- Mindenkinek kell egy kis szórakozás, nem? - kérdem és nem várok választ. Valóban minden szabadidőm itt töltöttem. Szerettem kikapcsolódni... jobban mondva, kikapcsolni az agyam. A pia és a drogok könnyű és gyors segítséget nyújtanak ebben. Éjszakáról-éjszakára élek. A nappalokat többnyire sötét lakásomban töltöm, zárt ajtók mögött. Ha ébren vagyok, megfojtom a józanságom de máskülönben alszok. Sosem tudok túl hosszú ideig; ha nincs bennem semmi, rémálmok gyötörnek. Kishúgaim sikolyai ébredek és csatakos tincseimmel a fürdőbe rohanok, hogy kiokádjak magamból mindent. Gyűlöltem azokat az órákat mikor nem volt tennivalóm és amikor nem értem el senkit, hogy kiszórakozzam magam. - Szórakozom. - mosolyodom el kérdésén és mellőzöm hangomból a szokásos cinizmust mely átitatja szavaim. - Biztos, hogy hiányolni fog – vigyorodok el – de épp ideje türelmet tanulnia! Ha gondolod, később bemutatlak neki. Igaz amit az olaszokról pletykálnak. - kortyolok a megérkező italomba és elégedetten nyögök fel mikor meglátom a szalvétán várakozó telefonszámot. Már most sem vagyok teljesen józan de még messze járok a részegségtől. - Szerinted? Ahogy szoktam lenni. - aki nem ismer az nem tudja, hogy ennél kedvesebb akkor sem tudok lenni ha kínoznak. Destiny azonban jól kiismert és tudta, hogy nyers stílusom nem ellene szól. - S te hogy vagy? Mi hozott ide? Ne mond, hogy csak én. - mosolyodok el végre de szavaim jóindulatúak. Nem hiszem, hogy csak miattam érkezett mert tudta, hogy érhet el. Plusz senki nem keres ok nélkül de ez így van jól.

Már a sokadik éjszakát töltöttem itt. Nem érdekelt különösebben senki és semmi, főleg az elmúlt időkben nem, így nem meglepő, hogy éjszakáim többségét a józanságtól baromi messze töltöttem. Pia és drog. Ez a kettő adott némi menekülést a valóságból. Fejvadászként volt pénzem bőven hiszen megkértem a munkám árát. Ugyanakkor az elmúlt napok tivornyája, a kábult esték orgiája és a kezelhetetlen harag csillapítása, jócskán megcsapolták pénztárcámat. A ma este is ilyen éjszakának bizonyul; már lement pár pohárral és épp a női mosdóba indulok mikor valaki a nevemet szólít. Első pillantásra senkit nem látok aki ismerős lenne, majd újra meghallom a hangot és végre meglátom a gazdáját is. Mosoly terül szét az arcomon. Nincs túl sok barátom és igazán Destiny sem az de ő áll a legközelebb ahhoz, akit barátnak lehet nevezni. Nem az ő hibája; képtelen vagyok az érzelmi kötelékek kialakítására mióta elvesztettem a családomat. A bátyámhoz álltam a legközelebb de Oliver halott és nekem nem maradt más ezen a világon, mint a vadászat. Ebben voltam jó, ebben tudtam működni, semmi másban. Voltak emberek akik jelentettek annyit, hogy olykor-olykor szívességet tegyek nekik, meghallgassam őket ha kérik de ennél tovább nem terjedt a tudományom. Lépteimben egy nagyon is jól ismert férfi akaszt meg. Magához ránt és durván a falnak csap. Vigyorogva csóválom meg a fejem. - Ma nem... - intek fejemmel az vad angolnak aki még lop egy csókot és továbbáll. Én pedig végre megérkezem Destiny mellé. Semmi puszi, ölelés, egyszerűen csak becsusszanok mellé a boxba. - Milyen ritka alkalom, hogy ilyen helyen látlak téged! - üdvözlöm szokás szerint és intek a fejemmel a pincérnek, hogy szedje a lábait. - Mi járatban? - kérdem mert tényleg nem láttam még ilyesfajta szórakozóhelyen a nőt. - Dupla whisky. - mondom a hozzánk hajoló fiúnak.

Indiana & Destiny

Fogalmam sincsen, hogy mit keresek itt. Nagyon ritkán jártam ilyen helyekre, de most úgy éreztem szükségem van egy kis kikapcsolódásra és szórakozásra. Sokat hallottam már erről a helyről, de még soha se tettem be a lábamat ide, tekintve azt, hogy kié is ez a bár, de most ez se érdekelt. Biztos vagyok abban, hogy nem itt tölti a tulaj minden szabadidejét, a többieket pedig simán egy kis varázslással meg tudom tréfálni. Nem voltam az a típus, aki visszaél a varázserejével és hatalmával, de néha nekem is kijárt egy kis lazítás és szórakozás.
Pár pillanattal már később ott is voltam a a klub előtt, ahol mosollyal az arcomon elindultam a biztonsági örök felé. Megállítottak majd gyanakodva végig mértek, de sikerült bejutnom. Lassan indultam el befelé, s közben végig mértem az egész helységet, illetve az embereket. Nem sokkal különbözött ami körzetünkben található helyektől. Annyi volt a különbség, hogy ők a sötétet voltak zömmel. Soha se értettem ezt a sötét és világos dolgot, mert mind a kettő fél öl és gyilkol. Egyik se jobb a másiknál, de ezt nem az én dolgom volt eldönteni és most nem is ezért jöttem ide. Helyett foglaltam a hátsó szektorban, majd rendeltem egy italt. Figyeltem a tömeget, míg végül egy ismerős arcot pillantottam meg.- Indiana. - mondtam picit hangosabban és intettem neki, hogy észre vegyen.