Őszintén szólva kicsit össze vagyok zavarodva.. nem emlékszem hogy olyat tettem volna amitől ennyire ellenségesen kéne viselkednie velem, vagy csak egyszerűen ennyire nem bír.. ezt már csak ő tudja. Nem mintha ezen annyira változtatni szeretnék, sőt lehet ha akarnék se tudnék ezen segíteni. - Ennyire látszik? Meghalok a féltékenységtől. - Néztem végig rajta mosolyogva, az ujján viszont nem sikerült észrevennem hogy lenne rajta gyűrű.. Simán eltudnám képzelni hogy már férjnél van, bár ez már csak részletkérdés hogy ha igazam is van akkor miért nem viseli. Az ő dolga, és igazából annyira nem is érdekel, és nem is zavar ha lenne sem. Nálam ez nem okozna jelentősebb problémát. - Csak nem aggódsz értem? - Kérdeztem vissza kissé ironikusan. Persze én sem gondoltam hogy így lenne, és igazából csak viccnek szántam.. de most már semmit sem lehet tudni. - Tudod.. eddig is megvoltam így, egyedül. De azért megfogadom a tanácsod. - Komolyra váltva a szót.. lehet tényleg nem én vagyok a legszerethetőbb ember a világon, és nekem is vannak hibáim. Biztos sokaknak szemet szúrhatok, elsősorban férfitársaim szemében. De ez van, élvezem az életet és igyekszek kiélvezni minden percét. A többi pedig már nem igazán érdekel. Az utó fájdalom lassan kiszállt a fejemből , abba maradt. Nem igazán kellett megerőltetnie magát a látszottak alapján, engem még is térdre kényszerített.. talán tényleg egy kis tiszteletet kéne mutatnom felé? Nagyon úgy tűnik elért felé amit mondtam.. annyira sietősre vette az irányt, és hirtelen megállt, majd visszafordult felém..mondjuk lassan eldönthetné hogy megy vagy marad, mert hogy nekem nincs kilométerhiányom az is biztos. Nem szeretném ezzel tölteni a nap hátralévő részét hogy utána futkosok. - Nos.. ha már a nevemet tudod.. akkor bizonyára azzal is tisztában vagy hogy mennyire egy romlott személyiség vagyok. - Lassú , magabiztos léptekkel közelededtem felé. Vajon az elejétől fogva ezért viselkedik így velem mert nagyon is tisztában van velem kapcsolatban? Mondjuk.. szerintem az amit én művelek az még annyira nem nagy dolog.. önszámtamból nem ölök.. és ezzel nagyjából elmondtam mindent magamról, amiben kivételnek számíthatok.
Csak nem zavarna? - kérdeztem vissza gúnyosan, mert biztosan nem pont vele fogok erről beszélni. Semmi köze nincs a múltamhoz, s talán soha senki se fogja meg tudni hogy milyen életem volt és hogyan éltem. Mindennek van előnye és hátránya, de egy idő után minden annyira furának tűnni ennyi idő után. De megbántam volna a múltamat? Nos, egyáltalán nem, mert annak köszönhetően lettem ilyen. Csak vigyázz nehogy egyszer a makacsságod miatt halj meg. - kacsintottam rá, mert jól tudtam, hogy mennyire fájhatott neki. Volt már szerencsém használni az erőmet, szóval pontosan tudom mikor mekkora fájdalmat okozok valakinek, vagy legalább is megközelítőleg. Elmosolyodtam azon ahogyan reagált az egészre. Nekem semmit se jelentett a dolog, de legalább elértem a célomat. Végre lefagyott és ez örömmel töltött el, majd arra amit mondom hangosan felnevettem.- Nem mondtam, hogy mondtad. - néztem rá mosolyogva, majd összefontam a karomat. Sokat megéltem és nagyjából tudom is, hogy ki kicsoda ennek köszönhetően. Sokszor a háttérből figyelem a történéseket.
Talán a kis szólásommal sikerült mindent elrontanom, de ha annyit élt kétlem hogy ne lett volna olyan időszaka mikor jobban kiélvezte az élet "gyönyöreit". Felfogtam hogy régen más idők voltak, én annyit nem éltem mint ő..de egyszerűen nehezemre esik ezt elhinni. - Már csak az hiányzik, ha férjnél lennél. - Pont hogy nem gondoltam olyannak aki könnyen adja magát, és ha ennyire régimódi akkor nem csodálkoznék rajta ha esetleg már elkötelezte magát. Ez esetben megértem, ha ennyire ellenem van és nem szeretne velem eltölteni pár kellemes órát. Azért arra kíváncsi lennék, vajon hány férjét élhette túl.. vagy csak azért ilyen mert nem akar senkihez sem ragaszkodni, pont mint én. De bevallom, én is magányos vagyok, és ígyis úgyis szar.. szerintem akkor már szenvedjek úgy, hogy kiélvezem az életet. Soha nem lehet tudni , mikor és ki vet neki véget. Már megint arcoskodtam, és nem bírtam magamban tartani semmit. Aminek láthatóan és érezhetően is meglett a kára. Hirtelen egy szúró fájdalmat éreztem a fejembe, kezdett elsötétedni minden és lassan térdre rogyva jeleztem felé hogy oké, felfogtam hogy nem egy kezdőről van szó és egy erős fae-val állok szemben. - Elég nagy a fájdalomtűrő képességem. - Halványan mosolyodtam el, még ígyis hogy befejezte a kínzásomat is éreztem a fájdalmat a fejemben, ami az arckifejezésemen is látszott. Kezemmel megtámasztva néztem fel rá, s lassan felálltam a földről. Még szép hogy nem fogom beismerni neki hogy mennyire is rossz volt ez a pár perc, ami igazából óráknak tűnt. Ezekután sem szándékoztam elmondani neki, biztos vagyok benne hogy tudja miről is van szó, szóval nem is értem hogy miért akarja ennyire az én számból hallani..Figyeltem ahogy lassan közelebb lépked hozzám, és lesokkolt mikor egy apró csókot nyomva az arcomra kezdett távolodni tőlem. Egy ideig a világomat sem tudtam, sikerült vele tényleg meglepni és csak álltam ott, lefagyva. Majd észbekapva egy hosszabb idő után nyúltam utána, és állítottam meg őt. - Nem emlékszem hogy mondtam volna a nevemet. - Nem hagytam hogy egy lépést is tegyen tovább, és elindultam felé. Igazából ez csak egy ürügy volt hogy megállítsam őt, nem akartam hogy lelépjen ha végre sikerült találnom egy olyan embert, aki ezek után is hogy tisztában van a képességeimmel nem riad el tőlem. Sőt, egyáltalán nem fél tőlem.
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | Note: Bocsánat, eddig bírtam várni vele.
Miért is kellett volna olyannak lennem? Talán olyannak gondolsz? - kérdeztem tőle kicsit hitetlenkedve, mert fogalmam sem volt, hogy miért hiszi ezt. Nem vagyok fiatal, de soha se voltam könnyűvérű nőcske. Mondhatni sokkal inkább szerettem, ha meghódítanak, attól függetlenül hogy melyik korban is éltem. Persze ennyi idő alatt jó pár emberrel volt kapcsolatom, de ez még nem azt jelenti, hogy olyan vagyok. Az biztos, hogy ő nem fog az ágyamba kerülni, nem tudom miért is próbálom lerázni magamról, mert külsőre nem rossz. De ott van az a tény, hogy mi is ő és ráadásul a sötét Fae-t választotta. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy miért is döntött mellettük. Semmi vonzó nincs bennünk, de lehet az baj, hogy szinte a kezdetektől fogva vagyok, még a fae előtti időből. Nos, Trick az egyik legjobb ember és érte bármit megtennék. Mondhatni a barátom. Szeretnéd? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd közelebb léptem felé és anélkül, hogy a kezemet megmozdítottam volna figyeltem ahogyan a fájdalomtól elkezd összerogyni előttem, de még mindig mosolyogva néztem rá. Egy idő után abba hagytam, majd összefontam a karomat. -Szeretnéd még, hogy bizonyítsak vagy elhiszed, hogy nem egy kezdő boszorkánnyal van dolgod? - néztem rá türelmesen, majd picit oldalra is billentettem a fejemet. El is mehetek, vagy ki is szedhetem belőled bűbájjal. - válaszoltam habozás nélkül. Figyeltem őt, majd mivel láttam, hogy úgy se fogja elmondani, ezért közelebb léptem, adtam egy apró csókot az arcára, majd megfordultam és elindultam.- Viszlát, Aiden. - Intettem vissza neki mosolyogva, majd egy aprót az ajkamba haraptam és elindultam.
Felhúzva szemöldököm figyeltem őt. Ezzel most lehet az ellenkezőjét érem el mint szeretném és magamra haragítom őt, de nem szólhat minden a szexről. Nem fogok mást mondani mint amit gondolok. Vannak kivételek, akikkel nem épp a terv szerint jön össze minden..megesik. - Nem lepődnék meg ha te is voltál olyan. - Érzem rajta hogy nem a legfiatalabb, és biztos vagyok benne akármennyire is ezt állítja most, neki is volt egy hasonló időszaka. Ha meg nem, akkor merem azt kijelenteni hogy nem élvezi ki az életet. Legalább is szerintem nem, ha már nálam ez jelenti szinte az életet..vagy legalább is egy fontos tényezője. Az ilyen lányok mint ők akik ártatlannak mutatják magukat ,pedig közbe nem azok általában egy vadmacskák az ágyban..ami nagyon is vonz. Nem igazán hatott meg amit mondott, és azt is gondoltam hogy ezzel a kis durcizással nem fog változtatni a hozzám állásán. Szép csendben csak követtem őt, vártam a megfelelő pillanatra.. ettől függetlenül amit mutatok mások felé még igen is jó embernek tartom magam.. a jobbik fajtából. Amit megszeretnék mutatni neki is, de eddig nem igazán úgy jön össze. Nem értem mások miért itélnek már akkor el, ha megtudják hogy mi is vagyok én..sosem értettem. Megértem ha félnének tőlem, mert tényleg egy csettintés és akár a halálukat is okozhatom. De én nem ilyen vagyok.. legalább is egyenlőre nem, míg meg nem emészt belül az üresség. Se barát, se senki akire számíthatok.. és ez megrémiszt. Amint befejeztem az irányítását lekevert egy elég nagy pofont.. nem mondom hogy nem érdemeltem meg, talán ideje is volt. Amit persze nem fogok bevallani. Ahogy kaptam a pofont abba az irányba fordult a fejem is, a hajam pedig kitakarta a szememet, így lényegében csak egy rémisztő mosolyt lehetett látni felőlem. - Talán ideje lenne tőled is látni valamit.. - Elég nagy szája van, de igazából még semmit sem mutatott meg magából. Lehet hogy addig jó, legalább is számomra és a körülöttünk lévő emberekre. Még mindig nem akartam jelenetet rendezni, de már ezzel a pofonnal sikerült egy két szempárt magunkra ragasztani. Érdekelt hogy vajon milyen is lehet ő, milyen erővel bír. Bár ha elmondaná és nem mutatná biztos vagyok benne hogy jobban járnék vele, de úgy tűnik vele nem igen tudok máshogy "kommunikálni" ha egyszer mindig elmenekül előlem.. Így tett most is, vagy legalább is csak szeretett volna. Úgy tűnik azzal amit mondtam végre sikerült felkeltenem az érdeklődését. - Na mi van már nem sietsz? - Szóltam be neki ismét, mosolyogva. Eddig annyira igyekezett távol tartani magát tőlem, úgy tűnik végre sikerült találni valamit amivel megfoghatom.. és persze hogy húzni fogom vele az agyát, és nem fogom az orrára kötni egyszerre. Meg aztán.. amúgy is tök nyilvánvaló, hogy mit szeretnék tőle szerintem.
Inkább vagyok az, mint egy könnyűvérű nőcske. - mondtam neki egy újabb grimasz keretében. Nem is értem minek jártatom a számat, hiszen annyira hidegen hagy az amit ő gondol rólam. Nem nagyon szoktam adni mások véleményére, de most meg pláne nem. Miért is adnék egy Mesmer véleményére? Nincs velük különösebb bajom, csak egyszerűen nem kedvelem őket és ennyi. Miért kellene olyat kedvelnem, aki másokat tud rávenni bármire? Ez inkább borzasztó, hiszen eléggé vissza szoktak élni vele. Duzzogj máshol kisfiú. - mondtam neki kicsit hangosan és még integettem is hozzá, de eszem ágában se volt megállni, vagy éppenséggel visszafordulni hozzá. Minél hamarabb le akartam lépni erről a helyről és tőle. Nem értettem, hogy miért nem tud leállni. Ennyire nem lehet nehéz a felfogása, hogy nem akarom őt a közelemben, nem érdekel a társasága. Mert meg kell hagyni nagyon jól nézett ki, de akkor se. Ennyire még én se vagyok kiéhezve, meg még soha se láttam a világos fae-nél, szóval biztosan a sötétekhez tartozik és talán ennyi elegendő is volt ahhoz, hogy kisebb ellenszenvet váltson ki nálam, hiszen mesmer és sötét is. Engedelmeskedtem az erejének és bosszúsan néztem rá, majd amikor végre abba hagyta az irányításomat lekevertem neki egyet. - Soha többé ne irányíts, vagy bajod lesz. - mondtam neki tökéletesen komolyan, majd újra el akartam viharozni, amikor a mondandója megállított. - Én? - kérdeztem vissza nevetve, majd összefontam a karomat. - És miért is? - néztem rá kíváncsian és közben kicsit oldalra billentettem a fejemet.
Az arcát nézve még egy hülye is ki tudta volna következtetni hogy hasonlókat mond és nem tetszett neki a kis szólásom. Nem mintha ez lett volna a célom hogy bevágódjak nála jelenpillanatban, csak hogy eltereljük kicsit a bántalmazásról és a félelemről a szót. Úgy tűnik, sikerült is a tervem így félmosolyra húzva számat néztem rá. - Nem éppen arra utazok, jégkirálynő. - Közöltem vele az álláspontomat kicsit gúnyolódva. Folytattam tovább az agya húzását, bár .. nem ismerem, így nem tudhatom hogy fog rá reagálni. De nem tűnik olyannak aki ez miatt annyira felhúzná magát, inkább lepereg róla. Magamat ismerve nem hagyhattam el egy ilyen kisebb beszólást. Egy jó ideje nem folytatok senkivel sem komolyabb beszélgetéseket, a végén mindig a szexre terelődik a szó. Legalábbis ha nőkről van szó. Azonos neműekkel pedig csak a cégnél folytatok kisebb beszélgetéseket..talán a magány lenne a legjobban rám illő szó. Akármennyire is mindig akad valaki aki az ágyamba kerül, se barátom, se barátnőm se olyan fontos személy az életemben akit úgy érzek megkell védenem, vagy kikéne állnom mellette ha esetleg baj lenne. De egyenlőre nem is érzem hogy ez ellen tennem kéne valamit, elég jól belém vésték hogy nem bízhatok senkiben és ezt az álláspontomat nehéz lenne megtörni valakinek is. Nem mondom hogy nem szeretnék ilyen személyeket az életembe, ezért is inkább próbálom elnyomni ezeket az érzéseket és gondolatokat. Ahogy felém fordult előről is végig mértem őt, megnyalva a szám szélét. Arra amit mondott csak felhúzva szemöldököm figyeltem rá, és megvártam míg megfordul. Addig egy szót sem szóltam. - Szívtelen. - Jelentettem ki mint egy végig sértett kisfiú, persze ezt a tényt nem fogadtam el. Nem tudhatjuk hogy mit fog hozni a jövő, bár én sem vagyok benne biztos hogy összejön pont vele, de ..szeretem a kihívásokat. Én próbálkozni fogok, legalábbis addig míg egy nyomós okot nem ad rá hogy feladjam. Azt.. pedig nem szokásom. Elmosolyodtam azon amit mondott. Igaza volt, tényleg simán találnék egy olyan lányt aki azonnal beleegyezne velem egy kis "szórakozásba" , de nem. Az túl könnyű lenne, és ez már kezd unalmas lenni. Jelenpillanatban nekem most ő kellet, és senki más. Felémutattam , és egy kört rajzoltam a levegőbe az ujjammal így megfordulásra bírva őt, és közelebb irányítottam magamhoz. - Csak nem féltékeny vagy? - Nyúltam az arcához, és egy pillantást vetettem a szájára. Én sem gondoltam hogy pont ő féltékeny lenne, egyszerűen csak nem bírok nem beszólni neki. Mondhatjuk hogy élvezem a társaságát, vele ellentétben. Legalábbis erősen ezt sugározza felém. - Téged. - Vágtam rá azonnal a kérdésére, gondolkodás nélkül. Ez most tőlem lehet kicsit merész tett volt, de részben viccnek is szántam. Egy ilyen kérdésre nem hagyhattam ki hogy ne ezt válaszoljam. Kétlem hogy ezek után a karjaimba esne, megtörne a jég..de ez vagyok én. Lényegre törő. Nem mintha eddig nem adtam volna egy jópárszor a tudtára hogy bejön nekem, vagy mi.
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | Note: Béna lett.
Megforgattam a szemeimet és talán kicsit lenézően is néztem rá. Lehet másnál ez a szöveg bejön, de valahogy nálam ez egyáltalán nem nyerő. Figyeltem őt és közben néha-néha egy erőltetett mosoly megjelent, majd amint befejezte a mondandóját gúnyosan rá mosolyogtam.- Lehet ez a mai fiataloknál bejön, de nekem nagyon nem. - mondtam szinte úgy mint aki valamilyen iszonyatos dolgot hallott. Sok mindent megéltem már, meg nemesebbnél nemesebb férfiak udvaroltak nekem, szóval tényleg falra tudtam mászni az ilyen szövegektől. Nem vagyok beképzelt, meg semmi ilyen. Egyszerűen talán csak régi módi vagyok és nem vagyok túlzottan oda a mai fiatalok "udvarlási" szokásaiért, már ha egyáltalán ezt annak lehet nevetni amit ők csinálnak manapság. Egyáltalán nem érdekelt a válasza, egyszerűen csak el akartam menni onnét és elvegyülni. Sietős léptekkel mentem el a másik irányba és reméltem, hogy nem fog semmit se tenni, mert tényleg nincs kedvem megmutatni, hogy mire vagyok képes. Találkoztam már Vex-el is és talán kicsit tanított is arra, hogyan tudjak ellenállni egy olyannak, mint ők. Én se tudok kikerülni a teljes uralmuk alól, de meg tudom szakítani azt és ezáltal szabadulni is tudok vagy éppen viszonozni a szívességüket. Elnevettem magamat, vagy legalább valami olyasmi hagyta el a számat arra amit mondott, majd hirtelen megálltam és egy ördögi mosollyal visszafordultam miközben összefontam a karomat magam előtt. - Jól nézd meg, mert soha többé nem fogok látni és soha nem lesz szerencséd hozzá. - mondtam neki mosolyogva, majd megfordultam és folytattam az utamat, mintha mi sem történt volna. Tudtam, hogy egy idő után követni kezdett, de próbáltam nem figyelembe venni ezt a tényt, mert egyáltalán nem akartam egy Mesmer társaságát élvezni. Tudom, hogy nem volt valami jó sorsuk mostanában, de ez van. Senkinek sincsen az, szóval jobb ha nem sajnáltatja magát amiatt ami. Van egy olyan érzésem, hogy simán elbánnál velük. Biztosan találsz magadnak valami játszani való Barbie babát. - mondtam neki gúnyosan és kicsit ingerülten. Nem értem, hogy miért nem értette meg, hogy nem akarok a társaságában lenni. Néztem őt, s közben végig az járt a fejemben, hogy mi kellene még ahhoz, hogy lerázzam őt.- Szóval mit szeretnél? -tettem fel végül a kérdést, mert jobb előbb túl esni azon, hogy miért is követ engem.
Nem igazán volt tervem azután hogy kijöttem a cégtől, mindössze csak annyiról szólt az egész, hogy elhagyjam azt a helyet. Már elegem volt mindenkiből, hogy folyton hozzám jönnek mindenféle panasszal, vagy csak egyszerűen nem hagynak nyugton. Fárasztó, komolyan. De megéri ennyi pénz mellet, nem mellesleg én vagyok a főnök..ez a munka nekem van kitalálva. Kedvemre valóan dirigálhatok, és utasíthatok mindenkit mindenre. Az meg már nagyon hidegen hogy szeretnek az emberek , vagy sem. Szóval ez a hirtelen jött lány pont kapóra jött. Kapóra jött, mert elvonta a figyelmem és máris nem unatkoztam. Nem mellesleg egészen rendben van mindentéren. Nem mintha az lenne a célom hogy megfektessen, mert ennyire még én sem vagyok kiéhezve. De semmi jónak az elrontója nem vagyok, és igazából mindenre kapható vagyok. - Nem igazán terveztem a bántalmazásodat, ha csak nem arra izgulsz. - Mondtam még mindig ugyanolyan magabiztossággal. Nem volt a terveim között bántani őt, ha csak nem kiharcolja. De ebből a bántalmazásból kétlem hogy én jönnék ki jól a végén, én sem vagyok a legfiatalabb, és buta..érzem rajta hogy már nagyon tapasztalt. Perzselő a jelenléte, de még a tekintete is. Van benne valami furcsa.. csak még nem tudom hogy mi. Csak álltam előtte csendben, nem felelve a kérdéseire. Csak néztem őt.. Figyeltem ahogy sietősen távozni szeretne. Ezek szerint tényleg nem sikerült megfognom őt hogy maradjon, és élvezzük egymás társaságát vagy csak a képek miatt izgul ennyire..reméljük inkább az utóbbi. Úgy ahogy én felismertem őt egyszerre már csak azon csodálkozok hogy a többi ember nem állította meg és vonta őt kérdőre.. ennyire nem lehetnek buták és vakok. Bár New York-ról beszélünk.. itt nem igazán foglalkoznak a másikkal, mindenki megy a saját feje után.. ami elég szomorú. Még belém is szorult annyi együttérzés hogy segítsek másokon, ha esetleg úgy adódna. Ahogy megfordult az ismeretlen leányzó bemértem őt hátulról. - Hmm.- Nyúltam az államhoz és bámultam őt még mindig. Mondanom sem kell, hogy tetszett a látvány nagyon is. - Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?- Tettem fel hangosan a kérdést, csak hangosan gondolkoztam. Elfelejtem a tényt hogy boszorkány, bár kétlem hogy elvarázsolná a saját testét mások kedvéért. Bár.. nem csodálkoznék rajta. Tényleg minden szempontból tökéletes volt..amennyire így láttam, ruha takarásában. A nyakkendőmhöz nyúlva kicsit kilazítottam azt.. meleg volt, még így este is. Nem szoktam nők után futkozni, de most úgy éreztem hogy nekem kell lépnem. Így hát elindultam utána, s egy darabig csak követtem őt..szótlanul. Nem nagyon fektettem túl sok figyelmet a tippjére, nem igazán szoktam kényszeríteni senkire semmit.. azért ennyire még én sem vagyok gonosz. Jönnek ezek,maguktól. - Most komolyan ott hagynál egyedül a sötét utcán azzal a sok emberrel? - Nyúltam a vállához, és a füléhez hajolva suttogva bele tettem fel neki a kérdést. Fogalmam sem volt hogy fogja lereagálni, mivel tényleg egy ideje csak követem őt..bár szerintem érezte úgyis hogy jövök. Kicsit szerettem volna benne bűntudatot kelteni, együttérzést. Nem mintha félteni kellene vagy ilyesmi, de ott van az a tény hogy Mesmer vagyok.. és anno nagyon sokunkat likvidáltak, akármennyire is védelmet igért a sötét fél eddig nem igazán láttam volna hogy be is tartanák.
Figyeltem őt és próbáltam rájönni, hogy mit is akar, mert ha szívességet egy boszorkánytól, akkor nagyon rossz emberhez jött. Nem arról van szó, hogy megvettem őket. Inkább csak a módszereiket nem szeretem, ahogyan másokat kényszerítenek dolgokra, de részben sajnálom is őt, hiszen nem éppen leány állom Mesmer-nek lenni, mert elég sokat megöltek közölük, de neki sikerült túl élnie. Érdekes, nagyon. Nem értem, hogy sikerült ,arról meg már ne is beszéljünk, hogy biztos vagyok abban, hogy nem önként tette meg az a boszorkány neki azt, hogy mindig fiatal maradjon. Szóval mindjárt adsz rá okot is? - kérdeztem tőle kicsit nevetve, majd körbe néztem. -Itt biztosan megkapnád hozzá a néző közönséget. - tettem hozzá gúnyosan és álltam a tekintetét .Lehet nem kellene szó csatába keverednem vele, de nem érdekel. Nem fogok pont tőle megijedni, hiszen annyi mindent túl éltem már és egy két Mesmer-t is, szóval ő se fog bántani. Figyeltem őt, amint közelebb lép hozzám, de nem mozdultam. Egyáltalán nem tudott zavarni a közelsége, hiszen nem éppen mai vagyok és nem csak egy férfival volt már dolgom. Én jelenetet? - kérdeztem vissza nevetve, hiszen ez tényleg abszurdom volt. Én semmit se akartam, egyszerűen csak eltűnni, mert nem akartam, hogy az emberek is rájöjjenek én vagyok azon a képen. Nehéz lett volna kimagyarázni, varázsolni meg most nem akartam, vagyis mostanában csak akkor használtam, ha szükség volt rá.- Álmodozz csak kisfiú. - tettem hozzá mosolyogva, majd a hajamba túrtam. - További szép estét és jó szórakozást. - mondtam neki természetesen, majd elindultam. Nem akartam itt lenni tovább.- Ja és egy tipp, ha valakit akarsz, akkor lehet a kényszerítési mániád nélkül nagyobb sikered lenne. - kacsintottam rá, majd sarkon fordultam. Fogalmam sem volt, hogy mit fog lépni, de talán nem is érdekelt, vagy csak tagadni akartam azt a tényt, hogy szeretném, ha megállítana, mert volt benne valami ami érdekessé tette a szememben őt.
Nem igazán szoktam zavartatni magam ha sok ismeretlen ember közé kerülök, általában mindig feltalálom magam. Nem vagyok az a magába fordult típus, felszoktam találni magam a helyzettől függően. Általában ha már tényleg annyira rám tör az unalom félrevonulok egy kicsit láthatatlanabb helyre, és elkezdem irányítgatni az embereket, a saját magam szórakoztatására. Elég érdekes helyzetek szoktak kialakulni, én pedig jókat derülök rajta így a távolból. Nem nagyon szoktam sajnálgatni őket bármi is történik, mondanom sem kell hogy a csalódásom után nem igazán érzek velük együtt, és inkább megvetem őket. Alsóbb rendűbb élőlények nálunk, és akit lehet mindig kihasználnak. Mondjuk ez nem mintha a Fae-kre nem lenne igaz, de még is elöbbre tartom őket valamilyen szinten. Persze ettől az ember undoromtól eltudok tekinteni ha egy szemrevaló lányról van szó, egy éjszaka erejéig. Semmi ismerkedés, csak belevágunk a közepébe és amint feljön a nap..elválnak útjáink és soha többet nem találkozunk. Volt már rá példa hogy valakit tényleg úgy kellet kidobatnom, de.. nekem másra nem kellet eddig életemben egy nő sem, csak arra hogy kielégítsem magam. Néha pedig én is vágyom arra ha hazaérek valaki várjon otthon.. ne csak az üres ház. De ez.. úgy tűnik jelenpillanatban szóba sem jöhet. Amint megláttam a hirtelen belémbotlott lányt furcsa érzés kapott el. Éreztem hogy nem emberről van szó, és hogy nem éppen a fiatalság megtestesítője.. már a kisurgázásából letudtam ezt mind következtetni hogy tapasztalt és erős lehet minden téren. Én pedig szeretem a kihívásokat, így nem is gondolkoztam mikor próbáltam visszairányítani magamfelé. Eleinte müködött is nála ez a dolog, majd ellent tudott nekem állni. Meg sem lepődtem rajta igazából, mondhatni számítottam rá. - Félni? - Ismételtem meg a kérdését mosolyogva. - Még nem adtam rá okot. - Attól függetlenül hogy egy erős és nem mindennapi Fae-vel állok szemben még én is tartogathatok meglepetéseket, de nőket nem igazán szeretek bántani..inkább maradok annál hogy örömöt okozok nekik. A kezemet leengedtem, magam mellé és csak álltam ott, vártam vajon mit fog lépni. Mikor az arcomra helyezte a kezét a derekánál fogva magamhoz húztam őt és közelebb hajoltam a szájához. Csak par centire lehettünk egymástól, nem sokon múlott a csók. - Ennyire jelenetet szeretnél rendezni? - Nyaltam meg a szám szélét, majd elhajoltam tőle és magunk mellé pillantottam. Eddig csak pár szempár szegeződött ránk, mielőtt tenne is valamit jó lenne nem elfelejteni hogy hol is vagyunk, és mennyi ember is van körülöttünk. Az amit mondott nem igazán érdekelt, ha akart volna simán leléphetett volna még sem tette. Felőlem aztán játszadozhatunk egy kicsit egymással.. legalább elvonja a figyelmemet és addig sem unatkozok.
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | Note: Azért ha lehet ne ölj meg.
Tényleg nem kellett volna ide jönnöm, hiszen nem akarok lebukni, de persze nem bírtam megállni. Látni akartam a képeket, nem is saját magam miatt, hanem az emlékek miatt. Túl sok szép, illetve kevésbé szép emléket idéznek fel. Sokat éltem, sok mindent túl éltem, de vajon megérte? Fogalmam sincsen, hiszen sok borzalmat láttam, de sok jót is. De talán legjobban az emberek és a barátok elvesztése fájt. Csak pármásodpercig időztem itt, de már is olyanba botlok akihez most kedvem sincsen. Miért pont egy Mesmer?! Szerencsére nem Vex vagy egy idős. Ő se fiatal, de hát ez van. Kíváncsi lennék mivel vett rá egy boszorkányt arra, hogy megállítsa felette az időt, de ez nem rám tartozik. Nem akartam vele beszélgetni, amúgy meg ő se figyelt, szóval jobb ha nem köt belém. Sietve haladtam el mellette, de még lopva visszapillantottam rá. Láttam, amint a képet nézi és engem. Remek, gyors az észjárása. Tuti felismert. Milyen jó lett volna, ha nem pont egy rólam készült városi képet raknak ki a kirakatba, de persze ezt se sikerült megúsznom. Alig, hogy tettem pár lépést bevetette rajtam az erejét, ami kis ideig működött is. Megfordultam és tettem felé pár lépést, de mindezt rezzenéstelen arccal tettem, majd a szavai hallatára megforgattam a szemeimet. Ő se gondolhatja komolyan, hogy ennyire könnyen uralhat engem. Ennél azért többet kell tennie. Talán félnem kellene tőled Mesmerke? - kérdeztem tőle kicsit gúnyosan, majd hogy lássa, hogy nem ural teljesen tettem felé pár lépést és még a kezemet is felemeltem. Közben végig őt néztem. Meg kell hagyni eléggé jó képű volt, de Mesmer és vigyázni kell velük, mert kegyetlennek is tudnak lenni. Gyengéden az arcára helyeztettem a kezemet, majd egy féloldalas mosollyal folytattam.- Még ez a csinos kis pofi se elég ahhoz, hogy itt maradjak. Nem leszek a bábod.- mondtam neki mosolyogva, majd újból megfordult a fejemben, hogy elmegyek, de inkább csak elvettem a kezemet és álltam a tekintetét. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit fog lépni erre.
Túlságosan is unatkoztam a cégnél, semmi dolgom nem volt. Én pedig nem arról vagyok híres hogy sokáig egyhelyben üldögéljek, főleg nem egyedül.Kicsit igazságtalan volt ez így a többiekkel szemben, de hé. Én vagyok a főnök, és megtehetem. Úgyhogy levéve az asztalomról a lábaimat fordultam ki a székből, és hagytam ott mindent. Szó nélkül leléptem. De vannak helyetteseim, úgyhogy.. engem innentől már nem érdekelnek a céggel kapcsolatos dolgok. Egy kis friss levegőre volt szükségem.. az utcára kilépve már besötétedett. Igazából.. talán még sosem voltam bent eddig..úgyhogy egy szavuk nem lehet. Még a telefonomat is kikapcsoltam hogy még véletlenül se érjenek fel, vagy esetleg még véletlenül se vegyem fel nekik.Ugyan péntek volt, de ez a tömeg még ehhez képest is nagy volt. Mivel túlzottan kíváncsi típus vagyok így engedve neki elindultam feléjük. Közelebb érve a távolból nézegettem az elénk táruló képeket, így nem figyelve magam elé. Legtöbbjükön fiatal lányok szerepeltek, nem mellesleg.. gyönyőrűek voltak.. és teljesen elvarázsoltak. Már a képek is.. mi lenne ha élőben látnám őket? Bár az lehetetlen lenne..ha csak nem Fae-ről van szó. Mivel kicsit elkalandoztak a gondolataim csak annyit éreztem hogy valaki belém jön. Eleinte nem is figyeltem hogy kiről van szó, viszont éreztem hogy nem ember az illető. -Hé! Mégis mit- Hagytam abba hirtelen ahogy ránéztem. Mondhatni nem hittem a szememnek. Rá , és az egyik képre bámultam felváltra. Úgyéreztem hogy ez a hirtelen és véletlen találkozás nem lehet a véletlen műve. Nem túlzottan szentelt nekem figyelmet, ami zavart.. zavart, hogy csak elsétál mellettem. Vagy csak nem akartam hogy lelépjen? Ez is lehetséges. De a legtöbb lány már puncsolt volna nekem..úgy tűnik, ő egy kivétel akit nem igazán érdeklek. A zsebemből kivéve a kezem fordultam utána, majd kinyújtottam felé és szép lassú léptekkel elkezdtem visszairányítani magamhoz. -Hova hova ilyen sietősen? Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszol. - Félmosolyra húzva a számat közöltem vele magabiztosan. Most már teljesen rám van bízva, akármit csinálhatok vele amit éppen jónak látok. A legjobb az egészben, hogy ez ellen nem tehet semmit. Bár van egy olyan érzésem, hogy még okozni fog meglepetéseket.
Egy újabb nap a paradicsomban, már ha ezt így lehet hívni. New York, nem is tudom, hogy minek nevezzelek, hiszen annyi arcodat láttam már ennyi év alatt, de azt hiszem annyi elmondható, hogy te soha se fogsz változni és mindig világ város maradsz. Késő este volt már, de az utcák még mindig tele voltak, ami engem annyira nem zavart. Hiszen ez az a hely, ahol könnyen el lehet tűnni az ember tömegben és én meg nem akartam semmi figyelmet most. Hosszú és kimerítő napom volt. Egyre zűrösebb kezd itt lenni minden. Mondhatni ég a talaj a lábunk alatt. És ha mind ez nem volna elég, akkor most csináltak egy kiállítást régi fényképekből, ami nem is zavarna, ha nem lennék rajta egy csomón. De mit is várok hiszen több, mint 900 éves vagyok, de még mindig úgy nézek ki, mint egy 23 éves. Sietős léptekkel szeltem az utcákat, mert látni akartam a kiállítást, de amint oda értem elszállt a bátorságom. Jól tudom, hogy nézek ki és azt is tudom, hogyan reagálnának az emberek. Szóval inkább jobbnak láttam nem törődni az egésszel és elmenni. Megfordultam, hogy elhagyom ezt a helyet, amikor belebotlottam egy idegenben. Egyből tudtam, hogy nem ember, hanem Mesmer, de valahogy ez se tudott érdekelni. Tapasztalt öreg boszorkány vagyok, szóval nincs mitől tartanom.- Elnézést, nem akartam. - mondtam neki kedvesen, de sietősen, majd éppen azon voltam, hogy kikerülve őt elsétálok.
•• ฝusic: [You must be registered and logged in to see this link.]••Note: Kezdőkben még mindig béna vagyok [You must be registered and logged in to see this link.]
Home 
Subject: Re: Utcák 
