Felvont szemöldkkel hallgattam végig, ahogy Amy elvonálását magyarázta. Már szóra nyitottam a számat, hogy nem kell a kezében cipelnie, képes vagyok menni, mikor felkapott. Egy ideig marha hülyén éreztem magamat, és volt egy olyan érzésem, hogy nem kéne így... felkapni a vizet egy kis bokaficam miatt, de aztán jobbnak láttam egy kukkot se szólni. Rendes volt tőle, hogy segített és még Amy csapatát is lerázta, úgyhogy a kezeimet a nyaka köré kulcsoltam és hagytam, had cipeljen.
- Matthew. Ez így olyan hivatalos. Mi bajod van a Matt-el? Vagy Mattie? Ez olyan aranyos.- Néztem rá mosolyogva, miközben azért erősen kapaszkodtam, ne hogy ledobjon a kezei közül.
- Amúgy tényleg nem szükséges miattam elkésned az első óráról. Apa gyorsan ideér, és amúgy is.... Nem venném a szívemre, ha büntetést kapnál, mert itt lófrálsz velem..- Motyogtam és közben reméltem, hogy nem hallgat rám. Amióta leszedte Ned-et a plafonról gondoltam rá... néha.. Na jó elég gyakran. Mivel akkor még nem ismertem Matt-et álandóan azon rágódtam, hogy vajon látom-e még újra. Erre tessék, pont akkor találkozunk, mikor sikeresen összetöröm magamat.
- Még meg sem tudtam köszönni, hogy leszedted Ned-et a plafonról. Nagyon hálás vagyok neked érte.- Néztem Matthew szemeibe miközben az alsó ajkamat kezdtem rágcsálni zavarmba. Egyre kellemetlenebbül éreztem magamat a kezében. Az út további részben csendben maradtam és amint beértünk a suli dokihoz előkaptam a telefonomat és gyors SMS-t pötyögtem apának a történtekről.

//Orvosi szoba//

Felvonom a szemöldökömet kissé szkeptikusan mikor kijelenti, hogy nem olyan vészes a dolog. Szerintem meg ránézésre olyan vészes egy ilyen gyorsan dagadó boka. És igazam is lett, ha nem kapaszkodik meg bennem, akkor a szőke lavina lett volna belőle. Elsodorva mindent az útjában a lépcsőn.
- Van akinek van esze, és tudja kit lehet és kit nem szabad cseszegetni. - Vonom meg a vállam, és egyáltalán nem érdekel, hogy ezzel a kijelentésemmel nem voltam éppenséggel túl kedves. Elvégre én is potenciális prédaként tekintek a kis szöszire.
- Rendben Kim, most felveszlek és elviszlek az iskola orvoshoz. - Mondom, majd a hóna alá nyúlva lehajolok, és a térdénél felkapom őt a karjaimba, mint a filmekben szokták a romantikus egyedek a nőiket. Majd mikor már eléggé kapaszkodik akkor kényelmes tempóban elindultam vele az iskola orvos felé.
- Jah így is lehet fogalmazni. Egy ideig itt fogok lógni az iskolában. Az én nevem pedig Matthew és ha becézni mersz azonnal itt hagylak egyedül. - Mondom neki teljesen komolyan gondolva a dolgot. Majd tovább sétálok vele, és a lehetőségeken gondolkozom. Vajon mi lehet a csaj? A lábát elnézve nem a gyorsan gyógyuló népség közé tartozik. Sokkal inkább a sokat beszélő népség közé.

Amy megjegyzése hidegen hagyott és amikor gyorsan távozott csak felvontam a szemöldökömet. Felnéztem a srác szemébe aki odajött hozzám. Ismerős volt az arca. Ő szedte le Ned-et a plafonról.
- Őm... fáj egy kicsit, de nem vészes.- Motyogtam és lassan megpróbáltam felállni. Amint ráléptem a bal bokámra iszonyatosan ekezdett fájni. Ha nem kapaszkodtam volna meg a fiú karjában, ezer százalékig lebucskázom a lépcsőn.
- Azt hiszem, ez jobban fáj, mint gondoltam.- Sziszegtem összeszorított foggal és felnéztem az idegen szemeibe.
- Azt hiszem szülok apának, aligha leszek képes így bárhova is eljutni.- Mosolyogtam, majd körbenéztem.
- Amy azt hiszem egy kicsit meglepődött, mikor feltűntél. Alapjáraton, addig cseszeget valakit, amíg ki nem borul az illető.- Nevettem el magamat.
- Amúgy Kimberly vagyok, de szólíts csak Kim-nek.- Döntöttem oldalra a fejemet. Még valami válaszra vártam azon gondolkoztam, hogy vajon eddi miért nem találkoztam az előttem álló sráccal. Hiszen, már a múltkor is ott volt Nadi buliján, de akkor se volt ismerős. Lehet, hogy új srác, de azokra Amy és a brancsa mindig lecsap. Most viszont, ahogy láttam, Amy se per alatt eltűnt, amint megjelent. Ez érdekes...
- Új vagy a suliban? Mert még nem láttalak...

Ez egy nagyon, nagyon érdekes vadászat, és nem mondhatnám, hogy a kedvencem. A körülmények úgy hozták, hogy egy közép iskolába kellett be épülnöm. A szentségit neki. Ennyi sok taknyos kölyköt. A hátamon égnek áll a szőr tőlük. De kénytelen vagyok ezt csinálni, ha újabb trófeákat akarok. Egy füles szerint ebben az iskolában van pár préda. Bár lehet az egész kamu volt. De egy gyanúsítottam már van. Még pedig az a szöszi kis csaj. Azt hiszem Kim a neve. És igen itt is jön. Majd a lépcsőn esik egy hatalmasat. Az már biztos, hogy nem farkas és nem vámpír. Azok direkt sem tudnának ilyet esni. Mivel a hagyományos módszereim nála nem működnének úgy döntök egy kicsit talán barátságosabb leszek vele. Éppen valami csajok zaklatják. Gondolatban feljegyzem a dolgot. Majd oda sétálok hozzájuk. Bár be kell illeszkednem ide, azért a megjelenésemben most is lehet valami fenyegető mert a lányok elhallgatnak azonnal. Végig mérem magam, és egy fekete farmer, és egy világos ing van rajtam. Meg persze a bőrkabátom. Igen a bőrkabát miatt lehet a dolog. De a franc. Kell a kabát különben hová rejtem a fegyvereimet?
- Minden oké? Nem néz ki szépen az a láb. Hívjak segítséget? - Mondom nyugodtan, miközben letérdelek a kis szöszi mellé. A bokája szépen dagad.

Végre letelt a két etem. Borzasztó volt, hogy anya és apa cipelt minket mindenhova. Imádom a szüleimet, de nekem bőven elég vot ez a két hét így is. csendben slattyogtam befele a suliba, egy újabb unalmas hétfő elé nézve, és a gondolataim azon pörögtek, hogy vajon a lányok mit csináltak, ugyan is egyik barátnőmet se tedtam elérni.
Halkan dudolásztam, úgy sétáltam befele, mindaddig, amíg meg nem botlottam a lépcsőn és elr nem istem.
- Auu...- Szisszentem fel, és a bokámhoz kaptam. Egy ideig csak fogtam és szitkozódtam. Eléggé szerecsétlenül estem és nagyon fájt a bokám. Felhúztam a ndrágom szárát és megnéztem. A bokám belilult és bedagadt.
- Mi van Kim, padlótfogtál a bénaságtól?- Jött oda Amy és a brancsa én pedig csak a bokámat fogtam és igyekeztem nem vele foglalkozni.