Lily & Rew

~ meglepetés ~

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem foglalkoztam azzal, hogy Lily ijedtében és aggodalmában felpattant és engem nézett miközben telefonáltam James barátomnak. Zavartalanul folytattam a telefonálást, és miután letettem a telefont és visszacsúsztattam a zsebembe magam is felálltam, majd egy könnyed mozdulattal felkaptam Lily-t. Nem volt nehéz, cipeltem már nehezebb súlyt is. Ennek következtében viszont zavartalanul sétálhattam végig az utcákon, hosszú lépteim gyorsak voltak és egyenletesek. Stabilak, de nem zűrösek. Valamivel lassabban mentem ugyan, mint az általam megszokott és normálisnak tartott, míg mások számára gyorsnak számító sétatempó valamelyest lassabb formájában haladtunk, de nem volt gond. Néhány utcával arrébb, egy elég elhagyatott környéken ahol sok volt az üres ház, bementem egy elhagyatott és félkész panelházba. Felvittem a lányokat a harmadik emeletre, majd az épület különböző szintjeiről összegyűjtöttem nekik néhány túléléshez szükséges dolgot. Például tábortüzet rajtam nekik. Miközben megbizonyosodtam arról, hogy itt most jó lesz nekik elmentem keresni egy boltot ahol vehetnék néma kaját is, na meg néhány ruhanemű sem lenne egy hátrány Lily számára, aki még mindig a kórházi rövid ujjúban van. Mondjuk engem sem nézhettek épp eszűnek az utcán lévő emberek, mert ezért egy szál pólóban rohangálni a mínuszokban nem valami okos ötlet. De én egy cseppet sem bántam. Nem volt melegem, de a kabátom Lily hátán van, így be kell érnem a pólómmal. Kicsit későn jutott eszembe, de ugyan eszembe jutott, hogy a tárcám a kabátom belső zsebében maradt, abban pedig ott virít a jelvényem és a fényképes rendőrigazolványom is. Nagyon jó lesz, ha Lily megtalálja. Szerencsére volt némi pénz a zsebemben így a fizetés nem okozott gondot, de a gondolat, hogy most minden titkolózásomnak vége szakad, na jó nem mindegyiknek, de egy jó nagy részének azért mégis csak vége szakad. Ráadásul Lily nem szereti a zsarukat, jó mondjuk én sem pedig az vagyok, de az ő esetében ez szökéshez vezethet. Ezt pedig nem engedhetem meg, nem hiába keverem magamat is bajba, nem-nem. Tisztázni fogjuk ezt!
Három szatyorral a kezemben caplattam fel az emeletre. Gyorsan és hangtalanul mozogtam, ahogy már megszokhattam. Lendületesen fordultam be a szobába ahol elvileg Lily és a gyereket, Mary, voltak, de pont ugyanezzel a lendülettel meg is torpantam a küszöbön. A látvány, nos, meglepett. Nem is kicsit. De nem legeltettem a szememet, nem vagyok olyan, mint a többiek. Hamar elfordítottam a fejemet oldalra, és már fordultam is utána a testemmel. A fal felé fordultam, háttal a lányoknak. A szatyrokat letettem a földre és matatni kezdtem bennük. Addig matattam, teljesen céltalanul amíg Lily nem szólt, hogy jóllakott a kicsi és megfordulhatom mert a mellét is elpakolta időközben. Bár megvártam amíg szól, és csak ezután kaptam fel a szatyrokat és vittem oda hozzájuk, nem néztem a rájuk. Még véletlenül sem. Szigorúan a szatyrokat néztem. Letettem őket megint, majd elővettem belőle egy kiflit, és az övemre erősített tokjából, a hátam mögé nyúlva elővettem egy éles vadászkést. Soha sem mondtam, hogy csak pisztollyal és ököllel rohangálok. A késsel felvágtam a kiflit, amit pedig egy műanyag eldobható tányérra tettem. Ott guggoltam a lányoktól alig másfél méterre és készítettem el a kaját. A tányérra dobtam néhány szelet felvágottat és Lily felé toltam. Ezután csináltam még egy ilyen tányért és azt is megkapta. Utána eltettem a késemet, vissza a helyére, majd egy másik szatyorban kezdtem el matatni. Elővettem belőle egy üveg vizet és közelebb tettem a lányokhoz miközben még csak feléjük sem pillantottam. A következő szatyorba pedig csak belenéztem. Volt benne egy póló, egy pulcsi, egy farmer, sapka, sál és kesztyű is. Ezt az egészet közelebb tettem a lányokhoz. Hirtelen felindulásból, és a kihalt környékből ezt tudtam kihozni. Illetve, épp nem volt nálam több pénz, csak a tárcámban. Apropó! Ez mégis mi a fenét keres itt mellettem? Sejtettem, hogy Lily meg fogja találni. Hajjaj, akkor most jöhet a magyarázkodás. Csodás! Erre vártam, egész életemben! Nem, de mindegy. De leszögezem, hogy én vagyok az aki kérdez és nekem válaszolnak, nem pedig fordítva! Ne essünk át a ló túloldalára, de hát, valamit azért mégis csak mondanom kell majd... majd! De nem most. Eltettem a tárcámat a farzsebembe, majd kiegyenesedtem és elsétáltam a szoba bejáratáig. Nem mentem ki, csak a bejárat melletti falhoz sétáltam el. Alig két méterre az ajtótól leültem. Lecsúsztam a fal mentén, hátamat neki vetettem, fejemet is neki támasztottam és bámultam felfelé a plafonra miközben enyhe terpeszben felhúztam a térdeimet, de csak egy kicsikét. Alkarjaimat térdeimre pakoltam, és ha le is tekintettem, a plafonról, akkor a velem szemben lévő tűzbe meredtem. Csendben voltam, hogy ha már Mary evett, akkor már az anyja se maradjon éhen és szomjan.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Lily & Rew

~ segítség egy démontól ~

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem is tudom hogy gondolhattam azt, hogy csak úgy kiráncigálom őket a hidegbe. Nem gondolkodtam, megint. Hogy én miért hagyom, néha, hogy gondolkodás nélkül cselekedjek? Ezek a végén még megfagynak, nagyszerű, ügyes vagy Rew. Ráadásul az esélyeid már így is a nullához közelítenek, így sosem fognak megbízni benned. Ez az egész olyan zavaros. Egészen a parkig visszavezetve az egészet mostanáig. Elég bizarr egy történet, de ez van. Az első napom New York-ban és máris mennyi minden történik. Hol van az a nyugodt kisváros ahol eddig voltam? Ahol néha történik valami, amit kisvárosi balhékkal és autósüldözésekkel el lehet intézni és nem naponta, rögtön, kettő gyilkossal nem találkozol? Ez a város nagyon furcsa. Már ebben a lányban is van valami furcsa, csak nem tudom mi. Viszont ez idő alatt rájöttem valamire, nem tud semmit sem arról amiről kérdezni akartam. Most viszont itt van a nyakamon, miattam. Útjára bocsájthatnám, de az ezek után... még bizarrabb lenne. Sokkal inkább úgy hiszem, hogy most már ha eddig belerángattam a zűrös kis életembe és ennyire elcs3szt3m a napját akkor már igazán megérdemli, hogy jobbra forduljon ez az egész. Nem jut más az eszembe, csak az, hogy telefonáljak. Telefonálnom kell James-nek. Már így sok mindenről tud, hiszen tudta én mit fogok csinálni. A kórházban történtek egy része meg volt beszélve és James rendesen be van avatva a tervembe. De ez a lövöldözős csávó nem hiányzott. Mindegy.
Eldőlök és elfordulok egyszerre, így kerülök Lily mellé. Ott ülök mellette felhúzott térdekkel, számban a cigarettámmal. Tekintetem a lány lábfejére téved. Jómagam nem vagyok fázós, még így egy szál pólóban sem, de szerintem ez nem mondható el a lányról különösen még ennyi kevéske öltözékkel. Így kezemmel finoman megfogtam a lány bokáit és az ölembe raktam. Így persze neki egy kicsit felém kellett fordulnia és távolabb kerülnie a testével, de ezt már neki kellett megcsinálnia. Ellenkező irányba lassan kifújom a füstöt miközben a szemközti falat nézem. Kicsit elgondolkozom azon, hogy innen mégis hova vihetném a lányt, végül válaszolok a kérdésére miközben előveszem a telefonomat.
- Mondtam már. Nem áll szándékomban bántani, és én csak a rossz fiúkat ölöm meg. Ártatlanokat nem szokásom bántani. - mondom komolyan, de nem nézek rá. Utolsó mondatomnál a telefon már a fülemen volt.
- Én vagyok. El kell intézned nekem valamit. - mondom a telefonban James barátomnak és társamnak - A lány neve Lily. Derítsd ki a vezetéknevét és keresd meg az aktáját. Ha ez megvan, akkor semmisítsd meg. Ne legyen vele kapcsolatban semmi a rendőrségen. Megértetted? -mondom komolyan mire egyetlen választ kapok: Rendben.
Így a lánynak már nincs oka bujkálni. Nem fogják keresni és ha meg is találják, akkor szabadon dönthet a sorsa felől. Azt hiszem túl rendes vagyok, de ennyivel tartozom a lánynak, talán. De mielőtt a sorsára hagynám, el kell jutnunk egy melegebb helyre. Elteszem a telefonomat, majd mélyen beleszívok a cigarettámba. Előre felé fújom ki a füstöt, majd a félig elszívott cigit elnyomom a hóban. Sóhajtok egyet, majd a lány felé fordulok. Hiába is próbálkoznék, most nem tudok kedvesen és barátságosan nézni. Inkább csak sima, de komoly arccal nézni. Rajta hagyom a kabátomat, hogy melegítse őt is és a kicsit is. Átkarolom a lányt a hátánál és másik kezemmel a térdhajlatai alá nyúlok, hogy karomba vehessem. Felemelem a kicsivel együtt, majd hosszú, egyenletes és sima léptekkel indulok el a sikátor vége felé. Az emberek nem foglalkoznak velünk túl sokat ahogy egy kevésbé forgalmas, keskenyebb utcában sétálok végig a lánnyal és a kicsivel a karomban. Valamivel odébb, miután több sarkon is befordultam, és több keskenyebb és elhagyatottabb utcán is végigsétáltam, bár fogalmam sincs hol vagyok, bementem egy elhagyatott több emeletes panelházba. Talán egy-két fokkal melegebb lehetett itt, és szélvédett is volt hely. Átmeneti szállásnak tökéletes, legalábbis és simán ellennék itt. A környék ilyen elhagyatottnak néz ki, talán néhány hajléktalan járhat errefelé maximum. Szóval, ideiglenes szállásnak egy olyan embernek, mint Lily... mindegy, azt akartam mondani, hogy tökéletes. Felvittem a harmadik emeletre, több szoba szerűségen és folyosón is átvittem őket, majd az egyik nagyobb szobában megálltam és óvatosan letettem őket.
- Várj egy kicsit. - mondtam komolyan, majd lementem egy emelettel lejjebb. Itt találtam néhány hordót, régi pokrócot. az első emeleten pedig szét szedtem néhány ajtót. Ezeket egyesével, és kis kupacosával felvittem abba a szobába ahol Lily és a kicsi Mary voltak. Tőlük olyan két, legfeljebb három méterre elkezdtem a hidegben való túlélés első szabályait alkalmazni: Ne fagyj meg! Az öngyújtóm segített abban, hogy a faajtókat meggyújtsam és a zsebemben lévő néhány papírfecni is segített ebben. Az egyik plédet és egykori matracot a nagy lángoktól biztonságos távolságra letettem a földre. Egy másik plédet Lily felé nyújtottam. Nem egy luxus szálloda, de magamból kiindulva pont elég és jó. A matrac biztonságos távolságban van, de még így is érezhető a tűz melege, nem is kicsit. Miközben a tűz közelében álltam és bambultam magam elé, rágyújtottam. Egy pillanattal később viszont sarkon fordultam és elindultam. Még vissza szóltam a lánynak, hogy tudja hova megyek és még vissza fogok jönni így van oka maradni.
- Hozok kaját. - mondtam egyszerűen és komolyan mikor már az ajtóban voltam. Lesiettem az emeletről és egy pillanat alatt az utcán találtam magamat. Hosszú és gyors lépteimnek köszönhetően hamar találtam egy kis közértet ahol tudtam venni pár apróságot. Gondoltam rá, hogy nem várom meg a sor végét, de ekkor eszembe jutott. Nincs nálam a jelvényem. a jelvényem, az a személyim és minden más iratom a kabátom belsőzsebében vannak. Ha azt Lily megtalálja, és gondolom így is lesz, akkor nem csak a teljes nevemet fogja tudni, de még a rendőrségen való beosztásomat is. Nagyszerű! Majd nekem esik amikor visszaérek, de nem baj, legalább néhány dolog tisztázódni fog a számára. Bárha ezek után még ott fog maradni és nem szalad el ijedtében. Ah. Mindegy is, nem bánom, ha megtalálja csak maradjon utána ott. Hosszasan álltam sorba a kis közértben, majd gyorsan betértem egy ruhaboltba is. Találomra vettem pár ruhát, reményeim szerint és valószínűleg nagyobbakat, mint Lily mérete, de nem baj. Legalább rendesen betudja magát és a kicsit bugyolálni. Kezemben három szatyorral siettem vissza a panelházba és annak harmadik emeletére. Mikor felértem megálltam a szoba ajtajában.

[You must be registered and logged in to see this image.]