Türelmesen vártam a lány válaszát és közben végig mértem őt. Nem voltam nagy mestere a türelemnek, főleg akkor nem amikor nyilvánvaló volt valami és valaki a hülyét tetette. Talán, ha egy-két évszázaddal korábban találkozom vele, akkor az is lehet, hogy kicsit kevésbé kedves lennék, de igyekszem fejlődni és haladni a korral. Így csak álltam ott egy darabig miközben összefontam a karomat magam előtt. Majd amikor még mindig nem válaszolt csak nézett engem, akkor közelebb léptem hozzá. Nem ember, ebben már biztos voltam, illetve abban is, hogy a gyermek a hasában szintén nem ember lesz. Talán démon, de lehet én is tévedek, mivel én se vagyok mindenható, illetve a jövőbe se látok. Rajtad kívül mást nem látok itt, szóval igen, hozzád beszéltem. -mondtam neki egy apró mosoly kíséretében, mintha ezzel akarnám eltüntetni azt, hogy milyen durván is ejtettem ki ezeket a szavakat. Az idő pénz és én ezt pontosan tudom. Továbbra is figyeltem őt és nem mozdultam meg. Mindegy egyes szavát hallom és értem is, s egy apró mosoly jelenik meg az arcomon. Most biztosan lenne olyan lény, aki szívesen eljátszadozna egy ilyen ártatlan és eltévedt lánnyal, de én nem ilyen vagyok, meg most kedvem se lenne hozzá. Lassan odasétálok az egyik székhez és leülök rá. - Én nem tévedtem el. Pontosan tudom, hogy merről jöttem és hova tartok. - mondtam neki mosolyogva, majd pedig a tekintetem megállapodott a hasán.- Nem gondolok, hogy kicsit veszélyes egy állapotos természetfeletti lénynek eltévedni egy olyan helyen, ahol csúf és rossz lények is jelen vannak. Ráadásul nem is kevés számmal. - mondtam neki komolyan és közben még mindig őt figyeltem, de most már az arcát fürkésztem. Nem értem, hogy miért csinálom ezt, talán kicsit rá akarok ijeszteni. Attól függ, hogy hova szeretnél jutni. - mondtam neki mosolyogva.- Nos, mi is cél? - kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen mindegyik ajtó máshova vezetett, de egyik se a másvilágra, szerencsére... Már csak az kellene, bár soha se lehet tudni, hogy mi lapul meg egy-egy ajtó mögött, vagy eme iskola falai között.
Tanácstalanul álltam a teremben, több ajtó is vezet innen kifelé, és lövésem nem volt merre kellene elindulnom? Mi hova vezet, mint valami pazarul berendezett útvesztőben, körülbelül úgy éreztem magamat. Kicsit oldalra is biccentettem a fejemet gondolkodás közben és a poharamban forgattam meg az italomat. Gondosan választottam, olyat ami csak gyümölcslé és nincs benne semmi alkohol sem. Edwardnak nem akarok ártani, így is lesznek elegen akik majd az életét akarják, biztos vagyok benne, hogy nem kevesen szeretnék majd megszerezni esetlegesen. Különösen ha kiderülnek dolgok, de mondjuk addig nincs baj még démon nincs a közelben, és még nem látszódik rajtam, addig senki sem fogja megtudni a dolgot, csak az akinek elmondom, a télben pedig bízom, hogy elég hideg lesz ahhoz, hogy elrejthessem a hasam. Utána pedig még nem tudom, igazából azt sem tudom mit teszek a következő öt percben, eljöttem, hogy megkeressem Kenzit, de fogalmam sincsen most már mit is mondok majd neki?! Beleiszom a narancslevembe, amikor valaki a közelemben megszólal, elsőnek nem is foglalkozom vele, mivel nem érzem úgy, hogy nekem szólt volna, de végül csak megfordulok lassan és nyugodtan. A lány, aki engem méreget, hosszú tejföl szőke hajjal rendelkezik, ilyet se sokat láttam, én egészen világos szőke vagyok nyáron, de az ő haja még az enyémnél is világosabb volt. Ilyen színeket az emberek biztosan nem viselnek természetes úton, de a festék ugye sok mindenre képes, azonban valahogy nem hittem, hogy festett haja lenne, ha pedig így van, akkor ő nem lehet ember. - Pardon, már mint én? – Kérdezek vissza, miután végig mértem a másikat és egy barátságos mosolyt is küldök felé. A kezem nyújtom, hogy rázza meg, barátságos gesztus, és hátha elárul így magáról valamit. – Jól, csak kicsit elveszetten, nem tudom merre tovább. – Megvonom a vállam és le is engedem, miközben az ajtók felé biccentek a fejemmel. - Erre még nem jártam, szóval nem is tudom melyik ajtón menjek ki, te is eltévedtél? – Kérdezek vissza. Óvatos vagyok, nem mondok neki semmi konkrétumot, nem tudom kicsoda vagy micsoda, és én amúgy is erősen pengeélen táncolok, szóval, jobb óvatosnak lenni, nagyon óvatosnak.
▷MUSIC: IDE, IDE ▷ NOTE: Öltözet ▷ WORDS: IDE, IDE
Subject: Re: Trófeaterem Sat Jun 28, 2014 11:47 pm
Aisha & Sia
Nice to meet you...
Sohase voltam az a fajta, aki oda van annyira bálokért vagy bulikért. Sokkal jobban szerettem otthon lenni, mert egyszerűen nem találtam a helyemet mostanában. Hiányzott két személy is nagyon az életemből és féltem attól, hogy esetleg már egyiket se fogom viszontlátni. Az egyik az én hibám, hiszen én tűntem el minden szó nélkül, de reménykedtem abban, hogy legalább sejti azt, hogy nem ok nélkül tettem. Soha se lettem volna képes elhagyni őt, mert a sok-sok vita ellenére nagyon is szerettem őt. Mondhatni ezek a nézeteltérések megfűszerezték a kapcsolatunkat és nem volt semmi se unalmas. Illetve ott volt még egy személy, aki az utóbbi körülbelül száz évben vigyázott rám. Nem tudtam azt, hogy miért teszi, illetve azt se tudtam, hogy miért tűnt most el. Az álmaim, vagy a múlt emlékei egyre erősebbek lettek és kezdtem úgy érezni, ha nem fogok beleörülni, akkor a fájdalom fog megölni. Eleinte értelmetlennek láttam a dolgokat, de szép lassan kezdtem emlékezni és tudtam, hogy amit látok az a múltam, amit valaki el akart előlem rejteni. Fogalmam sem volt arról, hogy miért illetve arról se, hogy négy évesen hogyan tudtam bántani egy embert. Egyszerűen csak azt akartam, hogy keljen táncra a tűzzel és ez meg is történt. Tudtam jól, hogy tényleg van egy testvérem valahol, de fogalmam sem volt arról, hogy merre is keressem a keresést, hiszen több, mint 700 évig fogalmam sem volt a létezéséről. Végül úgy döntöttem, hogy mégis csak eljövök erre a bálra, hiszen itt sok fae lesz és talán válaszokat is tudok kapni. Alig, hogy beléptem láttam a sok embert, fiatalt és a sok faet is. Fura volt itt lenni, hiszen itt tényleg mindenki keveredett mindenkivel. Kár, hogy most pont nincsenek itt a vezetők, hiszen akkor tuti egy kisebb kivégzés történne, de ez engem nem is érdekel. Elindultam a folyósokon át, hiszen kerestem egy bizonyos termet, amikor megpillantottam egy lányt, aki tanácstalanul állt a trófeateremben. Egy darabig haboztam, hiszen szemmel láthatóan fae volt, illetve ahogyan közelebb léptem hozzá, akkor megéreztem, hogy babát is vár. Majd hirtelen újra emlékképek jelentek meg előttem, mintha annak a következménye lenne, hogy tudom, hogy babát vár. Neki dőltem a falnak, majd amikor vége lett, akkor vettem egy nagy levegőt, megtöröltem az arcomat és oda sétáltam hozzá. Minden rendben vagy? Jól vagy? - kérdeztem tőle óvatosan, de nem mentem hozzá közel. Nem tudtam, hogy miként is fog reagálni rám, illetve reménykedtem abban, hogy nem egy vérszomjas fae-vel van dolgom, hiszen nem akartam bántani őt.
Hetek óta titolózom. Hét hete tudom, hogy már nem vagyok egyedül a testemben, az is egy szép baleset volt, ahogy ez az egész kiderült. De még szebb, hogy egyelőre mindenki előtt titkolózom. Jelen pillanatban csak én és Will tudjuk mi a helyzet. Még Kenzynek sem mertem elmondani, egyfelől, mert még nem tudtam mit teszek, addig nem akartam ezt felhozni. Az első néhány hét húzós volt, eléggé nyűgös voltam a dologgal kapcsolatosan és a démonnal is voltak vitáink. Nem csoda, volt már egy tőle, hat hétig volt meg, addig még azon a ponton túl nem lendültem, addig evett az ideg, Kenzyt is kerültem, amennyire csak tudtam, mivel nem voltam önmagam, azt hiszem elég hisztis három hetet éltem meg akkor. Utána felkerestem Zoeyt, hopsz így ő még tud arról, hogy mi van velem, csak azt nem tudja ki vagy mi az apa, és ez maradjon is így, ameddig csak lehet. De mivel ő az orvosom, és tudni akartam mi a helyzet, szükséges volt, hogy elmondjam neki, mi miatt kerestem meg. Az, hogy most már megvan a tízedik hét, minden rendben és nem akart kizsigerelni. Willel is megvitattunk pár dolgot, az volt még egy érdekes mérkőzés, de mostanra elrendeztük a nézeteltéréseinket is. Elvégre, ha már közösen hoztuk össze, és pengeélen táncolunk, akkor ne szólóban piruettezzek már, hanem jöjjön csak ő is velem. Ő sötét fae én meg világos, önmagában is halálos bűn, hát még Edwarddal. Mivel már ebben is kiegyeztünk, igazából ott nyugodtak meg a kedélyek, mikor elmentem Zoeyhoz és a vizsgálatok után meglettek az eredmények, fiú, megvan minden aminek meg kell lennie, ez idő szerint. Azóta béke van, és én is többször megfordultam abban a házban amit Will a rendelkezésemre bocsájtott, nem akarok teljesen oda költözni, de elég sok dologban igaza van ezzel kapcsolatban. Kenyzre meg nem akarom ráhozni a bajt, féltem, nem szeretném, ha miattam halna meg. Szóval, ingázom. Itt is és ott is alszom, a démont még sem hozhatom be az ő házába, kicsit azt hiszem, necces lenne a helyzet, és Kenzy joggal lehetne dühös, ráadásul nem tudhatom, ki jön arra a világosak közül, aki megneszelné a dolgot. Egy szó, mint száz, nem akarom veszélybe sodorni. Arról, hogy mikor mondom el neki, mi velem a helyzet még fogalmam sincsen, az utóbbi hetekben nagyon elvoltam, nem volt időm-energiám és merszem beszámolni neki erről, de előbb kellene elmondanom, mintsem, hogy meglátszódna a dolog. nehéz az élet, olykor?! Mire visszaértem Kenzy házába ő már nem volt otthon, de azt tudtam, hogy a sulis bálba megy, bezséltünk róla, hogy el kellene mennünk és kiszórakozni magunkat, mint régen, de valahogy elmaradt a dolog a saját problémáim miatt. Sebtében öltözködtem, egy piros csipkeruhát választottam ki, alá, egy fekete fűzőt vettem, egyszínű és halcsontmerevítéssel, hozzá pedig egy nagyon apró selyem alsószoknyát, szükséges, mivel a ruha tényleg csak csipke és nem más. A kettőt össze lehet tenni, és olyan a piros csipke alatt, mintha egy fekete mini ruhát viselnél. Nem olyan régi szerzemény, és már ideje lenne felvenni, ehhez pedig csak egy fekete magas sarkú szandált húztam, a hajam csak hagytam szabadon hullani a vállaimra, és már otthon sem voltam. A bálba egy kis trükkel jutottam be, egy helyes srác oldalán, de nem maradtam sokáig mellette, szereztem magamnak valami alkoholmenteset és úgy döntöttem megkeresem Kenzy-t, csak sikerült eltévednem és most tanácstalanul állok a trófeateremben, hogy merre is kellene tovább mennem.
▷MUSIC: IDE, IDE ▷ NOTE: Öltözet ▷ WORDS: IDE, IDE
Home 
Subject: Re: Trófeaterem 
