William tetőtéri lakása a bár fölött - Page 2

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Destiny Roberts
Sun Feb 22, 2015 7:31 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 6:54 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:11 pm



bejegyezte:  John Ronan Angelo
Thu Feb 12, 2015 5:08 pm



bejegyezte:  Viola Tris Evans
Mon Feb 09, 2015 11:31 pm



bejegyezte:  Aphrodite Mahoney
Mon Feb 09, 2015 9:34 pm


Share | .
 

 William tetőtéri lakása a bár fölött

View previous topic View next topic Go down 
Go to page : Previous  1, 2
AuthorMessage
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun Apr 13, 2014 5:39 pm





William & Indiana
the bedroom became the black room
18+
Forgolódok... fel-fel nyögök, ahogy a hideg, sötét árnyak testemre csavarodnak, lelkembe költöznek. Vére mindenütt megérint, mindenhol megtalál, nincs hova bújnom előle. Felperzseli, felemészt. Hiába forgolódok, ereje mi bekebelez, nem csillapodik, csak hosszú órák után, mikor végre már mindenem uralma alá hajtja és én még csak nem is tudok róla. A víz, hiába hull leghidegebb formájában, egyszerűen túl forrónak tűnik. A jel, mit bőrömbe égetett, lüktet, tekintetem sötét, hideg. Ahogy előtte állok, testem meg-meg reszket közelsége miatt.
- Azért jöttem, hogy keféljünk és nem azért, hogy a kibaszott szolgáddá tegyél. - dühöm, ahelyett, hogy csillapodna, egyre csak nő. Ezúttal elégedett vigyora csak még jobban felidegesít. Soha, egyetlen pillanatra sem féltem tőle és most sem hátrálok egy lépést sem, sőt... vérem hajt, űz hozzá, érintenem kell testét de ellenállok. Hangjától libabőrbe öltözik testem és ő kényelmesen ellépve mellőlem kerül a pult mögé. Őrjöngeni tudnék, őrjöngeni akarok, miközben testem ismét perzselni kezd. Meg akarom ölni. Meg akarom csókolni. Ökölbe szorítom ujjaim, annyira, hogy körmeim vért fakasszanak. A fájdalmam az én fájdalmam, azzal nem játszhat. Minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy ne vágjam a falnak a kezembe nyomott poharat. Helyette, másolva mozdulatát húzom le én is a pohár tartalmát és lehunyva tekintetem veszek mély levegőt, még az alkohol végigér bennem. Az öblös poharat a pultra csapom és az üveg után nyúlok helyette, hogy nagyot húzzak rajta. - Szedd le rólam ezt a szart. - fordulok felé és tekintetem az övébe fúrom. Gyűlölöm amiért megfosztott a szabadságomtól. Akarom őt. Tekintetem csuklójára reppen... az ott kidagadó, menekülő ereket látva megszédülök. Újabb nagy korty. - Mégis mi a franc történik velem? - ellépek tőle, mert ha nem teszem nekiesem. Az egész testem ég, én pedig makacsul küzdök az érzés ellen. Le kell ülnöm de tekintetem az istenért sem venném le róla. Dühöm lassan csillapodik. Gyűlöletem lángjait elfújja a vágy. A függőség. A józanság kötele már nem tart. Úgy érzem, a testemnek nem kellenek többé korlátok... megszűnhet a kapcsoló, mi még kényesen szűk ösvényt tartott fent józanságom és a démon között. Előbukhat a féktelenség. Felszínre törhet az éhség. Kiszabadulhat a fogva tartott sötétség mi második bőrömként lélegzett, elfojtva a felszín alatt, de mindig is ott volt. Testem megfeszül. Újabb korty. El akarok kábulni de nem megy. Mintha semmi sem történne. Izmaim érintését követelik. Mellbimbóim feszesen bökik a szatén lepedőt, mi testemen pihen. A fájdalom és akarat harca ez és nekem eszemben sincs megadni magam. Tudni akarom mit tett velem. Gyűlölni akarom. Bántani. Felfalni. Elégtételt akarok. A szabadságom. A kábultságot. Mellbe vág az éjszaka egyik feltörő emléke. Bőröm szinte szikrákat hányt, ahogy megérintett. Testem égett mikor megcsókolt. Alakom reszketve hullott karjai közé. Gyűlölöm. Bántani akarom. Felnyögök, ahogy visszatérek a jelenbe. Vérem fakad. Ujjaim ökölben pihennek. Fel akarom falni. S közben fogalmam sincs róla, hogy emberi érzéseim, mik neki nincsenek, őt is elöntik. Hogy érzi mindazt amit én, épp ily intenzíven, épp oly magával ragadóan mint én. Szét akarok szaggatni.


▲:$ ▲ On fire ▲ 480 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun Apr 13, 2014 4:38 pm

Indiana & William
You are mine!
+18

Gyönyörben fürdő testét megtartom. Ráteszem a jelem, bőrébe égetem visszavonhatatlanul, hogy az enyém, hozzám tartozik. Elveszem a lelkét, birtoklom, megtartom. Lenyeli a vérem, keveredik az övével. Átjárja az erőm, szikrázóvá teszi az élményt, adok neki egy keskeny szeletet magamból, abból a ragacsosan nyúlós hideg sötétségből, amiből születtem, amiből vagyok.
Felnyög, kívülről és belülről is perzselem egyaránt. Elélvezek én is. Elégedettség ömlik végig rajtam az orgazmus hullámain túl. Energiáim végigzubognak bennem a véremmel együtt, Indiana teste pedig tündököl attól, ahogyan megfertőzöm, magammal rántom és végleg elveszejtem abban a pokolban, ami belőlem fakad.
Eszméletét veszti, megtartom összeroskadni készülő testét. Kicsusszanok belőle, karomba fogom és az ágyhoz viszem könnyű testét. Leteszem, betakarom. Most már a magaménak tekintem, gondoskodom róla ha akarja, ha nem. Nem bújok be mellé. Vérem folyékony lángként ömlik majd végig a testén, minden egyes sejtjét megfürdetem lélektelen feketeségem legsötétebb bugyraiban.
A fürdőbe megyek és beállok a zuhany alá. Testem lángba borul, jól esően leng körbe. A vízcseppek sisteregve érnek el a bőrömig. Oltanak is és párát képeznek a hatalmas helyiségben. Lehiggadok, kitisztítom tudatom és hagyom, hogy most már elérjen minden egyes vízcsepp és lemossa testemről az éjszakát.
Hosszú idő elteltével jövök ki a fürdőből. Magamra veszem a farmerem, de mást nem. Töltök egy adagot a bourbonből és leülök a kanapéra. Innen rálátok a nyitott háló ajtaján keresztül Indiana testére. Lerúgja a takarót, teste meg-megmozdul, érzem benne a véremet, azt, ahogy lassan birtokba veszi bensőjének minden egyes szegletét.
Órák telnek el, mire felébred és a fürdőbe szalad inni és megnézi mit is kapott tőlem az éjjel. Ragadozó tekintettel figyelem mozgását. Érzem, amit érez, a megdöbbenést és a dühöt. Csakhogy ez fordítva is működhet, ha úgy akarom. Ha akarom érezheti, amit én. De egyelőre még nem, még nem hagyom, hogy tudja mit érzek. Tisztában voltam vele, hogy nem lesz boldog. Hogy végtelenül dühös lesz. Nem is tévedtem.
Hajamba mar, fülembe suttog, vigyor kúszik fel a képemre. Nem teszek semmit, nem rántom le magamról. Figyelem alakját, ahogy elém áll, én pedig belekortyolok a bourbonömbe. Nem sietek el semmit. Lassan állok fel és lépek oda hozzá. Közel hajolok arcához, tekintetem az övébe kapcsolódik. A lelke, a veséje legmélyéig látok belé, többé nem rejtheti el előlem, hogy mi lakozik benne. Felemésztem teljesen, magamba olvasztom, abba a fertőbe, ami vagyok.
- De még mennyire, hogy jogom volt hozzá. – hangom olyan, ami végigborzongatná bárki érzékszerveit. Nem emberi, nem evilági.
- Megjelöltelek. – oldalra billentem a fejem, ahogy formálom a szót. - Az enyém vagy. – elhajolok tőle és őt megkerülve lépek a pulthoz, ahhoz az alkoholt tartom. Töltök magamnak még egy bourbont és neki is. A poharat a kezébe nyomom.
- Légy üdvözölve a Poklomban, kedvesem. – hozzákoccintom a poharához az enyémet, aztán lenyelem az aranysárga alkoholt.
- Betartom a szavam, megkapod, amit kérsz. – nyersen szólalok meg és közben a vonásait figyelem. Átélem, amit érez és még koránt sem mutatom meg neki, hogy mit is jelent ténylegesen a jel, amit a bőrébe égettem. Hogy miért húzza a vére olyan erővel hozzám.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun Apr 13, 2014 2:22 pm





William & Indiana
who will be the slave tonight?
18+
Amint vére szervezetembe kerül, azonnal emészteni kezdi lelkemet. A sötétség mi bennem ég, hirtelen lángokban tör ki és testem hevülni kezd, mintha csak a démon testéhez akarna eléggé felforrósodni. Vére és farka bennem, kikapcsol. Ahogy a lángok zabálni kezdik bőrömet, felsikoltok. Könnybe lábad tekintetem de farkas mozgása és vére lüktetése olyan elemi erővel borítja el mindenem, hogy testem nem a fájdalomtól hanem az élvezettől feszül ívbe. Nem fogom fel szavait, sem azt, mi is történik igazából. Nem érzek mást csak a kínnal teli kéjt mi újra és újra végigvág testemen, miközben vére, lángolva marja lelkemet. Körmeim hátába mélyednek, hogy elbírjam a fájdalom és élvezet kettős terhét, miközben zihálva bukik előre fejem. - Felperzsel...- nyögöm hirtelen és karjai közé omlok. Vállaiba mélyesztem fogaim, hogy elviseljem az őrült iramot, a vadállati ösztönöket, a sötétséget minek láncait felmarja a férfi vére, az azonnal születő függőséget, mert többet akarok és mire ráébredek, újra kortyolok. Már nem tudom ki pihen meg kinek a testén. Pár pillanatkép, csupán ennyit kapok. Meglovagolom, meglovagol. Hatalmat ad majd elveszi és én magam is elveszek. Sokszor léptem át a határokat, ám ezúttal nincs visszaút. Elmerülök a kéjben, a fájdalomban, ő elmerül bennem és én lassan de biztosan újra és újra megfulladok vérének édes poklában.
Nem tudom, mikor ébredek. A szoba kellemes sötétbe burkolózik és én mezítelenül fekszem, a takaró lerúgva magamról, épp ahogy szoktam. Képek ugranak be az átdorbézolt éjszakáról. Csókok, melyekre gondolva görcsbe ugrik gyomrom. Érintése, nyelve a nyakamon, tincseiben elveszett ujjaim. Alakom megreszket mikor fordulok és hirtelen fájdalom nyilall belém. A szatén lepedőt lerántom az ágyról és magam köré tekerve térek be a fürdőbe. Ahogy meglátom a csapot, elemi erővel tör rám a szomjúság és úgy érzem, apró darabokra török ha nem iszok most azonnal. Jó pár kortynyi víz marja fel kiszáradt torkomat. Érzem, hogy hátamon feszül a bőr, hogy a fájdalom onnan sugárzik. Nem lep meg a dolog, hisz minden Williammel töltött éjszakámnak fájdalom az ára másnap de ez ezúttal más. Égő, viszkető érzés, mi jobban pulzál mint kellene... s ahogy megfordulok, a tükörben azonnal kiszúrom mi is fáj ennyire. Nem merem elhinni amit látok. Úgy viharzok ki a fürdőből, mint egy hurrikán. Rohadt dühös vagyok és amint meglátom a nappaliban, a kanapén merengő alakját, cseppet sem finom mozdulattal marok bele tincseibe. Az sem érdekel, ha megöl érte. Elvakít a haragom és fel sem fogom, hogy már füléhez hajolva suttogok. - Ehhez semmi jogod nem volt te rohadék! - eresztem el és elé állok. Tekintetem kihívó. Nincs olyan fájdalom, nincs olyan drog vagy ígéret, amiért cserébe beadtam volna a derekam... nincs olyan dolog a földön, amiért cserébe aláírtam volna a szerződését. S ő ezt kurvára tudja... tudja, hogy nincs semmi, amiért cserébe eladnám a szabadságom. S miközben dacos tekintetemet az övébe fúrom, egészen más fajta fájdalom nyilall testembe. Úgy vonz magához, mintha a vérem ki akarna szakadni belőlem, hogy utat találjon az övéhez. - Mi a francot csináltál? - kérdem élesen s ellentmondást nem tűrve. Válaszokat akarok, méghozzá most és William tudja, hogy a türelem, baromira nem az erősségem. Persze, rohadt jól tudom, mit jelent a jel a vállamon. Azt viszont nem, hogy miért akar kettészakadni a testem.


▲:$ ▲ On fire ▲ 521 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun Apr 13, 2014 1:33 pm

Indiana & William
You are mine!

Próbakört akar. Szavai feldühítenek. Akar valamit, aminek ára van, nem adom ingyen sem neki, sem pedig másnak. Démonnal üzletbe fogni nem olyasmi, amin hosszasan lehet alkudozni. Nem alkudozom, nem ajánlok fel kétszer valamit és nem is agyalok túl sokáig egy-egy dolgon. Gyorsan és röviden intézem a dolgaimat és k*rvára leszarom, ha ő vagy épp valami más mást akar vagy gondol. Nem arról van szó, hogy nem lehet velem üzletelni vagy, hogy a másik fél megszívja a dolgot minden esetben. Első sorban mindig a saját érdekeimet nézem, mindig is azokat fogom, de nem tettem méltánytalan ajánlatot neki. Sokkal többet kaphat, mint bárki más és elvárom, hogy tisztelje, amit ajánlottam neki, még akkor is, ha végül nem fogadja el.
Csípőmmel még durvábban lökök rajta újra és újra, fájdalmasabban, mint eddig. Testünk hangosan csattan össze minden ütődéssel. Mondhatott volna nemet, visszautasíthatott volna, ha akart volna. Következmények nélkül tehette volna meg, de ő máshogy döntött. Olyan utat választott, aminek a következményeivel nem is biztos, hogy tisztában volt. Vagy talán mégis. Vadász, külön kiképzést kapott a fajtámból, pontosan tudnia kellene, hogy milyen játékot űzhet. És talán pontosan tudja is.
Egyetlen rántással kapom fel és ültetem az ölembe a földön úgy, hogy a sarkaimon ülök meg. Bal kezem a tarkóján csúszik fel és a hajába marok, hogy megint fájdalmas ívben rántsam hátra a fejét. Végignyalok a nyakán, egészen az álla ívéig.
- Ízelítőt akarsz? – vészjóslóan ejtem ki a kérdést. Energiáimmal végigborzongatom a testét, a lelkét.
- Megmutassam? – kérdezek vissza utolsó mondatát hallva. Még erősebben tartom meg a fejét, jobb kezemmel pedig a saját nyakamba marok, hogy kiserkenjen a vérem. Fejét a sebhez vonom, jobb tenyeremet a vérem festi vörösre. Bal lapockája mögé csúszik a kezem, tenyeremben apró láng lobban. De nem csakúgy egy pontban sárga lángokkal, hanem egy mintát rajzolnak ki a kékes-fehéren lobogó apró lángnyelvek.
- Idd! – azt akarom, hogy kortyoljon a véremből, ha már ezt akarta. Megvárom, hogy megtegye, hogy lecsússzon a torkán az első korty, szinte feketének tűnő mély bordó véremből. Könyörtelenül nyomom lapockájának finom bőrére a tenyerem, odaégetve a magam lenyomatát. Bőre azonnal hólyagossá válik, érzem a kezem alatt. A lángok közben már kihunytak, most már csak a friss seb éktelenkedik rajta, fájón és izzón. Indiana az enyém. Mostantól a magaménak tekintem. Betartom, amit felajánlottam neki. Védeni fogom és megkap mindent, amit majd akar. Nem érhet hozzá többé büntetlenül senki. Kizárólag én. Nyilván ez nem vonatkozik arra, hogy ő is kívánja-vágyja más érintését. A sz*x nem olyasmi, ami miatt féltékeny volnék, de innentől fogva birtoklom őt, akár akarta, akár nem. Kihátrálhatott volna, megvolt rá az esélye és a lehetősége, ha azonnal nemet mond. A játszadozásnak azonban megvan a maga ára.
- Az enyém… vagy. – az utolsó szót egy újabb erőteljes lökés közben morgom, bár szerintem ezt mostanra már ő is tudja. Nem engedem, hogy leszálljon rólam, tovább mozgok vele, erősen tartva gyönyörű testét. Valahol elégedettség tölt el a tudattól, hogy innentől nincs menekvése előlem.
▷Music: ide, ide ▷ Note: A DÉMON TETKÓD ▷ Words
©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sat Apr 12, 2014 11:40 pm





William & Indiana
who will be the slave tonight?
18+
Képtelen vagyok uralkodni magamon. Zihálok, morgok, ahogy rám tör az érzés és testem erőtlenül omlik újra és újra önmagába és csak az erős karok tartanak meg, melyek ismét és kegyetlen kéjjel fedezik fel testemet. Hajtanak vágyai előre, hajtanak sajátjaim. Morgásaim sóhajokká szelídülnek, sikolyaim elcsendesülnek, ahogy csókol, mert csókjába fojtja őket és lefolyva torkán ereszti ismét vissza azokat testembe. Szorítása enyhül, én pedig ringva testén hagyom, had simogasson, had marjon kebleimbe, combomba, miközben vadállatias mozgása egy pillanatra sem csillapodik. Tincseibe kapaszkodva csókolom szomjasan és ahogy több teret kapok s testem is lassan kezd visszatérni, újra küzdeni kezdek szabadságomért, amit újra és újra megvon tőlem. Érintése egyre jobban égeti bőrömet, miközben szavaival dühet csiszol bennem. - Te utolsó rohadék. - nyögök fel és bár testem nem türközi haragom, tekintetem hidegen villan fel. Erőteljesen rántok tincsein de későn; mire észbe kapok, már ismét maga alá kényszerít, hogy a következő pillanatban újra elmerüljön bennem. Körmeim a szőnyegbe szántanak, levegőért kapok. Bár halandó testem törékenynek tűnik, sokkal többet is elbírt már egy ilyen éjszaka és az igazat megvallva ez a brutalitás indít be annyira. Ez fektet hanyatt. Tincseimbe túrok, csípőm meg-meg emelkedik, ujjaim mellemre kúsznak és két tenyerembe fogva őket vonaglok meg tempója és ereje alatt. - Ezek szerint...- nyögök fel mikor végre ismét megtalálom szavaim – jár nekem egy próba kör... - emelkedek meg, amennyire csak bírok, bár elég hajlékony vagyok, főleg, mióta Williammel töltöm a nappalokat és éjjeleket és folytatnám de ahogy emelkedek, úgy csúszik farka mélyebbre és én ismét a torkomból felszakadó nyögések földjén találom magam. - … ami alapján, dönthetek, igaz? - fejezem be végre kérdésem és ravasz fény csillan tekintetem mélyén. Ha üzlet, akkor legyen üzlet de ahhoz nem csak ő ért. Annak ellenére is a legjobb vagyok a fejvadászok között, hogy időről-időre megengedek magamnak, olyan döntéseket, hogy meggondolom magam és visszadobok aktákat... vagy pedig a megbízóim fejét veszem, mielőtt azok rám küldenének valakit, amiért mégsem gyilkoltam meg, például a démont, aki a földbe dönget és én imádom, ahogy elmerül testem látványában. Pokolian izgat, ahogy minden rezdülésem figyeli, hogy mindegyiket egy elégedett, más nők számára talán öntelt vigyorral nyugtázza de én ettől csak még inkább vágyom utána, sőt... mondhatni, függök attól amit adni tud... amit a halandó férfiak nem képesek... mert nekik van lelkük. William démon. Nincs lelke. Nincsenek érzései. Nem fél, hogy összetör, nem aggasztja, hogy fájdalmat okoz mert élvezi amit tesz és mert tudja, hogy én is... ismeri testem összes porcikáját és még azon vágyaimat is előcsalja, melyekről azt sem tudtam, hogy léteznek... hogy a fájdalom, amit okoz, a vággyal hevítve pokoli aroma és én nem akarok nemet mondani. Ajánlata azonban elgondolkoztat. Azt kéri, hogy adjam neki magamat és én pontosan tudom, mit jelent démonokkal alkuba bocsátkozni. Nem csoda hát, hogy nem vagyok hajlandó addig felelni, még ki nem próbáltam, mit is jelent igazán a vére. Ha az táplálni kezdi a sötétségnek a csíráját mi helyet kapott bennem, akkor tudom kell mondanom. - Mutasd meg nekem, William... - nyögöm zihálva és ajkamba harapva nyúlok karjai után, hogy érintsem, hogy ne csak magamban de magamon is érezzen.

▲:$ ▲ Fever ▲ 508 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sat Apr 12, 2014 7:26 pm

Indiana & William
I don’t make love. I f*ck hard.
+18

Tudom mi kell neki, ahogyan ő is nagyon jól tudja, hogy mi kell nekem. Pont ezért szeretem vele a sz*xet, mert minden alkalommal tisztában vagyok azzal, hogy fantasztikus lesz és most sem csalódok, mint ahogyan máskor sem.
Kényelmetlen pózba kényszerítem a testét, erővel tartom meg magam előtt, fejét fájdalmas ívben húzom hátra és közben gyönyört adok neki, izgatom az ujjaimmal, újra és újra elmerülök benne, minden egyes heves lökéssel egyre mélyebben. Akarom őt, forrón és durván, még koránt sem volt elég amit kaptam tőle és azt hiszem neki sem, amit adtam neki.
Számítok arra, hogy szabadulni akar, hogy kitépné magát a karmaimból, de eszem ágában sincs engedni még. Most még így kell nekem, így akarom a magamévá tenni, kiélvezni minden egyes lökést, gyönyörű testét az élvezet felé hajszolni, űzni, ami az enyémet is egyre inkább ingerli, hogy újra kielégüljek benne, vele.
Eszemben sincs betörni, pont így tetszik, ahogy van, hogyan fékezhetetlen. Alárendeltet bármikor találhatok, ha ahhoz van kedvem, akkor minden estére másikat, csakhogy nem feltétlen jelenti a legnagyobb élvezetet, ha a másik félnek alig van önálló gondolata, vagy túl gyenge ahhoz, hogy a maga akaratát véghez vigye.
Indiana ehhez képest merőben más. Már csak az is élvezetet jelent, hogy magam alatt láthatom és érzem, hogy minden porcikájával hadakozna. Már csak a látványa is őrjítően izgató.
Felmordulok arra, hogy az adósa lennék. Előre hanyatlik, tenyerem pedig a hátán pihen meg. Míg újra átéli a gyönyört, nem állok meg, tovább mozgok benne, nem hagyok neki pihenőt vagy időt, ujjaim tovább munkálkodnak legérzékenyebb pontján, hogy most azonnal összehozzak neki még egy orgazmust, amely az előzőt ikerpárjaként követné.
- Ahogy én sem téged. Ennél jobb ajánlat kell, Gyönyörűm! – életben van, életben hagytam, holott pontosan tudom, hogy milyen veszélyes. Nem esem abba a hibába, hogy lebecsüljem őt vagy a tudását, az elmúlt évszázadok megtanítottak arra, hogy ne legyek ostoba. Nem félek ettől a gyönyörű nőtől, de tisztelem valahol. Amit sosem vallanék be neki.
És bár könnyedén foszthatnám meg életétől, élve sokkal több haszna van. Ki lenne olyan agyalágyult, hogy egy vadász szövetségét ne élvezze, ha megteheti?! Na ugye!
Csókolom őt, elengedem a haját, testét kezeim újra és újra felfedezik maguknak, azt akarom, hogy bőre szinte szikrázzon az érintéseim alatt.
- Legyél az enyém és megkapod, amit csak akarsz. – suttogom a fülébe, majd ismét bele is nyalok. Közben nem állok le a mozgással, vad ritmust járok vele.
Démon vagyok és a birtoklási vágyam hatalmas. Nem olyan alantas baromságok érdekelnek, minthogy kivel kefél vagy sem. Az kell, hogy a szövetségesem legyen, hogy eszébe se jusson elárulni, hogy jöjjön, ha hívom, amikor kell nekem. Akarom őt, mindenestől, rajta akarom hagyni a nyomomat, hogy másnak is egyértelmű legyen, Ő az Enyém.
Cserébe pedig hajlandó vagyok neki megadni, amit kér. Pénzt, lakhatást, vért, kapcsolatokat, anyagi javakat, amit akar.
Megragadom formás testét és lehúzom őt a kanapéról a puha szőnyegre. Kihúzódom belőle, hogy szemből öleljem magamhoz és csókoljam falva ajkait, majd fölé tornyosulva fektetem el a földön. Mindkét combját a vállamra veszem és újra beléhatolok, elmerülök kívánatos testében. És amíg újra és újra belélököm magam, élvezettel nézek végig rajta, hidegen csillogó szemekkel iszom minden porcikájának látványát.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sat Apr 12, 2014 6:13 pm





William & Indiana
who will be the slave tonight?
18+
Ajkai mellemre hajolnak, nyelve a sebbe mélyed, fogai gyöngéden karistolják mellbimbómat. Ha akarnám sem tudnám tagadni, mennyire beindít, hogy egyszerre okoz fájdalmat és nyúlt élvezetet. Fejem hátra-hátra bicsaklik, testem pedig árulkodón simul az övéhez miközben csípőm megemelkedek, mellkasom pedig előre nyomom, amikor egy pillanatra elhúzódik, hogy végignézze testem tündöklő emelkedését és bukását, még végigvág rajta az orgazmus. Tekintetem éhesen csillog még nyelve elkapja ujjaim és őrülni kezdi, hát még a ráhullatott csókok! Éhesen, mohón falom az ajkait és nem érdekel, hogy mit akar; most az van, amit én akarok. Én pedig csókolni akarom, még testem az övéhez vonva feszülünk meg és még ujjaim farkára kulcsolom. Szabad kezem tincseibe mar, nyelvünk őrült táncot jár és én hosszú percek után szakadok csak el, hogy végre levegőért kapjak de csak ez a pillanat elég ahhoz, hogy pár szóval felhúzzam. Lángoló testemet magához vonja; akik egy gyengéd szeretőre vágynak, fogalmuk sincs, mi az igazi élvezet. Durván, erőszakosan von magához és mire észbe kapok már ismét a hátam mögé kerül. Nagyobb terpeszre kényszerít a kényelmesnél, csókjait hullatja bőrömre, fülembe nyal és én azon kapom magam, hogy másra sem tudok gondolni, mint, hogy végre ismét magamban érezzem, hogy kegyetlenül döfjön belém, hogy darabokra szaggasson. Kérdésemre már nem is emlékszem. Alakom reszketve hajol meg akarata felett és én élvezettől eltelve nyögök fel, mikor tincseimet megragadva feszíti meg testemet. Imádok, rohadtul imádom mikor ezt csinálja, pokolian felizgat vele és ezt ő tudja.
Viszonylag nehéz helyzetbe kerül az ember lánya, amikor egy több, mint háromszáz éves démon farka jár ki-be benne játszi könnyedséggel és elvárja, hogy ajánlatot tegyen neki az ember. Főleg, úgy, hogy ez a mocskos szemétláda, pontosan tudja mennyire gyűlölöm kiszolgáltatva érezni magam és persze a tény, hogy ezt ő úgy éri el, hogy egyre tovább hergeli testemet, csak még fékezhetetlenebbé tesz. Nyughatatlanul igyekszek kitépni magam karjaiból de mint mondtam, ez nem olyan rohadt egyszerű. Testem elárul, újra és újra rándul egyet a kéjtől mit érintésével tüzel, ahogy ujjai játszi könnyedséggel ingerlik legérzékenyebb pontomat. Tincsemet kitépet keze közül és vad fúriaként pillantok hátra. Nem vagyok a játékszere és van, hogy olykor erre emlékeztetnem kell őt, mielőtt még abba a hitbe merülne, hogy egy csekély kis esélyt is lásson arra, hogy valaha is meg fog törni, hogy valóban az övé leszek. - Az adósom vagy... - felelem egyszerűen, miközben karjába marva nyögök fel, ahogy ismét közeledni érzem a pillanatot. Megragadom és újra és újra ellököm tenyerét, miközben testem meghajol az ereje előtt, amivel ki-be mozog bennem. Szabad kezem a karfába mar és fejem is előre hullik. Nyögések szaladnak fel belőlem mielőtt folytatni tudom mondandóm. - Elvégre is... - zihálom miközben körmeim az anyagot szaggatják - … nem öltelek meg. - Engem nem kell félteni. Talán őrültségnek tűnik amit mondok de közben nagyon is tisztában vagyok az erőviszonyokkal. Jól tudom, hogy egyetlen mozdulattal törhetne ketté de ahhoz túlságosan is a vágyai tárgya vagyok... ahhoz túlságosan is mocskos vagyok, hogy megtegye. Ezt pedig ő is tudja... ahogy azt is, hogy meghúzhattam volna a ravaszt, hogy a nyíl a szívébe fúródva kapjon lángra miközben a fejét veszem. Az már más dolog, hogy az ő ujjai előbb fúrták be magukat ölembe és ezzel már le is vett a lábamról. - Will... - nyögöm fel, ahogy ismét megérzem ujjait és ezúttal már nincs erőm félre lökni őket. Felváltva szaggatom a kanapé anyagát, a bőrét, miközben karjába kapaszkodva tartom magam. Mellbimbóim peckesen merednek előre, testem büszkén simul övének de fejem hátrabicsaklik vállára. Csókolom, csókolom ahol érem, tekintetem lehunyva szakadnak fel sóhajaim, miközben nyelve az enyémmel játszik, miközben én őrjöngve próbálok kitörni szorítása alól, hogy ismét magam alá kényszeríthessem.


▲:$ ▲ Fever ▲ 594 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sat Apr 12, 2014 11:19 am

Indiana & William
I don’t make love. I f*ck hard.
+18

Megharap. Újabb morgással díjazom a tettét és élvezem. Mocskosul élvezem. Ez a nő nagyon is fel tud húzni, ingerelni és piszkosul jó abban, amit csinál. Keményen markolok a formás fenekébe, ajkaim a mellével foglalatoskodnak és ahogy ívbe feszül a gerince, erősen tartom meg gyönyörű testét, amely most szinte szikrázik az orgazmustól.
Forrón ölel körül lüktető öle és nagyon nehezen állom meg, hogy ne eresszem belé a magom most azonnal, amely enyhülést hozna nekem is. De még nem akarom befejezni vele ezt az aktust. Előbb még egyszer magam alá akarom gyűrni.
Izgat a látványa, az, hogy tudom milyen és mit tud, hogy erős és kőkemény nő, és most az enyém, kizárólag az enyém, minden egyes porcikájában. Nincsenek gyengéd érzéseim, tulajdonképpen halvány f*ngom sincs arról, hogy az milyen, de azt tudom milyen érzés birtokolni és a magamévá tenni valakit. Valakit, aki ennyire fel tud hergelni, mint Ő.
Nem sok nő van az életemben, akire emlékszem, de Indiana kivívta magának ezt is. Jó ideig emlékezni fogok rá, hacsak meg nem döglök a közel jövőben, amit egyáltalán nem tervezek.
Egész testemmel az övének feszülök, mint ahogyan farkam is belé. Kaján vigyor jelenik meg a képemen szavaira. Eszem ágában sincs abbahagyni. Még nem végeztem vele, nagyon nem. Legszívesebben lángba borítanám magunkat, főleg ebben a felfokozott tempóban, de az rá nézve nem volna a legjobb ötlet, így visszafogom az erőteljes késztetést és inkább átvitt értelemben tüzelem fel a testét, ahogyan azt ő is tette az enyémmel.
Vad és állatiassá visszavedlett mozgásunk eredményeként én is megkapom az orgazmusomat. Mind mélyebbre lököm magam benne, ahogy elélvezek. Fejem a vállán pihen meg. Érzem, ahogy elönti a libabőr és ez kifejezetten a kedvemre való. Nem csusszanok ki belőle, még kiélvezem, ahogy forrón és nedvesen ölel körbe szorosan öle.
Tekintetét figyelem amikor már elemelkedem a vállától. Pajzán mosolya belőlem is azt fakaszt, hagyom, hogy a hajamat birizgálja.
- Mertem remélni, hogy te is többet akarsz még. – vigyorodom el féloldalasan úgy, hogy lélektelen szemeimben jó néhány ígéret árnyéka csillan még meg az éjszakát illetően.
Csókja sokat elárul arról, hogy még kíván és akar, ahogyan én is őt. Harapva falom dúsan ívelt ajkait, amelyek szinte követelik, hogy újra és újra ízleljem azokat. A csókból elszakadva a nyakához hajolok, fogaimmal csipkedem a bőrét, ingerlem, de nem sértem fel. Végignyalok a bőrön, amelyen mostanra már finom izzadtságcseppek sorakoznak. Szinte megfürdöm bőrének mámorító illatában és én is ezt teszem vele. Tetőtől talpig beborítom a sajátommal, mintegy lenyomatot hagyva rajta.
Tenyerem a melléhez vonja és készséggel markolok rá a puha, bársonyos halomra, végül pedig a keményen meredő bimbóra koncentrálok. Finoman bánok vele, egyelőre csak ingerlem ujjaimmal, simogatva és lágyan dörzsölgetve. Elszakadok a nyakától, hogy a látványt is kiélvezhessem kellőképpen. Jobb kezemen támaszkodok meg a feje mellett, míg bal kezem ténykedik. Leplezetlen elégedettséggel figyelem, ahogy önmagának okoz örömet, előbb a saját melle kényeztetésével, majd azt is, ahogy lenyúl a kettőnk teste között és keze a legérzékenyebb pontján kezd munkálkodni.
Nem vagyok rest nézni, ahogy ezt teszi, úgy helyezkedni felette, hogy apró, finom keze elérje az ölét, de még mindig benne maradjak. Tekintetem a melleire téved vissza. Ahogy megszólal, ujjaim erősebben szorítanak rá a bimbójára, hogy aztán megint lágyan játszadozzam vele. Élvezettel látom, ahogy a teste összerándul, ahogy ajkait újabb sóhaj hagyja el kettőnk ténykedése nyomán. Szavai a tudatomig hatolnak, kíváncsi vagyok mégis hová akar kilyukadni. Melléhez hajolok, hogy fogaimmal vegyem kezelésbe ott, ahol eddig az ujjaim játszadoztak. Váltogatva okozok neki kis fájdalmat, hogy aztán végignyaljak az ingerelt kis területen.
Ahogy önmagát ingerli, úgy engem is, érzem, ahogy ismét egyre keményebbé válok benne. Végül pedig csak kiböki, hogy mit is akar. Nem válaszolok neki azonnal, előbb élvezetem lelem abban, ahogy ismét elélvez, ahogy a gyönyör elemi erővel söpör végig kívánatos és tökéletes testén.  
Ahogy csókol, nyelvem a szájába furakszik át minduntalan, ingerelve és becézve az övét. Csípőm belemozdul az övének ringatózására és arra az intenzív érzésre, hogy pulzálva szorít rá immáron ismét kemény férfiasságomra.
Ujjait a számhoz emeli, én pedig egy ragadozó gyorsaságával csapok le rájuk, veszem a számba és nyalom, szopogatom le édes nedvét róluk. Eközben pedig végig a szemeit figyelem, látni akarom az arcát közben. Izgató a pír, ami elöntötte orcáit az újabb gyönyör megélése közben. Elengedem ujjait, mikor lejjebb akar haladni. Még mindig úgy helyezkedem, hogy könnyedén csúsztathassa le a kezét kettőnk között.
Kihúzódom belőle annyira, hogy a farkamra tudjon fogni és így ingereljen.  
- Már a feltételezés is sért, hogy azt hiszed, nem fogom… Inkább az a kérdés Gyönyörűm, hogy te bírni fogod-e? – hangom mély ér érces. Nem kedvelem, amikor a férfiasságomban kérdőjeleznek meg. Kicsusszanok belőle, az öléből és a kezéből egyaránt – bármennyire is jó, amit éppen munkálkodott –, hogy aztán egyetlen mozdulattal rántsam fel magamhoz. Kihasználom az erőmet és azon démoni képességemet, hogy sokkal gyorsabb vagyok, mint egy halandó. Megfordítom Indianat, a kanapé háttámlájával szemben, aminek neki is lököm. Kis terpeszben térdeplő lábait szélesebbre tolom, ahogy mögé térdelek. Mellkasommal a hátának feszülök, farkam a fenekének nyomakszik. Még nem veszem birtokba újra.
Bal kezem a nyakához kap és jobb oldalról hajolok a füléhez, amibe előbb belenyalok és csak ezután szólalok meg.
- Feltételezem az én véremmel akarod kipróbálni a hatást, igaz? – térek vissza egy korábbi felvetésére, amire még nem reagáltam. Jobb kezem átkarolva őt halad le a lábai közé, hogy a csiklóját izgassam, majd meg is mártom benne az ujjaimat.
- Ugye tudod, hogy annak ára lesz? – duruzsolok a fülébe még mindig, majd a csípőmet elemelem tőle. Kezemet elveszem az ölétől és a nyakától, de csak annyi időre, míg igazitok rajta annyit, hogy megint belé hatoljak.
Elmerülök a testében ismét, jobbom visszatalál az öléhez, ahogy szorosan magamhoz préselem a testét, bal kezemre pedig rácsavarom a haját és így tartom meg.
- Halljam, mit ajánlasz a véremért? Hm? – hajolok vissza a füléhez, közben pedig durván és keményen mozgok benne, gyors tempóban. Én tudom, hogy mit is akarok tőle a véremért cserébe, de előbb kíváncsi vagyok, hogy ő mit akar ajánlani. Mert azt nem feltételezem, hogy azt hitte, majd ingyen és önként adom. Nem éppen az a fajta vagyok, aki ezt megtenné bárki kedvéért.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri Apr 11, 2014 10:30 pm





William & Indiana
who will be the slave tonight? 18+
Ahogy vérem fakad, tekintetem elsötétül. Tincseibe marok, hátát karistolom, vállaiba harapok. Elvesztem a testem feletti irányítást. Őrjöngő vad leszek. Újra és újra mellbimbómra tapad, nekem meg elnyílnak ajkaim és ha nem tartja meg ívbe feszülő testemet, mint egy krumplis zsák dőlnék el.... ahogy végigvág rajtam az orgazmus, először megfeszülök majd vállára zuhanok. Csatakos tincseim testemre tapadnak, miközben fogam a testét karistolja és már nem tudom, hogy csókolom vagy harapom-e mert túlságosan magával ránt az élvezet. Testemnek azonban nincs ideje pihenni és én nem csalódom. Ismét felém kerekedik, ismét ő lesz az úr és ismét maga alá temet ereje. Újra bebizonyítja, hogy ő a dominánsabb, hogy az övé vagyok és ez pokolian izgat.
Olyan hévvel vág a kanapéra, hogy hirtelen szólni sem bírok. Teljes testemet belepréseli a párnákba. - Abba... ne... hagyd... - nyögöm miközben izmaiba marok csak, hogy karját ölelve tartsam magam. S bár ő már csak arra koncentrál, hogy beteljesítse amit megvontam tőle, vad, kegyetlen tempója, az egyszerű halandó nőket összetörő vadállati ereje, engem ismét megragad és épp csak megcsókol, kiejti száján, amit amúgy is tudok, amivel hetek óta birtokol. Ez az állati vadság az, amivel nem tudok betelni. Ez a nyers erő, ami minden alkalommal felemészt, ami miatt ezeken az éjszakákon az övé vagyok. Rohadtul csábít és én nem mondok nemet. Nem akarok. Miért tenném? Imádom. Nem csak a játszmát vagy a szexet, ugyan... azt a dinamikát amivel egymást hergeljük a végsőkig, azt a hatalmi kérdést mi mindkettőnket hajt és minek mindketten ellenállunk, újra és újra. Pár pillanattal később ő is megfeszül. Hörgéssel vegyes morgás tör fel torkából és én tagadhatatlanul élvezem, hogy ezt váltom ki belőle. Vállamra zuhan, lihegése csiklandozza bőrömet és én túl érzékeny vagyok még ahhoz, hogy erre ne reagáljak. Libabőr fut végig testemen és jó pár sóhaj az ára, hogy végre én is megnyugodjak. Tekintetét az enyémbe mélyeszti és piszkos mosoly kúszik arcomra. Tincseibe túrok, azokkal babrálok még testem már csak piheg és nem zakatol. - Ki mondta, hogy én végeztem veled? - Megcsókolom hosszan, forrón. Kívánom őt, minden egyes alkalommal jobban, mint eddig bárkit. Olyan pokolian jól csinálja, hogy eszem ágában sincs lelépni. Megragadom tenyerét és mellemhez vezetem. Ujjaink összefonva kezdem masszírozni bal mellemet majd óvatosan morzsolgatni kezdem a sérült mellbimbót. Lehunyva tekintetem sóhajtok fel majd csókunkba nyögve nyúlok le szabad kezemmel ölemhez és kezdem el kényeztetni legérzékenyebb pontomat. - Tudod... - harapok ajkamba, miközben fel-fel sóhajtok még kényeztetem magam – Pletykálnak a démonokról.... hogy... - akadok meg mikor egyikünk erősebben morzsolja meg mellbimbóm, minek nyomán testem megrándul, én pedig egy egészen új oldalát kezdem felfedezni vágyaimnak – ...a véretek olyan mint aaaaa – feszül meg testem, ahogy ismét megérzem a fájdalmat, miközben ujjaim egyre gyorsabb tempót diktálnak odalent – a heroin.... csak sokkal, sokkal, sokkal erőteljesebb. És sokkal... - nem tudom befejezni. Alakom megremeg, ahogy ismét feljutok a csúcsra, ahogy elönti testemet az érzés és én csókolni akarom, még meg nem fulladok tőle. Végül percek múlva eleresztem fogva tartott ajkait. - Ha igaz... akkor ki akarom próbálni. - vigyorodok el kajánul miközben ujjaimat, melyekkel magamat kényeztettem ajkához emelem és végigsimítok velük rajta, hogy aztán mélyebbre is eljussanak. - Lehetsz az éjszakai programom... - mondom kacéran és elhúzva ujjaim nyúlok belőlem kiemelkedő férfiasságára, hogy ismét kényeztetni kezdjem. - Remélem tisztában vagy vele, hogy egész éjjel bírnod kell a tempót... - búgok fülébe s arcélére lehelt csókomat, nyelvem követi mely aztán nyakára siklik. Gyöngéd de éhes csókokkal haladok lejjebb majd megtalálva ajkait vonom el fejemet az övétől, hogy élvezhessen tekintetét miközben farkáról, gyakorlott ujjaim gondoskodnak.


▲:$ ▲   Fever ▲ 581 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri Apr 11, 2014 9:00 pm

Indiana & William
I don’t make love. I f*ck hard.
+18

Tisztában vagyok azzal, hogy valamelyest felbosszantom, amiért nem adom meg neki a gyönyört. Amiért többször is ellopom azt tőle, pedig megérdemelné. Ó, de még mennyire, hogy meg. Azonban egészen mást akarok tőle, semmint, hogy gyorsan kapjon kielégülést.
Azt hiszem ezt a játszmát valahol ő is élvezi. Nem a kemény sz*xet, hanem azt, hogy ilyen módok húzzuk egymást. Mert egészen biztos vagyok abban, hogy kamatostul adja még vissza, amiért néhány orgazmussal megrövidítettem őt. De erre majd rátérünk akkor, amikor itt lesz az ideje. Addig pedig semmi más dolgom nincs, mint élvezni őt, a testét, azt ahogyan vágyik rám, akar engem. Én is őt, szóval ebben teljesen egyformák vagyunk.
Élvezettel lökök rajta újra és újra, egyre fokozva a tempót. Őrjítő táncba fogok vele, testem sürget, hogy minél hamarabb adjam meg magamnak és neki is, amit az ösztöneink és a vágyaink követelnek. Fülemben csengenek kéjes nyögései és olykor az én torkomat is elhagyja egy-egy elégedett morgás. Azonban hamarosan meggondolja magát. Bámulatos ügyességgel csavarja ki a testét, hogy aztán megint magához húzzon egy csókra, miután a testemnek préselődve fordul meg és csusszanok ki belőle. Elégedetlen hangot hallatok, nem szeretem, hogy félbe szakított, de méltatlankodásom hamarosan elfelejtem, amikor elém térdel. Egy félmosoly jelenik meg a szám szegletében. Tudom, hogy úgy fogja csinálni, ne csak az érzés repítsen az egekbe, hanem a látvány is. K*baszottul ügyes, ha a b*szásról van szó és minden olyasmiről, ami ezzel kapcsolatos. Meg persze vadászként is k*rva jó, de az most ebben a pillanatban rohadtul nem fontos.
Bal kezem ujjai a hajába túrnak és belemarkolok a tincsekbe, ahogy ajkai a farkamra tapadnak.
Ahogy a fogait is beveti, hátra hanyatlik kissé a fejem, lehunyom szemeimet és elnyílnak az ajkaim. Élesen szívom be a levegőt, hihetetlenül ingerel, amit csinál és tudom, hogy ezzel ő is k*baszottul tisztában van.
Csípőmmel minduntalan lökök párat és nem is olyan sokára már az élvezet határáig jutok. És ekkor adja vissza azt a bizonyos kölcsönt, mert nem adja meg nekem az orgazmust. Ahogy elenged és feláll, más vágyam sincs, mint gerincre vágni, de ebben a pillanatban már a kanapé felé húz, hogy aztán ott az ölembe másszon.
- Úgy ismersz, mint aki visszafogja magát? – elmélyült hangon válaszolok, de ekkor a figyelmemet az elém táruló látvány köti le.
Kezem a fenekére siklik, közben pedig a melléhez hajolok, hogy ajkaimmal és nyelvemmel ingereljem a keményen előre meredő bimbóit. Hol az egyiket, hol pedig a másikat, kedvem szerint váltogatva. Éles fogam felmarja a bal mellét. A seb nem túl mély, de ahhoz elég nagy, hogy kövér, sötétlően vörös vércseppek buggyannak ki belőle. Megszívom a sebet újra és újra, vére végigcsordul le a torkomon. Belemozdulok a tempójába, mert lassú, mert ennél nekem keményebben és gyorsabban kell.
Elszakadok mellétől, amíg megcsókol, aztán elszakad tőlem. Végigmarja a hátam, mire felmordulok.
Hatalmas erőfeszítésembe kerül, hogy ne élvezzek el, amíg sikolyai és nyögései a fülembe csengenek, teste pedig újra és újra megremeg, mintegy lüktetésként. Erősen marok csípőjébe, így levezetve a pokolian ingerlő érzést. Várok egy kicsit, hadd lovagolja meg az érzést kellőképpen, majd egyetlen hirtelen, emberi ésszel aligha felfogható gyorsasággal vágom a hátára a kanapén. Jobb lábát a bal vállamra veszem, nem törődve azzal, hogy elég hajlékony-e. Véleményem szerint az egyébként.
- Nehogy azt hidd, hogy végeztem veled. – nézek az arcába, a tekintete után kutatva, majd gyors és durva mozgással teszem a magamévá megint és folytatva, amit már korábban elkezdtünk.
Míg bal karom a combjába kapaszkodik, addig a jobbom a feje mellett van, így támaszkodom meg. Élvezettel nézik végig rajta, hogy alattam van, hogy fölé tornyosulok és magam alá gyűröm.
- K*baszottul kívánlak. – mordulok fel és eszem ágában sincs lassítani a tempón. Most már én is enyhülést akarok, méghozzá tőle, a testében elmerülve újra és újra. Bár ez még koránt sem jelenti azt, hogy ennyivel le tudtuk a ma estét.
Kegyetlenül gyors iramot diktálok, talán ez neki már nem is olyan kényelmes, nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem sokára elönt a gyönyör és lüktető érzéssel élvezek el. Ringatózva veszek el benne, amíg egy mélyről jövő, emberinek aligha mondható nyögés kíséretében élem át az orgazmust.
Fejem a vállára hatom, rendezni kezdem a légzésem, ahogyan a szívverésem is. Pár pillanatig nyugton maradok.
- Remélem nem terveztél ma éjszakára több programot. – eszem ágában sincs még elereszteni vagy elengedni. Mondjuk nagy ívben teszek arra, ha van még programja. Egy biztos, nem eresztem innen. Még nem.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri Apr 11, 2014 8:15 pm





William & Indiana
who will be the slave tonight? 18+
Őrjítő táncba kezd. Ujjai végre utat találnak belém és még a levegőm is bent reked, mikor mozgatni kezdi őket. Felnyögök ahogy a gyönyör első hullámai rámtörnek de amekkora rohadék, nem engedi, hogy sokáig élvezzem egyik kedvenc játékomat. Ellopja ujjait és megragadva tincseimet, kényszeríti ki pillantásom... én pedig kéjtől fűtve nyújtom ki nyelvem, mielőtt megszólalna, hogy aztán, amint felszólít, bekapjam ujjait; de nem végzek velük gyorsan. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Szégyentelenül mohón engedem mélyre ujjait miközben egyetlen pillanatra sem vonom el tekintetem az övétől. Tudom, hogy imádja. Tudom, hogy imád. Ahogy én is imádom amit velem művel. S vigyorát látva már előre tudom, mi fog következni. - Te mocskos rohadék! - hanyatlok az asztalra és piszkos vigyora kísért még lehunyom a tekintetem. Hiába tart bal keze; ahogy ujjai ismét elvesznek bennem, körmeim bal karjába marnak, még jobbom az asztallapot szorítja, olyan hévvel, hogy félek, kárt teszek eme remek darabban. Csípőm, tartása ellenére is hevesen emelkedik meg, ahogy nyelve és ujjai egymással összejátszva sodornak az orgazmus szélére. Nyögök, visítok, mint egy vad, de tudom, hogy tudja, mikor kell abbahagynia... és amekkora mocsok csak két-három perccel a beteljesülésem előtt von meg tőlem mindent, hogy aztán felrántson és ezúttal mellkasomat taszítsa az asztalnak, de nem bánom. Ez az érzés, ez a vágy sodor mindig a karjaiba; az, ahogyan anélkül temet maga alá erejével, hogy akárcsak egy ujjal is bántana... hogy mellette, nem kell visszafognom magam egy pillanatra sem; az a musztáng lehetek, akit újra és újra meg kell törni, mert nem engedelmeskedik. Tudom, hogy ez a szemétláda nem riad meg egy erős nőtől, sőt, kimondottan élvezi a társaságomat. Újra és újra az ágyában... nos, jobban belegondolva az asztalán, a csempéjén, a pultján, a falain találom magam és egy percre sem válik unalmassá, megszokottá. Durva játékaink egyre csak fokozzák egymást és én nem fogok véget vetni neki.
- Na azt próbáld meg... - lihegek és ahogy belém hatol, körmeim a tölgybe vájva nyögök fel hangosan és bár én mozognék, táncolnék csípőmmel, ezúttal sem enged a vágyaimnak, várnom kell és ez megőrjít, még vadabbá tesz. Legalább két perc is beletelik, mire végre megmozdul és én alázatos szolgaként tűröm, hogy újra és újra belém döfjön... tagadhatatlan kéjjel kaparom az asztalt, marok combjába és még jó, hogy lefogja csípőmet, máskülönben utol sem érhetne.
Hosszú percek után nem engedek tovább akaratának. Akármennyire is élvezem, hogy maga alá kényszerít, testem megfeszül és felemelkedve fordulok ki, karjai közé, hogy aztán a hullámos tincseknél fogva rántsam magamhoz és csókoljam meg parázsló ajkakkal. Aztán végre valahára eljutok kedvenc játékszeremig és tudom, hogy imádja, főleg, hogy a nők leginkább szégyellik, hogy élvezik, még én... én egyenesen csibészes mosollyal markolok farkára a csók közben, hogy aztán letérdeljek és megkezdjem a magam játékát. Kettőnk között lehet, hogy ő a démon, de az biztos, hogy nem csak neki pokoli jó a technikája. Még testem sajogva könyörög többért addig ajkaim elégedetten fonódnak farka köré és nem vagyok rest fogaimmal korbácsolni tovább a vágyakat. Óvatosan karistolom végig, hogy aztán nyelvem kezdjen épp oly vad táncba mint az övé tette nemrég. Ujjaim bilincsbe fogják legnemesebb szervét és tenyerem mozogni kezd, egyszerű s vad tempót diktálva, miközben újra és újra torkomig engedem... de ahogy ő, úgy én sem engedek. Még idejében vonom el fejemet és ajkamba harapva csillapítom vágyamat. Nem adok gondolkodási időt. Ujjaiba fonom sajátjait és a nappaliba vonom, hogy aztán egyetlen mozdulattal taszítsam a kanapéra. Vállaiba marok és ölébe ülök. Én fogom meglovagolni őt és nem ő fog betörni engem. Ahogy tenyere fenekembe mar, elégedetten csettintek nyelvemmel és hajolok ajkaihoz. - Ne fogd vissza magad. - lehelem bőrére majd mozogni kezdek. Irgalmatlan lassú tempót diktálok és amint ő gyorsítana, én mozdulatlanná dermedek. Persze, közben az én testem is őrjöng és izmaim feszesen égnek a láztól de nem engedem, hogy átvegye az irányítást. Ajkait kezdem falni és óráknak tűnő percek után végre ismét üdvözíthetjük a civilizálatlan barbárok szertatását. Karmaim hátába vájom és már csókolni sem csókolom. Melleim is megteszik ezt a célt, miközben én vállába kapaszkodva hajtom hátra fejemet. Nem fogom vissza magam egy pillanatra sem. Nyögéseim, sikolyaim körbejárják testünket, a falakat, az üvegekre tapadnak, hogy végül bőrünkre hulljanak.


▲:$ ▲   Fever ▲ 681 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri Apr 11, 2014 6:57 pm

Indiana & William
I don’t make love. I f*ck hard.
+18

Indianaban a legjobb és számomra az egyik legvonzóbb, hogy velejéig romlott. Nem látok benne semmi ártatlan, semmi olyat, amit menteni lehetne vagy kellene. Kedvemre való, hogy nem finomkodik, hogy nem várja el ugyanazokat az unalmas kliséket, mint a legtöbb embernő. Valamilyen szinten emlékeztet a magam fajtára és ezt nagyon is kedvelem benne. A jó engem csak addig vonz, amíg meg nem ronthatom, a rossz pedig… nos az a lételemem, ez vagyok én. És igen, vonzódom ahhoz, ami hasonló ilyen tekintetben hozzám. Az pedig csak rátesz még egy lapáttal, hogy a benne lakó sötétség mellé még gyönyörű is.
Teste olyan gyönyöröket tartogat, mint csak keveseké. Ezért is szeretek vele lenni, ezért is áll fenn az a helyzet, hogy viszonylag rendszeresen kötünk ki ehhez hasonló szituációkban. Nem kell találgatnom, hogy mit szeret, mi indítja be, ami azon túl, hogy kényelmes még jó is, hiszen azonnal a lényegre lehet térni és nem kell hangulat fokozással bíbelődni. Keményen szereti, ahogyan én, érzelmek és egyéb baromságok nélkül, amelyeket én egyébként sem érzek. Vagy legalábbis nem úgy érzékelek, ahogyan az emberek. Nincs bennem egy szikrányi jó sem, nem is hiányzik, hogy legyen. Azt másnál kell keresni és nem nálam. De ennyi belőlem épp elég, hiszen van itt egy nő, akit épp meg kell d*gnom, ha már ezt követelte. És ki vagyok én, hogy visszautasítsak egy ilyen kérést?!
Elégedetten nézek végig rajta, amikor már eltűntettem az útból a bosszantóan felesleges felsőjét. Megnyalom a szám szélét, ahogy a csipke melltartója a tökéletes melleire feszül.
- K*rvára nincs szükséged erre se. – morgom, miközben leveszem róla ezt a falatnyi ruhadarabot is. Kivételesen nem tépem el, ugyanolyan gyorsan kapcsolom ki, mintha szaggatnám.
Tenyerembe fogom az egyik puha halmot, tökéletesen illik a kezembe és ez nagyon is tetszik. Ajkait falom, harapva csókolom, ahogyan ő is az enyémet, míg ki nem fakasztja a vérem. Elszakadok a csókjából, hogy fájdalmas ívben rántsam hátra kissé a hajánál fogva. Kaján vigyor ül ki a képemre. Visszakapja ezt még, ó, de még mennyire is, hogy vissza. De nem most azonnal.
A szoknyája alá nyúlok, hogy végigsimítsak formás és izmos combján, majd nem tökörészve, egyenesen a falatnyi kis bugyihoz nyúlok és félre húzom. Ujjaim legérzékenyebb pontján simítanak végig, de még nem csúsztatom azokat belé. Csak ingerlem kicsit.
Ahogy ráfog a farkamra, állatias hangok modulok fel és a tenyerébe lököm magam egyetlen határozott mozdulattal. Már nem szabadul a karmaimból, Indiana ma megint az enyém lesz, keményen és durván. Ki fogom élvezni teste minden egyes porcikáját és részletét a magam és az ő kedve szerinte. Ne mondja nekem senki, hogy nem figyelek arra, a másiknak is legyen jó. Na nem felebaráti szeretetből, egyszerűen csak simogatja az egómat, ha azt hallom, hogy egy nő nekem köszönhetően nyög fel újra és újra kéjesen, ahogy meglovagolja a gyönyör hullámait, amelyek elemi erővel öntik testét.
Könnyedén kapom fel könnyű testét és viszem át az asztalhoz kívánalma szerint. Az ösztöneim azért ordítanak, hogy most azonnal vágjam belé magam, érzem, hogy ő is ezt akarja, de előbb még egészen más terveim vannak vele. Megmondtam, nem vagyok az ötperces numerák híve. De úgy látom még neki is vannak ötletei.
A kezem után nyúl és szájába veszi ujjaimat, utánozva azt, mintha a farkammal tenné ezt. Élvezettel nézem a műsort, ami ha lehet még jobban felizgat. Aztán már a combjai közé viszi a kezemet én pedig nem vagyok rest csípője lökésére belécsúsztatni ujjaimat. A mozdulat egyáltalán nem finom. Sokkal inkább nyers. Míg ő az ingemet tépi el és a gombok ezerfelé repülnek a helyiségben, azon vagyok, hogy még nedvesebbé tegyem. Ujjaim mozgatom benne, simogatva belül azt a bizonyos kissé talán érdesnek mondható pontot, amivel csak a nők rendelkeznek. Hasznos dolog, ha egy férfi tudja, hol is keresni azt a bizonyos G pontot.
Csókját olyan hévvel viszonozom, ahogyan azt kaptam, majd hirtelen szakadok el tőle, még lehetőleg az előtt, hogy megkaphatná a kielégülést. Neeem. Nem így akarom megadni neki. Most még csak azt akarom elérni, hogy teste szinte felrobbanjon az utána való vágyakozástól. Bal kezem megint a hajába túr, hogy ismételten fájdalmas ívben feszítsem hátra a fejét. Jobb kezem kicsúszik belőle, majd ujjaimat az ajkaihoz emelem.
- Nyald le! – szólalok meg és a kérés inkább hangozhat utasításnak. Látni akarom, ahogy a saját nedvét szopogatja le ujjaimról. Ha megteszi, akkor élvezettel nézem végig a műsort és egy újabb birtokló csókot veszek tőle, még mindig szorosan tartva a hajánál fogva. A csók végeztével mellkasát az asztal felé tolom és egy féloldalas vigyorral a képemen hajolok a combjai közé, hogy felfalhassam.
Előbb egy csókot adok a hasítéka feletti érzékeny pontra, majd ezután nyelvemmel és olykor fogaimmal is birtokba veszem. Jobb combját a bal vállamra veszem és bal kezemmel szorosan fogom le a csípőjét, hogy ficánkolhasson közben. Jobb kezem pedig megint utat talál belé. Ajkaim, nyelvem és ujjaim kényeztetik, ostromolják testét. Mondtam, hogy azt akarom, szinte felrobbanjon a vágytól. Ahogy közeledik az orgazmus felé, úgy töröm meg a játékot, még mindig nem akarom megadni neki a beteljesülést. Nem így.
Mikor már én sem bírom tovább és ösztöneim üvöltve kívánják, követelik magukénak Indiana testét, elszakadok forró és nedves ölétől. Egyetlen mozdulattal kapok a keze után és rántom fel az asztalon, hogy aztán levegyem róla és megfordítsam. Hátának feszül a tenyerem és az asztalra nyomom a felső testét, hogy a feneke domborodjon az ölemnek. Én is vele együtt hajolok, teljesen hozzásimulva és a füléhez hajolok.
- Nem leszek finom. – mintha nem tudná egyébként is, hogy tőlem olyasmire nem számíthat. Forró leheletem a fülét cirógatja, majd a nyakába nyalok. Elhajolok tőle, tenyerem még mindig a hátán van, jobb lábammal nagyobb terpeszre késztetem őt, és ahogy szabaddá válik az út előttem, egyetlen mozdulattal vágom belé magam, keményen és durván. Megállok, mert az érzés annyira intenzív, hogy kell pár pillanat, amíg lenyugszom eléggé. Hihetetlenül szűk még, forró és nedves, egyszerűen fantasztikusan finom. Ahogy már nem érzem azt, hogy menten robbanni fogok, mozogni kezdek benne, durván lökve rajta minduntalan. Mindkét kezem a csípőjébe mar és így tartom őt erősen.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri Apr 11, 2014 5:26 pm





William & Indiana
who will be the slave tonight? 18+
Ha nem lenne a velejéig romlott és mocskos, nem vonzódnék ilyen piszkosul hozzá és ezt ő is tudja. Melónak indult de a vele töltött, mesterkéltségtől és giccstől mentes éjszaka sokkal nagyobb szórakozás volt mint a fizetség amit a fejéért ígértek. Van amikor megmakacsolom magam és annak a fejét veszem, aki megbízott, no... de mivel én vagyok a legjobb a szakmában, ezért kurvára nem érdekel. Ez a lelketlen szörnyeteg meg épp a nekem való darab. Testem az övének feszül ahogy a falnak vág és tekintetemben mohó vágy lobban. Az sem érdekelne ha letépné az ajkaim, amíg így csókol, az sem ha lenyúzná bőrömet még így markol belém. Belőlem már rég kiveszett az a fajta ártatlanság, ami egy férfi gyönge érintésére vágyik. Az én testem nem feszül meg a lágyan becéző csókok nyomán, nekem barbárság kell, erőszak. Ezt pedig kevesen értik és még kevesebben tudják megadni. A vadász társadalom korcsaként tartanak számon, amiért pénzért gyilkolok, amikor démonokkal hálok. A kereszténység hős lovagjai számára maga vagyok a tisztátalan Lilith. Az orgiák világában pedig az istennő Lilith. Persze, lehet szépíteni de a szajha, az szajha marad és én rohadtul élvezem a szexet. A vadászaton kívül ez az egyetlen állandóság az életemben és ebben is pokolian jó vagyok.
Vigyorogva kapok ajkai után mikor a póló anyaga meghasad és már csak a fehérnemű csipkéje állja útját annak, hogy mezítelen bőrömbe marjanak ujjai. Tekintetünk találkozik ugyan de az enyémben már nincs józanság. Az üveg a földön landol de nem törik darabjaira; ó, ahhoz túl idős whiskey pihen benne, hogy csak úgy megadja magát a gravitációnak. Piszkosul élvezem mikor hátraránt, tincseimnél fogva, hogy megadásra kényszerít, hogy uralni akar... de persze, nem én lennék ha igazán engednék az akaratának, ha megengedném, hogy uralkodjon felettem. A kettőnk harca, annál jóval izgalmasabb. Nincs más hátra hát, mint megragadna az ő tincseit és ezúttal olyan éhesen csókolni, hogy akaratlanul is de vért fakasszak ajkaiból. Vigyorogva húzódok el miközben ujjaim már az övét bontják, hogy aztán kigombolják a farmert. Szerencsére William azok közé a férfiak közé tartozik akik csak a szövetnadrág alá vesznek fel alsót, így azonnal a lényeg tárul elém. Másolom mozdulatát; ahogy balja szoknyám alá nyúl s combomba mar, úgy az enyém is izmaiba mélyed majd férfiasságára fogok. Ha nem sürgetne a testem, ha nem égetne szénné a vágy, letérdelnék, hogy farkát a számba véve kényeztessem de helyette csak ajkamba harapva tűröm ahogy megemel. Combjaim határozottan ölelik körbe csípőjét és ahogy hanyatt vág az asztalon, azonnal jobbja után kapok. Mint oly sokszor már, most is túl türelmetlen vagyok. Nyughatatlanul hajt a vérem, a vágyak, unszolnak a bűnbe. Egész testem lázban ég, ahogy ismét végigpillant rajtam. Közben ujjait ajkamhoz emelem és nyelvemmel apró játékként futok végig rajtuk, hogy aztán a mutató és középső ujját bekapva szopogassam egyetlen kósza percig. Eleresztem s jobbját lábam közé vezetem, egészen forrón lüktető ölemig. Hiába, sosem volt túl nagy gyengém a romantika. - Akkor falj fel végre. - vívom ki pillantását és csípőmet megemelve érek hozzá ujjaihoz.  Bal kezem elereszti jobbját, hogy két tenyerem szabadon futhasson az ing alá, aminek gombjai messzire pattannak amikor én sem akarom tovább bámulni az anyagot. Helyette a felszabadult mellkasra pillantok és még egyik kezem mohón fedezi fel a férfi testét újra, addig a másik a tincsekbe marva követeli azt a nyers, civilizálatlan csókot, amellyel ez a rohadék elérte, hogy az asztalán végezzem az első alkalommal.


▲:$ ▲   Fever ▲ 554 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri Apr 11, 2014 12:27 am


Indiana & William

I don’t make love. I f*ck hard.


K*rva izgalmas elfoglaltságot találtam magamnak mostanra. Számlákat bogarászok át, mert senkiben sem bízom meg annyira, mint saját magamban. A könyvelőm eddig még ugyan nem vétett hibát – próbálná csak meg, addig maradt egyben és sértetlen –, de ettől még nem vagyok hajlandó hülye fejjel teljesen kiszolgáltatottá válni más(ok)nak. Ha én rendben találok mindent, akkor elhiszem, hogy más is. Ellenkező esetben pedig… erre majd akkor visszatérünk, ha bekövetkezik az a bizonyos ellenkező eset. Addig is azonban nem marad más hátra, minthogy itt rohadok az asztal mellett egy számológéppel és ütögetem a számokat akis masinába szorgosan, majd jegyzetelek.
Most mi van?! Azt hitted csak azért, mert természetfeletti vagyok, majd mindjárt szuperhőssé is válok, aki mindig mindent azonnal tud? Hát k*rvára nem. Nekem is kell a számológép és ha nem lennék olyan, amilyen, akkor biztosan megtanulnám a számítógépek használatát, de mivel baromira nem érdekel, hogy hogyan működnek és nincs is szükségem arra, hogy a neten való böngészésnél jobban konyítsak hozzá, nem igazán érdekel, hogyan is lehetne behatóbban használni. Egyébként is, ha már a behatóságnál tartunk, most épp sokkal nagyobb kedvem lenne egy nővel tölteni az időmet és abban kedvem lelni, mint ezt a szarságot csinálni, de ezen is túl kell lenni. Szóval vettem egy nagy levegőt – igazából nem – és nekiálltam. Ha túlesek rajta, akkor megint egy hónapig nem kell vele tökölnöm, és ez a gondolat már megérte, hogy nekilássak.
Egészen addig haladtam is, amíg az egyik idióta alkalmazottam el nem kezdte verni az ajtómat, majd rettegő hangon nem közölte, hogy Indiana itt van és engem keres.
Elégedett vigyor kúszik fel a képemre a számlák tömkelege között. Nekem is van hiúságom, méghozzá elég nagy, és még szép, hogy hízeleg a tudat, itt van és akar engem. Különben mi a f*szért kerestetne a pultos kölyökkel?! Ha nem akarna… valamit, akkor nem küldi fel a srácot, aki már a saját árnyékától is képes összecsinálni magát. Ellenben csaposként nagyon is jó. Szegény pára, ha tudná, hogy szinte magának az ördögnek dolgozik, vajon mennyi ideig tartana, míg egészen Colorado-ig szaladna? Vagy akár még tovább?!
Na, de vissza Indiana-ra. Nem én lennék, ha a válaszom nem az volna, hogy nem fogadok ma senkit se. Úgyis tudom, hogy akaratos és kissé… erőszakos egy nőszemély, aki nagy ívben tenni fog arra, hogy nem fogadok ma senkit. Többet között ezért is kedvelem, a magam módján, ha ezt annak lehet nevezni. Pontosan tudja, hogy mi vagyok és mire képes, ehhez képest esze ágában sincs félni tőlem. Botor dolog, de ugyanakkor bátor is, ami akárhogy is nézem, mindenképpen kivívja a tiszteletem, de ezt akkor sem vallanám be neki, ha épp szenteltvízbe mártott ezüstkarót nyomnának a mellkasomba. Hamarabb pusztulnék meg, minthogy megmondjam neki, tisztelem… valahol.
Nem kell sokáig várnom, hogy hamarosan halljam, ahogyan a lépcsőkön jön fel és hamarosan a lakásomon belül találom. Leplezetlenül nézek végig rajta, gyönyörű, mint mindig. Formás idomai pont ott kerekednek, ahol kell és amitől azonnal férfinak érzem magam. Nem mintha egyébként nem érezném magam annak, erről szó sincs, de már csak a látványa is olyan, amitől késztetésem támad letépni a ruháit. Pontosan tudom, hogy mit takarnak a göncei, még szép, hogy látni akarom újra és újra, hogy aztán elmerüljek benne, kéjtől és vágytól vezérelve. De ennyire még ne szaladjunk előre. Még…
Felállok az asztaltól, hogy odamenjek hozzá és fogadjam”. Ő persze megint olyan, mint egy hurrikán. Mióta ismerem, már tudom, hogy miért adnak mindig női neveket a természet ezen megnyilvánulásainak. Van benne logika…
Hagyom, hogy magához rántson, hogy az övem után kapjon és meglazítsa azt. Elégedett vigyor terül szét a képemen, miközben az előre hulló hajam alól pislogok rá.
- Látom megint nem bírsz magaddal. És egy ilyen ajánlatnak akkor sem állnék ellen, ha kényszerítenének... csak a végén meg ne bánd! Én figyelmeztettelek. – hangom morgássá vedlik vissza mielőtt még hevesen csókolna meg. Ajkait birtoklóan csókolom vissza, miközben fordítok magunkon és teljes testemmel préselem a falnak az övét, miközben egyik kezem már a mellén simít végig és markol bele, nem is olyan gyengésen, másik kezem pedig felfedezi azt a ruhadarabot, amely a lábait takarja.
Harapva csókolom, alsó ajkát be-beszívva, nyelvem koránt sem finomkodva nyomakodik a szájába, hogy becézze az övét és ingerelje. Jobbom felkúszik a testén, végig simítva idomain, majd a tarkójánál kapok a hajába és egyetlen, finomnak koránt sem mondható mozdulattal rántom hátra a fejét, hogy végig nézhessek rajta.
Pár lélegzetvételnyi ideig figyelem rezdüléseit, mielőtt elengedném, hogy aztán kezem megtalálják a felsőjét, és egyetlen mozdulattal tépjem el az anyagot, ami hangos reccsenéssel adja meg magát nekem. Nagy ívben teszek arra, ha épp ez volt a kedvenc ruhadarabja. Ha velem kezd, akkor ez is benne van pakliban.
- Felfallak. – nyögöm ajkaiba, ahogy megint lecsapok a húsosan ívelt szájára, magamnak követelve a csókját és hamarosan sokkal többet is.
Ha hagyja magát és nem tesz ellene, akkor könnyed mozdulattal kapom fel és viszem az említett bútordarab felé. Ha már az asztalt akarta, hát egye fene, bár részemről maradhatnánk akár itt a fal mellett is.
Odaérve újra felfedezem magamnak a testét, minden egyes porcikáját. Kívánom és a magaménak akarom megint, de nem fogom elsietni a dolgot. Sosem voltam híres az ötperces numerákról és nem is most fogom elkezdeni a dolgot...

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Thu Apr 10, 2014 11:28 pm





William & Indiana
shut up and fuck me
Pokoli hosszú, fárasztó napom volt. Másra sem vágyom, mint leinni magam és elfeledni azt a mocskos idiótát, aki a seggembe markolt. Persze, aztán elvesztette a kezét de attól még a mocska, a lehelete amivel a bőrömet égette, rajtam maradt. Hova máshova mennék hát mint a törzshelyemre? Ahogy belépek, azonnal a pulthoz sietek. Leteszem magam az egyik székre és a pultos fiúhoz hajolva kapom el gallérját, hogy magamhoz rántsam. - Egyszer fogom csak elmondani. Azt az üveget akarom, amiben az igazi whisky pihen. És deríts ki, hol van a főnököd. - eresztem el és a szégyenlős kisfiú már cselekedik is. A pult alá nyúl és előhúz egy üveg tiszta aranyló italt, amit még nem hígítottak vízzel. Nem kell pohár, még csak hátra sem nézek. Megragadom az üveget és az egyik billiárd asztal felé veszem az irányt. Nem kell sok hozzá, hogy akadjon egy nagy pofájú kihívom, nekem pedig most nincs türelmem elviselni az idiótákat, így egy olyat választok, aki kellően eszesnek tűnik. Persze a tét, nem meglepő módon számomra nem pénz, hanem én vagyok... de persze, ez az én hibám is, hiszen minek teszem fel magam tétnek... de sosem voltam az a szégyenlős fajta. Sőt, kimondottan élvezem, hogy valaki annyira akar, hogy fogad rám. Újra lövök és ismét befut a golyó a lyukba én pedig elégedetten kortyolok újra. Már épp megcsókolnám a férfit, mikor végre megjelenik a pincér. Ártatlanul mér végig és lehunyva tekintetét köszörüli meg a torkát. - Mr. Glouster a lakásán van de jelenleg nem fogad senkit. - Elvigyorodva lököm el magamtól a férfit akinek kezei a derekamon pihennek majd végigsimítva a pincér arcán kacsintok rá. - Ne aggódj, Mr. Glouster pontosan tudja, hogy Hardy nem fogad el nemet válaszul. - faképnél hagyva ragadom meg a piát és azzal a kezemben csörtetek fel a lépcsőkön az emeletre. - Ó, Mr. Glouster... - nyögök fel vigyorogva majd amikor végre megtalálom a legjobb szórakozást, aki épp oly mocskosan szereti mint én, megragadom és magamhoz rántom. Övéhez nyúlva rántok egyet rajta, hogy meglazítsam azt. - Ha nem dug meg, azon az asztalon most azonnal... - kortyolok és nem folytatom. A falnak lököm és hevesen, szinte már erőszakosan csókolom és marok ajkaiba.


▲ :$ ▲   Fever ▲  359 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: William tetőtéri lakása a bár fölött   Thu Apr 10, 2014 5:30 pm

Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   

Back to top Go down
 

William tetőtéri lakása a bár fölött

View previous topic View next topic Back to top 
Page 2 of 2Go to page : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Scandinavian Glass by William L Geary
» Speak only using William Hartnell flubs!
» Videos of a Maple being styled by William N. Valavanis using a Pine bonsai styling technique
» New pots by William Vlaanderen
» William Hartnell as Dr Who card...signed, genuine

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Belváros :: Hell bar-