Vannak olyan dolgok, amikor az ember csak vágyat érez a másik iránt, de vannak olyan pillanatok, amikor más érzelmeket is érez a másik fél iránt, ahogyan ez most is volt. Szerettem őt, de ugyan akkor volt bennem egy kisebb félelem se, hiszen hiába vagyok idős és sokat megélt személy magam sem tudom, hogy mit fog hozni a jövő. De biztos voltam abban, hogy megéri kockáztatni, hiszen olyat éreztem amit már nagyon régen soha se, vagy talán még soha se. Szép lassan ezek az érzések felemésztettek és most úgy nézz ki utat is törnek maguknak a vágyak mellett.
Néha kockáztatni kell, hiszen néha csak úgy lehet boldog az ember. Nem mindig veszélytelen szeretni valakit, de tudtam jól, hogy megéri küzdeni ezért a szerelemért. Nem lesz könnyű, hiszen mind a kettőknek vannak kötelezettségei, illetve a múlt démonai se fognak minket békén hagyni. Néha talán veszekedni fogunk, távol kerülünk egymástól, de van olyan szerelem amit nem lehet szétszakítani és mindent túl él. A miénk is valami ilyesmi lehet, hiszen ahhoz képest, hogy lehet jobb lenne nem szeretni egymást mégis mind a ketten egymásba szerettünk és harcolni is fogunk ezért az érzésért, ebben biztos vagyok...
Éreztem gyengéd érintését, majd amikor újra rápillantottam, akkor láttam a cinkos mosolyát, mire az ajkamba haraptam. Hamarosan ajkaink újra egymásra találtak és nyelvünk újra táncra kélt.
Éreztem, amint megszabadít az utolsó ruhadarabtól, majd elszakad az ajkamtól és végig nézz rajtam. Egy röpke pillanatra elpirultam zavaromban, hiszen nem voltam ehhez hozzá szokva, hogy ennyire isszák a látványomat, egy pillanatra még oldalra is pillantottam zavaromban, majd pár másod perc múlva közelebb léptem hozzá és megszabadítottam az alsóneműjétől. Kezemet gyengéden végig húztam a mellkasán és közben újra megcsókoltam ott. Éreztem amint erős karját körém fonja, majd nem sokkal később felkapott és a hátam újból a fallal találkozott. Köré fontam a lábamat és a hajába túrtam.

▷Music: ▷ Note: Bocsánat ez most nem lett vmi jó.    

Biztos voltam abba, hogy nem lesz könnyű ezek után semmi se, hiszen miért is lenne? Mind a kettőknek lesznek kötelességei, olyanok amik talán a másiknak nem tetszenek. Ő farkas és harcolnia kell, ha azt mondják neki, meg őt ismerve még mindig kutat a gyilkosok után és ez utóbbi rémiszt meg igazán. Féltem őt, de nem csoda, hiszen annyi borzalmat láttam már a világban. Sok embert veszítettem már el, akik fontosak voltak nekem, de egy dologban biztos vagyok, hogy mindig küzdeni fogok érte és képes leszek bárkivel szembekerülni, hiszen ha megtalálod a szerelmet, akkor küzdeni kell. Én megtaláltam a boldogságot, pedig nem kerestem, mondhatni még kicsit futottam is előle... féltem... Idős vagyok és talán pontosan emiatt nehéz már nekem hinni és bízni másokban, hiszen pontosan tudom, hogy milyen az emberi árulás, más részről meg nem szerettem volna, ha miattam célkeresztbe kerül, de az érzelmek és a sors elől nem lehet elfutni, hiszen úgyis utol ér. De egyáltalán nem bántam, hiszen Alex remek férfi volt és szerettem őt, még akkor is, ha sok időbe telt mire saját magamnak bevallottam.
Szép lassan minden elhalkult, még a kinti zenét is alig hallottam már. Csak ő és én voltunk, senki más. Egyszerűen csak rá szerettem volna koncentrálni és minden egyes apró mozzanatára, illetve légzésre, meg persze a szívverésére, bár én ezeket nem hallhatom olyan jól, mint ő, hiszen én csak egy egyszerű boszorkány vagyok.
Nem sok gondolkodtam, csak cselekedtem, hiszen attól még, hogy a pólóját szakítottam, ő haza fog tudni menni. Abból soha se lenne gond, hogy egy pasi félmeztelenül járna, sőt a lányoknak biztosan tetszene, viszont reméltem, hogy az én ruhám megfogja úszni a szaggatást, mivel nem szerettem volna egy szál fehérneműben és harisnyatartóban haza menni.
Egyszerűen már szinte ingerlő lassúsággal vette le rólam a ruhát, ha nem ilyen helyen lettünk volna, akkor már én szakítottam volna szét a ruhámat, bár a pólója azért még mindig használható maradt valamennyire, valamit csak ki tudnék hozni belőle, ha esetleg valami történne a ruhámmal. Pár pillanattal később már a melltartómnál voltak a kezei, majd mesteri ügyességgel kapcsolta ki és hallottam ahogyan a raktár valamelyik sarkában landol. Közben pedig egymás "ajkát" faltuk és a hajába túrtam. Mámorító volt az édes csókjainak a hatása, illetve nyelvünk örült táncra kélt.
Éreztem perzselő csókjait és érintését a selymes bőrömön, mire egy apró nyögés hagyta el az ajkaimat, főleg amikor elérte kerekded halmaimat, de nem állt folytatta tovább az útját, a hasamon át egészen le. A kezemmel megkapaszkodtam a mögöttem lévő dobozba és egy-egy kéjes sóhaj hagyta el ajkaimat. Éreztem őrjítő csókját a combomon, miközben lassú érintésekkel szedte le a rólam a harisnyakötőt.

▷Music: ▷ Note: Semmi baj és jót írtál.   

Emlékszem arra, amikor egyszer már engedtünk a csábításnak, majd utána hosszú ideig kerültük egymást. Nem akartam, hogy újra ez megtörténjen, talán ezért is kerültem azokat a pillanatokat, amikor kettesben maradhattunk volna. Volt benne valami, ami miatt egyre jóban a közelében akartam lenni. Soha se voltam szívtelen, hiszen mindig is kiálltam azért amiben hittem, de ennyi idő alatt az ember megtanulja azt, hogy szeretni és viszont szeretve lenni nagyon nehéz. Sokszor hittem, sokszor majdnem meghaltam emiatt, vagy éppenséggel csak a pokolba küldtek. Pontosan tudom, hogy milyen érzés az, amikor milliónyi darabra hullik a szíved. Sikerült és ment is az amit megfogadtam, hogy soha senkit se fogok ilyen szinten közel engedni magamhoz, de talán sok-sok év után itt volt az ideje. Talán... ismerem már őt, tudom jól, hogy miket csinál és minden egyes pillanatban aggódtam ilyenkor érte. Nem tudnám elviselni azt, ha valami baja esne.
Már éppen menekülni akartam, elfutni azok elől amit érzek és talán lelépni rövid időre New Yorkból, amikor a sors úgy hozta, hogy találkoztam vele újra. Ha akartam volna se tudtam volna eltitkolni, hogy mennyire is örülök annak, hogy itt és újra láthatom, majd amit mondott az teljesen meglepetett, de remek érzés volt. Én is szerettem őt és már nem kell titkolnom, nem kell kerülnöm őt, hiszen az érzések kölcsönösek. Biztosan nem lesz könnyű dolog, ebben biztos vagyok, de vannak olyan dolgok amikért megéri küzdeni.
Elnevetem magamat azon, ahogyan visszakérdez, hiszen ismerem már ezt mosolyát. Figyelem őt és nem mozdulok egy kis ideig.- Miért nem engeded szabadjára a fantáziát? - kérdezem tőle játékosan, hiszen pontosan tudom, hogy jól tudja azt, hogy hogyan is akartam befejezni a mondatott.
Csókunk egyre hevesebb lett, nyelvünk örült táncba kezdett, majd hamarosan a hátam már egy fallal találkozott. Nem érdekelt ez se, hiszen nem vagyok én porcelán baba, persze ember vagyok és nem vámpír vagy valami szuper lény, de ettől még nekem se lesz bajom. Játékosan beleharaptam alsó ajkába és elszakítottam ajkaimat az övétől. Végig néztem rajta, majd megfogva a pólóját egy határozott mozdulattal szét téptem. Fölösleges volt rajta, meg nem hiszem, hogy bánni fogja. Újra megcsókoltam őt, majd ajkaimmal elindultam a testén. Apró gyengéd csókokkal halmoztam el az álla vonalát, nyakát, majd szép lassan mellkasára vándorolt telt ajkaim.  

▷Music: ▷ Note: Bocsánat a késés miatt.  

Soha se voltam az a személy, aki nyugton tud maradni, de talán az volt a legnagyobb baj, hogy soha se tudtam befogni. Amit gondoltam azt mindig kimondtam még akkor is, ha valamelyik fae-t magamara haragítottam is. Megtanultam egy dolgot ennyi idő alatt, hogy inkább legyek őszinte, mint sem hazug. Valamit nagyon jól csinálhatok, hiszen még mindig élek.
Soha se voltam ellene egy kis mulatságnak, hiszen egy kis tánc, egy kis kikapcsolódás mindig jól jön. Testem a zene ritmusára mozog, néha-néha az ő testéhez simul az enyém, miközben érzem a kezeinek az érintését a testemen. Nem zavar, hiszen már máskor is érintett meg, de most ez az egész másabb, hiszen gondoltaiamba merülők, mivel a korábbi szavakat nem tudom elfeljteni és nem is akarom, de részben nagyon fura is ez az egész, hiszen régóta nem mondtam ilyet, vagy nem kötödtem senkihez se ilyen téren. Érzem ajkainak perzselő érintését a bőrőmön mire egy apró sóhaj hagyja el ajkaimat. Majd viszonoztam a csókját.
Hmm, kíváncsian várom, hogy mi is lenne az. - mondom neki kicsit incselkedve, majd követem őt, hiszen elkapja a kezemet és magával húz. Átvágunk a tömegen egyenesen a raktárig. Még gyorsan felkapok egy poharat a pultról, majd besétálok a helység belsejébe, elmosolyodom amikor meghallom, hogy bezárja az ajtót. Kinyítom az egyik üveg alkoholt, majd töltök magamnak. Belekóstolok és figyelem őt.
-Jól hangzik mind a kettő dolog, de vajon melyik a jobb, ennek az íze vagy... - nézek rá egy játékos mosollyal az arcomon, de nem mozdulok. Majd magához vonz és érzem érintését a bőrömön újra és nem sokkal később az ajkaimmal az övét érintem.
A pohár kicsúszik a kezemből, hangosan koppan a földön és milliónyi darabkára hull. Kezemmel a hajába túrok, majd a nyaka köré fonom és csókunk egyre hevesebb lesz.

▷Music: - ▷ Note: Nocsi, ez nem lett vmi jó :/ ▷ Words: -

Jól tudom, hogy soha se lennék képes arra, hogy megállítsam őt, vagy leállítsam. Farkas és a természetében van a harc és meg van neki is a története, hogy miért lett ennyire harcias. Elvesztette azokat akik fontosak voltak számára,de abba is bele kellene gondolnia, ha ő meghal, akkor másoknak fog fájdalmat okozni. Nem vagyok mindenható, nem tudok csak úgy bárkit visszahozni. Megtettem már az életem során, de szörnyű árat fizetettem érte. Érte bármire képes lennék, hiszen soha se tudnék már úgy élni, hogy tudom valami baja esett. Mellette leszek és segíteni fogok, ahogyan eddig is tettem. Ápoltam őt, ha úgy tért vissza egy-egy vadászatról. Amit a legjobban utáltam, hogy ilyenkor is magukkal vitték őt. Aggódva vártam ilyenkor és legszívesebben én is mentem volna, de egy boszi nem az ilyen csatákba való, hanem sokkal mélyebb és veszélyesekbe.
Fura volt kimondani ezt a szót, hiszen nem sokszor tettem meg ilyen értelemben. Ennyi év alatt még mindig megtudnám számolni egy vagy max. két kezemen, hogy mennyiszer tettem meg. Vannak barátaim, de nekik nem ilyen értelemben mondom ezt. De tényleg így gondoltam. Próbáltam titkolni, elnyomni ezt az érzést, mert talán neki akkor jobb lesz, nem keverhetem bajba, de már nem bírtam tovább titkolni, ez volt az igazság és úgy éreztem, hogy végre megkönnyebbültem.
Figyeltem az ismerős mosolyát és a kisfiús tekintetét, hiszen az elmúlt idő alatt sokszor láttam már. Nem volt gyerek, felnőtt férfi volt kinézetre is, meg a kora alapján meg már vénembernek kellene lennie. De még mindig képes volt a kisfiús tekintet megidézésére. Figyelem őt és hallom szavainak a súlyát.- Soha se foglak a hátam közepére kívánni és én is mindig melletted leszek. Legyen szó bármiről is. - mondom neki határozottan. Hangosan elnevetem magamat azon amit mond.
Igen, de nem is csodálom, hogy eddig így éltél. - mondom neki a kis kalandjaira utalva, majd mosolyogva nézem őt. Eltűröm a hajamat az arcomból és figyelem őt.- De megpróbálok úgy élni, de nem tudom mennyire fog menni. -mondom kicsit kuncogva, hiszen ennyi év alatt se nagyon sikerült megváltoznom, így fogalmam nincsen, hogy most mennyire fog sikerülni, de most legalább van kiért megváltoznom.
Ajkamba harapok, amikor közelebb húz újra. Testünk szinte összeér, majd egy pillanatra oldalra billentem a fejemet.- Egyetértek, hiszen még fiatal idő és kár lenne elvesztegetni. - suttogom vissza neki, majd egy apró nevetés hagyja el ajkaimat, amikor megérzem édes ajkainak érintését a nyakamon, majd gyengéd harapását. Egész testem beleborzong, de persze jó értelemben. Érzem kezének magabiztos tapintását, amint felső testemet bejárja. Ajkamba harapok, majd lassan elkezdek a zene ütemére táncolni. Még a ruha se tud nagyon megakadályozni a mozgásban, hiszen egy fekete mini ruha van rajtam, ami alól ki-ki villan egy-egy lépésnél a fekete csipke harisnyatartó és a ruha tetejét egy kis csipke bolondítja meg. Testem a testéhez ér, de továbbra is folytatom a táncot. Egy dologban mindig is jó voltam a táncban. Kicsit lejjebb csúszom, s közben követem az ő táncát és a zene ritmusát is, hiszen végülis együtt táncolunk és nem külön-külön.

▷Music: - ▷ Note: - ▷ Words: -

Megtanultam, hogy érzelmekről beszélni nehéz, hiszen a legtöbben nem értik meg azt amiről beszélsz, hiszen ha valaki nem élte át azt, akkor fogalma sincsen, hogy pontosan milyen érzés is lehet. Több, mint 900 éve élek és éreztem már szerelmet, éreztem annak szörnyű érzését is, amikor elveszted vagy ellened fordul az a személy. A szerelem az egy megfoghatatlan dolog, ami egyszerre nagyszerű is lehet, de másrészről meg maga a pokol lehet. Talán ezért se engedtem már senkit se közel magamhoz ilyen téren, de minél több időt töltöttem Alex-al annál jobban megkedveltem, míg végül azt hiszem beleszerettem. Talán nem kellene, hiszen múltam van és veszélyes is tudok lenni mind a két fae-re emiatt és soha se tudnám megbocsájtani magamnak azt, ha baja esne miattam, de vannak olyan dolgot, amik felett nincsen hatalmuk és csak megtörténnek. Ilyennek az érzelmek is.
Egy pillanatra élre pillantok, majd a földre nézek a szavai hallatán. Az már tényleg nem ő lenne, de vajon tudja azt, hogy más mit érez? Mennyire aggódik érte? - Nem akarom, hogy bajod essen. - mondom neki elhaló hangon és közben újra rápillantok. Figyelem őt és várok. Tényleg nem akarom, hogy egyszer túl messzire menjen el, mert soha se tudnám elviselni azt, ha őt is el kellene veszítenem.
Érzem erős karjait magam körül és édes csókját, de nem tart sokéig, hiszen magam sem tudom, hogy mit miért teszek. Vagyis tudom, hogy az érzelmek és a hiány eluralkodik rajtam, de akkor se szabadna őt veszélybe sodornom. Figyelem és próbálok rájönni, hogy mi játszódik le benne, mire gondol vagy mit érez. Hallom a zenét ahogyan a háttérben szól, érzem az embereket ahogyan körülöttünk buliznak, mi meg állunk a terem közepén  és beszélgetünk, talán olyan dolgokról, amikor már réges-régen kellett volna, de egyikünk se merte volna kimondani.
Felpillantottam rá és nem szakítottam félbe. Vártam, hogy mit fog mondani, talán tévedtem. Talán még se kedvel annyira, mint gondoltam. Várok és feszülten figyelem őt, majd egy apró mosoly jelenik meg az arcomon a szavai hallatára. Félt és védeni akar, mint eddig. Még mindig nem szólalok meg, csak figyelem őt, majd amikor kimondja azt, akkor közelebb lépek hozzá. Ujjamat ajkára teszem, hogy ne mondjon már semmit se. Érzem, hogy a szívem kicsit hevesebben dobog, hiszen nem minden nap mondanak ilyet egy embernek, pláne nem nekem. Tudom, hogy ez nem valami csalóka szó számára, hiszen soha se hallottam még ezt tőle. Gyengéden megcsókolom őt, majd újra rápillantok. - Én is szeretlek téged és nem érdekel, hogy mi a helyes és mi nem.... - suttogom ajkai fölött. - Nem akarom, hogy bajod essen, nem akarlak elveszíteni. - mondom még mindig szinte suttogva és közben végig a szemét nézem. Gyengéden végig simítok az arcán.-
Szerintem meg itt volt az ideje, hiszen mind a ketten őrlődtünk a ki nem mondott dolgok miatt. - mondom neki komolyan, majd gyengéden ajkaimmal ajkait érintem meg újra. A csókba kicsit belemosolyog, majd körbe nézek. - Nem tudom, hogy mik fognak történni ez után, de nem akarom, hogy újra eltűnj minden szó nélkül...

▷Music: - ▷ Note: - ▷ Words: -

Nézem őt és látom, hogy nem teljesen józan már, de végül is fiatal és miért ne élvezhetné az életet, de valami miatt úgy érzem, hogy itt most nem csak a szórakozás miatt van. Mindig is úgy éreztem, hogy valami nagyon bántja őt, de még soha se beszélt róla.
Figyelem őt és látom, hogy kicsit zavarban van és össze-visszabeszél, mire még nagyobb lesz a mosolyom. Mindig is szerettem a közelében lenni, persze először kerültem, hiszen nem értettem, hogy miért védett meg. Majd szép lassan rájöttem, hogy ő ilyen, mondhatni lovagias, régen legalábbis ezt így hívták. Manapság már, hogy mit minek hívnak, nos azt nem mindig tudom.
Álom a tekintetét, majd megigazítom a hajamat zavaromban és a tömeget kezdem el nézni, majd egy halk nevetés hagyja el ajkaimat újra a szavai hallatán. Tényleg nem vagyok az a típus, aki ilyen helyekre jár, de nem bántam meg azt, hogy ide jöttem. - Ezt örömmel hallom, hogy így gondolod. - mondom neki kedvesen és közben a szemeit és a mosolyát nézem.
Miért érzem azt, hogy ez a múltadhoz kapcsolódik és megint az életeddel játszol és veszélybe sodrod magad? - kérdezem tőle egyre elhalóbb hangon, hiszen tényleg félek attól, hogy egyszer már az én varázs erőm se lesz elég ahhoz, hogy megvédjem őt és el fogom veszíteni. Minden egyes eltűnésénél aggódva várok éjjel-nappal, hogy vajon milyen állapotban fog feltűnni, de szemmel láthatólag most testi baja nincsen, de ki tudja.
Elpirulok szavai hallatán, mint valami tini. Nem szoktam hozzá a bókokhoz, illetve ennyi idő után kicsit meglepő, hogy még valakinek sikerül zavarba hoznia. Lopva pillantok rá és a tekintetét fürkészem, majd nem sokkal később megérzem gyengéd érintését az államnál. Egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon és figyelem őt, próbálok rájönni, hogy vajon mire is készül. Megérzem az érintését a csípőmnél, biztos vagyok abban, ha nem róla lenne szó, akkor az a férfi már nem lenne túl élet vidám. Közelebb von, majd ajkai az ajkaimra tapadnak. Kezemet a nyaka köré fonom és viszonozom a csókját. Talán nem lenne szabad, de hiányzott ajkainak az érintése és az ő közelsége. Ujjaimmal a hajába túrok, majd nyelvünk táncra kell, majd pár pillanat múlva megszakítom ezt a mámorító pillanatot és a szemébe nézek. Fogalmam sincsen, hogy mi van köztünk, mert soha se beszéltünk róla és már nagyon régóta nem éreztem ilyen érzéseket valaki iránt. Talán emiatt is féltem őt egyre jobban, hiszen egyre fontosabb lesz számomra.

▷Music: - ▷ Note: - ▷ Words: -

Figyeltem ahogyan bolyongott és olyan volt ez az egész, mintha a helyét keresné itt. Ismerős érzés volt, hiszen sokszor éreztem úgy, hogy nem találom a helyemet. Pedig sok időm volt megtanulni alkalmazkodni, de még se ment mindig. Talán kicsit szeszélyes vagy, talán néha túl kedves, de ha olyan napon van, akkor képes vagyok leharapni bárkinek a fejét. Mondhatni egy tipikus nő vagyok, akinek vannak szeszélyei.
Látom rajta, hogy megérzett, de az is lehet, hogy tévedek. Figyelem őt még egy darabig, majd egyre közelebb érek hozzá, miközben próbálom átvágni magamat kissé bódult embereken, akik szinte egymásra vannak tapadva, mintha valami piócák lennének. Majd pár pillanattal később már a kezem csúszik az övére, majd gyengéden megfogom őt. Várok és egy pillanatra még a szívem is kihagy, amikor nem fordul meg egyből. Talán nem kellett volna ide jönnöm, talán nem is örül nekem. Lehet direkt került engem. Már éppen azon vagyok, hogy elengedem őt, sarkon fordulok és elmegyek, amikor megfordul. Figyelem a csillogó tekintetét és biztos vagyok abban, hogy az én szemeim is csillognak a boldogságtól. Nem számítottam rá, hogy pont itt fogom őt megtalálni, de boldog voltam, hogy újra láthatom őt.
Nem tudom, egyszerűen csak tipp volt. - mondom neki mosolyogva, majd az ajkamba harapok zavaromban, majd óvatosan elveszem a kezemet. Figyelem őt mosolyogva és egy apró nevetés hagyja el ajkaimat.
Nem tudsz engem elképzelni ilyen helyen? - kérdezek vissza mosolyogva, majd közelebb lépek hozzá. - Egy kicsit ki akartam szakadni a hétköznapi nyüzsgésből meg.. - kezdek bele, de inkább elharapom a mondat végén. Aggódtam érte és talán egy ilyen helyen akartam kicsit leinni magamat, hiszen itt senki se ismer és úgy talán könnyebben elviseltem volna azt amit érzek.- És te mit keresel itt? Azt ne mond, hogy az elmúlt időszakban itt porosodtál.. - mondom neki még mindig mosolyogva, majd zavaromban kicsit oldalra pillantok. Soha se szoktam zavarban lenni, de mellette minden annyira más volt. Neki még ezt az énemet is sikerült kihoznia belőlem.

▷Music: - ▷ Note: - ▷ Words: -

Nem szoktam ilyen helyekre járni, sokkal jobban szeretem New York belvárosában található bárokat. Több az élet és sokkal jobban meg lehet figyelni egy-egy fae-t, hiszen az információk mindig is jól jönnek, hiszen ennyi évet is főként annak köszönhetően sikerült túlélnem. Nem nagyon volt olyan személy aki a kezemet fogta volna, vagy éppenséggel megvédett volna engem. Majd hirtelen egyszer csak minden megváltozott. Fiatal, de még se annyira fiatal farkassal találkoztam. Régóta figyeltem őt és jól ismertem a szüleit. Sajnáltam, hogy elvesztette őket, de úgy éreztem, hogy még erősebbé tette őt ez a dolog, illetve talán kicsit vakmerőbbé is, ami egyre inkább aggaszt engem. Ő megvédet, pedig eléggé két lábon járok a lábamon, majd a dolgok követték egymást. Megbántam-e azt az éjszakát? Nem, egyáltalán nem, de még se tudok róla beszélni, mintha attól félnék, hogy egyszer elveszítem őt és arra talán soha se tudok felkészülni egészen.
Figyelem a tömeget, majd egy újabb italt hoz ki a pincér. Bólintok egyet, majd érzem valakinek a tekintetét magamon. Ha több lenne itt a fae, akkor biztosan már rég valami másik lányt nézne egy apró bűbáj miatt, de persze itt szinte emberekkel van tele a hely, így én se akarok varázsolni. Nem akarom, hogy a fejemet vegyék. Lehúzom az italt, majd mire újra felpillantok már a férfi előttem áll. Érzem kezének az érintését az arcomon, mire egy féloldalas megjelenik az arcomon.- Én ezt a helyedben nem tenném. - mondom neki minden kedvesség nélkül, mire ő még jobban vigyorogni kezd. Közelebb lép és még mindig nem ereszt el. Na, most telt be a pohár. Határozott mozdulatokkal behúzok neki és kikerülöm őt. Komolyan nem értem a mai férfiakat, hogy mit nem értenek azon, hogy "Ne" vagy "Nem". - Én szóltam. - még visszafordulok hozzá.
Már éppen menni készülök, amikor megpillantok egy ismerőst a tömegben. Figyelem őt, majd szép lassan a közelébe megyek. Lassan megfogom a kezét és egy apró mosollyal az arcomon nézem őt. Félek attól, hogy mit fogok látni, ha megfordul. Sokszor láttam már sebbekkel borítva őt és minden egyes alkalomnál félek, hogy egyszer talán végzetes lesz számára ez a dolog. Most is sok időre tűnt el és régóta nem hallottam róla. Vajon direkt kerül vagy csak véletlen lenne? - Nem túl korai még távozni? - kérdezem tőle mosolyogva, hiszen még fiatal az este és még bőven van idő kicsit szórakozni és kiszakadni a hétköznapokból.

▷Music: - ▷ Note: - ▷ Words: -