- Szavadon foglak, ha kicsinál, a nővéred visszatérek és életed végéig kísérteni foglak és tépem a hajadat! – Elfekszem az ágyon és onnan nézem őt még erről beszélgetünk, közben persze mosolygok, mert nem adom magam olyan könnyen. De azért egy felbőszült vámpírral szemben lehet bajban lennék, ha nem tudom időben megérinteni őt, hogy lecsillapíthassam. Igen, féltem a csinos kis hátsómat, de nem én lennék, ha még sem kóstolnék bele ebbe az egész szituációba, nem véletlen kefélek alkalomadtán egy démonnal, aki teljesen kiszámíthatatlan és sosem tudhatom, mikor húzom ki a gyufát nála, és maradok ott fej nélkül, mondjuk. De izgalom az márpedig kell!
Csevejünk hamarosan abba marad, hiszen megérkezik a vámpír akire eddig vártunk, ilyen idős vérszívót még nem kóstoltam eddig, így méltán kíváncsi vagyok, mennyin szufla van benne és mire is képes? Valóban napokig ellehetek a belőle nyert energiából és mi olyan jó benne, ami miatt Giselle ennyire oda van érte? Vajon a technikája, a mérete? Hamarosan úgy is kiderül a dolog.
A legtöbb férfi zavarán segít, ha kap egy kis látványt, amire beindulhat, épp ezért szentelem a figyelmemet Gisellenek, és csókolom meg őt látványosan, majd kerülök lassan mögé, hogy Gabriel tekintete előtt simogathassam.
Mögöttük térdelek az ágyon, és közelebb hajolok hozzájuk, majd a másik oldalon, Gabe nyakába harapok bele, és megszívom egy kicsit a bőrt. Így a fülébe tudok kényelmesen suttogni.
- A kis barátnő neve nem fontos… itt nem a nevek a lényegesek, vámpír… vagy te csevegni szeretnél? – Kérdezek rá, búgó hangon, és beletúrok Giselle hajába, hogy felfedjem a vámpír előtt a karcsú nyakat és a finom bőrt, miközben, mögöttük maradok.

▷MUSIC: [You must be registered and logged in to see this link.] ▷ NOTE:   -   ▷ WORDS: -

- Nem kell aggódnod, a csata az enyém, és úgysem tudnának velem csinálni, ha ez az egész kiderül. Lehet, hogy idős vámpírok, viszont én meg egy erős boszorkány vagyok . – villantottam egy elégedett mosolyt. Kicsit több energiámba kerülne ugyan, ha Gabe-t kellene hatástalanítanom, viszont annyira menne, hogy életben maradjak, Diana meg sima ügy. Igaz nagyon durva mikor dühös lesz, de kockáztatni megérte, maximum nyulat varázsolok belőle és megetetem valamelyik négylábú kedvencével. Mondjuk hamarabb is szembe juthatott volna ez az egész, de jobb később, mint soha. Adtam pár csókot Gabe nyakára,de aztán Ambrosiával kezdtem el foglalkozni, jobban mondva ő velem, először csak megcsókolt, a simítására viszont a hideg is kirázott. Újból viszonoztam a csókját, hosszan, s forrón. Lehet, hogy most nem foglalkoztam az áldozatommal, de egy kis műsort ő is megérdemelt, nem eshetek neki rögtön bármennyire is szeretném. Szőke barátnőm nyakára tapasztottam az ajkaimat miután feléfordultam, s finoman megszívtam. Huncut kis vigyorral néztem rá, majd Gabehez sétáltam, gyengéd mozdulattal löktem az ágyra, elfoglaltam a csípőjét, majd vetkőztetni kezdtem. Mennyire jobb lenne a saját alakomban ezt csinálni, kicsit irritál, hogy a nővérem képében vagyok. Egyszerűen bosszant a tudat, hogy Giselle-ként nem kellek neki. Pedig hány férfi hever már a lábaim előtt, s hány fog még. Rossz fajba tartozom, succubusnak kellett volna születnem. No, de nem baj, így is jó lesz. A nyakához hajoltam, s gyengéden megharapdáltam. Mondtam, hogy mindent tudok róla, így azt is mi okoz neki örömöt. Az meg egyáltalán nem érdekel, mit fog ehhez szólni a drága nővérem, mintha ő olyan ártatlan lenne, igaz ártatlanabb, mint én, de nem egy apáca. Lassan simítottam végig a mellkasán is.

- Ha van szeme, akkor felfogja, hogy mennyivel vagy jobb a nővérednél, Elle. Nekem személy szerint jobban tetszel… - Kecsesen megvonom a vállamat, a nővére sosem hozott lázba, ellenben Giselle már megmozgatta a fantáziámat, így persze, hogy kapható voltam erre az alkalomra, és az erő, amit kapok? Napokig kitart, és nem kell szétszedetnem magam ahhoz, hogy ekkora löketre tegyek szert, bár a másik móddal sincsen bajom, de nem mindig van hozzá hangulatom. A zene kell, lételemem, hogy szóljon valami, nem szeretem a csendet, különösen akkor nem, ha mozgásban vagyok, egyszerűen jobban érzem magam, ha halkan lüktet valami a háttérben, aminek elég jó a ritmusa ahhoz, hogy a csípőt csavarni lehessen, amúgy is a tánc átmozgat és ellazít.
A zenére táncolok, lassan ahogy a ritmus adja, jobbra, balra csavarom a csípőm, és élvezem, ahogy a hang körbefon és megtölti a levegőt, majd hátravetem a fejem, és így nézek Gisellre.
- kíváncsi leszek erre, de ne aggódj, elememben vagyok, egy kis csínyben mindig benne vagyok, de a családi perpatvarból ki szándékozom maradni, mia bella! – Mire az ajtó nyílt, már én is az ágyon élveztem a pezsgő finom ízét, és a zenét is, lassú volt, löktető, csábító, ahogyan mi ketten is az ágyon. Bár még semmit sem tettünk, csupán vártunk, és láss csodát a várva várt férfiú is rövidesen megjelent, nem kicsit megilletődve. Nem erre számított ez nyilvánvaló, de hát ezt kapta és bolond lesz, ha nem fogadja el, vagy tényleg valami baj van a kis pöckével. Jóképű, de nem az akit bármikor is elkapnék egy bárban, ugyanakkor megvan a maga jóképűsége, és azért igen is szemrevaló, csak nem a zsánerem.
Lassú léptekkel álltam elé, nagyon közel hozzá, hogy a pezsgős poharat oda adjam neki, amin már ott van a rúzsom lenyomata, vörös akár a frissen ontott vér, szinte világít a mézszín hajam és a sápadt fehér bőröm mellett, de pont ez a lényeg. Nem szóltam bele kettejük beszélgetésébe, én nem bájcsevegni jöttem, így lazán Gabriel vállára tettem a bal kezem, még a jobbal étfontam Giselle derekát és megcsókoltam őt, látványosan és forrón, hogy műsort szolgáltathassunk Gab számára. A csókváltás után a vámpír tekintetét keresem, és lassan Giselle mögé lépek, tartva a szemkontaktust végig simítva a testén, fentről lefelé érzéki mozdulatokkal, hogy utána jobb kézzel a hajába túrjak, és oldalra hajtsam a fejét, hogy a nyakán húzhassam végig a nyelvem, és így csókoljam meg újra, miközben balom még mindig a testén barangol.

▷MUSIC: [You must be registered and logged in to see this link.] ▷ NOTE: - ▷ WORDS: -

- Persze, én is jobban szeretem a sajátomat, viszont azzal nem érek el semmit. – szóltam utána, majd vágtam egy grimaszt. Annak meg örültem, hogy zenét is kapcsolt, mert jó volt az ízlése, a zene terén is.
- Jó rendben van, nem bízom az egyedüli sikerben ezért szóltam neked, és tudtam, hogy nem hagynál ki egy ilyen esélyt. Több napra elegendő chi, csak mert a boszi barátnődnek oltári ötlete támadt. – mosolyogtam ártatlanul. Vele tényleg több esélyem volt elérni a kicsi célomat, amit már egy ideje szeretnék elérni. Felültem az ágyban mikor meghallottam az ajtócsukódást.
- Ennyire naiv te sem lehetsz édesem. Éppen a minap beszéltük arról, hogy felkéne dobni a házasságunkat. Nos, tessék itt van. Két nő, plusz te, hidd el miután feloldódsz neked is tetszeni fog az ötletem. – néztem ahogy Ambrosia a kezébe nyomja a pohár pezsgőt, ha kell le is itatom, de nem hiszem, hogy szükség lesz rá. Hisz nem ez lesz az első alkalom, hogy hármasban vagyok. Előfordult már ez máskor is, persze nem kötöttem senki orrára. Szép lassan teljesen felálltam az ágyról,s odasétáltam hozzá.
- Csak tudnám miért vagy ennyire megilletődve, hiszen ismersz. Mindig is voltak, és mindig is lesznek olyan ötleteim amik sokkolnak téged. – és tényleg kinéztem a nővéremből, bár, ha hatszáz év alatt nem tették meg. Na , de mindegy is úgy látszik most kezdték megunni a dolgot, nekem meg pont kapóra jött ez. Halvány mosollyal simogattam meg az arcát, majd meg is csókoltam, rövid csókot váltottam vele. Még látszott rajta, hogy nem tudja hova tenni a dolgokat, azt ne mondja, hogy még sosem volt hármasban, mert azt nem hiszem el, sokkal idősebb, mint Diana, szerintem volt egy-két dolog amit nem mer bevallani a drága nővérkémnek, mert képes lenne kiherélni még akkor is, hogy nem voltak akkor együtt, rettentően féltékeny volt az már biztos. Egy kis kedvcsináló gyanánt Ambrosia-hoz léptem, s az ő ajkaira nyomtam csókot, közben a hajába is túrtam. Ha ez se csigázza fel, akkor impotens, vagy túl öreg, hogy felálljon a kis pöcke.

Giselle, egy ideje már nem láttam őt, de ahogy elnézem ez a város csupa meglepetés és csupa kedves ismerős a számomra. Hiszen néhány napja, kedvenc kis boszorkányomba botlottam bele, egy kellemes tea mellett, azóta telefonszámot cseréltünk. Vártam már, hogy hívjon, hiszen emlegetett nekem egy kis csínyt amiből én is profitálhatok és egy több száz éve,s pardon ezer évesnél is idősebb vámpír chije igen csak finom és energia bomba a számomra, utána napokig nem kell majd táplálkozzam, ez pedig felkeltette az érdeklődésemet. Sosem voltam igazán jó kislány, ha chiről volt szó, és tapasztalatom szerint nincs a világon olyan férfi, aki visszautasítana két nőt együtt. Valami házasság fellendítést is emlegetett Giselle. Az ő dolga és nem az enyém, nem hiszem, hogy Gabriel ágálna az egész ellen, a pasik nem olyanok, én még egyet sem láttam, aki ne vetette volna bele magát egy hármasba, boldogan.
A megadott címre elfuvaroztattam magam, természetesen egy ferrarival, cukik a pasik, mikor akarnak valamit, és még cukibbak, amikor bevetem ellenük a képességeimet. Világos fae vagyok, de succubus is és nem tagadhatom meg a saját alaptermészetemet.
Valamivel később, egy csipke ruhában sétálok a lakásban, a darab testhezálló, és csak csipke semmi más, combközép felett ér véget, az ujjai könyékig érnek, alatta csak fehérneműt viselek, természetesen feketét. A ruhám a kíváncsi szemek elől, egy térdig érő szövegkabát fedte el, de a lakásban erre már nincs szükségem.
- A saját formádat jobban kedvelem, Elle. – Viszonoztam a köszöntését, és amikor ő öltözni ment én a lakást fedeztem fel, elsőnek valami italt kerestem, pezsgőt találtam, amit ki is bontottam, majd zenét is kapcsoltam, nem szeretem a csendet. Végül a pezsgős poharammal a kezemben fekszem el az ágyon a lábaimmal a levegőben kalimpálok, melyeken a cipőm harmonizál a csipke ruhámmal.
- Valld be, elsősorban azért hívtál, hogy bevalljon. – Giselle egy hajtincsével kezdek el játszadozni, majd amikor hallom nyílni az ajtót a pohárba kortyolok vele, és pont akkor veszem el azt az ajkaimtól, mikor Gabriel belép az ajtón. Szemrevaló férfiú, de kisfiús báj van benne, amikor elfordul, és a zavara kézzelfogható. Én csak mosolyogva csóválom meg a fejemet és lassan felkelek az ágyról, a pohárba még töltök némi pezsgőt, és hozzá sétálok oda.
- A hőmérséklet pont jó, de úgy látom, egy pohárnyi ital rád férne. – Halkan szólalok meg, és közben a legbájosabb és ártatlanabb mosolyomat veszem elő, amit csak produkálni tudok.

▷MUSIC: [You must be registered and logged in to see this link.] ▷ NOTE:   -   ▷ WORDS: 387

Amikor azon gondolkodtam, hogy is szerezzem meg magamnak a drága nővérem férjét, egyszer majdnem megvolt, de isteni szerencsére nem másztam rá teljesen, mert akkor lépett be Diana. Nem is értem min akadt ki, nem csináltam semmit, bár csináltam volna.  Igaz az ötlet hamarabb is eszembe juthatott volna, de a tökéletes tervhez idő kell, a hamar munka meg ritkán jó. Azt tudtam, hogy Dia ma nem lesz a villában hanem valami dolga van, így hát fogtam magam, s felmentem a belvárosi lakásukba, a tervem egyszerű volt, nem is igényelt sok energiát, egy alakváltoztatós varázslat már nem volt olyan nagy szám, álmomban is megtudtam volna csinálni. Kinyitottam az ajtót és beléptem rajta, még egy pótkulcsot is eltudtam csenni, nem nagyon figyelnek a cuccaikra. De ez is az én malmomra hajtotta a vizet. Ahogy a tükör előtt álltam, lassan felvettem a nővérkém alakját. Mindig is irigykedtem a mellméreteire, engem nem áldott meg vele a sors. Közben a telefonért nyúltam, drága barátnőmet akartam felhívni. Már régebben megemlítettem neki, s ezzel aztán jóllakik egy darabig az is biztos. Még, ha gyanakodni is kezdene emiatt Alucard, még az sem nagy gond, végtére is a múltkor panaszkodtak, hogy kell valami a házasságukba ami feldobja azt, nos, tessék itt van. Én azt adok nekik akciót. Melyik férfi mondana nemet arra, hogy két nő előtte esik egymásnak, s mindketten dögösek? Igen, Diana jó nő volt, ezért nem értem miért tart ki egy férfi mellett, egy idő után unalmas lesz..
- Ambrosia! Mennyire örülök, hogy itt vagy. – öleltem meg és cuppanós puszit nyomtam az arcára, majd egy vigyorral tárcsáztam az áldozatot is. Mielőtt beleszólt volna a telefonba megköszörültem a torkom, kicsit fura lenne, ha a saját hangomon szólalnék.
- Nem érdekel, hogy hol vagy, azonnal gyere a belvárosi lakába, mert van valami a mosogatóval..- szóltam bele a telefonba Diana stílusban. Volt időm tanulmányozni a stílusát, s a hanglejtését is. Majd kinyomtam a telefont amit a fotelba dobtam, aztán átöltöztem szatén-csipke fűzőbe, plusz a hozzátartozó dolgokat is felvettem.
- Ha ez nem válik be, tényleg feladom. – feküdtem el az ágyon egy sóhajjal, és a másik szöszire néztem.