Blake 'badass' Howell

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 2 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 2 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am


Share | .
 

 Blake 'badass' Howell

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Blake 'badass' Howell   Sun May 18, 2014 10:36 pm


Elfogadva, üdvözlünk itt!
Blake! izgi Egy másik énem nagyon örül neked, de persze én is örülök neked. Nagyon szeretem a pb alanyodat. cuki
A karakterlapod és a jellemzésed is remek lett. Azt hiszem te is igazi "badass" figura lettél, de valami miatt úgy érzem, hogy benned azért vannak még érzelmek és nem vagy kegyetlen. Nagyon tetszett az ahogyan fogalmaztál és egy igazi kerek történetet volt szerencsém olvasni, illetve tökéletesen visszaadtad azt, akit kiírtam Tris mellé. Természetes elfogadlak, hiszen minden teljesen a helyén volt.
Nyomás foglald le pb-et, majd keresd fel Tris-t és a bátyádat. Wink




you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 8
✤ Regisztráció : 2014-05-14
:


Honey, keep my secrets well
PostSubject: Blake 'badass' Howell   Wed May 14, 2014 4:34 pm



Blake Howell


 I already had a dark side, but it just got darker.




◯ Teljes név: Blake Daniel Howell
◯ Születési idő: 1857. 06. 20.
◯ Születési hely: Southampton
◯ Becenév: Ne becézgess!
◯ Kor: 157
◯ Faj: Démon
◯ Fae Csoport sötét
◯ Play by: Theo James
◯ Kapcsolat a családdal: Az egyetlen családtagom, akire ennek mérten is tekintek, a bátyám. A többiekre kár szót fecsérelni. Anyám egy számító kis r*banc volt, apám nevelt. Mióta a magam útját járom, vele sem találkoztam.





Short description
Nem értem, mit nézegeted magad annyit a tükörben. Mindketten jobban járnánk, ha inkább engem nézegetnél. Csak rám kell nézni.. Szeretem az elismerő pillantásokat, amikkel végigméred kidolgozott testem. Azt már kevésbé, mikor a hajamat turkálod. De csinálsz, amit akarsz, amíg jó kedvemben vagyok. Tudod, amikor sínen vannak a dolgaim, én akkor sem változom. Nem vagyok engedékeny, és elvárom, hogy azt csináld, amit mondok. Tapasztalhattad már, hogy könnyedén elérem, hogy félj tőlem. Szeretem látni a rettegést a szemedben, ez van. Szokd meg. A bizalom és elnézés nálam nem játszik, úgyhogy alkalmazkodj, ha kedves az életed. De a te döntésed. Ja, igen.. A döntést mindig rád hagyom, ahhoz képest, hogy szeretek dirigálni, ez meglepett mi?! Ne örülj, mindez azért van, mert nem akarom a nyafogásodat hallgatni, ha valami nem tetszik. Találok épp elég hozzád hasonlót, ha épp ahhoz tartja kedvem, ebben ne is kételkedj.. Nem áll jól, ha ráncolod a homlokod, Babám. Tudod, kíméletlenül őszinte vagyok, ha valaki, én a képedbe mondom, azt a nyavalyás problémát, amit a többiek elhallgatnak. A te véleményed viszont se kutyámat, se egyéb háziállatomat nem érdekli..
Jól nézek ki, ezt bárki megállapíthatja, akiben van egy cseppnyi vér, és még lélegzik. A halottak meg kussolnak, néha neked is kellene.. Befogni a szádat és figyelni végre. Nem sokat beszélek, az értelmetlen fecsegést meghagyom a nőknek, abban nem érzek kihívást, hogy hevesebb szópárbajba keveredjek egy kis csitrivel. Sose tagadtam, hogy kevéssé becsülöm őket, de nem is indokoltam. Neked pedig addig fog dobogni a szíved, míg nem feszegeted a múltam.


Story of my life

Csak azért kezdem az elején, nehogy lemaradj. Utálom ismételni magam..

Southamptonban születtem. Jó régen.. Már a 158. évemet taposom, és mint az látszik, remekül vagyok. Nem hiába, démon vér csörgedezik az ereimben. Apám vére. Szerencsémre anyámtól annyira keveset örököltem, hogy meg sem mondanád, hogy hasonlítok arra a r*bancra. Az volt, ne hüledezz itt. Ha én mondom, akkor az úgy van. Ráadásul egy szerelmes nőnél nincs rosszabb a világon. Alakváltó volt, a ravaszabbik fajtából és nem volt már senkije a világon. Nem érte be azzal, hogy apámnak nem kell, és helyette inkább másik nőt dug. Felvette annak a halandónak az alakját, akit éppen apám szédített, csak azért, hogy az ágyába bújhasson, tehát még csak véletlenül se vagyok szerelemgyerek. Nagy valószínűséggel világra sem jöttem volna, ha a felkeresett boszorkány nem egy erős démont lát a vízióiban. Aztán csak megszülettem.. Itt vagyok, nem?! Erőteljes, életre való gyerek voltam, és már egészen kis koromtól kezdve megmutatkozott, hogy pont olyan leszek, mint az apám. Legalábbis a boszorkány erre esküdözött, pontosan azelőtt, mielőtt meghalt volna.

Apám nevelt fel, az indokát sosem firtattam.. Nem is olyan nevelést kaptam, mint a legtöbb gyerek. Már egészen kissrác koromban élesztgette bennem démon énemet. Volt, hogy ő maga irányított, így vezetett rá arra, hogy tudom kiélni a bennem lakó kórságot. Nem korlátozott, és nem is fogott vissza sohasem. Hagyta, hogy befejezzem, amit elkezdtem, csak utána kommentálta az eseményeket. Ez a rész elkerülhetetlen volt, hiszen saját képére akart formálni engem, még akkor is, ha ezt nyíltan sosem vállalta volna fel. De tanításai erre engedtek következtetni. Sose voltam hülye gyerek, az alapvető összefüggésekre hamar rájöttem már akkoriban is. Nehéz volt átvágni, most sincs egyszerű dolga azoknak, akik ezzel próbálkoznak és rendre bele is buknak.
Kamaszkoromra kissé bonyolultabbak lettek a dolgok. Már egyáltalán nem arra vágytam, hogy belemásszak az állatok felettébb bekorlátolt elméjébe és arra kényszerítsem őket, amit nem akarnak. Egy idő után unalmassá válik a megszokott, és más után vágyódom. Kétlem, hogy ezzel csak én lennék így… Embereket akartam.. Minden vágyam volt, hogy megrontsam a legártatlanabbnak hitt leányzót is. Hogy nincs gonosz oldala? Ugyan. Mindenkiben ott lappang a sötétség, de nem mindenki alkalmas arra, hogy éljen is vele. Én éltem vele, nem is akárhogyan. Tizenhét voltam, mikor az első hivatalos partin részt vettem. Addigra már tökéletesen uraltam a tüzet, és néhány gyilkosságon is túl voltam. Tudtam, hogy nem egy olyan pár lesz, aki majd összesúg a hátam mögött. Abban az időben a törvénytelen gyerek szégyenfolt volt a család hírnevén. Hát engem meg rohadtul nem érdekelt, ki mit gondol rólam. Az én fegyverem nem a meghunyászkodás volt, már akkor is forrongtam, a bosszúmat vágytam. Nem szégyelltem sosem, kinek a fia vagyok, vagy, hogy nincs anyám. A nőket mélyen meg is vetettem, pontosan azért, mert anyám egy olyan kis szajha volt.
Nem én voltam az egyetlen, akit azon az estén mutattak be a közösségnek. (Nem mintha annyira törődtem volna a kor normáival és erkölcsével.) Röhejes szokás volt, hisz nagyvároshoz képest mindenki tisztában volt azzal, ki kicsoda. Én meg sose szerettem a felesleges bájcsevegést. Javarészt csendben voltam. Épp elegen pofáztak körülöttem ahhoz, hogy tudjam, miről folyik a szó. Aktuálpolitika.. Nők.. Háború.. A véleményem erről mindenkit megbotránkoztatott volna, és akkor még nem voltam abban a helyzetben, hogy ezt fel is vállaljam, így kénytelen voltam lefoglalni magam arra a rövid időre, míg ki kellett bírnom ezt a sz*rt.
A következő néhány órát egy felettébb szép szőkeség társaságában töltöttem. A neve.. Veronica valami.. Nem érdekelt annyira, hogy meg is jegyezzem. A véleményem továbbra sem változott, főleg mivel bebizonyította, ő sem más, mint az összes többi kislány. Illegeti magát, szempillát rebegtet, aztán ártatlan mosolyt villantva visszakozik. Vagyis csak próbált volna.. Ha arra gondolsz, hogy erőszakoskodtam, nem jársz olyan távol az igazságtól. De azok után, hogy szó szerint kilehelte a lelkét, nem nyúltam hozzá. Nem vagyok nekrofil. Nem gerjedek a halottakra. Viszont innentől kezdve kerestem az alkalmat, hogy elégtételt vegyek mindazért, amit nem éltem ugyan meg, de rohadtul le is sz*rom. Élveztem, hogy a fiatal, többségében ártatlan lánykák félelemmel a tekintetükben pillantanak felém. Érezték volna a sötétséget, ami áradt belőlem? Annyira nem tehetségesek.. Viszont érintetlenek voltak, a vérükkel tápláltam magam és ki tudja, talán akad, aki életben maradt. Igaz is, nem szokásom fél munkát végezni, de amelyikben éreztem a gonoszság lappangását, mélyen a szívében, annak nem törtem ki a nyakát..

De ez régen volt.

Azóta egynéhány dolog változott az életemben. Moderáltam magam. És kiderült, hogy van egy bátyám.. Az egy érdekes történet. A démonok egyébként is érzik egymás jelenlétét, azon kívül, hogy saját erőnket ismerjük, érezzük a másik sötétségét is. Ezáltal felismerjük azt is, ha egyikünk nagyon hasonlít a másikra. Maga a szituáció röhejes persze, de nem lehetetlen. A fajtám sokáig él, és nem kizárt, hogy a magját itt-ott elszórja. Elvégre nálam jobban senki nem tudja, hogy apám nem egy monogám alkat….
Ha az évek során óvatosabb nem is, de körültekintőbb lettem. Egy évszázaddal ezelőtt, még nem volt akkora szám, ha egy-egy kislány eltűnt. Ráfogták arra, hogy elszökött, vagy elvitte a láz. Hasonló abszurd baromságok, de elhitték, mert az orvostudomány sehol sem volt. Most mérlegelnem kell, mielőtt kiadom a parancsomat. Már nem én megyek az áldozataimért, de én figyelem meg őket. Főleg olyan kis csitrik érdekelnek, akik nem egyedül nevelkednek, van testvérük, és mindig a kicsit viszem. A fiatalabbat, zsengébbet.. Ártatlanabbat.
A módszerem is változott. Óvodás, legfeljebb kisiskolás korban még könnyű megtörni őket, így én formálhatom, kényem-kedvem szerint az áldozataim jellemét. Az enyémek lesznek. Nem feltétlen az a célom, hogy rettegjenek tőlem és panaszra igazán nem adok okot, mindent megkapnak. A pénz sosem volt probléma, az embereimet is megfizetem azért, hogy kussoljanak. A helyi rendőrőrsön senkinek eszébe sem jutna, hogy én állok a bejelentések hátterében, a kellő lóvé módosítja az emlékezetet és elülteti a sejtéseket. Ha meg mégsem, eggyel több hulla kerül a temetőbe. Van hely!

Áhh… Tudtam, hogy az érdekel, hogy a lányokkal mi lesz. Kíváncsi vagy.. Ki akarsz ismerni, de velem rossz lóra tettél. Annyit árulok el, amennyihez épp kedvem van. Nem mintha érdekelne a lelki nyugalmad, Szépségem, mert k*rvára teszek rá, hogy épp mennyire érzed magad ezek után nyomorultul, de elárulom, hogy tudj aludni az éjjel.. Nem ölöm meg az áldozataimat. Kiválasztom őket! A kedvemre tehetnek úgy, akkor és addig, amíg én azt akarom. Tekintettel arra, hogy pedofil sem vagyok, kénytelen vagyok várni. A türelem nem erényem, de a tanulás fázisában vagyok. Az életem hosszú, főleg ha emberi mércével mérem. Az angyalkáim pedig cseperednek.. Várom, hogy beérjenek, addig pedig a birtokom magányában éldegélhetnek. Az a pillanat viszont sosem jön el, mikor én unok rájuk. Nőből vannak, a vérükben van az engedetlenség. Azt nem tűröm. A szökés pedig olyan főbenjáró bűn, amiért nem kegyelmezek. Előbb-utóbb mindegyik eljut arra a szintre, mikor inkább megpróbálkozik vele. Személyes elégtétel, hogy olyankor példát statuálhatok a másik néhány lányka előtt. Nem tudtad, hogy eggyel nem érem be?! Kis naiv..
Egyetlen eset ismert, mikor a kis szajha élve került ki karmaim közül. Önhibámból, természetesen. Nem tört meg.. Állhatatos, makacs kis szuka. Nyafogott és könyörgött, még akkor is, mikor társai már rég feladták volna és reményvesztetten elfogadták volna, hogy a sorsuk már nem az ő kezükben van. Ezt még elviseltem volna. Szeretem a kihívásokat.. De érződik valakin, ha nem tudom felhasználni az elképzelésem szerint. Én legalábbis könnyedén elbírom dönteni, mikor kell megszabadulnom a koloncoktól. Ettől függetlenül még érdekes volt a szememben.. Másik helyre akartam vinni, de az embereim nem így gondolták. Mással végeztetem a munka fizikai részét, én csak tervezek. Probléma nem is akadt addig, míg rá nem jöttem, hogy az a f*sz, akit jobbkezemnek tartottam, élvezi, hogy üti az én angyalaimat. Hát kib*szottul nem örültem neki, hogy le kell cserélnem, de minek után az embereimet megválogathatom, élek is ezzel. Gyors halála volt, nem kínoztam meg, addig, míg rendesen csinálta a munkáját, meg voltam vele elégedve. A rémült lányt viszont már nem akartam a birtokomon tudni. Elcseszte az a nyomorult, akit arra sem méltattam, hogy elkapartassam. Lelepleztem magam a lány előtt, annak teljes tudatában, hogy az emlékezete kopni fog az évek során. Kicsi volt még. Elfelejt. Már nem értékes nekem úgy, ahogy a többi. De isten ments, hogy holmi betegesen perverz őrangyalnak nézz.. Néha figyelgettem azóta és rá kellett jönnöm, hogy nem hogy elfelejtett volna, szó szerint kutat engem.. Én meg most is – mint mindig – kihasználom a helyzeti előnyömet. Egyelőre.. Aztán majd meglátom, mihez kezdek a kis csitrivel…



Back to top Go down
View user profile
 

Blake 'badass' Howell

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Kezdetek :: Elfogadott karakterek :: Démonok-