Táncparkett

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Destiny Roberts
Sun Feb 22, 2015 7:31 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 6:54 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:11 pm



bejegyezte:  John Ronan Angelo
Thu Feb 12, 2015 5:08 pm



bejegyezte:  Viola Tris Evans
Mon Feb 09, 2015 11:31 pm



bejegyezte:  Aphrodite Mahoney
Mon Feb 09, 2015 9:34 pm


Share | .
 

 Táncparkett

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sun Apr 27, 2014 5:25 pm


Ambrosia & Kenzy
Örökké és mindig
Amikor majd elhagyom a bolondozós kedvem, vagy az élethez való ragaszkodásom és elszürkülök akkor győztek le véglegesen az ellenségeim és minden más is, egy kapaszkodóm van az életben és az nem más mint, hogy minden helyzetben tudok mosolyogni és nevetni, ha már ez nem fog menni akkor véglegesen elfáradtam és végem, onnantól kezdve, nem lesz aki megtudna menteni, sem a vámpírvér, sem egy démontól származó chi. Semmi, akkor már feladtam, de ez remélem sosem következik be, vagy minél több idő múlva, mert még nem akarok meghalni. Előbb meg akarok szabadulni az üldözőimtől, kideríteni ki az aki még mindig a nyomomban van, hiszen Johnatan halála után beállt némi csend, de utána, úgy tíz éve újra indult az egész átkozott hajsza. Az intenzitása már nem olyan erős, de attól még vannak akik holtan akarnak. De addig is élni fogom az életemet és nem adom fel.
- Nincs, hogyan is lenne ellened kifogásom? Bár ha vérdzsemborira hívod, az agyaras haverokat előtte szólj, mert nem szeretnék vacsora lenni egyiküknél. Nem szeretem, amikor  a véremet veszik, és az, aki kap belőle, nos, azzal van valamilyen viszonyom. – Kenzynek persze bármikor adok a véremből, ő kivételt képez minden alól. Ha szüksége van rá, szívesen tartom oda a csuklómat neki, és áldozom be az életnedvemet, hogy élhessen és meggyógyulhasson. Ez a vércsere dolog nekem elég bensőséges dolog, eddig még csak egy adott helyzetben haraptak meg és itták a véremet és az a helyzet igen csak sikamlós volt. Persze, itt csak az önkéntes véradásokról beszélünk. Arról tudok, hogy a fae egyik melegágya itt van, és sok másról is, de egy biztos, nem hagyok, magam után nyomokat óvatosan táplálkozom, ha emberből teszem, akkor nem egyből, hanem egy fülledt és zsúfolt klubban a parketten vagy valahol távolabb, ahol nem feltűnő és egy személytől csak keveset veszek el, hogy ne tűnjön fel a dolog senkinek sem, és később a delikvens se haljon bele. Ami azt jelenti, hogy van, hogy egy este több férfit és nőt is megcsókolok, miközben táplálkozom belőle, de ha egyszerre nagyobb adag kell, akkor fae-t kerítek magamnak, olyat, akit ismerek és tudom, hogy nem lesz ellenére, hogy táplálkozom belőle.
- Ebben azt hiszem, van valami! – Nevetek fel. Igen, ebben van valami, de tényleg, eléggé sok mindenben hasonlítunk mi ketten egymásra, megéltünk sok kelletetlen pillanatot és éveket is, voltak hasonló események az életünkben, csak egyszerűen pepitában. Nem volt kellemes, és nem volt jó, de túlélte én is és ő is és erősebbek lettünk ezektől. Vannak vértestvérek és vannak, olyanok mint mi, akik egyedül maradtak a világban és csak a barátság az ami összeköti őket, a közösen átvészelt bajok és harcok, amik a barátságot testvériséggé kovácsolták, bármit megtennék érte, hogy megmenthessem.
Jó érzéssel tölt el, hogy velem jönne, ha mennem kellene, és nem hagyna egyedül a bajban, ez nekem mindennél többet jelent a világon, nincs az az ékszer vagy egyéb tárgy, ami ennél most többet jelentene a számomra. Engem nem lehet megvenni, csak megnyerni, de ahhoz valakinek meg is kell dolgoznia. Futólag, de érzelem dúsan ölelem őt magamhoz, és nyomok egy puszit is az arcára.
- Tudom és ennek örülök is, mert nem szeretem magamban tartan a dolgokat, ha egyszer igazat akarok mondani, akkor had ne kelljen kertelnem. – Nem szeretem kínosan körülírni a dolgokat és nem is szeretek ködösíteni, inkább egyenesen megmondani a dolgokat, de vannak olyanok akiket nem ismerek így, marad az, hogy finoman puhatolózom. Mielőtt nyíltan rákérdeznék valamire, vagy nyíltan mondanám el a véleményemet, elvégre kaptam már kést emiatt és majdnem a homlokomba állt bele!
- Illik és kell is, ha már van… - Succubus vagyok, chivel táplálkozom, és mivel egy ilyen helyen nem tehetem meg, hogy csak egyvalakit szemelek ki magamnak, így kell a rásegítés, az extravagánsan sexys ruhákkal, hogy minél könnyebb dolgom legyen, és minél jobban akarjanak, így több és jobb chihez juthatok hozzá, rövidebb idő alatt.
Meglep, hogy egy mesmerrel van dolga, hátborzongatónak találom őket. Egyszerűen nem szeretnék az útjukba kerülni, ahogy a démont sem akarom ellenségemnek, sem másikat. Elég volt nekem az az egy aki az életemet karta. De azt hiszem ez valami rossz karma lehet, anyámat egy démon ölte meg, engem egy üldöz és lássuk be kettő másikat is ismerek, bár egyikük sem üldöz. De ezt most ne feszegessük, az egyik mit csinál velem.
Megrázom a fejem, és inkább a szőkére koncentrálok, akitől egy kis chit veszek el, hogy kitisztuljon a fejem az alkoholtól és feltöltődjek tejesen. Amikor végeztem és Kenzy is kézen ragadtam és behúztam a tömegbe, távolabb a srácoktól és táncolni kezdtem vele, szándékomban állt beváltani az ígéretemet, hogy a cipőink rongyosra legyenek járva, és valóban sikerült, nekem az este végére már a kezemben a topánjaimmal kellett kisétálnom a helyről. A sarka még megvolt, de pár helyen a varrás elengedte a lábbelimet, így pihentettem azt még taxiba nem szálltunk, odakint azért visszavettem a lábaimra.

▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE:   cuki▷ WORDS: 977

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sat Apr 26, 2014 1:59 pm


Ambrosia & Kenzy
The night is young and so are we
We can do anything we wanna, baby


Hangosan elnevetem Sia reakcióján magamat, hiszen tényleg kicsit vicces az ahogyan reagált rá. Meg ő annyira gyönyörű, hogy szerintem nincs is szüksége arra, hogy ilyeneket használjon. Bármelyik férfit térdre tudná kényszeríteni a puszta megjelenésével, hiszen a bájos és kislányos külső egy vérbeli erős nőt rejt. Sok mindent meg kellett élnie, de még mindig ugyan annyira bolondos és élet vidám, mint anno volt.
Ezt örömmel hallom és ha nincs kifogásod az ellen, hogy egy vámpírral lakj együtt, akkor az én otthonom a te otthonod is. - mondom neki mosolyogva, hiszen ez tényleg így van, meg így legalább kicsit szemmel is tudom tartani. Én itt laktam régen is és pontosan tudom, hogy mennyire veszélyes város ez a hely. A fae mindig mindenkit szívesen megkanyarítana magának, de ha nem, akkor pedig öl. Nem akarom, hogy Sia-nak valami baja essen, de csak nem fog nyomokat hagyni maga után. Ennyire már ő is tapasztalt, meg biztosan hallotta, hogy a fae egyik melegágya itt van. - Mert túlzottan hasonlítunk egymásra? - kérdezek vissza mosolyogva, hiszen mindig is jól kijöttük, legyen szó béke időről vagy háborúból. Bárha harc volt mindig is féltettem őt a közelemben, hiszen ha ki fordulok önmagamból és hagyom, hogy a szörny átjárja egész lényemet és nem csak a testemet, akkor képes vagyok bárkit bántani. Soha se tudnám magamnak megbocsájtani, ha valami baja esne miattam neki. Hiszen ki tudna azzal a tudattal élni, hogy bántotta a saját testvérét. Mi nem biológiailag lettünk testvérek, hanem a szívünk által lettünk azok és így talán még erősebbek a kötelék közöttünk.
Egy percig se haboznék azon, ha menni kellene, hogy mennék-e vele. Túl sok időt töltöttem egyedül, túl sokat rejtőztem és menekültem, ami pontosan hozzá segített ahhoz, hogy jól tudjam mennyit egy-egy igaz barát. Nem volt túl sok barátom, de őket legalább mindig megbecsültem és bármire képes lennék értük. Az életem árán is meg fogom védeni azt a maroknyi személyt, akik kitartottak még mellettem és akiknek ugyan olyan fontos vagyok, mint ők nekem.
Igen ez pontosan így van és ezt nagyon szeretem benned, hiszen tudod jól, hogy mennyire szeretem azt, ha valaki őszinte. Soha se szerettem a hazug és az össze-visszabeszélő embereket. - mondom neki mosolyogva, hiszen majdnem a hazugság lett egyszer a vesztem, meg amúgy is elég őszinte ember vagyok. Ami a szívemen az a számon is. Mindig kimondnom a véleményemet és azt amit gondolok nem törődve azzal, hogy esetleg valakit megbántok. Az emberek igazán hozzászokhattak volna már az őszinteséghez.
Igen, a természet adta adotságokat érdemes kihasználni. Azt hiszem bűn lenne nem kihasználni őket.  - mondom neki mosolyogva, hiszen pontosan tudom, hogy milyenek a férfiak. Volt már szerencsém egy-egy csábos pillantással, egy-egy csodásabbnál-csodásabb ruha költeménnyel elcsavarni a fejeket. Nem voltam az aki mindenét kipakolja a kirakatban, de ha arról volt szó, akkor én is tudok extrém ruhákat felvenni, úgy hogy alig takarjon valamit. Sok mindenkit elcsábítottam már, így persze nem mindenki élte túl.
Figyelem t és egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon. Biztos voltam abban, hogy meglepi a dolog, de nem sejtettem volna, hogy ennyire. Igen, egy mesmer. Nem túl jó dolog velük ujjat húzni, de mindig is szerettem a veszélyt. Bastien amúgy is más, hiszen van egy kisebb múltunk, amiről Sia persze még nem tud. - De , igaz. - mondom neki kicsit halkabban, hiszen nem akarom, hogy valaki meghallja, majd közelebb lépek hozzá. - De ezt majd otthon megtárgyaljuk. - mondom neki kedvesen és egy apró puszit nyomok az arcára, majd elnevetem magamat azon amit mond. Soha se érdekelt az, hogy valaki megvet a múltam miatt. Én választottam és az én döntésem volt az, hogy sötét legyek. Eleinte tetszett is, majd szép lassan meguntam és otthagytam őket. Soha senkinek se könyörögtem védelemért, hiszen már nyilvánvaló lett számomra is, hogy csak magamra számíthatok. - Igen, én jól tudom. - mondom neki egy féloldalas mosoly keretében, majd ennyiben hagyom a dolgot, hiszen bulizni jöttünk ide és nem pedig beszélgetni. Beszélgetni majd ráérünk otthon is, ahol biztonságban leszünk.
Nem sokáig tettem már a szépet a kiszemelt fiúnak, hiszen hamarosan a nyakához hajoltam, ahova először egy gyengéd csókot leheltem, majd a fogaimat belevájtam. Éreztem, amint zamatos és édes vére átjárja a számat, majd a testemet. Továbbra is mozogtam a zeneütemére, de közben minden egyes csepp vérét élveztem. Elhajoltam tőle, majd elkezdtem táncolni, de nem sokkal később az ajkaim újra a nyakára tapadtak, majd amikor úgy éreztem, hogy elég lesz, akkor megidéztem őt és hagytam elmenni. Ujjamat végig húztam véres ajkamon, majd lenyaltam ujjaimról a vért.
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE: cuki  ▷ WORDS: 738

©️



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Mon Apr 21, 2014 9:46 pm


Ambrosia & Kenzy
Örökké és mindig

- Persze, azt én is tudom, lehet kapni azokat a nagyon kurta fazonokat, amikből lóg ki mindened… - bólogatok, mivel találkoztam már olyannal, de én nem láttam benne fantáziát. A nővérke jelmez már jobban tetszett, de nem volt alkalmam mg kipróbálni senkin sem, bár erre nem is gazán van szükségem, e nélkül is megy minden, a maga útján, de talán még is beújítom majd, és kipróbálom egyszer. Sosem lehet tudni.  A mai világ sok tekintetben furcsább, mint amiben elkezdtem chit venni magamhoz, akkor még nem voltak ilyen jelmezek és az élet is másmilyen volt, de azt kell adnom, a vadászat tekintetében a mostani korok sokkal jobbak, különösen az ilyen fülledt helyek, mint amilyen a Hell is. Dugig van szórakozni vágyó fiatalokkal, akik szinte bármire kaphatóak, és könnyen csavarok akárkit az ujjaim köré, hogy táplálkozhassak belőlük, nem kell úgy csábítanom, mint régebben, mikor tényleg sokszor adtam el a szegény iskolás leányt vagy kis szüzet aki fél egyedül. Persze nem mindig ezt dobtam be, de élveztem ezeket a játékokat.
- Hát, azt hiszem tetszik ez a város, nem régóta vagyok itt, és eddig nagyon szimpatikus a hely, szóval, lehet szívese teszem át ide a székhelyemet én is, egy kis időre nekem is jól esne egy otthon. – Ezt most komolyan mondom és nem a könnyed stílusban, amivel általában élek. Egyszerűen úgy érzem, hogy eleget vándoroltam már és jó lenne, ha nem kellene tovább menekülnöm, szóval, ha van rá lehetőségem, és van, így maradok is. Kenzy felajánlotta, hogy lakhatok nála, így persze, hogy oda cuccolok be hozzá és csak remélni tudom, hogy nem hozok a fejére bajt, sajnos néha együtt járok ezzel. – Ezt örömmel hallom, a legutóbb is egészen jól működtünk együtt. – Mosolyodok el szélesen, mivel Johnatant ketten együtt intéztük el, persze nem kis szerencse kellett hozzá, de akkor velünk volt minden a bolygóegyüttállástól kezdve a lóheréig, mivel sikerült azt a nyomorultat legyűrnünk. Nem volt könnyű feladat és én majdnem ott is hagytam a fogamat, ha Kenzy nem ad a véréből nekem. Apropó vér, elfogyott, amim volt és szükségem van rá, hogy ugyan ilyen fiatal maradjak 350 évesen is, mivel már rajtam is meg kellene látszódnia a kornak.
De örülök annak, hogy ha mennem kell velem jönne, már kezd unalmas lenni az életem teljesen egyedül, és jól esne, ha gyakrabban bújhatnék oda valakihez aki vissza is ölel, persze van egy plüss macskám, Sir Arthur, de nem mutogatom mindenkinek út útfélen, ő mindig mélyen a ruháim alatt lapul. Minden lánynak kell valami bolyhos és ölelgetnivaló, mikor legszívesebben széthullana millió egy darabra, mert az élet éppen olyan vele, és ez alól én sem vagyok kivétel, csak jól elrejtem, és olyankor engedem elő ezt magamból, amikor senki sem látja vagy hallja. Nem akarom, hogy gyengének lássanak, így is elég ellenségem van, és elég sokan lebecsülnek.
- Tudom, hogy szereted, ha őszinte veled valaki, és azt is, hogy én mindig is az voltam és leszek is, én is jobban szeretem, még akkor is ha fáj. Az emberiség pedig, a korábbi korog emberei se nagyon szerették az őszinteségek, a hazugságok, mindig és mindenhol ott voltak. Csak másképpen nevezték azokat. – Amennyi ideje mi élünk a világban, láttunk pár dolgot és abban szinte biztos vagyok, hogy a hazugságokkal kapcsolatosan igazam van, az semmit sem változott, csak a formája, de ugyan úgy jelen van mindenhol, ha csak nem jobban, mert ma ott a tömeg média és a tömegkommunikáció is, ami még jobban megkönnyíti az információáramlást.
- Pontosan, egy nőnek mindig érdemes kívánatosan festenie, ha már ezt az adottságot kaptuk a természettől. – Igen, sok pasi ha meglát két női mellett, akkor utána már készen is vannak, bármire hajlandóak és mennek a farkuk után, egy –egy dögös dekoltázs már engem is kihúzott a csávából, hogy az illető elég közel jöjjön, hogy megérinthessem. Vacakul hangzik, de sajnos ez az igazság, nem vagyok minden egyes húzásomra büszke, de mindenki azzal harcol amilyen van, és van akivel nem állok le Szkanderezni, vagy késpárbajozni, mert úgy is veszítenék.
Teljesen megrökönyödök, amikor azt mondja, hogy a szeretője egy mesmer, félek a fajtájuktól, a démonoktól is tartok, de kettőt is ismerek akiknek az ágyában megfordulok, szóval, egy fokkal kevesebb a  hidegrázásom, de egy mesmer, jót nem hallottam róluk.
- Már kezdtem megijedni, hogy ő, de akkor valaki más, viszont belőlük tudtommal nem szaladgál túl sok egyed, nem igaz? – Úgy halottam hajtóvadászat volt velük szemben és irtották egy időben a fajtájukat, mert túl erősnek tartják őket. Nem csodálom, aki egy ujj mozdulatával képes átvenni feletted az irányítást, az tényleg nem gyenge figura. Én pedig egyik játékszere sem akarok lenni, és amúgy is elég nekem egy olyan ellenség aki szívat, ott az az átkozott kitsune is, aki egyszer már ellejtett az alakomban egy olyan helyre ahova nagyon nem kellett volna!
- Te már csak tudod…
- nézek rá a szemem sarkából, de elmosolyodok, én nem rovom fel neki, hogy korábban a másik oldalon állt, ha megnézem a magam lelkét és listáját, hát nekem is lenne mit átértékelnem, hogy melyik oldalnál is kellene lennem, de ezt ne feszegessük.
Megszorítom az ujját, egy emberektől ellesett gesztussal és utána biccentek, hogy igen, testvérek, lehet nem egy tőről fakadtunk, nem köt minket össze a vérkötelék, de testvérek nem csak így lehetnek emberek vagy faek.
- Akkor ez ma a kérdések éjszakája is lesz, nem csak a táncé, de akkor előbb fogyasszunk, táncoljunk, és halasszuk a kérdéseket. – van tippem miről szeretne tudni, nyilván vannak kérdései arról, hogy honnan is ismerem Edwardot és mióta. Ahogy engem is érdekel a mesmerje.
Táncolunk és most már az ikrekkel együtt, én hozzásimulok ahhoz a férfihoz aki engem választott magának, nekem is tetszik, pompás vacsora lesz a számomra, ahogy sikerül két tenyerem közé vennem az arcát és elérnem, hogy lehajoljon hozzám az ajkaira tapadok, és lehunyom a szemeimet, a kékes derengés túl sok tekintetet vonzana ide, hát inkább csukom a szemeim, és kockáztatok, hogy nem veszem észre ha valaki ellensége szándékkal közeledik, közben a fiúhoz simulok és tovább táncolok vele.
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE:   cuki▷ WORDS: 977

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sun Apr 20, 2014 10:50 pm


Ambrosia & Kenzy
The night is young and so are we
We can do anything we wanna, baby


Apáca ruhát sok módon fel lehet használni. - mondom neki ártatlan arccal, hiszen tényleg nem csak apáca veheti fel, főleg nem a mai világban. Ismerve a mai pasikat, soha se lehet tudni, hogy éppen ki mire gerjed és Sia pedig belőlük nyeri az erejét. Szóval neki fontos a játék és a csábítás. Nekem már nem annyira, hiszen én csak a vérük zamatát akarom feljebb javítani, hiszen olyan annyira édes és íncsiklandó.  Hangosan elnevetem magamat a reakcióján, de ezt szerettem benne, hogy nem sértődik meg a szavaimon, sokkal inkább ő is próbálja elviccelni a dolgokat.
Ezt örömmel hallom, hiszen New York tényleg remek lett. És sokkal jobb, mint régebben volt, de mondjuk nekem ez az otthonom, szóval még szép, hogy haza térek állandóan még a veszély ellenére is. - mondom neki egy apró mosoly keretében, majd egy apró nevetés hagyja el ajkaimat. - Ha elmész, akkor veled megyek. Ketten erősebbek vagyunk, mint külön-külön.-  persze sebezhetőbbek is, de tényleg nem akarok újra elszakadni tőle, mert mi lesz, ha egyszer segítségre szorul és senki nincsen ott. Mellette kell lennem és megvédenem, hiszen egy nővér  pontosan ezt teszi. Mindig is fogok vigyázni a húgomra, vagyis Sia-ra.
Nem akarom, hogy elmenjen. Legalábbis nem akarok úgy elválni tőle, mint legutóbb. Nem akarom őt újra elveszíteni ennyire sok időre, hiszen szükségem van rá. Szükségem van egy barátra, aki akkor is mellettem áll és meghalt, amikor mindenki ellenem fordul. Szükségem van egy olyan személyre, aki akkor se lök el magától, amikor minden sötétnek látszik és amikor kicsit meggyötört az élet. Ő pontosan úgy szeret engem és úgy fogad el amilyen vagyok. Soha se kérte, hogy megváltozzak. És én is pontosan olyannak szeretem őt, amilyen. Ez pontosan így van rendjén, hiszen ha nem is mondtuk ki olyanok vagyunk egymásnak, mint két testvér.
Ebben egyetértek, hiszen tudod jól, hogy szeretem azt, ha valaki őszinte, de azt is szerintem tapasztaltad, hogy a mai emberiség nem túlzottan szereti az őszinteséget. - mondom neki egy apró sóhaj keretében, hiszen sokszor majdnem ez lett a vesztem. Emberek hazudnak és hazudnak, de megtanultam a leckét, talán ezért se engedek senkit se magamhoz. Egyedül benne bízom, egyedül Sia az akiben feltétel nélkül megbízhatok és remélem soha se kell majd csalódnom benne.
Ebben egyetértek, pedig még nem is vagyok succubus. - mondom neki mosolyogva. Jól tudom, hogy egy-egy csinos ruha mire képes és milyen könnyen csapdába lehet csalni az áldozatot vele. Jó pár ember besétált a csapdámba, ami néha kicsit olyan volt, mintha a fekete özvegy csapdája lenne. Nem mindig sétálnak el az emberek élve, sokszor függ attól, hogy milyen kedvem van, vagy éppenséggel mennyire vagyok sérült, hiszen egy-egy csata után minden cseppnyi vér számít.
Hangosan elnevetem magam a reakcióján, majd ártatlan kislányos képet vágok hozzá. -Jól hallottad, egy mesmer csodákra képes. - mondom neki még mindig ártatlan képpel, majd sietve hozzá teszem.- Nem az elmebeteg Vex-re gondolok. - mondom neki kicsit halkabban, hiszen nem akarom magamra felhívni a figyelmet, de az a pasi tuti, hogy nem százas. Örült és kegyetlen, de ő pontosan ezt élvezi.
Ezt örömmel hallom, hiszen jó hely, de nagyon veszélyes a bárja. - mondom neki kedvesen, hiszen nem egyszer tengettem ott az estéimet, most pedig azon vagyok, hogy minél messzebbre elkerüljem azt a helyet és környéket. Nem akarok a közelébe kerülni, mert lehet talán ő nem utál, de nem szeretném próbára tenni a szerencsémet és még Bas-t se szeretném veszélybe sodorni, ha esetleg megtudná, hogy bajba kerültem... megint...
Testvérek... - fejezem be a mondatát és viszonozom a kéz dolgot, hiszen tényleg fura egy szokás a mai embereknél ez. Soha se mondtam ki ezt még előtte, hogy testvér, de azt hiszem itt volt az ideje. Nagyon reméltem, hogy nem fog hanyatt-homlok menekülni ettől a szótól, de tényleg olyan, mintha a húgom lenne.
Ebben biztos voltam, de hidd el nekem is vannak kérdéseim. - mondom neki mosolyogva, majd elnevetem magamat azon amit mond Will-rőll.- Hidd el én se mondhattam volna szebben a mondatod első felét és egyetértek, a második feléhez meg nem tudok hozzászólni. - mondom neki kedvesen, majd mosolyogva figyelem őt. Az a lényeg, hogy Ambrosia számára jó és sok erőt tud neki adni, akkor nincs miért féltenem őt, vagy talán mégis van, hiszen magáról az ördögről van szó kb. Persze találkoztam már rosszabb emberekkel is, mint Will, de ő se egy angyal és pontosan emiatt féltem annyira barátnőmet tőle. - Ezt örömmel hallom. -mondom neki kedvesen, majd folytatom a táncot.
Érzem az érintését és eljátszom neki a szelíd, de kicsit talán vad lányt. Miért kellene kertelnem, hiszen hallom és látom is, hogy mennyire elkezd verni a szíve attól, amit csinálok. Közelebb hajolok hozzá, ujjamat végig húzom az ajkán, majd mélyen a szemébe nézek. "NE sikíts!" Utána pedig a nyakához hajolok és megízlelem édes vérének az ízét. Továbbra is a zene ütemére táncolunk, így senkinek se tűnik fel az, hogy valójában mi is történik. Érzem a vérének a mámorító ízét és minden cseppje maga az isteni ambrózia, legalábbis számomra.
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE: cuki Bocsi, ez nem lett vmi jó. :/ ▷ WORDS: 819

©️



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sun Apr 20, 2014 9:42 pm


Ambrosia & Kenzy
Örökké és mindig


Széles mosollyal az arcomon nézem, ahogyan nevet. Jól áll neki a vidámság, és örülök, hogy nevet, amikor legutóbb elváltak az útjaink komor volt és nem volt jó a kedve, bár nekem sem. Mondjuk ki az aki jókedvű, mikor egy csokorra való ellenség van a nyomában és minden vágyuk a csinos kis nyakunk kitekerése? Én se a jó kedvemből vagy iránta érzett harag miatt hagytam el a helyet, ahol korábban találkoztunk, csak egyszerűen nem akartam bajthozni a fejére, Johnatannak vannak követői, hű emberei, akik valakinek engedelmeskednek, aki átvette a helyét és ugyan úgy a fejem akarja. Kenzynek is vannak ellenségei, akik nem kicsik és nem is gyengék, de ezekkel most ne foglalkozzunk, jobban érdekel, hogy itt van, hogy nevet, hogy jó a kedve és táncolunk. A bajok és a problémák megvárnak majd minket.
Messze nem vagyok kislány, de ha kell bárkivel elhitetem, hogy alig múltam tizenöt és elesett, megszeppent kis gimnazista vagyok, aki még nem látott meztelen férfit sem, nem hogy alkoholt ivott volna?! Volt, ahol ez kellett, hogy érvényesüljek és megússzak valami épp bőrrel, de volt, hogy csak hobbiból próbálkoztam be ezzel, viszont jobb szeretek lenni az aki és ami, egy succubus, aki nem fizet semmiért sem, kivéve, ha egy bizonyos démonnal üzletel az élete megmentése érdekében, de ez az a téma, ami egészen másik lapra tartozik és nem a mai estére. Kenzy ma a fontos és nem más, tehát vele akarok foglalkozni, különösen, hogy olyan lett nekem az évek alatt mint egy nővér, aki vigyáz rám és ha rosszul érzem magamat akkor oda bújhatok hozzá, mert ezt senki mástól nem kapom meg, mindenkivel szemben folyamatosan fenn kell tartanom annak a látszatát, hogy erős és megtörhetetlen vagyok még akkor is, ha épp darabokból foltozom össze magamat. Sírni később is ráérek de vele szemben ilyeneket nem kell tennem. Más mint a többiek, ahogyan én is és épp ez az ami miatt ennyire jól megtaláljuk az összhangot, már az első pillanattól kezdve.
- Na, álljon meg a hatos fogat! Én mint apáca?! Ne akard, hogy kirészletezzem, mit tettem a héten, hol jártam, kikkel és mit műveltem. – Nyelvet öltök rá, tudom, hogy nem gondolja komolyan, de hát akkor is. Na jó, nem sértődtem meg, semmi ilyen nincs ebben a helyzetben, csak ha már ő ezzel jön, akkor én meg ezzel, bár lehet gyenge a poén, de hát neki nem árt meg az ital, nekem viszont igen, és még nem tisztult ki a fejem, az előző adagtól.
- Én is, New York még mindig pezseg, bár mióta utoljára jártam itt, sokat nőtt és sokkal szórakoztatóbb is lett. Jobban tetszik, mint ötven évvel ezelőtt. De ha jobban belegondolok, az egy futó ismeretség volt csak, most úgy tervezem, maradok, ha nem kell elmennem innen expressz. – Közben rávillantom a legszebb mosolyom, amit csak a közeli barátoknak tartok fent, ezt nem szokta akárki megkapni, tényleg őszinte, ártatlan és tele van a másik iránt érzett szeretettel. Ezt tényleg nem osztogatom mindenkinek.
Viszonzom azt az apró kis kézszorítást, amit tőle kaptam. Nem egészen tudom, mi az, ami miatt ezt adta nekem, de végül is, ha belegondolok, akkor vannak elképzeléseim. Talán fél, hogy megint eltűnök, mert bajba keveredtem? Lehetséges, nálam sosem lehet tudni, mikor csöppenek bele valamibe, ami nem a legkellemesebb az életemet elnézve.  
- Miért kellene megtennem, minden egyszerűbb, ha kimondod amit kell és amit szeretnél, ráadásul úgy kevesebb a félreértés is, szerintem, de ki tudja, lehet tévedek. – Finomam megrántom a vállaimat, mert hát, én is tévedhetek, és nem vagyok mindent tudó, pedig nem lenne olyan rossz előre látni dolgokat.  Néha. – Természetesen, egy nő és egy sucubus mindig legyen csinos és vonzó, sokban megkönnyíti a vadászatot. – Bólogatok is  a szavaim mellé. Mindig is szerettem a kihívó és figyelemfelkeltő darabokat, nem szeretek beleolvadni a környezetembe, szeretek önálló lenni, aki nem tulajdona senkinek és nem is tucat külsővel bír.
- Hogy mi?! – Azt hiszem, most megrökönyödtem egy kissé, de gyorsan úrrá leszek a dolgon, mesmerrel még nem volt dolgom, Vex-ről sokat hallottam, láttam is már, és már ő ijesztő alak. Hát még akkor egy olyan, aki többet tud nála?!
- Abban biztos lehetsz, hogy oda önként be nem teszem a lábamat, kedves az életem… - Ismerek más kiszámíthatatlan pasit és ő is a frászt tudja rám hozni, még akkor is amikor jó a kedve, hát még egy olyan hibbant alak mint Vex? Brr… belegondolni sem jó.
- Örökké és mindig. – Mondom komolyan és a kezét a kezembe veszem, majd a kisujjam az övével akasztom össze, embereknél láttam ezt a gesztust, egy fogadalomnál alkalmazták, azt hiszem ennek most itt a helye.
- Hidd el, van néhány kérdésem már most, amit rád is fogok önteni, ha otthon leszünk! – Széles mosolyom villantom rá. Elgondolkozva nézek Kenzyre, de végül csak megvonom a vállamat. – Egoista pöcs, de kész energia bomba, a legjobb energiaforrás…- Egyszerűen mondom, nincs ebben semmi, legalább is nekem, néha megfordulok a démon közelében, mikor épp arra vágyom, hogy azt kapjam amit ő ad, utána felvagyok pörögve mint akibe becsapott a 220. Eszméletlen sok energiát el tudok tőle venni és így van, hogy hosszú napok telnek el, mire újra táplálkoznom kellene, de nem viszem túlzásba a dolgot, évek óta nem láttam. Nem ütött meg a huzat, hogy túlzásba vigyem a dolgot, kiszámíthatatlan a pasi.
- Erről nem tudok nyilatkozni, évek óta nem láttam. Hogy bántana-e passzióból, fogalmam sincsen, de remélem nem… - Tovább nem akarok vele foglalkozni, nem azért vagyunk itt, hogy róla vagy másról beszélgessünk, így inkább húzom Kenzyt, hogy rongyosra járjuk a lábainkat és a cipőinket is, nem fogom sajnálni!
Nem csak Kenzy fordul az „áldozataink” felé, hanem én is, így a hátunk ér össze táncolás közben. Felemelem a kezeim, és hagyom, hogy az ember a derekamra tegye a tenyereit, közben pirulok, mint aki nincs ehhez hozzászokva, tessék most is bedobom a gimnazista szűzkislány figurát, mert ez válik be éppen. De éhes vagyok és nem akarok tovább várni, a két újabb pohár ital kezd a fejembe szállni.


▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE:   cuki ▷ WORDS: 974

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sat Apr 19, 2014 12:54 am


Ambrosia & Kenzy
The night is young and so are we
We can do anything we wanna, baby

Hangosan elnevetem magamat a reakcióján, majd az ajkaimba harapok, hogy a nevetésemet elnyomjam kicsit. Ezért imádom őt ennyire, mert annyira cuki és édes tud lenni sokszor, hogy csak na. Ha nem ismerném őt teljesen, hanem csak ezt a részét, akkor szerintem egy cuki kislánynak gondolnám őt, de sokkal többről van itt szó. Ő se egyszerű személy, ahogyan én se. Másabbak vagyunk, mint az átlag. Másképpen gondolkodunk, másképpen viselkedünk és talán pontosan emiatt értjük meg egymást.- Ebben biztos vagyok és ezt örömmel hallom, hogy kiélvezed az élet minden egyes másodpercét. - mondom neki mosolyogva és csillogó szemekkel, hiszen tényleg nagyon boldog vagyok, hogy itt van.
Pedig biztosan jól menne a csinos kis pofidhoz.- húzom még kicsit őt,de nem bírom nevetés és mosolygás nélkül megállni. Egyszerűen közelebb lépek hozzá és megölelem őt.- Örülök, hogy újra itt vagy. - mondom neki őszintén, majd ellépek tőle. Figyelem őt és tudom jól, hogy soha se állna neki jól az a dolog, még akkor se, ha nem succubusról lenne szó. Akkor is ilyen eleven lenne és élvezné az életet, ebben biztos vagyok.
Viszonozom a kéz fogását és egy picit meg is szorítom. Nem fogom hagyni neki, hogy csak úgy lelépjen megint minden szó nélkül. Túl sokszor veszítettem már el őt és sokszor volt már álmatlan éjszakám is miatta. Féltem, hogy talán soha többé nem fogom őt látni, vagy esetleg valami baja fog esni. Soha se bírnám elviselni, ha valaki bántaná őt, vagy éppenséggel megölné. Egy dühös vámpír sok mindenre képes és az biztos, hogy nem lenne szép. Az se érdekelne, hogy sötét vagy világos fae-t kellene megölnöm. Egyikhez se tartozok igazán. Régen a sötétekhez tartoztam, de egy szép napon minden megváltozott, majd rájöttem, hogy a világos fae nem fogja megvédeni a csinos popomat, szóval az egyik tagjai vagyok, de valójában nem. Szeretem ezt a lányt, aki itt velem szemben áll, hiszen olyan számomra, mintha a húgom lenne. Nézem a csillogó tekintetét, hiszen látszik, hogy mennyire boldog és az én boldogságom is határtalan. Most még az se érdekel, hogy egy sötét fae bárjában vagyok, hiszen itt senki se merne engem megtámadni, mert az biztos, ha itt vérengzés törne ki, akkor azt Will se hagyná... túl sokat jelent neki a bár....
Pontosan, ezt szeretem még benned, hogy nem kertelsz. - mondom neki mosolyogva, majd végig mérem őt tetőtől talpig. - Látom még mindig adsz a megjelenésre.- mondom neki elismerően, hiszen tényleg pazarul áll neki ez a ruha. Nem sokat takar, de egy ilyen helyen nem is az a lényeg, hogy túl sokat takarjon egy ruha, hiszen egy puszta megjelenéssel kellően lehet fokozni a vágyakat.
Mind a kettőnek meg van a hátránya, de azért egy mesmer is eszméletlen tud lenni. - mondom neki sejtelmesen és még egy kicsi pír is megjelenik az arcomon, hiszen újra bevillannak az emlékek, hogy mennyire is eszméletlen tud lenni egy mesmer, legalábbis Bastien az volt. Meg éltem együtt egy ideig egy mesmerrel, pontosabban vele amiről Sia még nem is tud. Tudom jól, hogy Vex mennyire örült, hiszen régen a csapatát erősítettem, de mára még én is inkább messzire kerülöm, de ami érdekes, hogy még nem küldték utánam őt.- Jobb is, ha az ő bárját messzire elkerülöd. - mondom neki komolyan, hiszen pontosan tudom, hogy mik zajlanak a háttérben, a színfalak mögött és ismerem a beteg képzeleteit is. Egy pillanatra még ki is ráz a hideg, majd gyorsan elhessegetem Vex emlékképeit.
Ezen nincs mit köszönni. - kacsintok rá, majd mosolyogva nézem őt. - Forever. - mondom neki angolul a régi időkre emlékezve, hiszen mindörökké számíthatunk egymásra, barátok leszünk. Ezt ki is mondtuk anno, de azt nem, hogy tesók is, pedig már talán azóta is azok vagyunk, vagyis számomra tényleg olyan, mintha a húgom lenne és a ha partira vágyom, akkor ő tuti vevő lesz az ötletre, vagy esetleg még meg is spékeli valamivel. Ha csak egy ölelésre vágyom, vagy arra, hogy valaki meghallgasson, akkor tuti, hogy tárt karokkal fog várni. Azt hiszem ilyen egy igazi testvéri kapcsolat.
Ebben biztos voltam és meg is fogod kapni. Meg az is lehet, hogy több kérdésed lesz, ha meglátod a lakást. - mondom neki egy kicsit kuncogva, majd amikor Will-ről kezd elbeszélgetni, akkor nagyon figyelem őt és minden egyes kis szavát. Nem akarom, hogy Will bántsa őt, mert pontosan tudom, hogy mekkora egy idióta is tud lenni néha. - Ebben biztos vagyok, bár nem tapasztalatból mondom. Köztünk csupán üzleti dolog van. - mondom neki sietve, majd kicsit közelebb lépek hozzá. - De ha bántani mer téged, akkor jobb, ha elhagyja ezt a várost, mert rossz vámpírba köt bele akkor. - mondom neki komolyan, hiszen soha se bírnám elviselni, hogy az előttem álló gyönyörű húgomat bárki is bántsa. Majd nem sokkal később már a cipőinket kezdjük el rongyosra járni és az első áldozatainkat keressük. Persze ezt hamar megtaláljuk még pedig ikreket találunk. Hmmm biztosan finom falatkák lesznek.
Figyelem Sia-t ahogyan táncol, majd egy ördögi mosoly jelenik meg az arcomon. Szőke haj, igéző tekintete van, amihez pontosan illik az a szerep amit éppen eljátszik. Az ártatlan szűzies lányt. Vele együtt táncolok, néha a testem a testéhez simul, de közben néha-néha lopva az ikrekre pillantok. Nem sokkal később elindulnak felénk, mire mosolyogva pillantok a barátnőmre, de pár másodperc múlva, már az egyik fiú kezét érzem a testemen. A szemeimet becsukom egy pillanatra, de azon nyomban ki is nyitom és a testemet az övéhez érintem. Csalogatom és csábítom, hiszen kiváló minőségű vérre vágyom most. Majd szép lassan a zene ütemére megfordulok és a kezemmel játékosan megérintem a testét, majd egy ártatlan mosoly villantok rá...

▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE: <3 cuki▷ WORDS: 911

©️



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Wed Apr 16, 2014 10:11 pm


Ambrosia & Kenzy
Ciao Bella!

- Nem úgy van az! Lehet szóról szóra nem tudom elismételni, mert a szavak olyanok akár a szél, elfújják őket könnyedén. A tettek viszont egészen más lapra tartoznak, és ha már ebbe a filozófiába ugrunk bele, akkor én igen is a mának élek, még mindig. Beee…- öltöm rá a nyelvemet, majd elnevetem magamat és a zene ütemére, meg is fordulok, néhányszor a tengelyem körül, nagyon is élvezem az estét, a zenét és Keznyt, hogy itt van velem újra. Kicsit, olyan mintha helyre került volna bennem valami, most, hogy itt áll előttem, hopp jelenleg mögöttem, na már előttem, így most érzem, mennyire is hiányzott ő nekem.
- Hogy a viharba ne tettem volna? Elvégre az vagyok, ami és mellé aki, nem rám való a zárdaszűzi jelmez semmilyen tekintetben sem! - Megmutatom, a kis fekete csipkés ruhámat, körbeforgok, hogy jól lássa, ez kicsit sem szűzies cucc. Amekkora a dekoltázsa, és amennyire nincs háta, minden ez a kis fekete ruha csak nem szűzies. Így egy széles mosolyt villantok Kenzyre. Sosem hallottam még olyan succubusról, aki monogámnak és szűziesnek állt volna, ahhoz mi túl elevenek vagyunk, és a vérünk hajt, kizárt, hogy valaki ne olyan legyen mint én, maximum alacsonyabb fokozaton pörög.
Nem tudom mikor fogtam meg a kezét, de hogy nem engedem el egy hamar az is biztos, nem akarok még egyszer ilyen messzire kerülni tőle, mint az utóbbi időben, sajnos az életem úgy alakult és az övé is, hogy távol kellett maradnunk, engem és őt is üldözték, és ha annál a pár óránál többet maradok a közelébe, még ad a véréből, egymást sodortuk voltan teljes életveszélybe. Csillogó tekintettel nézek rá, hiszen örömöm most határtalan. Valahogy úgy érzem a legjobb helyen vagyok jelen pillanatban, két dolog miatt is, egy Kenzy itt van, kettő Edward bárjába, nem nagyon fogja egy ellenségem sem betenni a lábát csak úgy, hogy felkoncoljon, azt hiszem van olyan hírneve. Vagy.. őő… egy pillanat, azt hiszem, hiba van a logikámban, ő is sötét fae, basssszzuuuussss…. Na mind egy, egyszerre csak egy probléma, majd ha jön a hadsereg succubusra vadásznia, akkor majd ráérek pánikolni, de addig is menjen mindenki a fenébe, én élvezni akarom az életemet!
- Miért pazarolnám az időmet? – Mosolyom széles és most szinte gyermekien ártatlan, mintha nem is egy 350 éves succubus lennék, aki amúgy szinte köldökig kivágott ruhát visel aminek háta az lényegében nincs is. Hatása nyilván van, mert megérzek pár pillantást magam körül, de most nem foglalkozom mással, csak Kenzyvel.
- Nem tudom, te mióta vagy a városban, de eddig ez a hely tűnik az egyik legjobbnak, ha svédasztalt keresek magamnak. Vex klubját messzire elkerülöm, a mesmereket nem szeretem, itt legalább a tulajt ismerem, valamennyire, szóval, talán nem lesz baja a csinos kis hátsómnak, ha itt lakatom magamat jól. Bár nem is tudom melyik a rosszabb egy bepöccent démon vagy egy flúgos és pipa mesmer? – Költői kérdésnek szánom a dolgot, mivel mind a kettő bőven veszélyes, rám nézve biztosan az egyik elme manipulátor és ne feszegessük, a másik meg a kezével távolról átmetszeti az ember torkát, egyik sem az az ellenfél, akivel szembe szeretnék kerülni. Inkább legyenek az én oldalamon vagy maradjanak semlegesek. Bár úgy hírlik, van itt egy másik fickó is, aki jóval veszélyesebb Vexnél is, idősebb, tapasztaltabb és könyörtelenebb is. Hallani hallottam már a nevet, de nem találkoztam még vele, de valami azt súgja, hogy nem is akarok.
Gondolataim elszállnak, ahogy meghallom kellemes hangját, ami olyan mint a puha bársony, megnyugtató és simogató, mindig is szerettem hallgatni ahogyan beszélt, így most is rá koncentrálok, szavai kicsit meglepnek, de nem veszem magamra a dolgot, majd széles mosoly költözik az arcomra, mivel ő az egyetlen aki szeret a nevemen szólítani és nem succubusnak hívni. A legtöbbek, akikkel a sors összehozott csak a lényt látják bennem és nem engem. Van aki eszközt keres, hogy behálózhasson valakit akire vágyik, ki akarnak használni, de végül ők kerülnek kihasználásra, mert elveszem mind a kettejüktől azt a chi mennyiséget aki engem lakat jól.
- Köszönöm neked. – Azt, hogy mit úgy is tudni fogja, hogy mi az amire jelenleg gondolok, hogy nem csak az számít, hogy befogad, hanem, hogy több vagyok neki mint egy kis succubus.
- Ott a pont, a részletekre idővel kíváncsi leszek. A másikra pedig, igen én is tudom, nem véletlen evett ide a fene. Én is ismerem személyesen, és nem, nem hálózott be, ha erre gondolsz, csak időnként, egy kis szívesség innen és onnan. Az ő chi-je napokig elég. Van benne kakaó. – Megvonom a vállamat és nem ragozom tovább a dolgot. Azt hiszem ezzel mindent összefoglaltam, hogy mi miatt ismerem, legalább is részben a többit majd később és nem itt. A többit már szó nélkül hagyom, később majd megbeszéljük, de most járjuk rongyosra a cipőinket és szerezzünk annyi táplálékot magunknak amiből zárásig rázhatjuk a rongyot és a virgácsainkat is.
A koreográfia ismert, tökéletes az összhang, és az is, mikor ki adja, az abszolút ártatlan kislányt és ki a vadabbat, most az enyém a szűzlány szerepe, a félénké, aki szeretne valamit, de nem meri kimutatni, így egy barátnőjével táncol. Ez mindig bevált, sosem vallott kudarcot, és éhen sem maradtunk, most is felkeltettük az ikrek figyelmét, és közelednek is felénk. Igazán jó erőben vannak, lesz bennük bőven energia mind a kettőnknek.
 
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE:   cuki  ▷ WORDS: 861

 ©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Tue Apr 15, 2014 1:06 am


Ambrosia & Kenzy
The night is young and so are we
We can do anything we wanna, baby

De látom hiába mondtam, hogyha nem maradt meg. - mondom neki nevetve, hiszen nem akarom én őt bántani, csak szeretem néha kicsit húzni őt, majd egy apró mosoly jelenik meg a szám szélén. - Bár téged elnézve azt hiszem megfogadtad a tanácsomat. - mondom neki még mindig mosolyogva. Alig tudom elhinni, hogy tényleg itt van, hiszen annyiszor jutott eszembe mostanában és már tényleg azon voltam, hogy felkeresem őt, erre kibe botlok itt a legjobb barátnőmbe, akit úgy szeretek, mintha a vér szerinti húgom lenne. Már ami a vért illeti azért kicsit tényleg részben a vérem kering benne, de ez egyáltalán nem izgat, hiszen amióta találkoztam vele azóta olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Figyelem szőke tincseit, amint a vállára, majd a hátára omlanak és a csillogó tekintetét. Látom rajta, hogy boldog, akárcsak én. Két testvér akik néha elszakadnak egymástól, de mindig egymásra találnak, hiszen egymást tökéletesen kiegészítik és megértik egymást. Bármire képes lennék érte, még az életemet is oda adnám, hiszen szeretem őt.
Látom még mindig a lényegre térsz. - kacsintok rá, majd egy pillanatra körbe pillantok, hogy valaki nem-e figyel minket, de senki se figyel. Csak mi magunk vagyunk és a bulizó tömeg. Közelebb lépek hozzá.- Enni soha se árt, meg kell az erő, ha hajnalig ropni akarjuk és rongyosra járni a drága cipőnket.- mondom neki kuncogva, majd játékosan a hajammal kezdek elbabrálni, hiszen tisztán emlékszem az évszázadok alatt átmulatott estékre, az elkopott és kitört magassarkúkra és néha kicsit hiányos öltözékekre, amik maradtak buli után. Soha se voltunk angyalok és valószínűleg soha se leszünk. Megtanultuk élvezni és megbecsülni az életet. De a legszebb az egészben az volt, hogy nem csak ilyenkor számíthattunk a másikra, ha bármi baj volt vagy csak egy ölelésre vágytunk, akkor is felkereshettük egymást és a másik tárt karokkal várta a másikat. Azt hiszem ilyen egy igazi barátság, amikor bármikor számíthatsz a másik félre, hiszen tudod, hogy ő meg fog hallgatni és ott lesz neked. Ő pontosan ilyen volt számomra, a legjobb barátnőm, a húgom.
Soha se vinnék haza egy succubust. -  közelebb lépek hozzá és komoly tekintettel nézem őt, majd a hajával kezdek el játszani és megjelenik egy röpke pillanatra egy ördögi mosoly az arcomon.- De te Ambrosia vagy, szóval te rád nem így tekintek. Te a legjobb barátnőm  vagy, akinek az otthonom az ő otthona is. Ami az enyém az a tiéd is drága barátnőm. - mondom neki mosolyogva, majd elengedem a haját. Remélem, hogy nem hoztam rá nagyon a szívinfarktust, de ezt volt az igazság. Nem egy bizonyos fajként tekintettem rá, hanem úgy mint egy fontos személyre az életemben. Ő legjobb barátnőm, illetve egyben a húgom is, így természetes, hogy az otthonom az ő otthona is.
Olyannak ismersz, aki maga kezdene abba? - kérdezem tőle kacéran és még egy aprót az ajkamba harapok hiszen tisztán látom magam előtt annak a fergeteges éjszakának minden egyes részletét. Régen volt már részem ilyen jóban és a világért se akarnék lemondani egy újabb ilyen estéről, de igazából bármilyen napszak lehet, hiszen biztos vagyok abban, hogy mindig megtudna lepni és mindig képes lenne tartani a tempót. Majd hirtelen újra Ambrosiara emelem a tekintetemet.- Hidd el, hogy élvezetnek köszönhetően történt a bontás. -kacsintok rá, majd megint kicsit lógva hagyom a témát, hiszen nem kell mindent egyből tudnia, illetve el se lehetne mondani teljesen azt, ami ott történt, hiszen ott már nem csak nő és férfi közötti vonzalomról volt szó, hanem elemi erőkről is, ami mind a kettőnk eszét elvette, de nem bánom. Bármikor elveszteném az eszemet Bastienel, újra és újra.
Hangosan elnevetem magamat a reakcióján, majd bólintok.- Még szép, hogy ismerem, hiszen ez az ő bárja és én meg ingyen ehetek és ihatok itt. - mondom neki mosolyogva, majd kíváncsian pillantok a barátnőmre.- Csak nem? - kérdezem tőle kicsit túlzottan megnyomva ezt a két szót, hiszen alig akarom elhinni, hogy Ambrosiat behálózta ő, vagy éppenséggel fordítva. Will és köztem csupán üzleti dolog van és semmi több. Én mindig csak egy csinos kis üzlettárs maradok, hiszen az üzletet soha se jó érzelmekkel keverni.
Pár pillanattal később már táncolunk is a tömegben. Talán külső szemmel úgy tűnik, hogy kicsit együtt vagyunk, vagy kacérkodunk egymással, de semmi ilyen nem történik, egyszerűen csak szeretjük az őrületbe kergetni a kiszemelt áldozatot. Soha se kezdenék ki vele, hiszen a húgom és a testvéremként szeretem őt, nem pedig máshogyan.
Meg is fogod kapni a beszámolómat a titokzatos és eszelősen eszméletlen lovagomról. -mondom neki mosolyogva, majd elkapom a kezét és közelebb rántom.- De most bulizni jöttünk, beszélgetni ráérünk később is. - mondom neki még mindig mosolyogva, hiszen reménykedem abban, hogy hosszabb időre marad és lesz időnk egymásra, hogy megbeszéljük a dolgokat. Amolyan testvéri csevejre.- Abban biztos vagyok, hogy az ágytorna sokat segít. - mondom neki viccelődve, majd újra megpördítem őt, hiszen az áldozataink már meg vannak. Ikrek és milyen kis cuki ártatlan fejük van. Kíváncsi lennék, hogy vajon minden téren ilyen ártatlanok-e, de most valahogy vérünk jobban vonz, mint az a dolog.
Innét már nincs visszaút.- kacsintok Ambrosiara és vele együtt folytatom tovább a táncot. Jól ismert már a figura, hogy pontosan mi után mi jön, hiszen nem egyszer csábítottunk már el ezzel a tánccal vacsorát, ebédet és ki számolja már, hogy mikor is lakmároztunk az így elejtett áldozatainkból, hiszen a napszak bármelyik pillanatában történhetett ilyen. Volt olyan is, hogy egyszerre ettünk, hiszen mind a kettőnknek más dolog kell belőlük és gondolj bele, hogy mennyire felizgathat egy férfit az, hogy két dögös lány egyszerre akarja őt, persze nem arra, amit ő akarna tőlünk. Egyre közelebb táncolunk az ikrek felé, majd gyengéden hozzá értem az egyikhez, végig simítok az arcán. Testem kicsit a testéhez ér, majd elszakadok tőle és újra Ambrosia mellett vagyok. Továbbra is csábítjuk és áltatjuk őket, hogy még finomabb legyen a vacsoránk, hiszen minek érnénk be valami alap fogással, ha lehet belőle mester fogás is?
▷MUSIC: - ▷ NOTE: <3 cuki▷ WORDS: 962

©️



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Mon Apr 14, 2014 10:05 pm


Ambrosia & Kenzy
Ciao Bella!

Kenzy az egyetlen, akiből sosem táplálkoztam. Egyszer visszahozott a halál torkából, de azt a vérével tette. Belőle csak akkor vennék ki chi-t, ha azon az életem múlna, de akkor is keresni próbálnék másik alanyt, mert nem szeretném legyengíteni. Kenzy nem csak a legjobb barátom, de olyan mintha a testvérem lenne, és ez igen csak sokat ér nekem, talán az életemnél is többet.
A bulikkal és az élettel, pedig egyformán vagyunk, mind a ketten szeretünk élni és kiélvezni a rendelkezésünkre álló időt, mivel sosem tudhatjuk mennyi áll még a rendelkezésünkre, mikor csapnak le ránk. De egy dolog biztos még mind a kettőnk számára, hogy a látszólagos féktelenségünk ellenére is, óvatosak vagyunk, se neki, sem pedig nekem nem kell a felesleges figyelem, ami felhívná rám az ellenségeim figyelmét. Johnatan ugyan halott, de vannak még hívei, akik szívesen látnának holtan, és a sötétek egy csoportja is feni rám a fogát. De a mai este a partyé, a könnyed bulizásé és a táncé, jóllakott succubus egyenlő egy energiabombával, és ehhez hasonló egy jóllakott vámpír is, szóval miénk az éjszaka, és van mit bepótolnunk, hiszen egy időre el kellett szakadnunk egymástól. Utáltam annak az időnek majdnem minden egyes percét, mert azt hiszem, csak ő áll annyira közel hozzám, hogy hozzá kucorodhassak ha valami bánt. De ezekkel teljesen felesleges foglalkoznom, most már legalább is!
- Rémlik valami mondásod, a pillanatnak élésről, igen-igen valami ilyesmit mondogattál nekem mindig! – kuncogok fel, és nagyon is tetszik, hogy megint itt tartunk, éljünk a mának! – Még bírom, feltöltöttem magam egy részben, eleget még nem ittam, vagyis megállok a lábaimon, szóval, felőlem kezdhetjük, még nem laktam jól, és ha az egész éjjelt végig visszük, akkor, ideje fognunk valami finom falatot! – Na jó, valamennyit már ittam, amitől szószátyárabb lettem, mint szoktam. Felnevetek, ahogy kijelenti, hogy irány a fedélzet, vagyis belecsapunk az estébe. Majd széles mosolyt villantok rá. – Csak meg ne bánd, hogy egy succubust vittél haza a házadba! – Kacsintok rá, de egy biztos, oda nem viszek majd senkit sem, akivel hempergek, vagy táplálkozom belőle. Mindennek megvan a maga helye és ideje, és szeretem ha van egy privát helyem, ahol nincs illetéktelen, nem érzem mások illatát akikkel csak egyszer volt dolgom, vagy néhányszor, szeretem ha van privát szférám, ahova nem engedek be akárkit. Kenzy más tészta, hozzá érzelmileg kötődöm, fontos nekem, így ő bárhol szívesen látott vendég a számomra, de a táplálékom más lapra tartozik, egészen másra.
- Bontasz? Felújítasz? – Megrökönyödötten állok meg és mérem őt végig, majd lassan széles mosoly kúszik fel a képemen. – Mondd, hogy nem felújításba ölöd az energiáidat, hanem valami pasival szedted szét a lakásodat! Ha nem akkor sürgősen be kell újítanod valakit! Had ne kezdjem el ecsetelni, mennyire is egészséges a dolog! – Cinkos és gonoszkodó mosolyt villantok felé, de ez egy kis vérszívás, nem komoly, csak egy picikét húzom őt. Amúgy remélem, hogy az a pasi nem fogja őt bántani, különben velem gyűlik meg a baja és nem is kicsit, lehet nem érek fel mondjuk egy mesmerrel vagy démonnal, szemben, tudtommal ezek a legerősebbek. De attól még igen csak veszélyes tudok lenni.
Majd az állam a padlón köt ki, és meglepetten pillantok Kenzyre, milyen kicsi a világ.
- Szóval, ismered a feketeszemű, démon úrfit, aki akkora egóval rendelkezik, hogy ha az a fraka mérete lenne, akkor kétszer körbecsavarhatná azt a föld körül? – Kissé oldalra döntöm a fejemet és valahogy nem tudom elképzelni őket, kettejüket, nem valahogy nekem nem passzolnak össze, de lehet csak azért, mert Kenzyt féltem? Tudja a rák! De hamar túljutok a döbbenetemen, és koccintok vele, majd lehúzom az italt, hiszen ünnepelni jöttünk, vagyis annak kezdtünk neki, akkor miért is kellene itt állnunk egy helyben?
Rövidesen pedig már táncolunk, hol közelebb, hol távolabb, ahogyan éppen a zene adja az ütemet az egészhez, élvezem, szeretek vele táncolni. Könnyed és légies az egész, nincs benne semmi incselkedés a másikkal, maximum némi műsor a kiszemelt prédáinknak, de egymással nem kezdünk így ki. Elvégre az ember lánya nem kezd ki azzal, akit a testvéreként szeret, nem igaz?
- Várom a részleteket, a titokzatos lovagodról… hogy ilyen elcsépelt frázissal élhessek… - Szélesen elmosolyodok. – Inkább a tornatársak, de sokat köszönhetek neked, igazán sokat! – Közben közelebb kerülünk az ikrekhez, akiket kinéztünk magunknak, fess fiatal fiúk, nagyon vonzó kiadásból ráadásul. Mondtam már, hogy mindig is vonzottak az ikrek?
- had szóljon! – Jól bevált, olajozott koreográfia jön, amit mind a ketten tökéletesen ismerünk, és mindig töretlen a sikerünk vele. Könnyed mozgás, légies léptek, apró érintések, amik egyszerre szexik és szűziesek is, vadak és félénkek. – Érzem, egyre jobban miénk a figyelmük. – Suttogom vissza, hiszen én is nagyon jól érzem, és emiatt a mosolyom is szélesebb, lágy csókot lehelek az arcára, mintha tényleg egy szűzkislány lennék, aki próbálkozik, de nem mer.
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE: cuki ▷ WORDS: 773

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sun Apr 13, 2014 11:46 pm


Ambrosia & Kenzy
The night is young and so are we
We can do anything we wanna, baby

Egyikünk se volt az a fajta lány, aki megveti a bulikat. Mind a ketten szerettünk partizni és élvezni az életet. Egy  bulinak meg vannak az előnyei, hiszen szórakozhattunk és kielégíthetjük a vágyainkat is. Bármilyen vágyról legyen is szó, de egy fontos dolog mindig van, soha se veszítsd el teljesen az önkontrollt ilyen helyen, hiszen akár az halálos is lehet. Nem szoktam sokat lacafacázni, amit akarok azt meg is szerzem és ez ételek terén is így van. Soha se érdekelt semmi se, még az se ha át kell taposnom valakin emiatt. Miért baj az, ha egy nő tudja, hogy mit akar és azt meg is szerzi és utána élvezi, vagy eljátszik vele? Persze, mint mindig annak most is kivételek, ilyen kivétel a drága Ambrosia, aki már a húgomnak számít és bármire képes lennék érte és azt hiszem, hogy Bastien is, hiszen tudom, hogy soha se lennék képes elárulni őt. De az élet mindig szeszélyes és kiszámíthatatlan, ezért már meg se lepődök azon, hogy van két személy az életemben, mert persze van egy pusztán üzleti dolog is Will-el, de az szimplán üzlet, így őt bele se számítom ebbe.
Sok évégig menekültem, de két olyan emberrel is találkoztam, akikkel talán soha se találkoztam volna amúgy. Megszoktam már azt, hogy állandóan a nyomomban vannak, bár az utolsó egy-két évemben nem találkoztam senkivel se, aki meg akart volna ölni engem. De vajon New York nyüzsgő életét mennyire fogja felkavarni az én visszatértem, azon belül is inkább a sötét fae kegyeseit. Egyikhez se akartam tartozni és talán nem is tartozom. A világos fae nem védi be a csinos popomat, a sötét fae meg a fogát venni. Ördögi kör ugye bár? De ilyen csinos popóra nem is csodálom, hogy fáj a foguk, de most a viccet félretéve ez az egyetlen hely, ahol biztonságban érzem magamat és ezért is mindig ide jövök szórakozni, persze az se mellékes, hogy ingyen ihatok és bulizhatok.
Soha se mondtam barátnőm, hogy nézni kell.. Nem emlékszel, hogy én mindig mit mondok? - kérdezem tőle kicsit ravaszul, majd egy ördögi mosoly jelenik meg az arcomon.- Élvezni kell az élet és minden apró élvezetet meg kell ragadni. - mondom neki mosolyogva, majd végig mérem őt. - Mennyire bírod a ma estét? - kérdezem tőle mosolyogva, hiszen jól tudom, hogy az is sokat nyom a latba, hogy az én vérem még benne van-e. Soha se fosztanám meg őt tőle, hiszen olyan nekem, mintha a vérszerinti húgom lenne. Szeretem és védeni is fogom tőle, meg amúgy is ez annyira aprócska dolog, hogy adok a véremből neki, hogy nem is kerítek nagy feneket. Ez egy apró dolog amit megéri megtennem érte.
Az tényleg jó film. - mondom neki mosolyogva, hiszen én is imádom azt a filmet, majd megölelem őt és a fülébe súgom- Örülök, hogy újra itt vagy. - mondom neki kedvesen és széles mosollyal az arcomon nézem őt. - Nos, akkor mondhatom azt, hogy a fedélzetre? - kérdezem tőle mosolyogva.
Hazaviszlek és többé el se engedlek. -mondom neki játékosan, hiszen örömmel venném, ha nálam lakna, majd eszembe jut, hogy nem éppen nem minden úgy nézz ki ahogyan kellene. Nem volt még időm rendet rakni teljesen, mert nem számítottam vendégre.- Csak ne lepődj meg a dolgokon, tudod éppen bontok és felújítok. - mondom neki ködösen, de ismeri már a természetemet és biztos vagyok abban, hogy tudja mi történne, akkor ha egy ugyan olyan domináns, vagy még dominánsabb egyénnel hozna össze a sors, de végre legalább van aki kielégíti a vágyaimat és nem kell visszafognom magamat..
Figyelem őt amint italt kért és mosolygok.- Nem kell itt használnod az erődet, ingyen ihatok és mulathatok itt. Van egy üzleti megállapodás köztem és a tulajdonos között.- mondom neki mosolyogva, majd felemelem a poharat.- Az újbóli találkozásra és fergeteges estére. - mondom neki mosolyogva, majd koccintok és lehúzom az inni valót. Követem őt a táncparkettre és egyszerre kezdek el vele táncolni. Soha se ettünk egymásból, de mégis mindig nagy volt az összhang. Fogom a kezét, néha közelebb húzom magamhoz, pörgünk, nevetünk és közelebb megyünk egymáshoz. A műsor már elkezdődött a kiszemelt áldozatainknak.
Mindent meg fogsz tudni, de most legyen annyi elég, hogy eszméletlen. - mondom neki mosolyogva, majd rákacsintok. Mindent meg fog tudni, de majd. Nem kell mindenkinek megtudnia, hogy milyen is a magán életem. Nem akarom se Bas-t bajba sodorni, se magamat. - Igaz-igaz. - mondom neki nevetve, hiszen ismerem, hogy milyen és tényleg kissé ostoba kérdés volt tőlem, majd közelebb hajolok hozzá és adok egy puszit az arcára.- Csak részben az én érdemen, te tartod karban a testedet drága barátnőm, én csak fiatalságot adok neked. - mondom neki mosolyogva, majd újra megpördítem őt és közben  újra a tekintetem a kiszemeltekre téved. Tudtam jól, hogy nem csak a vérem miatt jönne hozzám. Tényleg olyanok voltunk, mint két testvér. Akkor is ott voltunk egymásnak, ha csak megpihenni szerettünk volna, vagy ha az élet meggyötört minket. Nem is egyszer kerestük fel a másikat ilyen esetekben és ilyenkor mindig tárt karokkal várt a másik. Olyan volt, mintha ilyenkor hazatérnék..
Akkor kezdődjön a show. - mondom neki, majd a fiúk felé fordulok és elkezdek táncolni nekik. Először a figyelmüket akarom magunkra vonni, majd vissza fordulok a drága és egyetlen Ambrosiahoz és közelebb megyek hozzá. A testünk össze ér és egy ritmusra jár. Kicsit lejjebb csúszom, majd újra felállok. Folytatom tovább, hiszem érzem a vérükön keresztül is azt, hogy milyen hatással van rájuk.-Hamarosan készen van a vacsora.- hajolok közelebb hozzá és súgom a fülébe.

▷MUSIC: - ▷ NOTE: cuki▷ WORDS: 900

©️



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sun Apr 13, 2014 8:11 pm


Ambrosia & Kenzy
Ciao Bella!

Succubus vagyok, nem válogatok, a fiúkat és a lányokat egyaránt szívesen fogyasztom. Bár a férfiakat nagyobb mennyiségben, de mint mondtam egyiket sem vetem meg. Viszont szívesen veszem, ha legalább egy hím betársul a játékomba. De az is igaz, manapság nehezen akadok rá olyanokra, akik komolyan felkelti a figyelmemet, mert megvan bennük az az erő amit igénylek. A lányok más lapra tartoznak. Egy valami azonban biztos, tökéletes táplálékok nekem minden tekintetben és játszani is szeretek velük. Hosszú ideig üldöztek, és nem tudtak semmit sem tenni értem azok, akik elvileg a védelmükbe kellett volna venniük. Az Ash azt vetette oda, hogy magamnak kerestem a bajt, és nem kockáztatnak egy háborút, egyetlen kis succubus miatt, aki magának okozta a gondokat, mert rossz helyen forgolódott. De honnan tudhattam volna, hogy Johnatan sötét? Mindegy, nagyon régen volt már ez, és ezek csak emberek, akkor miért is nem szórakozhatnék? Az élet néha rövid, különösen akkor, ha üldöznek, minden napod ajándék, mait túlélsz, sebesülések nélkül, és több száz év után nehéz nem így élni, hogy úgy tegyek, mintha mindig az adott lenne az utolsó napom. Persze, hogy kiélvezem szenvtelenül és leplezetlenül. Egészen addig, még egy hang meg nem szólal, és ki nem ránt az önfeledt pillanatból, elsőnek a szívem a torkomban dobog, és azonnal az esély felmérésbe és az ellenfél felmérésbe kezdek, de ahogy leesik, hogy régen nem látott barátnőm az, leeresztek, nem kell attól tartanom, hogy valaki az életemre akar törni.
- Touché, igazad van ebben, sok ott az ennivaló férfiú, de nem bírnék végig ülni egy meccset sem. Bár ha már ott vagyok, az öltözők lennének a reális helyek, nem a lelátó. – Széles mosolyt villantok rá, annyira örülök, hogy látom. De bevallom, nem csak azért, mert ő a legjobb barátom, hanem mert a vérére is szükségem van, egy Succubus is öregedik, és ha nem lenne a vámpír vére, akkor már meglátszana, hogy a 350 éves vagyok, egy jó harmincas csaj lennék, és nem egy ilyen hamvas alig húsz éves leányzó. Igen, van bennem egy picike önző érdek is, de nem ez az ami miatt annyira örülök neki. Egy barátot mindig szívesen látok, és nekem ő nem csak a barátom, hanem olyan mintha a nővérem lenne.
- Pontosan, a vitorlák bevonva… Bocs, a minap néztem meg a Karib tenger kalózait, nagyon tetszett. Sok ökörség volt benne, de pont könnyed szórakozásnak való. – Fecsegek itt neki össze-vissza, mint valami hibbant tyúk, bár nem vagyom az, de na, örülök, hogy itt van velem.
- Jöhet! De nem fogok lépést tartani vele,d ha csak nem akarsz a hátadon haza vinni! – Célzok arra, hogy ha lehet meghúznám magamat nála, mert nincs saját otthonom, mindig csak tengek lengek valahol. Legtöbbször egy hotelban, valami vezetőt elcsábítva, hogy fizesse a cehhem. A vodkát pedig örömmel fogadom, és lazán ürítem fenékig a poharat, szeretem ezt az italt nagyon is. Majd a pultoshoz hajolok, és megsimogatom az arcát, a kezem ott hagyom, és közel hajolok hozzá.
- Még kettőt, mio bello. – Majd ahogy megvannak a poharak, az egyiket Kenzynek adom és koccintok vele a viszont látás örömére, hogy utána táncolni mehessünk. Az este pörög és a tömeg lüktet a zene ütemére, eszemben sincsen egy helyben maradni és bezsélgetni is ráérünk később, mikor már mind a ketten eléggé jól laktunk, és utána kényelmesen elvackolva beszélgethessünk.
Táncolni kezdünk, fogom a kezét, és ő is az enyémet, forgunk és nevetünk, ahogyan csak jól esik, majd egy csepp vért letörlök róla, és közel hajolok hozzá. Nem szeretném ha baja esne, így ha már kiszúrtam eltüntetem onnan, és ezzel némi műsort adva a kiszemelt prédáinknak is.
- A részletekre nagyon kíváncsi leszek, el kell mesélned, mi ez a se veled se nélküled?! – ártatlan mosolyt villantok rá. – Nem, még mindig nem, miért érném be eggyel, ha nem akarok monogám lenni? – Nevetek fel, és megrázom a hajam, hogy az ne tapadjon hozzám. – Köszönöm, de ez a te érdemed, Kenz. – Igen, az ő vérének köszönhetem mindezt, hogy egy napot sem öregedtem, mióta a vérét megkapom, így biztos, hogy rendszeres időközönként visszatérek hozzá. De akkor is jönnék, ha nem kapnám a vérét, mikor úgy érzem, kell egy kis pihenés, szeretek hozzábújni és leengedni a pajzsaimat, hogy én is vágyom egy kis törődésre, és nem játszani, hogy csak az egyszer élünk a mottóm.
- Bármikor! – csillannak fel a szemeim, és benne is vagyok ebben a kis játékban, egy kis műsor a fiúknak. A pasik többsége rémesen egyszerű, egy ilyen kis műsor, egy kis tánc amivel elhiteted, hogy itt több van, mint barátság, és már is a lábaid előtt hevernek, de nekünk pont jó, szórakozunk és hamarosan teljesen jól is lakhatunk.
▷MUSIC: Come with me ▷ NOTE:  cuki  ▷ WORDS: 754

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sun Apr 13, 2014 7:21 pm


Ambrosia & Kenzy
The night is young and so are we
We can do anything we wanna, baby

Figyeltem őt és minden egyes mozdulatát, nem akartam megijeszteni vagy legalábbis kicsit. Inkább az a helyes szó, hogy megszerettem volna lepni, hiszen régóta nem láttuk már egymást. Végig mértem őt és egy apró elégedett mosoly jelent meg az arcomon. Még mindig tudja, hogy mitől örülnek meg az emberek és a stílusa semmit se változott. Őt a szexuális chi éltette, engem a vér, de egy közös volt bennünk, hogy minél jobban izgalomba tudtuk hozni a másik felet annál finomabb volt az eledelünk. Ezért is szerettem itt lakmározni, hiszen itt semennyi időbe nem telik elcsavarni senki fejét, max. a végén ők hoppon maradnak, de az engem hol érdekel? Az utcákon csak elkapod, eszel és eldobod, itt viszont ez teljesen másabb volt. Úgy mond élvezed közben az életet.
Egyre közelebb mentem és láttam, hogy egy lányt és egy fiút pécézett ki magának. Soha se arról volt híres, hogy vissza fogná magát, de én se erről voltam híres. Mind a ketten szerettünk múlatni, élvezni az éltet minden értelemben és enni. Felkészülök arra, hogy esetleg támadni is fog, de végül megismer, hiszen semmit se változtam utolsó találkozásunk óta és ő se, hiszen a vérem fiatalon tartja őt, de mostanra valahogyan biztosan elfogyott neki az amit adtam. Részben ezért is akartam megkeresni őt, de ez csak egy flancos ürügy lett volna. Valójában hiányzott és látni akartam. Megölelem szorosan, de azért nem úgy, hogy összeroppantsam, majd adok neki egy puszit az arcára.
Hoki meccsen? - kérdezek vissza nevetve.- Igen, talán igazad van, de ott tudod a játékosok jó partik tudnak lenni. - mondom neki nevetve és elviccelve az egészet, illetve egy aprót az ajkamba harapok. Amikor vele vagyok, soha se tudok komoly maradni. Ő maga az élet és ilyenkor én is még inkább élvezem az életet.
Akkor itt az ideje, hogy végre megállj, mert megtaláltad. - mondom neki még mindig mosolyogva és boldogon, majd elé tolom a vodkát.- Emberi nedűt? - kérdezem tőle kicsit játékosan, hiszen nekem nem árthat meg, de neki egy kicsit talán a fejébe szállhat. Fogalmam nincsen, hogy hogyan is áll a piákkal.
Elkezdek mozogni és táncolni vele, majd szép lassan előjönnek a régi átmulatott éjszakák emlékei. Figyelem az embereket és hallom az egyre szaporább lüktetését a vérünknek, olyan mintha a vágyaikat hallanám a vérükön keresztül.- Van is és nincs is. - mondom neki egy cinkos mosoly keretében, hiszen tényleg úgy nincs pasim, mint ahogyan a normális embereknél szokás, de van egy ember, jobban mondva egy mesmer aki képes kielégíteni a vágyaimat és csak ez számít. Nem tart törékeny virágszálnak és ez is tetszik benne.  Nos, igen a lakás kicsit romokban hever, de kit érdekel, az a lényeg, hogy remek volt, mint már oly régóta soha se és még önmagam is lehettem közben. - És te még mindig nem éred be egyel? - kérdezem tőle kíváncsian, majd közelebb mozgok hozzá és közben meg szabadulok a piától. Követem a tekintetét és pontosan tudom, hogy mire gondol. - Látom a részletekre még mindig figyelsz és köszi. És jól tartod magad. - mondom neki egy kacsintás keretében, hiszen nem biztos, hogy jó lenne véres testtel mászkálni itt. - Majd mesélek később, de mi lenne, ha szórakoznánk előbb egyet, mint régen. - kérdezem tőle kihívóan, majd elkapom, megpörgetem és közben közelebb indulok a két kiszemelt emberkéhez. - Mit szónál egy kis játékhoz? - kérdezem tőle burkoltam miközben a füléhez hajolok. Jól tudom, hogy érti mire gondolok, hiszen mindig szinte ugyan arra gondolunk. Egy kis tánccal, egy kis bájjal  és egy csipetnyi csábítással simán lehet fokozni a kiszemelt áldozat minőségét, hiszen minél nagyobb a vágya, annál ízletesebb.
▷MUSIC: - ▷ NOTE: cuki▷ WORDS: 591

©️



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sun Apr 13, 2014 6:19 pm


Ambrosia & Kenzy
Ciao Bella!

A zene lüktet, a testek vonaglanak és a hely majd kidobban a chitől, igen ez a nekem való placc! Érkezésem után néhány röpke perccel később, már a táncparkett közepén vagyok a tömegben és táncolok. Az öltözködést nem vittem túlzásba, már mint olyan tekintetben, hogy nem vettem nyakig és bokáig érő cuccokat. Harisnya combig érő, csipkecsoda, a ruhám, most vörös, apró és testhezálló, ahogy a cipőm is, ami vagy 12 centit dob rajtam magasságban. Igen van egy fajta mániám, az ilyen cipőkkel kapcsolatban, de nem véletlenül, a sarka ezüsttel bevont acél, nem véletlenül ilyen vékony és hegyes, egy ilyen ruha alatt neheze lehet fegyvert elrejteni, bár két kisebb kés van nálam, és a nyakamon körbefutó pántban is el van rejtve egy egy apróság, amivel nagy meglepetéseket lehet okozni. De ezek közel sem elegek ahhoz, hogy valóban halálos sebeket lehessen okozni, de a cipőim?
Succubus vagyok, szexuális energiával táplálkozom, de vannak ellenségeim, akiket ezzel nem lehet leszerelni, sajnos hajlamosak csapatostól jönni, így jobb, ha van nálam valami, amit be lehet ellenük vetni. De ebben a pillanatban semmilyen veszély nem fenyeget, csak maximum az, hogy évekre jól lakatom magamat, ha ez így megy tovább, már vagy a negyedik pasi ajkaira tapadok rá, miközben elszipkázok tőle egy adag chi-t, hogy én feltöltődjem. Az italijaim mind ki vannak fizetve, és már a melltartóm is ki van tömve némi pénzzel, hogy a combfixem ne is emlegessem. Ingyenélő vagyok, a képességeimet használom arra, hogy eltarthassam magamat, sosem dolgoztam semmit és nem is tanultam iskolában. Will ízlését tudnám fitymálni a klub kialakítását és díszítését illetően, de majd az orra alá is fogom dörgölni amennyiben összefutok vele. El kellene ide valami szín is, de most teljesen mindegy. Épp egy lány fiú párossal táncolok, és a lányt tüntetem ki a figyelmemmel, amikor is ismerős hang hallatszik mögöttem, így a lányt elengedem, és azonnal megfordulok, egy pillanatra készen állok a harcra, de ahogy tudatosul bennem, hogy Kenzy az, már széles mosoly ömlik el a képemen és egy örömittas sikkantás kíséretben szinte a nyakába ugrom belé, hogy megöleljem őt.
- Én eltévedni, egy ilyen helyen? Mia Bella, ha egy hoki meccsen találkoztunk volna, ott helyt állna ez a feltételezésed?! – Nevetem el magam és kézen is fogom őt, hogy táncoljon velem, miközben beszélgetünk.
- Keleti szél hozott a hátán egy rég nem látott baráthoz. – Válaszolom meg, miközben arrébb taszítok egy pasit, aki már korábban is szeretett volna a közelembe férkőzni, de valahogy nem tetszett. Bocsánat, a szőkék nem a zsánereim. Végig nézek Kenzyin, és újra elmosolyodok.
- Nagyon jól nézel ki, csak nem pasi van a dologban? – Kérdezek rá, egy cinkos mosolyt villantva, és húzom magammal, hogy középen maradjunk, láttam két finom falatot, akik biztosa ízletesek lesznek, chi és vér tekintetében is. Megfordulok újra, és Kenzyhez hajolva, letörlök egy csepp vért a bőréről, majd a szemeibe nézek bele.
- Látom, vettél már kóstolót magadhoz. Mesélj, hogy vagy, mi van veled mostanság? – Szólalok meg, nem zavartatom magamat, ekkora zajban szerintem csak ő fog meghallani.
▷MUSIC: IDE, IDE ▷ NOTE:  bújik  ▷ WORDS: 490

©️



Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   Sun Apr 13, 2014 3:55 pm


Ambrosia & Kenzy
The night is young and so are we
We can do anything we wanna, baby

Késő péntek este volt és amúgy se volt mit csinálnom, hiszen senki sem volt jelenleg a nyomomban, vagy legalábbis nem tudtam róla. Régi barátom meg itt volt a városban és éppen itt volt az ideje, hogy behajtsam rajta az alku ráeső részét. Felvettem egy szűk farmert, egy kis toppal. Hajam lágy hullámokban omlott a vállamra, majd a hátamra, illetve a mellkasomra, majd leheletnyi sminket tettem az arcomra. Soha se szoktam túlzottan kisminkelni magamat, hiszen vétek lenne elrontani ezt a csinos pofit, amely oly sok áldozatot és cselszövés részese volt. Ártatlan arcom van, amivel a férfiak legtöbbjét meg tudom téveszteni, persze sokban hozzá járul a karcsú, de formás alkatom is. Biztos vagyok abban, hogy már Will is többször végig mért, de a mi kapcsolatunk jelenleg pusztán üzleti és üzletbe soha se szabad érzelmeket kavarni. Nem sokkal később a bár irányába sétáltam már, majd beléptem és egy féloldalas ördögi mosoly jelent meg az arcomon.  Tele volt a hely és a legtöbben már nem is tudtak magukról. Imádtam idejárni, hiszen a szórakozás mellett megkaphattam azt amire még annyira vágytam, ami nem más, mint a vér.
Finom és csábító illattal telt meg a levegő, legalábbis számomra. Éreztem az emberek lüktető és mámoros vérének az illatát, ha itt lenne Ambrosia, akkor ő pedig a chit érezné nagyon. De mind a kettőnek jutott volna elegendő finom falat. Határozott léptekkel vágtam át a bárom, majd mosolyogva bólintottam a pincérre, hiszen jól tudta, hogy ki vagyok. Pár pillanattal később már piás üveg volt a kezembe, amit meghúztam és közben végig mértem a felhozatalt, Megakadt a szemem egy férfin, az ajkaimba haraptam, csak amire én kellettem neki és amire ő kellett nekem az két különböző dolog volt. Pár pillanattal később már a táncparketten táncoltam és éreztem az érintését. Testem a testéhez simult és egy ütemre járt a zene ritmusára. Éreztem a vágyat és a szíve egyre hevesebben dobogott. Megfordultam, majd ajkaim az ajkára tapadtak és még én is éreztem a vágyat a csókján keresztül, akkor vajon egy succubus mit érezne, de nem is nagyon érdekelt. Ajkaim lecsúsztak a nyakára és nem sokkal később már a vérének csábító és édes íze járta át a számat. Éreztem, hogy minél többet akarok. Feltűnt volna bárkinek is az, hogy mit csinálok? Nos, nem hiszem. Az egész úgy nézett ki, mint két ember mindjárt egymásnak esnek, de itt semmi ilyen nem lesz. Amikor úgy éreztem, hogy elég és ideje odébb állnom, akkor megigéztem őt, majd táncolva indultam tovább és újra meghúztam az üveget.
De hirtelen egy olyan személyt pillantottam meg, akire egyáltalán nem számítottam. Többször is gondoltam rá mostanában és már éppen én akartam felkeresni, de úgy nézz ki ő talált meg engem. Figyeltem őt, mint amikor a vad be akarja cserkészni az áldozatát, majd mögötte teremtem. - Csak nem eltévedtél drágaságom? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd vártam, hogy megforduljon és lássam a reakcióját. Ambrosia volt az egyetlen barátnőm és olyan volt számomra, mintha az édes testvérem lenne, persze ezt neki soha se mondtam. Féltem őt, hiszen engem még mindig holtan akarnak látni és soha se akarnám őt veszélybe sodorni.- Mi szél fújt erre, Ambrosia? - kérdezem tőle kíváncsian, majd megállok a tánccal és arrébb lökök egy férfit aki nem akar békén hagyni.
▷MUSIC: - ▷ NOTE: Remélem tetszik cuki▷ WORDS: 532

©️



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Táncparkett   Sun Apr 13, 2014 3:06 pm

*****



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Táncparkett   

Back to top Go down
 

Táncparkett

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Belváros :: Hell bar-