsőtestemet akkor sem akadályozhatja meg abban, hogy feljebb emelkedjek. Előre hajoltam, hogy közelebb kerüljek az arcához. Mosolyomat ekkor sem tüntettem el. Egyenesen a lány szemeibe néztem és próbáltam kiolvasni belőle, hogy mit gondolhat. Vajon mi járhat a fejében? Tudtam, hogy kihívást fog jelenteni a számomra, ami tetszett. Nem volt messze arcom az övétől. Vigyorogva jegyeztem meg valamit. A reakciója felettébb érdekelt. Látni akartam mit reagál erre miközben teljesen őszinte maradok. Nem csak őszinte vagyok közben, hanem a hangom is épp a helyzethez illően változtattam. Kacér, felhívó, rossz fiús aki tudja mit akar és meg is szerzi azt. Nem tagadom, hogy erre érzem a legjobb esélyt.
- Ugye tudod, hogy nagyon izgató az ahogy a férfiasságomon ülsz?! - vigyorom kiszélesedett és ahogy megpróbáltam felülni a kezem fordult egyet. Sikeresen kiszabadítottam a lány szorításából amit ki is használtam arra, hogy adjak egy csókot a nyakára. Őszintén szólva nem tudom mi az ami még visszatartja, de legyen az bármi engem nem zavar addig amíg egészséges. És miért is ne lenne az? Látszik rajta, hogy nem ez a baja. Más pedig nem érdekel. Utolsó szavaimban viszont igazat mondtam. Ha nem lenne rajtunk nadrág csak meg kellene emelnem a csípőmet ahhoz, hogy valami komolyabb is történjen. Hát igen, már csak ez az apróság hiányzik. Ha pedig meg kell küzdenem érte, akkor legyen. Már egy jó ideje ezért küzdök. Ha jobban bele gondolok akkor azóta, hogy megszólítottam. Habár, akkor még nem teljesen ez volt a célom. Egyszerűen csak a helyzet hozta úgy, hogy itt kössünk ki és ha már itt vagyunk nem akarok lemaradni erről a hajóról. Még mit nem? Sosem maradtam még le egy menetről sem amit eddig akartam és amire lehetőségem volt. A helyszín miatt pedig igazán nem kell fájjon senkinek sem a feje. Miért is fájna, ha ettől csak még izgatóbb a dolog? Rajtakapni pedig nem fognak. Kételkedem benne, de ha most helyszínt váltanánk akkor nem is lenne semmi ebből a kis kalandból... nemde? Szóljatok ha tévedek, de akkor jó eséllyel elmenne a kedve az embernek ha most abbahagynánk és új helyet keresnénk. Nem, ennek itt kell lennie.


words: 481 music: Talk dirty note: -

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun Apr 20, 2014 3:48 pm


Ian & Claire

+16!
Nem zavartatja magát, nyilván azért, mert meg sem próbálom eltolni magamtól, vagy lefejteni ajkait felhevült bőrömről. Karjaiban vagyok, és hiába ellenkeznék, ő uralkodik rajtam. Elmém már rég nem tiszta, és egyre csak tompul, a fények hiánya, ez a félhomály is közrejátszik benne. És az is, hogy jól csókol. Nagyon. Belebizsereg a testem sürgető érintéseibe. Egyre inkább hevesen kapok ajkai után, vagy épp marok bele vállába. Na nem mintha szóvá tenné, hogy fáj neki, ezen fel is bátorodom. Játékosan, birtoklóan csíp fogaival nyakam érzékeny bőrébe, én pedig kéjes sóhajt hallatok. A következő pillanatban pedig a földön találom magam. Hideg a hátamnak, ajkaimat halk nyögés hagyja el, de különösebben nem is kommentálom a helyzetváltást.
- A színpad mögött vagyunk.. - próbálom értésére adni, hogy mennyire nem jó ez a felállás. Közelsége ellen már nincs kifogásom, csupán azért akadékoskodom, mert bármikor rajtakaphatnak, hogy lényegében sértjük a közszemérmet. Már ha egy ilyen helyen lehetséges ez egyáltalán. Ez az egyetlen érv, ami még nyom valamit a latba az ellen, hogy elengedjem magam. Főleg azok után, hogy egyetlen mozdulattal kapcsolja ki melltartómat. Szent isten, milyen gyakorlott.. Valószínűleg minden bárban ezt csinálja, elcsábít valakit, aztán gerincre vágja. Elég szexi hozzá és elég nagydumás, hogy spontál valaki bugyijába férkőzzön. Én viszont még mindig nem adom magam. Lendületet véve átfordítom magunkat, így két oldalt csípője mellett térdelve pihegek felette. Csuklóit a feje mellett szorítom a földre. Nem vagyok gyenge és finom sem, elvégre ez is valamiféle harc most kettőnk között, bár tény, hogy nem ehhez vagyok hozzászokva.
- Állj le.. - szólok rá határozottan. Hajam elég hosszú ahhoz, hogy fejem két oldalán előrebukva takarjon belőlem annyit, amennyit szükséges. Nem eresztem kezeit, ezzel akarok nyerni magamnak néhány pillanatot, míg ténylegesen is észhez térek. Ha lekerülne rólam a nadrág és felfedezné bokámra erősített késeimet, valószínűleg eszelősnek nézne. Ezt nem áll szándékomban megkockáztatni.

©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun Apr 20, 2014 2:45 pm





Claire Navier


a tartalom 16 éven aluliak számára nem ajánlott


L ottó milliomos lennék, ha a tippjeimet ott is alkalmaznám és nem csak a bulikon. Claire egészen sokáig hagyta magát mielőtt szavaival próbált volna meg tiltakozni. Engedtem akaratának, hogy ne szedjem le róla a nadrágot, így még meghagytam rajta. De nem sokáig fog benne pózolni. Fölöslegesen zavartatja magát. Számomra csak megerősíti a tényt, hogy kihívást jelent és ezzel csak jobban a kedvemre tesz. Kis butus. Tettei sem arról árulkodnak, hogy nem tetszene neki a dolog. A szó pedig elszáll. Épp a nyakát csókoltam meg amikor kinyögte a szavakat. Gonoszan kuncogtam fel. Ez nem egyszerűen gonosznak hatott, inkább olyan volt, mint egy hiéna gonosz kuncogása. De nem távolodtam el a nyakától. Tovább csókoltam a nyakát, majd újra feltévedtem az ajkaira. Egy ideig itt csókoltam és kezeimmel tovább cirógattam, de már nem sokáig. Mindkét kezemmel a falnak támaszkodtam, ahogy még közelebb próbáltam kerülni a lányhoz. Ajkait újra elhagytam és a nyakán játszadoztam el. Két, nyakára lehet forró csók között játékosan és finoman megharaptam. Ha pontosabb akarok lenni akkor megcsíptem. Már csináltam párszor ahhoz, hogy tudjam nem fáj. Két újabb csók a nyakra, majd hirtelen átkaroltam a kezeimmel és míg megtartottam megfordultam vele. Elég volt a faltámaszból. Óvatosan ereszkedtem le a földre, és fektettem le Calire-t. Ekkor már az ajkain voltam, de néhány szó erejéig újra a nyakához kúsztam.
- Ne zavartasd magad. - suttogtam két csók között. Egyik kezemmel a feje alá nyúltam, hogy közelebb húzzam magamhoz miközben ajkain időzöm. Másik kezem ezzel utat kapott a melltartójához. Nem időztem sokat a csattal, hamar kioldottam. Ezután finoman leengedtem Claire fejét. Kezem tarkójáról előre kúszott. Ujjaimmal finoman érintettem a bőrét. Végig a nyaka és válla mentén. Le egészen a melléig, ahol egy finom mozdulattal a melltartójától végleg megszabadítottam. Továbbra is ajkait csókoltam. Másik kezem oldaláról lejjebb kúszott a csípőjére. Megsimogattam a lábát, majd visszatértem a nadrágja elejére. Ami azt illeti még neki is meg kell szabadítania az enyémtől, de ha nem lenne elég bátorsága hozzá magam is megteszem. Nem vagyok szégyenlős, nincs miért szégyenkeznem. Bár tekintettel arra, hogy én vagyok felül mégis csak könnyebb volna ha segítene. Aztán ki tudja. A végén még az is lehet, hogy fülét farkát behúzva elszalad a kis nyuszi az odújába. Elismerem, hogy farkas vagyok és nem egy nagy dolog nekem egy ilyen kis nyulacska, de hát ha már itt vagyunk akkor fejezzük is be ezt a macska-egér játékot.


words: 389 music: Talk dirty note: -

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun Apr 20, 2014 2:12 pm


Ian & Claire

+16!
Nem tudtam fékezni magam, talán nem is akartam. Bódult pillanataim egyike, mikor nem foglalkozom a következményekkel, pedig kellene. De hagyom magam. Karjai körülölelnek, simogat, becézget, méghozzá finom és óvatos mozdulatokkal. Ezután az őrület után pont ezt nem néztem volna ki belőle. A lökése sem durva, minek következtében a fal és a teste közé szorulok, így simul hozzám, közben folyamatosan csókol. Egy pillanatra sem eresztené el a ajkaimat, nyelve bebarangolja számat, összegabalyodik az enyémmel. Nem állítom meg, mikor újra felsőm alá nyúl, majd végigsiklik keze testemen és fenekem alá nyúlva emel fel. Lábaimat dereka köré kulcsolom, ez ösztönösen jön. Karjaimat nyaka köré fonom, ujjaim haján szántanak végig. Egészen addig nem is mozdulok, míg segítőkészen fel nem emelem kezeimet, hogy le tudja venni a felsőmet. Nem gondolkozom, legalábbis nagyon próbálok nem arra gondolni, hogy úgy viselkedem, mint valami olcsó ribanc, de nem tudom teljesen kiverni a fejemből. Csókja némiképp tompította tudatomat, befolyásolt vele, még akkor is, mikor nem számat becézte, hanem forrón érintette nyakam bőrét, majd onnan egészen a melltartóm vonaláig csókolt. Fejemet a falnak vetettem, nehezen vettem a levegőt, kapkodtam utána, ez mégsem akadályozott meg abban, hogy csípőmön csavarjak néhányat. Legszívesebben felnyögtem volna, de ajkamba haraptam, hogy egyetlen hang se szűrődjön ki számon. Szinte bábbá váltam kezében, élveztem nyelve minden egyes érintését, ezt hiába tagadnám, testem és reakcióim úgyis elárulnának. Körmeim bőrét csipkézték, a vérem a fülemben dübörgött. Még akkor is, mikor a talpamra állítva nadrágomat akarta lecincálni rólam. Ujjai csípőmön játszottak, simogatták a bőrömet, gerincem mentén borzongás futott végig, ennek ellenére nem engedtem, hogy lehámozza rólam az anyagot. Próbálkozására lesöpörtem kezeit nadrágomról. Némi megfontoltság még mindig lappang bennem, nagyon mélyen ugyan, de nem hagytam hátra józanságomat a színpadon. Így emel vissza csípőjére, hogy aztán még inkább nekem préselődjön testével, én viszont nem engedek neki. Ha levette volna nadrágomat is, egy szál fehérneműben maradnék előtte, abba még bele is pirulnék. Nem mintha így nem lenne kipirulva az arcom, bár ez inkább a hevességtől van, nem attól, hogy zavarban vagyok. Azt viszont nem állítanám, hogy túlzottan élvezem, hogy egy klub színpada mögött egészen.. bensőséges kapcsolatba bonyolódtunk. Bár élvezem, tudom, hogy ezt így nem folytathatjuk, mert olyat teszek, amit magam is megbánok.
- Ezt abba kell hagynunk.. – ejtem ki szavanként, elfúló hangon, hiszen nem áll le, folyamatosan csókol. Gesztusaim viszont ellentétesek, mintha csak szavakkal ellenkeznék. Talán így is van, vagy lesz még egy ideig, de az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy leteperjen.

©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sat Apr 19, 2014 5:15 pm





Claire Navier


a tartalom 16 éven aluliak számára nem ajánlott


B üszkén jelenthetem ki, hogy mindig megkapom amit akarok. Nem egészen így terveztem a dolgokat, és nem ez volt az elsődleges célom, de végül elérkeztünk ide is. Claire megadja magát nekem ami csak fokozza a hangulatomat. Hátrébb húzódik, amitől belemosolygok a csókba. Ravasz mosolyom nem tudtam visszatartani. A helyzetből adódóan löktem neki Claire-t a falnak és úgy húzódtam hozzá közelebb. Egyik kezem lecsúszott a derekára és a felsője alá nyúltam. Végighúztam a kezemet a gerincén. Ott simogattam érzékien és finoman, hogy beleborzongjon a kellemesség értelmében. Másik kezem a fenekére csúszott, majd onnan combja alsó részére kúszott és felemeltem a lábát. A derekamhoz vezettem, hogy átkarolja a lábával. Utána a combját simogattam. Másik kezem ezután lecsúszott a derekára és megragadta a felsőjét. Csak most hagytam abba a csókot, hogy levehessem az imént visszavett felsőjét. Le is vettem róla, hacsak nem lökött volna még el magától. Egy pillanatra visszatévedtem ajkaira, de hamar a nyakára vándoroltam. Több forró, érzéki és lassú csókot is leheltem nyakára, finom bőrére. Lejjebb vándorolt ajkam. Egy kicsit oldalra a vállai felé, majd le a mellkasára. Eközben egyik kezemmel az oldalát cirógattam, a másik pedig feneke és combja között vándorolt. Bár erős kétségeim vannak afelől, hogy a helyszín megengedi a hosszú játékot, amit fontosnak tartok, mégis adok egy keveset. Ezzel nem lesz a legszenzációsabb az éjszaka, de kétlem, hogy erre van időnk és lehetőségünk. Mondjuk itt lehet nemigen találnak ránk. Nem is baj, mert izgalmasabb így a dolog. Sokkal izgalmasabb.
Épp csak elérek ajkaimmal Claire melleihez, amikor onnan végig nyalom őt a szájáig. Nyelvem végig kúszik mellkasán, a nyakán és az állán. Végül pedig egy csókot lehelek az ajkaira. A combjánál lévő kezem hirtelen csimpaszkodik bele nadrágjába a csípőjénél. Egy egyszerű, határozott és erős mozdulattal szedem le a nadrágot a fiatal nőről, aki reményeim szerint még nem futott el. Miután megszabadítottam a nadrágjától is, már csak a fehérneműje és a lábbelije van hátra. Mindkét kezemet a csípőjére teszem, hogy biztonságosan emelhessem fel. Lába már nem éri a földet, de nem is baj. Ha kapaszkodni akar akkor majd átkarolja lábaival a derekamat. A másik biztosítéka pedig az legyen, hogy még közelebb húzódom hozzá. így én tartom és a fal. Továbbra is csak csókolom őt. Lassan, forrón és érzékien. Néha letévedek egy-egy csók erejéig az ajkairól a nyakára, de a legtöbbet ajkain időzöm el. Kezeim finoman simogatják őt a csípője körül. Hol egy kicsit feljebb, hol pedig lejjebb. Kíváncsi vagyok hagyja-e, hogy a végsőkig elmenjek, vagy megint meggondolja magát, mint a színpadon. Habár már akkor is magammal tudtam vinni. Érdekelne, hogy előtör-e belőle a vadmacska, vagy továbbra is ilyen kis nyuszi marad...


words: 430 music: Talk dirty note: már nem mertem többet írni Wink

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sat Apr 19, 2014 4:06 pm


Ian & Claire
Nem tudom, mi számít normális viselkedésnek ezek után. Egy kicsit még mindig pihegek, a vér a fülemben dübörög, ahogy próbálom rendesen venni a levegőt, de nem tehetek róla. Nem szoktam hozzá, hogy önszántamból fellejtek a színpadra, de ahhoz sem, hogy más sikerén felbuzdulva én magam kezdeményezek. Mindig is visszafogott és céltudatos voltam. Most viszont elveszítettem az irányítást. Hogy hol?! Nyilván valamikor az elején, mikor megszólított. Hiába próbálom magam lehűteni, talán nem is lehetséges ilyen élmény után.
Megfordul a fejemben, hogy így csábítja el a nőket, egy pillanatra ráeszmélek, hogy igazából ez nem is én vagyok, hanem ő váltja ki belőlem. Az a pezsgés, ami körülveszi, és az, ahogyan a világhoz viszonyul. Egoista és kihasználja minden előnyét, most épp az én káromra. Csábít a tekintetével. Vagy eddig is azt tette, csak nem vettem róla tudomást? Lehetséges. Értetlenül állok a tény előtt, hogy feloldotta a gátlásaimat és rávett arra, hogy nem törődve semmi mással, élvezzem a jelen pillanatot. És én élveztem. Még mindig élvezem, hogy huncut mosollyal nézek felé és azt várom, mikor veszi észre, hogy amit keres, nálam van. Már jó ideje.. Kaján vigyora nem sok jót sejtetett.. Vagy pont azt ígérte, amit én akartam? Ez egy felettébb jó és elgondolkodtató kérdés. Főleg, hogy igazából én sem tudom, mit akarok. Élvezni a pillanatot. Talán.
Hogy azt akarom-e? Ez nem egyértelmű? Már szóvá is tettem neki, nem is olyan régen. De csípője fenntartja. Érezni hangján, hogy mélyebb lett, és halkabb is, ami azt illeti, de mivel közelebb jött, tisztán kihallom belőle a kacér élt. Folyamatosan a szemébe nézek, közben érzem, hogy ujjaink összetalálkoznak, az öv csatjánál, és próbálja elvenni tőlem. Én pedig hagyom. Megállathatnám, ha akarnám, mégsem teszem. Azt is csak hallom, hogy a földön landol. Ian keze pedig a bőrömre tapad. Óvatosan, puhán, finoman simít végig derekam érzékeny bőrén, de útját felfelé karjaimon folytatja. Érzékien simogat, tekintetemet pedig nem engedi el közben. Mozdulatlanul állok, szám sarkában megbújik egy apró mosoly, melyet igyekszek elfojtani, nem tudom mekkora sikerrel. Hirtelen mozdulattal ránt magához, én pedig mellkasának préselődök. Nem ez az egyetlen újdonság. Ajkai az enyémeken vannak, és lassan csókol. Lehunyt szemekkel engedek nyelvének, ami többször is végigsimított már számon. Engedek a csábításnak, élvezem az érzéki játékot és közben kezeim derekára csúsztatom. Végigsimítok meztelen mellkasán és hagyom fokozatosan elmélyülni a csókot. Hátrálok néhány lépést, közelebb a falhoz, ahol még inkább a homály uralkodik. Önmagamat tagadom meg azzal, hogy nem lököm el, de élvezem. És ki tudja, mikor fogom legközelebb ennyire élvezni valaki társaságát?!

©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sat Apr 19, 2014 3:13 pm





Claire Navier


S zámomra az akadály kihívást jelent. A kihívás pedig különösen élvezetes ha buliról van szó és egy másik emberről. A fellépések is kihívások, de azok már olyan megszokottá váltak, hogy szinte észre sem veszem. A bulik viszont mindig mások, és mindig új emberek tesznek elém kihívást. Ez az amiért szeretek szórakozni járni. Eddig még nem volt olyan buli ahol ne éreztem volna jól magamat, és kifejezetten nagy elégedettséggel tölt el a tudat, hogy egy olyan személyiséget is sikerült rávennem a bulira, mint Claire. Nem ő az első ilyen... antiszociális és antibulis lány akivel találkozom, de ez akkor is más. Minden ember más, ami pedig csak fokozza a jókedvemet. Egy hosszú előzményen vagyunk túl. Lássuk csak, nehogy elfelejtsem:
Első éjszakám New York forgalmas és éjszakai élettől nyüzsgő városában. Ennek tiszteletére és jókedvem fokozása érdekében ki is próbáltam egy random clubbot. Egy kissé magába zárkózó nőt szemeltem ki magamnak. Nem csak egy kis kaland miatt, már a beszélgetésünk is érdekesen kezdődött. Még mindig tisztán előttem van ahogy a fülébe suttogok. Aztán lehuppantam elé egy székre és beszélgetni kezdtünk. Rendeltem egy sokkal jobb koktélt, mint amilyet ő választott magának, végül pedig sztriptízeztem egyet. Meg is jegyezte Claire, hogy hiányos volt, de később sem kapott jobbat. Elhiszem, hogy kíváncsi rám ruha nélkül is, na de kérlek, azt ki kell érdemelni. Elégedetlen nőszemélyke végül felkerült a színpadra, ahol lámpalázas lett. Nem hagyhattam, hogy megalázza magát, pláne ilyen csúnyán, szóval megtáncoltattam. Felcsavartuk a hangerőt és a hangulatot is. Végül egy sikeres produkció után a színfalak mögött kötöttünk ki. Visszaadtam a felsőjét és most az övemet keresem. Nagyban azt kerestem miközben Claire felvette a felsőjét amitől a tánc közben megszabadítottam. Szavaitól ledermedtem, de nem ijedtemben vagy valami. A sötét félhomályban szinte világító kék szemeim rá emeltem és arcomon egy ravasz fél mosoly jelent meg.
- Csak nem azt akarod, hogy leessen rólam a nadrág? - lépek hozzá közelebb miközben halkabb és kacér hangommal egy olyan kérdést tettem fel, amire nem feltétlenül kell válaszolnia. Ruháimat egyszerűen elejtem a földre miközben egyik kezemmel az övemért nyúlok. Már értem, hogy miért nem találtam meg. Sőt, szerintem a dicséretei után ez egy elég érdekes és felhívó cselekedet volt. Azt hiszem eljött az ideje annak, hogy komolyra fordítsuk a szót. Elvégre, ha az én sztriptízeim hiányosak voltak, akkor mit mondjak én? Ő sem adott bele mindent.
Ahogy az övemért nyúlok finoman megérintem kezemmel az övét, amivel a ruhadarabomat tartja. Közelebb hajolok hozzá miközben kacér mosolyomat nem lehet levakarni az arcomról. Szabad kezemet a derekához vezetem. Finoman, érzékien érintem meg a bőrét az oldalán, ahogy a felsője alá nyúlok. Másik kezemmel lassan elveszem tőle az övemet, majd a földre dobom. Kék szemeimet az övébe fúrom. Derekáról lassan felkúszik a kezem a karján, de már a felsőjén kívül. Kezemmel lágyan érintem meg a ruha anyagát, ezzel is elősegítve a kellemes bizsergést amit általában ki lehet váltani az emberből egy ilyen helyzetben. Épp csak felérek a vállaira amikor másik kezemmel hirtelen megszüntetem a közöttünk lévő csöppnyi távolságot, és derekánál fogva húzom magamhoz. Ebben a pillanatban, mely gyorsan történt, de nem ért véget, megcsókolom. Először lassan és érzékien kezdek bele, majd egyre hevesebbé diktálom a tempót. Legalábbis, ha nem lök el magától. Mondjuk, ő hívott el a keringőre, én csak elfogadtam az ajánlatát. Na, de majd meglátjuk mit szól ehhez akinek "rendben" van a szexuális élete. El tudom képzelni mennyire lehet rendben, ha ilyen személyiséggel bír és így viselkedik egy ilyen helyen.


words: 565 music: Seven Nation Army note: Wink

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sat Apr 19, 2014 2:18 pm


Ian & Claire
Hirtelen jött bátorságom úgy illant el, mintha csak mutatóba érkezett volna, hogy nekem olyanom is van. De nevetséges, a nézőközönség látványa lámpalázat, már-már félelmet kelt bennem, viszont egy vámpírhordával minden nehézség nélkül szembemegyek. Lehetne ez még ennél is ironikusabb? Nem mintha zavartatta volna magát amiatt, hogy én már visszakoznék és nem mintha engedte volna. Újabb kihívást állítottam elé, annak ellenére, hogy nem ez állt szándékomban. Hogy keveredtem én ebbe a helyzetbe?!
- Egyéb jótanács? - húzom el a számat. A bizalom dolog nem akarat kérdése. Főleg nem nálam. Megtanultam, hogy jobb, ha csak magamra számítok, akkor nem ér feleslegesen csalódás. Így volt ez már nagyon régóta, családon belül. Ha a saját véremben nem bízom, kétlem, hogy egy szinte ismeretlen felszólítására majd úgy reagálok, ahogy elvárná. De ezt inkább nem is tettem szóvá. Már azon voltam, hogy visszakucorodom a tömegbe, hátha csendesen el tudok iszkolni, mikor a zene – amit az imént kért – felcsendült és Ian elkapta a kezemet. Oké, tehát nem úszom meg. Nem akartam cirkuszt rendezni itt mindenki szeme láttára, így nem szakítottam ki magam a kezei közül. Viszont még mindig nem éreztem, hogy meg tudnám csinálni. Hiába forgatott meg a tengelyem körül, és hiába kapta le magáról a felsőjét. Bár igazán szexi felsőteste van, engem még mindig az kötött le, hogy figyelnek! Ez őt hidegen hagyja?! Ne már.. Ennek ellenére próbáltam követni őt. Nem, nem azt mondom, hogy nem táncoltam még sohasem, csak ennyi ember előtt nem állt szándékomban. Mégiscsak önmagam vagyok. A kitartás erősségeim közé tartozik ugyan, de ebben a helyzetben inkább lelépnék. Mégis hagytam neki, hogy úgy pörgessen-forgasson, ahogy épp kedve tartja, nem szabtam gátat, hisz a gát bennem volt, az elmémben, Ian épp azt akarta szétbombázni. Nem kecsegtetném túl nagy sikerrel. Akkor talán nem fogja majd fel személyes kudarcnak, ha ez a páros képtelenség nem működik kettőnk között. Derekamat ölelve von magához, hajamba túrva szinte átveszi felettem az uralmat. Miért hagyom neki? Bőrömön érzem lélegzetét, forró kipárolgását, néhány pillanatra eltereli a figyelmemet, én pedig teljesen a hatása alá kerülök. Ezt akartam elkerülni már a kezdet kezdetén is. Pontosan tudom már milyen érzés, mikor a nyakamat csókolja, volt hozzá szerencsém, még mielőtt megpillantottam volna. És immár azon kapom magam, hogy vele egyszerre mozgok. Nem olyan könnyeden és felszabadultan ugyan, mint ő maga, de lépést tartok vele, egészen addig, míg vált a zene és el nem kezd ismét vetkőzni. Magabiztosan, hatalmas vigyorra arcán bontogatja az övét, én pedig kikerekedett szemekkel bámulom. Arról nem volt szó, hogy itt, mindenki előtt fejezi be a sztriptízt.. Bár erre számítok, csalódnom kell. Bár igazán megnézném, hogy bőre mindenhol ilyen hibátlan-e… Uhmm.. Mi ütött belém?
Immár az övével von közel magához, hátradönt én pedig automatikusan kapaszkodót keresek, így vállába markolok. A levegő a tüdőmben reked, nem számítok ekkora műsorra.
- Mi? Nem… - tiltakozom azonnal, amint eljut a tudatomig, hogy mit is mondott. Tudatom kissé tompa, amit ráfoghatok a hirtelen elfogyasztott italmennyiségre, amihez nem vagyok hozzászokva. Nem akarok vetkőzni. Nem lenne az elég, ha ő teszi? Úgyis rá kíváncsiak az emberek. Legalábbis a többség biztosan. Az emberek! Közönség előtt pedig fix, hogy nem adok vetkőzős műsort. Kétségkívül nem hatja meg a tiltakozásom, mert pillanatokon belül megérzem, hogy kezei felsőm alá kúsznak. Ergó, már nem tart, és ha én nem tartom magam, könnyedén és mindenféle nőiesség nélkül landolok jobb esetben a hátsómon, rosszabban pedig hanyatt. Mindezt persze jónéhány fürkésző szempár előtt.. Nem, nem kockáztatom meg, hogy végül én legyen közröhej tárgya. Bár szemeim figyelmeztetően villannak meg, nem állítom meg, mikor enged végre felegyenesedni és áthúzza a fejemen a vékony anyagot. Nem ez életem csúcspontja, abban megegyezhetünk, de nem próbálom meg eltakarni magam, megteszi azt a melltartóm, amit nem hagyok levenni, akkor sem, ha ez lesz következő próbálkozása. Ennyi spontaneitás elég lenne nem hogy egy éjszakára, de egy egész hétre. Talán azért nem is számítok rá, hogy egyszerűen felkap és a feje fölé emel. Testem megremeg, mikor felfogom, hogy két méter magasságban vagyok, és mindössze karjai tartanak. Mellkasom vadul hullámzik, próbálok annyira mozdulatlanná dermedni, amennyire csak megoldható, de szívem vadul kalapál. A bőrömön érzem, hogy idefent kevésbé olyan fülledt a levegő, és kissé hűsebb is van, egész kellemes. Mégis reszketek kissé, ami nem rám vall. Azzal nem lenne sok problémám, ha elejtene, egész kecsesen tudok esni, ezt a művészetet könnyedén elsajátítottam. Mindenféle kétség nélkül mondhatom, hogy sokkal jobban megy, mint a tánc a színpadon. Szeretnék minél hamarabb lekeveredni a magasból. Talán megérzi, hogy én ezt nem élvezem annyira, talán ő gondola úgy, hogy épp elég volt ennyi hivalkodás, de leereszt. Vagy legalábbis lejjebb. Újra meg tudtam kapaszkodni benne, de még mindig önkényesen játszadozik velem. Hátra dönt, amilyen messze voltam az előbb a padlótól most épp annyira kerül közel hozzám. Hajam a földet söpri, ahogy fejem hátrabukik, a számnak pedig vége lesz. Néhány másodpercig egymás szemébe mélyedünk, és most először hagyom, hogy megérezze, mit gondolok.. Fejem kissé megrázom, nagyon apró mosoly bujkál ajkaim sarkában. Őrült. Semmi kétség sem fér hozzá, hogy ezután egy darabig nem megyek klubokba, élénken fog élni bennem ez az éjszaka. Maradandó emléket sikerült alkotnia. Vajon ez volt a célja? Mindenképp ez is benne van a pakliban, bár én nem tudok az ő fejével gondolkodni. Nem is számítok semmi többre, de mint eddig már többször, most is meglepett. Énekelni és táncolni kezd mellettem, én pedig döbbenten figyelem. Egy ideig. Nem túl sokáig, hisz itt is bevon engem. Ismerem a számot, a refrént vele együtt énekelem, elengedem magam. Lazítok végre. Ez azért nagy szó, mert engem eddig csak egy jó forró zuhany tudott ellazítani. Ha valaki azt mondja nekem negyedórával ezelőtt, hogy melltartóban fogok üvöltve énekelni és táncolni a színpadon, több mint valószínű, hogy nemes egyszerűséggel kiröhögöm.. és tessék, itt vagyok. Élvezem, nem érdekel már, hogy ki néz, az is természetesnek hat, hogy Ian keze többször simít végig derekamon, mint kellene. Nem zavar, nem irritál. Arcomon hatalmas vigyor terül szét, hajam félig az arcomban és a számban van, türelmetlenül simítom hátra, hogy lássak is valamit, amint hátra terel, a színpad mögé. Még mindig kapkodom a levegőt. Hátamat a falnak támasztom, meglepően hideg, felhevült testem miatt megborzongok és elveszem tőle a felsőmet. Beleakadt az öve is, én pedig vigyorogva figyelem, ahogy azt keresi a félhomályban. Mielőtt megszólalnék, hogy nálam van, amit keres, felveszem saját felsőmet. Az biztos, hogy felrázott, és az is, hogy a színpadon csak rá hagyatkoztam, de az nem törvényszerű, hogy nem is veszélyes rám nézve. De hiába, az adrenalin még dolgozik bennem, pezseg a vérem, ami nem is csoda. Muszáj hangot adnom elégedettségemnek.
- Én soha nem.. De ez király volt.. – lelkendezem tőlem nem megszokott módon, alig találom a szavakat. – Ezt keresed? – lóbálom meg kezemben az övét, amit még mindig nem talál. Naná, hogy nem, mert nálam van. Eddig is itt volt és jót mosolyogtam azon, hogy még mindig egy szál nadrágban ácsorog előttem. Bár a tompa fények miatt nem látszódik mellkasa annyira, mint a színpadon, szemei szinte világítanak, ahogy rám pillant. Vigyora semmi jót nem jelent, mégsem adom oda neki, amit akar…

©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Fri Apr 18, 2014 10:36 pm





Claire Navier


F elcsillan a szemem. Azt hinné az ember, hogy ha egyszer valaki fellelkesedik valami irányt akkor nem lehet lenőni utána. De egy olyan személyiségű embernél, mint amilyennek eddig megtapasztaltam Claire-t, hát, ő egy ilyen helyzetben bizony elvesztheti és el is veszti az önbizalmát és a lelkesedését. Sejtettem, hogy ez lesz miközben végig pillantottam a körülöttünk lévőkön. Tekintetem hirtelen talált vissza a mellettem álló fiatal lányra, aki idegességében a hajába túrt. Felé fordultam és vártam a magyarázatot, amit már az elejétől fogva sejtettem. Szavaitól egy hatalmas kaján vigyorra húzódott a szám. Nem is kellett más, csak annyit mondtam hangosan: DJ, Astronomia! Elégedetten döntöttem hátra a fejemet és élvezettel szívtam magamba a levegőt. Amint elindult a zene, a lábam járni kezdett. Egy pillanattal később csatlakozott hozzá a felsőtestem is. Egyik kezemmel megfogtam Claire kézfejét és megpörgettem a zene ütemére.
- Lazítsd el magad. Bízz bennem. - mondtam neki és amint velem szembe fordult levettem a felsőmet. Éreztem magunkon a tekintetemet, nem kellett körbe néznem hozzá. Tudtam, hogy vannak itt olyanok is akik tapasztaltabban és észre veszik Claire ügyetlenségét, de szerencsére ebben is profi vagyok. Segítek szegény lánynak mielőtt nyilvánosan megalázza agát és mindenki újjal mutogatva kigúnyolja. Bármennyire is kemény lelkileg, azért biztosan meg viselné a dolog, és akkor elmenne a kedve örökre a buliktól és ezektől a csodás pillanatoktól.
Amint megszabadultam a felsőmtől egyik kezemmel átkaroltam Claire derekát és magamhoz húztam. Másik kezemet a tarkójához emeltem és miközben beletúrtam a hajába oldalra fordítottam a fejét. A nyakához hajoltam, mintha megcsókolnám, de nem tettem meg. Kezeim és testem mozgásával igyekeztem megmutatni neki, hogy hogyan mozogjon. Mikor már nagyjából sikerült is neki ezt megértenie és hagyta, hogy segítsek neki akkor eltávolodtam tőle és megfogtam mindkét kezét. Táncoltam a zene ütemére. Nem sokkal később vége lett a zenének, és a következő szám a Seven Nation Army volt. Arcomra egy ravasz félmosoly húzódott. Elkezdtem lassabban táncolni, és kicsatolni az övemet. Levettem az övet, meglóbáltam a levegőben, aztán egy hirtelen mozdulattal Clire derekára csavartam és magamhoz húztam. Hanyatt döntöttem, de megtartottam, hogy ne essen el. Közel hajoltam az arcához, de valahogy a nyaka sokkal közelebb volt hozzám.
- Te következel. - sóhajtottam a nyakára és adtam rá egy puszit is. Sajnálom, de egy night club, sztriptíz színpadján nem kerülhetjük el a vetkőzést. Ami azt illeti így izgalmasabb is a játék. Az övemet félre dobtam és kezemet lassan, érzékien végig vezettem a derekáról a fenekéig. Végül előre tévedtem a combjára, és fel a felsője alatt. Ez egy nagyon buta felső, amit le kell venni. Sajnálom, ha nem tetszik neki és akár szabadulni akarna, de be kell lássa, hogy az lenne a legrosszabb dolog a jelen helyzetben. Azt javaslom lazuljon el és bízza ezt rám. Amint feljutok szabad kezemmel a melltartójáig lábra állítom a lányt és egyszerűen leveszem róla felsőjét, abban az esetben ha még szaladt volna el. Ha pedig hagyja magát, akkor felkapom a kezembe és a szám végére a fejem fölé emelem. Egyik kezem egyik combjánál tartja, míg a másik a lapockájánál. Egy kissé hátra, azaz lefelé hajlik így meg, de ha tartja a lábát, még jól is néz ki. Amikor előre felé, le akarom őt tenni, akkor sem intézem el olyan egyszerűen a dolgot. Megfordítom a kezemben, hogy amikor leteszem és a lába éri a földet akkor velem szemben legyen. Nem hagytam, hogy talpra tudjon állni. Csak a sarka érintette a földet, mert azonnal hátra is engedtem, hogy fölé magasodhassak. Tartottam a levegőben, bár Claire alig volt 30 centire a földről. Egyik kezemmel az ő kezét fogtam, míg a másikkal a hátánál tartottam. Mély levegőt vettem és lassan fújtam ki azt a sok levegőt, amit beszívtam. Tekintetemet a lányéba fúrtam, már amennyiben engedte. A hosszú pillanat végül az én rossz fiús mosolyommal ért véget. Felegyenesedtem és felsegítettem a lányt is. Tudtam, hogy itt nincs vége. Fel kell dobni a hangulatot, ennél is jobbra. Érzem, hogy a közönség ennél többet már nem is vár a lánytól. Azt remélik, hogy ennyi volt az egész. Megelégednének ennyivel, de akkor nem lennének teljesen boldogok és Claire is csak egy közönséges nő lenne. Ilyenkor áldom az eget, hogy az vagyok aki. Hangosan elkiáltom magamat: Born to be wild! Igen! Ez az én számom, és most elő is adom. Én éneklek, mert ez az enyém és másé ez a tisztség nem lehet. Elindul a zene, máris mozogni kezdek rá. Fejemet hátra hajtom és behunyt szemekkel szívom magamba a zenémet. Hirtelen fordítom előre a fejemet és veszek fel egy teljesen más arcot. Énekelni kezdek. Táncolok, énekelek, de nem hagyom futni a lányt sem. Befonom a táncba és bár több mozgás teret adok neki, mint korábban így is én vezényelek. A közönség ámul-bámul és... őrjöng. Tetszik neki, mint mindig. Bár egy kissé eltértünk a lényegtől, azt hiszem így is nagyszerűen fogja magát érezni mindenki. Ahol én bulizom ott mindig maximális a hangulat. Ha nem... akkor valaki meghalt. A számnak úgy lett vége, hogy egyik kezemben Claire-t tartom a hátánál, ugyanis ő egy kissé hanyatt dőlt a combomon. Igen, félig guggolós térdepelős pózban értem véget. Ravaszan gonosz mosolyom és arcom pedig előre felé vetítem, bele a közönségbe.
Nagy tapsvihar, és elégedettség. Ennek egyik nagy oka pedig nem az én nagyszerűségem, hanem Claire. Ha nem segít, igaz akkor is van sikerem, de akkor a közönség kissé lehangoltabb lett volna. így viszont minden passzolt. Végül összeszedtem a ruháinkat, de még egyikünk sem öltözhetett fel. Claire a színfalak mögé irányítottam. Most nem lenne a legbölcsebb vissza menni a közönség sorai közé. De így is jó lesz. A sötétben, teljes félhomályban, ahol sokakat lenyűgöző kék szemem kiemelődött és élénken látszott, visszaadtam Claire felsőjét. Most csak ketten voltunk. Igazán remek alkalom arra, hogy szoknyapecért játsszak, de ha már szerette volna ezt tabuként kezeltetni velem, akkor legyen. Vagy a színpad elég is lett volna ahhoz, hogy közelebb engedjen? Akárhogy is, egy kicsit lihegve keresem az övemet a pólóm és a kabátom között, ami valahogy nagyszerűen el tudott bújni.
Persze, az is lehet, hogy ez az egész csak hiú ábránd és Claire valahol már az elején lelépett. Hát, akkor jobb lesz ha magam sem teszek másképp, minthogy leüljek az asztalunkhoz és ott fojtassam a koktélom fogyasztását. Hátha kiszemel magának valami nő, hamár Claire lelépett a buli elején.


words: 1024 music: Sex Bomb note: remélem jó lesz

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Fri Apr 18, 2014 9:17 pm


Ian & Claire
Ha most valaki magyarázatot követelne tőlem hirtelen történt hangulatváltozásomra és arra, hogy miért vagyok felelőtlen, nemtörődöm módon otthagynám. Hogy mi ütött belém?! Élvezni akarom az éjszakát. Látva, Ian mennyire élvezi, hogy elveszítheti a fejét és nem foglalkozik közben az ügyes-bajos dolgaival, én is engedélyeztem magamnak néhány óra lazítást. Bár az én fogalmaim között kevéssé ismeretes ez a szó. Viszont táncolni mindenki tud, nem?! Cseppet sem vagyok benne biztos, hogy tudom ilyen látványosan csavarni a csípőmet és egyébként is.. Valaha tanultam táncolni, de az komoly volt és erős tartás kellett hozzá. Balett. Nem nézné ki belőlem az ember fia vagy lánya. A lépések komplikáltak, az elismerés iránti vágy viszont hatalmas. Keveseknek sikerült kivívni a tiszteletet a tanárnő felé, így személyes kudarcának élte meg, mikor tiniként abbahagytam, hogy több időm legyen edzeni. Valamit valamiért ugyanis. Az élet nem kérdezi, mikor legyen nehéz, csak döntés elé kényszerít. Velem pedig ez különösen sokszor előfordult rövid életem során. Az sem volt jellemző rám, hogy a hétvégéimet klubokban töltöttem volna, de ez meg is látszik rajtam. Semmi kétség. Mégsem rettentett el tervemtől. Meg fogom mutatni, hogy én is tudok szórakozni. Ha pedig mégsem sikerül eléggé oldani a gátlásaimon, semmi kétségem afelől, hogy Ian segítőkész lesz… Eddig is nagyon… Lelkes volt.
Arra nem számítottam, hogy ismét előbújik belőle a csajozógép és ismét egy ajánlattal rukkol elő.. De tény, hogy ma többet kaptam tőle, mint mástól hetekig, sőt hónapokig. Jól is esett, de rám nincs akkora hatással, hisz el vagyok szokva tőle. Vagy pont ezért van rám hatással!? A fene se tudja.. Nem is számít. Magammal ráncigálom, ha tetszik neki, ha nem. De azért ajánlom, hogy ne legyen ellene kifogása, hisz ő a hibás.. Ő a felbujtó. Nem foglalkozom azzal, hogy a poharát is majdnem elejti, ebben a percben nagyon is lelkes vagyok. Sőt, mi több, annyi önbizalmam van, mint még talán sosem volt. Végig az jár fejemben, milyen kaján vigyor jelent meg képén azt hallva, hogy díjaztam produkcióját. Nem szoktam hazudni, ami jó, azt pedig elismerem. Általában.
A színpadra érve viszont némiképp csappan a lelkesedésem, főleg mikor tudatosul bennem, mennyi kíváncsi szempár függeszkedik rám. Eddig én voltam a fura, aki semmi jelét nem adja annak, hogy élvezné a bulit, erre csak felkeveredtem a színpadra. Ráadásul rögtön másodmagammal. És még mielőtt megérezné, hogy valami gond van, hajamba túrva, idegesen pillantok rá. Közben a kis falat ruhás nőcskék levonulnak, néhányan nevetve méregetnek. Nem ez idegesít.. Hanem a sok bámuló szempár. Nem is tudom, mit vártam. Itt van a löket vége, a fejem kitisztult. Elvégre ez egy színpad!
- Ez… Nem hiszem, hogy menni fog.. – rázom meg a fejem lemondóan. – Ez a sok ember, mint engem bámul.. – nyögöm kissé talán rémülten. Nem félek! Egyszerűen csak irtózom, ha nagyközönség előtt kell produkálnom magam.

©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Fri Apr 18, 2014 7:54 pm





Claire Navier


S zámolgattam az összegyűlt pénzösszeget. Igazából nem ez volt a tervem. Nem állt szándékomban egy kis mellékest összeszedni, de örülök, hogy sikerem lett és itt is nagy műsort tudtam adni a hangom nélkül is. Mondjuk tudom, hogy istenien nézek ki, de jól esik ezt másoktól is hallani. Kissé szórakozott, és ravasz félmosolyra húzódott a szám még a műsor előtt amikor Claire a mentőt emlegette. Tetszett nekem a stílusa, de már nem reagáltam a szavaira. Megcéloztam a színpadot, ahonnan azonnal le is jöttek a táncoslányok. Még nekik is tetszett a bemutatóm. Egyesek visítoztak azért, hogy a nadrágomat is levegyem -képes lettem volna rá- de nem ez volt a célom. Claire szavai viszont választ követeltek miközben a pénzemet számoltam.
- Nem a pénz volt a célom. - következő mondatának hatására rászegeztem tekintetemet. Először csak egy 'ó' betűt formáltam a számmal, majd megvillantottam rossz fiús mosolyomat melyben egy ksi elégedettség és kacérság is vegyült - Megismételhetem...
Nem fejeztem be a mondatot. Sokkal inkább érdekelt az arckifejezése. Vajon csak gondolatban vagy valóban kimondott szavakkal is befogja fejezni a mondatomat? Ma este, pláne amióta elkezdtem beszélgetni Clare-el, nem a piszkos kis fantáziám elengedése a célom. Ellenben ha akarná... minden esetre ahogy elnézem sikerült rávegyem arra, hogy lazítson. A tervem ezzel megvalósulni látszik, és rájöhetek, hogy most sem kellett csalódnom önmagamban. Mindig elérem amit akarok. Megtanultam küzdeni a céljaimért, és legyenek azok akár jelentéktelenek is, elérem őket. Most sincs ez másként. Ez javít a hangulatomon, és azt hiszem tervem sikere Claire hangulatán is javítani fog. Szóval a következtetés; egy zseni vagyok, de nem önző!
Felállok a székemből és elteszem a mellékesként keresett pénzemet. Megfogom a koktéllal félig teli poharamat és iszok belőle. Épp csak leteszem az asztalra Claire feláll a helyéről és megragadja a karomat. Még nyelni is alig jutott időm. Nem számítottam erre, hogy önmagával együtt elráncigál... ráadásul a színpadra. Óóó-hohóóó. Mi lesz itt? Sikeresen meg tudok állni a lábamon, és vissza is szerzem az egyensúlyomat. Ekkor már a színpadon vagyunk és újdonsült ismerősömmel, aki szintén csak egy egy éjszakás kis szórakozás lesz -persze nem piszkos értelemben, gondolom- szemben állok. Körbe nézek: a táncos lányok akik épp csak egy jó 10-20 percre kapták vissza a színpadjukat, most újra lelépnek. A nézők érdeklődve figyelnek fel a történésekre és várják a reakciókat. Hmm... tánc? Akkor legyen. Lazuljunk el, és mutassuk meg Claire-nek, hogy velem csak jól érezheti magát az ember.
Jobban belegondolva a dolgokba, akkor egyetlen egy éjszaka alatt nem tudnám megmutatni az ezer valahány és még egy féle élvezetes bulizást, de ez is egy lesz ezek közül. Igazából ennek a lánynak az esetében, szerintem, már ez is épp jó kell, hogy legyen. Ó, hogy hirtelen mennyi helyre el tudnám vinni ezt a lányt. De hát nem lehetek ennyire önzetlen és jó fej sem. Különben is, ha egyetlen nőnek mutatnám meg milyen az igazi élet, akkor mi lenne az én szórakozásommal? De meghívatom egy igazi Ian féle vad gruppen-re, csak azt nem biztos, hogy neki találták volna ki. Hát igen, az nem nyuszikáknak való. Én élvezem amit csinálok, legyen az bárhol és bármikor. És most megint nem feltétlenül az édes Szex és New York-ról van szó. Na jó, megint kezdek egy kicsit elszállni. Térjünk vissza ide. Claire vajon mit forgathat a fejében? Mennyire engedhetem el magamat? Van elképzelése vagy én vigyem el a bűnbe és mutassam meg hogyan is kell csoportos táncot lejteni közönség előtt? Hm? Meg fog ölni ha elkezdem kényeztetni közben?


words: 565 music: This Is Why I'm Hot note: zene még az előzőhöz illően Wink

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
avatar
Guest
Guest

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Thu Apr 17, 2014 10:48 pm


Ian & Claire
Mióta az eszemet tudom, azt nyüstölték belém, hogy a komoly munka mindig meghozza a gyümölcsét. Én pedig most mindent csinálok, csak épp komolyan nem veszem a feladatomat. Pedig épp ideje lenne rákapcsolnom. Bár tény, hogy jól esik az ital, jobban, mint az előző túl édes, abszurd lötty, amit én rendeltem magamnak. Most rémlik csak fel, hogy ez valószínűleg azért van, mert velem ellentétben Ian nagyon is otthonosan mozog ezen a környéken, mi több, remekül kiismeri magát. Szívem szerint faggatnám, lenne jónéhány kérdésem, de még mindig a válaszát várom. Nem tudom, mire is számítottam, de biztosan nem arra, amit végül kaptam.
Arcom kissé megnyúlik válaszát hallva, de aztán rendezem vonásaimat. Hitetlenkedő pillantást vetek rá, de nem zavartatja magát.. Zavarba lehet hozni egyáltalán valamivel?! Biztos van valami.. Persze nem vagyok az a fajta, aki nem tudja kivágni magát egy ilyen helyzetből.
- Mentőt? Úgy elbánnék veled? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet és végre igazán, jóízűen felnevettem. Nem, nyilván nem erre gondolt, de ez a verzió a mulatságosabb számomra. – Nem félek. – jelentem ki aztán egyszerűen. Legalábbis nem attól, amitől gondolja. Nem ismer, nem is tudom, hogy alapozhat ilyen dolgokra.. Még hogy félelem. Inkább visszafogottság. Az jellemez. De mielőtt ezt ki is fejthetném neki, ravasz vigyort villant és felpattan. Érdeklődve pillantok utána, hogy mégis mi lett ilyen sietős, aztán meglátom, hogy épp a színpad felé riszálja magát. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy spontán bébicsőszt varrt a nyakamba. Nem szeretem az ilyesmit, bár ha le akarnék lépni, nem tudna megállítani. Most viszont egyelőre kíváncsi vagyok, mit produkál majd.. Ééés. Nem is kell sokat várnom. Szépen felbaktat a színpadra és már uralja is a teret, ami meglep. Felettébb meglep. Pontosan a zene ritmusára táncol, és – egy pillanatra tágra nyílnak a szemeim – vetkőzik is. Először csak a kabátot, majd a felsőjét is ledobálja. Nem kerüli el a figyelmemet az sem, hogy közben engem néz és felém hajigálja a cuccait. Én pedig melleim előtt keresztbe tett kézzel, kissé oldalra billenő fejjel tanulmányozom. Hiába van több méterre tőlem, innen tökéletes rálátásom nyílik mellkasára, és nagyot nyelve várom a folytatást. Nem is marad el, az övét is kicsatolja, és hirtelen biztos vagyok benne, hogy még a nadrágjától is meg akar szabadulni, de csak az övével játszadozik. Meg vannak veszve körülötte az emberek, nem nagy szó, ha azt mondom, mindenki őt nézi. Amit nem tudok hová tenni, hogy pénzt dobálnak neki.. Ez most komoly?!
Mikor visszaér hozzám – immár felöltözve -, szépen komótosan ütöm össze tenyereimet, mindösszesen háromszor. Valóban nem számítottam rá, hogy feltolja a hátsóját a színpadra és spontán műsort ad.
- Nem vetkőzöm pénzért… - vágom rá azonnal, míg ő a friss bevételét számolja. Ezt még ő sem gondolhatja komolyan.. Különben sem áll szándékomban egyszemélyes műsort adni a népnek. Alig láthatóan ráztam a fejemet, de már folyamatossá vált ez a mozdulat.. – Mellesleg hiányos volt a sztriptízed… - vigyorodom el. Kikívánkozott belőlem, nem tehetek róla. De őszinte voltam, ahogy mindig is. A lényegen viszont nem változtat, nőből vagyok és a látszat ellenére, nem egy darab kőből faragtak.
Sosem ismerném be előtte, de elgondolkodtat, amit mond. Bármi a munkája.. Hát az én munkám cseppet sem hétköznapi, azt hiszem, igaza van. Uhh.. Ez még magamban kimondva is nevetségesen hat. Ritkán adok igazat valakinek, többnyire a saját igazamat hajtom.
És most mégis hagyom magam befolyásolni. Talán csak a hecc kedvéért. Kihívást jelentek neki.. Ezt mondta. És most ő is kihívást állított elém. Egy éjszaka… Az alkalom itt van előttem, csak meg kell ragadnom, talán tényleg csak arra van szükségem, hogy egy pillanatra elfeledkezzem minden gátlásomról.
Ez az éjszaka lesz az a pillanat. A poharamért nyúlok és nagyot kortyolok belőle, kell a bátorítás, nem csak szavakban. Ez az a löket, amire szükségem van. Más esetben sosem hagynám, hogy tompuljanak az érzékeim, most viszont erre vágyom. Meg is kapom, hamarosan..
Most én pattanok fel. Mázli, hogy nem vettem magassarkút, így sokkal könnyebben mozgok.
- Táncolni fogok. Te pedig velem jössz! – jelentem ki ellentmondást nem tűrve, talán túl határozottan, aztán a keze után nyúlok. Nem tudom, miért akarok neki annyira bizonyítani, beláttatni vele, hogy nem félek, de ezt akarom. Mulatni, szórakozni, és táncolni..

©
Back to top Go down
avatar
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-04-04

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Wed Apr 16, 2014 9:58 pm





Claire Navier


M ilyen kis aranyos, hogy oda ne rohanjak meg vissza! Nem szeretné, ha leitatnám! Mindjárt röhögök egyet, de olyan illetlent. Mondtam, hogy eszem ágában sincs leitatni, de ha erre kérne, akkor minden bizonnyal előbbre hoznám a koktél kóstolós estémet. De nem is tagadhatom, hogy a kialakult helyzet nagyon tetszik. a szám elé tartott koktélos poharamba belekortyolok, de a sokakat lenyűgöző kék szemeimet nem veszem le róla. Leteszem a poharat az asztalra. Észre vettem ám a felemelt kezét, és az arcának rezdüléseit is. Ha megakartam szerezni valakit, akkor mindig is oda figyeltem a legapróbb részletekre is. Sokan próbálkoznak egy éjszakás kalandokra felcsípni lányokat, vagy fiúkat, de azok mindig másképp csinálják és teljesen amatőrök. Ha nem én lennék itt hanem más, akkor bizonyára lekoptatták volna a srácot. Szerencsére nekem mindkét nemnél van tökéletes módszerem, de ha ép kudarcot vallok akkor sem esem pánikba. Épp csak letettem a poharamat, szám máris egy ravasz és gonosz mosolyra húzódik. Előző monológom a fejfájásról és minden másról több értelmű, és biztos vagyok benne, hogy Claire a rosszabbikra gondolt. Nem is, inkább a szennyesebbre, nem a rosszabbikra. Hiszen a szex igenis élvezni való gyönyör amit, hogyha megvonnak egy nőtől akkor a jelleme si megváltozik. Romlik a teljesítménye a hétköznapokban; nem tud figyelni a munkára, ingerült lesz, stb. Egy férfi viszont magának is könnyedén elintézi a dolgot, de az azért mégsem olyan, mint amikor egy nővel van, aki még élvezi is dolgot. Komolyan mondom, ezzel tudnék most a legjobban segíteni ennek a nőnek, de ha nem akkor nem. De akkor is nekem van igazam.
- Drága Claire, ha most felfedném előtted a fájdalmas igazságot akkor hívnom kellene a mentőt. De szerintem a te legnagyobb bajod az, hogy félsz. Nem mered megmondani magadnak az igazságot, Szívem. Nem akarok tőled egyebet, mint segíteni. Ha ehhez a számat kell jártatnom és a hangomat hallatnom akkor ez sem akadály. - mosolyom kiszélesedett, hangom sejtelmes volt és ravasz. Bajt sugallt, de nem kell izgulnia a lánynak. Ha ez kell, akkor legyen. Nem ezt akartam eredetileg, de ha már spontán ötletek, akkor miért ne? Felálltam és intettem a pincérnek. Lefelé mutattam, és csak reméltem, hogy érti a célzást. Hirtelen megfordultam és az eddig hátam mögött lévő színpad elém került. Egyszerűen fogtam magamat és felmentem rá. Szembe fordultam a közönségemmel, és bár több felé is néztem, a figyelmem Claire-re összpontosult. A pincérnek hála aki rajta tartja a szemét, nem fog tudni elmenni. Ez neki szól, és nem a szex miatt. Amúgy is unalmas a hangulat így, olyan egyhangú és hétköznapi. Elindult egy zene és én, már nem először, táncolni kezdtem rá. Lekerült a kabátom, amit Claire felé dobtam, de az én üres székemen landolt. Egyre több hölgy, de még férfi is a színpad köré gyűlt. Lekerült a pólóm, a lányok teljesen oda voltam és vissza. Egyesek visítottak is, amikor elkezdtem kicsatolni az övemet. Kihúztam és megpörgettem a levegőben. A nadrágom nem esett le, de nem is akartam, hogy le essen. Épp csak félre dobtam az övemet, tettem pár mozdulatot amikor vége lett a zenének. És pont így terveztem. Siker!
Percekkel később; összeszedtem a ruháimat, felöltöztem és helyet foglaltam korábbi helyemen Claire-el szemben. Még mindig a hozzám vágott dollárokat számoltam amikor egyszer csak meg állt a kezemben a pénz és felpillantottam a lányra.
- Lazíts. Tegyél szert egy kis mellékesre. Bulizz! Érezd jól magad. Gyerünk Kislány, mássz fel a színpadra! - először komolyan kezdtem, de a végére buzdító hangot vettem fel és elég lazát, mint aki évek óta ismeri. Komoly tekintetem azonban nem tudtam sokáig fenn tartani. Belemosolyogtam a saját nézésembe és a helyzetbe. Kuncogtam egy kicsit, de végül folytattam - Néha kell egy kis ereszd el a hajam. Ha nem bulizol és csak komoly, ügyvédi életet élsz akkor becsavarodsz. Az életet élvezni kell, mindegy mi a munkánk. - tanácsoltam, de nem erőltetem meg magamat ennél jobban. Ismerem a fajtáját. Tudom, hogy makacs, de valójában vágyik erre az egészre. Csak kell egy kis löket, aztán hagyni kell, hogy magától bontakozzon ki. Ha túlságosan is erőltetem, akkor nem lesz semmi. Itt most meg is állok egy pillanatra és míg a reakciójára várok folytatom a mellékesem megszámolását.


words: 678 music: Teach Me How To Dance note: -

made by Rew

Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   

Back to top Go down
 

Asztalok

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 2Go to page : 1, 2  Next

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Belváros :: Fallens Night Club-