Soha nem gondoltam volna, hogy ez a pillanat valaha is eljön majd. A gyűlölet egy apró pillanat erejéig a háttérbe szorul s a vágy kerekedik felül. Hogy meg fogom-e bánni? Lehet. Nem tudom. A jövő homályos előttem. Szeretek tervezgetni. Csak akkor, ha valami a bosszúval kapcsolatos. S most sem biztos, hogy ezt a helyet ő élve fogja elhagyni. Nem ígértem semmit. Egyszerűen csak jól akarom érezni magam. S jelenleg pontosan azt teszem, de a végkifejlett még mindig lehet ugyanaz, ami ezelőtt volt. Én élek s ő meghal. Akkor talán bátran kiépíthetek egy életet magamnak. Nem kell félnem attól, hogy valaki hátba támad. Még egy esélyt adok magamnak a boldogságra és arra, hogy talán örökre s visszavonhatatlanul összetörjek. Utána pedig már nem marad belőlem semmi csak a puszta sötétség. S akkor talán igaza lesz, majd Ben-nek, hogy egy senki leszek. Mert utána már nem lesznek erkölcseim. De nem szabad ennyire előre gondolkodnom. Az sem biztos, hogy találok valakit, aki érdemes a szeretetemre.
Ez a helyzet mindkettőnk számára veszélyes. Kockáztatjuk az életünket azzal, hogy ilyen közel kerülünk egymáshoz. Hogy ilyen közel engedjük a másikat. Konkrétan megengedjük a másiknak, hogyha úgy gondolja megölhessen. Azonban én nem szándékozom megadni ezt az örömöt neki. El akarom venni az eszét. Nem akarom, hogy gondolkodjon. Azt akarom, hogy az egyetlen dolog, amire emlékezzen azaz én nevem legyen. Nem a sajátja az enyém. Az őrületbe akarom kergetni.
– Elhiheted, hogy amíg én itt vagyok nem lesz szükséged harmadik személyre.. Ami viszont engem illet. Még nem győztél meg a képességeidről. – Nem szívesen osztoznék rajta. Szeretem, ha egy férfi figyelme teljes mértékben rám irányul. Ha valakivel vagyok, akkor arra a személyre koncentrálok. Eggyel többnél, már megoszlik a figyelem, amit nem szeretek. Akkor sem, ha két férfi vágyna az én figyelmemre. Nem.. Én inkább annak a híve vagyok, hogy koncentráljunk egymásra. Kettőnk öröme mindig többet ér, mint három emberé. S ez sokkal intenzívebb is.
– Mindig ennyit beszélsz? – Kérdezem, miközben megforgatom a szemeimet. – Most nem a szavakkal kell bizonyítanod.. A tettekkel kedvesem. – Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy szavakkal vetkőztessen.. Szavakkal nyűgözzön le. Ilyen helyzetekben az számít, hogy mit cselekszik a másik. Nem az, hogy mit jártatja a száját. Sosem szerettem, ha valaki túlságosan sokat beszélt. Valahogy mindig untatott az ilyesmi.
Amint kezem a nadrágja alá siklik elvesztem a fejemet. Nem tudom, hogy mikor éreztem utoljára ekkora vágyat valaki iránt. Azt akartam elérni, hogy ő legyen az, aki megőrül értem, de azt hiszem ez az egész visszafelé sült el, mert minden egyes porcikám sóvárog utána. Főleg, hogy most a kezemmel rámarkolok méretes, kemény férfiasságára, amitől felsóhajtok s pusztán attól, hogy megérintettem bizseregni kezd az egész testem. Magamban akarom tudni. S nem akarom, hogy finom legyen. Nem vágyom gyengédségre. Azt akarom, hogy vadul a magáévá tegyen. Nem vágyom semmi másra.
A lehető leggyorsabban szabadítom meg a felesleges nadrágtól, majd ráharapok alsó ajkára és finoman meghúzom, majd hátrafekszek a pulton őt is magammal húzva. Fejét a melleim közé nyomom, majd a hajába markolva húzom feljebb s a fülébe suttogom. – Meg se próbálj gyengéd lenni. Mutasd meg mit tudsz nagyfiú. – A mondat végén finoman megharapom a fülét, majd pedig lábaimat keresztezve a derekán várom, hogy végre cselekedjen. Elég volt a dumából.

Ha most valaki megnéz minket talán azt mondaná, hogy egy szerelmespár, aki nem bír magával. De érdekel is engem. Oké egy teljesen nyilvános helyen vagyunk. Azonban sikerült elérnünk, hála Ben egy kis friss átváltoztatottjának, hogy az egész hely kiürüljön mindössze pár perc leforgása alatt. Nem, mintha különösebben zavartatnám magam, ha valaki betévedne nézőközönségnek. Nem vagyok az a típus, aki szégyellős valami miatt. Talán nem volt túlságosan jó ötlet egymásnak esnünk, de most mit lehet tenni? Azóta éreztem a vibrálást a levegőben, hogy először megcsókoltam bebizonyítva azt, hogy egyáltalán nem vonzódom hozzá. Pontosabban annak az ellenkezőjét, ami most történik. Már akkor is éreztem ezt a vonzást, amit eddig nem éreztem, mikor vele voltam. Vagy csak egyszerűen nem akartam figyelembe venni azt a lehetőséget, hogy valamilyen szinten vonzódom hozzá. Ezzel az egésszel bemocskolom Colin emlékét. Nem kötődhetek mindig hozzá. Halott és már semmi esély nincs arra, hogy újra az életem része legyen itt az ideje, hogy tovább lépjek. A bosszúmat nem fogom feladni, de azért elszórakozhatok egy picit a bosszúm célpontjával, nem? Nincs semmi és senki aki ezt megtilthatná nekem. A saját szabályaim szerint élek és ő is. Ha mi úgy döntünk, hogy ez nekünk így jó, akkor megtesszük mindenféle gondolkodás nélkül. Én pedig jelenleg semmi okot nem látok, arra, hogy mégis miért kellene búcsút intenünk ennek a jó kis mókának. Az iránta érzett vonzalmat még mindig tagadom. Szavakkal, de a tetteim ellent mondanak ennek és ezt ő is nagyon jól tudja. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy kimondom, hogy vágyom rá. Érje be azzal, hogy kimutatom.
Sosem szerettem, ha valaki túlságosan gyengéden bánik velem. Az a szememben nem tűnt másnak, mint gyengeségnek. Ha valaki nem képes összeszedni magát és megmutatni, hogy mire is képes, akkor semmi esélye nem volt nálam. Ben.. Ben különleges volt. Megvolt benne az erő, de ugyanakkor ott volt az a bizonyos felesleges gyengédség és, amit most nem kívántam megtapasztalni. Lehet, hogy a succubusának megmutatta s élete nagy szerelmének is én ebből többet nem kérek. Nem vágyom már a megtörhetetlen szerelemre. Az egyetlen dolog, ami engem uralhat az a vágy. S ez a vágy most is átvette felettem az irányítás pont ezért sodort legnagyobb ellenségem karjaiba. De én ezt sem bánom, mert élvezem. Méghozzá nagyon is. – Ha azt akarnám, hogy valaki gyengéd legyen hozzám egy nőhöz fordultam volna, szóval még véletlenül se fogd vissza magad. Azt nem szeretem. – Nem, mintha olyan gyakran fordulnának meg nők az ágyamban. Sőt még nem is igen fordult meg egy sem. Nem állnám útját a szórakozásnak az biztos. De, ha már dönteni kell akkor én inkább a férfiakhoz fordulok, mert nem szeretem, ha valaki túlságosan gyengéd. Egy nő pedig nem mindig lehet olyan kemény, mint azt én elvárom.
– Most komolyan ebben a helyzetben arról akarsz beszélgetni, hogy mégis milyen életem lenne, ha Colin még mindig élne?  Ha azt akarod, hogy kiábránduljak elég jó úton haladsz efelé, drágám. – Most legkevésbé akartam Colin-ra gondolni és arra, hogy milyen életünk lehetett volna. Gyerekek. Egyszerű mégis békés élet. Ezt akartam. Ez volt a vágyam akkoriban. Most pedig olyan már, mintha egy másik életben történt volna. Megváltoztam és soha nem leszek ugyanaz a személy, aki egykoron voltam és, ha őszinte akarok lenni nem is akarok az lenni. Mert mindenki s minden változik. Miért maradjak ugyanolyan? Unalmas lenne. Ebben az egyben igaza van Ben-nek talán ráuntam volna az életemre, de lehet, hogy nem. Azonban ezt sajnos most már nem fogom megtudni. Soha.
Látom rajta, hogy egy kicsit el van kalandozva. Pontosan ezért akarom az őrületbe kergetni, hogy egy kicsit visszatérjen a jelenbe. Ha velem van akkor velem van. Nem csak testben, de lélekben is. Azt akarom, hogy a gondolatait csak én töltsem meg. Pontosan ezért vettem az ő vérétől vörösre festett ujjamat a számba. Tudtam, hogy mennyire fel fogja csigázni és egyáltalán nem csalódtam. Hátam hamarosan a kemény pulthoz simult. Halvány mosoly kúszott az arcomra, majd hamarosan halk nyögések hagyják el ajkaimat, ahogy a melleimet kényeztetni. Meg kell mondanom az őszintét nagyon is jól tudja, hogy mit csinál.. Az őrületbe kerget. Ezt akarjuk a másiktól.. Az őrületbe akarjuk kergetni.
Beletúrok sötét hajzuhatagába és finoman megrántom, hogy a szemeibe nézhessek, majd pedig vigyorogva húzom magamhoz, hogy szenvedélyesen megcsókolhassam és finoman beleharapok alsó ajkába, miközben a szabad kezem végigsimít a mellkasán, majd pedig a nadrágjához érve az anyagon keresztül kezdem el őt ingerelni.

Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy mégis mi az, ami vonz hozzá. De minél előbb ismerem be magamnak, hogy vonzódom hozzá annál hamarabb tudok túlesni ezen az egészen. Legyűröm magamban az érzést vagy éppenséggel engedek a csábításnak, hogy végleg magam mögött tudhassam. Ha őszinte akarok lenni a második egy kicsit szimpatikusabb. Vágyom rá és láthatóan ő is vágyik rám. Ez a folyamatos csipkelődés pedig még csak rátesz a dologra. Valahogy ez a folyamatos ellentét az, ami egymáshoz vonz minket. Nem hiába.. A mágneseknél is a két pozitív taszítja a másikat. Szükségünk van ezekre az ellentétekre. Mert ezek nélkül elvesznénk. Unalmas lehetne. Nem, mintha bármit is akarnék tőle. A testem kívánja nem a lelkem. Ezt még elég könnyen meg tudom határozni. A szívemet soha többé, senki nem képes elnyerni. Darabokra törött, majd megfagyott s most már, mint egy darab kő úgy dübörög a mellkasomban jelezvén, hogy még élek. Ezzel már semmit nem lehet kezdeni. Halálra van ítélve. Nem, mintha akarnék bármit is érezni.. Csak felesleges fájdalmat okoznék magamnak ezzel.
– Hmm, miért szerinted vannak érzéseim?  – Nevetnem kell a feltételezésétől. Vágy. Ennyiben ki is merül ez az egész. A levegőben tapintható a feszültség, de hogy éreznék iránta valamit? Talán gyűlöletet és megvetést. Megölt egy olyan személyt, aki még csak nem is ártott neki. Colin jelentette számomra a világot. Előtte elcseszett volt az életem. Mikor megismertem minden megváltozott és a pozitív irányba kezdett el haladni. De most, hogy nincs.. Elveszettnek kellene éreznem magam, de nem érzem. A bosszúm az, ami éltet. Mihez is kezdenék nélküle? Csak sodródnék az árral, ami hosszútávon nem kifizetődő.
– Szóval most azt akarod mondani nekem, hogy tulajdonképpen szívességet tettél? Nevetséges vagy komolyan. Még, hogy nem unatkozom melletted? Miért szerinted mellette unatkoztam akár csak egy percre is? Szerettem s ő viszont szeretett ez volt a kapcsolatunkban az egyetlen, ami biztos volt.. De nem neked fogok papolni a kapcsolatokról, amikor ha ránézel egy párosra azt sem tudod megmondani, hogy melyik a férfi és melyik a nő, mert annyira vak vagy. – Dühös voltam, hogy azt hitte szívességet tett nekem. Lerombolta a világomat. Colin-nal nem unatkoztam. Mindig voltak hullámvölgyeink, de egyik sem volt túl komoly, mert tudtam szeret. Ennél több pedig nekem nem is kellett, ahhoz, hogy megbízzak benne.
Hogy miért csókoltam meg? Miért engedtem el a szívét? És mégis miért követem el életem talán legnagyobb hibáját? Jó kérdés. A válasz pedig roppant egyszerű. Vágyom rá és ő is rám. Ez az egész egy játék, amibe az egyikünk előbb utóbb beleroskad. Én már mondhatni képtelen vagyok a szerelemre, amíg ő. Nem éppen arról híres, hogy lemondjon az igaz szerelemről. Akkor bele sem habarodott volna abba a succubusba. Ez is egy volt a sok hibája közül. – Fogd be.  – Suttogom, majd finoman beleharapok alsó ajkába. Nyaka köré csavarom a kezemet, majd pedig lecsúsztatom a mellkasán egészen a nadrágjáig, aminek a szélét megrántva húzom közelebb magamhoz. A kezemet még mindig az ő vére borítja. Elmosolyodva húzódom el tőle, majd a szemeibe nézve veszem a számba az egyik véres ujjamat. Játszadozom vele. Az őrületbe akarom kergetni. S remélhetőleg ez sikerülni is fog. Nem szokásom elbukni.

Az együtt töltött perceinknek minden egyes momentumát meg kell jegyeznem. Oda kell figyelnem arra, hogy mit mond és mégis hogyan mondja. Mert azért ez sem teljesen mindegy. Elég sokat elárul a testbeszéde vagy éppenséggel a hanglejtése. Nekem pedig ezekre a kis, apró dolgokra van szükségem ahhoz, hogy egy életre elintézzem őt. Bár, ha kettőnket elnézem egy élet nagyon, de nagyon kevés. Egy örökkévalóságon keresztül akarom tönkre tenni őt. Ehhez már csak ráadás az, hogy én ettől még egy kicsit boldogabb is leszek, mert élvezem nézni, ahogy szenved.. Nincs olyan dolog, amihez hasonlítani tudnám. Talán még Ő az, aki megérti ezt az érzést, hiszen ezt a harcot ketten vívjuk. Hol egyikünk van fölényben.. Hol pedig a másikunk.
Nem bírtam ki a képébe kellett röhögnöm a szavaitól. – Ó, szóval most éppenséggel hozzám vonzódsz? Édes meg minden, de el kell keserítselek, hogy nekem egyáltalán nem vagy az esetem. Emlékszel még a szerelmemre, akit megöltél, nem? Idézd fel az arcát aztán nézz a tükörbe. Egyetlen egy még csak hasonló vonásotok sincs és mind tudod nekem ő volt a minden. Nélküle egy bosszúálló kis senki vagyok. De szeretek bosszúálló, kis senki lenni.  – Nincs mit elveszíteni. Legalábbis nem tud róla. Nem szívesen veszíteném el Lena-t például. Ő a legjobb barátnőm, ki minden egyes harcomban mellettem van. Még akkor is, ha olyan, mint egy árnyék.  Mert legtöbbször ilyen. Ezért is nem tud róla senki és ez pontosan így van jól. Nem szeretném, ha Ben vagy bárki más is tudomást szerezne arról, hogy mégis milyen „fegyver” is van a tarsolyomban. Elismerem örülök, hogy egy valkyrie a barátnőm, de én nem csak ezt látom benne.. Milyen barát lennék, ha az lenne az egyetlen dolog, amit értékelnék benne?
Fogalmam nincs, hogy miért voltak a szavai ilyen hatással rám.. Tisztában voltam azzal, hogy valahol mélyen kívánom, de amikor őt akartam piszkálni rájöttem, hogy ezzel csak saját magamat ingereltem.. Meg tulajdonképpen őt is. Ez azonban még közel sem térített el a célomtól. Nem felejtem el mit kell tennem, de testem már-már sóvárog iránta.. Hiába próbálom tagadni ez az érzés, már teljes mértékben maga köré csavart. Megrészegített.
– Hmmm.. Miért ne kezdenénk rögtön egy picivel többel? – Suttogom ajkaira és közelségét kihasználva harapom meg finoman alsó ajkát és finoman végighúzom rajta a fogaimat, majd talán életem legnagyobb hibáját elkövetve eleresztem a szívét és rögtön magamhoz rántom. Szenvedélyesen kezdem csókolni ajkait ujjaim sötét hajába túrnak. Mindketten vágyunk a másikra. Miért is ne szórakozhatnánk egy kicsit, mielőtt elteszem őt láb alól? Kereshetnék okokat, de rájönnék, hogy a mi játékunkban mi vagyunk azok, akik a szabályokat hozzák. Ha úgy döntünk ehhez van kedvünk, akkor megtesszük. Őrültség. Ezzel tisztában vagyok. Még sem tudok uralkodni a vágyaimon. A testem vágyik rá. Én pedig nem szoktam megtagadni a testemtől semmiféle örömöt.

Szavai valamilyen szinten eljutnak a tudatomig, de próbálok nem is foglalkozni vele. Senki vagyok. Lehet, hogy az ő szemében tényleg egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok, akit csak a bosszúja hajt. Amíg azonban, mikor a tükörbe nézek nem ez az első gondolatom nem is kell foglalkoznom vele. Főleg, mivel nem pont a legnagyobb ellenségem üres szavaitól fogok összeroskadni. Egyáltalán nem ismer. Fogalma nincs arról, hogy milyen is vagyok, hogy igazából ki is vagyok. De neki ez nem számít. Neki az egész világon semmi nem számít. Megölt egy ártatlan embert. Na, jó. Lehet, hogy nem volt annyira ártatlan, de nem ártott neki.. Mégis megölte. S a mai napig nem tudom, hogy mégis mi hajtotta, hogy megtegye. Azt azonban határozottan állíthatom, hogy minden egyes nap egy büntetés a számára. Még akkor is, ha nem vagyok mellette és nem fogom a kezét, hogy szenvedjen. Tudom.. Legbelül szenved. Kísérti a múlt, ahogy engem is. Ez elől pedig sajnálatos módon nincs menekvés.
– Te meg komolyan elhiszed, hogy nem tudom mikor hazudsz? Próbáld még csak védeni az kis pitiáner érzéseidet, hátha sikerül meggyőznöd engem arról, hogy nincs az életedben senki sem, akit szeretnél.. Ha nem is vagy szerelmes abba a succubusba, hát egyértelműen vonzódsz hozzá. Ezért pedig félsz, hogy baja esik, ami érthető. Ezért is ő az egyik gyenge pontod.. De amire én igazán kíváncsi lennék, hogy mi még. Vagyis inkább ki. De előbb utóbb erre is rájövök, édes. – Nem félek attól, hogy elbukok. Még akkor sem, mikor az ő kezében van az irányítás. Akár meg is ölhetne, de valahol mélyen éreztem, hogy nem tenné. S, ha őszinte akarok lenni magamhoz én sem szívesen vetnék véget az életének ilyen egyszerűen mégis.. Tudom, hogy nem hátrálhatok meg, ha arra kerül a sor. Egyértelmű gyengeségként tükröződne a szemében és ezt nem engedhetem meg magamnak. Nem vagyok gyenge.
– Hmm, igazad van. Nem is tudom, hogy mi vonz jobban hozzád. Az igénytelen arcszerkezeted vagy pedig a még igénytelenebb stílusod. Jobban átgondolva, ha becsuknám a szemem talán lenne esélyed. Akkor nem látnám a hülye pofádat. A hangod elmegy.. Meg végül is ez a nyáladzás is, amit csóknak hívsz. Voltál már orvosnál? Kicsit túl sok nyálat termel a szervezeted.. Már kezdem érteni, hogy miért mondtad azt, hogy szívességet tettem neked, mert amúgy sem működött volna. – Szabad kezem lesiklik a mellkasán közben egy picit szorosabban fogom a szívét, hogy még véletlenül se próbálkozzon semmivel. Mikor az ágyékához érek halványán elmosolyodom. – S ez itt.. Egyáltalán még működőképes? Vagy jelentkeztek már a korral járó problémák? Boldogan veszek neked egy doboz Viagrát, hogy elszórakozhass a succubussal, mielőtt megölöm. – Rákacsintottam és egy kicsit közelebb vontam magamhoz, de még mindig úgy helyezkedtem, hogy egyszerűen ki tudjam szakítani a szívét a mellkasából, ha úgy akarom.
– Ó, drágám. Az erő már megvan, hogy megöljelek. A kérdés csak az.. Mégis mi hasznod volt a szerelmem halálából. Az egész puszta kíváncsiság. – Még mindig nem tudom, hogy mi volt az, amivel keresztbe tett neki.. Meg egyáltalán, honnan ismerték egymást annyira, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Most pedig, hogy a kezemben fogom a szívét a legkevesebb, hogy őszinte lesz velem. Vagy, ha nem.. Rá tudom venni. Bár nem biztos, hogy képes vagyok várni. Előbb fogom megölni, mintsem egy percnél is tovább hallgassam a felesleges szövegelését.

Kettőnk között soha nem egyszerű semmi. Még a bosszú sem. Kerülgetjük egymást ezzel is ingerelve a másikat. Külső szemlélőként talán azt mondják, hogy bolond egy játékot játszunk mi ketten. De legalább teljes mértékben élvezem. Én legalábbis mindenképpen. Még akkor is, ha nem mindig az én kezemben van az irányítás. El tudom viselni egy darabig, hogy valaki más irányítson. Végül is nem olyan nagy dolog ez az egész. Nem fog megölni. Ő sem képes rá, ahogyan én sem. Vagy én talán mégis?
– Egy senki vagyok? Tényleg ezt gondolod? Mert akkor egy senki elpusztítását tetted az életcéloddá. Miért akarsz valaki olyanon bosszút állni, akinek nincs mit veszítenie az életén kívül? Főleg, ha már az sem ér túl sokat. – Eszem ágában nem volt felfedni a kapcsolataimat. Ha kiteríteném elé, hogy mi is van a tarsolyomban tényleg nem lehetne az enyém a meglepetés ereje. Nagyobb szövetségeseim vannak, mint azt gondolná. Biztos vagyok benne, hogy neki is van egy bizonyos háttércsapata. Már megtanultam, hogy sosem szabad alábecsülni az ellenfelet. Ha valaki túl magabiztosan kezeli a dolgokat azaz életébe is kerülhet. Én pedig nem követek el ilyen hibát. Legalábbis nem szándékosan.
– Tudod lehet, hogy nekem senki nem számít és én sem számítok senkinek. De legalább, már kinőttem a gyerekes álmodozásból. Az élet szívás. Érzésekkel kínozni magad pedig teljesen felesleges. Erre, már igazán rájöhettél volna. – A szerelem az, ami mindkettőnket meggyöngített. Vagy, ha úgy akarjunk nézni ez volt az, ami mindkettőnket egy kicsit emberibbé tett. Azonban ez részemről, már a múlté és nem is kívánok a kelleténél tovább rágódni a dolgon. Mondom én ezt úgy, hogy még a mai napig a bosszúm hajt.
Kezem hamarosan a mellkasában van s szívét szorongatom. Készen állok arra, hogy véget vessek az életének? Nem tudom. Viszont, ha most meghátrálok gyávának fog tekinteni és addig fogom tőle hallgatni ezt az egészet, amíg meg nem teszem ténylegesen. Több életet vettem el, mint azt a két kezemen meg tudom számolni. Most valahogy mégis, mintha képtelen lennék rá. azzal, hogy kitépem a szívét a mellkasából azzal önmagamból is kitépek egy darabot. Azt, ami minden nap hajt.. A bosszú. Ha Ő nincs nem tudom mihez fogok kezdeni magammal.
Meglepődök, amikor ajka az ajkamon, de magam sem tudom miért egy rövidke pillanat erejéig viszonozom. – Szóval, ez lesz a mi köszönésünk? Mellesleg megjegyezném tudtam, hogy tetszett, amikor megcsókoltalak. – Gonosz mosolyra húzódik az ajkam. Egyetlen egy pillanatra sem eresztem el a szívét. Nem fogom elereszteni most nem. Nem hátrálok meg.
– Miért? Miért ölted meg? Mit ártott neked? – Bukott ki belőlem egy kérdés, amire már nagyon régóta szerettem volna tudni a választ. Remélhetőleg meg is kapom rá még mielőtt végett vetek a nyomorúságos életének. S akkor egy újabb életcélt találhatok magamnak.. Talán még arra is lesz esélyem, hogy boldog legyek. Ki tudja? Ha ő halott nem lesz ki megkeserítse az életemet.

Kerülgetjük egymást. Ha őszinte akarok lenni, akkor még az sem tett különösebben boldoggá, ahogy ténylegesen a tettek mezejére léptünk. Talán velem lehet a baj, de nem tudom. Most valahogy nem érzem azt, hogy amit tettem az helyes vagy kielégítő lenne a számomra. Szerencsétlen megfulladt a saját vérében. És akkor? Kétlem, hogy ez lenne az első ilyen alkalom. „Meghalni”, már meghalt párszor, de vajon milyen képet vágna, amikor szembesülne azzal, hogy ezúttal tényleg nem lesz visszatérés. Olyan szívesen szorongatnám a kezeim között a szívét. Hmm. Talán legközelebb meg is fogom tenni. Mert mind a ketten tudjuk, hogy lesz még legközelebb. De lehet, hogy az a bizonyos legközelebb lesz kettőnk számára az utolsó találkozás. Nincs mitől félnem. Olyan segítség áll a hátam mögött, amit ő még csak el sem tud képzelni. S talán soha nem tudhat, majd magáénak. Kétlem, hogy bárki leszerződne egy pszichopatával. Én nem mindig voltam az, de az, hogy ő megölte a szerelmemet bebizonyította, hogy Ő igen is az. Már a kezdetektől fogva. Miért állnánk össze egy igazi pszichopatával, amikor tudjuk az elméje könnyen elborulhat s akár hátba is támadhat minket? Előtte velem sem volt problémája sem pedig Vele. Mégis megölte. Kegyetlenül. Nevetséges. A bosszúm felé, már beteljesedett nem is tudom, hogy miért húzom ezt az egészet annyi ideig. Az egyetlen végkifejlete ennek az egésznek csak az lehet, hogy kettőnk közül valamelyikünk meg fog halni.
– Azt hiszed nem tudom, hogy mi a szerelem? Egy ajándék. Amit először lelkesen bontogatsz ki, de mikor a doboz aljához érsz rájössz nem rejteget mást, mint sötétséget. Nincs szükségem ilyen gyengeségre. De úgy látszik neked igen. Hát dobálgasd csak a szívedet minden libának.. Addig, míg teheted. Míg még van szíved.  – Örömmel játszadoznék a szívével és zúznám porrá, de tényleg. Megérdemelné. Azt akarom, hogy az utolsó dolog, amit látni fog a halála előtt az én legyek. Nekem ez tökéletes befejezés lesz a kettőnk ügyét illetően. Őt pedig maximum arról fogom megkérdezni, hogy milyen koporsót szeretne. Bár előbb vetném bele egy folyóba, minthogy bármiféle temetést szervezzek neki. Ha Ő megúsztatja, hogy megölt egy fae-t. Akkor én miért ne? Igazságot szolgáltatnék, amit már jó ideje meg kellett volna tennie az Una Mens-nek. De szokás szerint ülnek a lapos fenekükön és nem csinálnak semmit..
Mikor kezeit a vállamra helyezte összeszorítottam a fogaimat, hogy felkészüljek a legrosszabbra. Tudtam, hogy nem fog csak úgy elengedni. Mondhatni számítottam a kínzásra. Azonban még mindig felülkerekedhetek. Egy könny folyik végig az arcomon, de nem sikítok. Nem adom meg neki ezt az örömöt. Még csak álmodozni se merjen arról, hogy azt hiszi sikerült megtörnie engem.
Hátraesek a székkel együtt s csak pár másodperc az egész, míg helyrejön a vállam, de ez sem éppen kellemes érzés. Elmormogok egy varázsigét, amitől sikerül kiszabadulnom és a meglepetés erejét használva pattanok talpra s kezem, máris Ben mellkasába nyomul. Megmarkolom a szívét és így nézek a szemébe. – Hmm, most akkor én mit is kezdjek veled? – Kérdezem mosollyal az arcomon, miközben egy kicsit rászorítok a szívére.

Már kezdem nagyon unni ezt az egészet, hogy kerülgetjük a másikat. Ha nem kerülne talán az életembe az, hogy elalszom valószínűleg megtenném. Annyira halálra tudnak untatni páran. Most például Ben is pontosan ezt teszi. Komolyan.. Nem igaz, hogy nem tanul a saját hibájából. A szerelem, a szeretet gyengeség. Jó lenne, ha erre rájönne, de komolyan. Én már nem leszek még egyszer akkora bolond, hogy megismételjem életem legnagyobb hibáját. Mégpedig azt, hogy mindennél jobban szerettem valakit. Hagytam, hogy a gyenge pontommá váljon pedig nem szabadott volna. Azonban nem most kell keseregnünk a múlton. Már a múlt. Változtatni nem tudunk rajta és, ha őszinte akarok lenni nem is szívesen változtatnék rajta. A múltam miatt vagyok, aki vagyok és ezt egy percig sem szégyellem.
– Téged pedig a szíved. – Örülök, hogy azt hiszi csak egyedül dolgozom ellene. Így enyém a teljes meglepetés ereje. Lena az én kis cinkostársam. Soha nem fedném fel őt mások előtt. Csak,a mikor már túlságosan is késő. Jó dolog, ha van egy valkyrie barátod. Mondhatni, hogy hatalmas előny bárkivel szemben. Úgymond a háborúhoz van kötve, de ha úgy vesszük, ami Ben és köztem van az, már egy ideje igen is háborúnak számít. Szerelemben és háborúban pedig mindent szabad. Még ártatlanok életét is kiontani.
Körbenézek a bárban, ahol már nyoma sincs szerencsétlen lánynak. Valószínűleg belerohant az éjszakába és jó pár tucat ember életét kiontja majd. De érdekel is engem? A francokat. Ez csak Ben felelőssége. Talán jobb is lesz, ha teszek egy látogatást az Una Mens-nél. Most már épp itt az ideje, hogy felfigyeljenek erre a szerencsétlenre. Megérdemelné, hogy a legrosszabban részesüljön. Először is, mert megölt egy világos fae-t, amikor ezt törvény tiltja. Másrészt pedig felhívta magunkra a figyelmet a kis átváltoztatottjával. Kíváncsi lennék, hogy mit szólnának.. Azt hiszem ez a temérdek hulla, ami körülvesz minket épp elég bizonyíték arra, hogy elítéljék.
Most, hogy én voltam az, aki a másikkal szemben hátrányban volt.. Nevetés kaparta a torkomat, amit nem tudtam szabadjára ereszteni, hiszen betömte a számat. Amint megszabadított ettől a hátránytól hangos nevetésben törtem ki. – Most azt várod, hogy könyörögjek? Vagy éppenséggel azt mondjam, ó drágám ezt még megbánod. Azt hiszem mondanom sem kell.. Mert te is tudod jól, hogy nem fogsz megölni. Ketten játsszuk ezt a játékot és a befejezés még korán sem jött el, szóval.. Mi az, amit tenni akarsz velem így.. Ilyen kiszolgáltatott állapotban?  – Vigyorral az arcomon néztem rá és körbenyaltam a számat, amin még mindig ott volt a vére. Nem vagyok oda a vámpírvérért, de a vörös rúzs se az én asztalom.

Szeretem kihasználni mások gyengepontjait. Ben estében ez ismételten egy nőt jelent. Számomra már csak az egy éjszakás kalandok maradtak. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy valakit túlságosan is szeresek. Fájdalmas tud lenni az elveszítése. Nem kívánom még egyszer megtapasztalni. Azért van még egy oka annak, hogy miért érem be ezekkel a kapcsolatokkal. Senki nem tudja helyettesíteni őt. A szívemben még mindig ugyanúgy ott van. Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá. Hiszen az hajt, hogy egy életen keresztül fogok Ben-nek akkora szenvedést okozni, mint amit nekem okozott, mikor a karjaimban tartottam halott szerelmem kihűlt testét. A mai napig kiráz a hideg, ha csak belegondolok. A halála olyan sebet ejtett rajtam, amit soha nem fogok elfelejteni és a folyamatos bosszúhadjáratomat pontosan ezt teszi édesebbé. Az elmúlt időszakban nem tettem semmit. Nekem is kell pihennem és, amúgy is. Így legalább elbízta magát és beújított magának egy succubust egy újabb szerelmet.. Vajon mi lenne a vége ennek az egésznek, ha kiderülne? Mindkettejüket kivégeznék. De a halál túlságosan is könnyű lenne Ben számára. A succubus meg.. Csak egyszerű járulékos veszteség. Semmi több.
– Látod, hogy milyen figyelmes vagyok? Odafigyelek rád. De azért remélem szereted a meglepetéseket.  – A helyzethez képest elég nyugodt voltam. Legalábbis azt hiszem. Ennél sokkal jobban is kiborulhattam volna. A beszólásaival, már bőven tele volt a padlás, de nem érdekel. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy láthassa, hogyan lobban lángra bennem az iránta érzett gyűlölet. Be kell vallanom, hogy elég jó úton halad afelé, hogy kihozzon a sodromból.
– Tudod, ha féltékeny lennék, akkor megölném a kis szukádat.. De ehelyett.. Inkább játszani fogok vele és te is nagyon jól tudod, hogy milyen az, ha én játszadozom. Eléggé el tudnak fajulni a dolgokat. Ja, és szerintem mindketten megtapasztaltuk már, hogy rosszabb dolgok is vannak a halálnál. – A halál egyenlő egy menekülő úttal. Ezt pedig nem osztogathatom minden második embernek vagy éppenséggel succubusnak vagy más lénynek. Vannak sebek, amik soha nem gyógyulnak be. Néha fizikai fájdalommal járnak, néha egyszerűen csak a lelki világodat zúzzák porrá azzal, hogy elveszik tőled azt, akit a legjobban szeretsz.
Sikerült kihoznia a sodromból és ezzel elérte, hogy ne gondolkodjak tisztán. Túlságosan közel merészkedtem hozzá, amit nem szabadott volna. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar visszatér. Ez mindenkinél eltérő. Azonban nála valahogy sokkal gyorsabban történt ez az egész az átlaghoz hasonlítva. A következő dolog, amire feleszmélek, hogy a kezeim össze vannak bilincselve a számat pedig betömte egy anyagdarabbal. Érzem, ahogy a kampó hideg éle végighúzódik a nyakamon, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy félelmet véljen felfedezni a szemeimben. Hiszen nem félek a haláltól. Ez egy fajta kiváltság. Többé nem kell éreznem azt a fájdalmat, amit az elvesztett szerelmem okozott. Megkönnyebbülés lenne, hogy nem kellene minden áldott nap felkelnem úgy, hogy a mellkasomon ólomnehezék pihen. Mikor arcomat maga felé fordítja egyszerűen csak a képébe vigyorgok, hogy tényleg azt hiszi ezzel most nyert bármit is.

Mindezek ellenére is tartom az álláspontom , miszerint gyáva. Nagyon jól tudja, hogy ha nekem árt azzal semmit nem ér el, ezért is féltem Wendyt. Ő az egyetlen, akinek tud ártani, akinek árthat. Az egyetlen gyenge pont.. de neki ott van Neal. Bár már múltkor se bizonyult nagy segítségnek, de bízom benne hogy ott lesz a bajba, ha esetleg tényleg lép valamit Lydia és tesz valamit. Nem hiába , nem csak magam miatt fenyegettem őket. Tudtam ha Wendy velem összekerül annék nem lesz jó a vége. Sajnos nem látom előre a lépéseit.. nem lenne ilyen gondom , nem lenne bennem a félsz ha tényleg nem engedném ki innen élve. De valami mégis visszatart..
- Ó milyen kedves. Kapok felkészülési időt?  - Elmosolyodva nyújtom ki kezem, majd a pulton lévő teli pohár tartalmát húzom le. Egyszerűen innom kell.. az indok pedig Lydia. Ezek után tényleg már csak tagadni sem tudnám hogy volt közöm a lányhoz. Viszont vagyok annyira büszke hogy személyesen biztos nem figyelmeztetem őket. Nem régiben törte össze a szívem a lány..darabjaira hullott, amit valószínűleg teljesen senki nem fog össze ragasztani.
- Tudod.. nem én akarok bosszút állni a másik VOLT szerelmén, ismételten. És akkor még én vagyok a féltékeny, életem? Még csak nem is tagadhatod.. - Próbálom továbbra is húzni az agyát. Bár őszintén szólva még ha nem is gondolom komolyan, lehetne benne valami kis igazság. Már , ha azt a tényt is nézzük hogy az előbb éppen smároltunk. Tagadja ugyan, de tudom hogy nagyon is élvezte a dolgot kettőnk között.. nem csak én.
Nem kapok levegőt.. haldoklom. Nincs ennél rosszabb és lassabb halál, mint a fuldoklás. Semmit nem tudsz tenni ellene.. tudja a dolgát a csaj.. úgy látszik, nem csak nekem megy a kínzás azonban neki van még mit tanulnia. Sokan teszik fel a kérdést mi is van a halál után. Nos, maradjunk annyiban hogy a halál egy olyan dolog amit messziről szeretnék elkerülni. Azonban míg mellette vagyok, míg ő van fölényben addig van egy olyan érzésem nem kerülhetem el. Szerencsémre nem véglegesen ölt meg..
Látom a fényt..  ez egy amolyan felkészülés, hogy mindjárt visszatérek az élők világába. Érzem a testrészeim.. az ujjaimat mozgatom, kaparom a padlót. Lassan kinyitom a szemem.. s a halálom okozójával találom szemben magam. A nyaka köré fonom kezeimet, s magamhoz rántom.
- Látod? Igazam volt.. gyáva vagy. - Mosolyra húzva számat lököm el magamtól, egy székre esik. Hatalmas kérdő jel követi azt, hogy vajon miket is tartok magamnál.. jelen esetben egy bombabiztos bilincset rántok elő, faekre tervezve. A lány mögé kerülök, lebilincselem kezét, s a szájába egy ruhámból leszabott darabkát nyomok. Nem kell a felesleges beszéd..
- Megvolt az esélyed, drágám. Most én jövök. - Rákacsintva egy másik számomra igen csak fontos kelléket húzok elő. Kalóz kampó.. egy igen csak éles darab.
A lába közé állok a székre, s közelebb hajolok hozzá. A kampó éles felével közelítem meg a nyakát, s követve a vonalát állok meg az állánál, felém fordítva a fejét.



→ 393 → [You must be registered and logged in to see this link.] → béna    → [You must be registered and logged in to see this link.]