Iskola. A hideg is kiráz attól, hogy még egyszer be kelljen tennem a lábam egy ilyen helyre, de ha muszáj akkor muszáj. Soha nem szerettem ide jönni. Mindig volt egy kialakult hierarchia, ami annyira nyomasztó volt, hogy pár diák már fulladozott tőle. Én soha nem a tetején helyezkedtem el, de nem is engedtem, hogy a legaljára túrjanak és halálra szívassanak. Nem tűrtem el. Kiálltam magamért és végül mindenki jobbnak látta, ha elkerült. Leginkább ezért kerültem az igazgatóiba sokszor. Mindig rám tudták hárítani a balhét, de én nem bántam. A végére, már elég jól összebarátkoztam az igazgató helyettessel. Elbeszélgettem vele s kialakult egy jó hangulat, de ez abban a pillanatban, hogy átléptem az igazgatói ajtaját köddé vált. Komor tekintet fogadott minden egyes alkalommal. Az elkényeztetett tinik szülei voltak az iskola legnagyobb támogatói és én mégis, hogy merek kiállni magamért. Nem ezekkel a szavakkal hallottam ezerszer, de ez volt a mondanivalója.
Rideg folyosók, de szinte mindegyiknek ugyanaz a forrása. Az igazgatói iroda. Azonban valahogy most nagyon nem akartunk odaérni, de végül megtaláltuk és most kivételesen örültem annak, hogy ledobhattam magam az igazgató előtti fotelok egyikébe. Most nem voltam bajban, hanem mások voltak bajban és egy igazgató kérte az én segítségemet. Büszkeséggel töltött el a dolog. Keresztbe fontam a lábaimat és hátradőlve figyeltem az igazgatót s rájöttem, hogy mennyire várom már, hogy este legyen és egy kicsit kikapcsoljunk. De előtte még meg kell oldanunk ezt az ügyet.. Addig amúgy sincs egy perc pihenőnk sem. Mert ezen kattogna mindkettőnk agya. Nem vártam meg míg felvázolja a helyzetet.. Tulajdonképpen azt már megtette a telefonban, hanem rögtön megbombáztam pár kérdéssel.
– Szóval egy diák sem bukkant fel azóta? Milyen időközönként tűntek el? Hol látták őket utoljára és ki? – Kinyitotta a száját, hogy megválaszolja a kérdéseket, amikor berontott a helyettese az irodába kis híján az ajtót is kiszakítva a helyéről. Levegőt is alig kapott egy kicsit talán még remegett is. Hát valami nagyon megijeszthette az egyszer biztos. – Elnézést, hogy csak így berontok, de megtalálták az első áldozatot. Az egyik üres osztályteremben hagyták a testét.. Itt vannak, már a rendőrök is és azt mondják, hogy egy csepp vér sem maradt a szervezetében. – Darálta el a helyettes, de én szinte rögtön tudtam, hogy mire gondoljak. Vámpírok? Ki az a szerencsétlen vámpír, aki egy iskolát szemel ki étteremnek? Mondjuk örülök, hogy az én időmben ilyesmi még nem volt. Az kellett volna még az életemben.
Időközben a tekintetem az helyettes és az igazgató között pattogott, majd mikor az igazgató megköszönte az információt megtudtam az előbb berontott hölgyemény nevét is, Nancy. Szép név. Tekintetem visszakalandozott Bo-ra, hogy most megyünk megnézzük-e a gyereket avagy hogyan is tovább.