- Evans? Ripley? Esetleg Quinn? - Emelem kérdő tekintetemet a helyi irathamisító srácra pedig tudom, hogy nem figyel rám: érkezésemet követően frusztrációi rejtélyes módon előjöttek, mostanra a kétség és a féltékenység felváltva mardossa. Ha szükségem lenne segítségre az új nevem kiválasztásában, most komolyan meg lennék bántva. A vastag telefonkönyv gerince koppan az asztal szélén ahogy ráejtem, várván hol nyílik ki.
- Aaaw, C! Kétszáz-kétszázhúsz éve már volt egyszer C betűs nevem, ha jól emlékszem Coburg... Lydia akkor is nyomozott valaki után, engem pedig éppen készült megenni az unalom. Örültem, hogy elhívott segítségnek, jó kis csapat vagyunk, pláne mióta leálltam a mértéktelen piálással. Magával a gátlástalansággal nem lenne baj, de esetemben nem egészséges elveszíteni a kontrollt: a kiszemelt díszhím ahelyett, hogy gerincre vágott volna leugrott a tetőről, mert annyira félt, hogy nem tud majd teljesíteni az ágyban. Azt a csalódást... De talán jobb is, hogy meghalt, gondolj bele milyen lett volna, ha esetleg egymásba szeretünk, ő megkér, én igent mondok és lett volna belőlem Lena Coburg Donovan. Nem tudnék együtt élni az LCD monogrammal. Van egy tollad? - Csiripelek szinte lélegzetvétel nélkül, hisz egy büdös szót nem fog megjegyezni. A barátnőjére gondol, hogy az talán hűtlen lesz ma éjjel, hiszen ő is megcsalta noha nem derült ki még. Nem kellene ilyen keményen bánnom vele, de amióta megkezdődött a folyamat roppant ingerlékeny vagyok. Nem csináltatta meg a háza előtti járdaszakaszt, a Manolo Blahnikom megszenvedte az eső utáni dagonyázást - kicsinyes bosszú, de az én lelkemnek jót tesz, és mert úgysem figyel, hazudnom sem kell. Elengedem a tollat a telefonkönyv fölött, nagyjából méteres magasságból, oda sem figyelve, aztán keresem a kék kis pöttyöt. - Crown. Lena Crown. Túl egyszerű, olyan kispolgári így, igaz? A Wall Streeten szándékozom dolgozni, nem lehet egyszerű hangzású nevem a sok pedigrés közt, egyetértesz te is? Mit szólsz a Lena Wall Crownhoz? - Hallgatás beleegyezés, halandó véleményére egyébként sem adok. Felírom a firkapapírra a többi kitalált adatom mellé, majd megszabadítom a srácot a saját befolyásomtól, hogy elkezdhesse végre a munkát. Kicsit zavart még, kicsit bamba, így az arca elé csettintek. - Nekilátsz még az idén, Matt?