Deryck O'Reilly

Whispers of the Night


 

Share

Deryck O'Reilly

View previous topic View next topic Go down
AuthorMessage
Scarlett Avery Thorne
Scarlett Avery Thorne
I'm a kitsune, I can be you.
✤ Posztok száma : 70
✤ Születésnap : 1990-09-09
✤ Regisztráció : 2014-04-17
: Deryck O'Reilly Tumblr_n6ob8xOOtx1rdnra1o9_250
✤ Foglalkozás & hobbi : ↷ event organizer

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Deryck O'Reilly Deryck O'Reilly EmptyFri May 23, 2014 12:29 am


Elfogadva, üdvözlünk itt!
Rick. Hát, wow.  izgi 
Ahogy fogalmazol az valami fantasztikus. Komolyan eldobtam az agyam tőled.  cuki Az egyszer biztos, hogy én nagyon, de nagyon szeretnék összefutni veled a játéktéren.  Cool 
A személyiséged maga volt a mámor. Szeretem a kőszívűbb, veszélyesebb karaktereket és jól teszed, ha nem változol! Wink Így vagy tökéletes az én szememben. Razz
A szerepjáték példád pedig a hab volt a tortán.  izgi Faltam minden egyes sorát.  cuki 
Egészen reggelig vagy akár estig is tudnám dicsérni a fantasztikus munkádat, mert tényleg oda meg vissza vagyok tőle.  noooo 
Na, de nem tartalak fel tovább. Nyomás foglald le az arcodat utána pedig hódítsd meg a játékteret és, ha lehet tegyél félre egy játékot nekem. Wink
Jó szórakozást.  nuuu 

Back to top Go down
Deryck O'Reilly
Deryck O'Reilly
✤ Posztok száma : 9
✤ Születésnap : 1994-01-06
✤ Regisztráció : 2014-05-17
: Deryck O'Reilly Oliver-sykes-it-never-ends-o
✤ Foglalkozás & hobbi : ★ gyilkolás.

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Deryck O'Reilly Deryck O'Reilly EmptySat May 17, 2014 7:22 pm



Deryck O'Reilly


Kell egy otthon, egy édes otthon, amit magaménak tudhatok.




◯ Teljes név: Deryck Ezekiel O'Reilly
◯ Születési idő: 1994. január 6.
◯ Születési hely: Dublin, Írország
◯ Becenév: Rick
◯ Kor:19
◯ Faj:  Mesmer
◯ Fae Csoport Sötét
◯ Play by:Oliver Sykes
◯ Speciális ékszer: Pengetős nyaklánc, amit a legjobb barátomtól kaptam.
◯ Kapcsolat a családdal: Nos, mit is mondhatnék... Apám utál, anyám is, a húgom is, sőt igazából majdnem mindenki akihez közöm volt. De mivel érdemeltem ki ezt? Ők nem voltak egy balhés népség, de én átálltam a sötét oldalra, a gonosz mellé. Szerintem nem kell kihangsúlyoznom, hogy mi a helyzet a családommal kapcsolatban, de azt hiszem így a legjobb, mert legalább semmi se húzhat már vissza. Annak idején anyám gondoskodó karjai öleltek körül, s nem engedték meg nekem, hogy gonosz célra használjam az erőm. Apu megtanított arra, hogy miként segíthetek az embereken adottságommal, de ő is elpártolt mellőlem amikor megváltoztak a nézeteim. Már a kishúgom se nézett fel rám, mindenki azt beszélte a kis fejébe, hogy nem érdemes engem visszatartani, mert már eladtam a lelkem, s soha nem lehetne annyira tiszta, mint volt.





Short description
Ami azt illeti... Nem akartok megismerni. Ne ellenkezzetek, ti magatok is tudjátok ahogy rám néztek. Nem is kell kontaktust alkotnunk, de ezzel csak a ti javatokat akarom szolgálni. Tudjátok mi vagyok én? Rázzátok a fejeteket mind, de azt állítjátok kíváncsiak vagytok. Nos akkor most rögtön leszögezném, hogy nem vállalok felelősséget azért ha valamit elkövetek ellenetek, vagy megöllek titeket. Én figyelmeztettelek titeket, de ti egyszerű emberek olyan kíváncsiak vagytok... Majd egyszer talán megtanuljátok, hogy ez kárhozathoz vezethet. Szóóóóval, akkor kezdjük. A lelkem olyan, mint egy mély fekete lyuk, ami minden érzelmet benyel és elpusztít. Ez minden érzelemre igaz, mind a gyűlölettel, mind a szeretettel. Teljes közöny ural általában, s szinte lehetetlen kihozni engem a sodromból. Ijesztően nyugodt és hűvös vagyok mindig, szerintem még senki nem látott engem magamból kiekelve ordítani. A képességem nem arra használom amire a szüleim; nem mentem le a kiscicákat a fáról, vagy segítem át az öreg nénikéket a zebrán, nem én! Az én fegyverem a kegyetlen bosszúm, ami pluszt ad a képességeim használatára, s elég szórakoztató tud lenni ez a dolog olykor. Ha tudnátok mennyire szórakoztató a zavarodott elme amit én hozok létre... Hiszen a normális embereket képes vagyok addig kínozni amíg teljesen meg nem őrülnek. Engem nem éltet semmi az emberekkel való játszadozáson kívül, nem vagyok képes szeretni önmagamon kívül senkit. Aki azt állítja, hogy mindenki kőszíve meglágyítható az hazudik, mert én nem vagyok hajlandó megtörni. Inkább meghalok minthogy  változzak. Ebből következik az is, hogy makacs vagyok, a makacs embereknek meg vagy kevés, vagy egyáltalán nincsenek barátaik. Nos, az én esetemben az utóbbi esemény történt meg. Nincsen senkim, magányos vagyok, de ez nekem így felel meg. Legalább senki nem akar megismerni, vagy a titkaimat kérdezgetni, mert nem igazán szeretek magamról beszélni. Nem is szoktam, vagy ha esetleg kicsúszik valami a számon, akkor hidegvérrel képes vagyok meggyilkolni azt a szerencsétlent aki az információkat birtokolja... Ami azt illeti, ti már most túl sokat tudtok. Emlékeztek arra amit mondtam nektek, hogy nem vállalok felelősséget értetek? Remélem megértitek, hogy most meg kell halnotok, hiszen elfogadtátok a feltételeimet. Egyetlen kézmozdulattal végzek most veletek egyesével! Viszont egy utolsó kívánsogotokat teljesítem még, de csak mert jó kedvemben találtok.

Ez most komoly? Ti tényleg azt kéritek tőlem, hogy meséljek nektek a kinézetemről mielőtt kinyírlak titeket? Mind az öten ezt szeretnétek? Nem értem mi a szándékotok ezzel, idióták vagytok, de a legnagyobbak ezen a világon. Ha azt hiszitek, hogy a túlvilágon találkozunk majd, s ott végezhettek velem, akkor el kell keserítenem titeket. Sajnos nem fogunk találkozni, nem hiszek abban, amiben ti. Meg gondoljatok már bele, mik vagytok ti? Hamvas kislányok, én meg egy gyilkológép. Az a logikus ha én a Pokolra jutok majd halálom után ti pedig a Mennyországba nem? Na mindegy hagyjuk is a témát, megesett rajtatok kőszívem,s szóval teljesítem az utolsó kéréseteket. Amint láthatjátok elég kisfiús arccal áldott meg a sors, sokak szerint aranyos a profilom illetve a kiskutyákéval veteksző tekintetem, de én egyszerűen gyűlölöm, hogy így nézek ki. Utálom a fejemet, s ezért is tetováltattam teli a testem, hogy egy kissé ijesztőbb legyek. A felsőtestem minden egyes négyzetcentiméterét beborítják a díszes képek, még a nyakamra meg a tenyeremre is jutott belőlük bőven. A szemeim sárbarnák, a hajam mogyorószínű, de ebben semmi különleges nincsen. Magamon viselem az ír vonásokat, általában könnyen ki lehet találni a nemzetiségem, de ez talán csak a nagy barna lélektükreim miatt van, mert hát eléggé jellegzetesek. Amint láthatjátok, egész átlagos a magasságom meg a testalkatom, nem vagyok se túl kigyúrt, se kövér, de csontos se. A ruházkodási szokásaimat is elárulom nektek, ha már ennyire kíváncsiak vagytok. Nem vagyok ellene a színesebb daraboknak, csupán a Drop Dead márkához ragaszkodom, azon belül bármit felveszek ami tetszik. Nadrágból viszont ragaszkodom a feketéhez, nem igazán vagyok hajlandó mást magamra venni, maximum egy kiszaggatott farmert. Általában bőrdzsekiket hordok hideg esetén, és tornacipőt. Egész egyszerűen öltözködöm, s ha ezzel akartátok húzni az időt, akkor nem jött össze a dolog, ugyanis végeztem. Most egytől egyig mind meg fogtok halni.


Story of my life

- Remélem érzitek, hogy most mi is fog következni. Én felkészítettelek titeket, de ti csak kérdeztetek, és kérdeztetek. Érdekelt titeket, hogy honnan jöttem, mikor születtem, milyen a jellemem, hány éves vagyok... Szeretnétek még valamit tudni, vagy itt végeztünk? - nézek türelmetlenül a kis tizenöt éves lányokra, akiket teljesen elbűvöltem annak ellenére is, hogy manapság senki nem bukik a sötét lelkű, emo fiúkra. Hupsz, elfelejtettem nekik mondani, hogy általában kivasalom a hajam, pedig biztosan kíváncsiak voltak erre is, bár nem értem miért érdekli őket az ilyesmi dolgok. Biztosan abban reménykednek, hogy ha húzzák az időt akkor majd valahogyan meglóghatnak előlem. Mily' gyönyörű álmok! Kár, hogy eddig még soha életemben nem hibáztam mások kínzásában, de ezt hamarosan ki is fejtem nekik.
- Mesélj nekünk az életedről. - kéri az egyik lány, aki nem mutatta ki, de tudtam, hogy remeg a félelemtől. Azt hiszem ideje lenne egy kicsit fitogtatnom az erőmet, bár azért hízeleg, hogy enélkül is félnek már tőlem. Talán majd megszánom őket amiért növeltek nekem egy kis örömöt, de akkor is kíméletlen halált halnak majd.
- Az életem is érdekel már titeket? Rendben, akkor elmondom nektek az igazat. Én egy Mesmer vagyok. Nem emberi lény. Van egy olyan képességem, amivel irányítani tudlak titeket. Például így. - intek az egyik lány felé, majd egyszerű ujj és csuklómozdulatokkal magamhoz irányítottam, s egy apró kis csókot leheltem szűzies ajkaira. Éreztem ahogy a kicsinyke és törékeny teste remeg a félelemtől, s kedves (mű)mosollyal az arcomon átkaroltam a vállát.
- De az életem nem igazán emlékezetes. A családom a jók oldalán állt, a képességüket az emberek megsegítésére használták. Pechükre a nagyobbik gyermekük megtapasztalta a gonoszság édes zamatát, s a drága Derycket el kellett dobniuk maguktól. Hát ez van, nagyon sanyarúnak hallatszik, de én örültem, hogy így történt. Legalább teljesen megkeményíthettem a lelkem, s már puszta lelkiismeretfurdalás nélkül végzek bárkivel. És most már nem érdekel, hogy mik az utolsó kívánságaitok, így is bőven sokat kaptatok már tőlem. Most mind megfogtok halni. - mosolygok rájuk édesen, majd a karomban tartott lánykát erősen a szoba közepére dobtam. A többieket a sarokba taszítottam, itt most én vagyok a főnök nem ők.
- Hogy is hívtak kicsilány? - kérdezem mézédes hangon majd a kezeimmel irányítani kezdtem a testét. Ő már az én akaratom szerint mozog, már nincsen meneklés.
- Jane. - feleli halálra rémülten. Szegény ha majd a társai vére szennyezik be hamvas kis bőrét, majd úgy fog meghalni, hogy engem a pokolra átkoz közben.
- Ó, igazán szép neved van. És a többieket hogy hívják? Vagy tudod mit? Írd rájuk a nevüket ezzel. - vigyorgok rá, majd felédobtam egy kést. Fontolgattam egy kicsit a dolgokat, s talán édesebb lenne nekem a győzele íze, ha a saját akaratából ölné meg társait. Pillanatok alatt ki is terveltem a dolgokat, s a hazugságot amit majd előadok neki.
- Hmm, jobb ötletem támadt. Nem irányítalak. Ha irányítanálak akkor téged is meg kéne ölnöm, de sajnos mióta fogságban tartalak titeket, beleestem abba a hibába, hogy beléd szeretettem. Mégis hogyan tudnék veled végezni mondd? Ha megölöd őket, akkor asszonyommá teszlek, s megkímélem az életedet. Boldogan élhetnénk együtt, mit szólsz hozzá? - nézek rá csábító pillantással. Tudtam, hogy az arcvonásaim megbabonázták, tudtam, hogy ő tényleg szerelmes belém. Hiszen miatta van itt az összes társa, miatta fognak meghalni, mert ő elkövette azt a végzetes hibát, hogy bedőlt a hazug szavaimnak. Hogy megbizonyodhasson arról, hogy most "igazat mondok", leengedtem a kezeimet, s már nem voltam ura a testének. Tett egy tétova lépést felém a késsel,  de rögtön visszaugrott. Nem is annyira buta ez a Jasmine, vagy Jane, vagy mi is a neve, ha nem használta ki a lehetőséget, hogy megölhet. Tudta, hogy csak egy mozdulat és ő halott lesz. Barátnéi közül páran már ájultan feküdtek, csupán ketten tébláboltak még.
- Rajta Jane, az életed a tét! - biztattam a lányt, s egy cseppnyi bűntudatot se éreztem amiért ilyen komolyan átverem. Nem ő lenne az első ilyen, de úgy érzem, nem is vele fog zárulni a sor. Figyeltem ahogy a lány talál egy whiskey-s üveget, s az egyik lány fején széttöri, s ahogy a másikra ront. A késemmel többször megszúrta, majd a szívébe mártotta a fegyvert. Pár pillanat múlva a Cyrilla név díszelgett a combján. Egy éppen ébredező kishölgyet mellkason dobta a késemmel, mire én előkerestem a szamuráj kardom, s azt dobtam oda neki. Nem tudom miért hoztam magammal, de most kifejezetten jól jön. Mert nem otthon vagyok, hanem ennek a lánynak a lakásán. Figyeltem ahogy apró darabokra vágja a lányt, s a vérével a földre írta a Lucy női nevet. Hangos sikítást hallottam, a fal mellől, majd az eszét vesztett Jane a hang irányába fordult. Kiszedte a barátnője  mellkasából a tőröm, s a harmadik áldozata felé indult. Körbevágta a nyakát, s szegény pára azon keresztül vérzett el. Az arcába nem más nevet karcolt, mint a Serenát. Rajta kívül már csak egyetlen lány maradt, aki még mindig eszméletlenül feküdt a földön. A gyomrára taposott, majd könnyes szemmel a szívébe döfte a véres kardom. Felnézett rám a kócos tincsei közül, arcát társai skarlátszínű testnedve szennyezte. Mosolyogva tapsolni kezdtem, majd megindultam felé.
- Bravó, bravó Jane. Igazán szép munkát végeztél. De remélem tudod, hogy te még nálam is rosszabb vagy. Hiszen megölted a barátnőidet. Én egy barátomat se bántottam amikor erre az útra léptem, te pedig mégis megtetted? Ez tudod mit jelent drágám? Hogy veszélyes vagy és nem engedhetem meg, hogy élj. - pillanatok alatt ismét átvettem a teste felett az irányítást, s rákényszerítettem, hogy a kardot a saját testébe szúrja. A kesztyű miatt, amit viseltem az én ujjlenyomatom nincs rajta, s mivel engedélyem sincsen rá, nem fogja soha senki megtudni, hogy én állok e mögött a dolog mögött. Miért? Mert most távozni fogok innen, s tudom merre kell mennem, hogy ne vegyen észre senki.

Te aki éppen most a történetemet olvasod... Jól kendőzd el személyed. Mert ha tudomást szerzek arról, hogy tudod ki vagyok, azonnal megöllek téged is!



Back to top Go down

Deryck O'Reilly

View previous topic View next topic Back to top
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Elfogadott történetek :: Mesmer-