William Glouster

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 4 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 4 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 William Glouster

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William Glouster   Thu Apr 10, 2014 9:56 am


Elfogadva, üdvözlünk itt!

William, először is üdvözöllek az oldalon! :40:Remélem jól fogod itt érezni magad.  Másodszor meg a pb alanyod remek választás volt és biztos vagyok abban, hogy sokan oda vannak érte, de térjünk is rá a lényegre.
A karakterlapot fantasztikus lett, teljesen magával ragadott és élvezett volt olvasni. Igazi démon vagy, legalábbis szerintem. Szívesen olvastam volna még tovább is, mert tényleg remekül megírtad. Az életed szerintem soha se volt unalmas, illetve ártatlan se, egy igazi "bad bad boy" vagy. Winkizgi A történeted befejezése pedig nagyon jó lett. De tényleg nem tartalak fel tovább, mert van jobb dolgod is, mint engem olvasni.
A karakterlap remek volt, a pb választás tökéletes a karakterhez, szóval nyomás foglalózni, bár azt hiszem ezt már megtetted, akkor nyomás játszótársat keresni. cuki Wink



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: William Glouster   Thu Apr 10, 2014 1:18 am



William Edward Glouster


Have you ever met a really bad guy, darling?





Teljes név: William Edward Glouster
Születési idő: 1689. Július 25.
Születési hely: Glastonbury
Becenév: William és kész. Ne próbálj meg becézni, ha ragaszkodsz az életedhez.
Kor: 324
Faj:  Démon
Fae Csoport sötét
Play by: Kit Harington






Short description
Mielőtt el kezdenék mesélni, ugye nem bánod, ha ezt még elszívom? Cigaretta, szivar… mind remek találmánya az emberiségnek. Részemről a szivart kedvelem jobban. Még szép. Hogy a kubait. Ha már élvezeti cikkről van szó, akkor a szar szóba sem jöhet. Lehet, hogy te nem így gondolod, de, hogy egészen őszinte legyek, nagy ívben teszek arra, hogy mit is gondolsz. Baromira nem izgat. Hogy önző, egoista f*sz vagyok-e? Az. És akkor? Reklamálni máshol kell Cicám, mondjuk balra a második ajtónál. Ha viszont én érdekellek, akkor ne nagyon számíts arra, hogy kedves leszek, betartok bármilyen normát, vagy erkölcsös leszek. Ez csak titeket köt meg, érdekel, vagy érint, én leginkább tojok rá. Csak azt teszem meg, amihez nekem kedvem van és csak akkor, amikor kedvem van hozzá. Kinek legyek fontos, ha nem saját magamnak? Ugye, hogy így van?!
Óóó, hát édes, hogy azt hiszed, azért van olyasmi is, ami engem is érdekel. Tudod Cicám, ahhoz az kellene, hogy legyen lelkem. Csakhogy az a fenenagy bibi van ezzel – és most érezd csak az iróniát, amit hallasz, járja át minden porcikád -, hogy nekem olyanom nincs. Egy olyan világ, egy olyan faj szülötte vagyok, aki az ilyen nevetségesen alantas semmiséggel nem rendelkezik. Még jó…
Aww, ez a szivar annyira kib*szottul jó! Nos, de hol is tartottam? Ja igen. Mit is akarsz még hallani? Azt már mondtam, hogy nem vagyok kedves, nincs lelkem, ez azt hiszem mindent lefed, ami velem kapcsolatos. Vannak akik úgy jellemeznének, hogy egy görény vagyok, na, de kérem! Így sértegetni szerencsétlen görényeket?! Igazán nem szép dolog ez mások részéről. Mintha pont érdekelne, hogy mi a szép mások szerint és mi nem. K*urvára leszarom.
Ne b*zd, hogy még azt is mondjam el, hogyan nézek ki?!! Bahh… csak a baj van a nőkkel…
Egynyolcvanöt a magasságom, amivel teljesen és totálisan átlagos vagyok a férfiak között. Nincs is ezzel semmi gondom, senkinek nem is szokott lenni, akinek meg igen, az vagy magában tartja és kétségtelenül jobb, ha nem osztja meg velem. A szemeim feketék. Nem vicc, komolyan azok, de az emberek barnának mondják, sötét barnának, mert a begyöpösödött kis agyuk képtelen felfogni azt, hogy valakinek a tekintetéből maga a létező sötétség köszönjön vissza. Pedig, ha az én szemeimet nézed, akkor hidd el nekem, nem látsz abban mást, csak a feneketlen sötétséget, ami oly hívogatóan és hidegen nyelne el.
Testem kidolgozott, pont olyan, amitől a nők általában nedvesednek. Akár egy hollywoodi színész vagy szupermodell is lehetnék, ha éppenséggel érdekelne az, hogy cicafiú legyek, de nem meglepő módon nem érdekel. Egyszerűen csak ez az emberinek tűnő külső, ami az enyém, így néz ki. De most már unok a külsőmről beszélni, térjünk át a lényegi dolgokra.  


Story of my life

Claire

Hogy ki Claire? Az, aki a világra hozott egy kellemesen esős délutánon. Helyszín a mai Anglia, ahol nem meglepő módon akkor is zuhogott, oly természetességgel, mint ahogyan dobban a szíved minden egyes másodpercben.
Azonban a történet egy kicsit korábbra nyúlik vissza. Nem meglepő módon, tekintve, hogy nem egy csodaérintéstől cseppentem ebbe a világba. Bár, ha nagyon akarod, akkor akár annak is lehetne nevezni, de én jobb szeretem nevén hívni a dolgokat.
Anyám egy nemes lánya volt, ami ezen a világon jelent csak valamit, de mivel itt élünk mind, maradjunk annyiban, hogy ez fontos volt. Glouster hercegéhez adták hozzá, éldegéltek, ahogy éldegéltek, egészen addig, amíg apám úgy nem gondolta, hogy belepiszkít az idillbe. No szerelemről szó sem volt, csupáncsak élvezte, ha kegyetlen lehet. Minket kissé más élvezetek elégítenek ki, mint az embereket általában.
Megismerkedett anyámmal, tette neki a szépet, játszott vele, akár egy marionett figurával. Olykor megszállta apám testét, így véve birtokba anyámat durván és kegyetlenül, hogy aztán elhagyva a gazdatestet, hozzá szaladjon vigaszra anyám. Így érve el, hogy az asszony belészeressen. Szépen lassan, fokozatosan.
Apám nem értette, hogy olykor miért esnek ki emlékei, kezdte azt gondolni, hogy talán az ördög környékezte meg – nem is tévedett nagyot – és az őrület jelei kezdenek megmutatkozi nála. Itt jönne még egy csomó bla-bla arról, hogyan is hidegültek el egymástól anyám és a férje és, hogyan lett az asszony végtelenül és menthetetlenül szerelmes apámba, aki mindvégig élvezte a játékot, ahogy uralkodhat két életen is.
Lényeg, hogy a játék egyik eredménye lettem én. Megszülettem és velem együtt a Világ gazdagabb lett a sötétség még egy megtestesülésével.
Apámat jó ideig nem láttam, szóval rá még később visszatérek, előbb jöjjön anyám és a nevelőapám tragikus, ámbár számomra koránt sem szomorú története.
A gyerekkorom nem volt más, mint akkoriban akármelyik herceg törvényes ivadékáé, hiszen akkor még azt hitte rólam a herceg, hogy az ő fia vagyok. Mutattunk némi külső hasonlóságot a hajunk színét tekintve és egyéb testi jegyekben is egyeztünk, de nem az ő vére csordogált ereimben.
Már nem emlékszem, pontosan mikor is jöttem rá arra, hogy képes vagyok mások akaratát és tudatát befolyásolni. Kölyökként ha akartam valamit, minél jobban akartam, annál inkább megkaptam, na nem hisztivel, csupán azzal, hogy hagytam, az a forró, bizsergető érzés, amit érzek magamban folydogálni, szinte kézzelfoghatóan, csak öntsön el és a következő pillanatban már az enyém is volt, amire vágytam.
Hamar rájöttem, hogy ez nem csak a szolgálókon működik, de apámon és anyámon is. Újabb játékot találtam magamnak az idő múlásával, nevelőapám tudatát nem volt nehéz befolyásolni és uralni, egyre gyakrabban kísérleteztem rajta. Élvezettel néztem, ahogy egyre kétségbeesettebben döbben rá arra, hogy talán megőrült. Ostoba fajankó volt, sejtelme sem volt arról, hogy mindez csupán imádott fia játéka volt unalom ellen.
A következő lényeges pont az volt, amikor a kamaszkorral lángba borítottam az ágyamat. Nem ijedtem meg tőle, meg sem égettek a lángnyelvek. Egyszerűen csak éreztem, hogy ez az erő, ez a hatalom belőlem árad. Több vagyok, mint a szüleim, több, mint bárki, aki a világomban élt, a birtokon, körülöttem.
Ekkorra már eluntam a kisállatok kínzását és gyilkolását, apám őrületbe való kergetése is egyre unalmasabbá vált, főleg miután valóban beleőrült a kis játékomba. Ezek után került terítékre anyám.
Azaz került volna, ha a vér szerinti apám fel nem bukkant. Anyám az ő játékszere volt és mint kiderült, élvezte éveken át nézni, ahogyan az ivadéka eljátszik anyám férjével, vele ő akart játszani. Be kellett látnom, apám módszerei sokkal kifinomultabbak voltak akkor, mint az enyémek.
Találkoztunk végre. Éreztem, hogy benne is megvan azaz erő, az a hatalom, az a sötétség, ami bennem is tombolt, amit olyan intenzíven és valóságosan éreztem, amióta csak az eszemet tudom. Egyformák voltunk.
Miután nevelőapám őrületében végzett magával, rám maradt a birtok és a ház népe is. Tizenhat éves voltam, elég idős ahhoz, hogy a kezembe vegyek mindent. Vérszerinti apám a közelünkben maradt, hagytam neki, hadd játszadozzon anyámmal, addig én is találtam magamnak megfelelő szórakozást.

Mary

Anyám barátnője volt. Ugyan a szolgálólányok akkor sem mondtak volna nemet csinos kis pofimnak, ha nem vagyok az, ami, jobban élveztem, ha velük is szórakozhatok, ahogyan csak akarok. Megszállhatom őket, befolyásolhatom a tudatukat és játszhatok az életükkel. Démon apám pedig tanítani kezdett. Egyre kifinomultabb lettem és egyre türelmesebb. Már nem az volt a lényeg, hogy minél hamarabb eredmény legyen a játszadozásomnak, hanem a folyamat, amit élvezettel nézhettem végig.
Mary alig volt fiatalabb anyámnál. Csecsemőkoromtól kezdve ismert és el sem tudta képzelni, hogy kikezdjen a barátnője fiával. Én azonban máshogy gondoltam. Nem is telt sok időbe az, hogy hamarosan alattam nyögjön kéjesen, vágytól feltüzelve, levetkőzve minden szemérmességét és erkölcsösségét és azután sóhajtozzon, hogy újra és újra tegyem a magamévá. Majd mikor eluntam már, akkor elküldjem, akár egy szajhát, ki jól végezte dolgát.
Kamaszként, démonvérrel az ereimben más nem érdekelt.

Ivonne

Amikor már gyanússá vált, hogy nem öregszem, hogy apám után anyám is az öngyilkosságba menekült, ahogyan Mary is és még néhányan, ideje volt lelépni. Templomba kölyök koromtól fogva nem szívesen jártam, a szenteltvíz piszkosul mart és égetett azon egyszeri alkalommal, amikor először belenyúltam. Volt annyi eszem, hogy ne szóljak róla, különben hamar ördögűzésre adtak volna, és többet nem is nyúltam egyetlen kőmedencébe sem, ami szenteltvizet tartalmazott.
Nem fáradtam sokat azzal, hogyan is tűnjek el, egyik hajnalra lángba borult a kastély, aki bent égett, bent égett, aki megmenekült, az pedig szerencsés volt. Én a magam részéről pedig leléptem.
Démon apámat ekkor már egy ideje nem láttam, anyám halála után szerintem unatkozni kezdett, vagy tudom is én, a lényeg, hogy eltűnt. Mondjuk nem is bánom, nem különösebben érdekelt, hogy mit csinál, vagy mit nem csinál.
Franciaország érdekes volt. A bűn, a szenvedélyek, a gyönyör melegágya. Imádtam minden egyes ott töltött percet.
Ivonne egy gyönyörű szőke, ártatlan szépség volt, egészen addig, amíg nem találkozott velem.
A kesztyű készítő egyetlen leánya volt, aki az anyját a születésekor vesztette el. Apja egy gazdag, jóravaló férfinak szánta. Nos, én gazdag voltam, nemes, jó neveltetéssel – már ami az emberekre tartozott – és igen lelkes attól a perctől fogva, hogy megláttam Ivonne-t a Szajna partján sétálni. Haján megcsillant a nap, alakja karcsú volt és igen formás, és bár a neveltetése arra sarkallta, hogy visszafogott, csendes és kedves legyen, én éreztem a lelkében tomboló vihart, ahogyan a gonoszságot is, amelyet oly gondosan leplezett hosszú, zárt ruhájával és imakönyvével a kezében.
Azonnal tudtam, hogy akarom őt, de most nem úgy, hogy az elméjét irányítom. Izgalmasabb és nagyobb kihívás volt, hogy szabad akaratából legyen egy olyan szörnyetegé, mint amilyen én is vagyok.
Hosszú időn át, türelmesen tettem neki a szépet, mert épp ahhoz volt kedvem és szépen lassan, apránként romboltam le a belénevelt gátakat, mígnem megadta magát nekem egy őszi napon, az ágyamban. Hagytam, hogy megismerje a benne lévő sötétséget az enyém által, mígnem Ő akarta és szomjazta a másokkal való kegyetlenkedést, amit velem együtt élt át. Ha volt valaha is valaki, akit talán kedveltem, a magam abszurd módján, akkor az ő volt.

Jacquline

A kis vörös.
Ivonne-t magam öltem meg, miután a vérét vettem. Rászoktam arra, hogy a szeretőim vérén élek, nőkén, a férfiak nem érdekeltek sohasem, még ebben a tekintetben sem. Ivonne-ból pedig elegem lett. Ráuntam arra, hogy egyre többet akart, szépségéből és ártatlanságából semmi sem maradt meg, lelke elveszett a semmiben. Nem mintha a lelkéért rajongtam volna akár egyetlen percig is, de megcsúnyult számomra. Az a fajta gonoszság, ami magam is vagyok, az embereket a szememben rondává teszi. Nem átvitt értelemben, hanem ténylegesen. Nem véletlen használják az emberek sem azokat a kifejezéseket, minthogy valaki rókaképű… Na, de Ivonne-ról ennyi elég is lesz, térjünk át Jacquline-re.
Szajha volt, Párizsban az egyik legjobb. Nem volt se jó, se rossz, már gyerekkorától erre nevelték és nagyon értette a dolgát. Teste nem volt tökéletes, hegeket viselt, bőre nem volt hamvas és bársonyos, mégis volt benne valami, amivel magához vonzott. Kimondatlanul is értett, talán azt is tudta, hogy mi vagyok, de nem érdekelte.
Vele is elszórakoztam, uraltam a testét, az elméjét és ez valahogy egyáltalán nem viselte meg. Azt hiszem a testére úgy tekintett, hogy azt jó pénzért bárki kölcsön veheti, ezért nem viselte meg, amit vele tettem olykor. Érdekes élmény volt, azonban érdektelensége, az, hogy sem jobb, sem rosszabb, sem örültebb, sem épelméjűbb nem lett egy idő után unalmassá vált. Mikor utoljára láttam, élve távozott.

Marion

Amerika, az Új Világ. Pezsgő volt, akárcsak Párizs, sokan kalandvágyból, mások elkeseredettségből, megint mások az új reményekért indultak el felé, aztán volt aki megtalálta a számítását, volt aki nem.
Engem csupán a kíváncsiság hajtott. Európában nem találkoztam az apámon kívül másik olyan lénnyel, mint amilyen én magam is vagyok és érdekelt, hogy vajon vannak-e még máshol is olyan ivadékok, mint ami én magam is vagyok.
Marion egy Salon tulajdonosa volt a klasszikus vadnyugaton. Amikor megláttam, azonnal éreztem azt, amit sok-sok évvel korábban egyetlen egyszer életem során. Benne is volt azaz ellenállhatatlan és elemi erő, amely engem is égetett belülről és amitől most is olyan elevennek érzem magam.
Marion is épp olyan fattyú, mint én. Teste csodálatosan gyönyörű volt, lélekkel nem rendelkezett és birtokolni akartam, a magaménak tudni, ahogyan ő is engem az első pillanattól kezdve.
Csókja ingerlően édes volt, az együttléteink mindig vadak, kemények és olyan élvezetet nyújtottak, amit ember asszonnyal sosem éltem át előtte. Hollószín haja, meggypiros ajka vonzott minden valamire való férfit és ő élvezte ezt. Szeretett játszadozni velük és azt is szerette, hogy amelyikük csak hozzáért az alatt az idő alatt, amíg birtokolni akartam, megöltem mindet, egytől-egyig. Szenvedélyes, de kérész életű ideig volt az enyém, vagyis pontosabban én az övé. Mint kiderült, kétszer olyan idős volt majdnem, mint én, és a tudat befolyásolását régebb óta gyakorolta nálam. Mikor rájöttem arra, hogy ugyanolyan sakkfigura vagyok az életében, mint mások, neki estem, hogy megöljem. Azon az éjszakán csak a szerencsén múlott, hogy mindketten túléltük az összecsapást. Mariont azóta nem láttam, de ha megint látnám egészen biztosan meg akarnám d*gni, és aztán megölni. Gyanítom ő is a sz*xxel a kezdené, hogy aztán kicsináljon…

Maxine

A vadnyugat után keletre vettem az irányt. Ó, hogy mindeközben miből éltem? Nos, ha megvan az erőd és tehetséged, hogy mások elméjébe belemássz, nem nehéz rávenni őket, hogy vagyonuk egy részét vagy egészét adják át. Ez a része könnyű volt.
Maxine egy boszorkány volt. Nem a természete, hanem a lénye, ő maga az volt. Már az első percben tudta, hogy mi vagyok, elég volt egyetlen egyszer hozzámérnie. Kedveltem a társaságát – már amennyire ilyesmire képes vagyok – és ő az egyetlen nő, akit nem gyűrtem magam alá a hosszú ismeretségünk alatt. Amolyan barát, vagy inkább szövetségesféle lett. Szerettem volna a combjai közé bújni, de az ő elméjét nem lehetett befolyásolni és a tűzzel való játszadozáshoz is piszkosul értett, szóval hagytam, hogy nemet mondjon nekem. Azt hiszem valahol kivívta a tiszteletem, bár ezt sosem vallottam volna be neki. És ő az egyetlen, aki kétszer is megfordult az életemben, de erről majd még később.

Linette

A kis succubus. Linettel a húszas években találkoztam. Nem volt már kezdő és neki én voltam az első démon életében. Nos nekem meg az első succubus az életemben, szóval… bár ezt nem árultam el neki. Szexuális éhsége lenyűgöző volt, kedvemre volt, hogy mennyire szereti az ilyen jellegű élvezeteket. Nem kellett meghódítani, nem kellett uralni, egyszerűen csak vágynom kellett rá és mivel nem oka sem gyűlölni, sem pedig bántani, egészen sokáig az életem része volt. Noha soha, egyetlen alkalommal sem voltam hűséges – minek is lettem volna az? – mellette kevesebb figyelmem jutott más nőkre. Mindent megkaptam tőle, amit csak akartam. Mondjuk úgy nem nehéz, hogy birtokában volt a képességnek, aminek köszönhetően pontosan tudta, hogy mikor mire is vágyom.
Nem voltak világmegváltó tervei, nem akart sem valami hatalmas jót, sem pedig valami hatalmas rosszat cselekedni, csak élvezte az életet, én meg élveztem őt.

Sarah

Az a szemét kis r*banc! Majdnem megdöglöttem miatta!
De térjünk vissza a történet elejére. A negyvenes években már egy ideje üldözött valaki, bár akkor még nem érzékeltem, hogy menekülnöm kellene vagy, hogy bárki is az életemre akarna törni. Történt ugyanis egy szép nyáresti napon, hogy gyanútlanul tartottam a kedvenc szórakozóhelyem felé, amikor is iszonyatos égő érzés öntötte el a képemet, valami nedvessel együtt. Szenteltvíz. Csodás. Úgy örültem, mint majom a farkának, vagy inkább mégse. (Érezd csak az iróniát.)
Az a kis szuka egyszerűen képen fröcskölt vele, rohadtul fájt! Érezted már milyen az, ha sósavat nyomnak a képedbe? Nem mi?! Hát most mondom, nekem a szenteltvíz olyan, mint neked a sósav.
Egyetlen pillanat alatt tűntem el, fedezéket keresve, de nem jutottam messzire. A szenteltvíz  legyengített és látni is alig láttam. Azonban a fülemmel semmi gond nem volt és fogalmam sincs, hogy miért, de a vadászlány ragaszkodott ahhoz, hogy elmondja a történetét. Mint kiderült pár éve a sors összehozta velem a nővérét – azt se tudom ki volt az a bige – és a végén a lány beleőrült a találkozásba. (Mily meglepő?!) Ő pedig azért jött, hogy bosszút álljon. Na nem mondod Cicám?! Azt hittem a képembe locsolt víz az üdvözlő party részé volt.
Ekkor lépett Maxine másodszorra is az életembe. Ha ő akkor nem siet a segítségemre, azt hiszem kinyuvasztottak volna. Ami azt illeti mielőtt elváltak volna útjaink, elemeltem tőle valamit. Ő vissza akarta kapni, hát megkeresett és nem akarta, hogy megpusztuljak, mielőtt visszaadtam volna azt a kis csecsebecsét, ami elég nagy varázserővel bírt.
Szóval nem feltétlen a jó szándék vezérelte. Bár nekem tök mindegy, hogy miért is mentett meg, a lényeg az volt, hogy megúsztam a dolgot. Nem mondom, hogy utána zsebre tettem, amit Maxinetől kaptam a kis „tolvajlásomért”, de remélem megbocsátod nekem, ha férfi létemre nem kezdem el kifecsegni, hogy mit is csinált velem. Elhiheted, nem volt kellemes…

New York

Életem legjobb r*banca. És legjobb szeretője is. Igen, a város. Lassan egy évtizede, hogy itt élek. Otthont ad, megélhetést, nőket, élelmet, izgalmat és újabban egy farkas lányt is.
A város északi részén jó néhány lányt futattok, közöm van némi utcai drog terjesztéséhez és tiltott fogadásokat is szervezek, ha arról van szó. Egyiket sem én csinálom személyesen, megvannak erre a megfelelő emberek, akik még csak nem is tudják, hogy nekem dolgoznak. Mondtam már, hogy az elme befolyásolása egy hasznos dolog? Természetesen nekem az.
Nem kívánom az egész várost és az alvilágát magamnak, ennyire nem érdekel a dolog, csupán a magam kis territóriumát akarom és ennyi. Megférek én melletted, ha te is mellettem, ellenkező esetben… ne akard megtudni, hogy akkor mi is lesz.
Hivatalosan a Hell Bar tulajdonosa vagyok, ahol legálisan folynak póker játékok, van néhány félkarú rabló is, black jack asztalok és roulett-et is lehet játszani, ha valaki arra vágyik. Minden engedélyem megvan, ami kell, ám a bevételem jó része nem a bárból fakad.
Nos ez lennék én Cicuskám. Boldogabb vagy, hogy megismertél kicsit? Tudod illene annak érezned magad, ha már ennyit téptem a szám, csak miattad… És ha már itt tartunk, mondták már neked, hogy milyen szépek is a szemeid? Az ajkaid pedig egyenesen harapni valóan kívánatosak…  



Back to top Go down
View user profile
 

William Glouster

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

 Similar topics

-
» Scandinavian Glass by William L Geary
» Speak only using William Hartnell flubs!
» Videos of a Maple being styled by William N. Valavanis using a Pine bonsai styling technique
» New pots by William Vlaanderen
» William Hartnell as Dr Who card...signed, genuine

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Démonok-