Előcsarnok

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Guest
Wed May 06, 2015 10:17 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Apr 12, 2015 4:30 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Mar 19, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Leila Monroe
Sat Mar 14, 2015 12:10 am



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 2:14 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 08, 2015 12:09 pm



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Guest
Sun Mar 01, 2015 10:23 am

Merry Christmas

Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Share | .
 

 Előcsarnok

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
avatar
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
:

✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Előcsarnok   Sun Jul 13, 2014 10:42 pm

to Aisha & Aiden & Dany
What the hell happened here!?

Csendesen hallgattam a szavait és próbáltam nem közbe szólni, ami kicsikét nehezen ment. Egy részt, mert nőből vagyok, más részt mert nem értettem vele egyet. Miért is kellene bárkihez is viszonyítani? Miért kellene bárkit is túl szárnyalnia? Nem az a fontos, hogy mások mit tettek, vagy mit tesznek, hiszen minden család másabb és másabb. Minden család másképpen neveli fel a gyerekét, illetve úgy gondolom, hogy ösztönösen fognak jönni ezek a dolgok, de az is lehet tévedek. Soha se voltam anyuka, s régóta nem élt már senki olyan, aki ezt elmondhatta volna nekem, illetve aki mesélhetett volna az anyaság nyújtotta örömökről, mert én is féltem. Nem tudtam, hogy lesz ez, vagy mi fog történni. Biztos voltam abban, hogy ő is fél, vagy esetleg Aiden a múltja miatt mondja ezeket, illetve érzi így. Pontosan tudom, hogy mivel foglalkozik, hogy miket tett a múltban, de ennek ellenére szeretem őt és mindig is fogom. Tudom jól, hogy emiatt sok veszély leselkedik ránk, illetve amiatt, hogy ő semleges, de ez se zavart. Úgy éreztem, hogy képes vagyok ezzel is szembenézni, főleg ha ő itt van velem. Szeretem őt és mindig is fogom, ezen semmi és senki se tud változtatni.
Nem tudtam, hogy mi lenne jobb, ha egyből kinyögném vagy nem. Viszonoztam gyenge csókját, majd utána lemásztam róla. Egy darabig még haboztam, s próbáltam összeszedni minden bátorságomat, hiszen ilyen dolgok után azért kicsit nehezebb elmondani ezt a dolgot. Elmosolyodtam, amikor megéreztem magam mögött, illetve a fejét a vállamnál, majd amikor egy apró puszit adott az arcomra, akkor egy pillanatra ránéztem és gyengéden megcsókoltam őt, ezek után pedig visszafordultam és a messzeségbe bámultam miközben próbáltam megtalálni a hangomat. Végül pedig elmondtam neki és vártam. Zavart a csend, de tudtam jól, hogy nem lehet neki se könnyű. Türelmesen vártam és közben az ajkamat harapdáltam. Majd amikor megállt előttem, akkor felpillantottam rá, de még mindig az ajkaimat harapdáltam, hiszen ideges voltam kicsit.
Boldog voltam a szavai hallatán, mint még sohase. - Ennek örülök, mert én is nagyon szeretlek és ennél boldogabb nem is lehetnék, mint most. - mondtam neki mosolyogva, majd viszonoztam gyengéden a csókját és egy darabig csak figyeltem őt, majd nem sokkal később belebújtam a fehérneműmben és a ruhámra tévedt a tekintetem. Nem akartam visszabújni belé, sokkal inkább bújtam volna Aiden ingébe még egy ilyen helyen is, hiszen az sokkal kényelmesebb volt, mint ez a ruha. Meg nem fogom úgyse viszont látni a legtöbb embert, aki itt a folyóson szembe jöhet velünk.
Erre pályáztam. - mondtam neki egy féloldalas mosollyal és egy aprót az ajkamba haraptam. Ezek után belebújtam az ingbe, kezembe fogtam a cipőimet, majd a ruhával nem is foglalkoztam és oda sétáltam hozzá. Elmosolyodtam, amikor éreztem a karját magam körül és követtem kifelé őt az előadóteremből, majd hirtelen rosszul lett. A karomat köré fontam és aggódva pillantottam rá. Tudtam jól, hogy nincs minden rendben, de bíztam benne, hogyha tényleg nagyon rosszul lenne, akkor szólna. Hirtelen nem értettem semmit se, hiszen egyik pillanatban még mellettem állt Aiden, a következőben pedig futni kezdett. Hirtelen semmi se tudtam, illetve nem értettem, hogy Aiden miért fut az a férfi után, mert pontosan tudtam, hogy nem kellene. Ez is egy előnye annak, hogy ennyire idős vagyok, hogy a legtöbb faeről tudom, hogy milyen pozíciót tölt be a faeken belül. Tudtam jól, hogy Una Mens után szalad és pontosan ezért nem értettem semmit se. Kisebb habozás után elkezdtem futni utánunk, de persze lemaradtam rendesen, mivel mind a ketten jóval magasabbak voltak nálam, így a lábaik hosszabbak voltak és gyorsabban is tudtak futni. Mire odaértem addigra már ment a beszélgetés. Óvatosan léptem be és ekkor eléggé fura helyzetben találtam magamat.
Ott volt az a férfi, illetve két lány, akik ikrek lehettek. Teljes mértékben megegyeztek és fura módon egy-egy szív volt a kezükben és ekkor kezdett összeállni minden. Valószínűleg ugyanazt akarják, mint Aiden, hiszen nem éppen úgy néztek ki, mint akik éppen friss, meleg szívet szeretnének megenni, meg ezért egy Una Mens se lenne itt. Hirtelen egy aprócska hasonlóságot is észre vettem a lányok és Aiden között. Nem mondanám, hogy Aiden gyerekei, de van közöttük hasonlóság, mintha rokonok lennének, de már az is lehet, hogy képzelődök. Majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Aiden elhajol, de nekem már időm se volt. Pár másodperccel később valami fájdalmat éreztem a mellkasomnál, lenéztem és észrevettem, hogy egy hatalmas üvegdarab áll ki belőle. Aidenre pillantottam és próbáltam úgy tenni, mintha semmi baj se lenne, de mind hiába, hiszen összecsuklottak a lábaim és elkezdtem zuhanni a föld felé, de elkapott. A kezemet az arcára tettem, de már nem volt erőm semmit se mondani és hirtelen minden elsötétült. Olyan helyen találtam magamat, ahol minden sötét volt. Félnem kellett volna, de még se féltem. Éreztem, hogy valakik közelednek felém. Hirtelen a szüleim álltak előttem. Nem értettem semmit se és az nem lehet, hogy meghaltam, hiszen végre boldog voltam és babát is vártam. Nem, ez nem történhet meg. - Meghaltam? - kérdeztem elcsukló hangon, hiszen éreztem amint a könnycseppek végig folynak az arcomon. Nem teheti ezt velem az élet. Gondoltam magamban, de közben édesanyámat figyeltem. Annyira hiányzott, de az én helyem Aiden mellet van...  - Ez kicsit bonyolult angyalkám, de ne aggódj, minden rendben lesz. - mondta mosolyogva édesanyám, majd pedig szorosan megölelt és el is tűntek édesapámmal ugyanolyan gyorsan, mint amilyen gyorsan megjelentek. Nem értettem semmit se, de nagyon időm se volt felfogni a dolgokat, mert nem sokkal később újra ott voltam a romos házban. Lassan nyitottam ki a szememet, majd amikor megláttam Aident, akkor olyan látvány fogadott, amire nem számítottam. Tiszta seb és vér volt. Kezemet az arcára tettem és éreztem, amint egy könnycsepp végig folyt az arcomon, majd pedig amennyi erőm volt elmondtam egy varázslatot, hogy egy kicsit ő is gyógyuljon, de nem túl sok erőm maradt, hiszen nem régen haltam meg. De arra elég volt, hogy nehogy elvérezzen, vagy összeessen. - Mi történt itt? - kérdeztem még mindig zavartan és próbáltam összeszedni magamat és a kezem a hasamra siklott. Nem tudom mennyi ideig voltam távol, de reménykedtem abban, hogy semmi baja nem lett a babámnak. Lassan felültem és Aidenhez bújtam, majd pedig a két ijedt arcú lányra pillantottam. - Ők kik és ő ki volt? - kérdeztem alig hallhatóan, s közben a halott Una Mens-re pillantottam, mert fogalmam sem volt arról, hogy neki miért kellett meghalnia, de Aiden mellől nem mozdultam el. Végül újra a két lányra siklott a tekintetem és minél tovább néztem őket, annál inkább biztos voltam abban, hogy van valami kapocs köztük.
† Music: If I Die Young † Note: - † Words: 1070 bújik
©️








Because there's a

                     special person
who can cheat a smile
 
       on your face.


Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Előcsarnok   Sun Jul 13, 2014 2:25 pm


Aisha, Dany, Destiny & Aiden

Good party... Really good.



- Nem fontos, ezt egy szóval sem mondtam. Nincs viszonyítási alapom csupán, hogy kit kéne túlszárnyalnom, vagy kit kéne utolérnem nevelésben. - Mondtam a plafont nézve, miután minden mondatát befejezte. Jó apa lennék-e? Őszintén szólva ez az egyik dolog amiben nagyon kételkedek. Magamat nem tudnám apaként elképzelni, legalábbis nem egy szuperapa képében, akinél mindenki más eltörpül. Egy átkozott gyilkos vagyok, kapcsolataim sorra megbuknak azért amit csinálok, sohasem jó amit teszek, mert vagy magamnak, vagy másnak ártok. És ilyen mellett neveljek fel még egy gyereket? Áh, nem hiszem, hogy menne. Azt sem tudom biztosan állítani egyelőre, hogy Destinyvel van-e közös jövőnk, nem-e ér engem utol a múltam, és borul körülöttem minden sötétségbe. Félreértés ne essék, szeretem őt, még sosem éreztem így, de ha a védelmében el kell őt hagynom, akkor muszáj lesz megtennem azt a lépést. Reméljük ez viszont sosem kerül sorra. Oké, egy erős boszorkány vagyok, de én sem tudnám őt megvédeni ezernyi Una Mens tagtól. Na jó, képletesen ezernyi, de szerintem 2-3 is betenne nekem. Nem vagyok ANNYIRA erős én sem. Inkább én, mint ő.
Egy újabb csókot nyomtam neki, mielőtt leszállt volna rólam. Lassan simítottam végig egyik kezemmel a háta vonalán, és a válla fölé helyeztem a fejemet, és az arcára is adtam egy puszit. Mosolyogva figyeltem, hogy mit akarhat mondani. Türelmesen vártam, egyszer úgy is elmondja,  ha nem akarja, akkor pedig nem nyaggatom. Habár azt, amit mondott, azt ebben az esetben lehet nyaggatnom kellett volna ne később derüljön ki. Egy pillanatra lefagyott a tekintetem, majd pedig újabb mosolyra húzódott a szám, és felálltam, Destiny elé sétáltam.
- Még soha életemben nem szerettelek ennyire, mint most, ebben a pillanatban. - Mondtam neki suttogva, majd közelebb hajoltam hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam őt. Nem akartam hinni a fülemnek. Amint kimondta ezt a két szót, egyszerre sikerült elsöpörnie vele minden eddigi kételyemet. Elvégre hónapok múlva már apuka leszek. Nem hittem volna, hogy valaha is megérem ezt. Megsimogattam az arcát ezután. Majd eltávolodtam tőle, és felvettem a földről az alsómat, és a nadrágomat, felhúztam mindkettőt, az ingemet pedig odaadtam Destinynek.
- Reméltem legalábbis, hogy nem azt akarod vissza erőszakolni magadra. - Böktem a ruhája felé. Amint felkapta magára az ingemet, a dereka köré fontam a karomat, és elindultam kifelé a helyiségből. A ruhák? Nem igazán érdekeltek. Majd pedig hirtelen újabb képek villantak be, és kisebb szédüléssel meginogtam. Megráztam a fejemet, majd Destinyre pillantottam egy „nincs semmi bajom” nézéssel. A képek hamar eltűntek, ez csak röpke hullám volt. Majd pedig kinyitottam az ajtót, és szinte belénk rohant egy férfi. Csak miután már messzebb járt jöttem rá, hogy ő volt az egyik célpontom. Az Una Mens tag… Húzós menet lesz, ha succubus lenné, valószínűleg esélye sem lenne két ilyen menet után. Elengedtem Destinyt, majd elkezdtem utána rohanni ahogyan csak tudtam. Rájöttem, hogy cipőmet fel kellett volna vennem, de már mindegy. Félig volt sprintelés, félig pedig az ebből következő csúszás az üldözés része. Utána már hála égnek nem ilyen minőségű padló volt. Amint hirtelen megállt, úgy álltam meg én is. Két lány állt előtte, mindkettő kezében egy-egy szív. Mi folyik itt? Nem érdekes, most nem a két lány megmentésére jöttem, hanem az utolsó emberem elintézése érdekében.
- Zavarok? - Kérdeztem komolyan, mégis inkább ironikusan. Érdekel is engem, hogy zavarok-e, itt és most meg fogom ölni őt, nem érdekelnek a következmények. Majd pedig megjelent mögöttem Destiny. Francba, nem kellett volna követnie. Izzadtan, kicsit lihegve álltam a tag előtt, mire végül visszanyertem a normális légzésemet. Megfordult, a szemembe nézett, majd az egyik tükör darabokra tört, hol nagyobb, hol kisebb darabokba, és felénk kezdtek el szállni. Én nekem néhány nagyobb elől sikerült elugranom, csak kisebb szilánkok voltak a testemen. Egy nyögést hallottam mögülem, és Destiny mellkasában egy hatalmas üvegdarab volt. Tágra nyíltak a szemeim, majd odarohantam hozzá. Térdemen csúszva kaptam el a föld felé zuhanva.
- Hé, nem lesz semmi baj. - Próbáltam nyugtatni őt, vagy magamat, nem tudom igazából. Majd pedig lehunyta a szemét. Nem tudtam, hogy most újra kell-e élesztenem, vagy csak a sokktól esett álomba.
De nem is tudtam megnézni él-e vagy hal, egy erőteljes lökéshullámot éreztem magamon, amitől kicsit hátratántorodtam. Felálltam, de a testemet nem is igazán én irányítottam. Egy tükördarabban megláttam magamat. A szemem fehér része koromfeketére váltott, mint egy démonnak. Nem tudtam mi folyik itt, de hatalmas dühöt éreztem, a testemet viszont mozgatni sem tudtam. Sőt, semmimet. Egyedül csak a szememmel láttam mi történik. Átadtam magamat inkább az érzésnek, és hagytam magamat is a vesztembe rohanni. Nem tudok tenni ellene semmit. Az Una Mens tag tágra nyílt szemekkel lépdelt hátrafelé, mire egyik kezem keresztbe suhintott. És akkor láttam meg, hogy egy kard van a kezembe csupa tűzből. Tűzből? Hogyan lehet, hogy a szemem egy része feketére váltott, és tudom a tüzet irányítani? Egyre furább nap ez. Elhajolt előle, majd egy egész tükröt dobott rám megint. Hogy van itt ennyi tükör? Széttört rajtam az, újabb szilánkok a húsomba fúródtak, de különösebb fájdalmat nem éreztem. Csak hogy végigfolyik a vérem saját magamon. Vágtam vízszintesen jobb oldalról balra, és így tovább, jó néhány percig…. vagy másodpercig, magam sem tudom. Majd pedig elvétett valamit, és a másik üres tenyerem az arcában landolt. Elkezdett ordibálni, miközben a tűz beégette magát az arcának belső részébe. Majd a kezem elvettem onnan, a másik kezem is a „kard” köré fonódott, és fordulásból a fejem fölé emeltem és a jobb vállától a bal csípőjéig szinte egy pallos erősségével vágta el az emberünket. A teste két különböző részre szakadt, és eltávolodott egymástól, miközben a földre hullott. A vére teljes egészében beborított engem. Vége… Vége van… A kezemből eltűnt a kard, majd visszanyertem újra a kontrollomat. Semmi baja nem volt a kezemnek. Ez hogya… DESTINY. Szaladtam is oda hozzá, és fölé hajoltam. Megnéztem a pulzusát… Kerestem legalábbis, de nem volt. Kihúztam a hatalmas üvegdarabot a mellkasából, a vér pedig kibuggyant rajta. Rátettem a kezemet, és elkezdtem latinul mormolni valamit. A seb hamar összeforrt, majd pedig az újraélesztés igéjét mondtam el. Egyre inkább gyengültem, egyre kevesebb erőm volt, míg végül kifáradásig mormoltam. Nem felejtettem el, hogy a hasában épp egy magzat növekszik, szóval ezért is volt ennyire kifárasztó ez az egész. Mire közel jártam ahhoz, hogy saját lelkemet is kileheljem a fáradságtól, abbahagytam. Destiny szájához emeltem a fülemet, és hallgattam, amint újra elkezd lélegezni. Majd pedig szorosan magamhoz öleltem őt, a saját vérem pedig átfolyt az ingemre, ami rajta volt.

ઈ Zene Burn It To The Ground
ઈ Note
ઈ Words 1046



Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 88
✤ Születésnap : 1296-08-19
✤ Regisztráció : 2014-02-20
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I don't work

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Előcsarnok   Sat Jul 12, 2014 3:57 pm



Aisha & Dany
Nice to meet you, Briinah



Miért is lenne egyszerű ez az egész? Oké, megvolt egy szív és hamarosan meg lesz még egy, de ezt már nem lesz könnyű megszerezni, hiszen ez éppen hozzánk jött, minket akart a tulajdonosa. Halottam az egyre közeledő lépteit, így biztos voltam abban, hogy pontosan tudja, hogy mi is vár rá, de ott volt még a többi dolog is. Ott volt az, hogy kell nekünk egy boszorkány, hiszen hiába vagyunk azok, még nincs meg az erőnk. Sok természetfeletti lény volt itt, de nem hiszem, hogy a két szép szemünkért bármelyik is ekkora kockázatot vállalna, illetve amúgy se bíznám egy jött-ment idióta boszorkányra ezt az egészet, mert a végén még balul sül el ez az egész.
Megint igazam lett, hiszen hamarosan már a szoba két végében voltunk hála a boszorkánynak, aki még élvezte is ezt az egészet. Nem érdekelte őt a szív, csak én és Dany érdekelte. Nem értettem, hogy miért gyűlöl ennyire minket. Talán féltékeny ránk, amiért nekünk olyan erőnk lehet, ami neki már soha se. "Bocsi, de ezt már megszívtad a születésedkor." Gondoltam magamban, majd pedig szép lassan kiszedtem magamból azt az egy-két fadarabot, amit a dohányzó asztalnak köszönhettem. Mert persze nekem pontosan azon kellett landolnom. Ennyire szerencsétlen is én lehetek, mert nem elég az, hogy még mindig néha a múltban, néha a jelenbe röpített az elmém, vagy az ahogyan itt kínoz minket a boszorkány még erre is szükség volt. Komolyan, ha az élet személy lenne, akkor tuti, hogy ezek után már őt is megölném, de lassú és kínzó halállal.
Reménykedtem abban, hogy a húgom tudja azt, hogy mit kell tennie. Szerezze meg a démon szívet és vigyázzon rá, történjen bármi is. Türelmesen vártam arra amíg, a fa eltalálta a boszorkányt, illetve arra, hogy a húgom felálljon és elinduljon a szívért. A boszorkánynak se kellett több, egyből a húgom után fordult, de én meg habozás nélkül ott teremtem a férfinál és a kezemet a mellkasára tettem. Mosolyogva pillantottam rá, majd amikor a döbbent arcával rám tekintett, akkor habozás nélkül téptem ki a mellkasán keresztül a szívét, de először csak megfogtam és rántottam rajta egyet, hogy érezze most már az én kezemben van a szíve. Közelebb hajoltam hozzá, majd a fülébe súgtam. - Remélem nincs harag, mert ez nem személyes dolog, vagyis talán kicsit az. - mondtam neki egy ördögi mosollyal, majd pedig habozás nélkül kitéptem. Éreztem, amint a meleg vér végig folyik a kezemen, vagy amint kicsit rám fröccsent, illetve amint még egy párat dobban a szíve a kezeim között. Azt is pontosan tudtam, hogy nincs sok időnk, talán ugyan annyi időnk van, mint amennyi ideig egy szívet újra lehet éleszteni. A húgomra pillantottam, aki időközben a démon szívvel elbújt. - Most már előjöhetsz drága húgocskám. - majd hirtelen újra egy emlékkép villant be és újra azt a fura vöröses szempárt láttam magam előtt, de boldog voltam és nem féltem kicsiként tőle, s tudtam, hogy meg fogom keresni a tulajdonosát. Végül újra éreztem, hogy társaságunk lesz. A húgom mellett teremtem és megfogtam a kezét. - Itt az ideje, hogy angolosan távoznunk. - majd mit sem törődve vele magam után húztam, elhagytuk az egyemet, átvágtunk az erdőn és végül megpillantottam azt a helyet, amit kerestem. - Ez tökéletes lesz. - mondtam neki mosolyogva, majd ezek után beléptem a romos házba. Körbe néztem és örömmel konstatáltam, hogy egyik részeg diáknak se támadt kedve itt egy menetre. Szóval most már magunk leszünk, vagyis reménykedtem benne, de úgy éreztem, hogy még közel sincsen vége ennek a harcnak és a legrosszabb még csak most fog jönni. - Akkor már csak egy boszorkány kellene, igaz? - néztem a Dany-ra gondolkodva, majd pedig nem sokkal később a bejárati ajtó tört darabokra és egy hatalmas férfi lépett be. - Angyalkáim merre vagytok? - kérdezte nevetve az ismeretlen, de pontosan tudtam, hogy azért jött, hogy végezzen velük és ő jóval erősebb volt, mint mi, hiszen egy UNA MENS tag volt. Láttam már őt korábban...  
Történjen bármi is abban biztos voltam, hogy nem fogok elfutni, vagy sikítva menekülni, mert vissza akartam kapni az erőmet, illetve mindig is az a személy voltam, aki nem rettent meg semmitől se és képes volt bármivel szembenézni.




†  Music:Seven Nation Army †  Note: <3





"you deserve
the things you wanted
because you deserve to be
happy."
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 1686
✤ Születésnap : 1663-06-23
✤ Regisztráció : 2014-01-08
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Előcsarnok   Fri Jun 27, 2014 7:28 pm

****



you can't have a rainbow without a little rain

Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: Előcsarnok   

Back to top Go down
 

Előcsarnok

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Belváros :: Egyetem :: Régi épület-