895 Norvégia.
Ebben az időben a viking törzsek között gyakori volt a viszály. Én meg pont ilyenkor láttam meg a napvilágot, mikor anyám felett kardok csattogtak, na jó nem pontosan felette, de az apám nem volt mellette mikor világra jöttem. Sőt én sem ismertem, azon a napon meghalt. A törzsünkön belül is harag volt, atyám csak elfogadta kihívást, nem akart gyáva lenni,s ez lett a veszte. De legalább anyámnak, és nekem nem lett bajunk, csak megfosztottak minket a tisztségünktől. Pedig csak akkor születtem. Viszont nem tehettem ellene semmit, egy pár perces csecsemő nem fogja megváltani a világot.
A hagyományokhoz híven 14 éves lehettem mikor férjhez adtak. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ahhoz mentem hozzá aki a gyerekkori szerelmem volt .Persze ez a mostani világban durvának tűnik, hogy annyi idősen már férjem volt, sőt egy lányom született utána, bár nem élt túl sokáig egy fertőzés elvitte. A mai napig gyászolom őt. Pedig azt hinné az ember, hogy egy valkűr lánya is kibír mindent, de az istenek játékot űznek velünk. Istenek? Miért mondom ezt? Mert régi darab vagyok, az én isteneim Odin és Thor, na meg többi skandináv istenség, áldozni is szoktam nekik, ezt a hagyományt a mai napig őrzöm. A férjem már kevésbé, mai nyelven ateista, de én így szeretem, több dologban is eltér a véleményünk, de így egészítjük ki egymást. Persze ez gyakran fullad vitába is mikor egymást akarjuk meggyőzni, aztán többnyire ő az aki megadja magát. Elhiheted, hogy több, mint 1000 év alatt sok mindent csináltam, valamire nem is emlékszem, kapcsolatokat építettem ki. Ha úgy gondoltam, hogy nem helyes az amit csinálnak akkor rendet csináltam. Harcoltam, mert egy viking nőt a harc éltet.
Napjainkban New York-ban élünk a belvárosban, a bűnüldözésben dolgozunk, mert az illik hozzánk a legjobban, és egy két éves kislányt nevelünk boldogan.