Asztalok

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 2 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 2 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Destiny Roberts
Sun Feb 22, 2015 7:31 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 6:54 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:11 pm



bejegyezte:  John Ronan Angelo
Thu Feb 12, 2015 5:08 pm



bejegyezte:  Viola Tris Evans
Mon Feb 09, 2015 11:31 pm



bejegyezte:  Aphrodite Mahoney
Mon Feb 09, 2015 9:34 pm


Share | .
 

 Asztalok

View previous topic View next topic Go down 
Go to page : 1, 2  Next
AuthorMessage
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 7
✤ Születésnap : 1579-07-08
✤ Regisztráció : 2014-12-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Fri Dec 19, 2014 1:48 am


Kenzy & Mathias
How we need another's soul to cling to.





Hosszú nap volt. A délutáni edzés után még külön el kellett ugorjak a bankba, hogy elutaljam a terem bérleti díját, aztán késő délutánra még várt egy idős hölgy, aki a halott férjével akart mindenáron beszélni. Kész fejfájdító volt elmagyarázni neki, hogy a férje nincs abban az állapotban, hogy szeretné, ha zargatom, ő csak kötötte az ebet a karóhoz, majd végül ki kellett penderítenem. Nem fogom kockáztatni a saját lelki nyugalmam azért, hogy megzavarjak egy amúgy békés lelket...ezt csak ő nem tudta megérteni. Egész estig hallgathattam a sértett telefonálását, s végül úgy jöttem el otthonról, hogy tiszta ideg voltam.
Hell bar. Pont a legmegfelelőbb hely kicsit kifújni a gőzt egy ilyen nap után. - Egy Black Russiant! - Szóltam oda a pultosnak, majd az egyik magas bárszékre felülve levetettem bőrdzsekim. Micsoda egy hervadt nap volt! Legalább a végén javítsunk valamit.. Ahogy kikapom az italom, biccentek egyet mosolyogva a pultosnak és szürcsölni kezdem a koktélom. Pár korty után, most hogy kicsit elkényelmesedtem a helyemen, lassan megfordultam, végigmérve a helyet. Általában elég figyelmes szoktam lenni, de most túlságosan ki akartam kapcsolni az agyam. Így lehetett, hogy megakadt a tekintetem percekig egy nőn. Leplezetlen érdeklődéssel bámultam, agyamban pedig csakúgy forogtak a fogaskerekek. Valaki ismerős lehetett a régi időkből... de a régi időkből mindenki meghalt. Lesütöttem a szemem, mielőtt észrevett volna a táncparketten lassan vonaglók és az ácsorogva beszélgetők tömegén keresztül. Nem, gondolkozz egy csöppet ésszerűen! Ennyi év alatt olyan sok ismerős arccal találkoztál, biztos megragadt benned valamelyiküké. - Áh, képzelődök mindenfélét..  Legyintve fordultam vissza az italomhoz a pultra, és lassan lögybölve terelgettem a folyadékot a pohárban, néha rásegítve varázserőmmel, hogy érdekes hullámokat vessen a falán a sötétbarnás lötty. Aztán mikor észrevettem, hogy csak azért csinálom, hogy ne gondoljak a nőre, akit megláttam, gyorsan oldalra fordultam, hogy végigmérjem, kik vannak a pultnál. Igyekeztem kicsit lekötni az agyam azzal, hogy az emberek felmérésén tornáztattam, de nem ment. Valami a fejem hátuljában szinte üvölteni akart, hogy akit megláttam, fontos, de annyira nem akart előjönni. Végül villámként hasított belém a felismerés - Kenzy!- De mire megfordultam, már hűlt helye volt, akár egy látomásnak.
Szívem gyorsabban kezdett verni mellkasomban. Vajon tényleg lehetséges volna, hogy ő legyen az? Felkeltem a helyemről, kezembe kapva a kabátom, hátrahagyva az ital árát a pulton, és odaindultam, ahol az előbb látni véltem. Nem messze a helyétől kiszúrtam egy fiatal srácot, odaléptem hozzá, s határozottan vontam kérdőre.
- Volt itt egy lány, merre ment?
A srác kicsit meglepetten, de a kijárat felé mutatott, mire én köszönés nélkül nekilódultam, hogy utolérhessem.
Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Wed May 07, 2014 10:27 pm


Ambrosia & William
What...nonono... ?!

Ez az este kezdett egészen jól alakulni, az abszint erős, én ma még nem ettem, és Jack is csapja a szelet, nem kell bevetnem semmit, hogy majd önként adjon nekem chit, és egy vámpírban azért több van mint egy egyszerű emberben, és az eddigiek haladnók voltak. Akikben nincs elég kakaó, bár a vámpír sem közelíti meg a démont. Will után napokig nem kell ilyen vacsora után néznem, és utána majd kicsattanok, gyorsabb és erősebb vagyok, sokkal élesebb érzékekkel, igen, sok függ attól, hogy honnan is van a chi. Például Gabriel a vámpír is nem kevés kakaót jelentett nekem, mikor belőle táplálkoztam, 5 vagy hat hete. Az is egészen jó volt. De most hetek óta az apróbb adagokkal érem be, viszont, kellett ma már valami nagyobb falat is. De Williamat nem terveztem megkeresni, a végén, még ezt is hozzácsapná a számlámhoz, ami a két életmentést jelenti eddig, és ezt nem akarom tovább növelni, de egyszerre csak egy probléma, ezzel ráérek később is foglalkozni.
A nyalóka a számban, én az asztal lapon ülök, és legurult már az első adag abszintom, jóleset, kellemesen bizserget végig bennem, és érzem ahogy lassan a véremben is feloldódik. Végre kellemesen érzem magamat, bár amikor a sör szagát megérzem, kissé émelyeg a gyomrom, de elég messze van innen a fickó, hogy néhány mély lélegzet után rendben legyek. Kutyaharapást szőrével szokták mondani. Bár tegnap nem ittam, csak egy pohár bort Kenzyvel, ami azért fura, nem szokott annyitól bajom lenni. Viszont Jack valamit magyaráz így felé fordulok és nem gondolkozom ezen tovább, a nyalókát megforgatom a számban. Egy barát szerint elég obszcén módon tudom enni, hogy az már felhívás keringőre, néha rájátszom, néha nem is tudatos a dolog. Most fele-fele, mivel tetszik a vámpír, magas, kellően széles vállú, sötét hajú, világos szemű. Flörtölök vele és nem zavartatom magamat, vannak a közelben mások is, akik pillantása rám vándorol, pedig ma még nem is csíptem ki magamat, nem terveztem sokat maradni, a késeim és a mesterember várnak rá, pontosabban fae.
Jack megmerevedik mellettem, a mosolya az arcára fagy, és a szeme sarkában mozgást látok, oda kapom a fejem, és egyenesen a hely tulajdonosára szegezhetem a tekintetemet, enyhén felvonom a szemöldökömet, nyelvemmel fordítok egyet a nyalókán. aztán szinte köpni nyelni nem tudok, majdnem lenyelem azt a vackot ami a számban van, így kiveszem onnan és kézbe fogom.
- Na! Most állj meg!? Mi bajod van!? – Nézek rá megrökönyödve, és nem tudom hova tenni hírtelen a mondandóját, pontosabban, amit nekem szegezett, közben látom, azt is, hogy Jack felszívódik, azzal, hogy hoz még abszintot. a vámpír után pillantanék, de Will-t szem elől téveszteni, nem jó ötlet. Közben elkezdem összekaparni a gondolataimat is.
- Mi van, valaki szenteltvízzel locsolt meg, vagy csak huzatot kaptál? Honnan szeded ezt?! – Kérdezem tőle, és a nyalókát a poharamba ejtem, valahogy nem kívánom már, és ahogy elmegy, előttünk egy pár sörrel a kezében érzem, hogy erősen felfordul a gyomrom, a szag nagyon erős, pláne, hogy a lány egy keveset kis is löttyent, egészen a bokacsizmámra, és ennyi lég is volt, hogy úgy érezzem, visszajön az a kevés, amit eddig lenyeltem.
- Basszuu…..- eddig jutok, és már le is huppanok az asztalról, hogy sprinteljek a mosdóig, ami szerencsémre nincs messze. nem hittem volna, hogy megint ide jutok, hogy a csap fölé görnyedek, folyik a víz és mélyeket lélegzek, miután visszaköszönt az abszint és a tea korábbról. Még jó, hogy semmi más nem volt a gyomromban. Kiöblítem a szám néhányszor a hideg vízzel és az arcom is megmosom, majd elzárom a csapot, és a tükörképemet bámulom, két kézzel kapaszkodva. Közben visszapörgetem az agyamban amit William mondott, és rohamosan sápadni kezdek.
- Na, nem! Nem lehet…! – A tükörképemre meredek és látom a pánikot tükröződni az arcomon. Közben magam győzködöm, hogy a démonnak nincs igaza, ez nem azért van és ő honnan a fenéből is tudhatná?! Nem últrahang?!
▷MUSIC: IDE, IDE ▷ NOTE:  Folytatás itt:  ▷ WORDS: 633

©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Tue May 06, 2014 10:49 pm

Ambrosia & William
What the hell…?

Az elmúlt napok nem teltek különösebb eseményekkel tarkítva. Már ha nem veszem különösebb eseménynek, hogy feltűnt az életemben a lányom, megjelöltem magamnak egy vadászt, felkeresett egy másik, hogy üzletet kössön velem, összefutottam a régi mesmer cimborámmal, felbukkant a városban a kedvenc boszorkányom is, akinek sokkal tartozom és a szőke succubus is, aki meg nekem tartozik immáron nagyon sokkal. Azt hiszem tévedtem, amikor ezt állítottam, hogy különösebb események nélkül teltek a napjaim, mert nem. Túl sokan bukkantak fel hirtelen és senki sem ok nélkül. Na jó, Giselle igen. A lényeg, hogy történt, ami történt és most nem vágyom többre, minthogy visszakapja a megszokott életemet és mocskomat, aminek a tetején királykodhatok a magam módján. Nem vagyok hozzászokva, hogy ekkor átjáró ház legyen az egész életem.
Valahogy remélem, hogy a mai nap vagy jobban mondva éjjel mindennemű extra nélkül fog eltelni. Eddig ugyanúgy telik, mint bármely másik, ami azért ad arra némi okot, hogy feltételezzem, így is fog folytatódni, de mivel láttam én már karón varjút – ahogy a mondás tartja – nem bízom el magam előre.
A könyvelést nézem át a lakásomban, most minden a lehető legnagyobb rendben van, ezért nem kell vele a vártnál többet szarakodnom. Lemegyek a bárba, hogy a pénztárkönyvet nézzem át, amikor ismerős szőke tincsek vonják el a figyelmemet, vagyis inkább hívják azt felt magukra. Ambrosia.
Ha itt van, akkor vagy akar valamit – már megint – vagy a világos kérésem – utasításom – ellenére kajálni jött ide és most nem arra gondolok, hogy húsos szendvicset akar letolni a torkán.
Röviden fújtatok egyet, majd bosszúsan vágom le a kezemben lévő tollat, utána pedig egyenesen odamegyek mellé. Amikor megállok, akkor azonban nem szólalok meg azonnal. Ismerős energiák vágnak képen, nem olyan intenzíven, mint máskor, de érezhetően itt vannak körülöttem. Pontosabban Ambrosia körül.
Legutóbb akkor éreztem ezt, amikor Anna jött el hozzám első alkalommal. Még sosem találkoztam korábban a saját húsommal és véremmel, ezért nekem is meglepő volt az érzés, hogy a saját sötétségem rezgéseivel találom szemben magamat, ami nem belőlem fakad. Azóta azonban bármikor felismerném ezt és ekkor, ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy a succubus bizony nem egyedüli lakója most a testének, mi több, úgy tűnik az én fattyam van benne. Két lélek sötétségének lenyomatát érzem benne, az övét ismerem, az a határozottabb és erősebb. A másik inkább csak az árnyéklenyomata az enyémnek, még gyenge, kiforratlan és halvány.
Hirtelen lépek elé. Érzem rajta, hogy ivott, az alkohol szaga árad belőle még akkor is, ha alig ivott. Jó a szaglásom és a kéretlenül az orromba furakodó abszint szagát felismerem. Ahogy a nyalókáét is, ami a szájából lóg ki és ami kellemes emlékeket ébreszt bennem, most azonban nincs időm és kedvem se sok, hogy merengjek a legutóbbi numeránkon.
- Hacsak nem célod ártani a kölykömnek a méhedben, ne igyál többet! Mikor akartad elmondani? – keresztbe fonom mindkét karom a mellkasom előtt és kisterpeszben állok. Összeszűkülő, lélektelen fekete szemekkel meredek rá és várom a válaszát, mert az a minimum, ha már idedugta a képét, hogy elmondja ezt a kis meglepetést. Ehhez képest nem kapálózott, hogy beszéljen velem, ellenben vígan vedel valami vérszopóval, akire elég egyetlen pillantást vetnem, hogy k*rva gyorsan húzzon a vérbe, mielőtt kiemelem rothadt szívét a mellkasából.
- Hallgatlak. – nem zavartatom magam amiatt, hogy tömeg van körülöttünk. Tudni akarom, hogy mi a fene célja volt azzal, hogy idejön és iszik, holott magában hordja a fattyam.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words

©
Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Tue May 06, 2014 10:16 pm


Ambrosia & William
What...nonono... ?!

Ma még nem igen ettem, ébredés után az összes kajára húztam a számat, még arra is amit szeretek, sőt valaminél úgy éreztem, hogy ha ennem kellene belőle vissza is köszönne, így kihagytam a reggelit, és csak egy kis teát ittam, később némi kakaó is lecsúszott. Ennél többre azonban nem voltam képes, fáradtnak is éreztem magamat, és be kellett látnom, kerítenem kell magamnak valakit, akiből meríthetek chi-t, mivel úgy éreztem magam, mint aki le van merülve, és éhes is voltam. Beteg az biztos, hogy nem voltam, mert a zene még mindig mozgásra csábított. Ha még ez sem menne, akkor komolyan elgondolkoznék azon, hogy valami nyavalyám van, de mivel ugyan úgy tekeregtem a zenére a nappaliban ahogy mindig is, így úgy döntöttem az egész a chi és egy kis másnaposság lehet, a minap boroztunk Kenzyvel, és mellé odavoltunk táncolni is. Jól éreztem magam egész este, de azt hiszem kicsit leamortizálhattam magamat, de egye fene, majd ma feltöltekezem.
Legalább is én így gondoltam, amikor neki indultam ma este, Kenzy most nincs, velem egyedül vagyok, de ez most nem is olyan rossz, az éjjel végén majd találkozunk otthon, és amúgy is van egy kis dolgom. Nem terveztem ma estére be a Hell-t, de még is itt kötöttem ki, mióta az orromra koppintott, hogy nem svédasztal a bár az óta nem dugtam be az orrom. Viszont, most a közelben itt van a legnagyobb forgalom, és amiről nem tud, az nem fáj, simán el tudok bújni a félhomályban és a tömegben is egyaránt, nem féltem magamat, hogy még is csak ellenkezzek vele és itt vegyek egy kis chi-t magamhoz. A biztonsági simán beengedett, csak egy gyengéd simogatás az arcon, egy kis succubus erő, és már nincs is akadály előttem. Miért lenne, mióta az eszem tudom, és egyedül kell, a világban boldogulnom nem félek ezt kihasználni, csak nézz rám, amit viselek, azért egy centet sem adtam, mindent a saját képességeimmel szereztem meg mások által. Viseletem egyszerű, vagyis, lehetne az, de még sem ha jobban belegondolok. A combnál szakadozott, foszlós kopott farmer, a fekete felső, ami olyan mintha csak egy két méteres sávot tekertem volna magamra, és hozzá az ezüst szíű bőrdzseki, nem éppen hátköznapi viselet, hajam csak az ötujjas fésűt látta, lábamon, magas sarkú bokacsizma, a jobb lábbelimben el van rejtve, az utolsó magas ezüsttartalmú pengém, a bokámra van szíjazva, a csizma szára takarja, teljesen tökéletesen. Igazából, ma egy mesternél van jelenésem, akitől rendeltem utánpótlást. Aki olyan balhékba keveredik, mint én és úgy vonzza a bajt is, annál jobb ha vannak ilyenek is és nem csak az alap tartozékok, mint a succubus erő. Fél órája vagyok itt, és már két delikvensből táplálkoztam, most pedig egy harmadikra várok a kért italommal, abszintot hozattam vele, cuki pofa ez a vámpír, ha jól értette, 150 éves és frissen jött a városba, harmadik fogásnak ő is jó lesz nekem.
Elveszem a felém kínált poharat és az asztalnak dőlve csípővel, koccintok vele, hogy utána a számhoz emelhessem a poharamat. Már megtörtént az ital hígítása és a cukor is lángol már, szóval, csak inni kell.
Lecsúszik az első adag abszint, végre valami, amitől nem érzem úgy, hogy menten rosszul leszek, amikor beléptem és valaki elvitt előttem egy pohár sört kis híján taccsot dobtam, de most, hogy vettem magamhoz chit, teljesen jól érzem magam és a zöld nedű is jól esik. Viszont, majd megőrülök két napja, a nyalókáért, és most is kihalászok egy zöldalmásat a zsebemből, majd felülök az asztal tetejére, és a pálcikát forgatom a számban, még Jack a vámpír újra tölti a poharam, és elkészíti a következő körömet. Értem, hogy bódít az előző adag, mivel a tea és a kakaó a nyalókával együtt nem elég ahhoz, hogy felszívják a töményet.
▷MUSIC: IDE, IDE ▷ NOTE:  bújik  ▷ WORDS: IDE, IDE

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun May 04, 2014 2:50 pm

Tris & William


Mer különben megeszel reggelire? - kérdeztem vissza unott hangon, mert komolyan azt hiszi, hogy a hangjával el tud ijeszteni vagy a tekintetével? Még rém álmom se lesz tőle. Miért is lenne, hiszen semmi olyat se tett? Persze vannak benne furcsa dolgok, de ezek a dolgok inkább csak felkeltették bennem a kíváncsiságot és nem pedig félelmet keltettek bennem. Lehet tényleg kicsit defektes vagyok, de nem bánom, hogy másabb vagyok, mint a legtöbb ember.
Örültnek? Nem, nem vagyok azt, maximum egy nagyon hangyányit az vagyok, hiszen őrültség nélkül unalmas lenne az élet, de minek is mondom, hiszen olyan mintha a falnak beszélnék, mivel a felét nem hallod meg annak, amit mondok. Vagy az is lehet így próbálsz meg higgadt maradni. - mondom neki kicsit gúnyosan, meg egy unott sóhajtás hagyja el az ajkaimat. Komolyan unalmas lett ez az egész dolog. Sokkal jobban indult, majd a kettősségéből unalom és közöny lett. Tényleg lehet elmegyek és majd találok más személyt, hiszen biztos vagyok abban, hogy az itteni emberek sok meglepetéssel tudnának még szolgálni nekem.
Kirántom a kezemet a kezéből, majd rápillantok.- Most nagyon megijedtem. Béna vagy az ijesztgetésben. - mondom neki haláli könnyedséggel, majd pedig kilépek az utcára. Nincs túl nagy fény, de még visszapillantok rá és egy mosolyt küldök neki, hiszen itt még nincs vége és nagyon kevés ahhoz, hogy ki tudjon innen tiltani. Minél inkább valami tilos, annál inkább arra ösztönöz, hogy megtegyem. Nem félek tőle és nem is fogok.
▷Music: - ▷ Note: Köszönöm a játékot. cuki :▷ Words: -
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun May 04, 2014 2:05 pm

Tris & William
You’ve come to the wrong place.

Hidegen hagy a röhögése teljes mértékben. Nem válaszolt, témát terelt, ezzel is csak megerősítette azt, hogy mennyire nem vállal felelősséget még azért sem, ami ő maga, nemhogy a tetteiért. Ezzel pedig számomra itt vált teljesen érdektelenné.
- Még mindig ott az ajtó. Nem kell itt lenned. És többet ne is legyél. – szólalok meg teljesen rezzenéstelenül. Maximum az érdektelenség süt a szavaimból iránta. Kiskorú, várja meg amíg felnő és talán egyszer beérik az esze is. Lehet, hogy ő magát érettnek tartja, számomra csak egy hangosan csivitelő kis csibe. Ennyi.
- Annak tartod magad? – véleményem szerint nem őrült, csak egy ostoba gyerek. Ezt azonban már nem célom elmondani neki, jelen pillanatban megszabadulnék tőle, de már annyira sem érdekel, hogy az életét vegyem el. Talán felbosszantani akar, azonban a célját nem éri el, már ha valóban ez lett volna a szándéka. Volt benne valami, láttam valamit, ami egy darabig érdekelt és érdekes volt számomra, de az már régen elillant. Van, hogy egy áru jónak tűnik, aztán kiderül, hogy mégsem az. Számomra ez a lány pontosan ilyen most.
Nincs szükségem arra, hogy erődemonstrációt tartsak neki. Nem kell tudnia többet annál, mint amit ma megtudott és merüljenek csak fel benne kérdések. Pont leszarom. Számára azt hiszem rosszabb az, ha nem kapja meg, amit akar, számomra pedig nem jelent semmit. Nem ő az első és nem is az utolsó hal abban a tengerben, amiben halászni szeretek. Mindig lesznek olyanok, akiket érdekes lesz megrontani, de az aki már az elején sem tud számomra olyasmit mutatni, ami miatt érdekes lenne, nem fogok foglalkozni. Egyszerűen azért, mert ami nem érdekel, azzal nem törődöm. És itt be is zárult a kör.
- Nagyon is befejeztem. – hacsak nem tesz valamit, amivel megakadályozzon, megragadom és kiviszem a raktárból. Van egy hátsó bejárat is, amit mindig zárva tartok, de most oda több értelme van vinnem, mint át a tömegen a bejáratig. Farzsebemből veszem elő a kulcsot és nyitom ki az ajtót, amin kitaszítom. Velem szemben egy ember ereje nem sokat ér. Elvégre még mindig egy kib*szott démon vagyok! Az ajtó a bár melletti sötét és néptelen sikátorba nyílik.
- Nem akarlak többet itt látni. Ha mégis visszajössz, kihajítalak vagy a rendőrséggel vitetlek haza, nekem oly mindegy. Szerezd meg amit akarsz, ahol akarod, sok sikert hozzá! – Tényleg nem foglalkozom azzal, ami nem érdekel. Olyannal meg aztán végképp nem, aki képtelen felfogni, hogy mibe is nyúl bele. Millió jelzést kapott és egyiket sem vette észre. Persze mindig vannak olyanok, akik azt hiszik ők a janik, vérpistik vagy vérpannik, ezzel nem lehet mit kezdeni. Vagy egyszerűen csak ostobák. Én azonban már olyan régen űzöm a magam játékait, pontosan tudom, hogy mit akarok és mit nem. Ezt a lányt pedig nem.
Bevágom az ajtót és vissza is zárom. Beszélek az ajtóban álló emberemmel, aki arról gondoskodik, hogy beeressze a népet, milyen leírás alapján és milyen névvel nem engedheti be még egyszer ezt a lányt. Nem mondom, hogy őt sem lehet kijátszani, az embereket ki lehet. Ebben a percben azonban ennyi a legtöbb, amit meg akarok tenni ezzel kapcsolatban. Az este további részében pedig teszem, amit általában szoktam.
▷Music: ide, ide ▷ Note: Semmi baj! Smile Hacsak nem tesz vagy mond Tris olyat, ami Willt megállítaná vagy meggondolná magát, akkor ez lenne a záróm és köszönöm, nagyon élveztem! Ha igen, akkor vedd nyugodtan semmisnek a reagom végét és jövök még válasszal. ▷ Words

©️

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun May 04, 2014 1:27 pm

Tris & William


Ennyire önfejű és magának való emberrel se találkoztam még soha se, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem olyan ember, mint amilyen én, a barátaim vagy a nővérem. Egy ember nem képes arra amire ő igen, illetve egy embernek nem tud csak így változni a tekintete, bár akár lehet valami félresikerült kísérleti alany is. Talány tényleg el kellene mennem, majd amikor meghallom a szavait, akkor hangosan felnevetek. - Szóval, ha téged elkezdene valaki kényeztetni, akkor a tested nem reagálna? Ennyire még te se vagy nagy bűvész, hogy a testednek ilyen mértékben parancsolj. Bár a szavaidból ítélve te maga vagy tökély, vagy csak egyszerűen egy manipulatív játékos vagy, aki előszeretettel játszik a másik nem érzékeivel. - mondtam neki minden kedvesség nélkül és teljesen rezzenéstelen arccal. Összefontam a karomat magam előtt és úgy figyeltem őt.  
Sejtettem, hogy amit keresek az nem éppen minden ábrándozó kislány álma, mármint nem az a hercegnős rózsaszín ködös dolog. Régóta nem is olyan vagyok, hiszen az ember életében történnek dolgok, amik teljesen megváltoztatják őket. Nem vágytam semmi nagyra se. Nem érdekelt a pénz, se a hatalom, hiszen mind a kettő meglehetne a családom révén, nekem másra volt szükségem, olyanra amit ott nem találhatok meg.
Talán ezt saját magadnak köszönheted, hogy ilyen vagyok veled. Talán te váltod ezt ki belőlem. - mondom neki egy vállrándítás keretében, majd egy unalmas pillantással nézek körbe, hiszen nem értem, hogy miért erről beszélünk és miért nem a lényegről. Soha se szerettem a sok körítést és a mellébeszélést. Tudja, hogy mit akarok, de mégis ezekről beszél.
Szóval azért amiért nem félek tőled annak ellenére se amiket láttam, ezért örült vagyok? - kérdezem tőle nevetve, majd egy lépést közelebb lépek.- Kevés vagy ahhoz, hogy megijessz engem és eltántoríts attól, amit keresek. - mondom neki komolyan, majd az egyik dobozhoz sétálok és a tetejére leülök és onnét figyelem őt. Sok féle poklot kiállhat az ember, de van olyan pokol amitől nem félünk, hanem vágyunk rá, úgymond áhítunk utána. Én pontosan így voltam ezzel és vagy vele, vagy nélküle, de meg fogom találni azt amire annyira vágyok.
Szóval az egyik pillanatban még segítenél, a másik pillanatban pedig nem. Ez nagyon érdekes. - mondtam neki kicsit elgondolkodva, hiszen tényleg az egész olyannak tűnt, mintha maga se tudná, hogy mit tegyen, vagy csináljon velem. Valami miatt kettősséget éreztem benne.
Ezt már sokan mondták, szóval biztosan úgy van. - mondtam neki egy vállrándítás keretében, hiszen magam is jól tudom, hogy mennyire önfejű és makacs vagyok. Szóval ezzel igazából nem mondott semmit se, de ha nem ilyen lennék, akkor talán már réges-régen nem lennék itt.
Szólj, ha befejezted ezt az egész elemzős dolgot, mert rohadtul unalmas. - mondtam neki minden kedvesség nélkül és teljesen unalmas fejet vágtam, majd újra  felálltam és megálltam vele szemben.- Először is nem tudsz olyat mondani amit eddig nem tudtam volna. Pontosan tudom, hogy milyen vagyok, szóval ha ezzel lett volna valami célod, akkor nem fogsz elérni semmit se. Maximum annyit, hogy halálra untatsz vele, mert tényleg nem tudsz újat mondani már. - mondom neki egy kisebb sóhaj közben, mivel egy dologgal tisztában voltam, még pedig azzal, hogy milyen is vagyok. A következő dolgon amit mondott egy széles mosoly jelent meg arcomon és az ajkamba haraptam.
Szóval még se vagyok nyitott könyv előtted, pedig eddig jól játszottad ezt a dolgot. - mondom neki mosolyogva és közben őt figyelem. Közelebb lépek újra és a szemébe nézek. Nem félek tőle, talán kellene, nem tudok félni. Utáltam a túl sok csevegést, sokkal inkább a tettek embere voltam és talán pontosan ezért untatott már ez az elemzős dolga. Az előbb kielemez, majd kb. közli azt, hogy nem tudja mit miért csinálok? Döntse már el, hogy nyított könyv vagyok-e vagy nem, de ebből ítélve nem vagyok az.
Nem gondolod, hogy akkor lenne teljesen enyém a lelkem, ha végre megkapnám azt, amit annyira keresek? - kérdezem tőle komolyan, hiszen pontosan emiatt keresem, hogy ne csak részben legyen az enyém, hanem teljesen. Meg akarom találni azt a darabot, ami annyira hiányzik. - És szerintem azzal te is jól járnál, hiszen biztosan nagy öröm egy magad fajtának olyan sötétté tenni valakinek a lényét, mint amilyen te vagy. - mondom neki még mindig mit sem törődve a helyzettel és úgy beszélek, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Oda sétálok az egyik falhoz és neki dőlök és közben őt figyelem.- Miért nem mondod meg te, hogy mit szeretnél? Eddig amit megtudtam rólad az az, hogy nem szereted a mellébeszélést, ahogyan én se. Szóval ki vele. Mit kérsz cserébe? - kérdezem tőle haláli nyugalommal és közben összefonom a karomat magam előtt.
▷Music: - ▷ Note: Bocsánat a késés miatt. bújik  :▷ Words: -
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Tue Apr 22, 2014 9:15 pm

Tris & William
You’ve come to the wrong place.

Érdeklődésem egyre inkább kezdem elveszteni. Olyan húrokat akar pengetni, amivel gondolom szeretne valamivel többet látni vagy kapni abból, amire vágyik. Nálam azonban az efféle manipuláció nem vezet sokra. Régebb óta űzöm ezt mint, hogy ő akár csak pajzán fajtalan gondolatként megfogant volna a szülei fejében. Vagy bármelyik felmenőében az elmúlt pár évszázadban. Lemondóan csóválom meg a fejem lassan.
- Van egy lelked, amit nem birtokolsz. Van egy tested, aminek nem parancsolsz. Minden részedet, amitől az vagy aki és ami úgy kezelsz, mintha rajtad kívülálló dogok irányítanák. Egy önálló lélek és egy igényekkel rendelkező test. Mégis mi az, amit a magadénak tartasz? Amiről azt gondolod, hogy a tiéd, a te befolyásod alatt van? – én azt látom, hogy még ezt a helyzetet is uralni akarja, egyértelműen sugall ezt-azt és amikor nevén nevezem, akkor visszakozik azzal, hogy semmi sem úgy van. Lassan kezd olyan érzésem lenni, hogy összevissza beszél. Talán beszedett valamit. Nem tudom, de igazából nem is érdekel.
Azért sem vállal felelősséget, amije már megvan, akkor vajon mennyire bírna el azzal a pokollal, amit olyan nagyon keres? Ezt nem csak élvezni kell és lehet. Van olyan része is, amit kezelni kell tudni, különben igen hamar akad majd valaki, aki eltesz láb alól. Túlélni koránt sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Féktelennek is lehet lenni úgy, hogy túl is élj, de csak akkor, ha képes vagy felismerni azt, hogy minden tettednek van következménye, amikért csakis te felelsz és senki más. Fiatal még, talán csak én várok el túl sokat.
- Nem kellett mondanod. Az egész lényed ezt sugározza. – nem szeretem, amikor valaki cselekszik valahogyan és utána nem vállalja érte a felelősséget. Ha volt olyan „tökös” kislány, hogy provokáljon, akkor most legyen annyira kemény is, hogy vállalja, az ahogyan beszél és amit mond, mit is közvetít.
- Leginkább nincs. Ha lenne, akkor nem így viselkednél. – gunyoros vigyor mászik fel a képemre. Az ő lelkének sötétsége nem olyan, amire azt mondanám, hogy van fogalma. Jó eséllyel legvadabb álmaiban sem sejti, hogy milyen teremtmények rohangálnak ezen a világon az ő fajtáján túl. A média elárasztotta a világot mindenféle mesékkel és filmekkel a természetfeletti létezésével kapcsolatban, amivel csak azt erősítette meg, hogy mi nem létezünk. Sok szempontból kényelmes ez a század az elmúltakhoz képes.
Mögé kerülve halkan beszélek a füléhez hajolva. Lusta szfinxmosolyra húzódnak ajkaim. Abban nagy igazság van, amit mond. Rátapintott. Még nem eresztem el, bár sejtem, hogy valamennyi fájdalmat okozok neki. Hosszú időm volt arra, hogy kitapasztaljam melyik faj mennyi fájdalmat él át adott mozdulatoktól.
- Lenne. – az pedig, hogy valóban lesz-e? Még én sem tudom. Nincs varázsgömböm, ami megmondja mit hoz a jövő. Még azt sem tudom mit hoz az este további része. Idővel kiderül.
Részemről úgy döntök, hogy ennek a beszélgetésnek itt van vége. Nem óhajtom feleslegesen tépni a számat. Már így is több időm ment el erre a lányra, mint amennyit szántam volna rá. Felveszem a telefont, mert apró szarságokért nem szoktak hívni. Befejezem a rövid beszélgetést és visszacsúsztatom a készüléket a farzsebembe. Kifelé terelgetem a lányt innen. Azonban megbotlik és ezüst karlánca megéget.
- Szólíthatsz Uramnak. – míg ő nevet, én egy cseppet sem. Lélektelen szemeimben megcsillan valami. Ínyemre van ez a megszólítás, bár az is tény, hogy ez most nem tartozik ide.
Ahelyett, hogy elmenne, megfordul és az ajtónak dől. Megállok kis terpeszben és mindkét karom összefonom a mellkasom előtt. Képembe lógó hajam alól nézek rá összeszűkült szemekkel.
- Makacs egy lány vagy. – hangomban nincs elismerés, bár valójában tisztelem azt, hogy valaki ennyire elszánt. Nem igazodom ki rajta. Az egyik pillanatban érdekesnek tűnik számomra, a másikban egy olyan oldalát mutatja meg, amivel elvesztem minden kíváncsiságomat vele szemben.
- És bosszantó is. Én meg nem vagyok egy türelmes alkat, jótét lélek meg még kevésbé. Vesztegeted az időmet. Nem tetszik, ahogyan beszélsz, ahogyan az sem, hogy nem vagy tudatában annak, amit egész lényeddel sugárzol. A hangoddal, a hangsúlyoddal, a non-verbális kommunikációddal. És még mielőtt rákezdenél arra, hogy engem elemezz, hidd el nekem, pontosan tudom, hogy milyen vagyok. – eluntam a kis játszadozást. Megmondtam, nem vagyok türelmes.
- Megmondtam neked miért nem most beszélünk róla. Túl arrogáns vagy. Ráadásul nem méred fel, hogy mekkora falat is vagy te. Nem tudom, hogy azért nem, mert nem érzékeled vagy azért nem, mert valami kis játékot játszol. De valójában nem is érdekel. – talán nem érzékeny arra, hogy tudja mekkora pont is ő. Fogalmam sincs. Ember ritkán kelti fel az érdeklődésem, nem szánok rájuk annyi időt, hogy ilyen módon foglalkozzam velük, mint most Trissel. Nem szeretek beszélgetni és nem szeretem az időmet sem fecsérelni feleslegesen.
- Azért nem mész ki innen, mert pontosan tudod, hogy meg tudom neked adni, amit akarsz. Csakhogy én is akarok valamit cserébe. Azonban képtelen vagy megadni, magad közölted, hogy a lelked nem a tiéd. Nem tudom, hogy képes vagy-e bármi olyat felajánlani nekem, amiért tovább kellene folytatnunk ezt a beszélgetést?! – oldalra billentem a fejem és így nézek végig rajta lassan. - De a lehetőség a tiéd. Lepj meg. Mondj valamit, ami miatt úgy döntök, hogy segítek neked. – kíváncsian várom mit fog mondani. Én ma este már mutattam neki ahhoz eleget, hogy tudhassa, valóban a kezemben van az, amire vágyik. Ennél nagyobb demonstráció nem lesz. Ha összerakja a részleteket, akkor okos lány és tudja, hogy megadhatom neki, amit akar.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Mon Apr 21, 2014 10:08 am

Tris & William


Figyelem őt és nem értem a reakcióját, hiszen amit mondok abban van igazság. Az ember lelkét két dolog is rabul ejtheti, a sötétség és a fény. Nos, az én lelkemet a sötétség hálózza be szép lassan, azt hittem én uralom őt, de bebizonyította, hogy a sötétségen nem lehet uralkodni egészen addig, amíg talán az egész lényem nem lesz az. Van sötét oldalam és van még egy kis remény a jóra, de az valahogy nem vonz engem. Az ürességet akarom betömni azáltal, hogy megtalálom amire szomjazom, vagyis azt amire a lelkem áhítozik.
Érzem, amint elkap a hajamnál fogva, de még mindig nem akarok elfutni. Tudom jól, hogy az idegein táncolok és mindent pénzt megér ez, hiszen ha elveszti a fejét, akkor talán lehull a lepel arról is, hogy mi is ő valójában. Egy dolgot megtanultam, ha sikerül valakit annyira felhúzni, hogy kiforduljon önmagából, akkor megjelenik az igazi arca annak a személynek. Figyelem őt és érzem a közelségét. Egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon.- Attól még, hogy a testem beszél valamit nem biztos, hogy ténylegesen kívánlak. Az csak egy test, aminek vannak igényei. - mondom neki egy kisebb gúnnyal fűszerezve, de közben végig őt nézem. Persze meg kell hagyni, hogy a külsője mondhatni tökéletes. Izmos test, vagyis gondolom, hogy az. A szemei a sötétség és a ridegség ellenére is vonzóak, talán pontosan ez tetszik benne, hogy ennyire sötét, de még ettől se jön rám az, hogy most rá akarnám hirtelen vetni magamat. - Soha se mondtam, hogy hülyének nézlek. - mondom neki még mindig mosolyogva, majd egy pillanatra az ajkamba harapok, amikor hallom a hangjának fura hatását. Még egy kicsit bele is borzongok.
Talán nincs, talán van némi fogalmam. - mondom neki minden kedvesség nélkül, hiszen már elég sok mindent bizonyított, hogy mikre képes és még biztos vagyok abban, hogy sok meglepetést tudna okozni nekem. Figyelem őt és minden egyes mozdulatát. Hirtelen elengedi a hajamat, majd mögöttem terem. Érzem a testének közelségét, majd az ujjaival a vállamba mar. Ajkamba harapok és semmi jelét nem adom annak hogy esetleg ez fájna. Kibírom és annyira nem is fájdalmas. Hallgatom a szavait, de nem moccanok. Várok, majd megfordulok és rá emelem a tekintetemet. - De a te segítségeddel van esélyem megtalálni azt. - nem tudom, hogy honnét veszem ezt, de érzem, hogy benne van egy kisebb olyan dolog abból amit keresek, és ebben a helyben is van. Távol vagyok, de egyszerre mégis közel ahhoz amit keresek. Nem fogom feladni és talán ő az egyetlen esélyem arra, hogy sikerüljön megtalálnom azt amit annyira keresek.
Nem hiszel el, hogy most meg ennyire bunkó lenne. Nem akarok menni, de ő mégis az ajtó felé tol és még közben telefonál is. Ez most már tényleg a totális bunkósság jele, de mivel kényszerítve vagyok, így még meg is botlok és a kezébe kapaszkodok. Olyat látok, amit most már tényleg nem tudok hova tenni. Nézem őt és a mosolyát is. Van benne valami, aminek meg kellene rémisztenie, de még se félek. Kíváncsi vagyok mindennél jobban, illetve válaszokat akarok kapni és nem biztos, hogy jól járna azzal, ha magamtól deríteném ki azt, hogy mi is ő valójában.
Arrogancia, más néven páncél. Mindig ilyen vagyok mindenkivel és ha valakinek ez nem tetszik, akkor az már a saját baja. Nem vagyok egyszerű esett, de úgy érzem, hogy van valami bennem, ami miatt nem küld el és persze nem a testi dolgokra gondolok. Mintha tényleg értené azt, hogy mi is az ami után annyira kutatok. Elmosolyodom azon ahogyan megemlíti a nevét, majd egy apró gúnnyal fűszerezve újra megszólalok.- Igenis, Mr William, vagy szólítsalak inkább uramnak? - kérdezem tőle nevetve, majd a válaszát meg se várva a kilincs után gyúlok, de valami megálljt parancsol, hiszen ha kiteszem innét a lábamat, honnét tudjam, hogy komolyan gondolta a dolgot, hiszen szemmel láthatóan eléggémagának való és gyorsan változik a véleménye. Megállok, megfordulok és az ajtónak dőlök.- Miért nem inkább most beszélünk róla? - kérdezek vissza és figyelem őt, közben a karomat összefonom magam előtt. Nem akarok elmenni, válaszokat akarok és azt is tudni akarom, hogy vajon tényleg képes-e nekem segíteni. Tekintetem újra a karjára vándorol, de nyoma sincsen már az égési sérülésnek, majd újra felpillantok és keresem azt a hideg és jeges tekintetét. Nem fogok elfutni, hiszen egyre inkább elszántabb vagyok ezzel kapcsolatban, hogy végre megtaláljam azt amit annyira régóta keresek.
▷Music: - ▷ Note: - :▷ Words: -
©



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sat Apr 19, 2014 8:04 pm

Tris & William
You’ve come to the wrong place.

Ha ő még a saját lelke felett sem képes rendelkezni, akkor vajon mire az? Elgondolkozva hallgatom őt. Hacsak sejtené, hogy miről is beszél… ráadásul pont nekem. Lemondóan megcsóválom a fejem. Láttam benne lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy felfedjek előtte egy világot és megadjam neki, amit olyannyira meg akar kapni. Természetesen nem ingyen. Egy démon sosem tesz meg semmit sem ingyen. Én meg pláne nem.
Elneveti magát, a hajába markolok és hátrarántom a fejét.
- Jól sejtem mi tartott itt. Ezzel együtt ne akarja a szád elhitetni velem, amiről a tested már épp eleget „beszélt”. – suttogom ajkaiba, de nem érintem azokat. - Nem tudom milyen jogon nézel hülyének. – hangomban szinte tapinthatóvá válik valami hátborzongató, ami alattomos módon furakszik be az emberi bőr alá.
- Halvány fogalmad sincs kedvesem, hogy mennyi mindenre van esélyem és lehetőségem. – hirtelen engedem el a haját. Mögé kerülök, kezeim a vállaiba marnak. A füléhez hajolok.
- Azt hiszed képes vagy oda eljutni, amire olyannyira vágysz, de jelen pillanatban nem lehetnél messzebb tőle. – ha megérti, amit mondok neki, akkor talán mégsem veszett ügy, ha viszont nem, akkor kár is vele tovább foglalkozni. Legalábbis részemről.
Elengedem és finoman előre is tolom az ajtó felé. A mobilom még mindig rezeg. Kiveszem a farzsebemből és belemorranok. A beszélgetés nem túl bőbeszédű. Én hallgatom Pault. Az ellenőrzésnek vége.
- Ez esetben kedves Tris, sok sikert hozzá! – részemről itt fejeződött be ez a társalgás, de megbotlik és bennem talál kapaszkodóra. Ezüstlánca megégeti a bőrömet, de rezzenéstelenül fogadom. Nem mondom, hogy nem fáj, ez a fájdalom azonban számomra elenyésző. Látom, ahogy észreveszi a sebet és azt, ahogyan gyógyulni kezd.
Önelégült vigyor mászik fel a képemre.
- Ha képes vagy az arroganciádon túl tenni magad, akkor keress meg. – normál esetben már régen nem kellene vele foglalkoznom. Talán még mindig a benne lévő sötétség az, ami érdekel. Nem tudom, nem is fontos. Úgyis azt teszem, amihez épp kedvem van.
Számomra nem mutatott többet, mint amit a legtöbb vele egykorú. Nem is tekintem ennél soknak többnek, az egyetlen, amit igen az a benne lakozó fertő, ami emészti a bensőjét.
- William Glouster. És eszedbe se jusson becézni, Tris. – megnyomom a nevét. Nem titok, hogy mi a nevem, tekintve, hogy van egy bárom, aminek a tulajdonosa vagyok. Ez nem titkos adat. És amúgy is mit kezdhetne vele? Ha rádöbben, hogy a világ kicsit szélesebb és gazdagabb annál, mint amit még most ismer, akkor megtudja, hogy ki vagyok. Ha nem, akkor meg úgyis tök mindegy.
▷Music: ide, ide ▷ Note: Mivel nem tudom mit fogsz reagálni, nem vittem tovább. Ha Tris elmegy, akkor részemről ez a záró, ha nem, akkor írok még. Smile ▷ Words
©️

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Thu Apr 17, 2014 9:14 pm

Tris & William


Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de most még ez se érdekelt. Megérintettem őt és a fejét feljebb emeltem. Talán nem kellett volna, de eddig se ölt meg és nem is bántott, akkor miért most kezdené el. Bár általában az örültek és a gyilkosok egyszer csak bekattannak és cselekszenek. Ő nem tűnt gyilkosnak, se örültnek, inkább olyan volt, mint aki maga a pokol szülöttje. Figyeltem őt és vártam.
Soha se mondtam, hogy a tiéd. - mondom neki komolyan és állom a tekintetét. A testem még mindig kicsit az előbbi dolgok hatása alatt van, de most ez se érdekel. Óvatosan a hajamba túrok és tovább folytatom.- Egyszerűen csak annyit mondtam, hogy soha se volt teljesen az enyém. - mondom neki még mindig egyre higgadtabban és közben egy pillanatra se veszem el a tekintetemet róla. A lelkemet akarja, azt amit mi soha se tudunk uralni és talán az én lelkem nem is olyan, mint a legtöbb halandóé. Az én lelkem talán több dologból áll össze, van még benne jóság és törődés, de a legtöbb részét a sötétség, a veszély és az ehhez hasonló dogok töltik ki. Nem értem, hogy miért akarja ennyire azt, hiszen egy lelket nem lehet uralni, úgymond annak meg van a saját vágya...
Tudod az élet és a sötétség nem nézi azt, hogy mennyi idős vagy. Egyszerűen megtalál és szép lassan köréd szövi a hálóját. - mondom neki úgy mintha csak az időjárásról beszélnénk. Biztos vagyok abban, hogy még mindig nem arra gondol, meg ahhoz semmi köze se lenne. Miért pont neki mondanám el, ha saját családomnak, vagy barátaimnak nem mondom el. Más részről meg neki is érezni kellene azt a sötétséget ami bennem van, ha ebből a helyből csak úgy árad a hasonló dolog.
Figyelem az ajkát és egyre furább dolgokat látok. "Fuss, menekülj!" Hallom a nővérem szavait a fejemben, de most még ezek se tudnak meghatni. Túl sokáig futottam, túl sokáig rejtőzködöm. Belefáradtam, végre csak meg akarom találni azt amire a lelkem úgy szomjazik. Ujjamat lassan veszem el ajkairól, de közben a tekintetemmel végig őt nézem.
Hangosan elnevetem magamat azon amit mond. Érzem erős szorítását, majd nem sokkal később újra két lábon állok a földön.- Szerinted ez a dolog tartott itt Drágám? - kérdezek vissza még mindig egy féloldalas mosollyal az arcomon, majd az ajkamba harapok. Ezt ő se gondolhatja komolyan, hogy csak azért vagyok itt, mert az akarom, hogy megd*gjon. Ennyire még én se vagyok az aki minden jöttmenttel lefeküdne. Az tény, hogy szeretek játszadozni az emberekkel és a hímnemű egyedekkel, de ennyi. Nem sok mindenkinek sikerül ezen a játékon túl jutnia. Figyelem a mosolyát, majd a szemébe nézek. Állom a tekintetét és hallgatom a szavait. Szavai hallatára egy ördögi mosoly jelenik meg az arcomon. Közelebb lépek hozzá, de a tekintetemmel még mindig nem eresztem őt.- Szerinted lesz arra esélyed, hogy mindennél jobban kívánjalak? - kérdezem tőle még mindig gonoszkás mosollyal az arcomon, majd újra hátrébb lépek. Nem tudom, hogy miért húzom őt, de nem bírom szó nélkül hagyni a magabiztosságát.- Amit keresek azt meg is fogom találni. Ebben az egy dologban nem ismerek határt.- mondom neki határozottan. Érzem, hogy lassan megtalálom azt, ami után a lelkem annyira szomjazik, vágyakozik. Egyszerűen meg kell találnom, bármi is legyen az. Figyelem a tekintetét ahogy változik, de nem értem hogyan csinálja, hiszen ekkora bűvész még ő se lehet. Mi az amit titkol és ki ő valójában?
Tris vagyok. - mondom neki minden kedvesség nélkül. - Te pedig... - mondom neki úgy, mint aki ki akarja találni a nevét és még ezt is el akarja viccelni. Egy pillanatra még rá is mutatok gondolkodás közben és közben egyik lábamról a másikra nehezedek, de egyszer csak megbillenek és elkapom a karját. A kezemen lévő ezüst karperec előrecsúszik és a bőréhez ér. Olyan, mintha sisteregne valami. Gyorsan elkapom a kezemet és döbbenten nézem az égési nyomot a kezén. Figyelem ahogyan szép lassan gyógyulni kezd, majd újra a szemeit, a tekintetét keresem. Nem értek semmit se... Nem tudom befejezni amit elkezdtem, mert ez nem lehet igaz. Biztosan csak képzelődöm. Nem mozdulok, csak figyelem és közben kezdem úgy érezi, hogy magával az ördöggel találkoztam.
▷Music: - ▷ Note: - :▷ Words: -
©



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Thu Apr 17, 2014 1:14 pm

Tris & William
you’ve come to the wrong place!

Ez a lány vagy bátor vagy botor. Talán mindkettő egyszerre. Hogy honnan van bátorsága maga felé fordítani a képemet melléről, fogalmam sincs. De megteszi és hagyom neki. Érdekel, hogy mit akar ezzel. Viccelődését nem értem. Ennek semmi helye most itt. Bár talán ezzel próbálja kontroll alatt tartani a helyzetet. Mintha képes lenne arra…
Egy mordulással válaszolok neki, szavakat nem mondok, feleslegesnek tartom azokat.
Tovább játszadozom vele, ujjaim kegyetlen játékba kezdenek, olyanba amitől az egész teste szikrázik. Elégedetten szemlélem milyen hatást váltok ki, miközben teljesen másról beszélünk.
Farkasvigyor ül ki képemre, hogy azt hiszi nem jól látja a szemeimet. Pedig jól látja azokat. Ilyen vagyok. Egy szörnyeteg az emberek szemében. Én azonban máshogy gondolkodom magamról. Nem meglepő módon.
És ezzel még koránt sem láttam valódi lényem, csupán csak egy kis szeletet belőle. Érdekel, hogy mennyire ijeszti ez meg, vagy épp mennyire találja vonzónak.
Érzem, hogy meg akar érinteni, de nem tud. Tetszik, hogy szinte lefagy. Fülébe suttogom, hogy mit akarok, hogy mi kell nekem belőle. Valami, amit elpusztítani vágyok, ami nekem sose volt és sose lesz.
- Szóval önként ajánlod, még csak kérnem sem kell… – vicsorszerűvé válik a képemen lévő vigyor. Lassan körvonalazódik bennem, hogy mit is akarok ettől a lánytól. Elengedni már aligha fogom. Túl közel táncolt a tűzhöz. Vajon tényleg ezt akarta? Elveszteni mindent, ami embernek jelent lenni még az előtt, hogy igazán élt volna?
Lelkével együtt a meg nem élt életét veszem el, a jövőjét, ami még előtte áll.
Nevetése valamelyest meglep, de ez nem ül ki vonásaimra. Miféle emberi teremtmény képes egy ilyen helyzetben ezen a kérdésen felnevetni? Kis csalódottság terül szét bennem, bár válaszában vagy abban, amire utal nincs semmi meglepő. Manapság ez lett a módi.
- Fiatal vagy. – már elmúltak azok az idők, amikor a lányok idő előtt kezdték volna el bemocskolni magukat. Lelkének sötétségét érzem, az egyáltalán nem olyan ártatlan már, azonban a kérdésem ennél gyakorlatiasabb volt. A válasz pedig… mást vártam.
Ujjait az ajkamra teszi. Felső fogsorom kivillan egy pillanatra. Éles fogaimmal az ujj után kapnék, hogy vérét fakasszam, de megállom. Szavaira ujjaim abbahagyják mellének becézgetését és az azzal való játékot.
- Nem d*glak meg Virágszál. – nyers hangon közlöm a dolgot, combjaira markolok és leteszem a földre a testét. Közel hajolok hozzá. - Egyelőre. – suttogom halkan és gonosz vigyor húzódik képemre. Ujjaimmal az álla alá nyúlok és felemelem a fejét magam felé.
- Majd akkor, ha ennél jobban akarod. Előbb azonban, még más terveim vannak veled. Feltéve ha valóban akarod azt, amit olyan nagyon keresel. – elhajolok tőle és kis terpeszben állok meg előtte. Karjaimat összefonom magam előtt, képembe hulló hajam alól függesztem rá szemeimet.
- Mi a neved? – tekintetem lassan visszavált olyanra, ami az emberekéhez hasonló, leszámítva azt, hogy íriszeim még ekkor is feketék.
Farzsebemben rezegni kezd a telefonom, de még nem veszem fel. Előbb megvárom, hogy válaszoljon.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Wed Apr 16, 2014 8:58 pm

Tris & William


Fogalmam sem volt arról, hogy mi fog kisülni ebből az estéből. Halvány fogalmam sem volt, hiszen ilyen helyre még soha se tettem be a lábamat. Szolidabb, a belvárosban található bárokban már sokszor jártam, de ez a hely különleges volt és hívogatott engem. Nem tudtam ellenállni neki egyszerűen és még ennek az idegennek az idegesítő beszédével se tudott elüldözni, de mondjuk arra se számítottam, hogy végül egy raktár épületben fogok keveredni. Bulizni jöttem, de valami mást is kaptam ezen kívül. Kicsit olyan ez a hely, mintha hazatértem volna. Mintha mindig is ez a hely után kutattam volna, hogy a lelkem végre megtalálja azt a hiányzó darabkát, ami miatt éreztem a tátongó ürességet a mellkasomban és egész lényemben.
Figyelem őt és minden egyes cselekedettét. A szívemnek már réges-régen a torkomban kellene lüktetnie, de még se teszi. Kicsit félek igen, de vajon ettől a helyzettől, vagy a be-be villanó emlék képektől. Magam sem tudom, hiszen részben most is sarokba vagyok szorítva, mint anno, de ez most teljesen más érzés.
Követem a tekintetét és érzem, amint a nyakamat nézi, de még se mozdulok meg. Nem akarok elfutni, nem akarok többé futni és menekülni, egyszerűen csak végre szeretném teljesnek érezni magamat és rájönni, hogy miért érzem azt, hogy ez a hely olyan számomra, mintha hazatértem volna.
Valóban? - kérdezek vissza egyre magabiztosabban, majd állom a tekintetét. Figyelem a sötét szempárt, amint engem fürkész és mintha a vesémig látna. Vonz a tekintette és a benne lakozó sötétség, hiszen egyre sötétebb az a bizonyos szempár. Továbbra se veszem el a kezemet a hajától. Játékosan arrébb tolom, majd a hajába túrok az ujjaimmal.  
Állom a tekintetét, hiszen végül is én szólítottam meg őt, de már kezdett elegem lenni a becézgetéséből, pedig talán jobb ez a névtelenség dolog. Nem tudom, hogy kivel sodort össze a sors, de mondjuk ezt a szempárt és ezt tekintetett soha se fogom elfelejteni és biztos vagyok abban, hogy bármikor képes lennék felismerni. Érzem érintését, amint végig siklik a testemen, majd a mellemnél meg áll. Még mindig őt nézem, majd amikor megszorítja a mellbimbóimat, akkor kicsit felszisszenek, de még idejében az ajkaimba harapok. Fáj az amit csinált, de nem fogom neki megadni azt az örömet, hogy ezt teljesen a tudtára adjam. Érzem a dörzsölését és morzsolását a ahogyan a melleimmel játszik. A hátamat még jobban a falnak préselem, mintha ezzel szeretnél megakadályozni azt, hogy elkezdjek mozogni, vagy bármi. Figyelem őt és próbálok higgadt maradni ami egyre nehezebben megy. Soha se gondoltam azt, hogy tudom uralni vagy irányítani őt, de néha pármásodpercre sikerült, hiszen ha nem így lenne, akkor most nem itt lennék, hanem a báron kívül....
Lassan a kezemet végig húzom az arcán, majd az alá csúsztatom két kezemet és felemelem a fejét.- A szemeim itt vannak és nem ott len. - mondom neki kicsit viccelődve, hiszen érzem a hangjának a súlyosságát, érzem amint kicsit beleborzongók és talán látni akarom azt, hogy mire készül, de a szemeiből semmit se tudok kiolvasni. Érzem az érintését, a játékát a melleimmel, amitől egyre inkább akarom, vágyom rá. A lábamat lassan végig húzom a lábán, ott ahol érem őt. Kezem végig simít a nyakán és közben egy pillanatra lenézek. Ha akarnám, akkor se tudnám leplezni már azt, hogy milyen hatással van rám a kezeinek az ügyessége. Egy kicsit megmozdulok az újabb és újabb érintése egyszerűen lassan az őrületbe kerget, de abban biztos vagyok, hogy ő meg élvezi azt, hogy ilyen könnyen ilyen hatást tudott elérni.
Amikor megpillantom a tekintetét először azt hiszem, hogy rosszul látok. Egy pillanatra behunyom a szemeimet, de amikor kinyitom még mindig olyan. Meg akarnám érinteni az arcát, őt és még közelebb engedni, de valahogy egy pillanatra lefagyok. Olyat látok, amit még soha se és nem értem, hogyan lehetséges ez. Érzem egyre jobban a közelségét és még egy pillanatra a légzésem is elakad. Majd meghallom a szavait, mintha azok rántanának vissza a valóságba. A lelkemet? Miért kér olyat, ami már elve nem az enyém onnantól kezdve, hogy 7 évet betöltöttem, majd azóta amióta beléptem ide. Félnem kellene még jobban, mint eddig, de olyat kér, ami már nem az én kezemben van. - Miért kérsz tőlem olyat, ami már eleve nem az enyém? - kérdezek vissza és figyelem őt. Fogalmam sincsen, hogy érti-e azt amire célzok, hiszen a lelkem onnantól kezdve, hogy ide beléptem, az ő közelébe kerültem már nem az enyém volt. A lelkem hazatalált és ismerős érzésre lelt itt és az ő közelében.
Hangosan elnevetem magamat a következő kérdésén és a fejem újra kicsit hátra csuklik, majd a karomat a nyaka köré fonom. - Szerinted? - kérdezek vissza, hiszen ha a lelkem ártatlan lenne, akkor nem tettem volna be ide a lábamat. Ide ártatlan lelkek olyanok, mint a nővérem soha se tennék be a lábukat, ha mégis, akkor pedig pár lépés után sarkon fordulnának és menekülnének innét.Nem hiszem, hogy a szexuális dolgaim érdekelnék őt, hiszen eddig se arról volt szó.
Közben az arcomon megjelenik egy féloldalas mosoly. Ujjam lassan az ajkára csúszik újra gyengéden végig húzom rajta, majd közelebb hajolok hozzá, hiszen ő megtart engem úgyis, meg amúgy is szorosan köré fontam a karjaimat és a lábamat. - Nem gondolok, hogy sok a szöveg?- Állom a tekintetét és az ujjam még mindig az ajkán pihen. Talán magával az ördöggel akadtam össze, de még ez a gondolat se elég ahhoz, hogy most azon nyomban behúzzak neki és mindent hátra hagyva fussak. Valami megfoghatatlan körbe járta a testemet, a lelkemet és ide bilincselt. Nem enged el, de nem is nagyon próbálok ez az érzés ellen tenni, hiszen végre nem érzem azt az ürességet, amit több évig éreztem.
▷Music: - ▷ Note: Remélem tetszik. bújik▷ Words: -
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Tue Apr 15, 2014 5:38 pm

Tris & William
You’ve come to the wrong place!

Ha tudná. Ha csak sejtené. Ha egy parányi fogalma lenne arról, hogy milyen ennek a helynek a tulajdonosa. Hogy nem olyan, mint ebben a helyiségben a többiek. Hogy semmi köze sincs semmihez, amiben érzések vannak, emberi vonások, olyan tényezők, amitől halandó egy halandó. Ha csak hangyányit értené…
De nem tudja. Még nem. Fiatal még és ember is. Egy lány, aki még csak most hagyja maga mögött a kamasz éveit, aki előtt még ott az egész élet. Számomra röpke idő, számára minden, amit csak megélhet.
Megcsóválom röviden a fejem. Nem fűzök hozzá semmit. Nem akarok. Helyette inkább teszem a dolgom. A bár fontos nekem. Egy évtizede élek ebben a városban és nem szándékozom elhagyni. Kényelmes életet rendeztem be. A bár hozzám nőtt már, nem akarom elveszteni, hát dolgozom. Benne, érte. Mindennapjaimnak ad egy fajta állandóságot. Élem az életem, ahogyan élem és ennek szerves része ez a hely. Valamelyest már hozzám nőtt.
Ezért is fontos, hogy ne bukjak le azzal, itt ez a lány, akinek semmi keresnivalója nem lenne ezen a helyen. Ki kellett volna dobnom az első szemtelensége után és nem hagyni, hogy maradjon. De lényem egy része – a nagyobb része – azt akarta, hogy maradjon. Mert a benne lakozó sötétség, ami emészti a bensőjét, olyan vonzó. Mindenkié vonzó számomra, akiben megtalálható. Mert a hasonló szereti a hasonlót. Hát hagytam, hogy maradjon. Most azonban a raktárban találom vele magamat. Nem akarom, hogy elcsessze egy évtized munkáját és keresztbe vágjon még legalább ennyinek, ami alatt még egészen biztosan itt akarok maradni. Ragaszkodom a területemhez. Ez van.
A falhoz préselem, orromba kúszik félelmének szaga. Megcsillannak lélektelen fekete szemeim. Megnyalom alsó ajkam. Ez nem neki, a külsejének szól, sokkal inkább annak, ami benne lakozik. Van még benne emberi, van még benne ártatlan dolog, van még benne mit el és megrontani.
Míg válaszol, nyaka ívén nézek végig. Ereiben a vér forrón zubog végig. Talán ki kellene fakasszam, nagyokat kortyolva belőle.
- Azt kellett volna tennem. – mordulok. Tényleg meg kellett volna tennem. De nem tettem. Még nem. Még mindig nem tudom, hogy akarom-e a bensőjét égető sötétséget vagy sem.
„Drágám”-nak nevez. Nyakáról a szemeibe nézek. Tekintetemben nincs semmi bíztató vagy melegség. Csak a jeges, mindent magába olvasztani akaró feketeség. Kezemet elveszem a nyakáról. Végigsimítok rajta, le a mellkasa felé. Mellénél megállok, ujjaim közé veszem a ruha anyagán keresztül is mellbimbóját. Fájdalmasan szorítok rá egy pillanatra, aztán dörzsölni, morzsolni kezdem. Nem kifejezetten a sz*x érdekel most. Nem ezért teszem. Más célja van, kérdés az, hogy célba ér-e. Hogy leesik-e neki, bármit megtehetek vele. Hogy a legkevésbé sem ő irányít. Hogy nemtörődömsége és arroganciája semmit sem jelent számomra.
- Az ár lehet sokféle. – hangom még és olyan, ami bárki bőrét végigborzongatná. Tekintetem a szemeiről az ujjaimra, a mellére kúszik lassan. Nem válaszolok azonnal az elhangzott kérdésre. Lábai szorosabban fogják közre csípőm, keze a hajammal játszik. Tovább játszom a mellbimbóval, ami mostanra keményen mered előre. Nem eresztem ujjaim körül, gyakran okozok neki újabb és újabb fájdalmat itt, de az elsőt leszámítva ezek mindegyike olyan, ami felébresztheti benne a vágyat, a kéjt.
Mikor megint a tekintetébe nézek, szemeim már nem emberiek. Aminek fehérnek kellene lennie, sötétebb, mint a legmélyebb fekete, amit valaha is láthatott életében. Nincs bennük semmi a feneketlen ürességen és gonoszságon kívül. Lassan hajolok a füléhez.
- A lelkedet… – suttogom alig hallhatóan, mégis tudom, hogy szavaim elérik tudatának legmélyebb zugait. Ha most azt hiszi, hogy egy k*baszott horrorfilmbe illő jelenetben van, akkor nagyon téved. Ha el akar merülni a mocsokban, az Én mocskomban, akkor idővel nem marad meg benne semmi, ami egy embert emberré tesz. Apránként perzselem fel bensőjét, kiégett poklot hagyva magam után. Vajon tényleg ezt szeretné?
- Mondd csak Virágszál, szűz vagy még? – nem, még mindig nem a szexualitásnak szól ez a kérdés. Nagyon nem. Hogy ő minek fogja majd fel, nem tudom. De, hogy őszinte legyek, k*urvára nem is érdekel.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Mon Apr 14, 2014 12:02 am

Tris & William


Fogalmam sem volt, hogy egyetlen mondattal képes lennék magamra vonni a tekintetét. Fura, hogy valakivel beszélgettek, de még a nevét se tudom, de igazából nem is érdekel. Tetszik a névtelenség és ez a hely.
Minden hely attól egyedi, hogy milyen a tulajdonosa. - mondom neki még mindig komolyan és közben a sötét szemeit figyelem Próbálok rájönni, hogy mihez is tükör az ő szeme, talán a pokolhoz? A sötétséghez? A romlottsághoz? Vagy esetleg mindhez és azért ennyire sötét? Nem tudom és talán soha se fogom megtudni, de nem is érdekel. Azt mondják szem a lélek tükre, de mi van akkor, ha szem csak egy trükk ahhoz, hogy becsapj valakit, hogy megvezess valakit, hogy milyen is vagy valójában?  Engem se ismer igazán senki se, még a saját családom se, akkor mit is várok. Nem régen még menekültem az elől, ami hatalmába kerített, majd amióta beléptem ide azóta meg úgy érzem, mintha "hazatértem" volna.
Mintha eddig nem mentem volna. - mondom neki gúnyosan és követem. Esélyem se lenne elmenni, hiszen erősen fog. Fogalmam sincsen, hogy mit csinál és miért hiszen tényleg semmit se csináltam. Táncoltam, nem volt megtiltva, akkor meg mi a baja? Inkább örülnie kellene, hogy olyan műsort csináltam ami tetszett a vendégeinek. Majd nem sokkal később megkapom a választ, hogy miért ráncigált el. Figyelem őt és próbálom megfejteni, hogy miért nem tesz ki? Mi tartja őt vissza? Próbálom megfejteni, hogy a göndör hajfürtök és a sötét tekintett mögött mi is rejtőzik. Nem érdekel különösebben ő, csak ez az egy dolog. Miért nem rakott ki, ha az elején annyira akart? Miért ide hozott és miért nem valami hátsó ajtón dobott ki, hiszen megtehetné... Talán félnem kellene, hiszen egy normális ember azt tenné, vagy egy olyan ember akit több napon át bezárva tartottak egy sötét helyen, de még se teszem. Olyan az egész, mintha a sötétség a lényem lenne és ezért nem félek. Érzem a hideg falat, amint testem neki nyomódik, majd valami megfoghatatlan dolgot, ami szép lassan körbe jár. Kis időbe beletelik, mire rájövök, hogy maga a sötétség az ami átjár és részben ez a dolog sugárzik belőle és a helyből is. Érzem amint egész testemet szép lassan átjárja, de nem félek. Valami komoly baj lehet velem, de most ez se érdekel. Te mit tennél, akkor ha valamit hiányolsz és azt végre megtalálod, akkor elfutnál?! Én biztosan nem.
Ő is másabb, mint a többiek, érzem, de még se rettenek meg, pedig lehet jobban tenném. Lehet most kellene hátrálnom, de nem teszem, sokkal inkább tovább lépek. Magamat se értem, hogy mit miért teszek, olyan az egész, mintha egy bennem szunnyadó dolog átvenné az irányítást. Mintha mindig is bennem élt volna és most végre felszínre törhet. Ajkaim az övét érintik, puhatolóznak, hiszen fogalmam sincsen, hogy hogyan fog reagálni és talán lehet tényleg nem kellene heccelnem őt, de nem érdekel. Senki se érdekel és senki véleménye. Majd végül az alsó ajkába harapok, de semmi finomkodás nincs benne. Erősen harapom meg, hogy érezze, majd amikor el akarok szakadni, akkor a tarkómnál fogva elkap és nem enged el. Érzem a birtokló és durva csókját, mire a hajába túrok és közelebb húzom magamhoz. Mintha még inkább biztatni akarnám őt, pedig érzem, hogy veszélyes vizekre eveztem. Megharap, alsó ajkam sebes lesz, majd még meg is szívja és csak ezek után enged el. Érzem a vérízét, de még ezzel se tudja elvenni a kedvemet. Nem tudom, hogy mit csinált, mi járt át pontosan át nem sokkal korábban. Azt hittem talán a sötétség volt ,de az is lehet, hogy tévedtem. Ajkamat végig nyalom, de közben végig őt nézem.
Ellépek tőle és próbálom újra ellökni magamtól, amikor igazából vonz a közelsége. Jóval idősebb lehet, mint én, de most még ez se tud érdekelni. Van valami megfoghatatlan dolog, ami átjárja az egész lényemet. Alig kezdek bele egy kisebb táncba, ott terem és már a túlsó falhoz nyom. A testével tart fogva, a lábaimat a dereka köré fonom, ahogyan felkap. Figyelem őt és érzem durva érintését a combomon, majd a másik kezével a nyakamat kapja el. Állom a tekintetét, ha meg akar ölni tegye meg. Nem fogok az életemért könyörögni, soha se könyörögtem senkinek se és most se fogok. A fejem kicsit hátrébb csuklik, de még mindig próbálom megőrizni a hidegvéremet.
Félek-e? Most már igen, kicsit, de a kísértés és a kíváncsiság sokkal nagyobb. Hajt valami  belülről, de magam sem tudom, hogy mi és talán ez a baj. -Soha se hittem, hogy könnyed, vagy ostoba játék lenne. - mondom neki szinte suttogva, hiszen a szorítása eléggé erős a nyakamon. Soha se gondoltam arra, hogy ez egy ostoba játék lenne. Miért is lenne az? Ha azt akarnék, akkor már réges-régen máshol lennék.- Mi lenne a könnyedség benne? Ha ténylegesen ki akartál volna dobni, akkor most nem lennék itt. - mondom neki komolyan és határozottan, hiszen ez az egy dolog biztos. Milliónyi alkalma lett volna arra, hogy engem kidobjon innét, hiszen övé a bár, de még se tette meg.- Nagy árat? Mindenkinek minden mást jelent, Drágám. - mondom neki még mindig minden kedvesség nélkül. Félnem kellene, el kellene futnom, de még se tudom megtenni. Egyik részem azt mondja, hogy fuss a másik meg azt, hogy maradjak, mert végre nem érzem azt az ürességet. Figyelem őt, de még mindig nem mondok semmit se. - Mit akarsz? - kérdezem tőle egyre higgadtabban. Fogalmam sincsen, hogy hogyan tudtam visszanyerni a higgadtságomat, majd játékosan a hajába túrok, kiszedem a szeméből a haját és mélyen a szemébe nézek. Látni akarom azokat a sötét szemeket. Lehet a kezemmel inkább a nyakamon lévő kezével kellene foglalkoznom, de úgy se érne semmit se. Figyelem őt és nézem a szemét és közben a lábaimat egyre jobban a dereka köré fonom, hogy még jobban meg tudjon tartani és testünk még jobban összeérjen.
▷Music: - ▷ Note: Remélem tetszik. bújik▷ Words: -
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun Apr 13, 2014 9:30 pm

Tris & William
You’ve come to the wrong place!

Megvan benne az a fajta sötétség és gonoszság, ami elemésztve mérgezi meg a lelket, de nem néztem volna ki belőle, hogy érzékeli, ebből a helyből is az fakad. Mikor megszólal rákapom lélektelenül csillogó szemeimet, de nem szólalok meg azonnal. Csupa meglepetés ez a lány. Sokat nem néztem ki belőle és most mégis előáll azzal, hogy érzi a kisugárzásomat, amiben a bár estéről estére megfürdetem.
- Talán a hely varázsa. – hagyom rá a dolgot és hamarosan el is megy, hogy műsort rendezzen a táncparketten. Egy ideig csak figyelem, egészen addig, amíg ellenőrzést nem kap a bár. Megragadom és nem érdekel, ha nem akarja, ha nem akar velem jönni. Nem egy kamasz emberlány lesz az, aki képes lesz megállítani.
- Hallgass és gyere! – mordulok rá. Hihetetlen, hogy okoskodni akar. Vagy leginkább bosszantó. Nem is értem miért nem pakoltam ki már az első perc után?! Valószínűleg azért, mert a hasonló vonzza a hasonlót. A lelkében élő sötétség szelet pedig olyasmi, ami felkelti démoni érdeklődésem. Szeretem elemészteni az önként felajánlott lelkeket, ezért is várom ki, hogy egy elveszett lélek milyen. Magam miatt, mert élvezetem lelem abban, ha a legsötétebb mocsokba, gonoszságom legmélyebb bugyraiba ránthatom le. A világomba, amelyben élek.
A hideg falnak lököm testét. Még nem kóstoltatom meg azzal, aminek egy egészen vékony fonálnyi szála lebeg körbe, csalogatva az elveszni vágyó lelkeket. Ez is csak addig csábító, amíg kis adagban kapja meg valaki, azonban, ha elemi erővel ömlik, kíméletet nem ismerve, akkor egészen máshogy hat.
Nem fél tőlem, pedig kellene neki. Ostoba lány. Végtelen ostoba. Aztán megint meglep, noha nem mutatom egyetlen apró izmom rándulásával sem. Ajka az enyémhez ér és puhatolózva csókol meg. Nem hajolok el tőle, azonban, amikor még meg is harap, a tarkója után kapok és nem eresztem. Most én csókolom őt, harapva, birtoklóan, finomság, gyengédség és érzelem nélkül. Felsértem alsó ajkát, a sebet egyszer erőteljesen szívom meg, mielőtt hagynám, hogy szabaduljon tőlem.
Pimaszkodása lepereg rólam. Viszont a türelmem végéhez értem. Nem vagyok türelmes és nem is kell elviselnem tovább semmit. Egy lélegzetvételnyi idő sem telik el aközött, hogy táncolni kezd és én már a hátsófalnak szorítom testét a sajátommal úgy, hogy felkapom a csípőmre. Nem érdekel, hogy kamasz még, hogy nem felnőtt nő. Nincsenek erkölcsi aggályaim, sosem voltak. Nem vagyok ember.
Mázsás súllyal szabadítom rá a bennem lakozó sötétséget, végigborzongatva bőrét, sejtjeit, velőig hatolóan szövöm körbe gonoszságom láthatatlan hálójával. Keményen lökök rajta egyet. Egyik kezem a combjába mar, ahogy megtartom, tenyerem érintése már kellemetlenül forró. Másik kezem a nyakát fogja satuba, ugyanolyan forró érintéssel, ahogy a lábát fogom.
- Fogalmad sincs mivel kezdtél ki. – suttogva hagyják fagyosan rideg szavak a számat. - Azt hitted tudod mivel játszol. Azt hiszed ez az egész izgalmasan jó. Azt hiszed az egész csak egy ostoba és könnyed játék. – erősebben fogok rá a nyakára, de azért arra figyelek, hogy levegőt kapjon. - Megadhatom, amit keresel, de nagy árat fizetsz érte. Biztos, hogy ilyen kalandot kerestél, Drágaságom? – hördülök már szinte nem evilági hangon a fülébe.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun Apr 13, 2014 4:52 pm

Tris & William


Miért kellene félnem tőle, hiszen semmi ijesztő nincsen benne, bár ha a nővérem itt lenne, akkor ő már az első figyelmeztetésnél elhagyta volna ezt a helyet, vagy talán be se tette volna ide a lábát. Szerettem azt, hogy részben önálló tudok lenni, mert különben most se lehetnék itt. Érzem a levegőben és a belőle áradó megfoghatatlan dolgot, de magam sem értem, hogy miért érzem ennyire magaménak ezt az egészet.
Miért érzem azt, hogy ez a hely a belőled áradó dolgok miatt másabb? - kérdezem tőle kíváncsian. Lehet néha tényleg be kellene fognom, de soha se voltam az a lány, aki meg tudja állni azt, hogy ki ne mondja azt amit gondol. Az első pillanattől kezdve érzem azt, hogy a helyből és a belőle áradó dolog egy és ugyan az.
Vagy talán pont emiatt tehet meg az ember olyan dolgokat, amiről álmodni se merne. - mondom neki még mindig határozottan, de kicsit unottan. Túl sok a beszéd és kevés a szórakozás. Sok mindent köszönhetek annak, hogy ilyen vagyok és nem félek új dolgokba, illetve veszélybe keverni magamat. Persze a családom állandóan rossz szemmel nézik ezeket a tetteimet, de ők nem érthetik azt, hogy engem mi is hajt és mit mért teszek. Vannak olyan dolgok, amiket talán bánok, de a legtöbbet nem bántam meg soha se.
Soha se voltam az a típus, aki annyira kiüti magát, hogy fogalma se legyen arról, hogy hol van vagy éppen mit csinál. Sokáig bírom a piát,de ezt kevesen néznék ki belőlem és biztos vagyok abban, hogy ő is azt hiszi, hogy hamarosan a világomat se fogom tudni. Aranyos pofi mögött kevésbé aranyos személyiség lapul, de ezt nem sokan tudják. Mindenki csak annyit tud rólam, amennyit én akarom, hogy tudjanak, illetve csak annyit kapnak belőlem amennyit én akarok adni. Se többet, se kevesebbet. Soha se érdekelt mások véleménye. Mit miért teszek? Nos, az maradjon az én titkom, de pontosan tudom, hogy milyen hatással van az amit csinálok másokra. Miért is hagynám abba, amikor még partnerem is akad a "bűnőzésben"?
Felpillantok egy pillanatra és a tekintetem találkozik az ismeretlenével, akit szinte a kezdetek óta nem bírok levakarni magamat, de még a nevét se tudom. Állom a tekintetét, majd mit sem törődve vele folytatom tovább. A zene ütemére lejjebb csúszok a másik lány testét érintve és közben a kezem a saját testemet érinti. Hajam a mellkasomra omlik, majd becsukom egy pillanatra a szemeimet és a zene teljes mértékben átveszi az uralmat fölöttem. Nem érdekel semmi se, egyszerűen csak úszni akarok az árral.
Hirtelen megérzem erős szorítását és nem értem, hogy mi a baja, hiszen botrányt nem csináltam, csak a vendégei kaptak egy kisebb műsort, amit szemmel láthatóan élveztek is. Követem őt, majd egy kisebb nevetés hagyja el a számat.- Ne legyek feltűnő, akkor talán ne rángass. - mondom neki minden kedvesség nélkül, majd  megpróbálom kirántani a kezemet a keze közül, de sikertelenül. De ennyi esze neki is lehetne, hogy kicsit se feltűnő az, hogy valakit magával ráncigál a helyet, hogy hagyná sétálni magam mellett.
Pár pillanattal később egy raktál helységben találom magamat. Körbe pillantok, de nincs sok időm, hiszen hamarosan a hátam a falnak ütődik és a két keze közé szorulok. Mélyen a szemébe nézek és annyira másabb, mint amilyen eddig volt. Félnem kellene, de nem félek. Tetszik az amit látok, majd érzek valami különleges dolgot, ami belőle árad és átjár teljesen. Fogalmam nincsen, hogy mi az, de ahelyett, hogy kirázna a hideg melegséggel önti el a szívemet. Majd hirtelen ráeszmélek, hogy mi is ez a dolog. A sötétség... és pontosan a sötétség miatt érzem ezt a helyet magaménak, hiszen pontosan olyan, mint a lelkem nagyobbik része.
Egy aprót az ajkamba harapok a szavai hallatán, mert legszívesebben elnevettem volna magamat. Érzem a hangjából a komolyságot, de eddig miért nem jött rá, hogy nem félek se tőle, se ettől a helytől. Ujjam lassan az ajkaira csúszik, majd végig simítok rajta gyengéden. Lassan ajkam megérinti az övét, majd végül megcsókolom őt. Fogalmam sincsen, hogy miért teszem ezt, de nem is akarok ezen agyalni most. Majd az alsó ajkába harapok és kicsúszok a kezei közül. - Szerinted annyira ostoba lennék, hogy felhívjam magamra a figyelmet? -kérdezem tőle és közben hátrálni kezdek a túlsó fal irányába, de a tekintetemet nem veszem le továbbra se róla.- Miért tenném, hiszen végre megtaláltam azt a helyet, amit eddig kerestem. Azt ami az űrt kitölti. - mondom neki még mindig komolyan, majd egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon. - Inkább neked kellene figyelned a kintiekre, hogy nehogy elszólják magukat, hogy volt egy táncos ott kint, aki most nincs. - mondom neki kicsit kihívóan, majd az alig hallható zene ütemére megmozdítom a csípőmet, majd megállok a terem közepén és onnét nézem őt. Talán el kellene mennem, itt kellene hagynom mindent, de nem tudok elmenni és nem is akarok.
▷Music: You and I ▷ Note: Remélem tetszik. bújik ▷ Words: -
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sun Apr 13, 2014 3:13 pm

Tris & William
You’ve come to the wrong place

A bár tőlem más. Én vagyok más. Minden, ami ennek a helynek a „varázsa”, kisugárzása,, az én vagyok. Gonoszságom sötétlő energiái úgy szövik be ezt a helyet, akár a pókháló. Hagyom, hogy így legyen, hogy körbe lengje a kisugárzásom. Ez az, ami azokat vonzza ide, akiknek a lelkében ott a sötétség magja. Táplálom ezeket a magvakat, vonzom, hogy aztán ők tápláljanak engem. Vérüket adják, pénzüket, halk nyögéseik e falak között ragadjanak, mind egyre vastagabban bevonva a falakat.
Azt mondja nem fél tőlem. Ostoba. Tudnia kell róla? Nem. Nem kell.
- Ezeken a falakon belül sok minden tartozik rám. Mondhatni minden. – nem nagyon izgat, hogy érdekli-e a dolog vagy sem. Az én házam, az én váram, az én szabályaim. Ez mindenhol így van, különösen itt.
Megkapja az újabb italát. Nem kétlem, hogy el fog még ázni ezen az éjszakán. Ugyanolyannak tűnik, mint bármelyik vele egykorú lány és nyilvánvalóan ugyanolyan viselkedésmintát is követ. Lázong, meg akarja mutatni a világnak, hogy ő is valaki, zokon veszi, ha épp nem körülötte forog minden, nem ismeri vagy csak szereti átlépni a határait. Egészen addig, amíg majd valaki le nem égeti a szárnyait. Vajon mennyi időbe telik, míg megteszi ezt vele valaki? Tulajdonképpen nem is számít.
- Lehet pont ez a baj. – ha ismerné a határokat, pontosan tudná, hogy hol is vannak azok.
Figyelemmel követem, ahogy a tömegbe veti magát. Rajta tartom a szemem. Nem csalódok a feltételezéseimben, amikor meglátom, hogy mit csinál. Vajon mennyi fogalma van a szexualitásról, arról, hogy mit is művel és a testbeszéde mit üvölt mások képébe?
Folytatom a dolgom, elvégre forgalmas esténk van, de azért a szemem sarkából nézem a lányt. Nem akarom, hogy félrészegen botrányt kavarjon, kell a cirkusz a fenének. Paul lép mellém, hogy közölje velem, gáz van, ellenőrzést kapunk. Már a kidobómat ellenőrzik az ajtóban. Hát ez k*rva f*sza! Ruganyos léptekkel megyek ki a pult mögül a jelen lévő egyetlen fiatalkorúhoz, hogy eltakarítsak, mielőtt még megb*sznának azért, hogy itt van.
Mögé lépve markolok a karjára és húzom magammal, akkor is, ha nem akarja.
- Velem jössz. Most! És meg ne próbálj feltűnősködni! – sziszegem a fülébe és ha ennek ellenére mégis bármilyen módon fel akarja hívni a figyelmet ránk, akkor egészen könnyedén töröm át elméjének gyenge falát, hogy tudatommal kényszerítsem hallgatásra. Ezt azonban csak akkor teszem meg, ha nem ért a szóból.
A raktár felé viszem, határozott mozdulattal nyitom ki az ajtót és tolom be magam előtt, én is belépve utána. Még nem engedtem el a karját. Becsukom az ajtót és a falnak tolom a hátát, miközben a szemeibe fúrom saját lélektelen fekete íriszeimet. Van a tekintetemben ami egyáltalán nem mondható emberinek. Végigborzongatom érzékszerveit a belőlem áradó sötétséggel. Energiáim láthatatlan csápokként ölelik őt körbe, hogy aztán ezernyi tűként fúródjanak a bőre alá.
- Itt maradsz, amíg nincs vége az ellenőrzésnek. Hacsak megnyikkansz, vagy kidugod az orrod, esküszöm teszek arról, hogy legyen okod félni tőlem. – alig beszélek hangosabban a suttogásnál és hangomba némi morgás szerű hang is vegyül. Remélem van annyi esze, hogy felmérje mennyire ostoba dolog lenne tőle máshogy cselekednie.
▷Music: ide, ide ▷ Note: szemét reag lett, bocsi  bújik  ha nem tetszik, zárhatunk, vagy átírhatom Smile ▷ Words
©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sat Apr 12, 2014 6:54 pm

Tris & William


Állom a tekintetét és figyelem a kunyos mosolyát és közben végig őt nézem. Egy aprót az ajkamba harapok és kicsit közelebb hajolok hozzá.- Nem, nem hiszem, hogy kellene és nem is félek tőled. - mondom neki határozottan, hiszen tényleg ezt gondoltam. Nincs miért félnem tőle, legalábbis egyenlőre, sőt inkább tetszik az a megfoghatatlan dolog ami belőle és ebből a helyből árad. Olyan mintha hazatértem volna ahhoz ami valójában is vagyok, mintha minden más csak unalmas kis porfészek lenne ehhez a helyez képest.
Szerintem az nem tartozik rád. - mondom neki kisebb unott hangon, majd követem őt a pulthoz. Semmi kedvem tovább trécselni. Magam sem tudom, hogy miért pont erre a helyre jöttem be, de volt valami ami idevezetett. Olyan dolog amitől nem tudok szabadulni és szép lassan teljesen átjár. Figyeltem a lányokat, majd a férfiakat itt bent. Sokkal másabb volt ez a hely, mint a többi, de ezt mégis sokkal jobban az "otthonomnak" éreztem, mint bármi mást, még a családi fészeknél is jobb volt.  A lelkem egy része érzet valami melegséget onnantól kezdve ahogyan én ide beléptem, ezért se akarok elmenni innét. Láttam, hogy az idegesítésemmel nem fogok semmire se menni, így lassan kezdtem azt feladni és csak arra vártam, hogy végre egy kis piát kapjak, majd utána eltűnhessek a tömegben.
Sokkal jobb. - mondtam neki egy apró gúnyos mosollyal az arcomon, majd újra a tömeget kezdem el nézi. Figyelem őket és közben egy apró nevetés hagyta el ajkaimat, amikor az ajtóra céloz. Miért is mennék el, ha végre valahol úgy érzem, hogy megtalálhatom azt amire vágyok. Olyanra, amit még soha sehol se kaptam meg. - Nem áll szándékomban elmenni, de elmondhatom neked még ezerszer is, ha ilyen lassú a felfogásod. - teszem hozzá komolyan és minden egyes szót csigalassúsággal ejtek ki, hátha akkor végre megérti.
Rendben, nem is kértem, hogy te fizesd ki. - mondom neki egy gúnyos mosollyal az arcomon. Elég pénzt szedtem már össze a nővéremtől, mert azt hitte, hogy majd olyan flancos dologra fogom költeni, mint amiket ő hord. Köszönöm abból a dologból nem kérek. Fogalmam sem volt, hogy mire fogom elkölteni, de most megéri belőle költeni, hiszen rá akarok jönni, hogy mit rejt ez a hely. - Akkor tévedsz, de igazából nem is érdekel, hogy mit gondolsz rólam. - nemlegesen megrázom a fejemet is, majd kicsit arrébb csúszok, amikor egy férfi megjelenik mellettem, hogy ő is oda férjen a pulthoz. - Nem ismerek határokat ilyen téren. - mondom neki őszintén és közben a szemét figyelem. Sötét, mint az ében és rideg is. Talán félnem kellene, de még se tudok. Érdekel, hogy vajon, mit is rejt ez a szempár valójában. Hirtelen újra megjelenik az előző férfi mellettem és ő újra elfordul, hogy töltsön neki. Most vagy soha. Megfogom az üveget, majd lecsúszok a székről. Meghúzom az italt és egyre beljebb haladok a tömegben. Egy félig részeg fickónak a kezébe nyomom az üveget, majd szép lassan lecsúsztatom a pulcsimat magamról. A felső testemet alig takarja valami, majd beállok a többi lány közzé és az ütemre elkezdek én is táncolni. Nem vagyok már kezdő, hiszen jó párszor csináltam már ilyet. Zavarban kellene lennem, talán, de én pontosan mindennek az ellenkezője vagyok. Kezem lassan végig csúszik a testemen és figyelem az embereket, akiknek a tekintetét sikeren magamra vontam. Abba kéne hagynom, de nem akarom. Bulizni jöttem és nem most fogom abba hagyni. Majd egy lány csatlakozik hozzám, akivel hamar egy ütemre kezdünk mozogni úgy, hogy a környezetünkben lévő hímnemű egyedek alig bírnak elszakadni attól amit látnak.
▷Music: You and I ▷ Note: Remélem tetszik. bújik ▷ Words: -
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Sat Apr 12, 2014 4:59 pm

Tris & William
You’ve come to the wrong place

Már volt arról szó, hogy fiatalkorú. Nem ismételgetem magam, nem vagyok papagáj, ráadásul tulajdonképpen nem is nagyon érdekel, hogy mennyire fiatal vagy sem. Nyilván a báromat nem akarom bezáratni, főleg miatta nem és nem az volnék ami, akkor már rég kipakoltam volna innen. Szerencsére azonban megvan a képességem, hogy hassak másokra, akik esetleg balhéznának amiatt, hogy egy kiskorú is itt van, ráadásul még alkoholt is kap. Magam sem tudom minek is szenvedek még vele tulajdonképpen, lehet jobb lenne, ha faképnél hagynám.
- Úgy érzed, hogy kellene? – fonom össze magam előtt mindkét karom és egy gunyoros kis mosoly ül meg a szám sarkában. Jobban tenné, ha félne, de nem óhajtom felvilágosítani.
Elnevetem magam. Ez a lány egyre szórakoztatóbb dolgokat fecseg itt össze-vissza.
- És mondd csak, hogy képzelted azt a szórakozást? – bár a választ sejtem előre, akkor is ha nem akar majd felelni. Bár voltak olyan megszólalásai, amelyek némi derültséget hoztak, tulajdonképpen kezdem elveszteni az érdeklődésem irányába.
- Még mindig nagyon élénk a fantáziád. Nem tudom honnan szeded ezeket. Pesztrálni nem foglak, szemmel tartani igen. – mivel tényleg nem hiányzik, hogy egy szétcsúszott tini nekiálljon botrányt csinálni. Ó igen, kétségem sincs afelől, hogy szét fog ma este még csúszni. Főleg egy ilyen helyen, mint ez is.
- Igazán? Akkor tudod ott az ajtó, arra. – mutatok a kijáratra, de nem veszem le a szemeimet róla. Már a könyökömön jön ki lassan, hogy békén is hagyhatom. Nos lehet, hogy én mentem oda hozzá, noha koránt sem azért, amiért ő azt gondolja. És annak ellenére, hogy többször is közölte, nem akarja a társaságom, még mindig itt van a pultnál, válaszol nekem, beszélgetünk, holott sarkon is fordulhatott volna, vagy eleve ide se jött volna a pulthoz. Mégis itt van. És még inni is kér.
- Az elsőt én álltam, a többit neked kell. – megfogom az üveget és töltök neki még egyet a whiskyből. - Ezt most őszintén kérdezed? Mert őszintén szólva igen. Pontosan olyannak nézel ki. Már meg ne sértődj. Vagy igen. Nekem aztán teljesen mindegy. – elé tolom a poharat. Aztán kiszolgálok még másokat is, ha már beálltam a pultba, nem fogom elküldeni őket. Ha nem tenném meg, máshová mennének részegedni, tehát más zsebébe folyna a pénzük. Ami az én üzletemnek nem lenne a legjobb, szóval marad a kiszolgálás jelen esetben részemről.
- Szóval szereted a veszélyt. És meddig mennél el, hogy megtapasztalj egyet? – fordulok ismét a lány felé, kíváncsian várva a válaszára.
▷Music: ide, ide ▷ Note: Hát ez egy ritka pocsék reag lett tőlem, bocsánat!  Neutral  ▷ Words
©️

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Fri Apr 11, 2014 9:21 pm

Tris & William


Nem akartam vele beszélgetni, semmi kedvem se volt. Miben másabb ez a hely, mint a többi? Magama sem tudom, de valami még itt tartott, volt valami a levegőben... Pedig tényleg legszívesebben leléptem volna, mert kezdett idegesíteni a pasas szövegelése. Eleget hallom az embereket az iskolában és otthon arról papolni, hogy mi lenne a legjobb nekem, de valóban tudják azt, hogy mi lenne nekem a legjobb? Vajon őket is elrabolták 7 éves korukban és bezárva tartották őket? Persze, hogy nem. Szóval fogalmuk sincsen arról, hogy ki is vagyok valójában, illetve hogy milyen is lennék valójában, azt látják, amit látatni akarok.
Szóval most már garázdálkodnék? Miért zavar téged az, hogy egy magam fajta lány itt akar lógni? Nem tettem semmit se, még feltűnést se keltettem. Egyszerűen csak szórakozni akarok. - mondom neki komolyan és határozottan. Fogalam sem volt, hogy mitől tart ennyire. Pont nem az a fajta lány vagyok, aki mondjuk megijedt vagy éppenséggel be akarná záratni ezt a helyet. Miért is tenném, hiszen pontosan valami plusz ebben a helyben, amit a többiből hiányolok. Van valami itt a levegőben és eszem ágában sincsen csak úgy elmenni.
Talán félnem kellene tőled? - kérdezem tőle kíváncsian, mert lehet jobban tenném, ha félnék, de nem tudok félni tőle. - Tudod nyomába se érsz annak amitől félnék. - mondom neki még mindig határozottan és minden kedvesség nélkül. Figyelem őt és a tekintetét is. Fogalmam sincsen, hogy miért érzem azt, hogy van benne valami fura és szokatlan dolog. Talán pontosan ugyan az van meg benne, mint ebben a helyben, de az is lehet, hogy már velem van a baj. - Én nem akarok botrányt, egyszerűen csak szórakozni akarok. Ennyi. - mondom neki kicsit unottan, hiszen már tényleg unom a sok szöveget. Hol maradnak a tettek és a buli a hangulat, végülis azért van ez a hely nem, hogy jól érezzük magunkat.
Szóval hirtelen kényszert érzel arra, hogy pesztrálj engem? - kérdezem tőle egy apró mosollyal az arcomon, majd körbe nézek a bárban.- Biztos vagyok abban, hogy találnál jobb partit is magadnak estére. - mondom neki egy kisebb fajta gúnnyal fűszerezve, majd újra rápillantok. - Szóval most már tanácsokat is oszotgatsz ahhoz, hogy mit csináljak és mit ne? Nem érdekel a véleményed, nagyon nem. - mondom neki, majd közelebb lököm hozzá a poharat.- Hagysz kiszáradni vagy még kapok valamit? - kérdezem tőle egy féloldalas mosollyal az arcomon. Majd elkezdek kopogni az ujjammal az asztalon és figyelem az embereket.
Talán olyannak nézek ki aki fél, hogy elkenődik a sminkje vagy a hajaszála meggörbül? - kérdezek vissza, majd hangosan elnevetem magamat.- Nem, egyáltalán nem érdekelnek ezek a dolgok. Szeretem a veszélyt. - mondom neki higgadtan, majd a mellettem álló pasasra nézek miközben kiszolgálja őt.

▷Music: - ▷ Note: Bocsi, nem lett a legjobb. Neutral ▷ Words: -
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Fri Apr 11, 2014 7:42 pm

Tris & William
You’ve come to the wrong place.

Hogy milyen is lehet valójában? Leginkább sz*rom le. Mert mindenkivel így vagyok, ráadásul tőle aztán pláne nem is számítok túl sok meglepetésre. De ez most nagyjából mellékes. Nem várom el tőle, hogy megértsen. Ezt senkitől sem várom. Tulajdonképpen nem is érdekel, hogy valaki megpróbálkozik-e ezzel vagy sem. De az mindenesetre igaz, hogy jobb ha már eleve bele sem kezd.
- Lehet, hogy a végén az lesz, de arról ne álmodj, hogy csakúgy lelépek és hagyom, hogy szabadon „garázdálkodj” itt. Előbb pakollak ki a bárból semmint egyáltalán észrevennéd mi is történik épp. Szóval addig örülj, amíg a társaságod vagyok. – ez nem fenyegetés, csupán tényeket közlök vele. Ennek az országnak csodálatos törvényei vannak, az egyik ilyen, hogy jogomban áll megválogatni kit engedek itt szórakozni és kit nem. A bár az enyém, megtehetem. Főleg, hogy neki meg eleve itt sem kellene lennie. Aztán, hogyha hisztizni akar és abban reménykedik, hogy velem szemben bárki is ad majd az ő szavára, akkor nagyon el van tévedve. Főleg azért, mert hamarabb uralom az elméjét és töröm össze minden akaratát, semmint, hogy meg tudna nyikkanni. Itt azonban nem tartunk és nem is óhajtom az orrára kötni, hogy nyugodtan lehiggadhat, a duzzogásba és durcázásba burkolt hisztijével nálam nem sokra megy. Hadd higgye, hogy képes keménykedni, maximum csak megnevettet vele és ezzel a témát le is zártam.
- Ó kedvesem, neked halvány fogalmad sincs, hogy mi az, ami ostoba húzásnak minősül. – lépek hozzá most én közelebb, fittyet hányva arra, hogy még szinte gyereknek számít. - Nem lesz itt semmiféle botrány. – nem vagyok vevő a gyerekes viselkedés eme megnyilvánulására. Lehet, hogy tényleg inkább ki kellene hajítanom azzal, hogy felhívom a szüleit – nyilván van nála telefon, amiben benne van a számuk – és megfejelésként még a zsernyákoknak is szólok. Nekem nem sok bajom lesz ebből, max. kapok egy kis pénzbírságot, amiért be tudott szökni ide, kijátszva a biztonsági őrömet. Hogy ő egy hivatalos igazolvány hamisításáért mit kapna? K*rvára leszarom.
- Talán azért érzed ezt, mert ez fog történni. És ennyire ne vágj fancsali képet, nem áll jól. – még nem döntöttem el, hogy mit is akarok vele tenni, egyelőre lógva hagyom a dolgot. Újabb sértésére már nem is reagálok. Kevés ő ahhoz, hogy valóban meg tudjon sérteni.
Lehúzza a whiskyt és bár erősen küzd az ellen, hogy ne kezdjen neki prüszkölni, látom, hogy nem sok választja el ettől. Elégedett vigyor kúszik fel a képemre, ahogy elnézem őt. Jól sejtettem, hogy ilyen. Csendesen hallgatom a szavait, majd hirtelen hajolok előre én is, hogy az orrunk szinte összeér.
- Valóban? Tényleg szereted? Azt a fajtát, amiben biztosan tudod, hogy a hajad szála sem fog görbülni? – gúny vegyül a hangomba, majd ellököm magam a pulttól, ezzel szakadva el a közelségétől. Megfordulok, hogy közben egy rendelést kiadjak. A lány mellett egy pasas vodkát rendelt, hát kitöltöm, hadd vigye miután kifizette.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Fri Apr 11, 2014 4:56 pm

Tris & William


Fogalmam sem volt, hogy mit akar, de az tuti, hogy már most idegesítet. Miért nem lehet békén hagyni az embert. Tudtommal ez egy szórakozóhely, ahova az ember szórakozni jön, nem pedig azért, hogy valaki megmondja neki, hogy mit tegyen. Baromira nem érdekelt és csak egyre jobban felhúzott.
Talán pontosan azért jöttem erre a helyre, mert erre a helyre vágyok és azt hiszem nem én mentem oda hozzád, hanem te jöttél ide. - mondom nek kicsit ércesen, hiszen ez történt tényleg. Éppen inni akartam menni, amikor ő egyszer csak megjelent, mint valami ragadozó. Ahhoz képest, hogy mennyire érdekli őt az a dolog, hogy kiskorú lehetek, ahhoz képest eléggé furán viselkedik. A szavai és a tettei teljesen mást mutatnak. - Soha se kértem senkit, hogy megmentsem és fogalmad sincsen, hogy milyen vagyok valójában, szóval éppen itt lenne az ideje annak, hogy békén hagyj és lekopj. - mondom neki dühösen, hiszen soha se kértem senki segítségét. A démonaimmal úgyis csak én tudok szembe nézni, senki más.
Ha annyira idegesítőnek tartasz, akkor miért nem engedsz e és lépsz le? - kérdezem tőle egy féloldalas mosollyal az arcomon. Komolyan semmi mást nem kellene tennie, mint arrébb lépnie és elengedni. Mind a kettőknek jobb lenne, hiszen láthatóan idegesítjük egymást.
Hangosan elvetem magamat azon amit mond. - Ahhoz képest, hogy ez a bárod és érdekel téged a sorsa eléggé ostoba húzást csináltál. - mondom neki egy kisebb ördögi mosoly keretében.- Én békésen jöttem ide bulizni, majd te nem hagysz békén. Nem akarsz botrányt mégis afelé sodrod a dolgokat. - mondom neki még mindig higgadtan és komolyan. Tényleg nem állt szándékomban semmilyen botrányt okozni, de ha nem hagy békén akkor még a végén megkapja a botrányát.
Megforgattam a szemeimet arra amit mondott, majd összefontam a karomat magam előtt. Figyeltem őt, de még egy darabig nem mozdultam. Néztem minden egyes mozzanatát, mintha megpróbálnám megfejteni őt. Nem voltam az a barátkozos típus, de annál inkább szerettem megfigyelni az embereket és kismerni őket. Utána könnyen csapdába lehetett csalni őket. - Miért érzem azt, hogy egész este élvezhetem a társaságodat, még akkor is, ha nem akarom? - kérdezem tőle irónikusan, majd követem őt a pulthoz.
Ne képzelj túl sokat bele. Még mindig ellenszenves és idegesítő vagy.- mondom neki egyy gúnyos mosoly kíséretében. Nem volt ismeretlen számomra az alkohol, hiszen egyik legjobb módja annak, hogy elnyomjam azt ami kísért engem, bár Whiskeyt még soha se ittam, de akkor se fogok köhögni, inkább megfulladok. Felemelem a poharamat, majd lehúzom egy szúszra. Nem köhögök, lecsapom a poharat az asztalra, majd előre hajolok és a szemébe nézek.- Nem volt rossz. - mondom könnyedén, de közbe úgy érzem, mint akit mindjárt szét mar belülről. Nem ogok köhögni, se fuldokolni. Nem adom meg neki ezt az örömet.
Megláttam, megtetszett és bejöttem. - mondom neki még mindig lazán. Nincs itt velem senki és ennek meg kellene ijesztenie engem, de nem félek, hiszen 10 éve sincsen senki velem, hogy megvédjen a démonaimtól és per pillanat a démonaim sokkal ijesztőbbek, mint ez a hely vagy ő. - Egyedül már nem is járhat az ember szórakozni? - kérdezek vissza érdeklődve.
Kinek mit jelent az unalmas, mert mi van akkor...- közeleb hajolok hozzá.- ha eddig se volt unalmas az életem, de szeretem az izgalmat és veszélyt? - Nem fogok neki egyenes választ adni, mert egyáltalán nem ismerem őt, de miért is ne válaszolhatnék rá. Figyelem őt és állom a tekintetét. Talán a barátaim már réges régen elrángattak volna, de volt valami ebben a helyben ami tetszett és itt tartott. Volt valami ismerős érzés itt, amit már annyiszor éreztem, de hirtelen fogalmam sem volt, hogy ez a sötétség lenne...
▷Music: - ▷ Note: cuki▷ Words: -
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Fri Apr 11, 2014 1:01 pm


Tris & William

hello little beauty


Jelen pillanatban nem akarom megfélemlíteni, ilyen célom egyáltalán nincs. (Még.) Manapság amúgy is gyakran lehet abba az esetbe futni, hogy a horroron érlelődött fiatalság már nem olyan érzékeny a riogatásra, mint régen. Egek, de kib*szottul hiányoznak azok a századok, amikor még az esti szellő lágy fuvallatára is összerezzentek, ha az nem várt időben érte az embereket. Élvezet, amikor egy halandó szíve olyan heves ütemben dobol, hogy majd’ ki akar szakadni a mellkasából. Olyankor még az illatuk is megváltozik, az adrenalintól kissé édesebbé válik, amitől csak még gusztusosabbnak tűnek. Na nem a húsuk, az k*rvára nem érdekel és nem is hoz lázba, de a vérük… mmm… a nyál is összefut a számban tőle.
Hangosan és öblösen röhögök fel. Azt feltételezi, hogy meg akarom menteni a lelkét. Nos ez… édes. Ha valójában tudná… Ha csak sejtené, hogy én…
Egyszerű vigyorrá szelídül a hirtelen támadt jó kedvem. - Halvány gőzöm sincs, hogy ezt honnan vetted Drágaságom, de annyi tény, hogy igen élénk a fantáziád. Ha arra vársz, hogy bárki megmentse a lelked, akkor k*rvára elnézted az ajtót Csillagom. – még mindig vigyorgok. A bár neve már elég árulkodó, szóval halvány gőzöm sincs, hogy miből feltételezte, amit mondott. Mindenesetre megnevettetett. Az a jó abban, hogy egy ilyen hely tulajdonosa vagyok, hogy szinte mindig beesik egy furcsa szerzet, aki ha más nem is, de legalább szórakoztató. Mondjuk a kis vörös esetében még legalább formás is, csupán egy kissé zsenge még.
- Ezzel nem vagyok egyedül. – ő is épp eléggé idegesítő, mint ahogyan a bárban tartózkodók tulajdonképpen mindegyike. Ha már itt tartunk.
Nem engedem útjára, még nem.
- El vagy tévedve, Szépségem. Nem akarlak se megvédeni, se megmenteni, a bárom érdekel. Ugyanis a rizikó az enyém, hogy kiskorú betette ide a lábát. A többit lesz*rom. – világosítom fel. Kissé szomorú, hogy a mai fiatalság ennyire el van telve magától, hogy azt hiszik a világ csak körülöttük forog. Pedig egyáltalán nem.
Édes, ahogy a képembe akar mászni, csakhogy ennek semmilyen hatása sincs rám. Miért is lenne? Hagyom, hadd tegye, mert épp ehhez van kedvem és kész. Nincs ebben semmi. Képembe lógó hajam mögül nézek végig rajta, ahogy pipiskedik, még egy egyik szemöldököm is megemelkedik kissé. Érdekel, hogy vajon mit is akar most ezzel, de hamar kiderül, hogy semmit. Mint ahogyan azt előre gondoltam.
- Először is. Nem mondtam, hogy menj el. Másodszor pedig, egyetlen whisky még köszönő viszonyban sincs a leitatással. Szórakoztatsz, ezért maradhatsz és nem pakollak ki páros lábbal. Az pedig, hogy mi válik be nálad… talán visszatérünk még rá, de nem most. Na gyere, megkapod a piádat. – ha már közöltem vele, hogy maradhat, ha megissza, akkor tartom a szavam. Nem azért, mert tisztességes lennék, vagy számítana is bármit az adott szó. Erről szó sincs.
Kitöltöm neki az italt, amit elé is teszek, hogy akkor hajrá. Ha olyan nagy a szája, remélem, hogy nem fog nekiállni köhögni ettől. Kíváncsi vagyok, hogy a „nagymellénye” vajon meddig terjed?
- Nocsak?! Most már velem akarsz inni? – elégedett vigyor kúszik fel a képemre és meg is rázom lustán és lassan a fejem, amolyan lemondóan. Nem tartott sokáig a nagy ellenszenveskedése, ha már ott tartunk, hogy igyak vele.
Elkapom az üveg nyakát és magamnak is töltök, hogy aztán könnyedén nyeljem le az aranyló alkoholt, ami kellemesen égeti végig a torkomat és a nyelőcsövemet egészen a gyomromig. Kiváló érzés és nagyon jó márka. Nem kottyan meg egyben és gond nélkül meginni, sosem jelentett gondot.
- Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy az idő múlása ne érdekeljen. Szóval miért is vagy itt? Főleg miért tök egyedül? – nézek kicsit körbe a háta mögött, ahogy a mellkasom előtt összefonom a karjaimat. Nyilvánvaló, hogy nincs senki akivel együtt jött volna ide. Se haverok, se egyéb „felügyelet”.
- Ezek szerint mégiscsak bajt keresel magadnak. Unalmas az életed, Cicám? – lélektelen, fekete tekintetem az övébe fúrom, ahogy a tömegről újra ráirányítom a figyelmemet. - Kérdés az, hogy mekkorát. – bár ezt inkább magamnak jegyzem meg, semmint neki. Latolgatom, hogy vajon mennyire volna kedvem eljátszani vele, hogy megkapja a kis kalandját, a szemétkedésre pedig a legtöbbször vevő vagyok. Egyelőre azonban ezt a dolgot még nyitva hagyom magamban.

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1997-11-19
✤ Regisztráció : 2014-04-03
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I am a truant

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   Thu Apr 10, 2014 9:48 pm

Tris & William


Állom a tekintetét, hiszen még ő se lehet rosszabb annál, amit 7 évesen éltem át. Nem félek tőle, hiszen mára már megtanultam megvédeni magamat. Van esélyem, nem vagyok kiszolgáltatva, mint ahogyan régen voltam. Erős talán nem vagyok, de harcolok mind az ellen, ami történik velem, pedig lassan tényleg a mélybe ránt a sötétség és talán soha többé nem lesz kiút.
Miért gondolod azt, hogy én kis lelkem megmentése pont érted kiáltana? - kérdezek vissza még mindig gúnyosan, majd a szememet forgatom amikor nem enged el. Könnyedén elém tud lépni, hiszen magasabb nálam, így ez nem jelent gondot, hiszen egy lépése sokkal nagyobb, mint az én lépéseim.
Igazából nem is kérem a bocsánatodat, mert már most idegesítő vagy. - mondom neki szemrebbenés nélkül és összefonom a karomat. Majdnem neki megyek, de még sikerül megállnom időben. Felnézek rá és állom a tekintetét és próbálom megfejteni, hogy a fekete írisze vajon mit is tükröz. Mit rejt valójában.
Először is szerintem már kifejtettem, hogy nincs szükségem rád, illetve arra se, hogy megpróbálj megvédeni attól ami itt van. - mondom neki kicsit szemrehányóan. Nem értem, hogy mit képzel magáról és miért üti bele mások dolgába az orrát. El akartam menekülni és egyedül lenni, erre pont belé botlok. Tényleg olyan, mint egy pióca, vagy még rosszabb.- Másodszor meg nem vagyok a drágaságod. - mondom neki komolyan és közben kicsit közelebb hajolok hozzá és lábujjhegyre állok. Arcunk majdnem összeér, de még se teszek semmit se és jobban teszi, ha ő se. Soha se voltam apuci és anyuci pici lánya, hiszen arra ott van Lia. Én magamba fojtottam mindig is azt, amit érzek vagy ami történik velem. Ők csak szimpla lázadásnak gondolják a tetteimet, pedig sokkal több van mögötte.  Majd újra megpróbálom őt kikerülni, de a szavai megállítanak. - Nem gondolod, hogy ez kicsit fura? Nem régen még el akartál küldeni, most meg leszeretnél itatni? Nem gondolod, hogy ez gyenge húzás és lehet azoknál a lányoknál beválik ez a szöveg, de nálam nagyon nem. - mondom neki csípősen, majd mit sem törődve vele tovább sétálok a pult felé. Nem áll szándékomban több időt rászentelni, mert elég a családomat elviselni, nem kell még egy személy, aki megmondja nekem, hogy mit tegyek és mi jó nekem.
Helyet foglalok a pultnál, mire felpillantok már előttem landol a pia. Felpillantok rá, majd felemelem a poharat. -Csak a bolond iszik magában, én pedig nem vagyok az. Szóval? - nézek rá mosolyogva és egy aprót az ajkamba harapok. Nem vagyok már annyira gyerek, hogy ne tudjam azt, hogy abból soha se sülhet ki jó dolog, ha magában iszik egy lány. Amúgy se, de nem érdekel kikapcsolódni jöttem ide és nem fogom, hogy bárki is elvegye a kedvemet bárki is.
Kicsit előrébb hajolok, de még mindig a féloldalas mosollyal nézem őt. - Nem gondolod, hogy kicsit kíváncsi vagy? Még a végén hamar megöregszel. - kicsi gúnnyal fűszerezem a mondandómat.  
▷Music: - ▷ Note: cuki▷ Words: -
©️



Live fast, die young
Bad girls do it well


Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Asztalok   

Back to top Go down
 

Asztalok

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 2Go to page : 1, 2  Next

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Belváros :: Hell bar-