Desty & Aiden

Destiny calls...

Nem tudom miért ragaszkodok ennyire ahhoz, hogy maradjon. Talán azért mivel egész eddigi életemben, legalábbis az utóbbi 200 évben biztosan, azon bizonyos eset után nem engedtem közel magamhoz sok embert. Ha mégis, akkor meg előjött az érzelmes énem, ami meg akarja őket védeni, ezért el kellett hagynom őket. Egy bér-,vagy orvgyilkosnál ha van a háttérben család, barátok, barátnő, akkor tudják mivel zsarolni, esetleg szó nélkül megtámadják őket, talán meg is ölik. Sosem akartam, hogy valakinek akit szeretek miattam essen bántódása. Magamtól az érzéseimet nem tudom felszínre hozni, de ezen személyek közül bármelyik könnyen felhozhatja azt. Felhozzák, érzékelem is, csak nem tudom eldönteni, hogy mi is az pontosan. Én a gyilkoláshoz értek, nem ahhoz, hogy megfejtsem az érzéseimet, esetleg másét. De most így is attól félek a legjobban, hogy Desty elmegy, és többet nem látom, egyszerűen csak egy hülyeség miatt. Félek? Inkább úgy fogalmazok, hogy attól tartok. A félelem nem az én asztalom. Azóta nem…
A hajába „fúrtam” az arcomat, és hallgattam mit mond. Miért ne menjen el? Miért maradjon? Ezek olyan kérdések voltak, amikre egyelőre még nem tudtam választ adni. Idővel talán mindezt megtudtam volna válaszolni, mikor minden érzésem világos már, de egyelőre ez így egy napra kissé sok volt. De örülök, hogy megtettem. Hogy megcsókoltam. A kínos helyzetet legalább feloldottam, és látszólag ő sem ellenezte ezt az egészet. Sőt, meglep, hogy viszonozta a csókot. Hirtelen történt az egész, mégis az a rövid idő míg a nyelveink játszottak az számomra perceknek is felért. Amint ujját rárakta az ajkaimra, és később végighúzta a mellkasomon furcsa bizsergés futott végig a testemen. A csókot viszonoztam, miközben a derekát átkaroltam, ami később a törülközőm elvesztését eredményezte. Elmosolyodtam rajta.
- Nincs mit szégyellnem. - Mondtam mosolyogva, majd rácsaptam egyet a fenekére, és elindultam visszafele a fürdőbe. Ő le tudott fürödni, én nem. Kivettem a kis szekrényből még egy törülközőt, majd bezártam, nehogy a kinti hűvösség nagyon beszökjön. Kellemesen langyos-melegek voltak a törülközők, mivel szándékosan ilyenre kialakított szekrényt raktam össze. Hogy egy jó fürdő után jól essen ez a kissé meleg, kissé hideg törülköző. Leraktam magam mellé, a kád mellé, és beleültem a kádba. Lassan megfürödtem, majd pedig elkényelmesedtem a kádban. Kellemes meleg volt ugyanúgy a víz is, megnyugtató érzés fogott el.



ઈ Zene Kiss Me
ઈ Note
ઈ Words 366

Nem kellett volna ide jönnöm, mégis megtettem és már nem fordíthatom vissza az időkerekét, vagyis megtehetném egy erősebb bűbájjal, de nem akarom. Nem akarok visszamenni az időben és megváltoztatni a dolgokat, hiszen akkor biztosan üresség tátongana a lelkemben, hiszen amióta megismertem őt azóta fura dolog történnek, illetve biztos vagyok abban, hogy nem véletlenül találkoztunk. Nem tudtam még, hogy mi történhet, mi fog történni, vagy hogy jó lesz-e vagy nem. Egyszerűen nem tudtam semmit se vele kapcsolatban. Rég nem éreztem már így, hiszen az embereket rövid idő utána betudom határolni, hogy ki mennyire fontos vagy kiről mit gondolok, de ő róla fogalmam sem volt.
Hiába próbáltam kizárni a külvilágot és behatárolni őt, hogy mit is gondolok vagy érzek, egyszerűen nem ment. Túl sok érzés kavargott bennem legbelül, hiszen egyik pillanatban meg akartam ölni és gondolatban párszor már meg is tettem, majd a másik pillanatban élveztem, hogy vele lehetek és élvezhetem a társaságát. Illetve ott volt még az a tény is, hogy hirtelen elmondta, hogy mi is ő, mivel "foglalkozik". Nem tudtam hirtelen mit kezdeni az információ özönnel. Meg kellene vetnem őt, talán el kellene futnom tőle, hiszen orvgyilkos, de még se tettem. Nem akartam elmenekülni. Meg akartam érteni őt, hogy miért lett ilyen, illetve ha őt utálnám azért, amit tesz, akkor én hogyan nézhetnék mindennap a tükörbe? Én is öltem már meg, sok ártatlan embert is, de ezen nem tudok változtatni, hiszen a jó és a rossz között eléggé vékony a határ.
Nem tudtam, hogy miért csinálom, de azt tudtam, hogy nem akartam ott lenni abban a pillanatban, mert minden annyira zavaros volt. Nem értettem semmit se. Hallottam ahogyan folyik a víz a törülközőből, de nem érdekelt. Nem álltam meg és nem is néztem hátra, majd pár pillanattal később hallottam, amint a víz megmozdul, majd pedig a lépteinek a vizes hangja csapta meg a fülemet. Hallottam valami pityegést is, de nem néztem hátra. Most nem akartam látni őt, nem lettem volna képes, illetve nem biztos, hogy most a gyomrom bevette volna bármelyik "epés" megjegyzését. A törülközőt a csapba tettem és folytattam volna az utamat, ha nem akadályoz meg benne. Éreztem a karját a hasam körül, majd pedig testének a közelségét. Egyszerre szerettem volna elszakadni tőle, illetve hozzábújni. Lassan tényleg lehet megörülök, vagy már az is lehet, hogy megtörtént, hiszen ez a kettősség kikészít. Éreztem a komolyságot a hangjában, illetve szavainak a hatására egy fura bizsergető érzés futott végig az egész testemen. Nem ítéltem el még mindig azért amilyen, vagy amit tesz, vagy talán egy nagyon picit, de saját magamat is megvetettem néha azért amiket tettem régen... A csók...futott végig az agyamon. Letagadhatnám, de mi értelme lenne, hiszen ő is és én is tudom azt, hogy nem véletlenül csókoltam vissza őt, de az okot nem tudnám megmondani. Nem szoktam csak úgy viszonozni a csókokat, sokszor találkozott már a kezem a férfiak arcával, amikor nem értették meg azt az egy szót, hogy nem. De Aiden-nel minden más volt. Egyszerre vágytam rá, a társaságára és egyszerre akartam távol lenni, minél távolabb tőle.
Éreztem, amint a teste a testemnek simul, ami még inkább megőrjített, de jó értelemben. Egy darabig nem tudtam megszólalni, illetve egy pillanatra még a szememet is lehunytam, hogy megpróbáljam tényleg összeszedni magamat. Most ez az egész olyan volt, mintha nem éltem volna több, mint kilenc évszázada. Minden annyira új és fura volt vele kapcsolatban. Végül sikerült megtalálnom a hangomat, persze nem valami hangosan szólaltam meg, szinte suttogtam magam elé, de biztos voltam abban, hogy hallja amit mondok.
- Nem, nem véletlenül csókoltalak meg, de ezt te is jól tudod. - mondtam neki egyre halkabban, majd pedig folytattam. - Miért ne menjek el? Miért maradjak?- kérdeztem tőle még mindig komolyan, hiszen nem tudtam, hogy miért kellene maradnom. Miért lenne az jó, hiszen szemmel láthatólag olyan dolgokat teszünk, amit amúgy nem szoktunk. Maradni szerettem volna, de mint sok mindennek ennek se tudtam az okát, egyszerűen csak maradni szerettem volna. Majd megfordultam és az ujjamat az ajkára tettem.- Inkább erre ne válaszolj. - mondtam neki sietve, majd pedig a kezemet végig húztam a mellkasán és közben közelebb hajoltam hozzá. Most én csókoltam meg őt, de pár pillanattal később megszabadítottam a törülközőjétől és magam köré csavartam azt.- Azt hiszem egy törülközőt megérdemlek, ha csak nincs túl nagy ára. - mondtam neki mosolyogva és közben végig őt néztem.

ઈ Music: I was made for lovin' you
ઈ Note:
ઈ Words: 713

Desty & Aiden

Destiny calls...

Fura volt ez az egész helyzet. Nem értem magamat, hogy miért mondtam el neki, hogy mi vagyok, hogy mivel foglalkozok. Tudja rólam, hogy öltem már pénzért, és azt is tudja, hogy ügyesen csinálom, bizonyítja ezt az is, hogy több mint 7 ezer embert öltem már meg, és lám, még mindig élek. De nem kellett volna tudnia, hogy valójában mi vagyok. Más egy bérgyilkos, és más egy orvgyilkos. Bérgyilkosnak általában van szolgáltatója, orvgyilkosnak meg néha-néha, legalábbis nekem nem szokott lenni. Magam választom a célpontot, magam eszelem ki a tervet, és én hajtom végre a merényletet. Nincs külső segítség, legyen akármekkora létszámú a célpontom közelében tartózkodó emberek. Egyik velencei fesztiválon is nagyban táncolt mindenki, mikor egyszer csak a célpontom szembe találta magát velem. Azon célpontjaim közül legalábbis 1 ember. A nyakán átszúrtam egy kést, majd pedig ki is húztam belőle, és a hátára fektettem. A szél erősen fújt ekkor is. Majd amint a tömeg eloszlott megpillantottam a fő célpontomat, és a mellette álló őröket. Fél térdre ereszkedve mosolyogva néztem fel rá, majd rám küldte a 4, nem is, 5 őrt aki mellette állt. Egyik lándzsáját megfogtam a kezembe, és megpördítve azt vágtam bele a hasába, majd kihúztam belőle. Következő ember karddal támadt, a csapás elől elhajoltam, és a hátába állítottam a lándzsát. Következőleg elkezdtem rohanni a célpontom felé, és két őrt egyszerre szúrtam le, de a fegyvert már kihúzni nem tudtam belőlük, ezért az utolsó őrt a saját kardjával szúrtam hasba. Eközben már a célpont is elmenekült. Háztetőkön át követtem, majd amint egy vonalba értünk, akkor gyorsabbra fogtam a tempót, és leugrottam a tetőről teljes pontossággal rá az emberemre, akinek a torkába állítottam a tőrömet. Szép is volt a reneszánsz….
Nem tudom mi késztetett arra, hogy megcsókoljam, de talán legbelül már túlságosan sok érzelmet tápláltam iránta. Nem rég találkoztunk, még is… De nem tudok erről teljesen megbizonyosodni, mert az érzéseimet tudom, hogy kell jól magamba fojtani. Egyelőre nem megy, nem tudok biztosra menni még. Amint leszállt rólam, és a törülközőt is vitte magával a testem szinte magától mozgott, mégis tudatában voltam annak mit csinálok. Kimásztam a kádból, és az egyik szekrényhez siettem, ahol a törülközőket tároltam. Néhány kódot beütöttem, majd kiszedtem belőle egy törülközőt, amit a derekamra tekertem. Desty után mentem, majd amint közelebb értem hozzá, hátulról átöleltem a hasánál.
- Ne menj… - Mondtam a fülébe suttogva, komoly, mély hanggal. -… Vagyok, aki vagyok, csinálom, amit csinálok, de senkit nem csókolok meg ok nélkül. És te sem véletlenül csókoltál vissza, arra a kevés időre sem. - Mondtam még mindig suttogva.



ઈ Zene Kiss Me
ઈ Note
ઈ Words 419

Egy pillanat erejéig lefagytam, de nem értem, hogy miért hiszen eddig is tudtam, hogy szeret ölni és élvezi. Legalábbis így gondoltam, de talán azon lepődtem meg, hogy ezt még be is vallotta nekem, hogy micsoda is ő. Figyeltem őt, de nem szólaltam meg. Nem akartam erről többet beszélni, legalábbis most nem, de az is lehet, hogy később nem lesz rá alkalmam. Tudni akartam, hogy mostanában miért öl, hogy ez most már neki csak egy "hobbi" vagy még mindig parancsra, megbízatásra öl. Biztosan mást már régen faképnél hagytam volna, de valami miatt élveztem vele ezeket a "szócsatákat". Egyikünk se volt angyali teremtés, ez a beszólásain is látszott, de nem érdekeltek annyira, sokkal inkább szerettem rájuk visszaszólni, ha nem ment, akkor csak egyszerűen csendben maradtam és arra a dologra nem reagáltam. Ő se vallotta be azt, hogy néha én nyertem ezekben a "szócsatákban", de nem is ez volt a lényeg. Ilyenben nincsenek vesztesek és nyertesek.... vagyis nem olyan "szócsatában", ami köztünk volt.
Hirtelen már gondolat olvasó is lettél? - kérdeztem vissza gúnyosan, de igaza volt. Tényleg ez járt a fejemben, de ez nem meglepő főleg azok után amit csinált. Nem érdekelt ő se és az önelégült mosolya se. Szerettem volna letörölni az arcáról ezt a mosolyt, de az tény, hogy még jobban nézett ki mosolyogva. Annyira egyszerűnek tűnt az egész dolog, amit akartam, de még se sikerült. Legalábbis nem úgy sikerült ahogyan elterveztem. Most már biztos, hogy vöröses árnyalatú lett az arcom, hiszen eléggé zavarba jöttem, majd amikor megláttam, hogy ő is lefagyott kicsit, akkor mondhatni picit megkönnyebbültem, hogy nem csak én jöttem zavarba. Vártam arra, hogy mit fog beszólni, s közben próbáltam összekapni magamat, de olyat tett amire egyáltalán nem számítottam. Hirtelen közelebb hajolt és megcsókolt, majd magamat se értve egy pillanat erejéig viszonoztam a csókját, majd pedig hirtelen elszakadtam az ajkaitól. Olyan volt az egész, mint amikor a rózsának a tüskéje megszúrja a ujjadat, nos körülbelül olyan gyorsan szakadtam el az ajkaitól. Nem tagadom élveztem a csókot, de akkor se tudtam, hogy mit kellene gondolnom. Pár pillanatig figyeltem őt, majd pedig hirtelen felálltam és távozni készültem. Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom, vagy csinálnom, hiszen nem ismertem őt és vele minden annyira zavaros volt, hiszen olyan dolgokat tettem, amiket nem szoktam...
A törülközőt még mindig nem engedtem el, hiszen nem akartam neki otthagyni, persze az is igaz, hogy ez már mondhatni teljesen használhatatlan volt. Még a hajam is kevésbé volt vizes, mint a törölköző. Majd mit sem törődve vele elindultam kifelé a kádból a törülközővel.


ઈ Note:
ઈ Words: 372

Desty & Aiden

Destiny calls...

- Az, hogy nem látogat meg senki az azért van, mivel orvgyilkos vagyok, és sok barátom nincsen. - Mondtam mosolyogva. Tetszik ez a lány. Valaki, aki fel is tudja dolgozni a néhol durva poénjaimat, és gyakran válaszol is rá, amitől csak még jobb kedvem lesz. Kínos helyzetbe engem nem tud hozni, akármennyire is szeretné. Néhol mikor nem tudok a válaszára mit mondani, akkor is csak mosolygok, jelezve, hogy akkor ő nyert. Nem szokott erre sor kerülni túl gyakran, de néha jobb csendben maradni, mint visszaszólni. Most ez a pillanat viszont ilyen volt. Nem akartam semmit szólni, hadd élvezze ki a győzelmét. Amint hallottam közeledő lépteit, elmosolyodtam, majd csukott szemmel megszólaltam.
- Tudom min gondolkodsz. Hogy hány féleképpen tudnál engem megölni. - Majd folytattam a pihenést. Hallottam a további kutakodását, majd az újra közeledő lépéseit. A mosoly az arcomról „lefolyt”, ellazultam teljesen, nem érdekelt innentől kezdve mit csinál. Eleget szekáltam ma már, kezdve a kis reggeli futással. „Kis” futás. Éreztem, amint megfogja a törülközőt, az azt követő dolgon viszont kissé meglepődtem. Csúszás hangot hallottam, majd pedig azt, ahogy rám esik, és a keze elég durván félrecsúszik. Kicsit ettől lefagytam, majd pedig kinyitottam a szememet, hogy mégis mit csinál. Most még annál is közelebb volt hozzám, mint mikor megfojtani akart. Egy szót sem tudtam szólni, nem is értem mi történt velem, általában az ilyen helyzetekben valamit mindig mondok. „Szép esés, hercegnő”, vagy „Vigyázz, mert a kígyó harap.” de most egyszerűen semmi nem jutott eszembe. Még meglepőbb volt, amit utána csináltam. Magam sem tudom miért, de egyszerűen csak közelebb hajoltam az arcához, és megcsókoltam őt.



ઈ Zene Kiss Me
ઈ Note
ઈ Words 262

Miért is lenne az? - kérdeztem vissza és közben őt figyeltem. Elegem volt belőle, legszívesebben fájdalmat okoztam volna neki, hiszen mégis csak rám tört a fürdőben. Nem érdekel az, hogy az ő háza és az ő fürdője. Ő ajánlotta fel, nem pedig én könyörögtem ki.- Gondolom minden vendégedre így rátörsz. Nem csoda, hogy nem látogat meg téged senki se. - mondtam neki picit gúnyolódva, hiszen minden tiszta üres volt. A falakon se lógtak képek, illetve a nappaliban se láttam egyetlen képet se. Nem arról van szó, hogy nem voltam meztelen már más férfi előtt, de ez mégis csak másabb volt. Nem tudtam őt hova tenni, hiszen nem ismertem és nem is tudtam bízni benne teljesen. Barát? Szerető? Kaland? Ezek előtt teljesen másképpen reagál az ember, de egy idegen előtt, akit nem is ismer... nos ez tényleg egy kínos helyzet volt.
Vigyázz, mert még a végén azt hiszem, hogy szégyenlős, szende kisfiú vagy legbelül. - mondtam neki gúnyosan és egy kisebb nevetés kíséretében. Eddig nem éppen tűnt szendének, de az elpirulásos dolgot nem tudtam szó nélkül hagyni.
Nagyon vicces vagy. - mondtam neki duzzogva, majd pedig még le is fröcsköltem őt. Nem értettem, hogy miért akarja kisérteni a sorsot. Eddig nem sok mindent mutattam meg az erőmből, de ha így halad, akkor még megismerheti a kevésbé kedves és aranyos énemet.
Legszívesebben ott helyben megfojtottam volna őt, de ehelyett csak mosolyogva pillantottam rá és közben milliószor elképzeltem azt ahogyan megölöm. Idegesített az ahogyan viselkedett. Persze, hogy élvezte a helyzetet, hiszen férfiből van és melyik férfi bánná azt, ha egy formás meztelen női testet látna? Majd amikor a törölközőre mondott valamit, akkor már tényleg legszívesebben neki estem volna. Figyeltem, amint kényelembe helyezi magát és becsukja a szemét. Egy pillanatra elgondolkoztam és óvatosan közelebb sétáltam megint hozzá, ügyeltem arra, hogy ne érjek hozzá sehol se. Nekem szükségem van egy törülközőre, amit láthatóan ő nem akar nekem oda adni. Az se érdekel, ha vizes, de ki akarok jutni innét és utána majd kerítek valami ruhát magamnak, akár tetszik neki, akár nem. Nem fog érdekelni.... ezek után nem.. Kiszolgálom magamat és ennyi.
Lassan fölé hajoltam és a kezemmel megfogtam a törülközőnek egy bizonyos pontját, majd le akartam róla szedni gyorsan, de amennyire egyszerűnek tűnt annyira nem volt az. Persze megint sikerült elszerencsétlenkednem az egész dolgot. Megcsúsztam és mondhatni szinte ráestem. Az egyik kezem a válla fölött volt a kádnak támaszkodva, a másik kezem amivel megakartam szerezni a törölközött, nos az kicsit arrébb csúszott... Igen, pontosan ott landolt a kezem.. a férfiasságán. Arcunk szinte összeért, pár centire volt egymástól, ahogy a mellkasunk is. Nem hiszem el, hogy most is sikerült elcsesznem és hoznom a formámat. Komolyan kész szerencsétlenség tudok néha lenni. "Remek kislány, megint sikerült megcsinálnod." Újra és újra hallottam ezt az egy gondolatot a fejemben. Egy pillanatra az ajkamba haraptam és a szemébe néztem, amit közben kinyitott. Már vártam, hogy milyen elmés beszólása lesz ezek után, illetve próbáltam erőt gyűjteni ahhoz, hogy ezek után még képes legyek eltűnni innét, hiszen eléggé fura helyzetbe kerültem, ha eddig nem is voltam abban, akkor most már tuti, hogy ez már tényleg nagyon fura helyzet.


ઈ Note:
ઈ Words: 517

Desty & Aiden

Destiny calls...

- Szerintem ez fenomenális. - Mondtam rövid nevetést követve. Vicces volt az egész helyzet, mit ne mondjak. Ahogy ott állt előttem pucéran csak mosolyogtam. Lejárt az ideje a fürdéssel kapcsolatban. Fél órája itt van bent, bealudt az én kádamba, majd pedig ő van felháborodva… Szép világban élünk. Attól még vicces ez a zavartsága. Bár nem értem mire fel ez az egész. Szép, formás teste van, méretei pont úgy tökéletesek ahogy vannak, de ő tudja. Nem lehet megérteni a nőket. Oké, én sem járkálnék végig New Yorkon teljesen meztelenül, bár ki tudja. Tök mindegy, barátok közt ez megengedett. Legalábbis akkor, hogyha ellentétes neműek. Barát? Második találkozásunk, máris barátként tekintek rá. Fura…
- Ohh, a végén még elpirulok. - Mondtam mosolyogva, majd a mondatán megint elmosolyodtam. Ad néhány magas labdát, amit nem hagyhatok lecsapás nélkül.
- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, van egy rejtett kamera a fürdőben? - Mondtam ezt már komoly tekintettel neki. A kétségbeesett arcánál viszont már nem tudtam a komolyságot tartani, elkezdtem nevetni, amivel ügyesen felfedtem, hogy kamuztam.
- Attól, hogy elől takarod magad, hátul még mindig szép a látvány. - Mondtam neki csipkelődve, figyelve amint a törülközőket keresi. Nem fog találni, mert el vannak zárva igazság szerint. Ezt mikor beküldtem ide magam sem tudtam, csak most hogy keresi jutott eszembe. Egyedüli tiszta törülköző is rajtam van. Kicsit vizes lett, de nem teljesen.
- Felesleges keresned, az egyetlen tiszta törülköző itt van rajtam. - Mondtam neki mosolyogva, majd hátradőltem a kádban, és behunytam a szemeimet, kezeim meg a tarkómra vándoroltak. Kíváncsi voltam erre mit reagál majd.



ઈ Zene
ઈ Note
ઈ Words 258

Fura szokásai voltak, de lehet az is volt a baj, hogy nem igazán ismertem őt. Ismertem a lényének egy apró, mondhatni parányi részét, de azt se teljesen. Tudtam róla azt, hogy ölt már örömmel, bár az elszólásaiból ítélve mindig élvezi az ölést. Nem értettem, hogyan tud így élni, hogy nem számít neki senkinek se az élete. Biztos vagyok abban, hogy történt valami ami ilyenné tette és úgy érzem, hogy a játékunk utolsó kérdése a válasz a erre a dologra. Megráztam a fejemet picit, hogy kitisztítsam a gondolataimat és követtem őt. A sors kiszámíthatatlan és a kockázat nélkül az ember nem nyerhet, de én mit is akarok nyerni? Vagy egyáltalán ebben az esetben van nyeremény? Nincs, vagyis nem hiszem, de soha se lehet tudni, hiszen az élet tele van meglepetésekkel. Megforgattam a szememet, amikor rám kacsintott. Nem értettem, hogy miért csinálja, hogy miért élvezi ezt az egészet, de tényleg vicces volt. Úgy éreztem, hogy nem lehetnek unalmasak a napjai. Biztos voltam abban, hogy mindig kitalál valami számára szórakoztató dolgot. Követtem őt, s  először olyan volt az egész, mintha nem akarná lerázni a rendőröket, hanem játszani szeretne velük. Akár azt is mondhatnám, hogy fogócskázni akarna velük, majd végük sikerült leráznunk őket és eltűnnünk előlük.
Max az álmaidban. - mondtam neki kicsit gúnyosan, majd kiszedtem az arcomba tapadt hajamat. Körbepillantottam és élveztem a szellő lágy simogatását, egy ilyen futás után mondhatni kész felüdülés volt.
Tökmag? - néztem fel rá érdeklődve, majd nem sokkal később pedig félmeztelenül állt előttem. Egy pillanat erejéig végig mértem őt, majd pedig zavartan pillantottam félre, hiszen nem panaszkodhatott a kinézetére. Majd amikor hallatottam a szavait, akkor újra rápillantottam. Nem reagáltam egy darabig semmit se, hiszen nem bíztam benne, de ez érthető volt.
Még mindig jobb az illatom, mint neked, góliát. - mondtam neki kicsit gúnyosan, majd röpke habozás után elfogadtam a felém nyújtott kezét és felálltam. Rég sarkon kellett volna fordulnom, de még se tettem. Nem értettem, hogy miért maradtam még mindig itt vele, illetve miért követem őt. Követtem őt pár lépéssel lemaradva, majd csodálkozva pillantottam a hatalmas házra. Az biztos, hogy rengeteg pénzt ölhetet bele, de amennyire nagy ez az épület, annyira lehet az ember magányos ebben a házban. Főleg, ha egyedül él itt.
Óvatosan besétáltam a házba, majd figyeltem ahogyan lepakolta a cuccait. Nem is értem, hogy minek jöttem ide, hiszen hiába fürdök meg, akkor se tudnék tiszta ruhát felvenni.
Rendben.. - mondtam neki egy apró mosollyal, majd elindultam, de még egy pillanatra visszafordultam. - Köszönöm. - tettem hozzá, majd pedig elindultam a fürdő felé. Elhaladtam egy-két ajtó mellett és nehezen tudtam megállni azt, hogy ne nyissak be rajtuk, de a fürdés csábító gondolata végül nyert és egyből a fürdőbe mentem. Megengedtem a vizet, majd szép lassan kibújtam a ruhámból és közben egy dalt dúdoltam. Lassan beléptem a kádba, majd pedig elmerültem a forró vízben. Éreztem, amint átjárja az egész testemet a jól eső meleg víz. A fejemet a kád szélének döntöttem és halkan dúdoltam tovább a dalt, majd pedig egyszer csak álomba szenderültem. Soha se történt még ilyen velem, de régóta nem volt ilyen mozgalmas napom se, mint az elmúlt napokban.
Majd hirtelen egy ordításra ébredtem fel és olyan volt az egész, mintha visszaröppentem volna az időben. Sokan meg akartak ölni és hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok, így érhető volt a reakcióm. Automatikusan kaptam el őt a nyakánál fogva, majd pedig magam mellé rántottam őt a vízbe és fölé kerekedtem.
Szerinted ez vicces? Meg is ölhettelek volna. -mondtam neki kicsit bosszúsan mit sem törődve a gúnyos beszólásával, majd pedig amikor láttam ahogyan végig néz rajtam, akkor a kezemet magam elé raktam és próbáltam eltakarni magamat a tekintete elől. Fura volt ez a helyzet és eléggé abszurd is. A hajam a mellemre omlott, így részben eltakarta azt. Figyeltem őt és már éppen azon voltam, hogy inkább elmegyek...
Jól aludtam egészen addig amíg egy idióta és önelégült személy meg nem zavart. - mondtam neki merőgúnnyal és álltam a tekintetét, majd egy picit közelebb léptem hozzá. - Remélem jól megnézted ezt a testet, mert többé nem fogod látni. - mondtam neki komolyan miközben arcunk majdnem összeért, de a kezemmel még mindig magamat próbáltam takarni, majd mit sem törődve vele elindultam kifelé a kádból és közben a tekintetemmel próbáltam megtalálni a tiszta törülközőket.



ઈ Note:
ઈ Words: 706

Desty & Aiden

Destiny calls...

Jó érzés volt-e hogy kiverhettem a fogait a pincérnek? Abszolúte. Erőfitogtatás? Nem, erről szó  sem volt, szimplán csak szeretem lezárni a dolgokat tisztességesen. És ez persze a saját módszereim alapján értetendők. Amik mondhatni elég furcsák. Nem mondhatni, mert azok. Elvégre kőkemény brutalitáson nevelkedtem, aminek kihatása lett a jövőmre is. Csak nem egy emberöltőnyi jövő számított ennek, hanem valószínűleg az egész életem. Amit egyelőre nem szeretnék befejezni, ezért is viccelődtem még a rendőrkomával is. Láttam, amint Desty is elmosolyodik a kis poénomon, és hogy a nevetést alig tudja visszatartani. Rákacsintottam, majd rohantam is elfele, futás közben meg csak inkább ingereltem a zsernyákokat. Ezért is tartott jó ideig a futás, pedig kocsiktól kezdve sokkolókon át mindent próbáltak bevetni. Nem olyan könnyű engem elkapni, megedződtem már ilyen téren.
- Szerintem pontosan arra vágysz. - Mondtam mosolyogva. Egy halk nevetést az utána következő mondatára elhagytam, majd mosolyogva fordultam felé.
- Jó újra látni, Tökmag! - Majd pedig felálltam, és a pólómat levettem, majd a hátamra csaptam.
- Gondolom nem akarsz egész nap bűzölögni. Gyere, a házam itt van nem messze. - Nyújtottam felé a kezemet egy lágy mosollyal megfűszerezve azt. A táskát újra a hátamra vettem, majd amint felhúztam el is indultam. Követett, vagy sem, az már egy teljesen más kérdés. Nem erőltetek rá senkire semmit. Ha nem akar, nem jön. Olyan 10 perc séta után megláttunk a távolban egy hatalmas épületet. Ránéztem Destyre, majd bólintottam, hogy az az enyém, és elindultam felé. Belépve a házba a nappali felé vettem az irányt, ahova ledobtam a pólómat, és a táskát. Majd Desty felé fordultam.
- Folyosón végig, majd balra a második ajtó. Törülközőt találsz ott. - Majd pedig a kanapéra vetettem magamat, a lábamat a karfára helyeztem, a fejemet meg az ellentétes oldalán lévőre. Becsuktam a szememet, és kifújtam magamat kicsit. Hallottam a távolodó lépteit, közben elkezdtem valami zenét dúdolni magamban. Kicsit elszenderedtem, majd megnéztem az órát, és 20 perc már bőven eltelt ekkor. Desty elment vajon? Valószínű. Na mindegy, akkor kiszolgálom magamat. Egy sört bontottam magamnak, majd leültem a nappaliban található kis asztalhoz, a táskát magam mellé raktam, majd a kis dokumentumot ki az asztalra. Kopogtattam az asztalon egy kicsit, majd végül kinyitottam. Elolvastam mindent ami ott volt, és az érzések elkezdtek kavarogni bennem. Mert nem tudtam ez hogyan lehetséges, és mégis érzek valamiféle boldogságot, de ugyanúgy fájdalmat is. Nem tudom, nem kell egyelőre ezzel foglalkoznom. Becsuktam a dokumentumot, majd a fürdő felé vettem az irányt. Útközben levettem magamról a ruhákat, és egy törülközőt tekertem a derekamra. Belépve a fürdőbe felhúztam a szemöldököm, majd elmosolyodtam. Ez komolyan bealudt fürdés közben… Közelebb léptem hozzá, majd a füléhez hajoltam, és hangosan beleordítottam.
- ITT VANNAK A ZSARUK! - Majd pedig hirtelen kinyitotta a szemét, és a nyakamnál fogva vágott maga mellé a kádba, majd fölém tornyosult, és a torkom köré fonta a kezeit. Elmosolyodtam.
- Megszabadulok ettől a törülközőtől, és folytathatjuk. - Mondtam gúnyos vigyorral, majd amint Desty szinte leugrott rólam még alaposan megvizsgáltam őt tetőtől talpig.
- Legalább mondd, hogy jót aludtál. - Mondtam gúnyosan


ઈ Zene
ઈ Note
ઈ Words 500