You are love of my life

Nem szerettem nélküle aludni menni, hiszen egy darabig csak forgolódtam és próbáltam megtalálni a helyemet. Fura, hogy ennyire rövid idő elég volt ahhoz, hogy hozzászokjak ahhoz, hogy az ölelésében alszom el. Úgy éreztem olyankor, hogy semmi és senki se bánthat minket. Illetve az ébresztőim se voltak hétköznapian nevezhetőek, de annál inkább jók voltak. Szinte mindig ő ébredt fel hamarabb, így mondhatni soha se volt esélyem arra, hogy esetleg én ébresszem őt. Igen, szeretek aludni, főleg reggel, de ezt ő is pontosan tudja. Szerettem hozzá bújni, s gyengéd simogatására, a hangjára, illetve szívének a ritmusára álomba szenderülni. Rossz volt és szörnyű volt ez a két hét nélküle, mivel minden éjszaka egy kínszenvedés volt, de szerencsére sikerült mindig elaludnom és kicsit pihennem. De ha ez nem lett volna elég, akkor egy idő után éjszaka is felriadtam, vagy rosszul voltam. Először nem tudtam, hogy miért. Azt hittem, hogy csak a stressz miatt, majd pedig kiderült, hogy más is van a dologban. Először nem akartam elhinni, nem hittem annak se amit láttam, hiszen ez képtelenségnek tűnt. Na, jó annyira nem hiszen tényleg elég gyakran voltunk együtt, mondhatni minden egyes találkozásunkról és néha nem is egyszer. Az igazat bevallva még képes voltam varázsolni is, hiszen sokkal jobban bíztam abban, mint a modernkor dolgaiban.
Folyamatosan kattogott az agyam, s úgy éreztem, hogy kezd egy hatalmas káosz lenni a fejemben és féltem attól, hogy esetleg valami baromságot fogok mondani, vagy csak elszólom magamat. Figyeltem őt és egy pillanatra se vettem le a tekintetemet róla. Már majdnem újra megszólaltam, de inkább az ajkamba haraptam és türelmesen vártam a válaszát. Nem akartam letámadni őt. Figyeltem őt mosolyogva és az utolsó szavain teljesen meglepődtem. Még szerencse, hogy akkor nem rám nézett, mert fogalmam sem lett volna, hogy mit olvas le az arcomról. Figyeltem őt, de mire sikerült volna bármit is mondanom, már ajkaink újra összeértek és nyelvünk újra örült táncra kélt, illetve hamarosan újra fölötte voltam. Néha kicsit belemosolyogtam a csókokba, de viszonoztam minden apró csókját, majd pedig az ujjaimat az ajkára csúsztattam miközben ajkaim elváltak az övétől.
De miért fontos az, hogy ki volt az apád? Miért fontos az, hogy milyen volt a családod? - kérdeztem tőle picit zavartan, hiszen velem is sok minden történt, de még se lettem vad és olyan, aki képtelen lenne felnőtt módjára viselkedni.Tudom jól, hogy sokban befolyásolja az embert a családja, de annyi ideje éltünk már, hogy mi már saját magunkat alakítottuk az idő elteltével. - Nem az számít, hogy honnét jöttél, hanem az, hogy mi van itt... - s a kezemet a szívére csúsztattam. Nem kértem volna tőle soha se, hogy adja fel a munkáját, de az biztos, hogy számunkra túl veszélyes lett volna. Jobban mondva a baba számára. - Láttam azt, ahogyan arra a babára néztél és azt is ahogyan foglalkoztál vele. Nem kell tudnod, ez majd jön ösztönösen, ahogyan akkor. - mondtam neki kedvesen, majd újra a kérdése a fejemben csengett. Tudtam jól a választ rá, de nem tudtam volna most kimondani. Nem akartam azt, hogy esetleg elrohanjon. Figyeltem őt, majd pedig egy apró csókot leheltem az ajkaira.- Tudom, hogy jó apa lennél, mert ismerlek és szeretlek. Történjen bármi a jövőben. - mondtam neki suttogva az ajkai fölött. Végül pedig felültem és az asztal szélére csúsztam. Készültem volna leszállni az asztalról, hogy felöltözzek, mert lassan tényleg mennünk kellene, meg talán úgy gondoltam, ha kicsit elszakadok a testétől akkor könnyebben fogom magamban tartani a dolgot, de nem így lett. Éreztem Aiden tekintetét magamon, majd egy apró mosollyal az arcomon Aidenre pillantottam.
-Mondanom kell valamit. - mondtam szinte suttogva és a hajamba túrtam. Figyeltem őt pár másodpercig, de nem mondtam semmit se. Végül sikerült összeszednem a bátorságomat és újra megszólaltam mielőtt ő kérdezhetett volna, vagy mondhatott volna bármit. - Állapotos vagyok. - mondtam neki komolyan, majd pedig elfordítottam a fejemet. Fogalmam sem volt arról, hogy miként fog reagálni rá, de legalább elmondtam neki és csakis ez számított.    

ઈ Zene: Nights Of Love
ઈ Note: <3
ઈ Words: 648

Mosolyogva figyeltem, amint próbál magabiztosan beszélni arról, hogy valaki valószínűleg meglesett minket. Érződött a hangján, hogy azért nem épp kedvére való dolog lett volna, ha pont akkor pillant oda, mikor épp azt csináljuk. Meg az arcán is látszódott, miután vörös lett az egész. Biztos, hogy engem nem érdekelt volna ki nyit ránk, ha elkezdtem, be is fejezem, és mikor a falnál csináltuk Destiny sem tudott volna nagyon ellenkezni nekem, mert teljes testemmel hozzá szorítottam őt a falhoz, kezeit is lefogtam. De biztos vagyok, ha akkor veszi észre, mikor éppen meglovagol, akkor valószínűleg helyben leszállt volna rólam, és kapott is volna egy ruhadarabért, vagy bármiért. Na jó, nem vagyok annyira biztos ebben, de nem hiszem, hogy nagyon folytatta volna, velem ellentétben.
A közelsége folyamatos melegséggel töltött el, amihez csak hozzá járult a testének a melege. Amint közel van hozzám, mindig az az érzés fog el, hogy most akarom őt, abban a pillanatban, azon a helyen ahol áll, vagy ül. Esetleg fekszik. Jó érzés arra ébredni, hogy a karjaimban fekszik, halkan szuszog, és csak úgy általában nyugodt. Általában megérzi, hogy mikor kelek fel, mert mindig elkezdem simogatni a testét, nem számít hogy milyen testrészét. Bár az kellemes ébresztő lehetett neki, mikor ott lent kezdtem el őt simogatni, még magánál sem volt, de már akkor elélvezett. Én meg természetesen ártatlan mosollyal köszöntem neki jó reggelt. Aztán tűnt fel neki a lenti nedvessége. És természetesen a szokásos elpirulás sem maradhat ki belőle, habár nem úgy mint jelen pillanatban. Én biztos, hogy inkább mosolyogva ébrednék, ha ezt csinálná. Érdekes ébresztő lenne, annyi biztos, de ki ne szeretne így ébredni, hogy kedvese kényezteti?
Csókját viszonoztam, majd vártam is a folytatást. Mosolyogva hallgattam őt. Majd kérdésein elgondolkoztam, kisebb habozás után válaszoltam.
- Nos, egy kis poronty nagy változást hozna az élete…életünkbe annyi biztos. Ha ez bekövetkezne, nagy valószínűséggel felhagynék az eddigi életemmel, a gyilkolással. Egy új korszak venné kezdetét. És igen, aranyos volt az a baba. Nem is konkrétan az, hogy hiányozna, biztos más érzéssel töltene el, ha apuka lennék. De nem, erre nem állok készen még, hogy apa legyek. Lényegében a gyerekkorom ködös, saját apámat sem ismertem, így magam sem tudom, hogy mi lenne jó egy gyereknek. De miért kérdezed ezeket? - A beszédem közben felfelé néztem a plafonra, majd a kérdésemnél lepillantottam rá. Választ sem várva újonnan megcsókoltam őt, teljes egészében magamra fordítva őt, és a hátát simogattam, miközben folyamatosan szenvedélyesen csókoltam. Nem bírok betelni ezekkel, túlságosan is élvezem. Apró örömök…


ઈ Zene Love, Hate, Sex, Pain
ઈ Note
ઈ Words 406

You are love of my life

+18

Soha se hittem igazán a szerelemben, úgy éreztem, hogy egy vagyok azok közül, akiknek nem szánt társat a sors. Barátaim se nagyon voltak, mondhatni magányos farkas voltam, de annál kevesebb időt töltöttem azzal, hogy ezen rágódjak. Próbáltam a várost egyre jobban megismerni, vagy esetleg másoknak segíteni, de aztán találkoztam vele. Másfél hónap telt el azóta, de még mindig olyan, mintha csak tegnap történt volna. Nem indult felhőtlenül a mi kapcsolatunk, ismeretségünk, de aztán szép lassan minden annál gördülékenyebb lett. Általában a találkozásaink hasonló dologba torkollott, mint amit éppen most csináltunk. Lehetett az gyors, vagy kínzó lassúságú, de a végén mind a ketten verejtékesen úsztunk a mámorban. Mindketten élveztük egymás társaságát, nem is kicsit. Nem tudtam azt, hogy mi fog történni velünk a jövőben, de azt tudtam, hogy egyre jobban megkedveltem őt minden nap elteltével, majd végül beleszerettem. Most meg minden áldott nap jobban és jobban beleszeretek. Egyszerűen már nem tudnám elképzelni a napjaimat nélküle. Hiányozna, nagyon is. Szeretem azt ahogyan beszél, viccelődik vagy éppen húz engem, de legalább ő képes olyannak elfogadni engem amilyen vagyok és nem akar megváltoztatni. Emiatt pedig nagyon szerencsés vagyok.
Soha se bántottam még eközben, de ha jól emlékszem, akkor egyáltalán nem bántottam. Még soha se repült tányér, se semmi efelé dolog. Egyszerűen mindig tudta hol a határ, vagy ha feldúltan jelentem meg nála, akkor pontosan tudta, hogyan terelje el a gondolataimat, hogyan csaljon mosolyt az arcomra. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg, de vele lett teljes minden. Kitöltötte azt az űrt, ami mindig is ott rejlett bennem, körülöttem. Nem régen "olvadt egybe" a testünk, de pár pillanattal később újra robbanni készültünk. Vágytunk egymásra ilyen téren is, illetve azt hiszem sokat hozzá tett az is, hogy ismeretlen környezetben és olyan helyen voltunk, ahol bárki ránk találhat. Biztos vagyok abban, hogy azért ez is sokban hozzájárult ahhoz, hogy újra egymásba "gabalyodva" voltunk és újra készültünk a mámor tengerébe belépni. Éreztem, amint ujjai a mellemmel játszanak, köröznek, majd pedig belemarkolt a mellemben és úgy kezdte el mozgatni a kezét. Ez is sokban hozzájárult ahhoz, hogy egyre közelebb kerüljek ahhoz a ponthoz.  Majd nem sokkal később újra hatalmába kerített az a mámorító érzés, illetve hamarosan ő is követett engem és belém eresztette magát. Ezek után pedig hozzábújtam és élveztem azt, hogy a közelében lehetek. Jó pár percig eltartott, mire sikerült visszanyernem a normális szívverésemet, illetve a normális légzésemet. Szerettem vele lenni és örültem annak, hogy mindig képes vagyok arra, hogy boldoggá tegyem őt, hiszen ha valami nem tetszik neki, akkor biztosan elmondaná vagy tenne az ellen. Majd arra amit mondott egy pillanatra az ajkamba haraptam, s oldalra pillantottam, mert oly, mintha valamit megérzett volna, amiben még talán én magam sem vagyok 100% biztos, illetve néha olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne minket, de most még ez se érdekelt. Azokban a pillanatokban, percekben csak ő és én voltunk.
Viszonoztam a csókját és folyamatosan az járt közben a fejemben, amit mondott. Meg akartam szólalni, reagálni szerettem volna rá, de nem ment. A torkomon akadt a szó. Mintha hirtelen valaki elvette volna a hangomat, pedig jól tudtam, hogy ilyen nem történt.
Legalább jó műsorban volt része. - próbáltam lazán mondani, de közben egy apró pír kiült az arcomra, hiszen ha észrevettem volna ezt a dolgot, akkor valószínűleg ott helyben talán elsüllyedek. Szokatlan volt még ez a dolog is, hogy nyilvános helyen csináltuk, majd picit megemelkedtem és mosolyogva lepillantottam rá.
Az előbbire visszatérve.  - kezdtem bele, majd pedig egy apró csókot leheltem az ajkára, hogy ezzel is időt nyerjek. - Lehet igazad lesz egyszer. - mondtam neki kicsit ködösen, majd pedig kíváncsian néztem rá. - Soha se gondoltál arra, hogy családod legyen? Soha se szerettél volna esetleg egy kisbabát? - közben végig őt figyeltem, de mielőtt válaszolhatott volna újra megszólaltam. - Emlékszel, amikor sétálni mentünk és odajött hozzád az a kisbaba? Ő is oda volt érted, nem hiányzik ez, hogy valaki úgy felnézzen rád, mint ő? - nem mozdultam meg közben és végig őt néztem. Tudnom kellett hogy mit gondol erről, hiszen talán  volt mégis egy apró titkom, de az is lehet tévedek, szóval talán még se titok. Egyszerűen csak bizonytalan vagyok egy-két dologgal kapcsolatban.

ઈ Zene: Nights Of Love
ઈ Note: <3
ઈ Words: 687

Másfél hónapja minden találkozásunknak a végeredménye általában ez lesz, hogy egy gyors, vagy egy kínzó lassúságú menetet lenyomunk. Szeretjük egymás agyát húzni mind eközben, noha néha már túl soknak érezzük, ha visszarántja a másik a gyönyörtől. Testünk már közel van ahhoz, hogy megfeszüljön, eljusson a csúcsra, erre hirtelen abbahagyja. Nem tagadom, én gyakrabban csináltam ezt, de ha csináltam is utána én „bántam” meg, mert azzal sokkal inkább gonoszabbul válaszolt. Mindenét bevetette amit tudott, de még mindig nem engedett elmenni. Én ott „szenvedek” alatta, ő meg mosolyogva folytatja a dolgokat. Nem szép dolog, valóban, de annál inkább jó érzés, miután megadja nekem azt amire vágyok már jó régóta. Van mikor 2 perc alatt intézi el, van mikor fél óráig kínoz. De rájöttem már, hogy akármeddig is csinálja ezt, a végén megkapom a végső löketet, mert ennyire ő sem gonosz. Bár ki tudja. Nem is sokat számít, első néhány ilyen alkalomnál már a hajamat téptem szinte, most meg beletörődök, és inkább élvezem minél tovább tart. Bár egyszer közel jártam hozzá, hogy saját kezem által könnyítsek magamon, de végül csak kivártam, hogy ő tegye ezt meg.
Nagy szemekkel figyeltem amint művel, alig 10 perce ugyanezt csináltuk, máris vészesen közelítettem a véghez. Túl nagy hatással van rám, és ennek meglátja a jelét is, amit gonosz módon ki is használ mindig. Ezt is megértük hát, hogy nyilvános helyen csináljuk, ahol valaki bármikor ránk törhet, mégis egyik legjobb volt ez a… két menet. A hátamon is néhány helyen elég szép nyomokat hagyott, amik nem egyhamar múlnának el, ha nem lennék boszorkány. De nem is baj, inkább hagyom azokat a kis sebeket, legalább emlékezni fogok erre az estére. Gyengéd csókját viszonoztam, miközben kezeim lassan végigsiklottak a testén, bejárva minden egyes apró pontot. A mellét lassan simogattam, mellbimbóját kicsit meghúztam, és ujjammal köröztem körülötte, aztán mind eddig sokszor most is a kezemmel belemarkoltam az egyikbe és úgy mozgattam a kezemet. Ezért is volt az, hogy hamarabb jutott el a csúcsra mint én, más esetben én lettem volna a szerencsés. Bár neki sem került volna utána túl sokba, hogy elélvezzen. Pillanatokkal később újra sikerült belé eresztenem magam, de ő még mindig mozgott. Bár egyre lassabban, de még mindig. Amint rám feküdt, átöleltem, és a hátát kezdtem el simogatni. Nem sokat mozdult el, csak most már a férfiasságom is szabadon „lélegezhetett”. A mellkasa a fejemen pihent, és elkezdtem a haját simogatni. A lábam lelógott, nem volt olyan apró asztal, de nekem még mindig túl nagy volt.
- Komolyan annyiszor csináljuk, a végén még becsúszik egy gyerek is. - Mondtam mosolyogva, majd az állánál fogva magamra szegeztem a tekintetét, és közelebb hajoltam hozzá egy csókért. Azután meg hátra döntöttem a fejemet újonnan, és oldalra figyeltem. Az ajtó résnyire nyitva volt.
- Úgy tűnik valaki élvezte az előadásunkat. - Emlékszem, hogy be volt zárva az ajtó, szóval valószínűleg valaki tényleg meglesett minket. Engem mondjuk pont nem érdekel.



ઈ Zene Love, Hate, Sex, Pain
ઈ Note +18
ઈ Words 475

I'm in love with you.

+18

Tudtam jól, hogy milyen az, ha az ember saját feje után megy és talán pontosan emiatt lettem óvatos, mert egyszer majdnem emiatt haltam meg. Tisztán emlékeztem a múltamra és soha se akarnám elfeledni, hiszen anélkül már nem lennék ugyan az a személy. Azt mondják az élet, a történések befolyásolnak minket, alakítanak, de ugyanez igaz, ha találunk egy társat. Ha nem is tűnik fel, akkor is mind a kettő személy változik. Kicsit mind a ketten feladnak magukból, de magam sem tudtam volna megmondani, hogy miben változtam. Talán kicsit felelőtlenebb lettem? Szétszórtabb, nem hiszem. De biztos vagyok abban, hogy szép lassan ki fog derülni minden, hiszem minél több időt töltünk együtt, annál inkább megismerjük a másikat. Annál jobban fogjuk tudni azt, hogy mikor akar valaki valamit leplezni, mikor jelenti az, hogy " jól vagyok!" azt, hogy "Nem vagyok jól." Apróságok, de mégis ezek teszik különlegessé egy kapcsolatot. Amikor tudsz a másik ember sorai között olvasni.
Mosolyogva figyeltem őt, hiszen érezhető, látható volt az, hogy nem hagyja hidegen a látványom. Egy aprót az ajkamba haraptam és lassan elkezdtem közelebb sétálni. Amikor odaérzem, akkor éreztem a kezét a csípőmön, majd pedig engedelmesen megfordultam. Éreztem kezének gyengéd simogatását a gerincem vonalán, amint szép lassan egyre lejjebb csúszott és végül a fenekemet kezdte el simogatni. Éreztem közben a tekintetét magamon, majd amikor adott oda egy apró puszit, akkor sikerült megint meglepnie. Nem számítottam rá, de egy jól eső bizsergés futott végig az egész testemen.
Nem sokkal később pedig felette voltam már és elkezdtem meglovagolni őt. Először lassan, majd pedig egyre gyorsabban. Közben a kezem a mellkasára siklott, majd pár pillanattal később éreztem a kezeit és a simogatását is. Lassan újra egyre közelebb kerültem a  véghez. Közelebb hajoltam hozzá és egy csókot nyomtam ajkaira, majd pedig játékosan az alsó ajkába haraptam, miközben éreztem a kezeit, amint szép lassan bejárják az egész testemet és nem sokkal később megfeszült és egy nyögés keretében újra sikerült elérnem a "csúcsra" és nem sokkal később ő is. Egyre lassabban mozogtam, majd pedig rádőltem. A szívem szaporán vert, s a pulzusom is egészen heves volt. Egy darabig nem mozdultam, majd pedig mellé dőltem le, hiszen elég nagy volt az asztal. A fejemet a mellkasára tettem és mondhatni a egy kicsit közelebb bújtam hozzá. Hiába élek ennyi éve azt hiszem soha se csináltam még tanteremben, de az tuti, hogy tanár asztalon nem, de nem is érdekelt ez a dolog, hiszen nagyon is élveztem.

ઈ Zene: Nights Of Love
ઈ Note: <3
ઈ Words: 402

I'm in love with you.

+18

Először szokatlan volt az, hogy hirtelen lett egy ilyen személy az életemben, de annyira nem változott meg semmi se. Kevesebbet voltam otthon, de ebben a másfél hónapban is sokszor eltűnt napokra, vagyis ugyanúgy egyedül voltam néha, mint régen. Annyiban különbözött az egész, hogy most már a szabad perceimben aggódtam valakiért. Mindig is aggódtam érte, hiszen pontosan tudtam, hogy ilyenkor nem otthon ül és malmozik, hanem sokkal inkább azt teszi, ami a munkája, foglalkozása. Amikor megjelent a lakásomban, akkor rájöttem, hogy nem ok nélkül aggódok érte, így a legutóbbi alkalomkor se tudtam már túlzottan meggyőzni magamat arról, hogy minden rendben van vele. Mondhatni még magamnak se vallottam be azt, hogy mennyire is aggódok, de jól van és itt van velem. Most csakis ez számít.
Elmosolyodtam azon, hogy újra ennyire kemény lett odalent, s nem is haboztam, hanem automatikusan közelebb rántottam magamhoz. Természetesen az is közrejátszott, hogy a kezeivel a melleimet "kényeztette" rövid ideig, de mindig is szerettem érezni őt magamban. Mosolyogva figyeltem és egy darabig nem mozdultam meg. Sejtettem, hogy ő nem fog semmit se tenni, én meg nem siettem sehova se. Meg előttünk még az egész este. Amennyire kicsit ellene voltam annak a dolognak, hogy egy teremben csináljuk, most annyira tetszett, hiszen volt benne egy kisebb izgalom is, ami talán még inkább fokozta a vágyaimat. Óvatosan kiszedtem egy-két hajtincset az arcomból, hiszen a verejtéknek köszönhetően oda tapadt, majd pedig figyeltem őt és vártam azt, hogy mit is fog mondani.
Elmosolyodtam a szavai hallatára, illetve a szívem is kicsit gyorsabban vert és viszonoztam a gyengéd csókját. Figyeltem őt és láttam, hogy komolyan gondolja. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, majd egy újabb csókot loptam tőle és az ajkai fölött suttogtam.
- Remélem is, hogy soha többé nem tűnsz el, mert különben lassan lehet őszülni fogok. - mondtam neki kicsit játékosan, de a lényeg még így benne volt, hogy mindig aggódni fogok érte, ha távol van tőlem. Ez ellen semmit se tehetek.
Remélem is, mert amióta sikerült elcsavarnod a fejemet nekem sincsenek titkaim előtted. - mondtam neki komolyan, majd pedig gyengéden végig simítottam az arcán, de közben fejben egy varázsigét elmondtam aminek következtében az asztal kicsit közelebb került Aidenhez. "Ellöktem" magamat a faltól, s közben az egyik lábammal is kicsit a talajtól, hiszen a magassarkú sokat segített ebben. Ennek köszönhetően neki dőlt az asztalnak és kicsit hátra is dőlt. Figyeltem arra, hogy ne üsse meg magát. Majd pedig pár pillanattal később Aiden előtt álltam, s lassú gyengéd csókokat nyomtam a felsőtestére, majd a nyaka vonalán indultam el az ajkaimmal, miközben a kezem minden egyes szabad felületét bejárta a felső testének, végül pedig a vállára tévedtek a kezeim és szép lassan elkezdtem őt hátra dönteni az asztalra, de persze ő egy pillanatara se engedett el. Nem sokkal később pedig a lábaim a csípőjének két oldalán voltak az asztalon és szép lassan elkezdtem mozogni a csípőmmel, miközben éreztem, hogy újra egyre beljebb hatol.

ઈ Zene: Nights Of Love
ઈ Note: <3
ઈ Words: 479

16, vagy talán 17 év után végre nem csak annyiból áll egy napom, hogy felkelek, iszok egy kávét, lefürdök, majd megyek kémlelni a következő áldozatomat. Végre nem érzek ürességet magamban. Visszajött Kate, vagyis... Mindegy, lényeg, hogy él, és közel van hozzám. És ott van még Destiny is. Katie után először érzek ilyesfajta szerelmet valaki iránt. Pedig alig egy hónapja kezdődött az egész. Még eldönteni nem tudom, hogy erősebb kapcsolat ez-e köztünk, mint ami Katievel volt, de ez betudható annak, hogy még csak egy másfél hónapja ismerem őt. Az első találkozáskor is pont azért ment el, mert még abban a tudatban éltem, hogy Kate halott. Ez pedig akkor még mély sebet hagyott bennem, így, ennyi év elteltével is. De mikor már másodjára találkoztunk, akkor már tudtam, hogy felesleges aggódnom, mert Kate él. Az már csak szimpla irónia volt már minden felől, hogy pont akkor tűnt fel az ajtómban, pont azon a napon.
„A félelem mélyebbre hatol mint a penge.” Mondta Syrio Forell A Tűz és Jég Dalában… Hát, szerintem én Destinyben még ennél is mélyebbre hatoltam jelen pillanatban. Alig néhány perce fejeztük be, mégis újra kőkeménnyé váltam odalent, szinte pillanatokkal később pedig Destiny így rántott magához. Nem tudom, hogy azért, mert megérezte volna egyre inkább merevedő férfiasságomat, vagy a mellén a kezemet, a tenyeremet. Őszintén szólva szerintem mind a kettő közrejátszott. Destiny esetében nem tudni. Így is verejték folyt végig mindkettőnk testén, de ezek szerint őt nem igazán izgatja ez a kérdés jelenleg. De persze megint nekem kell majd dolgoznom. Na nem, ha valamit akar, majd ő megcsinálja. Én már eleget dolgoztam, szépen meg is látszik a hátamon.  
- Tudom jól. Én is szeretlek téged. - Majd egy újabb csókot nyomtam az ajkaira, miközben ujjaim még mindig a melleit kényeztették. Ennyi ami tőlem telik jelen pillanatban.
- Szeretlek, és nem hagylak el soha többet. - Mondtam neki lágyan, miközben végig a szemébe néztem. Komolyan is gondoltam amit mondtam. Nem fogom szó nélkül elhagyni többé, szólok neki ha valamit tervezek, vagy nem.
- Előtted nincsenek titkaim. Mostantól kezdve nincsenek. - Mondtam egy újabb csók közepette.



ઈ Zene Love, Hate, Sex, Pain
ઈ Note +18
ઈ Words 343

I'm in love with you.

+18

Először nagyon lassan teltek a másodpercek, az órák, a napok és a hetek. Tartottam ettől, hogy esetleg hosszabb időre eltűnik, de magam sem tudtam azt, hogy mi bántott jobban, hogy nem mondta el miért tűnik el vagy az, hogy eltűnt és semmi életjelet nem adott magáról. Tudtam jól, hogy szeret, mert egyáltalán nem olyan férfinak tűnt, mint aki minden lánynak azt mondja, hogy szereti. Láttam a tekintetében, hogy ugyanannyira komolyan gondolja, mint én. Hiányzott mindennél jobban, s minden egyes másodpercben reménykedtem abban, hogy amilyen gyorsan távozott olyan hirtelen fog újra beállítani, de nem jött. Biztos voltam abban, hogy tudja azt, hogy várni fogok rá és meg fogok neki bocsájtani.  Szerettem őt, s minden egyes porcikámnak hiányzott. Nélküle minden szürke és borús volt.
Soha se volt ez még ennyire intenzív előtte, talán ez a két hét jót tett nekünk ilyen téren és a kapcsolatunknak is, hiszen ez is bizonyítja azt, hogy mennyire szeretjük egymást. Nem számít mennyi ideig vagyunk, mert mindig is vágyni fogunk egymásra és mindig vissza fogunk találni egymáshoz. Nem volt semmi óvatosság vagy finomkodás ebben a dologban, de ugyan akkor mámorító volt. A kisebb fájdalmak vegyültek a vágyainkkal, aminek a vége szintén valami mámorító dolog lett. Fura volt, de őrjítő is egyben. Majd amikor elért mind a kettőnket a gyönyör, akkor utána egy darabig egyikünk se mozdult meg. Mind a ketten próbáltuk visszanyerni a normál légzésünket. Majd végül megtörtem ezt pár apró csókkal és gyengéden végig simítottam az arcán. Elmosolyodtam, amikor az arcát a kezembe tolta, majd pedig figyeltem őt mosolyogva és boldog arccal. Láttam, amint lehunyta a szemét, majd végül újra rám nézett. Egy darabig  csak figyeltem őt és nem mozdultam meg. Soha se láttam még ilyen szempárt, de nem féltem tőle. Vonzott és még órákig el tudtam volna nézi. Reménykedtem abban, hogy minden nap látni fogom, de persze részben még mindig szokatlan volt. Nem értettem magamat se, hogy miért kezdtem megint bele, talán mert nem akartam, hogy azt gondolja eltitkolok valamit előle, mert nem állt szándékomban. Egyszerűen csak össze voltam zavarodvam és egy pillanatra az ajkamba haraptam. Éppen válaszolni szerettem volna, amikor újra megéreztem mézédes és mámorító csókját. Viszonoztam gyengéden, majd amikor megéreztem a kezeit a melleimen, akkor automatikusan fontam a dereka köré a lábaimat egyre szorosabban.
Éreztem, amint egyre jobban bennem van újra, de élveztem, nagyon is, majd pedig egy apró féloldalas mosollyal néztem fel rá.
Nem, nem akarlak elengedni. - mondtam neki mosolyogva, miközben az ajkamba haraptam, majd pedig a fejemben tovább folytattam ezt a mondatot "mert akárhányszor elengedtelek mindig eltűntél egyre hosszabb időre." Közben végig simítottam a felsőtestén, újra a szemébe néztem és közben szenvedélyesen megcsókoltam őt, s  az ujjaimmal a hajába túrtam. Nem akartam elengedni, mert féltem attól, hogy egyszer talán nem fog visszajönni.  Nem azért mert nem akar, hanem mert valami baja lesz... - Szeretlek. - suttogtam az ajkai fölött, majd felnéztem rá.  



ઈ Zene: Nights Of Love
ઈ Note: <3
ઈ Words: 479

Ezalatt a két hét távollét után csak még inkább fokozódott bennem a vágy, mikor megláttam abban a ruhában ma este. Már akkor is azon gondolkoztam, hogy vajon milyen módszerrel tudom majd lehámozni róla. Végtére is nem volt túl nagy. Ezen gondolkoztam valóban, oké, hogy két hétig egy életjelet sem adtam magamról, de ismerem már Destinyt, hogy tudjam ő nekem megbocsájt. Mindig ezt teszi, nem is értem miért. Vagyis nagyon is valószínű, hogy miért, mert szeret. Ennek hangját is adtuk, és komolyan is gondoltuk. Most két hétig nem találkoztunk, de talán ez még jót is tett a kapcsolatunknak. Rájöttünk, mennyire nem tudunk meglenni a másik nélkül, legyen szó bármiről is. Alig aludtam valamit ezalatt a rövid idő alatt, valami miatt nem tudtam aludni. Értem is most már, hogy miért. Nem bújt hozzám, nem simogathattam, nem volt nyugodt az éjszaka. Mikor vele voltam, csak ő számított, semmi más.
Minél több ideig tartogattuk magunkat, annál inkább vált ez a dolog ilyen intenzívvé. Nem fogtuk vissza magunkat egy pillanatra sem, a fájdalom vegyült egyben az élvezette, fura, de jó érzés. Neki sem volt ellenére ez az egész a nyögései hallatán. Bár annyira keményen mozgattam a csípőmet, hogy még a torkán is alig bírtak kiszaladni a hangok, akármennyire is szerettem volna hallani a kéjes nyögéseit. Nem sokkal később éreztem, amint eléri a gyönyör, pillanatokkal később pedig nekem is sikerült ezt elérni. A levegőt nehezen tudtam visszaszerezni, az apró csókokra meg amiket adott nehezen tudtam válaszolni. Éreztem gyengéd simogatását az arcomon, az arcomat is a kezébe toltam, mert olyan kellemes érzéssel töltött el. Szemeimet behunytam egy pillanatra is, majd újra kinyitottam.
- Ennek örülök. - Mondtam egy lágy mosoly kíséretében. Na újra témánál vagyunk. Előbb meg akadt, most is megakadna, szóval nem fogom hamis ábrándokkal várni a dolgokat. Nem is igazán érdekel. Szeretem a meglepetéseket. Sőt, imádom.
- Szerelmem, ha annyira érdekelne, megkérdeztem volna. Ismersz már. - Mondtam mosolyogva, majd egy lágy csókot leheltem az ajkaira. Az arcából kisöpörtem egy hajtincsét a füle mögé, majd a kezem a mellére tévedt. Finoman megmarkoltam, majd elkezdtem így mozgatni a kezemet. Ennek hatására éreztem, hogy lábaival egyre közelebb húz magához, egyre mélyebben vagyok benne újra, a szorítása is egyre szorosabb lett. Leengedtem a kezemet, újra a combjára.
- Látom nagyon nem akarsz elengedni. - Mondtam egy újabb mosoly kíséretében.


ઈ Zene Love, Hate, Sex, Pain
ઈ Note +18
ઈ Words 380

I'm in love with you.

+18

Tudtam jól, hogy hatással vagyok rá, de soha se gondoltam azt, hogy ekkora hatással lennék rá. Mármint, hogy ennyivel képes vagyok ezt kiváltania belőle. Persze ezt egyáltalán nem bántam, sőt örültem annak, hogy képes vagyok erre. Azt is tudtam jól, hogy kicsit az őrületbe tudom kergetni azzal, ha az ajkamba harapok, amit még mindig ritkán csináltam direkt, ez sokkal inkább automatikus dolog volt nálam és nem csak ilyen helyzetekben haraptam az ajkamba. Viszonoztam szenvedélyesen a csókját, majd elmosolyodtam, amikor megéreztem gyengéd harapását a ajkaimon. A nevemet meg már automatikusan rövidítettem, hiszen elég sokan megijedtek a nevem hallatán. Nem túl gyakori, hogy valakit "Végzetnek" neveznek el, de szerettem a nevemet és azt is, hogy különleges és nem sok embert hívnak így, de mindegy is. Egy a lényeg, hogy a nevemben a Destiny-t soha se változtattam meg. Még egy pillanatra se, így elég sokan ismernek már ezen a néven, de ez egyáltalán nem baj.
Először lassú tempóban kezdte el mozgatni a csípőjét és próbáltam vele együtt mozogni, már amennyire tudtam az éppen adott helyzettől függőeb. Egyre inkább nőt bennem a vágy. Éreztem ajkának a játékát a nyakamon, de egyáltalán nem zavart, hogy harapdálja, vagy szívogatja, hiszen ezeket a csókjaival együtt nagyon is élveztem. Figyelt arra, hogy ne okozzon nekem fájdalmat és én se akartam, de a hátait úgy szabtam fel a körmeimmel, mintha valami papírt darabot téptem volna el, vagyis hasonlóan. Egyre gyorsabb tempót "diktált", s talán most először volt az, hogy egyikünk se finomkodott, egyikünk se volt gyengéd, de ettől függetlenül egyikünk se okozott fájdalmat a másiknak. Soha se viselkedtünk még így egymással, mintha minden óvatosság hirtelen elpárolgott volna és teljes mértékben az élvezetnek és az ösztönöknek vettél volna át az "uralmat". Nem sokkal később egy kisebb puffanással érkeztünk meg a táblához. Benne volt a pakliban, hogy esetleg valaki ránk nyithat, de most még ez se érdekelt. Csak ő és én voltunk. A csípőjét egyenletesen mozgatta, miközben egyik kezével a kezemnél fogva tartott, míg a másik kezével végig simított a testemen, majd picit a hasamnál fogva a falhoz közelebb tolt. Minél közelebb voltam "csúcshoz" annál gyakrabban hagytál el apró nyögések ajkaimat. Éreztem, amint a keze lecsúszik a fenekem keresztül a combomra, és éreztem gyengéd simogatását, ami még inkább az a bizonyos érzés felé lökött. Ajkaink újra egymásra találtak, s legszívesebben a hajába túrtam volna, vagy fedetlen felső testén simítottam volna végig, de nem tudtam megtenni egyiket se, hiszen a kezeimet fogva tartotta egyik kezével. Ez a dolog egyben őrjített meg és egyben volt kicsit rossz érzés, de fura módon ez még inkább fokozta a vágyaimat. Nem sokkal később pedig elélveztem, mondhatni majdnem egyszerre vele. A testem megfeszült, kicsit beleremegett az egész lényem, amikor éreztem, hogy újra belém ereszti magát. A homlokunknál fogva a fejünk összeért és mind a ketten próbáltunk visszanyerni a normál lélegzetünket, de közben "játékosan" milliónyi apró csókot leheltem az ajkaira. Nem tudom, hogy mennyi ideig lehetettünk így, de nem is érdekelt. Amikor vele voltam, akkor semmi se számított, még az idő múlása, vagy a ránk leselkedő veszélyek. Minden megszűnt létezni és csak ő és én voltunk. A lábaimat még mindig szorosan köré fontam, mivel nem engedte még mindig el a kezemet, így kicsit megmozdítottam, mire lazult a fogása és szavait halva egy apró mosoly kíséretében néztem fel rá. - Nem, egyáltalán nem rémisztenek meg. - mondtam neki őszintén, majd az egyik kezemmel végig simítottam az arcán és közben a szemeit néztem. - Nagyon is tetszenek. - magam sem tudtam, hogy miért, de minél több ideig figyeltem a szemeit annál inkább megbabonáztak. Egy normális embert réges-régen megijesztett volna ez a szempár, de engem nem. Tetszett az amit láttam és mondhatni megbabonázott az egész dolog, de hirtelen újra eszembe jutott a korábbi beszélgetésünk. Lassan adtam neki egy csókot, majd pedig lepillantottam és a karomat a nyaka köré fontam újra, hiszen most már szabadok voltak. - Aiden, azt hiszem tudom, hogy mi történik veled, de lehetek tévedek. - mondtam neki szinte suttogva, majd az ajkamba haraptam, de továbbra is a padlót néztem. Nem éppen ideillő téma volt, de mivel szerettem, így úgy éreztem, hogy tudnia kell. Nem akarok semmit se eltitkolni előle, ha kíváncsi rá, akkor úgyis kérdezni fog, ha nem akkor meg azt mondja, hogy később beszéljünk róla. Én megtette azt, amit tudtam, most már minden rajta múlik.


ઈ Zene: Nights Of Love
ઈ Note: <3
ઈ Words: 710

Mosolyogva hagytam, hogy újra végigmérje a testemet, és láttam amint sokkal több időt időzik el a férfiasságomon. Ezt egy enyhe sikernek éltem meg. Amit az ajkába harapott, közelebb is hajoltam hozzá, majd megcsókoltam, aztán pedig én haraptam gyengéden az ajkába. Mint mondtam, amint ezt csinálja, nekem is ugyanúgy ezt kell tennem. Egyszerűen nem bírok ellenállni neki. Tisztelem is annyira, hogy állandóan a teljes nevén szólítom, persze ez az egész az ágyban nagyon is elszáll. Jelen esetben egy asztalon. Szép neve volt, tényleg nem értem, hogy miért rövidíti. Oké, néhány betűvel kevesebbet kell kimondani, de nem hiszem, hogy olyan nagyon megerőltető lenne kimondani a teljeset.
Eleinte csak lassú tempóban kezdtem el mozgatni a csípőmet, de amint egyre inkább éreztem, hogy egyre nedvesebb lesz, úgy kezdtem el fokozni a tempót is. Eközben a nyakára tapasztottam az ajkaimat, és harapdáltam, csókoltam, minden egyebet csináltam vele, kisebb fájdalmat viszont nem akartam okozni neki. Azt lent délen megkapja. Én meg ugyanígy a hátamon. Felnyögtem valóban, mikor végigszakította a hátamon a bőrt, de semmi rossz dolog miatt. Sőt, fájdalmat nem is éreztem igazából, csak a hátam egyes részein, a karmai vonalán néhol kiserkenő vért. Azt a fehér inget sem veszem fel ma már úgy tűnik. Bár még simán egy varázslattal be lehetne gyógyítani, de őszintén nem akarom. Nem komoly sérülés, és emlékszem legalább rá, hogy milyen esemény közepette szereztem ezt. A nyaka már szinte vörös volt egy ponton, ahol harapdáltam, a bőrt szívtam, és egyebek, majd eltávolodtam onnan, egyik kezem a háta alá, másik a fenekére csúszott, és úgy emeltem fel, és nyomtam a táblához. Kis puffanással értük azt el, most egyáltalán nem akartam finomkodni. Viszont komolyabb fájdalmat sem okozni, ezért mindent megválogattam, hogy hogyan csinálom. A csípőmet ugyanolyan egyenletes ritmusban mozgattam, és újra és újra beléhatoltam. A nyakamról elvettem a kezét, és a feje fölé raktam őket, a csuklói egymásra simultak, és ott tartottam a kezemet, hogy ne engedje le. Közben a másik kezem a hasára csúszott, és kicsit beljebb nyomtam, jobban neki a falnak, majd pedig átsiklott a fenekén keresztül a combjára az a kezem, és úgy kezdtem el simogatni, miközben a lökések sem hagytak alább. Majd pedig nyelvünk újra táncra kélt, elfelejtettem mindent, ami a külvilághoz tartozik, csak ez a pillanat van, csak mi vagyunk, itt és most. Se múlt, sem ezután következő dolgok nem számítottak, csak a jelen. Amint egyre inkább közeledtem a véghez, annál inkább váltottam lassabb, de nem túl lassú tempóra, hogy tovább húzhassam a dolgot. Végül pedig testem megfeszült, és újból belé eresztettem magamat. Kicsit próbáltam visszanyerni a normális légzésemet, de egy pillanatra sem engedtem le őt, ugyanúgy tartottam őt, a csuklóját elengedtem, és a másik kezem is a combját simogatta. Nem engedtem, ugyanúgy benne maradtam még másodpercekig, percekig, magam sem tudom, a csókok elvették minden időérzékemet.
- Remélem nem ijesztenek meg a szemeim. - Suttogtam neki, az ajkaiba amit figyeltem a csók után, majd újra a szemébe néztem.



ઈ Zene Love, Hate, Sex, Pain
ઈ Note +18
ઈ Words 480

I'm in love with you.

+18

Egyszerűen minden zavaros volt kicsit, vagyis nagyon. Amiről azt hittem, hogy csak mese és ijesztgetni akarnak, arról kiderült, hogy valószínűleg igaz. Nem tudtam hirtelen hova tenni a dolgokat és ez talán látszott is az arcomon, hogy kicsit félek. Fura, hogy olyan dologtól félek, amiről nem is tudom pontosan, hogy mi vagy mi lehet a következménye. Majd újra Aidenre pillantottam és hirtelen minden félelmem elpárolgott. Mellette biztonságban éreztem magamat és olyat éreztem, amit az elmúlt több, mint 900 évben sohase. Egyszerűen boldog voltam és ő volt az egyetlen személy, aki a teljesen nevemen hívott, Destiny és nem Desty. Sokakat talán kicsit megrémített, míg mások furcsállták a nevemet, hogy hogyan kaphattam ezt a nevet, de én egyáltalán nem bántam. Anyukám mindig is azt mondta, hogy okkal adta ezt a nevet nekem és egy napon én leszek valakinek a végzete, én fogom teljessé tenni, illetve ugyanakkor ő lesz az én végzetem is. Nem nagyon hittem ebben, de amióta Aidennel találkoztam úgy éreztem, hogy igazat mondott nekem kislányként édesanyám. Nem túl sok emlékem maradt meg róla, de a mosolyára és a történeteire tisztán emlékeztem.
Soha se titkoltam előle, hogy milyen hatással van rám és igen is képes volt ennyivel is már az őrületbe kergetni, hiszen nagyon is vágytam rá. Hiányzott nagyon is minden téren és vártam azt, hogy testünk újra "összeforrjon".
Mosolyogva figyeltem őt, majd pedig amikor megszabadítottam minden felesleges ruhadarabjától akkor újra végig mértem őt, majd az ajkamba harapva elidőztem pár másodpercig a férfiasságán, hiszen eddig is láthattam, de most még szemügyre is vettem azt, hogy milyen hatással vagyok rá. Biztos voltam abban, hogy látja, illetve pár pillanattal korábban még hallhatta is azt, hogy milyen hatással van rám. A karomat a nyaka köré fontam, illetve a lábaimat még mindig a dereka köré csavartam, amikor belém helyezte magát, egy kisebb nyögés hagyta el a számat és elkezdte minden finomkodás nélkül mozgatni a csípőjét. Nyoma se volt finomkodásnak a mozgásában, hiszen egyre vadabbul és egyre gyorsabban kezdett mozogni, aminek meg is lett a következménye hiszen a körmeim automatikusan szántották végig a hátát, kisebb sebeket hagyva maguk után. Ő se volt gyengéd, így én se voltam az és még egy apró mosoly is megjelent az arcomon, hiszen biztos voltam abban, hogy nem a fájdalom miatt nyögött így fel, mert akkor biztosan képes lenne leállítani ezt az egész dolgot. Nem sokkal később felkapott és fal helyett most a hátam a táblával találkozott. Továbbra is ugyan annyira mozgott, mire egy kicsit én is elkezdtem mozogni a csípőmmel, de nem volt éppen könnyű, hiszen mondhatni a teste és a tábla közé szorultam és egyedül a lábaimmal tudtam magamat megtartani, mert szép lassan a kezemet lehámozta magáról és a fejem fölé rakta, de persze ezt egyáltalán nem bántam. Lassan végig simított a kezeimen, de egy pillanatra se engedett majd, pedig ajkaink mámorító érintését megéreztem a nyakam vonalán, amint egyre följebb halad miközben egy apró nyögés hagyta el az ajkaimat. Majd pedig ajkaink újra "megízlelték" egymást pár másodpercre, míg végül vad és szenvedélyes csókba kezdtünk közben.
ઈ Zene: Nights Of Love
ઈ Note: <3
ઈ Words: 495

Valamit biztos tudott Destiny, hogy mi történik velem, de nem tűnt olyannak, mint aki csak szimplán el akar titkolni valamit. Jobban inkább félelem ült ki az arcára, miközben belekezdett a mondatába. Nem tudom miért, hogy mi rosszat mondtam, vagy hogy mire tudott következtetni abból amit mondtam. Meg kellett volna kérdeznem őt, hogy ne kelljen gyötörnöm magamat emiatt? Talán, de nem gyötröm magamat. Csak szimplán nem tudom mitől lett úrrá rajta a félelem, és talán segítene neki, ha elmondta volna. Nem tudom de mindegy is nem akarok ezen gondolkozni. Láthatólag ő sem. Csak ki akarja élvezni ezt az estét, úgy ahogy van, azokkal az extrákkal amit én, és azokkal amit a buli ad. Mielőtt kimentem volna a bálteremből, megpillantottam Benjamint is, amint egy hölgyeménnyel „táncol”. De úgy tűnik megállt a tánc, és kezdetét vette a testcsere. Maradtam volna, hogy lássam, amint észrevesz, de hívott a kötelesség. Ismertebb nevén: Destiny.
Alig kezdtem még bele az egészbe, máris egy ilyen sóhaj hagyja el a száját. Érdekes estének nézünk elébe, valóban. Nem érdekel, hogy ránk nyitnak-e vagy sem, ha ránk nyitnak akkor ki, az igazgató, egy Fae, vagy egy diák. Élvezze a látványt, vagy húzzon el. Ezer meg egy éve csinálják már ezt az emberek, most mi bajuk van vele, hogy mi egy ilyen estét választottunk szerelmünk kiteljesítéseként? De szépen mondtam… Komolyan mondom, rossz hatással van rám Destiny. Rossz, persze csak ironikusan. Mellette boldognak, egésznek érzem magam. Nos, egyelőre még  nem teljesen egésznek, csak 80%-ban. 90 inkább. Míg végére nem járok ennek az egész dolognak, nem leszek az valószínűleg. De nem akarok ilyenekre gondolni éppen most.
Hagytam felülni és vártam mit tervez csinálni. Gyengéd érintésén elmosolyodtam, amint a bőrömön jártak az ujjai, majd „véletlenül” betévedtek az alsóm alá. Először csak kóstolgatta, majd pedig kihúzta a kezét, és a nadrágomtól, majd alsómtól is sikeresen megszabadított. Most legalább jobban szemügyre vehette milyen hatást váltott ki belőlem, de én is láttam, hogy ő belőle én milyet váltottam ki. Jól is jött, hogy derekam köré fonta a lábait. Beléhelyeztem a férfiasságomat, majd kezem a háta alá csúszott, kicsit megemeltem, és úgy kezdtem el mozgatni a csípőmet. Egyre gyorsabban és egyre keményebben mozogtam benne, mire megéreztem a karmait a hátamban, amit végigszakítják a hátamat. Felnyögtem tőle, de a fájdalom egyben keringett a gyönyörrel is, mert tudtam, hogy ezt nem abból csinálta, mert abba akarja hagyni. Ohh nem, épp ellenkezőleg. Nem finomkodtam, így hát ő sem fogta vissza magát. Ez tetszik.


ઈ Zene Love, Hate, Sex, Pain
ઈ Note +18
ઈ Words 401

I'm in love with you.

Minél többször gondoltam arra amit mondott, illetve arra amit még jó pár száz éve mondtak nekem, annál inkább elhittem neki és úgy éreztem, hogy talán részben tudom mi történik vele. Ismertem már annyira, hogy tudjam sohase hazudna. Gyilkos volt és nem pedig hazudozó, hiszen rengeteg férfi képes bármire, hogy megkapjon valakit, vagy valamit, de ő nem ilyen volt. Ő kimondta azt amit gondolt, elmondta a véleményét, illetve azt is, hogy mit csinált vagy tett még akkor is, ha az nem volt éppen valami szívmelengető dolog, de őszinte volt és csakis ez volt fontos. Mondhatni nagyon is felnéztem rá emiatt, hogy ennyi idő után is képes volt őszinte maradni és nem hazudni, s minden egyes vele töltött másodperc még inkább biztosabbá tett abban, hogy szeretem őt, illetve egyre jobban beleszerettem.
Szerettem játszani vele kicsit, amit szemmel láthatóan soha se bánt, illetve ha tudta, akkor mindig viszonozta ezt az apró dolgot. Most se tettem másképpen, hiszen mosolyogva tűntem el a tömegben, mielőtt elcsattanhatott volna a csók. Talán sokan azt mondanák, hogy hamupipőke még nincsen éjfél, ne tűnj el. Ezzel csak egy gond volt, hogy nem voltam hamupipőke és nem is tűntem el, hiszen arra pontosan figyeltem, hogy mindig éppen lássa azt, hogy merre is megyek, hiszen nem akartam túl sokáig várakozni. Hiányzott nagyon is és testének a közelsége, az érintése, illetve a csókjainak a hatása már ott lent délen is érződött, így nem csoda, hogy nem húztam tovább őt, hanem valami alkalmas helyett kerestem arra, hogy csak ketten legyünk. Elhaladtam egy-két mosdó mellett is, de most úgy gondoltam, hogy ennél valamivel jobb helyett kellene találnunk. Az egyik ötlet a könyvtár volt, de az persze az iskola másik felében volt, így azt egyből elvetettem, majd még lett volna a kolesz, mint másik lehetőség, de azt is távolinak ítéltem meg, illetve biztos voltam abban, hogy nehezen találnák üres szobát, így maradt az egyik terem. Nem sokkal később be is nyitottam egybe és örömmel konstatáltam, hogy üres, így csakis is miénk lesz az egész platz.  
Egyre szenvedélyesebben csókoltam őt, miközben kicsit megemelt és ráültetett az asztalra, majd pedig egyre jobban elkezdett rádönteni. Egy pillanat erejéig a kezeimmel mögém nyúltam és lesöpörtem a dolgokat, amik kényelmetlenné tehették volna ezt az egészet. Egy-két könyv, esetleg irat, illetve különféle dokumentumok értek hangos puffanással földet, majd végül "csilingelő" hang ütötte meg a fülemet. Valószínűleg valami pohár, vagy esetleg valami üvegtárgy is a kezem közé akadt és amikor az földet ért, akkor milliónyi darabra tört.
Nem haboztam sokáig és elkezdtem megszabadítani az ingétől. Lassan elkezdtem kigombolni, majd pedig a nyakkendőjét is kioldottam és a földre dobtam. Miután levette a zakóját, én levettem róla az inget és végig simítottam gyengéden a mellkasán, majd néhány apró csókot leheltem a testére, de nem sokkal később megint hátra döntött és az arcát a nyakamba fúrta és éreztem gyengéd, érzéki csókjait a bőrömön aminek következtében egy apró sóhaj hagyta el a torkomat. Közben pedig mesteri ügyességgel és pillanatok alatt szabadított meg a ruháimtól. Egyáltalán nem érdekelt az, hogy mi lesz a ruhám sorsa, hiszen most van jobb dolgom is, mint azon idegeskedni. Ráérek majd akkor "parázni" ezen, ha majd újra fel kell vennem, bár szerintem akkor se esnék kétségbe, ha nem lenne épp a ruhám, hiszen biztosan feltalálnám magamat. Mosolyogva pillantottam fel rá és kicsit meg is emelkedtem, hiszen szinte már feküdtem a hatalmas asztalon és az ajkamba haraptam, amikor megláttam, hogy milyen hatással vagyok rá. A lábaimat a dereka köré fontam és közelebb húztam magamhoz, majd pedig az ajkamba haraptam, amikor éreztem ajkának az érintését a fülemtől, egészen az ajkamig. A lábfejemet lassan végig húztam a lábán és közben viszonoztam vad és szenvedélyes csókkal a csókját közben hol a hátán húztam végig az ujjaimat, hol pedig a hajába túrtam, majd pedig kicsit feljebb "tornáztam magamat" és elindultam a kezemmel lefelé. Pár pillanattal később újból ültem és egymást figyeltük. Ujjaimat lassan végig húztam a nadrágjának a szélén úgy, hogy a bőréhez érjenek az ujjaim, de közben végig őt néztem. Egy pillanatra nem engedtem volna el őt a tekintetemmel. Majd pedig szép lassan, - bár ez is gyorsabb volt, mint szokott lenni - elkezdtem lehúzni a cipzárját, majd pedig kigomboltam azt az egy gombot és hagytam leesni a nadrágját. Ezek után pedig nem sokkal később az alsójától is megszabadítottam. Persze közben néha-néha "véletlenül" a férfiasságához hozzáért a kezem, az ujjaim és közben néha "ártatlan" arccal néztem, majd pedig egy sejtelmes mosollyal néztem őt. Végül újból vadul megcsókoltam miközben a lábaimmal még mindig "fogva" tartottam őt.
ઈ Zene: Nights Of Love
ઈ Note: <3
ઈ Words: 743

Már percekkel ezelőtt elmondtam a varázslatot, sok eredményét egyelőre még nem láttam. Nem is számít most ezt, egyedül csak az, hogy Destiny és köztem újra nincsen harag. Legalábbis most csak ez számít nekem. Figyeltem az arcát, élénk vörös szempárom közül, miközben meséltem neki a történetet. Miközben mondtam és az arcát figyeltem egyre inkább tűnt úgy, hogy még mindig nem hisz nekem, hogy csak kitalálom az egészet, és semmi sem igaz belőle. Higgyen amit akar, én elmondtam ami történik velem, ha nem hisz nekem, akkor eléggé félreismertem, ha viszont hisz, akkor meg nagyon is jól ismerem őt. Amint a fejét oldalra billentette, ott már hagytam is volna az egészet, a szeméből mondjuk gondolkodás sugárzott. Talán hisz nekem, de olyan lehetetlennek képzeli az egészet. Kicsit előrébb toltam a fejemet, amint belekezdett a mondatába, mert sokat nem értettem belőle, de láttam, hogy elcsuklik benne a hang. Nem tudtam mire vélni az egészet, mit akart vele mondani, de ellenben vele én nem is zaklatom ezzel. Megrántottam a vállamat, beletörődtem, hogy nem akarja elmondani. Ha olyan fontos lenne mondta volna. Ha nem, akkor meg biztosan elmondja máskor. Vagy nem, őszintén nem tud érdekelni, nem vagyok az a nagyon kíváncsi alkat. Beletörődöm, ha eltitkolnak előlem valamit, nem szeretem, de beletörődöm. Tiszteletben tartom a mások véleményét, még ha nem is tetszik, ÉN, a megrögzött gyilkos, aki azért nem figyelt a barátnőjére, mert valamit ki akart deríteni. Logikus elvégre, nem?
Lassan mértem végig őt, a ruhát kémlelve, hogy mi lesz a leggyorsabb módja annak, hogy megszabadítsam róla. De nem volt túl nehéz ruhadarab, szóval ha ezzel gondok akadnak, akkor ott valami baj van már. Rajtam több ruha volt, mint rajta jelenleg. Ez az elegánsság ára. A nyakkendőm máris gyűrött volt, annyi ideig markolászta. Nem mintha nagyon érdekelt volna jelen pillanatban. Már készen álltam a csókra, mikor galád módon eltűnt a tömegben. Megráztam mosolyogva a fejem, majd utána eredtem. Végig a folyosókon, mire egyszer szem elől tévesztettem. De nem mehetett sok fele, ezért első ajtón amin befordultam megláttam őt. Már készen állt rá, hogy újra magába fogadhasson látszott is rajta. Nem csak nekem volt hosszú ez a két hét. Mosolyogva elkezdtem közeledni. Egyre inkább rádöntöttem az asztalra, és vadul elkezdtem őt csókolni. Átkaroltam közben, a hátát simogatva. Majd pedig elkezdte kigombolni az ingemet, mire én megszabadultam a zakómtól. A nyakkendővel kezdte, majd szépen kibontotta az ingemet. Minden a földön landolt. Ajtó mögöttünk zárva. Amint a felsőmtől megszabadultam, a nyakába fúrtam az arcomat, és lágy csókokkal adományoztam meg, miközben lassan megszabadítottam őt minden egyes ruhadarabjától. Szinte letéptem róla ezeket, de úgy tűnik nem igazán zavarta az egész. Nem tettem semmi kárt a ruhákban, hála égnek. Rajtam még alul minden rajtam volt, viszont érethető volt Destinynek a hatása, ahogy ott „feküdt” az asztalon anyaszült meztelenül. Közelebb hajoltam hozzá, a fülétől elindultam egészen az ajkáig, apró csókot lehelve minden egyes bejárt területre, majd egy vad csókkal zártam a sort, miközben teljesen hátradöntöttem az asztalon. Még így sem kellett ráfeküdnöm, könnyedén álldogáltam ott, miközben ő szinte teljesen az asztalon feküdt.

ઈ Zene Love, Hate, Sex, Pain
ઈ Note
ઈ Words 497

I'm in love with you.

Nem voltam az a típus aki szerette leüvölteni a mások fejét, vagyis ez így nem pontos, hiszen régen sokszor megtettem és manapság is, de próbálom kontrollálni, visszafogni kicsit magam. Nem éreztem úgy, hogy most muszáj lenne üvöltenem vele, vagy fejéhez vágni dolgokat, hiszen annak köszönhetően, hogy nem igazán gondolkoztam meg is lett az eredménye. Kapott tőlem egy pofont, ami elég nagyot csattant az arcán. Talán képes lennék újra megtenni, ha hasonló helyzetbe kerülnénk, de akkor lehet már egy kisebb szócsatánk is lenne, mert már egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy vissza tudnám fogni magamat. Biztos voltam abban, hogy előbb-utóbb lesz ilyen dolog közöttünk, de nem akartam, hogy ez most legyen. Az se érdekelt volna annyira, hogy ennyi ember látja, vagyis talán kicsit, hiszen nem akartam jelenetet rendezni, s valószínűleg emiatt is tudtam visszafogni a nyelvemet.
Szavadon foglak! - mondtam neki egy kisebb pír kíséretében, illetve még egy pillanat erejéig az ajkamba is haraptam, mivel pontosan tudtam, hogy mire gondol. Láttam magam előtt amikor a házának szinte minden szegletében egymásnak estünk. Azt hiszem kreativitásból nem szenvedtünk hiányt, de ez nem is volt baj, hiszen ennek köszönhetően még jobban fel tudtuk dobni a kapcsolatunkat. Biztos voltam abban, hogy hamarosan az én lakásomat fogjuk felfedezni ilyen téren, de egyáltalán nem bántam volna a dolgot.
Szerettem volna minél több időt tölteni vele, de nem csak ilyen téren. Az se érdekelt volna, ha nem mozdulunk ki a házból, de vele szerettem volna lenni. Reménykedtem, hogy hamarosan eléri azt, ami miatt ennyi ideig távol volt tőlem és utána újra a karjai között fogom álomra hajtani a fejemet miközben hallgatom őt, illetve a hangjára elalszom. Szerettem volna érezni gyengéd érintéseit, látni a mosolyát, hallani a nevetését és mindent ami vele kapcsolatos. Egyszerűen csak szerettem volna több időt eltölteni vele. Éreztem erős karjait, amint a derekam köré fonta és viszonoztam a csókját. Egyáltalán nem érdekelt, hogy ki mit gondol, de pontosan tudtam, hogy biztosan akadnak olyanok, akik éppen arról tanakodnak, jobban mondva tippelgetnek, hogy Aiden és közben mi van. Vajon csak a buli hozott össze minket, vagy esetleg többről van-e szó? Ennek a gondolatára egy apró mosoly jelent meg az arcomon.
Nem nagyon akartam elhinni neki ezt, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mennyire normális dolog az, hogy ilyennek a szemei. Talán még kicsit a szemöldököm is feljebb csúszott az arcomon és úgy figyeltem őt. Egy pillanatra a karomat is összefontam magam előtt, s biztos voltam abban, hogy pontosan tudja azt, hogy nem nagyon tudom elhinni neki ezt a dolgot. Magyarázatot szerettem volna és meg is kaptam meglepő módon egyből. Nem nagyon tudtam elhinni neki azt, hogy tényleg jól van, de tudtam jól, hogy nem hazudna soha és emiatt mégis sikerült elhinnem azt amit mondott. Szép lassan próbáltam elfogadni az információkat, de még mindig aggódtam érte, hiszen nem tudtam, hogy pontosan ez a dolog mit is jelenthet, majd hirtelen egy régi emlék ugrott be. Egy pillanatra oldalra fordítottam a fejemet, majd pedig újra ránéztem.
Mi van, ha.... - kezdtem bele a mondatba, majd pedig megráztam a fejemet. Ez ostobaság, hiszen soha se találkoztam még ilyen fajjal, bár anno egy személy azt mesélte nekem, hogy nem is fogok, mert soha se engednék azt, hogy az erejükhöz hozzájussanak. Talán emiatt is hittem azt, hogy a dragonokról szóló történetek csak mende-mondák. - Mindegy, semmi. Ez biztosan hülyeség. - mondtam neki sietve, hiszen annyira zavaros minden és nem voltam abban biztos, hogy esetleg igazam van ezzel kapcsolatban. Hirtelen olyan dolgot tudtam meg, aminek a létezését soha se hittem volna igaznak és ha igaz, illetve Aiden az, akkor nagyobb veszélyben van, mint azt gondolná és soha se tudnám egyik faenek se megbocsájtani, ha bántanák őt.
Egy kisebb kuncogás hagyta el az ajkaimat a tekintetét látva, hiszen kicsit olyan volt, mint valami tini ezzel a nézéssel és biztos voltam abban, hogy ebben a pillanatban legalább milliószor átfutott az agyán, hogy hogyan is fog megszabadítani a ruhámtól, illetve mit fog velem tenni. Ezt szerettem benne, hogy egyik pillanatban komolyan beszélünk, majd a másikban újra nevetünk és a jól éreztük magunkat. Egyszerűen csak szerettem azért amilyen és szerencsésnek éreztem magamat, hogy ő az enyém, hiszen pontosan tudtam, hogy bármikor számíthatok rá, illetve úgy éreztem, hogy bármire képes lenne értem, s azért, hogy láthassa a mosolyomat. Közelebb léptem hozzá és közben az ujjaim  újra a nyakkendőjére vándoroltak és mosolyogva pillantottam fel. Egy idő után újra közelebb húztam magamhoz, de mielőtt az ajkaink találkozhattak volna arrébb léptem és elindultam kifelé a bálteremből. Majd pedig elindultam a folyosón egyre beljebb az iskolába, hiszen szinte kihalt volt, csak egy két pár volt, akik inkább egymáshoz simulva a falat és a szekrényeket támasztva egymással voltak elfoglalva. Valószínűleg fel se tűnt nekik az, hogy ott sétálunk el mellettünk, de nem is nagyon érdekeltek.
Egy pillanatra még hátra pillantottam Aidenre mosolyogva, majd pedig az egyik tanterem ajtaja mögött eltűntem. Pár pillanattal később az ajtó kinyílt és ő jött be mosolyogva. Egy darabig még hátráltam, majd pedig a tanári asztalnak ütköztem, aminek következtében egyre nagyobb mosoly jelent meg az arcán. Közelebb sétált, majd pedig ajkaink újra egymásra találtak miközben éreztem gyengéd érintését, simogatását a hátamon és közben a kezemmel a hajába túrtam, illetve a zakója alá csúsztattam a másik kezemet.

ઈ Zene: Nights Of Love
ઈ Note: <3
ઈ Words: 859