scarlett avery thorne ↷ loneliness is my destiny

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 scarlett avery thorne ↷ loneliness is my destiny

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 341
✤ Születésnap : 1391-01-04
✤ Regisztráció : 2014-02-19
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: scarlett avery thorne ↷ loneliness is my destiny   Sun Apr 20, 2014 10:57 am


Elfogadva, üdvözlünk itt!


Scarlett..   izgi   valami eszméletlen karakterlapot sikerült összehoznod. Nagyon tetszett, imádtalak olvasni! Tetszett minden, a naplós megoldásod.. ahogy veled együtt tekinthetünk vissza a múltbéli eseményekbe. Nem volt könnyű életed. Az emberek nevetségesek. Ha a helyedben lennék, és ilyen képességem lenne biztos kihasználtam volna az embereket, akik ezt tették velem. Te pedig inkább szemet hunytál minden felett. Csodálatra méltó, de kövezz meg.. valamilyen szinten gyávának is tartom. Jó volt olvasni ahogy a magányos kis világodat szét rombolja a szerelem.. mikre nem képes, nem igaz?   Rolling Eyes  Jace-re térve.. én nem ítélkezek felettetek! Sötét - világos faek ide vagy oda, ha boldogok vagytok akkor megéri a kockázatot.  Wink 
Bocsánat a kis regényért, de tényleg nagyon átjött a lapod. Foglalózz, és nyomás a játszani!  pirat 
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1990-09-09
✤ Regisztráció : 2014-04-17
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ↷ event organizer

Honey, keep my secrets well
PostSubject: scarlett avery thorne ↷ loneliness is my destiny   Fri Apr 18, 2014 9:11 am



Scarlett Avery Thorne


Lonely is not a feeling when you are alone. Lonely is a feeling when no one cares.





Teljes név: Scarlett Avery Thorne
Születési idő: 1990. 09. 09.
Születési hely: New York
Becenév: Scar, Scarly, Avy
Kor: 23
Faj:  Kitsune
Fae Csoport Világos
Play by: Lily Collins






Short description

The most difficult thing in life is to know yourself.

Ha azt hiszed, hogy e röpke leírás alapján megismersz, akkor nagyon tévedsz. Mégis hogyan ismerhetnél te meg pár röpke mondatból, amikor még én magam sem tudom, hogy ki vagyok? Az apám, akit a világon mindennél jobban szerettem kiderült, hogy nem is az apám. Igaz pusztán csak egy emlék volt, hiszen nem sokkal a húgom születése után elveszítettük. Az én fenekemen is ott volt még a tojáshéj, de még mindig emlékszem a nevetésére. Ez azonban csöppet sem segít, sőt csak ront a helyzeteken. Mint kiderült ő nem is az apám. Én anyám egyik kalandjából születtem. Fogalmam nincs, hogy mégis ki az apám. Talán Ő segíthetne megérteni mindazt, ami velem történik. De nincs itt mellettem. Én pedig csak egy magam vagyok. Egy bátor lány, akinek a félelmeivel megtölthetnék az óceánt. Mégis minden nap összeszorított fogakkal küzd, hogy jobb legyen. Magányos vagyok. Még akkor is, amikor emberek vesznek körül. Egyszerűen sehol nem lelem a helyem. Sem a családomban sem pedig máshol. Barátaim nem mondhatom, hogy túlságosan lennének. Voltak. Még mielőtt rájöttem volna arra, hogy ki is vagyis MI vagyok valójában. Azonban ez engem csak még jobban összezavart. Nem tudom, hogy kellene viselkednem másokkal szemben. Az erő, amit birtokolok nem természetes. Ezért is löktem el magamtól azokat, akik hajlandóak voltak csak egy picit is küzdeni értem. Elszakítottam minden kapcsolatot a családommal, mert egyszerűen nem tűnt helyesnek, hogy mellettük maradjak..
Nehezen barátkoztam.. Most pedig már teljes mértékben elvágtam magam a külvilágtól. Magányosan élem mindennapjaimat reménykedtem abban, hogy minden meg fog változni. Aztán találkoztam vele. Az életem mondhatjuk azt, hogy a feje tetejére fordult. Annyira elfordultam az emberektől, hogy fogalmam nem volt arról, hogy kellene kezelnem a közeledését. Mondhatjuk úgy, hogy olyan voltam, mint egy évtizeden keresztül hajótöröttként szenvedő szerencsétlen. Már az is csoda volt, hogy egy értelmes mondatot ki tudtam mondani. De végre először életem úgy éreztem, hogy megértenek engem. Egy érzés kezdett bennem keringeni, ami miatt minden falamat lebontottam csak, hogy egy kicsit közelebbről érezhessem őt. Életemben először igazán megbíztam valakiben.

Igazából ebből a szövegelésből szerintem nem tudtál meg túl sokat rólam, szóval összefoglalnám. Ha akarok bátor vagyok s kitartó. Hűséges vagyok azokhoz az emberekhez, akik megérdemlik. Gyűlölöm, ha hazudnak nekem. Magányos vagyok, hiszen már lassan két éve az erdő közepén élek egy házikóban. Már csak a macska hiányzik mellőlem és tökéletes lesz a kép. Vagy éppenséggel a cukorból épített házikó, aminek köszönhetően magamhoz csalogatom Jancsit és Juliskát. Nem.. Ez most nem az a mese. Semmi köze nincs hozzá. A magányos erdei házikótól eltekintve. Félén vagyok és visszahúzódó. Nem merek kezdeményezni. Többnyire csak távolról figyelem az embereket, mielőtt bármiféle kapcsolatot létesítenék velük.. Nem szeretek egyszerűen csak fejest ugrani a dolgokba. Képes vagyok kiállni az igazamért. Elég jól tudok érvelni annak érdekében, hogy meggyőzzem a hallgatóságot az igazamról.  
Elég sok ellentétes tulajdonság tombol bennem, de pont ezek tesznek kerek egésszé. Ha csak egyetlen egy hozzávalót is elveszünk a receptből az eredmény, már közel sem lesz olyan, mint eredetileg. Fogadd el vagy fuss. De inkább a második. Nem szeretek csalódni az emberekben. Ezért is tartom fenn az esetek többségében a szükséges távolságot. Kivételek azonban mindig akadnak. Soha nem tudhatod, hogyan reagálok a dolgokra, hiszen még én magam sem tudom.

Áttérve a külsőmre.. A hajam sötétbarna. Azonban nem ennyire egyszerű. A nap hatására vörösen csillog. De én pont így szeretem. Olyan, mint én. Többnyire hullámos tincsekben hullik a vállamra. Egyszer-kétszer megpróbálkoztam az egyenes frizurával is, de az annyira nem nyerte el a tetszésemet. Néha, ha olyan kedvem van legtöbbször, amikor nekiállok festeni egyszerűen csak felkötöm a hajamat, hogy semmiképpen ne legyen útban.
Az íriszem zöld színben tündököl egy kis barnával megpecsételve a pupillám körül. Nem bánod meg, ha fordítasz rájuk egy kisebb időt és megnézed őket, bár erre ritkán adódik lehetőséged, hiszen mindig próbálom kerülni a szemkontaktust. Olyankor egy kicsit elbizonytalanodom.
A bőröm hófehér és, ha már említettem az előbb egy mesét itt van példának a Hófehérke. Tökéletesebb embert nem is találnának a szerepre. Nincs se időm sem pedig energiám arra, hogy lebarnuljak. Nekem pont így tetszik az egész, ahogy van.
Ruházatomat átlagosnak mondanám ez is többnyire a kedvemtől függ vagy éppenséggel attól, hogy hova megyek. Elég ritkán mozdulok ki otthonról, bár most már van okom rá, hogy megtegyem, de mivel az időm többségét otthon töltöm a ruházatom az esetek többségében kimerül a melegítők, topok és a shortok-nál. Azonban, ha jobban belenézel a szekrényemben pár igazán csinos darabot is felfedezhetsz, de fogalmazzunk úgy, hogy ez egy rejtett ajtó mögött van, amit elég ritkán nyitok ki. Nem azért, mert nem szeretem őket. Imádom. Néha még itthon is fel-fel próbálom az egyiket, de mivel nem igazán járok el sehova.. Olyanok, mintha soha nem használták volna őket. Ez talán most meg fog változni. Előtérbe kerülhetnek olyan dolgok, amikre eddig nem volt szükségem.. Talán minden megváltozhat.



Story of my life

A konyha kellős közepén ücsörgök kezemben egy immár kihűlt bögre kávéval. Azt hittem, hogy már megszoktam a magányt, de tévedtem. Itt minden annyira békés. Túlságosan is békés. Annyira nyugodt minden. Az egyetlen fényforrás a szobában a kandalló pislákoló fénye, aminek apró lángjai éles árnyékokat vésnek arcomra. Felállva a székemről a pultra helyezem a bögrémet és az egyik még kicsomagolás előtt álló dobozhoz sétálok. Már jó ideje itt lakom, de úgy vagyok vele, hogy teljes mértékben ráérek kipakolni. Ha mindent egy nap alatt próbálnék elhelyezni valahol, akkor óriási rendetlenség lenne a vége. Persze azért még arról sem szabad elfeledkeznem, hogy így van mivel elfoglalnom magam. Vannak hobbijaim természetesen, de ezeket sem szabad túlzásba vinni. Jobb, ha néha találok magamnak más elfoglaltságot is.
A dobozból az első dolog, ami a kezembe kerül egy csillámos, rózsaszín kis könyvecske. A naplóm. Hét éves voltam, amikor először a kezeim közé vettem s írni kezdtem. Még édesapámtól kaptam. Meggyőződése volt, hogy ez az én érdekemet szolgálja. Így is lett. Azóta is imádok írni, habár egy ideje hanyagolom a napló dolgot. Ez volt az egyetlen kapocs köztem és az apám között. Vagyis, akit az apámnak hittem.
Törökülésben foglaltam helyet a doboz s a kandalló között. Kinyitottam a csillogó-villogó kis könyvecskét és olvasni kezdtem a nagy, kerek betűket.

Kedves naplóm!

Az apukámtól kaptalak ajándékba és megígértem neki, hogy mindent lejegyzek benne, ami történik velem.
Erre most már úgy gondolok vissza, mintha már ekkor azt tervezte volna, hogy a szokás, majd a hatalmába kerít és minden hazugságomat beleírom, hogy később nyomozhasson utánam. Szerencsére mindig jó helyen rejtegettem. Ha valaki csak elmozdította, én tudtam. Ma a játszótéren összebarátkoztam Charles-sal. Charles-nak nagy kék szemei vannak. Akkorák, hogy szinte az egész arcát betakarják. Viszont alacsonyabb nálam. Az én homokváram sokkal szebb volt, mint az övé, de mikor felhívtam rá apu figyelmét ő az egészet szétrombolta én pedig sírni kezdtem, de apu megvigasztalt. Szerettem, ahogy a karjaiban tartott. Mindig megnyugodtam tőle.

***

Ma volt a 8. születésnapom. Egy hatalmas tortát kaptam a tetején egy barbie figurával. Belle-nek is nagyon tetszett. El akarta érni a tetejét, de végül eldőlt és maga alá passzírozta a tortát. Nevettem. Mind nevettünk. A finom tortának búcsút inthettünk. Azonban, mikor anya nem figyelt ujjaimmal Belle arca után nyúltam és letöröltem az arcáról egy kis krémet, majd gyorsan az ujjaimat a számba rejtettem. Nagyon finom torta volt. Mostantól kezdve mindig ilyet akarok. Apával megmosdattuk Belle-t, míg anya a konyhában takarította össze a torta maradványait. Az egész fürdőszoba tocsogott a víztől. Megcsúsztam. Apa azonban pont elkapott, mielőtt a földre zuhantam volna. Mosollyal háláltam meg neki. Szeretem. Ő az én apukám s tudom mindig vigyázz, majd rám.

Próbáltam visszanyelni a könnyeimet, hiszen ezek az emlékek túlságosan is fájdalmasak voltak. Annyira szeretnék újra az a kislány lenni, aki akkor voltam. Tényleg azt hittem, hogy az ember, akire a mai napig apámként tekintek mindig mellettem lesz. Gyerekes álom, tudom. De erre vágytam, vágyom. Félretettem az első naplómat s a második után nyúlók.

1999. április 14.  
Az utóbbi napokban nem írtam pedig megígértem apunak, hogy minden nap írni fogok. De azt mondta, hogy most megbocsájtható és ne is foglalkozzak ezzel, majd bepótolom. Én azonban ígéretet tettem s megszegtem. Kicsit bűntudatom van, de legalább most már nem sajog a fejem. Túl gyorsan hajtottam a hintát és, mivel elfelejtettem bekötni magam elég hamar kizuhantam belőle. Az orvosok azt mondták apunak, hogy pár öltést kell ejteni a fejemen a biztonság kedvéért. Sajgott a fejem és szédültem. Szerettem volna, ha ez elmúlik. Aztán a kopasz bácsi mosollyal az arcomon felém fordult, majd a szemei elkerekedtek. Nem értettem, miért. Egészen addig, míg azt nem mondta, hogy a fejem kezd összeforrni. Igazából még ez sem mondott túl sokat nekem csak apu magyarázta el később, hogy a fejem csodával határoson módon, szinte egyik pillanatról a másikra begyógyult. Én őrültem neki, hiszen nem szívesen mentem volna az iskolába egy hatalmas kötéssel a fejemen. Így is eleget cikiznek a vörös fürtjeim miatt. Nincs szükségem még erre is.


Annyira kicsinyes problémáim voltak akkoriban. Ez hiányzik. Mostanában pedig elbarikádozom magam mindentől. Eljárok dolgozni, de ott sem beszélgetek senkivel feleslegesen. Csak a főnökömmel. Vele is csak akkor, ha nagyon muszáj. Tetszik, hogy egyre több feladatot bízz rám. Így egy kicsit úgy érzem, hogy szüksége van rám, de nem akarok elszállni. Az sosem végződik jól.
A feje tetejére próbálom fordítani a dobozt, de meg kell mondjam, hogy az elmúlt évek során elég sok naplót sikerült teleírnom. Még akkor is, ha néha egy-egy nap nem állt többől három mondatnál. Nem hiába ebbe bele kellett jönnöm. Kiskoromban amúgy sem volt túlságosan sok mesélni valóm. A jegyeimmel büszkélkedtem vagy arról panaszkodtam, hogy a padtársam Michael húzogatja a hajamat. Egy éven keresztül kellett elviselnem ezt a lelki terrort.
Nagy nehezen oldalára döntöttem a dobozt és a kezembe vettem egy sötétkék darabot. Ez az utolsó. Ebbe írtam legutoljára, mikor rájöttem arra, hogy az életem egy hatalmas hazugság. Letöröltem az arcomról a gyerekkori emlékek által előidézett könnyeket, majd kinyitottam s a lapok segítségével repültem vissza a múltba.

Senki nem ért meg. Vagy egyszerűen csak nem akarnak nem tudom. Azt hittem, hogy Vanessa a legjobb barátnőm. Mindent elmondtam neki. Vagyis nem egészen mindent, csak azokat a dolgokat, amiket nem tudtam magamban tartani és még az sem volt elég, hogy leírom őket ide. Megkönnyebbültem egy kicsit, de szükségem volt valakire, aki válaszokat is tudni adni a fel nem tett kérdéseimre. Most pedig ezt rettentően bánom. Akárhányszor megjelenek a táncórákon Nessa a két szőke barátnőjével együtt sugdolóznak a hátam mögött. Rosszul érint, hogy ennyire semmibe vesz. Egykor én voltam a lelki támasza. Nélkülem levegőt sem tudott venni. Olyan dolgokat tudok róla, amivel az egész életét porrá zúzhatom, de mégsem teszem meg. Nem vagyok ilyen ember. Itt most nincs helye a bosszúnak. Azonban a mai óra után megmondtam Victor-nak, hogy befejezem a táncot. Remélem nem ez az utolsó nap, amikor táncolok, de nem bírok egy olyan közösségben lenni, ahol csak megvető pillantások fogadnak. Mindenki lecserél. Ennyire szörnyű ember lennék? Talán valami baj lenne velem?


Az utolsó oldalakhoz lapozok. Az írásomból tükröződik a dühöm. Már szinte olvashatatlan. Ha nem én magam írtam volna talán nem is lennék képes arra, hogy elolvassam. Ehhez, már komoly kódfejtők kellenének.

A mai nap nem is lehetne rosszabb. De kezdjük a legelejéről. Nem tudom hogyan s miért, de a naplóm pár oldala kiszivárgott. Ahol leírtam, hogy mennyire oda vagyok Michael-ért. Igen azért a srácért, aki egykoron a hajamat húzogatta. Ennek az őrületes szégyennek Vanessa tett ki. Azt hittem, hogy a legjobb barátnőm. Nem elég, hogy hátat fordított nekem úgy, hogy még oka sem volt rá, de még hátba is szúrt. Mondhatom azt, hogy az egyetlen egy ember volt, akiben igazán megbíztam. A többiek tudtam, hogy csak kihasználnak. Valahogy megéreztem. Azonban vele valahogy más volt, de amint egyre népszerűbb lett a suliban úgy hagyott engem maga mögött. Megváltozott. Most pedig Michael s az egész iskola előtt leégett. Majdnem elbőgtem magam az ebédlő kellős közepén, ahol felolvasta a naplómat. Próbáltam kiszedni a kezéből, de hátrált engem pedig visszafogtak a csicskásai. Borzalmasan éreztem magam. Ez az egész pedig a legtökéletesebb reakciót váltotta ki Michael-ből. Egyenest a képembe röhögött. Pontosan így történt. Egy világ dőlt össze bennem én pedig nem bírtam tovább. Ha ott maradok az egész iskola előtt tőrök ki zokogásban. A mosdóba rohantam és magamra zártam az egyik fülkét. A dolog azonban még csak itt kezd érdekessé válni. Le kell írnom ezt az egészet, mert attól félek, hogy megőrülök. Meg akartam várni a tanítás végét, de úgy gondoltam, hogy még az utolsó óra előtt 10 perccel képes leszek kiszökni a suliból anélkül, hogy bárki is észrevenné. Lehajtott fejjel sétáltam a mosdóhoz és megmostam az arcomat, hogy egy kicsit felfrissüljek, majd mikor a tükörbe néztem nem magamat láttam. Vanessa-t. Meg kellett kapaszkodnom, különben itt helyben összeesek. Azt hittem, hogy képzelődök ezért pislogtam párat, majd bejött valaki a mosdóba s Vanessa-nak hívott. Ezek szerint mégsem képzelődtem. Amilyen gyorsan tudtam hazarohantam, de mikor itthon a tükörbe néztem, már saját magamat láttam benne. Nem tudom hova tenni ezt az egészet. Talán tényleg kezdek becsavarodni.
Ezzel azonban még közel sincs vége a napomnak. Órákkal később egy idegen férfi kopogtatott az ajtómon. A VÉRSZERINTI APÁM! Eleinte nem értettem, hogy mégis miről beszél, hiszen az én apám Jack Paul Thorne. Viszont neki köszönhetően összeállt a kép. Hogy mégis miért láttam mást a tükörben, hogy tőle örököltem. Annyira vágytam arra, hogy különleges legyek, de most hogy megkaptam inkább visszavonnám a kívánságomat. Ugyanaz az egyszerű lány akarok lenni, akinek a haját összeborzolja az apja és néha a semmiségen összekap a húgával, akit a világon mindennél jobban szeret. Az anyám? Számomra halott. Nem hiszem el, hogy hagyott engem s apát egy hazugságban élni. Vajon mi lett volna velem, ha ez a férfi nem bukkan fel? Nem értettem, hogy hirtelen miért kezdtem érdekelni, de azt mondta, hogy az édesanyám kérte meg, maradjon távol tőlem. Hittem neki? A fenéket. Ezek után, már senkinek nem hiszek.
Most értem vissza a szertartásról, ahová elrángatott. Nem hiszem el, hogy végig egy olyan világhoz tartoztam, amiről nem is sejtettem, hogy létezik. Könyvekben olvastam mindenféle badarságot ezekről, de így, hogy kiderült mindez valós más szemmel nézek ezekre a könyvekre. Vajon ezek az emberek is ismerik ezt a világot vagy ők maguk is „faek”. Hozzá kell szoknom ehhez az egészhez. Rá kell jönnöm, hogyan tudom kontrollálni ezt az egészet. Nem akarom ennek a férfinak a segítségét, aki most a semmiből előbukkanva állítja azt, hogy az apám. Nevetséges. Az apám az, aki ott volt a legelső lépteimnél. Hallotta az első szavaimat és a kezemet fogta, amikor kórházba kerültem valami ostobaság miatt. Ez a férfi semmit nem jelent a számomra.
Most pedig búcsúzom. Többet nem kívánok írni, hiszen ez csak még több láthatatlan sebet ejt a már épp eléggé elcseszett sötét lelkemen.


A földhöz vágom a naplómat. A düh, amit akkor éreztem újra s újra átjár. A múltam nem épül másra, mint hazugságokra. Bármennyire is boldog emlékek övezik a gyermekkorom. Az egészre fekete felhőként nehezedik az, hogy az anyám egész életemben hazudott nekem. S tulajdonképpen nem is ő volt az, aki elmondta, hogy azaz ember, akit a világon a legjobban szerettem nem is az apám..
A kezeimbe fogom a naplóim köteteit és egyesével dobom a még parázsló tűzre s szinte azonnal lángra lobbannak. Ezek a naplók a múltamat képezik. Itt az ideje, hogy magam mögött hagyjam az egészet és valami újba kezdjek bele.
Csillogó szemekkel figyelem a tűzet, mikor meghallom, hogy valaki kopogtat. Nem is kell megfordulnom anélkül is tudom, hogy ki az. A szívem szinte rögtön reagál a közelségére. Olyan hevesen kezd verni, hogy azt hiszem kiszakad a mellkasomból. Jace az. Azt hiszem szeretem. Pedig nem szabadna. Míg én a világos fae-khez tartozom ő a sötétekhez. A kapcsolatunk halálra van ítélve mégsem tudok parancsolni a szívemnek. Vonz magához, mint egy mágnes. Próbálom lenyugtatni a szívverésemet, mielőtt az ajtóhoz érek.
Nem szabadna itt lenned. – Suttogom és kerülöm a szemkontaktust. Amint a szemeibe nézek elvesztem az eszemet.. Beadom a derekam pedig mind a ketten tudjuk, hogy nem tehetjük. A kapcsolatunkat törvény tiltja. Talán pont ez teszi olyan édessé. – Tudom. – Pusztán a hangjával képes elcsábítani. Én pedig nem bírom tovább. Képtelen vagyok neki ellenállni. S ő is képtelen ellenállni nekem. Máskülönben nem lenne itt. Nagyon jól tudja, hogy ez az egész mindkettőnk életébe kerülhet, de ha őt nem érdekli engem sem fog. Sóhajtok, majd nagy nehezen a szemeibe nézek s rögtön ezzel egy időben ajka, ajkamon. Szenvedélyesen csókolni kezd karjai a derekam köré fonódik én pedig automatikusan szőke fürtjeibe túrok. S elveszek a pillanatban.





Last edited by Scarlett Avery Thorne on Sun Jun 01, 2014 5:02 pm; edited 2 times in total
Back to top Go down
View user profile
 

scarlett avery thorne ↷ loneliness is my destiny

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Alakváltók-